Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-29 / 177. szám
1967. JCLIUS 29. napló 5 A szabadtéri színpad alatti új Öltözők 57 méteres folyosója. A Szőke Tisza ószószálloda 99 kétágyas szobáján, két éttermén, ®«y presszóján, bárján és büféjén kívül még stranddal is dicsekedhet. C zeged a Tisza-part leg- ^ szebb városa nemcsak paprikájáról, a szabadtéri játékokról, a nemrég felfedezett olajáról híres, hanem arról is, hogy ad magára. Az ideérkező vendégeket rendkívül gondozott, csinos parkok, a legmodernebbül berendezett és kitűnően ellátott vendéglátó egységek, udvarias felszolgáló és szállodaszemélyzet várja. A folyón úszószálloda horgonyoz, följebb két, Mohácson készült úszóstrand, az újszegedi részen hatalmas szabadstrand, termál medencékkel és kedves cam- ping-tábor szolgálják a Szegedre látogató vendégek kényelmét. A Tisza alföldi partján épülő modern városrészen kívül a régi belvárosban is korszerű, az öreg épületekhez harmonikusan illeszkedő lakóházakat és középületeket építenek. De nemcsak a város lakóiról és a vendégekről, hanem a játékokon fellépő művészekről is gondoskodtak Szeged vezetői. A Dóm-tér hatalmas szabadtéri színpada alá egész öltöző labirintust építettek a művészek és a technikai személyzet számára. Az 57 méteres folyosóról 25 földalatti terem nyílik; öltözők, kelléktárak, társalgók, férfi- és női fodrászat, jelmeztár, fényterem, hangerősftő és még sok más technikai helyiség. Tovább korszerűsítették a már eddig is nemzetközi hírű hangerősítést, elérve ezzel, hogy a kiváló akusztikai hatáson kívül a néző a szereplő színész irányából hallja a hangot. Szegeden készült felvételeinkkel egy kis ízelítőt kívánunk adni a város képéből, hiszen mindent bemutatni nem lenne elegendő egy album sem. Modern hétemeletes lakóház a* *70 -es években épült szerb templom mellett. Modern, magyaros stílusú új sörözO a belvárosban. Üszóstrand és csónakház horgonyoz a szegedi híd fölött. A háttérben látható magas épület a világhírű szegedi Pick-szalámi gyára. Új vegyszer a hurgonyabogár ellen Á burgonybogár évek óta súlyos problémát okoz a termelő üzemekben. Így 1967-ben is. Az első nemzedék elleni védekezés jól- rosszul sikerült. 1967-ben több tsz-ben panaszkodtak a már évek óta használatban lévő Hungária DL—40-re és az újonnan bevezetésre került Metox—30-ra. A panasz részben helyes, mert legtöbben elkésve használták a szereket. A burgonyabogár ellen a 2—3. lárvastádiumban kell védekezni, csak így kapunk jó eredményt! A Baranya megyei Növényvédő Állomáson a fenti panaszok miatt a kártevő leküzdésére más rovarirtó szerekkel folytattunk kísérletet. Többek között a Phosdrint és a Sevint is kipróbáltuk. A két szer hatása a kísérletek során azonosnak mutatkozik, de nagy különbség a kettő közt az, hogy a Phosdrin erős méreg csak nagyüzemben használható! A Sevin gyengébb méreg és megfelelő óvórendszabályok mellett kisüzem is alkalmazhatja. A kísérletek azt igazolták, hogy 0,15—0,20%-os Sevin permedé a legjobb és legolcsóbb. Még az elkésett védekezés esetén is 85%-os rovarpusztulást eredményezett. 1 kh-ra a burgonya lombozatától függően 200—300 liter permedé szükséges (100 liter vízbe 15 dkg = 200 literben 30 dkg. 1 kg Sevin nagyüzemi ára 80 Ft.). A szer gyorsan hat, permetezés után 1 óra múlva már látható az eredmény. A mérgező hatását 8—10 napig is tartja, 14 nap múlva pedig a szer nyomtalanul elbomlik, nem úgy, mint a DDT tartalmú szerek, melyek sohasem bomlanak el teljesen. A burgonyabogár második nemzedéke ellen — a növényvédelmi felügyelők megfigyelése szerint — a legoptimálisabb védekezési idő augusztus 5—10 között lesz. Erre a védekezésre javasoljuk a fent Ismertetett Sevint- Boros István Kik okozzák a botrányokat? Huligánok a szórakozóhelyeken ' A vendéglátóipar nemcsak az étkeztetést, hanem a szórakozást, kikapcsolódást is hivatva van szolgálni. Hosszú oldalak kellenének, hogy leírhassuk fejlődését az első ma gyár kocsmától, Kopasz Kelementől Esztergomban, a lóváltó állomásokon alakult fogadóktól, a XIX. században egyre-másra épülő akkori mindent felülmúló szálloda óriásokon át a II. világháborúban lepusztult Arisonáig és Moulin Rouge-ig. Azokban az időkben természetesen a vendéglátóiparnak más volt a hivatása. Az éjszakai szórakozó helyeket csak olyan embereknek volt módjuk felkeresni, akik tömött bugyellárissal telepedhettek le az asztalokhoz és sok régi írásból tudjuk, hogy a Solymosy Orfeumban milyen dáridók voltak, hogyan fürdették a kasszatündéreket pezsgőben, miként lőtték szét duhaj katonatisztek és földbirtokosok a vidéki kávéházakban a tükröket és ugrattak fel a biliárdasztalokra. Egy egész világ választ el bennünket ezektől az időktől. Az 1945-től kezdve a magyar vendéglátóipar egészen mást van hivatva szolgálni, mint a felszabadulás előtti. Legelsősorban az étkezést, a kulturált szórakozást és nem utolsó sorban még az is feladata, hogy neveljen. Ebben a törekvésében a vendéglátóipar sok segítséget (Erb János képriportja) igényel és sok segítséget kap is. De vannak olyan elemek is — sajnos —, akik kifürkészhetetlen okokból a vendéglátóiparnak ezt a törekvését erősen gáncsolják. Különösen az utóbbi hónapokban képtelennél képtelenebb esetek fordultak elő. Ki gondolná, hogy egy bárban valaki abban lelj szórakozását, hogy a karzatról poharakat dobáljon le a parkettára. Más valaki a lambéria és a pamlag közé dugja és ott felejti égő cigarettáját. Egy harmadik pedig kívülről betöri az üvegajtót. Sok száz és ezer helyen mondták el, írták meg, hogy a szeszfogyasztás bizonyos: mértékig a szórakozáshoz és az élethez tartozik. De jó lenne, ha összeírnák, hogy kik azok a részegek, akik viselkedésükkel minden hangulatot; és városunkról szerzett jó; benyomást elrontanak. Ide tartozik az éjszakai ordítozás is, amely álmukból veri fel a szállodában lakó vendégeket. Persze garázda elemek mindig voltak, és sajnos bizonyára lesznek is. De ha a vendéglátóiparnak egyik feladata, hogy neveljen, akkor ehhez a neveléshez nagyobb segítséget kell, hogy kapjon. Általában a nyilvános helyeken olyan; emberek okoznak botrányt, akik a munkában sem állják meg a helyüket. Mint például az a férfi, aki nemrégen részegen asztalokat döntögetett fel és hangos kiabálásával a békésen üldögélő és pihenni, szórakozni vágyó embereket háborgatta és bírókra hívta ki. Sok társadalmi és népi ellenőr járja a vendéglátóipari egységeket és figyeli a munkát. Jó volna, ha azt is néznék, kik azok a garázda elemek, magukról megfeledkezett részegek, akik viselkedésükkel lehetetlenné teszik egy kelemes hangulat kialakítását, emberek békés, szolid szórakozását. Talán azt is meg lehetne gátolni, hogy a bár mellékhelyiségeiből a villanyégőket és törülközőket ellopják, arról nem is beszélve, hogy hány ilyen magáról megfeledkezett ember rakja zsebre az evőeszközöket, sőt poharakat és asztalkendőt. Valamikor már véget kellene vetni az eléggé el nem ítélhető állapotnak. Tudjuk, hogy az idegen- forgalom nagyon sok barátot szerzett hazánknak és nagyon sok vendég, nem utolsósorban nyugati, dicséri a várost, üzleteit, a vendéglátást, kirándulóhelyeit és szórakozóhelyeit, de egy olyan incidens, amiben egy vagy két huligánt kell nem egyszer rendőri segítséggel a helyiségből kiutasítani bizonyára árnyékot vet az idegenforgalomra és különösen a nyári időszakhaji felelősségteljes, nehéz munkát végző vendéglátóipari dolgozókra is. Kened! Mihály Csintalan bácsika Hatvannégy éves, és talán a régi húsvétokra emlékezik, amikor, mint az egyik locsolóautó vízkezelője, előszeretettel spricceli le a járókelőket, a buszra várakozókat, minek tagadjuk, különösen a menyecskéket. Egyik olvasónk, Seres Béla, I. kerületi lakos hívta fel rá a figyelmünket, néhány sort idézünk leveléből: „Kellemesnek éppen nem mondható, hideg lábfürdőben volt része velem együtt sok, a buszmegállóban várakozó utasnak július li)-én a déli órákban Meszesen. Az FD 23-05-ös rendszámú locsolóautó vízkezelője ugyanis ahol csak meglátott valakit, szélesebbre vette a vízsugarat, nehogy bárki is kimaradjon ... Jó magam, miután átestem a vízkeresztségen, felszálltam a buszra, mely sokáig a locsolóautó után haladt. így biztonságban szemlélhettem az utánam következő áldozatok riadalmát.” Kíváncsiak voltunk, hogy vélekedik a panaszról a Köztisztasági Vállalat. Kerénvi István műszaki vezető pillanatok alatt kiderítette, hogy Tóth József, a vállalat egyik legrendesebb dolgozója volt szolgálatban a megadott helyen és időben. Azt is elmondotta, hogy nagyon nehéz helyzetben vannak az ilyen esetek elbírálásakor, mert ugye most is a bejelentő az egyetlen tanú, a dolgozók pedig rendszerint nem ismerik el vétkességüket, ö nem zárja ki, bizonyára van valami alapja a panasznak, lehet, hogy — ha nem is szándékosan — lefröcskölt néhány járókelőt a bácsika, de konkrét bizonyítékok hiányában nemigen járhatnak el ellene. Mi szeretnénk a vállalat helyzetét megkönnyíteni. Lapunk június 23-i számában — bizonyára elkerülte figyelmüket — saját tapasztalatom alapján, magam is szóvá tettem egy ilyen esetet. Saját szememmel láttam ugyanis, amikor az FD 23-05-ös locsolóautó vízkezelője június 22-én a déli órákban a Kossuth Lajos utca járókelőit mosdatta meg. Mivel a rendszám egyezik, nem lehetetlen, hogy ugyanarról a dolgozóról van szó. (Kért)