Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-28 / 176. szám

2 napló 1967. JÚLIUS 29. Július 30: a szovjet flotta napja A külföldi haditengerészeti •aakértők ma már kénytele­nek elismerni, hogy nehéz a világóceánokon olyan térséget megjelölni, ahol ne tartózkod­nának szovjet hadihajók — írja Szergej Gorskov, flotta- tengernagy, a szovjet haditen­gerészet főparancsnoka a Les Nouvelles de Moscou legújabb mámában. Július 30-án ünnepük a Szovjetunióban — számos haditengerészeti díszszemlével — a flotta napját A szovjet haditengerészet napjával több figyelemre mél­tó cikk foglalkozik. Szergejev tengernagy, a szovjet haditengerészet vezér­kari főnöke a TASZSZ-nak adott nyilatkozatában a töb­bi között kijelentette: Megnőtt a szovjet haditen­gerészet szerepe a nemzeti függetlenségükért harcoló né­pekhez fűződő kapcsolataink erősítésében, a békeszerető országokkal kiépített barát­ságunk elmélyítésében. De Gaulle hazaérkezett A francia lapok bírálják a% elnök québeci besxédét Gussing Kairóban Gussing, U Thant személyes képviselője a közel-keleti me­nekültek ügyeinek intézésére csütörtökön az EAK hatósá­gainak meghívására Kairóba érkezett, ahol megbeszéléseket folytat. Az Ahram szerint az EAK leszögezi a tárgyaláso­kon, hogy a palasztinai mene­kültek problémája egyáltalán nem szűnt meg az izraeü ag­resszió következtében és az a tény, hogy ezt a kérdést nem oldották meg, újabb problé­mákat szült. Az EAK kéri, hogy az ENSZ tegye lehetővé, a menekültek hazatérését ott­honaikba, ahonnan elüldözték őket. Az EAK javasolja azt is, hogy az ENSZ kezdje meg azonnal az izraeliek által meg­szállt területeken az elüldö­zött lakosság javainak szám­bavételét mielőtt Izrael meg­semmisíti az e javak tulajdo­nát igazoló okmányokat, szer­ződéseket és más bizonyítéko­kat. Detroiti mérleg 37 halotty több mint ezer sebesüli ötezer hajléktalan, egymillióvá dollár kár Csütörtökre virradóra vala­melyest csökkentek a harcok Detriotban. A város keleti ré­szén helyreállt a nyugalom. A »hadműveletek” most már a nyugati negyedre korlátozód­nak. Harckocsik, páncélautók zár­tak körül egy körülbelül egy négyzetmérföldnyi területet, ahol még javában lövöldöz­nek. A négy napja tartó utcai ütközetekben 37-en haltak meg. Közülük csak hatan fe­hérek, a többiek négerek. A sebesültek száma jóval ezer fölött van, a letartóztatottaké kétezerötszázra tehető. A kár meghaladja az egymilliárd dollárt és ötezernél több em­ber hajléktalanná vált A felgöngyölítésben kétezer rohamosztagos ejtőernyős ka­tona vesz részt Házról házra nyomulnak előre harckocsik fedezete mellett A letartóztatott négerek új­ságíróknak elmondották, a rendőrök úgy bántak velük, mint az állatokkal. Börtönük koncentrációs táborhoz volt hasonló. Az Egyesült Államok más pontjain folytatódtak a zavar­gások, bár csak kisebb mére­tekben. New Yorkban néhány száz néger fiatal vonult fel Man­hattan szívében és bezúzta a kirakatokat A rendőrök szét­oszlatták a tüntetőket, tizen­hatot letartóztattak. De Gaulle tábornok csütör­tökön a kora hajnali órákban érkezett vissza Párizsba vi­haros, félbeszakított kanadai látogatásáról. Az Orly-i repü­lőtérre kivonult az egész fran­cia kormány. A tábornok sö­tét polgári ruhában, ragyogó mosollyal lépett ki a gépből, majd barátságosan sorra kezet szorított minisztereivel. Az elnök és kormánya ez­után az előkelőségek részére fenntartott váróterem egyik sarkába vonult, jótékony tá­volságra a kíváncsi újság­íróktól. Ez utóbbiak csak azt látták hogy De Gaulle és mi­niszterei fesztelenül, vidáman, élénken beszélgetnek. A rögtönzött ihinisztertanács nak azonban hívatlan vendé­ge is volt. Mint az AFP fran­cia hírügynökség erről beszá­molt, ismeretlen úr csatlako­zott a francia miniszterekhez. De Gaulle parancsőrtisztje éber volt, udvariasan távozás- re kérte fel a jövevényt, aki­ről kiderült, hogy a kanadai nagykövetség diplomatája De Gaulle a „Szabad Qué­bec” éltetése miatt keveredett diplomáciai viszályba a kana­dai kormánnyal. Ezt Pearson a francia ajkú tartomány sze- paratistáinak bátorításaként fogta fel és „elfogadhatatlan­nak” nevezte. Pearson nyilat­kozatát viszont hasonlóképpen elfogadhatatlannak ítélte De Gaulle. Ezután határozta el a francia elnök, hogy hazauta­zik. A montreali repülőtéren megjelent búcsúztatók közül egyébként többen éltették, mint pfujolták a tábornok­elnököt. A UPI hírügynökség tudósí­tója szerint az elnökhöz kö­zelálló körök értésre adták: De Gaulle semminek sem örült jobban, mint annak, hogy ürügyet talált az ango­lul beszélő Ottawa megláto­gatásának lemondására. Az AP szemleírója, Dávid Ma­son, viszont úgy vélekedik, hogy De Gaulle balulsikerült kanadai kirándulása próbára teszi a francia kabinet hűsé­gét és próbára tenné a lehe­letvékony gaulleista parla­menti többséget is, ha nem lenne éppen nyári vakáció a belpolitikai életben. A francia lapok általában — beleértve a gaulleista lapokat is — bí­rálják De Gaulle elnök qué­beci beszédét. A csütörtökön megjelent francia lapok eiősen bírálják, s várható bel- és külpolitikai kihatásában aggodalommal kommentálják De Gaulle tá­bornok balul végződött kana­dai látogatását. Valószínűnek tartják, hogy a tábornok a hétfőre összehívott miniszter- tanácson nyilatkozatot tesz ka­nadai útjáról, s augusztus 10- re meghirdetett televízió- és rádió-beszédében is kitér rá. A tábornok québeci és montreáli kijelentései a gaul­leista kormánytöbbség körei­ben is zavart keltettek. A gaulleista politikát mindeddig támogató Paris Jour főszer­kesztője is megállapítja cik­kében. hogy az elnök maga­tartása még azok számára is egyre kevésbé érthető, akik 1958 óta támogatják. Az Aurore pletykarovata szerint az egyik legtekintélye­sebb gaulleista képviselő, a tábornok politikáját minded­dig feltétel nélkül támogató Lucien Neuwirth is elképedé­sét nyilvánította a nemzet- gyűlés folyosóján a történtek­ről és azt kérdezte: — Mit szólnánk ahhoz, ha Kiesinger kancellár Elzászban ezt jelentené ki: „Elzászi és lotharingiai testvéreim! Is­merem problémáitokat! Éljen a szabad Elzász-Lotharingia!” A kormányt támogató Figaro vezércikkírója szerint min­denki nyugtalansággal kérdi: mit akart mindezzel a tábor­nok? Franciaország és Kanada kapcsolatai megromlottak, ke­serűség, csalódás és harag tá­madt az atlanti szövetségesek­nél. Kérdés, hogy ennek a súlyos diplomáciai kudarcnak a következményei nem fog- nak-e kihatni az ország bel­politikai életére is. — Ha a tábornok szándéko­son és egy előre elkészített terv szerint cselekedett, — írja a Figaro —, akkor miért fogadta el az ottawai meg­hívást? Ha pedig az elnök el­ragadtatta magát a tömegek hangulatától, akkor nem ál­lítja elénk többé egy olyan vezető képét, aki ura önmagá­nak és tudja, hogy meddig le­het elmenni. A Combat szerint a történ­tek nemzetközi téren rend­kívül súlyos kihatással lesz­nek Franciaország hitelére, különösen De Gaulle tábor­nokéra. A köztársasági elnök tekintélye erősen és hosszú időre megrendült. Franciaor­szág nehezen bocsátja meg De Gaulle tábornoknak, hogy nevetségessé tette a világ sze­mében. A lap egy másik cikke sze­rint az utazás valóságos ka­tasztrófa, anélkül, hogy bár­miféle hasznot hajtott volna Franciaországnak. Most már senki sem gondolhatja, hogy hitele lesz „az államok bel- ügyeibe való be nem avatko­zás híres elvének, amire any- nyiszor hivatkozott a gauleis- ta diplomácia.”. Yvés Moreau az Humanité vezércikkében szembeállítja a tábornok Kanadában köve­tett magatartását azzal, aho­gyan az algériai háború idején az ENSZ-ben visszautasított minden beavatkozást, arra hivatkozva, hogy Algéria problémája francia belügy. Erdőgazdasági és faipari egyesülések alakulnak A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium felügye­lete alá tartozó állami erdő- gazdaságok és faipari válla­latok igazgatói, párttitkárai és szakszervezeti titkárai csütör­tökön az időszerű szervezeti tennivalókat vitatták meg a két szakágazat országos vezető szakembereivel a MEDOSZ székházában. Földes László miniszterhelyettes megnyitó­jában közölte, hogy tájegysé­genként az erdőgazdaságok és a faipari vállalatok társasági szerződést kötnek egymással az együttműködésre, s ezek alakítják majd ki a Közép­magyarországi Erdőgazdasági és Faipari Egyesülést Buda­pest központtal. Továbbá a nyugat-magyarországi vala­mint a kelet-magyarországi Erdőgazdasági és Faipari Egyesülést, Szombathely, il­letve Szolnok központtal. Halálos ökölcsapás A miskolci Városi Rendőr- kapitányság halált okozó sú­lyos testi sértés miatt eljá­rást indított Horváth Barna, 22 éves segédmunkás, miskolci lakos ellen. Horváth ismerő­sének lakásán ittasan, szóvál­tás közben ököllel úgy fejbe- súj tóttá Steckler István 39 éves segédmunkást, hogy a helyszínen meghalt. A rend­őrség Horváth Barnát őri­zetbe vette. A kairói sajtó az új költségvetésről A kairói sajtó méltatja azt a fegyelmet, amellyel az EAK lakossága az új költségvetést és az áremelkedéseket fogad­ta. Az Al Ahram „Építés és vé­delem” című vezércikke rá­mutat arra, hogy a költségve­tést módosítani kellett, mert el maradtak a szuezi csatorna devizabevételei, kiesett a Si- nai félsziget olajkútjainak és bányáinak termelése, csökkent az idegenforgalom. Két út állt Két éjszaka az Ezeregyből 2. A Boszporuszon keresztül Várna nagy forgalmú kikö­tőjében keressük hajónkat. Akik valami hatalmas óceán­járót vártak, talán csalódtak. A „Kolotov” szinte elvész a tengerjárók és tartályhajók között. Mégis nagyon megsze­rettük, valahogy a mi hajónk­nak éreztük első perctől fog­va. A személyzeten kívül csak a SO magyar turista tartózko­dott rajta. Vendéglátóink a hajó kapitányától kezdve a szakácsig mindent megtettek, hogy otthonosan érezzük ma­gunkat. A fedélzetről érdeklődve fi­gyeljük a kikötő életét. Két hatalmas óceánjáró kint a tengeren horgonyoz, de bent a kikötőben is számos hajó­óriás vesztegel. A személy- szállítók ablaksora, a tartály­hajók sima, modern vonala, a köztük nyüzsgő kisebb-nagyobb motoros hajók, csónakok és főléjük, mint halászó gólyák hajolnak az óriás daruk. In­dulunk. A bejárati világító­torony villanásai, mintha vi­dáman kacsintanának: Szeren­csés utat, a viszontlátásra! Elhelyezkedünk a kabinok­ban, de hamarosan újra a fedélzeten van mindenki. A tenger csendes, még a félén- kebbek is lemondanak a Dae- dalonról. A szárazföld vonalát elnyelte az est, végtelennek látszó sötét vizen úszunk a távoli fények jelenthetnek partot, vagy hajót. Vacsora után a hajó bulgár paraszt­szobát utánzó bárjában, ahol még kandalló is van, csalá­dias hangulatban szorong az utasok javarésze konyak és sör mellett. A téma persze a holnapi nap: Isztambul. A kabin kerek ablaka vilá­gos már. Felugrok, — csak nem késtem el a behajózás pillanatát a Boszporuszba?! Szerencsém van, épp most tű­nik fel a tengerszoros bejára­tát őrző régi vár romja egy sziklacsúcson. Máris félénk- tart a török vámhatóság és a révkalauz, vidáman lobog vö­rös, félholdas zászlójuk. Percek alatt mindenki a fedélzeten van és szinte fut­kosunk egyik oldalról a má­sikra, kattognak a fényképező­gépek, hogy megörökítsék a rohanó perceket, a csodás pa­norámát mindkét parton, hogy ne hagyjunk ki egyetlen őr­tornyot, várromot és megörö­kítsük a partmenti települése­ket. Csónakokat, hajókat és életünkben az első törököket. A partmenti települések so­kasodnak és a dombokon is házcsoportok váltják fel a pi- neák és tuják zöldjét, nagy­város felé közeledünk. Jobb partról egy beszögelésen csip- kebástyás hatalmas erőd, még elég jó állapotban a Rumeli várkastély. 1452-ben emeltette II. Mehmed szultán a „Dia­dalmas”, Bizánc meghódítója. Eveken át előretolt erődít­ményként fenyegette Bizáncot, ellenőrizte a tengerszoros for­galmát. A vele szemben álló Anadolu Hisar erőddel farkas­Rumeli vára a Boszporusznál szemet néztek 1452-ig az utol­só nagy rohamig, Konstanti­nápoly elfoglalásáig. A két szomszédvár ma már csak bé­kés múzeum. A Rumeli bástyáin, mint komor kapuörökön áthaladva Márvány-tengerré tágul a Boszporusz és előtűnik a gyö­nyörű panoráma: Bizánc— Konstantinápoly—Isztambul fenséges nyugodt kupolái, ég felé szökő karcsú minaretjei­nek páratlan szilüettje. Az Aranyszarv öböl választja el az óvárost a modern város­rész, a Beyoglu dombokra fel­kúszó emeletes • házsoraitól és balra a napfényben csillogó part — Ázsia. Szemünket és a fényképező­gép lencséjét most a távolból a közeire állítjuk és izgatot­tan figyeljük a város, első­sorban a kikötő kibontakozó részleteit. Az elmosódó színes ■képből emberek válnak ki. Egy nagy német óceánjáró előtt kötünk ki. Szerények lehetünk mellette, mégis nagy lelkesedéssel ostromol meg minket is a kikötő népe, egy­szerre kínálva képeslapot, ke­leti csemegét, cipőtisztítást, pénzváltást és autótaxit. Öltözködésük nem jellegze­tes, hiába keresünk turbánt, fezt, vagy fátylat, európai ru­hát visel még a cipőtisztító kisfiú is, vagy a sofőr, ame­rikai autója mellett. Bőrük sötétebb árnyalatú, szemük fe­kete, éles vonások, sokan vi­selnek bajuszt. Az első keleti emberek életünkben, tekinte­tükben kutatunk az általános emberin tyl talán valami ro­konit ... Konkoly Thege Aladár Következik: Isztambuli körkép az ország előtt: vagy a bevé­telek csökkentésének arányá­ban csökkenteni a beruházá­sokat, ami megállítaná a fej­lődést, vagy pedig csökkenteni a kiadásokat, az áldozatválla­lás szellemében növelni az ál­lami bevételeket, s így foly­tatni a gazdasági építő mun­kát. Az EAK a második utat választotta: azt az utat. ame­lyen egyik kezében építő szer­számot, másik kezében fegy­vert fogva halad előre. A Gumhurija rámutat az új adók progresszív jellegére: példaként kiemeli, hogy a ha­vi 25 fontot keresők nemzet- biztonsági adója csak 12 piasz- ter, de a 400 fontot keresők a nemzetbiztonsági adóra már 22 és más adókra 105 fontot fizetnek. A lapok címsoraikban je­lentik, hogy az új költségvetés idején nem fagyasztják be a béreket és nem tiltják meg a fizetésemeléseket. A lapok közük, hogy a be­jelentett áremelkedéseken kí­vül több más olyan drágulást is elhatároztak, amelyet nem ismertettek, a csupán nagy vonalakat felvázoló miniszteri nyilatkozatokban. Így a pénz­ügyminisztérium közölte, hogy kétszeresére emelkedtek a posta díjtételek is. A kenyér nem drágult meg, mert az állam évi 41 millió fonttal támogatja a kenyér árát. A szocialista országok sejitsége Szíriának A szocialista országok je­lentős támogatást nyújtanak az arab országoknak, köztük Szíriának. A Szíriái Latakia kikötőjébe folyamatosan ér­keznek a kereskedelmi hajók a szocialista országokból. A szovjet, a jugoszláv a bolgár, a csehszlovák és a lengyel tengerészek a szíriaiakkal együtt rakják ki a hajókról azokat az adományokat, ame­lyeket a szocialista országok küldenek az izraeli agresz- szió áldozatainak. Kosárlabda: Egy győzelem, egy vereség a nemzetközi találkozókon A hazánkban tartózkodó román női és férfi ifjúsági kosárlabda válogatottak tegnap Pécsett, a PVSK-csarnokban léptek pályára. A román lányok az NB Il-es PV- SK, a fiúk a magyar válogatott ellen játszottak. A vendégkosara­sok Pécsett is igazolták jó hírü­ket, a kétszáz főnyi közönség mindkét mérkőzésen igen jó já­téknak volt szemtanúja. A román lányok korszerű, gyors játékkal lepték meg a hazaiakat, magas­sági fölényük révén viszonylag könnyedén aratták 30 pontos győ­zelmüket. A két fiúcsapat talál­kozója már nagyobb küzdelmet hozott. Különösen a játékidő el­ső részében folyt nagy küzdelem, amikor a magyar együttes a szo­kottnál kisebb lendülettel kezdett, ezért az elzárások nem mindig úgy sikerültek, mint azt a dobó­helyzetek megkívánták. A máso­dik félidőre feljavult a magyar csapat, több gondot fordított a védekezésre, pontosabbak voltak az indítások, habár a palánk alatt nem eléggé használták ki magas­sági fölényüket. A mérkőzést végeredményben az egyéni meg­oldások biztosították a magyar együttes számára. ROMÁN IFJÜSAGI VÁLOGATOTT PVSK 58:28 (36:12) Nemzetközi női mérkőzés, PV- SK-csarnok, vez.: Tinasecu és Hercegh. Legjobb dobók: Tram- dafir 20, Szabados 10, Tordeau 8, illetve Kétyi 8, Bátomé 7. Kitűn­tek: Tordeau, Tramdafir, Szaba­dos, illetve Presszel, Bátomé. MAGYAR IFJ. VÁLOGATOTT— ROMÁN IFJ. VÁLOGATOTT 60:51 (34:29) PVSK-csarnok, vez.: Tinasecu és Hercegh. Legjobb dobók: Tahy 16, Pálfi 10, Bitvai 8, illetve Moi- sin 15, Popa-VasJle 12. Jók: Tahy, Balogh, Szabó, Pálfi, illetve Moi- sin, Popa-Vasile, Georgeseu. 4 1 fc

Next

/
Thumbnails
Contents