Dunántúli Napló, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-29 / 151. szám
1967. JÜN'IÜS 99. napló 2 Az össznépi állam — a szocialista államiság tovább- fejlődése a közösségi kommunista önigazgatáshoz. Az össz- népi állam folytatja a proltárdiktatúra ügyét: a kommu- nizmus építését, más szocialista államokkal együtt ▼ívja az osztályharcot az imperializmus ellen a nemzetközi élet porondján. A közösségi önigazgatáshoz a szocialista állam és a szocialista demokrácia további fejlesztésével és tökéletesi- tésével jutunk el. A szovjet társadalom vezető és irányító ereje az SZKP. Alkotóan tovább fejlesztve és gazdagítva a marxista— leninista tanítást, a párt utat mutat a szovjet népnek a kommunizmus győzelméért vívott harcában. A párt nagyban hozzájárul a modern világ fejlődése, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődése idő- szerű problémáinak kidolgozásához — hangzik a tézisekben. A párt soraiban több mint 12,8 millió kommunista van. Ezek a munkásosztály és a dolgozók legjobbjai. A munkás- osztály a jövőben is vezető helyet foglal el a pártban. A tudomány közvetlen termelő erővé való átalakításé- nak egyre inkább gyorsuló folyamatát tapasztalhatjuk. A Szovjetunióban több mint 700 000 tudományos munkatárs dolgozik, vagyis a világ valamennyi tudományos dolgozójá- nak egynegyede. Nincs és nem lehet semleges álláspont a burzsoá ideo- lógia, az antikommunizmus elleni harcban. Ez osztályharc, harc az emberért, az emberiség szabadságának és haladásé- nak diadaláért. A szocializmusból a kommunizmusba való átmenet tér- mészetes történelmi folyamat. Előrehaladva csak a kommu- nizmus felé mehetünk. A kísérletek a mesterséges lassításra, vagy a szükséges szakaszok átugrására a társadalmi fejlődés objektív törvényeibe ütköznek. A tézisek megállapítják, hogy a Szovjetunió minden szükséges eszközzel rendelkezik a kommunizmus felépí- téséhez. A második világháború után egy sor ország szocialista útra lépett. Ez szemléltetően igazolja azt a marxista—leni- nista tételt, hogy az új társadalmi rend győzelme elkerül- hetetlen. A szocialista építés ezekben az országokban sok- kai kedvezőbb feltételek között megy végbe: ezek az orszá- gok kezdettől fogva támaszkodhattak a szocialista közösség- re, a Szovjetunióra. Október országa, internacionalista köte- lességéhez híven, széleskörű támogatást nyújt a testvéri szó- cialista államok népeinek. A szocializmus győzelmei és vívmányai elválaszthatatla- nul összefüggnek az új szocialista típusú nemzetközi kap- csolatok kialakulásával és fejlődésével, amelyek az egyenjo- gúság és a nemzeti szuverénitás, a sokoldalú és kölcsönösen előnyös együttműködésen, a szocialista államok közötti test- véri kölcsönös segítés elvein nyugszanak. A szocialista országok megteremtették a kollektív gaz- dasági. politikai és katonai együttműködés különböző formált. Az ötvenes évek végén a Kínai KP vezetősége sajátos kül- és belpolitikai irányvonalat vett fel, ami abban nyil- vánult meg, hogy eltérnek a marxizmus—leninizmus elveitől. Mao Ce-tung csoportja olyan irányvonalat kezdett megváló- sítani, amelyben összekeveredett a kispolgári kalandorság és a nagyhatalmi sovinizmus: baloldali frázisok leple alatt nyíltan a szocialista közösség egységének aláásására, a kom- munista vüágmozgalom megbontására vette az irányt, A Mao-csoport kalandor irányvonala oda vezetett, hogy erősen meggyengültek a Kommunista Párt, a kínai munkás- osztály pozíciói, s teret kaptak kispolgári anarchista elemek. A szocialista vívmányokat Kínában súlyos veszély fenyegeti. A szovjet emberek mindig barátjuknak és szövetségesük- nek tartották a nagy kínai népet a társadalom forradalmi átalakításáért vívott harcban. A világszocializmus érdekei- nek, de mindenekelőtt Kína érdekeinek felelne meg, ha a Kínai KP szakítana jelenlegi káros politikájával, s megszi- lárdítaná kapcsolatát a Szovjetunióval és más szocialista or- szágokkal — hangoztatják a tézisek. A szocialista országok politikai és gazdasági egyűttmfl- ködösének tökéletesedése, további összefogásuk feltételeket teremt a szocialista államok újabb eredményeihez, biztosítja a szocialista világrendszer hatalmának növekedését. A világ forradalmi átalakulásának folyamata, amely az Októberi Forradalommal kezdődött, új helyzetet teremtett abban a harcban, amelyet a nemzetközi munkásosztály foly- tat legközelebbi és végső céljaiért Ma is időszerű az a marxista-leninista tétel, amelyet az SZKP XX.—XXIII. kongresszusain, valamint az 1957. és az 1960. évi moszkvai tanácskozáson szögeztek le, nevezete- sen, hogy a szocializmusba való áttérésnél lehetőség van a harc különböző — békés és nem békés — formáinak alkal- mazására, attól függően, hogy milyenek az adott országok- bán az erőviszonyok. Alvilágot átfogó kommunista mozgalom Október eszméi- nek zászlaja alatt fejlődik. A kommunista mozgalom való- bán világot átfogóvá vált. A nemzetközi kommunista mozgalom legidőszerűbb problémája, hogy biztosítsa egységét a marxizmus—leniniz- mus elvei alapján. A kommunista világ egységének megszi- lárdítása szempontjából nagy jelentőségű volt az európai kommunista és munkáspártok Karlovy Varyban megtartott értekezlete, amely az európai béke és biztonság problémái- val foglalkozott — mondják a tézisek. Az Októberi Forradalom alapvető eltolódásokat eredmé- nyezett a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerében, mély- rehatóan válságba döntötte az imperialista külpolitikát. A Szovjetunió és a többi testvérország részvétele nélkül nem lehet megoldani egyetlen nagy nemzetközi kérdést sem. Az imperializmus már elvesztette uralkodó szerepét a világ- politikai küzdőtéren. Ám, amig létezik az imperializmus, addig fennáll a hó- dító háborúk veszélye. Ezt bizonyítja az Egyesült Államok vietnami agresszív háborúja, Izraelnek az imperializmus által előkészített agressziója a szabadságszerető arab népek ellen, a szűnni nem akaró provokációk Kuba ellen. A szovjet állam, következetesen védelmezve a békét és a nemzetközi biztonságot, a legmagasabb színvonalon tartja most is és a jövőben is védelmi képességét. A tézisek hangsúlyozzák, hogy a marxisták—leninisták igazságosnak tartják és támogatják azokat a háborúkat, amelyeknek célja a népek vívmányainak megvédése az im- perialista agresszió ellen. A szovjet emberek határozottan támogatják a vietnami népet, és teljes mértékben támogat- ják az arab államok népeinek igazságos harcát. A kommunista párt és a szovjet állam megtesz mindent, ami a szocialista országok egységének és összeforrottságának erősítéséhez szükséges. Következetesen megvalósítja a külön- böző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének elvét, mindent elkövet, hogy megóvja az emberiséget egy termonukleáris világháborútól. E célok elérése teljes mér- tékben megegyezik minden forradalmi és demokratikus erő, minden nép érdekeivel. (MTI). Hz Októberi Forradalom ötven éve Az SZKP Központi Bizottságának tézisei ta az imperialisták számításait és lehetővé tette, hogy a Szovjetunió időt nyerjen az ország védelmének erősítéséhez. A háború megakadályozása azonban az akkori körülmények között lehetetlennek bizonyult. A nyugati kormánykörök szemethúnyó politikája mellett a hitleri Németország kirob- bántotta a második világháborút, s több európai állam meghódítása után a Szovjetunió ellen fordult. A párt energikus intézkedéseket tett az ellenség szét- verésének megszervezésére, a front és a hátország erőfe- szitéseinek egyesítésére. Joszif Sztálin elnöklésével meg- alakult az Állami Honvédelmi Bizottság. A német fasiszta hódítók fölötti győzelmet sok nép együttes erőfeszítései vívták ki. Mégis a szovjet nép és hős hadserege viselte a háború főterhét, játszotta a döntő szere- pet a hitleri Németország legyőzésében. Vereséget szenvedett a militarista Japán is. A Szovjet- unió katonai és politikai segítséget nyújtott Kína és Korea forradalmi erőinek. A tézisek megemlítik, hogy a háború során több mint húszmillió szovjet ember pusztult el. Az ország nemzeti vagyonának körülbelül 30 százalékát vesztette el. A Szovjetuniónak a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelme világtörténelmi jelentőségű volt. létrejöttek a kedvező feltételek ahhoz, hogy európai és ázsiai orszá- gokban kibontakozzék és győzzön a szocialista forradalom, megalakuljon a szocialista világrendszer. A szocializmus és a demokrácia nemzetközi erői megizmosodtak, az impe- rializmus és a reakció állásai meggyengültek. A háborús veszteségek ellenére a szovjet ipar állan- dóan gyors ütemben fejlődött. Bonyolultabb volt a helyzet a mezőgazdaságban. Az SZKP Központi Bizottságának 1953 szeptemberi plénuma intézkedéseket fogadott el a mezőgazdaság anyagi és tech- nikai megsegítésére. A szocialista demokrácia további fejlesztésére töreked- ve, a párt XX. kongresszusán határozottan elítélte Sztálin személyi kultuszát, amely egy ember szerepének a marxiz- mus-leninizmus szellemétől idegen felmagasztalásóban, a kollektív vezetés lenini elveitől való eltérésben, indokolat- lan megtorlásokban, és a szocialista törvényesség egyéb meg- szegésében nyilvánult meg. E torzítások károkat okoztak társadalmunknak, azonban nem változtatták meg a szocia- lista társadalom természetét, nem ingatták meg a szocia- !izmus pilléreit. A párt intézkedéseket tett a személyi kultusz követ- kezményeinek leküzdésére a párt-, az állami és az ideoló- giai munka minden területén. A szocializmus teljes, végleges győzelme annak a fórra- dalmi átalakító tevékenységnek fő eredménye, amelyet a szovjet nép fejtett ki a Kommunista Párt vezetésével. A szocializmus győzelme megteremtette a gazdasági, társadalmi, politikai és szellemi feltételeket a kommunista társadalom építésére való áttéréshez. A párt XXII. kongresszusa új programot fogadott el, amely meghatározta a kommunizmus építésének alapvető irányvonalait. A XXIII. kongresszuson, az 1964. októberi és az ezt követő központi bizottsági plénumokon hozott határozatok sokoldalúan megalapozták és konkretizálták e feladatokat, figyelembe véve a szovjet társadalom fejlődésé- nek jelenlegi feltételeit. A szovjet társadalom fő gazdasági feladata megterem- teni a kommunizmus anyagi-mechanikai bázisát a tudomány és a technika fejlesztése, a gépesítés és automatizálás alap- ján, a munka termelékenységének szakadatlan növelése alapján — mondják a tézisek A szocializmus egyik döntő vívmánya és előnye a gaz- dasági fejlődés állandó, gyors üteme. A szovjet ipari termelés évi átlagos növekedése 1929- tői 1966-ig 11,1 százalék volt. Ezzel szemben az Egyesült Államokban 4,0, Angliában és Franciaországban 2,5 szár- zalék. Az ipar sikerei lehetővé teszik a kolhozok és az állami gazdaságok technikai felszerelésének szakadatlan tökéletesi- tését és a mezőgazdasági termelés fejlesztését. A mezőgazdaság fejlesztése szempontjából kedvezőtlen hatással volt, hogy többször megszegték a szocialista tér- melés gazdasági törvényeit, az anyagi érdekeltség elvét, a társadalmi és az egyéni érdekek helyes összekapcsolásá- nak elvét. Az SZKP Központi Bizottságának 1965. márciusi plénumán kidolgozták azoknak a gazdasági és politikai in- tézkedéseknek rendszerét, amelyeknek végcélja a kolhozok és szovhozok termelésének fokozott ütemű fejlesztése. E politika megvalósítása, a tudomány és technika vívmányainak helyes felhasználása, szakképzett káderek, gazdasági és erkölcsi ösztönzők alkalmazása biztosítja azo- kát a feltételeket, amelyek a mezőgazdaság fejlesztésének meggyorsításához, a terméshozam emeléséhez, az állatte- nyésztési termékek termelésének növekedéséhez szükségesek. A gazdasági reformról a tézisekben ez áll: a gazdasági reform, amely lényegében következetesen szocialista és ki- fejezésre juttatja, hogy összhangba kell hozni a szocializmus gazdasági viszonyait a termelőerők fejlődésének színvonalé- val és jellegével. A gazdaság irányításának új módszere, lé- nyege abban rejlik, hogy fokozni kell a vezetés gazdasági módszereinek szerepét, tökéletesíteni kell az állami terve- zést, nagyobb szerephez kell juttatni a vállalatok gazdasági önállóságát és kezdeményező erejét, minden vonalon be kell vezetni és tökéletesíteni kell a jövedelmezőségre való törek- vést. A szovjet társadalom szociális felépítésére jellemző, hogy a dolgozók baráti osztályaiból és csoportjaiból áll, hogy a dolgozók gazdasági, szociálpolitikai és személyi érdekei egységesek, hogy közösen érdekeltek a kommuniz- mus felépítésében. A társadalom életében növekszik a szovjet értelmiség szerepe. Az értelmiségiek száma, főképpen a műszaki értei- miségé, gyorsan nő. A Szovjetunió népgazdasága olyan egységes és össze- fonódott komplexum, amely a nemzetek további egymáshoz való közeledésének objektív alapját képezi. Az SZKP követ- kezetesen harcolt a nemzeti elhatárolódás maradványai, a lokálpatriotizmus, a nacionali zmus, a sovinizmus minden- fajta megnyilvánulása ellen, — szögezik le a tézisek. A kommunista építés szakaszában tökéletesedik és to- vább fejlődik a szocialista államiság és demokrácia. Miután győzött a szocializmus, a proletárdiktatúra állama az egész nép politikai szervezetévé válik, a munkásosztály vezető szerepével. A* SZKP Központi Bizottságának jfúnius 21-i plénuma Jóváhagyta a Központi Bizottság téziseit a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idei 50. évfordulójával kapcsolat- baä. ש A tézisek hangsúlyozzák: ״Az Októberi Forradalom megnyitotta a világ egyetemes forradalmi megujhódásának korszakát, a kapitalizmusból a szocializmusba vezető át- menet korszakát”. Az elmúlt évtizedekben az Októberi Forradalom ügye minden oldalról kiállta a történelem próbáját, bebizo- nyitotta legyőzhetetlen erejét a marxizmus-leninizmus esz- méinek el nem múló jelentőségét országunkra és a Föld minden népére nézve. A szocializmus: emberek százmillióinak jelene és az egész emberiség jövője. Az 1917. november 7-i szocialista forradalom győzelme után Oroszországban létrejött a proletariátus diktatúrája. Megteremtődött az első és fő politikai feltétele a gazdasági és kulturális átalakulásokhoz, a munkásosztály nagy célja, a szocializmus és a kommunizmus eléréséhez. Oroszország- ben a XX. század elején kialakultak a győzelmes szocialista fór- radalam objektív és szubjektív feltételei. Oroszország a világot átfogó forradalmi mozgalom központja lett. A forradalom élén a bolsevikok pártja által vezetett munkásosztály állt. A proletárforradalom győzelméhez az utat a tudományos saocializmus elmélete mutatta. A bolsevikok pártja, ez az újtípusú párt először egye- sftette a tudományos szocializmust a tömeges munkásmozga- lommal és minden vonalon felkészült, hogy a proletariátust a hatalom kivívására vezesse. Az imperializmus korszaké- nak új történelmi viszonyai között Lenin alkotó szellemé- bűi tovább fejlesztette és újabb fokra emelte a marxizmus elméletét Az Októberi Forradalom tartalmát illetően proletárfor- radalam, de egyúttal mélyen népi forradalom is volt. A szó- cialista forradalom nem összeesküvés volt, se nem felül- ről ״aktív forradalmárok” csoportja által végrehajtott állam- csíny, hanem milliók mozgalma és harca, amelyet • marxista-leninista párt irányított. Az Októberi Forradalom eredményeként a világ két Módszerre szakadt: a szocialista és a kapitalista rendszerre. Az Októberi Forradalom világtörténelmi jelentősége ab- bán rejlik, hogy megmutatta a forradalmi átalakulás útjait, termáit és módozatait, amelyek nemzetközi jellegűvé váltak. A szovjet köztársaság dolgozói bonyolult és nehéz fel- adatok elé kerültek: meg kellett védelmezni a forradalom vívmányait, fel kellett használni a proletárdiktatúra álla- mát a kizsákmányoló osztályok teljes legyőzésére, a szocia- lista átalakítások megvalósítására. A békés építést Orosz- országban alacsony szintről kellett kezdeni. A nehézipar termelése a háború előttinek mindössze egyhetede volt acélolvasztás, a háború előttinek alig 5 százalékát érte el. Majdnem felére csökkent a mezőgazdasági termelés. A Kommunista Párt felmérve az ország gazdasági és társadalmi viszonyait, szociális feltételeit, a szocialista épí- tés tudományosan megalapozott tervével vértezte fel a szovjet népet Nagy jelentősége volt annak, hogy eszmeileg és politi- kailag szétzúzták a trockizmust, ״Balos” szélsőséges fórra- dalmi frázisok mögé rejtőzve, a trockisták olyan kalandor irányvonalat akartak kierőszakolni, amely vereségre ítélte volna a szocializmus építését a Szovjetunióban és amely más országok mesterséges forradalmasításán alapult. A párt miután elsöpörte a trockisták, kispolgári kalan- dorkodását, a jobboldali opportunisták kapituláns irányvona- lát, határozottan és biztosan a lenini útra vezette a szovjet népet — szögezik le a tézisek. A szocializmus építésében a kulcsfeladat a szocialista iparosítás lett. Az iparosítás a Szovjetunióban külső segít- 8ég nélkül, a belső felhalmozások alapján és a legszlgo- rúbb takarékossági rendszer közepette ment végbe. Az ország válaszút elé került: vagy az életszínvonal tudatos korlátozását választják és a hősi erőfeszítéssel rövid időn belül megteremtik az erős gazdaságot és meg- szilárdítják védelmi képességüket, vagy pedig a reakció egyesült erőinek áldozatává esnek — mondják ki a tézisek. A mezőgazdaság szocialista átállítása a legbonyolultabb és a legnehezebb feladat volt a proletárhatalom kivívása után. A lenini szövetkezeti terv alapján több évi megfeszí- tett szervező és nevelő munkára volt szüksége a pártnak, hogy megoldják ezt a történelmi feladatot. A kollektivizálás során megtalálták a közös gazdái- kodás célszerű formáit — a mezőgazdasági termelő szövet- kezet, amely lehetővé tette a közösségi és egyéni érdekék összehangolását, leküzdötték azokat a balos kísérleteket, hogy bevezessék az egyenlő elosztás elvét és kiküszöbölték a belépés önkéntességi elvének többszöri megsértését. A Szovjetunióban végbement iparosítás és kollektivizá- lás tapasztalatai fényesen kiállták a történelem próbáját és számos szocialista ország — sajátosságai és konkrét vi- szonyai figyelembevételével — alkotó módon felhasználja a tapasztalatokat. A szocializmus sikeres felépítéséhez szükség volt a kulturális forradalomra. A szocialista építés folyamán megvalósult a nemzeti kérdéssel kapcsolatos lenini program, megszilárdult hazánk valamennyi népének szocialista testvérisége. A szocializmus a Szovjetunió minden népének tényle- ges egyenlőséget biztosít politikai, gazdasági és kulturális téren. A nemzeti kérdés megoldásában fontos határkő volt, hogy újra egyesült országunkkal az ukrán, a belorusz és a moldava nép, szovjet hatalom alakult ki a balti köztár- saságokban és ezek a Szovjetunióhoz csatlakoztak. A Szovjetunió alkotmánya, amelyet 1936 decemberében a szovjetek rendkívüli kongresszusa fogadott el. törvénybe iktatta a szocializmus győzelmét. A politikai felépítmény összhangba került a szocializmus gazdasági bázisával. A Szovjetunió fejlődése bonyolult nemzetközi helyzet- ben ment végbe. Az imperialista agresszió veszélye különö- sen fokozódott, amikor Németországban a fasizmus jutott uralomra. A szovjet kormány erőfeszítéseket tett egy euró- pai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére. A műn- chenisfca nyugati politikusok azonban arra törekedtek, hogy a fasisztaagressziót a Szovjetunió ellen irányítsák és sző- vétségre lépjenek Hitlerrel. Ebben a bonyolult helyzetben a Szovjetunió meg nem támadási szerződést kötött Németországgal. Ez keresztülhúz4 *
