Dunántúli Napló, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-02 / 128. szám

3־

naplö

19tn. jmnrs &

Javában érik a korai cukorborsó. Az export mellett most már a pécsi piacokra is elegendő jut. Képünk a Villányi Uj Alkot• mány Tsz borsószedő brigádjáról készült.

NEB-vizsgálat a vízellátásról

Még tíz évig ellátja a várost a Vízmű jelenlegi kapacitása

egy szivattyú nyomná a vi- zet, de nyilván ez igen nagy költséget jelent.

A takarékossá(• is tartalék

Ott, ahol egy vízóra van a házban, a lakók nem érdé- keltek a takarékosságban. Va- lamennyi lakásba órát felsze- relni — nagyon költséges. Meg kellene viszont találni annak a módját, hogy a pa- zarlásók megszűnjenek. Hatá- sós propagandával, mi több, — lehetőség szerint — a pa- zarlók megbírságolásával.

Miklósvári Zoltán

Virágcserepek helyett kisparcellák

Kertészkedő munkások között

zésképpen nagyon jó ez a kis tföld. Mindenből termelni tudnak kicsit: borsóból, zöld- hagymából, zöldségrépából, mindenből, ami egy háztar- táshoz kell.

HEGYES, sovány a íöld, csak tavasszal tudták felszán- tani. A hatalmas hantokat a bányászok verték szét kapá- val. Annak ellenére, hogy sok eső volt, a legtöbb parcellán nincs szinte egy szál gaz sem, örökké itt vannak, mindig gyomlálják, kapálják a földe- két.

— Csak lenne még területünk! — mondogatja többször is Takács István. — Sokan be- lépnének ide! Nem pénz az a huszonöt-harminc forint, amit a háromszáz négyszögölért fi- zetünk a tanácsnak! Meg is vennénk a földeket, csak el- adnák!

— A szomszédban a me- csekjánosi tsz gazdálkodik — szól dr. Raák Endre. — Négy községet egyesít, körülfogja egész Komlót. Több mint öt- száz hold állami tartalékföld van a kezében, ennek fejében igényt tarthatnánk némi te- rületre. A tanács azonban csak olyan földeket tud fel- parcellázni, amelyek közel fék- szenek a városhoz. Nem ki- vánhatjuk a bányásztól, hogy öt kilométert gyalogoljon.

Benczes József tsz-elnök megérti a bányászok törekvé- sét, szívesen átadott volna némi földet, de nagyüzemi táblákat nem szabad megkur- títani.

A megye mezőgazdasági ve- zetői már régebben felismer- ték, hogy a kertészkedés nem- csak egészséges, hanem hasz- nos is. Elvégre zöldséget, gyű- mölcsöt termelnek a parcella- kon. Ezért javasolták, hogy a hegyvidéki tsz-ek — közöttük a mecsekjánosi tsz is — adja- nak át kisebb területeket az illetékes tanácsnak. Olyan me- redek, lejtős területeket, ami- két a tsz csak nehezen tudná megmunkálni, a kisemberek számára viszont sokat érnek. Néhány nappal ezelőtt a Me- gyei Tanács VB is foglalko- zott evvel a témával, s az az álláspontja: ha a tsz-nek nin- csenek kicsiny és szétszórt te- rületei — mintahogy a me- csekjánosi szövetkezetnek sin- csenek —, akkor a nagyüzemi táblákból kell elvenni egy da- rab hegyvidéki területet az állami tartalékföld fejében.

A KERTÉSZKEDÉS nemcsak komlói és nem is bá- nyász sajátosság. Pécsett sincs egyetlen ház sem, ahol ne tar- tanának néhány cserép virá- got, illetve dísznövényt. A vá- rosba szakadt, a beton- és kő- házak közé szorított ember ősi, természetutáni vágyódását jelzi az a néhány sápadt dísz- növény is. Ugyan, ml baj tör- ténne akkor, ha a virágok ön- tözgetését felcserélnék egy kis kapálgatással?

Magyar LászM

embereket, hogy azonnal hagy- ják el a parcellákat! Meg kell várnunk az őszt, a széntröszt meg a városi tanács vb dön- tését.

Töb- mint kilenc hold kér- tészkedésre alkalmas földje van a trösztnek a városban, s addig nem tudunk tenni semmit, míg a tröszt nem mondja meg, hogy melyik te- rületre tart igényt, melyikre nem. A városi tanács vb-től egy elvi kérdésre várnak vá- laszt. Két nézet uralkodik ugyanis Komlón. Az egyik szerint el kellene adni a bá- nyászoknak a beépítésre nem kerülő kisparcellákat. A má- sik szerint óvatosabban kell eljárni. Nem tudható teljes bizonyosággal, hogy hol fog- nak építkezni két-három év múlva. Ezért mégsem kellene eladni a földeket...

— Mindenesetre, ha nem adjuk el a földet — véli a mezőgazdasági osztály vezető- je — akkor négy-öt évre szóló garanciát kell adnunk a föld- használóknak. Ez azonban csak részben jelenthetne meg- oldást, mert annak, aki gyű- mölcsöst akar telepíteni, még a négy-öt év is kevés. Az csak akkor telepít, ha övé lesz a föld.

GYALOG folytatjuk útun- kát. Takács István féléiévé- níti, hogyan alakult a kert- szövetkezet. Egy alkalommal behívták a párthoz, s közöl- ték vele, hogy a kertszövet- kezet megszervezése lesz a pártmunka. Nyugdíjas bánya- lakatos lévén nem nagyon lelkesedett a feladatért. De hamar feltámadt a kedve, mert a bányászok örömmel fogadták. Csak néhány ember- nek kellett szólnia, a többi már elterjesztette a hírt, egy- kettőre megvolt a harminc- nyolc jelentkező. A többit már el kellett utasítani, mert kevés a földjük. Nem szabdal- hattak száz felé hét holdat.

Rég elhagytuk a várost, el- tűntek a házak is, csak a füst mutatja, merre húzódhat a komlói völgy. Magas, vasbe- ionból készült víztoronyhoz érünk, tövében egy házaspár kapálgat. Sütő Károly, Kos- suth-bánya vájárja barátsá- gosan nyújtja kezét. Azt mondja, éjszaka tért haza a műszakból, hajnali háromkor feküdt le. Fél kilencig pihent, aztán kijöttek a földre. Dél- után kettőig itt maradnak, utána hazamennek és ismét lepihen. Szilikózisos, fulladoz- ni szokott télen a ködös, nyo- mott levegőben. Itt viszont? Teleszívja tüdejét a jó leve- gővel, s valósággal megköny- nyebbül. Ügy alszik a kér- tészkedés után, mint a bún- da. Valósággal megújult, ami- óta kapálgat.

A következő kapálgató Gó- dór Géza Zobák-aknai gépke- zelő és Tischler Károly Zo- bák-aknai vájár, ők is a fe- leségükkel jöttek ki. Mind a két asszony avval érvel, hogy drága a komlói piac, követkeLASSAN SIKLIK a Volga

Kenderföld kanyargós utcái között. Üzletek, kirakatok, emeletes házak mellett me- gyünk el, majd konyhakerti kisparcellák, újabb házsorok és megint konyhakertek kö- vetkeznek ... Szokatlan lát- vány egy város belterületén, olyan ez, mintha Pécs-Űjme- csekalja gyepes részeit felás- ták és beültették volna retek- kel, zöldhagymával meg min- denféle kerti veteménnyel.

A kocsiban ül dr. Raák Endre, a Komlói Városi Ta- nács mezőgazdasági osztályé- nak vezetője és Takács Ist- ván, a kertszövetkezet elnöke. Gondterhelten néznek a pár- cellákra.

— A széntröszté meg a vá- rosi tanácsé itt minden föld

— mondja dr. Raák Endre.— Parkosítani akarjuk ezeket a területeket, s elfoglalták. Egy- szerűen felásták ... Ha nem vigyázunk, az egész várost felássák.

Fordul a kocsi, egy pilla- natra a kökönyösi domboldal tárul elénk, az is tele van parcellával. Ezernyi zöld csík néz vissza a túloldalról, égé- szén a füstölgő meddőhányóig érnek.

— Mire észbekaptunk — magyarázza dr. Raák Endre

— elfoglalták és bevetettek minden szabad területet. Hi- vatali beosztásom a törvé- nyesség betartatására kötelez. De most tessék a törvény sze- rint eljárni és felszólítani az

Persze, abból keleti volna kiindulnunk, hogy Baranya négy városában a lakások kö- rülbelül 76 százaléka van köz- művesítve, falun 3 százalék. Kevés, ez utóbbi még éppen kevés, bár a többi megyében sem jobb a helyzet. Viszont a jellegzetesen aprófalvas Ba- ranyában sokkal nehezebb a megoldás, mint bárhol: több mint 300 községről van szó! Rendre-másra épülnek a tör- pevízművek, de vajon a köz- ségfejlesztés jövőjének ala- pos ismeretében? Körültekin- tő vizsgálatokkal kell felde- ríteni, vajon a kérdéses falu- nak van-e perspektívája, vagy esetleg egy évtized múlva egyszerűen elhal. Ez a prob- léma még csak hangsúlyosabb akkor, ha az ipari víz fo- gyasztók fejlesztési program- járói van szó. Sajnos, egyelő- re általános jelenség a prog- ramok komplexitásának hiá- nya. Ha például egy állami gazdaság megoldja vízellátó- sát, nem kooperál a kömyé- ken levő közületekkel, nem veszi figyelembe esetleg más fogyasztók igényeit Konkrét példákat lehetne sorolni, ezt a NEB-vizsgálat mindenesetre igyekszik majd feltárni.

Az iparnak is életbevágó a víz, az ipari és ivóvízellá- tás összefüggő problémák. Pécsett számtalan üzemben az ivóvizet használják fel ipa- ri célokra. Húzódoznak, meg- tagadják az olyan beruhá- zást, hogy az ipari vizet ve- zessék be, vagy hogy saját kútjaikat használják, mert egyelőre aránylag még min- dig olcsóbb az ivóvíz. Az új mechanizmus változtatni fog a helyzeten, az ipari fogyasz- tók drágábban kapják az ivó- vizet, s ez meglevő tartalékok kiaknázását, arányosabb te- herviselést jelent

Ne gondoljuk persze, hogy manapság technikailag nem lehet megoldani akár a leg- bonyolultabb vízellátási prob- lémát. De drága árat kelle- ne fizetni érte! A népgazda- ság onnan vonna el anyagi eszközöket ahol az sokkal fontosabb, kevesebb üzem, gyár, kevesebb lakás épülne és így tovább. Sőt, idillikus vízellátás elképzelhető falun is, ha minden lakásba egy1— Két háromszobás össz- komfortos pedagógus lakást adtak át Szigetváron az Al- kotmány téren. A lakásokat községfejlesztési alapból épí- tették.

Az ivó- fe ipari vízellátás

és az azzal összefüggő problé- mákat vizsgálják szakembe- rek bevonásával a megyei és a járási népi ellenőrzési bi- zottságok. A vízkérdésről általában a vizsgálatokat ve- zető dr. Krassó Sándorral beszélgetett munkatársunk. A nagyszabású NEB-vizsgálat eredményeivel a későbbiekben foglalkozunk.

A török időkben is?

Levéltárakban kutatva meg- állapítható, hogy az ivóvíz már a török időkben egyik nagy problémája volt Pécs- nek. Soha nem volt elég, s ez az állapot évszázadokig tartott. Óriási eredmény: a növekvő igények mellett pil- lanatnyilag, rendkívüli tech- nikai üzemzavaroktól eltekint- ve mennyiségileg ele- gendő és úgy ahogy minőség- ben megfelelő víz áll Pécs rendelkezésére. Ennek nem mond ellent az a tény, hogy időnként panaszok futnak be, bizonyos részeken, pontokon nem kielégítő az ellátás, cn- nek az oka ugyanis a vizel- osztó hálózat szűk keresztmet- szetében keresendő. Dr. Kras- só Sándor véleménye: a jelen- légi kapacitás még 5—10 évre elegendő. Egy évtizeddel ez- előtt bizony nem tartottunk itt — soha nem tartottunk itt! — s nagyrészt köszönhet- jük ezt a hőerőműnek, amely nem tudott volna meglenni állandó, rendszeres és meg- bízható vízforrás, a mohácsi vízkivételi mű és a pécsi ve- zeték nélkül.

Törpe vízmüvek falun

A minőség, mint említettük,

úgy ahogy kielégítő. Minden- esetre megnyugtató, hogy in- tenzív és eredményekkel ke- csegtető kísérletek folynak megjavítására. Különben az a törekvés, hogy minél ke- vesebb Duna-vizet a lakások- ba. Kísérleteznek helyi meg- oldással is, például a vízcsa- pok elé szerelt aktív szén előtéttel, ez azonban félmeg- oldást jelent csak. Drága a Duna-víz, de Baranya, job- bán mondva Pécs még Bokáig a Dunára lesz utalva. ״Ha még egy vízkivételi mű léte- sül, vajon nem lenne célsze- rűbb már ott a helyszínen megsztisztítani” — veti fel a kérdést dr. Krassó Sándor.

Ünnepség a Hírlapolvasóban

A könyvhét alkalmával mindig megszaporodnak az irodalmi estek. írók járják az országot, találkoznak az irodalmat kedvelő közön- Béggel, saját olvasóikkal, természetes.

Néhol mégis hallani olyan véleményeket, hogy ez már sok, értelmetlen ilyen ren- dezvényekkel vesződni, mert nincs rá igény. Nem sze- retnék most értékelésbe bo- nyolódni, csupán egy kel- lemesen eltöltött másfél órára hivatkozom.

A Hírlapolvasóban ren- dezte meg szerdán este az SZMT központi könyvtára és a Városi Könyvtár a könyvhéti ünnepséget, Mól- dova György SZOT-díjas író részvételével. A kultu- rált környezet önmagában is hívogató, de biztosan tu- dom, hogy a mintegy száz- ötven érdeklődőt más mó- dón is megkérték, hogytisz- teljék meg a rendezvényt A gondosság azután olyan érdekes és talán követésre méltó kezdeményezéssel pá- rosult, hogy az irodalmi est előtt egy órával nyitotta meg Mendöl Zsuzsa művé- szettörténész Balogh Jenő SZOT-díjas festő és Győr- gyey Zsuzsa keramikus ki- állítását A társművészetek bekapcsolása még ünnepibb hangulatot teremtett

A műsor frappáns, meg- kapó, élményt nyújtó. Egy rövid bevezető — Szőllősy Kálmán mondta — utána Farkas Gabi, Holl István és Bálint András, a Pécsi Nemzeti Szinház három je- les művésze harmonikusan egybekapcsolódó, a műfajok változatosságát nyújtó mű- sort produkált. Ezután Mól- dova György beszélt önma- gáról, életéről, műveiről, hányatott sorsáról, arról a temérdek küzdelemről, amely íróvá érlelte. ,,Eddig öt könyvem jelent meg, most készül a hatodik. Mégis úgy érzem, még a kezdet kezde- tén tartok, az ezután kö- vetkező művek döntik majd el, hogy tényleg író leszek-e.” Nagy tetszéssel fogadták komlói élményét feldolgozó novellája felolvasását

Mindössze ennyi történt. Semmi különös, semmi szén- zációs. Csak a mai iroda- lom — a társművészetekkel egyetemben — találkozott az olvasókkal. Dolgozó em- berek a róluk valló művé- székkel. Csak. Ez volt ben- ne a szenzáció. Sok ilyen kellene.

(Bocs)

rángó* adjon a Játékos

számtan kis tudósainak.

És a földrajz órán, a tör- ténelem órán? Iván már alig győzte fordítani a sok helyes felelet Bulgária fo- lyóiról, hegyeiről, ״arany- özönt” termő búzaföldjei- ről, és éberen ellenőrizte, jól írom-e le az egykori bolgár törvényhozó ״Iszpe- ri!k” fejedelem nevét.

Más tantárgy nem lévén napirenden, a tanító néni már csukta volna össze az osztálykönyvét, de a gyere- kék úgy látszik produkálni akartak még valamit, mert szinte egyszerre lendültek magasba a kezek.

— A bácsi kedvéért egy kis nyelvtan is lesz — mondat elemzésből — iga- zolta Iván a feltevésemet, de most már kereken ki- jelentette, hogy ebből ő sem akar kimaradni.

Mégsem bánom, hogy az óra végéig tolmács nélkül maradtam, mert abból a jelből, hogy a tanító néni egyetlen válaszra sem rán- coita össze homlokát, aka- ratlanul is a pedellusra gondoltam, aki azt mondot- ta: Amit Elena a gyerekek- kel művel, az egyenesen csodálatos. Valóban az.

Pálinkás György

Egy csepp Bulgária...

a katedra fölötti három kép Lenin, Dimitrov és ...

Elismerően nézett rám, hogy segítség nélkül is ki- találtam: Todor Zsivkov.

De amikor a számtan- órán a tanító néni ״varázs- számot” rajzolt a táblára, Iván már alig tudta palié- rozni magát, hogy ne mond- jan fel nekem.

— Jaj, ez nagyon bizal- más számolási játék, és én most nem nevezhetek be,

— sóhajtotta félhangosan, úgyhogy a többiek pillanat- ra hátra is kapták rá a fe- jüket: — Ez úgy megy, hogy a nyolcezres számot, amit a tanító néni felírt, különböző nagyobb és ki- sebb' számokból kell össze- adni, kivonni, hogy a vég- eredmény a fölírt szám ma- radjan, — magyarázta iz- gatottan, de azért önzetle- nül elismerte, hogy Nedev Marika, Vaszilav Eszti, Ivikov Gyuri és a többiek ״kapásból” adták, vonták az ezreseket a varázsszám kikerekítésére.

— Pedig elsősök, másodi- kosok is vannak közöttünk,

— mondotta, hogy ezzel is

de már ״öreg diáknak” számító negyedosztályos Co- név Ivánt, akiről szintén ki- derült, hogy nem ez az első tolmácsi megbízatása.

Amikor begyömöszöltem magam a leghátsó padba, kis tolmácsom első figyel- meztetése az volt, hogy nem fontos kérdezgetni, bízzam rá, tudja ő, mit érdemes, mit nem feljegyezni. No, persze, ilyenformán ki vol- tam téve annak, hogy tol- mácsi diplomáciával elmis- másolja a hibás feleleteket, de nem így történt Sut- togva, hogy senkit se zavar- jón, először is ״röviden vá- zolta” (ő mondta így) az órarendet de közben fél- füllel a druszája, Daszka- lov Iván olvasási gyakorta- tát hallgathatta, mert elis- merően közbebólintott:

— Meg kell hagyni, na- gyón jól olvassa...

De mivel rutinos tolmács nem bíbelődhet egyszerű alvasmányfordítással, ehe- lyett más és hasznosabb té- mával foglalkoztatott.

— A képek, amit a fala- kon lát, mind bolgár váró- sok, tájak, és ott középen

T stólának from, pedig ־*־ csak kis tanterem az egész, és mindössze tíz ta- milója van. Azaz jelenleg csupán kilenc, mert Jordán Z. Miki kórházban fék- szik.

Némi elfogódottsággal nyitottam rájuk, hiszen a pedellus azt mondta, jobb lenne, ha megvárnám a tolmácsot, mert Elena egyetlen szót sem tud ma- gyárul. Egy éve sincs, hogy elődjétől átvette a bolgár nyelvű alsótagozatot, s az- óta jóformán csak az Is- kólának és tanulóinak él. De amit a gyerekekkel mű- vei, az egyenesen csodála- tos. Csak, hát — tárta szét a kezét, — ahhoz, hogy er- ről személyesen is meggyő- zódjék, tolmács nélkül ba- jósán megy.

Először azt hittem, hogy eltévesztettem az ajtót. Be- lépésemre ugyanis egy- szerre szökkent talpra az ״osztály”, és hamisítatlan kisiskolás akcentusban kö- szöntek rám többszólamú magyar jónapattal. És Ele- na Nikolova a tanító néni- jük? Úgy látszik, nem elő- szőr volt dolga magyar Iá- togatóval, mert a bemu- tatkozás után ő maga gon- doskodatt ״tolmácsról”. Elő- szólította a csepp termetű,