Dunántúli Napló, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-25 / 148. szám
3 napló 1967. JÚNIUS 25. Külföldre indul a Ipartelepités és iparszerkezet Pécsi Nektár Két és fél millió palack vermutot (Pannónia Arany, Pannónia Rubin és Pécsi Nektár) palackoz és csomagol az Állami Pincegaz- daság Mecsek vidéki Pincészeté- nek borpalackozója ebben az év- ben. Június elején megkezdték az exportra kerülő szállítmány pa- ladkozását, július végéig félmillió palack vermutot szállítanak kül- földre. — Műanyag fóliaüzemet létesített a pellérdi tsz. Mű- anyagponyvákat, zsákokat és egyéb használati tárgyakat gyártanak. A 16 személlyel dolgozó üzem már az első hónapban 60 ezer forint tiszta nyereséget eredményezett a szövetkezet számára. ipari szakmákra gondolnak, azzal számolva, hogy ha szűk- séges, az esetleges átállást, vagy más munkakörbe vám beilleszkedést ez megkönnyí- tené.) Jelenleg a gépipari bázis bővítésének reális feltételei is kedvezőbbek, mint korábban. Ismeretes, hogy kormányhatá- rozat intézkedik arról, hogy több fővárosi gépipari üzemet a jövőben vidékre kell tele- píteni. (Pl. ennek végrehajtá- sa során létesülnek a szom- széd megyékben üzemek, Ka- posváron, Szekszárdon, Tárná- siban és másutt.) De ezen túlmenően már az előző ötéves tervekben (és je- lenleg is) többször felmerült annak gondolata, hogy a So- piana Gépgyár rekonstrukció- ján kívül új műszergyár, új építőgépgyár létesítésével kel- lene Pécsett a gépipar súlyát növelni. Ezek különböző prob- lémák miatt halasztódtak el, de a napirendről még nem kerültek le. Mindenesetre a jövőben még több indoka lesz annak, hogy ezek megvalósu- lásával konkrétabban foglal- kozzunk. Átgondolt iparfejlesztési koncepció A megye ipari szerkezeté- nek napirendre tűzését idősze- rűvé teszi az is, hogy a gaz- dasági reform bevezetése után a népgazdaság fejlesztésének fontos dokumentumaként el- készülnek a 15 éves tervek, amelyeknek részeként az or- szág egyes területeinek fej- lesztését is meg kell tervezni. Az alaposan átgondolt ipar- fejlesztési koncepció kialakí- tása érdekében szükséges, hogy ezzel a problémakörrel érdemlegesen is foglakozzunk. r Irta: dr. Nagy József, a Megyei Pártbizottság titkába konzerv, bor) erre utalnak. Ezzel a szükséglettel egyéb- ként a III. ötéves terv számol, mert a könnyűipar fejlesztésé- hez hasonlóan az élelmiszer- iparban is jelentős beruházá- sokat terveznek a megyében. (Ezeket nem szükséges most felsorolni, hisz a közvélemény előtt eléggé ismertek, miután a Dunántúli Napló a külön- böző folyamatbanlévő, vagy tervezett beruházásaink hely- zetéről gyakran ad tudósítást.) Ezeknek a beruházásoknak az iparszerkezetre gyakorolt hatása is közismert: tovább folytatódik a nehéz, valamint a könnyű- és élelmiszeripar- nak az a kedvező arányválto- zása megyénkben, amely a II. ötéves tervben megkezdődött. Az elismerésre méltó ered- mények mellett azonban szó- vá kell tenni azt a problémát, amely az iparfejlesztésünk na- tékonyságát, gazdaságosságát hátrányosan befolyásolja. Ez az ún. ״idő tényező”. Mint tudjuk a tervezett kapacitás- bővítések a ténylegesen meg- lévő igényekre épülnek, azon- bán a beruházási politikánk fogyatékosságai, a kivitelezés lassúsága miatt nem az igé- nyék előtt, vagy azokkal pár- huzamosan halad a megváló- sulás, hanem jóval utánuk kullog. Pedig mind a külföldi piacokon való versenyképes- ség, mind a belső egyensúly biztosítása nyomós érvek a gyorsabb, de legalább a tér- vezett ütem betartása mellett. Ez az ismert probléma is bizonyítja, hogy iparfejleszté- sünk akkor lehet hatékony, ha az igényekkel, szükségle- tekkel kellő időben számo- lünk, és terveinket az idő- tényező figyelembe vételével készítjük eL Nagyobb gépipari bázist! Visszatérve azonban a me- gye ipari szerkezetének prob- lémájához a végére maradt egy olyan iparág kérdése, amely a jövő szempontjából a megye ipari fejlődésének helyzetét lényegesen befolyá- solhatja. Ez a gépipar. Közismert, hogy jelenleg megyénkben a gépipar súlya mind az országos arányokhoz, mind más iparilag fejlett te- rületekhez képest meglehető- sen csekély. A fejlődés üteme itt messze elmaradt a többi szakmákhoz képest. Jelenleg az egy-két tanácsi vállalaton, a mezőgazdasági gépjavító vállalaton és a bányák saját kezelésében lévő üzemeken kívül mindössze az Építőgép- karbantartó és a SopianaGép- gyár képviseli nálunk a gép- ipart. A népgazdasági terveink- ben a gépiparnak várhatóan erőteljesebb fejlődést irányoz- zák elő, hisz köztudomású, hogy egy ország gazdasági szerkezetének korszerűségét — más tényezők mellett — a gépipar részesedése, aránya, fejlettsége fejezi ki. Ezzel a fejlesztéssel számol- va merülhet fel annak igénye, hogy a mecseki iparvidék az eddiginél lényegesen nagyobb gépipari bázist kapjon. Ez a gondolat még akkor sem lát- szik utópisztikusnak, ha gaz- dasági számításokkal kell majd bizonyítani területük erre va- ló adottságait, alkalmasságát. De a szubjektív tényezők is jelentősek, (erős történelmi ha- gyományokkal rendelkező munkásbázis, magasképzettsé- gű műszaki értelmiség okta- tási intézmények stb.). — A gépipar fejlesztését már most egy sereg kielégítetlen (orszá- gos és helyi) igény is indokol- ja, amelyek a technikai hala- dás a gépesítettség fokának általános fejlődésével még in- kább növekedni fognak. S ide kívánkozik a már említett ok: a bányászat a jövőben kevés- bé tudja a foglalkoztatottság jelenlegi színvonalát biztosi- tani, ez is indokolttá teszi a gépipar fejlesztését. (Mint ér- dekességet említem meg, hogy a bányászfiatalok körében már most gyakran felmerül a ״második szakma” megtanu- ן lásának gondolata, főleg gép- I igények, szükségletek alakú- lását is,) alapvetően az a gazdasági — ez esetben ibari struktúra határozza meg, ami a sokoldalú elemzések és számítások igénybevételé- vei adottságainkat figyelem- be vevő terv szerint alakul ki. Az ipartelepítés problémái- nak időszerűségét területűn- kön, megyénkben az előzők- ben felsorolt elvi okfejtésen túlmenően egy lényeges gya- korlati probléma, legfonto- sabb iparágunk a bányászat helyzete, jövője — is indo- kolja. Félreértés ne essék: senki nem akarja a bányászat fe- lett a vészharangot megkon- gatni vagy jövőjét borúlátó- an megítélni. Nyilvánvalóan még hosszú évtizedekig fog- nak szenet és uránércet bá- nyászni a Mecsek vidékén. Köztudomású, hogy hazánk- bán a legjobb minőségű szén itt található, melynek kitér- melése gazdaságos. Nyilván ez az oka annak, hogy ez évben egyedül a Mecseki Széntröszt mennyiségi terve maradt változatlan, míg a többi bányákét a szénigé- nyékhez alkalmazkodva csők- kentet ték. De ezek mellett a jövő megítélésénél a realitásokkal kell számolni! Ismeretes, hogy már a jelenlegi ötéves tervben, de méginkább a távlati tervekben nem a szén, hanem a földgáz és az olaj lesz a fő energiabázis és en- nek megfelelően a szénter- melés mennyiségi fejleszté- sével általában nem számol- hatunk. Miután hazánkban egyedül a mecseki bányákban termelnek ki feketeszenet, feltehetően nem kell a tér- melés stagnálásától tartani, esetleg a mennyiség kismér- vű növelése is várható. Azon- bán a fejlődés üteme közel sem lesz olyan arányú, mint a korábbi években volt. Ha ezek mellett figyelembe vesz- szűk, hogy a nagyobbfokú gé- pesítés a jobb munkaszer- vezés révén nagyarányban nő a termelékenység, — amit az utóbbi évek eredményei is bizonyítanak — a bányá- szatban nem . számolhatunk a foglalkoztatottság növelésével. Elképzelhető, hogy a jelenle- gi, vagy ennél nagyobb meny- nyiségű szén kibányászásához jóval kisebb létszám is ele- gendő lesz. A gazdaságosság, jövedelmezőség érvényesítése már jelenleg is a létszám- csökkentés irányában hat. Ezekkel a tendenciákkal számolva látszik indokolt- nak, hogy hosszútávon, 15— 20 évre előre gondolva már most foglalkozzunk az ipar- telepítés problémáival, az adottságainknak legjobban megfelelő iparszerkezet kiala- kításával. Milyen iparágak fejleszthetők? Mindezek után felmerül az a kérdés, hogy milyen ágaza- tokát kellene fejleszteni, vagy melyik szakmában van lehe- tőség jelenleg vagy még in- kább a jövőben fejlődésre? Az új gazdasági mechaniz- mus bevezetésével, a szükség- letekhez alkalmazkodó terme- lés érdekében, elsősorban azoknak az iparágaknak kell gyorsabban fejlődniök, ahol a kapacitás elégtelenségét a ״hiánygazdálkodás”, a ki nem elégített igények eddig is je- lezték. Ezek között első helyen az építő- és építőianyagipart kell megemlíteni, amelynek az igényekhez képest viszonyla- gos elmaradása eddig is fé- kezte a fejlődést. De hasonló lehetőségek vannak a lakos- Sággal közvetlen kapcsolatban lévő helyi — szolgáltató ipar- bán is — bár a problémák súlya itt érthetően kisebb mint az építőiparban. A korábbi évekhez képest gyorsabb ütemű fejlődésre lesz szükség az élelmiszeriparban. Mind a belföldi (pl. sör, hús) mind az exportigények (pl. tervezik a munkaerő áthelye- zése érdekében. Baranya megyében szeren- cséré még ilyen problémák nincsenek, sőt az uránérebá- nya a leállított észak-magyar- országi üzemekből a közel- múltban több száz dolgozót tudott átvenni. Mindamellett, hogy me- gyénk ipari szerkezetében még ma is a nehézipar súlya a döntő, az utóbbi években — különösen a II. ötéves terv időszakában — főleg a könnyűipar gyorsabb ütemű fejlesztése eredményeként — bizonyos arányváltozások kö- vetkeztek be, amit a megye üzemeiben létrehozott terme- lési érték megoszlási arányai is bizonyítanak. 1960. 1965 71,1% 67,3% 20,3% 24,2% 8,6% /״8,50 100,—% 100,—״/o csak a Baranya megyei ada- tokra támaszkodunk. Egyrészt a Mecsek vidéki ipartelepülés egész Délkelet-Dunántúl gaz- dasági helyzetének dominán- sa, ebből adódóan a vonzási körzete is túlterjed a megye határain (pl. mind a szén, mind az uránbánya munkás- bázisa nagyobb területről adó- dik) másrészt ha az egész tájegység ipari kapacitását figyelembe vennénk sem kap nánk lényegesen eltérő ké- pet. Bizonyításként még annyit: a területi tervezés megalapo- zottsága érdekében a jövő- ben szükségszerűen sor kerül arra, hogy ilyen témák köz- gazdasági elemzésével megyei szinten is foglalkozzunk. Számolva a realitásokkal Visszatérvé azonban az alap gondolathoz, az ipari struk- túra helyzetéhez, megvála- szólásra vár az a kérdés, hogy a jelenlegi kedvező ten- denciákat figyelembe véve miért időszerű e problémával való foglalkozás? Kétségtelen, hogy ma van- nak ennél sürgősebben meg- oldandó gazdasági problémá- ink is, de a jövő szempontjá- ból nézve ez egyike a leg- fontosabb kérdéseinknek. A szocialista gazdasági rendben a népgazdaság ága- zati és területi arányai nem spontán, hanem tudatos el- határozás szerint kell, hogy fejlődjenek. Ez a dolog tér- mészeténél fogva nem 1—2 év, vagy egy-két ötéves terv- ciklus, hanem több évtized munkájának eredménye. (A jövőben a hosszútávú — a 15—20 éves tervek feladata, a fejlesztés módjainak, irá- nyának meghatározása). Miután az ipartelepítés ob- jéktíve is jelentős időt igény- lő feladat (tervezés, megfe- lelő anyagi eszközök előte- remtése, kivitelezés, munka- erő kiképzés, stb.) a megfe- lelő felkészülés érdekében nem holnap, hanem már ma kell foglalkozni ennek prob- lémáival. Vannak, akik ellentmon- dást látnak a gazdasági re- form követelményei és a táv- lati fejlesztés között, abból kiindulva, hogy a jövőben a termelésnek a piac igényei- hez a tényleges szükségletek- hez kell idomulnia, ezért azokat az iparágakat kell fejleszteni, amelyek termé- keire szükség van és, ame- lyek a leggyorsabban amorti- zálódnak. Kétségtelen, hogy rövid időszakot figyelembe véve ez a helyzet (pl. egy öt- éves terven belül), de ennek a fejlődésnek is bele kell il- leszkedni a távlati tervekbe és nem lehet közöttük ellent- mondás. Ugyanis a piac a jövőben is szocialista jellegű (szabályozott) piac lesz ná- lünk és a rövidebb időszakra ható közvetett gazdasági sza- bályozók mellett hosszú tá- von a piac alakulását, hely- zetét, (bizonyos mértékben héz problémái is bizonyítják. Közismert, hogy a gazdaság- tálán, ráfizetéses szénbányák leállítása itt vált elsők kö- zött időszerűvé. Bár, a kor- mányzat jelentős anyagi ál- dozatakkal (kereseti különb- ségek kiegyenlítése, átköltö- zési segély, gyorsabb lakás- juttatás, stb.) segíti elő a fel- szabaduló munkaerő az or- szág más területén lévő bá- nyaüzemeiben, vagy más szak mába történő elhelyezkedését, azonban a megyén belüli, vagy lakóhelyhez közeli el- helyezést megnehezíti a helyi munkaalkalmak hiánya. Bár ez a helyzet idővel enyhülni fog, mert több üzem erre a környékre való áttelepítését, vagy új üzemek létrehozását Termelési érték megoszlása: Nehézipar Könnyűipar Élelmiszeripar A foglalkoztatottak aránya ugyanakkor nem követte azo-' nos módon a termelési érték változásait. Pl. amíg a nehéz- ipar termelésének súlya a fenti időszakban 5,6 százalék- kai módosult, a létszám ugyanakkor 4,4 százalékkal változott. Ez érthető, mert a könnyűipar fejlesztése több- ségében a meglévő üzemek rekonstrukciója, korszerű tér- melékenyebb gépek alkalma- zása révén történt, ennélfog- va a termelés mennyiségének növelése viszonylag kevesebb új munkaerő beállítását igé- nyelte, mint korábban. De ennek a fejlődésnek mégis egyértelműen kedvező voná- sa az volt, hogy az új mun- kahelyekkel többségükben a női munkaalkalmak számát növelték. Az ipar szerkezeti arányai- nak az !előző ötéves terv so- rán tapasztalt változása olyan tendencia — amely ugyan las- súbb ütemben — de ebben az ötéves tervciklusban is folytatódik, és eredményeként várhatóan tovább módosul megyénk ipari struktúrája. Területi tervezés Látva a fejlődésnek ezt a kedvező, látszólag probléma- mentes útját, felmerül a kér- dés, időszerű-e megyénk ipar- szerkezetével, az ipartelepi- tés helyzetével most foglal- kozni? A kérdésre adandó felelet- hez kapcsolódóan azonban egy másik problémát is tisz- tázni kell, nevezetesen azt, hogy lehet-e megyei vonat- kozásban ipari szerkezetről beszélni, helyes-e a megyei kereteket messze túllépő prob lémát ily módon elemezni, tárgyalni? Tudjuk azt, hogy gazdaság- politikánk egyik fontos alap- elve megvalósítani a termelő- erők elhelyezkedésének opti- mális arányait, amely az or- szág egyes területei között az ipari kapacitásnak a jelen- léginél jobb elosztását bizto- sítja. Ezekről a problémák- ról az ipar decentralizálásá- nak eddigi — főleg a II. öt- éves terv során elért ered- ményeiről — és a jövő tervei- ről a IX. kongresszuson bő- ven esett szó, és a határo- zatok között is helyet ka- pott ez a fontos célkitűzés. Éppen ezért a népgazda- sági tervezési módszereink- nek szerves része a területi tervezés, amelynek során a népgazdaság fejlesztésén be- lül az egyes területek ará- nyos fejlődését, szerkezeti ossz hangját is meg kell tervezni. A területi tervezésnál ál- falában az azonos adottságok, jellemzők szerinti tájegysé- geket, gazdasági körzeteket (régiókat) indokolt alapul venni, amelyek azonban nem egyeznek meg a jelenlegi közigazgatási (megyei) hatá- rokkal, miután egy-egy táj- egység két-három megye te- rületére is kiterjedhet. Ezek ellenére sem származhat na- gyobb hiba. vagy téves követ- keztetés abból, ha az ipari struktúra vizsgálatánál most Megyénk ipari struktúráját a különböző szakmákhoz tar- tozó üzemek sokasága, szí- nessége ellenére, alapjában a nehézipar — ezen belül a bányászat — túlsúlya jellem- zi. Ez — a néha vitatott — és nem szerencsésnek tartott — ipari szerkezet zömmel az 50-es években alakult ki, ami- kor a szocialista iparosítás energiabázisának megterem- lése érdekében a szénterme- lés nagyarányú fejlesztése vált szükségessé. De ugyan- csak a bányászat erőteljes növekedését segítette elő me- gyénkben ebben az időben az urán kitermelés megkez- dése is. ד A nehézipar túlsúlya A bányászatnak ez a gyors- ütemű fejlesztése akkor a népgazdaság érdekeinek meg- felelően történt, amit az el- múlt évek tapasztalatai sem cáfolnak meg, még akkor sem ha ma már történetesen más a helyzet és mások az igények. Közismert, hogy az iparosítás folytán rohamlép- tekben fejlődő feldolgozó ipa- ruhk szénigénye szinte kor- látlan mértékben jelentkezett (a hazai termelés nem volt elegendő, többször szénim- portra került sor), ezért is szükségszerűvé vált a Me- esek szénvagyonának intenzí- vebb feltárása. Utólag legfel- jebb a2 kifogásolható, hogy a minőségi és gazdaságossági szempontok a mennyiségi kér- dések mellett akkor, háttér- be szorultak. De ugyancsak magától ér- tetődé volt a bányászat má- 6ik ágának, az uránérc tér- melósnek fejlesztése is, hiszen ez távlatban a jövő ״energia- hordozójának” energiabázisá- nak kialakítását szolgálta. Te- hát ilyen módon fejlődött ki megyénk jellegzetes ipari ar- culata, a nehézipar túlsúlya, amit a bányászathoz kapcso- lódva a villamos energiabá- zís növekedése is elősegített. Ez a fejlődés azonban igen sok előnyt Is jelentett Bara- nya, Pécs számára. Az iparosodásnak az orszá- gos átlagnál magasabb foka, az új munkahelyek tömege, a városok, főleg Pécs fejlő- dése (elég ha csak a nyugati városrészt említjük meg) és miután a nehéziparban köz- ismerten magasabbak a ke- regetek az életszínvonalnak az átlagosnál gyorsabb nőve- dése, stb. Ugyanakkor ennek az ipari szerkezetnek hátrányai is köz ismertek. A bányászat nehéz feltételei csak erre a munká- ra alkalmasak foglalkoztatott- ságát biztosítják, de nem ad- nak lehetőséget a gyengébb fizikumú dolgozók és nők el- helyezkedésére. (Ez a prob- léma különösen Komlón mu- tatkozott meg szembetűnően.) A hátrányok között kell megemlíteni továbbá, hogy a bányászat homogén jellege nem teszi lehetővé az üzemen belüli ״mellékprofilok” köny- nyebb munkahelyek létesítő- séf, holott ismeretes, hogy a bányászatban a nagy fizikai igénybevétel és az egészség- felen munkakörülmények mi- att lényegesen nagyobb a munkaerő elhasználódása, a dolgozók munkaképességének csökkenése, mint bármelyik más ipari szakmában. Kedvező tendenciák Tehát az említett problé- mákat is figyelembe véve egy adott területen, kétségtele- nül szerencsésebb az olyan ipari szerkezet, amely a ne- héz- és könnyűipar, ez eset- ben a bányászat és más szak- mák kiegyensúlyozottabb ará- nyait biztosítja. Hogy ez a megállapítás nem csupán el- méleti fejtegetés, azt a nóg- rádi bányavidék jelenlegi ne» f *
