Dunántúli Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-20 / 169. szám
IMI JÜLItJS II. napló — 3 Kormányhatározat az ifjúság körében végzendő munkáról A Magyar Közlöny Június 26-1 számában jelent meg a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány 1016/1967 számú határozata az ifjúság körében végzendő munkáról. A Kormány bevezetőben meg éllapítja, hogy az 1957-ben megjelent 1087-es számú határozatban foglaltak általában elősegítették az ifjúság érdekeinek védelmét, a fiatalok nevelését, majd az eredmények továbbfejlesztése érdekében meghatároz egyes alapelveket és feladatokat az állami szervek vezetői számára. Felhívja őket, ugyanakkor fel kéri a szakszervezeteket és a szövetkezeteket, hogy: „ ... saját hatáskörűkben, a lehetőségeknek megfelelően messzemenően biztosítsák a KISZ szerveinek, választott vezetőinek és aktivistáinak szervező, mozgósító és nevelő munkájuk elvégzéséhez szükséges feltételeket és körülményeket; az ifjúságot érintő minden ügyet tárgyaljanak meg a KISZ-szervezettel, igényeljék az ifjúsági szervezet véleményét, javaslatait és ezeket döntésüknél hasznosítsákM, Újítók és újítások A Kormány elvárja a pedagógusoktól és az oktatásügyi szervektől, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeket kihasználva segítsék a KISZ és az úttörőmunkát, kívánatosnak tartja, hogy a pedagógusok egyre inkább az ifjúság nevelésével kapcsolatos területeken végezzék társadalmi munkájukat. A Kormány foglalkozik a határozatban az ifjúság szabadidejének célszerű felhasználásával, a KISZ lakásépítési akcióval, ,. helyesli és elvárja, hogy az állami szervek vezetői az ifjúsági szervezet felkérésére éljenek a tömegpolitikai munka különböző lehetőségeivel; közvetlenül is tájékoztassák az ifjúság képviselőit a fiatalokat érintő kérdésekről, s kérjék aktív közreműködésüket a soronlévő feladatok megoldásához Végül a Kormány felhívja az érdekelt minisztereket, hogy a határozatból következő konkrét intézkedést igénylő esetekben 1968. június 30-ig dolgozzák ld és jelentessék meg a szükséges rendelkezéseket és utasításokat, a KISZ Központi Bizottságának közreműködésével, egyben felkéri a KISZ KB-t, hogy vegyen részt a határozat végrehajtásának ellenőrzésében, s tapasztalatait Juttassa el a Kormányhoz. Fél év alatt több mint egymillió külföldi járt hazánkban Az idegenforgalom vezető szervei összegezték az első félév eredményeit Eszerint 1967 első hat hónapjában 1 051 573 külföldi járt hazánkban, részben tranzit-utasként. A múlt év hasonló időszakában 703 628 külföldi vendégünk volt. Az idén legtöbben Jugoszláviából, Csehszlovákiából, Lengyelországból, a Szovjetunióból érkeztek, s szép számban keresték fel a magyar fővárost és hazánk legszebb tájait osztrák, NSZK- beli turisták is. 342 616 személy érkezett gépjárművel. Az idegenforgalom irányítói, különös tekintettel az idei nemzetközi idegenforgalmi évre, nagy gondot fordítottak a belső idegenforgalomra is. Ezért az új szállók megnyitásán túlmenően a fizetővendégszolgálat bővítésével is újabb szálláslehetőségeket teremtettek. Kétségtelen, hogy — főként a meglehetősen esős időjárás miatt — júniusban kissé megcsappant a vendégjárás. Szinte egész Európában, még az idegenforgalomra jobban berendezkedett országokban is észlelhető volt ez. A legújabb statisztikai adatok azt tükrözik, hogy újabb és újabb vendégseregek érkeznek a Balaton partjára. Szerelik a neonfellratokat az új AKÖV-autójavftó Irodaház tetején. Kombájnosok Statisztikai és könyvelési adatok bizonyítják, hogy a (Baranya megyei Építőipari Vállalat gazdaságosságában hosszú évek óta jelentős szerepe van az ú j ítómozgalom- jnak. Az újítási kedvre jellemző, hogy művelőinek állandóan növekvő tábora mellett a „régiek* neve eddig egyetlen egyszer sem maradt ki az újítók listájáról. Mint már annyiszor, ez év első felében sem maradt ki közülük Harka János, főépítésvezető és Állaga Zoltán, építésvezető, akik az újtípu- fú panelházak pincekiképzé- jténél eddig alkalmazott zsaluzás! eljárást adták át a múltnak nagyszerű újításukkal. Az általuk szerkesztett és kikísérletezett újfajta zsaluzat előnye a régivel szemben az, hogy felszerelése, alkalmazása lényegesen gyorsabb, egyszerűbb és emellett könnyen átszerelhető, Illetve sokszorosan felhasználható azonos típusú panelházak építkezéseinél. E jótulajdon- 15ágaival nemcsak a kivitelezés idejét rövidíti meg, hanem egy év alatt körülbelül 300 ezer forint értékű vasketon megtakarítást eredményez. Mielőtt ismertetnénk Pálmai István üzemvezető, és Péter József energetikus újítását, néhány szóval vázolni kell a problémát is, amelynek megoldására összefogtak. A stázaüzemben eddig Is automata-cementmérleg adagolta a szükséges cementmennyiséget, azonban konstrukciós hibák folytán a mérlegek pontatlanok voltak. Olyannyira, hogy egy-egy mé résnél gyakran 15—20 kilogrammos többlet adagolás is előfordult Ez a körülmény éves viszonylatban több mint ezer mázsa cement pocsékolást jelentett következésképpen pedig a termék minőségi romlását vonta maga- ii tán. Pálmai István és Péter József kidolgozott egy merőben újdonságnak számító, úgynevezett vibrációs adagolóberendezést, amellyel lényegesen megjavították a cement- adagolás pontosságát. A kivitelre is tetszetős műszerezett berendezés már ez eddigi kísérletek során is jelentős anyagmegtakarítást és minőségjavulást eredményezett, de van egy harmadik előnye is a régivel szemben. Pormentesen végzi az adagolást, ami egészségügyi, munkavédelmi szempontból felbecsülhetetlen értékűvé teszi az újítást A tavalyi győztes — János Lajos — csuklóig olajosam, most kissé már enyhültebben pillant a gépműhely előtt vesz teglő kombájnra. Az SZK—4- es délelőtt féltizenegy tájban robbant le a véméndi határban, negyedik órája „operálják* a majorban. — A nehezén már túl vagyunk. Csiga tengely-törést kapott — mondja János Lajos. Erős ujjaival türelmetlenül hajtogat egy darab vastag drótot Alkatrészre vár. Több mint tíz éve dolgozik kombájnon, mielőtt a véméndi Lenin tsz-hez jött a Zengőaljai Állami Gazdaságnál dolgozott. Ismeri a gépét, s ha a kis alkatrészek légiójából akad is egy vagy kettő, amelyiknek a hivatalos megnevezését nem is tudja a katalógus pontosságával, de ismeri a kombájn minden mozdulatát morajlásait, a legkisebb reagálását is Nem utolsó sorban ez is hozzájárult ahhoz, hogy tavaly 6 nyerte a tsz. kombájnos versenyét — Mi lesz az idén? — Ki tudja azt előre? Július harmadika óta szakadatlanul dolgozunk. Eddig a legnagyobb napi teljesítményein négy és fél vagon volt. Dehát ott vannak a többiek is... Az egyesített véméndi Lenin Tsz gabonáját az idén több mint kilencven százalékban gépi erővel aratják le, kivételt képez néhány kisebb rész, ahol a területi viszonyok miatt csak kézzel lehet aratni. A tsz-nek kétezer hold búzája, 664 hold árpája és 464 hold borsója várt az idén aratásra. Az ősziárpa aratását hat nap alatt befejezték. A munka terhe a tsz hét kombájnjára hárul, ezért a tsz vezetősége még júniusban elhatározta, hogy a tavalyi kombájnos versenyt az idén kibővítik. A vezetőség előre megszabta egy-egy kombájn összteljesítményi szintjét — a gép műszaki állapotától és más reális szempontoktól függően — és amelyik kombájnos ezt a szintet eléri, az ezer forint Jutalmat kap. Ezen felül a három, legjobb teljesítményt produkáló kombájn felelős vezetői egyenként 8—10 napos külföldi, a segédvezetők pedig ugyancsak 8—10 napos belföldi jutalomüdülést kapnak a termelőszövetkezettől. Hogyan válhat gyorsabbá az ipar és a kereskedelem kapcsolata Érdekes tárgyalás a Pécsi Ruhaipari Válla álnál A konfekcióipart és a kereskedelmet érintő gazdaságpolitikai kérdésekről tárgyaltak tegnap délelőtt 10 órakor, a Pécsi Ruhaipari Vállalatnál. A megbeszélésen részt vett dr. Bánki Nándor, a Városi Tanács ipari osztályának vezetője, dr. Miseta László, a Dél-dunántúli Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója, Kajsza Gyula, a vállalat férfi-konfekció osztályának vezetője, Szabó György, a Pécsi Ruhaipari Vállalat helyettes vezetője, továbbá több kereskedelmi és ipari szakember. A megbeszélés célja: a. keresletkínálat jegyében megteremthető-e a szorosabb kapcsolat az ipari üzem és a nagykereskedelem között, különös tekintettel az új mechanizmusra? Jelenleg a Ruhaipari Vállalat évi termelése 64 millió, ennek körülbelül 20 százalékát a Nagykereskedelmi Vállalat köti le. Amennyiben ez növelhető lenne a következő esztendőben, akkor e megbeszélés kedvező fordulatot hozna: elsősorban a választékbővítés miatt, másodsorban a Ruhaipari Vállalat kiszélesíthetné a bedolgozó- rendszert, ami a női munkaerőtartalékot illetően politikai kérdés is. * Dr. Miseta: Reális ígéretet adhatunk, akár papíron is. A jelenlegi tizenkétezer helyett jövőre körülbelül huszonöt- ezer darab árut átveszünk, férfi felsőkabátból, öltönyből, pantallóból. Ez lenne egyelőre a mi ajándékunk. Azt hiszem ez meghaladja a vállalat évi termelésének jó egyhar- madát. Esetleg még az anyag- beszerzéshez is tudunk alkalmilag segítséget adni. Mindezt azzal a feltétellel persze, ha az áru megfelelő fazonban, minőségben készül. Dr. Bánki; Felmerültek talán minőségi kifogások? Dr. Miseta: Ma már nem, de korábban, másfél, két évvel ezelőtt előfordult. Például sötétkék szaturnusz-öl- tönyt kértünk a Pécsi Ruhaipari Vállalattól. Azonos fazonban, anyagban ugyanezt gyártott a Vörös Október Ruhagyár és a Zalaegerszegi Ruhagyár is, de volt minőségi különbség a pécsiek rovására. Mondom, ez régebben volt, tapasztalataink a gyár termékeivel kapcsolatban ma kielégítőéit. Dr. Bánki: Mi lenne a helyesebb megoldás: ha a kereskedelem adná az új fazont, vagy a vállalat állítson be modellőrt, aki a kereskedelmi igényeknek megfelelően tervezne? Kajsza Gyula: Azt hiszem, az utóbbi lenne helyes. A Ruházati Mintatervező Vállalat — amely export és belföldi fazonterveket készít — nem mindig tud olyan modellt ajánlani nekünk, ami meg felel. Azok a modellek általában nagyszéria-gyártásra készülnek, a Pécsi Ruhaipari Vállalat viszont jobban jár, ha kis, rövid átfutású széria- gyártást szorgalmaz. Ebben rejlik a választékbővítés egyik lehetősége. Dr. Bánki: Igen, csakhogy a kisszériás tételek előállításánál fennáll a gazdaságta- lanság veszélye is. Meg kell találni a középutat: bővíteni a választékot, de úgy, hogy ne károsodjon az ipar. Dr. Miseta: Több megoldás is elképzelhető. Például, ha mi egy hatszáz darabos tételre ajánlatot teszünk, akkor kész modellt kérünk a Ruházati Mintatervező Vállalattól, műszaki leírással együtt, azon nali ruhabemutatót is rendeznek kérésünkre a pestiek. A kész tervek költségmentesek és időben is sokat nyerünk. De az is elképzelhető, hogy — amennyiben olyan termékről van szó, amelynek szabad, vagyis megállapodásos ára lesz, akkor felárat adunk rá. Tehát az ipar, ha nem is keres sokat gyártmányán, semmiképpen sem fizethet rá. Mert a lényeg mégis csak az, hogy a vásárlók kívánságának eleget tegyünk. Mindezt rugalmasan kell megoldani. Mondhatok egy példát. Tavaly „teddy”-béléses — télen is kitűnően viselhető — ballonkabátok gyártására szerződtünk a Ruhaipari Vállalattal. Szabó György: Kezdetben nem szívesen vállaltuk... Dr. Miseta: Igen, mert a gyártásnál bizonyos műszaki hibák merültek fel, de amikor a hibákat megszüntették, akkor már futott a szalag ős ez a viszonylag olcsó, könnyű nagyon praktikus férfi-felöltő olyan sikert aratott, hogy napok alatt elfogyott a készlet a boltokból. Szabó György: Igaz, tanultunk ebből. Dr. Bánki: Politikai kérdés, amelyhez a kereskedelem segítségét is kérjük: tudnának-e önök olyan termékre ajánlatot tenni az iparnak, amelyet egy bedolgozóhálózat is előállíthat. Kajsza Gyula: Munkaruhára, vagy iskolaköpenyre gondolunk. Dr. Miseta: Ehhez mi alapanyagot is próbálunk fokozatosan beszerezni. Dr. Bánki: Az anyagellátás sál általában van probléma, vagy csupán speciális anyagok beszerzése okoz gondot? Szabó György: Inkább a kései szállítások okoznak zavart a termelésben és nyilván az értékesítésben is. Több mint hétezer sínadrágot gyártanánk le ebben az évben, van is rá kapacitásunk, de a TEXÉRT csak a harmadik negyedév végén szállítja a sí-lódent. Kajsza Gyula: A legújabb értesülésünk szerint nem is a harmadik, hanem a negyedik negyedévben! * E fenti megbeszélés során elhangzott gondolatokból csak néhányat idéztünk, amelyekből kiderül, hogy a városi tanács, mint a Ruhaipari Vállalat felügyeleti szerve, maga a vállalat és a nagykereskedelem képviselői milyen megfontolt alapossággal készítik elő a majd soronkövetkező, már pontosan körülhatárolt tervtárgyalást. De felmerülnek olyan problémák is, amelyek itt helyben nehezen megoldhatók. Egy a sok közül, ami viszont leglényegesebb: az anyagellátás. A konfekcióipar termékei zömében szezon és divatcikkek. Tehát az említett sí-lóden évvégi szállítása annyit jelent, hogy a termék két-három hónapnál előbb aligha kerülhet a vásárló °lé. Vagyis a tavasszal. Akad más példa is, akár csak a tavaszi gyermek felöltőt említjük: február helyett április végén érkezett meg a város boltjaiba. Bevett gyakorlat a termelés éves bontása, ami alapjában véve helyes. De nem mindén terméknél. Ha a textilgyár az év utolsó két hónapjában szál lítja a sí-lódent, mert ez „téli cikk”, akkor azt a portékát a következő télig a kereskedelemnek kell fektetnie, mert negyedéves késés után senki nem veszi meg. Az itt lévő szakemberek egyöntetű tapasztalata, hogy a textil-alapanyagok termelése általában negyedévvel elmarad a feldolgozóipar mögött. Ez az időaránytalanság a jövőben nem tartható sokáig fenn: nem kétséges, hogy a lemaradás akár kötbérek, akár más gazdasági szankciók formájában, de a vállalat jövedelmezőségénél jelentkezik majd. R. F. Az ösztönző versen yprogram már az első két hétben is kitűnően éreztette a hatását Kombájnok dolgoznak a vé- méndá, a fekedi, a szebényi határban. A tetőkre odalátszik rozsdás, lomha mozgásuk, ahogy befúrják magukat a sárga táblák mélyébe. Sze- bény és Feked között dolgoznak, egy huszonöt holdas táblán Hengl Bálint és Kisteleki Zoltán kombájnosok. A két gép épp most tűnik el a hosz- szú, lejtős táblán, a csúcsa még látszik egy pillanatra, mint ahogy a távoli hajók tűnnek el a tenger messzeségében. Elöl Kisteleki gépe halad, hátrább Hangié, melyen most Farkas József segédvezető dolgozik. Hengl Bálint leült pár percre az akácos alá, bekapni az ebédet A felesége csöndes figyelemmel ül mellette. Kérdezem: ml volt ma az ebéd? Látom az asszony arcán: miért nem tegnap kérdeztem ezt, tegnap is hús volt tegnapelőtt is, minden nap mégsem lehet Hengl Bálint keményarcú, kevés beszédű, fegyelmezett fia talember, harmincon innen. Kilenc évig Komlóra járt az építőiparban dolgozott. Három éve jött vissza a falujába, a tsz-be. — Mi hozta vissza? — Mit mondjak? A család, a gyerekek. Legutoljára Mohácson dolgoztam a vállalattal, onnan Dombóvárra akartak helyezni. Dehát itt is megkeresem azt a pénzt amit az építőiparban keresnék, pedig a vasbetonszerelőket jól fizetik. — Tavaly mennyi volt a tsz-ben a fizetése? — Hatszázhuszonöt munkaegység. Vagyis harmincezer forinton felül. — Lesz-e jutalomüdülés az idén? Arra néz, amerre a kombájnokat lehet sejteni az emelkedő mögött. — Idáig még nem voltak valami ragyogó teljesítmények. A legtöbb napi két és fél vagon volt, de meg kell mondani, hogy eddig a rosz- szabb helyeken dolgoztunk. — Mikor kezdődik a nap és mikor végződik? — Egy kombájnosnak? Reggel fél ötkor ott vagyunk a majorban. Este, amíg a harmat le nem száll. Ha ilyen jó szeles idő van, mint most is, ameddig csak látunk, addig dolgozunk. Felbukkan lentről a két kombájn. Hengl Bálint félszemmel az övét, a hátsó SZK—4-es mozgását figyeli, mely nem messze tőlünk egyszer csak leáll. Nekem el kell mennem, mondja Hengl Bálint gyorsan, s mire el is búcsúznánk rendesen, bent jár I már a búzatábla szélességében. A dűlőutak kereszteződésénél, az akácos mellett a tsz-elnök. Rótt Antal. energikus alakja tűnik fel. Negyedórája sincs: a véméndi határban igazította el az embereket, most az itteni kombájnvezető méltatlan kodását hallgatja figyelemmel. Közben arra jön egy motoros, le is állítja nyomban s üzen vele a majorba: azonnal intézkedjenek. S öt perc se fog elmúlni, Rótt Antal már a fekedi üzemegység előtt várakozó vontatókat küldi szét a dolgukra, mert a legtöbb kombájnos a szállításra panaszkodik, és nincs megállás most, 18—20 mázsás az átlag búzatermés a Lenin Tsz-ben. — Aratás előtt kombájnos találkozót rendeztünk a tsz- ben — mondja az elnök. — Ott mindent megbeszéltünk, a tűzrendészettől a balesetvédelemig, és persze, mindenekelőtt azt. hogy bár az aratás ma már nem olyan megterhelő és nehéz, mint azelőtt volt, de kemény munka vár ránk. Ennek a szellemében dolgozik mindenki. — Mikorra fejezik be az aratást? — Még nyolc-tíz nap és kész. Ebben a hónapban biztos — int vissza és a porfelhő összecsukódik mögötte. Thiery Árpád y i
