Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-16 / 113. szám

3 IMI« MÁJUS 1«.------------------------------------------napló A képernyő előtt érdemli meg a közfigyel­met, akár a miskolci tv- torony, a szombathelyi mű­velődési ház. a gödöllői egyetemi-kollégiumi épület­tömb, de nyugodtan ideso­rolhatjuk a pécsi egyetemi városrész eddig elkészült műveit is. Az építészet ko­runk egyik legizgalmasabb művészete, és csak üdvö­zölni lehet újbóli megjele­nését a képernyőn, melyet az alapfogalmak okos tisz­tázása után — reméljük — izgalmas, érdekes vitaműso­rok követnek majd. VASÁRNAP ESTE. Két részből állt a vasár­nap esti műsor: a hosszú idő után ismét jelentkező Stúdió Varietéből (melyet valamennyi intervízáós or­szág átvett) és egy érde­kesnek ígérkező francia já­tékfilm, melynek érdekessé­gét mindenekelőtt két nagyhírű szereplője jelen­tette volna. Ami a varieté­műsort illeti; igényessége megfelelt, az ilyen produk­ciókban esetleg várható bravúrok helyett inkább a kultúrált előadásmód do­minált. ami egyáltalán nem jelent lekicsinylést. Az in- tervíziós országok közös szórakoztató műsorsoroza­tában a magunk részéről, ha nem is kápráztattuk el barátainkat, helyenként szellemes ötletekkel, jó ritmusú rendezéssel, elegan­ciával — kellemes három­negyedórás időtöltés volt. S ebben a megállapításban egy kis jóindulattal az apró hibák is elférnek, például az a körülmény, hogy a három szál görl bizony, nem tudta mindig egyszer­re mozgatni a kezét és a lábát. A kutya című fran­cia játékfilm már sokkal nagyobb űrt hagyott a né­zőben maga után. Kétség­kívül ebben közrejátszhatott az is, hogy a néző egy könnyed, szórakoztató mű­sor után, a késő esti órák­ban láthatta — és a rend­szerint fárasztóan vasárnap este — és így csak meg­gyengült koncertráló kész­séggel figyelhette a film bonyolult lelki vonalvezeté­sét, hirtelen beütő modern megoldásait. A film medi­tációi időnként követhetet­lenül csapongtak, az alap- helyzet maga is bizonyta­lanul állt a lábán, g ezen a két színész. Alain Delon és Elke Sommer sem segít­hetett <T) ISTEN VELÜNK! A győzelem napja alkal­mából műsorra tűzött olasz dokumentumiilm nem csupán szomorú emlékek frissítésére szolgált, melyet nem fris­síthetünk elégszer, hanem egyben — az alkalomtól függetlenül — kissé mér­legre is tette a műfajt, ezen belül a fasizmus tör­ténetéről és rémtetteiről készült és bemutatott fil­meket. A fasizmus rém tet­teiről és újra fenyegető veszélyeiről beszélni soha­sem elegendő, az emberiség örök kötelessége megakadá­lyozni újraéledését, ezen túl azonban a tv-néző egy-egy újabb dokumentumfilmtől képben és szövegben is töb­bet, súlyosabbat, vagy egy­általán: mást vár az elő­zőkkel szemben, de leg­alábbis kiegészítését az ed­digi dokumentumoknak. A bemutatott olasz dokumen­tumfilm inkább csak emlé­keztető jellegű volt, sok képsorát más összeállítások­ban már láttuk, legfeljebb csak egy-egy érdekesebb képsora tért el az eddigi, a fasizmusról készült doku- mentumfilmektől. Az utób­bi esztendőkben, különösen az európai filmgyártás több oldalról is ábrázolta a fel­lelhető film és képanyagok segítségével a hitleri Né­metországot, a nácizmus történetét, de mind közül kiemelkedett Romm nálunk Hétköznapi fasizmus cím­mel bemutatott nagyszabá­sú filmje, mellyel az Isten velünk! természetesen sem képanyagában, sem szer- kesztettségében, sem hatá­sában nem vehette fel a versenyt. Annál is inkább, mivel az utóbbi elsősorban a hitleri Németország ka­tonai összeomlását igyeke­zett nyomon követni. A TV GALÉRIÁJA. Örömmel fedeztük föl a TV galériája múlt heti adá­sában az építészeket. Az építészet nálunk valami ok­nál fogva szerényebb pub­likációt kap, és talán ennek is tudható be, hogy kitűnő építészeink kitűnő alkotásai nem váltanak ki akkora közéleti izgalmat, mint azt egyébként megérdemelnék. Jóllehet, építészetünk hosz- szú időn át csupán kivéte­leivel hívta fel magára a figyelmet, új városrészein­ket inkább leegyszerűsítés, a funkció uniformizáltsága jellemzi, ma már — a mű­sorban tárgyalt körszálló és a kőbányai mozi mellett — mind több építészeti mű Leállt a P blokk A kieső harmincezer köbméter gázt az új benzinbontó pótolja — A kamrákat átépí ik és decemberben üzembé helyezik mind a 42 kamra dolgozott, a generátorgázzal keverve jól tudták hasznosítani a 25—30 százalékos hidrogén-térfogat- tartalmú gázt. De a kieső 14 kamra gáztermelésének pótlá­sára a levegős bontóberende­zés mennyiségileg és minősé­gileg sem felelt meg a köve­telményeknek. Űj technológia alkalmazására, új berendezés készítésére volt szükség. Itt került szóba a vízgőzös ben­zinbontó megépítése, mellyel 3000—3500 kalória égésmele- gű. s körülbelül 60—70 térfo­gat-százalékos hidrogéntartal­mú gázt lehet előállítani. Mi­vel az országban ehhez ha­sonló bontóberendezés nincs, felhasználták a földgázbon­tóknál szerzett tapasztalato­kat, sok külföldi szakirodal­mat, s a gyár műszaki kollek­tívája megkezdte a tervezést, majd hozzáfogtak a kivitele­zéshez. Május 1-ére készült el a vízgőzös benzinbontó beren­dezés, amely napjainkban pró­baüzemei, s napokon belül legalább napi 30 ezer köbmé­ter gáz termelésével pótolja a kamrák leállítása miatti ki' esést. Az új technológia, s a gáz­gyártáshoz felhasznált anyag, a kohóbenzin-gazolin a hagyo­mányos gáztermeléstől merő­ben különbözik. Az új beren­dezésnél összesen három gép­kezelő' dolgozik. A 42 kamrá­hoz műszakonként 20—23 dol­gozó megfeszített munkájára volt szükség. 200—240 tonna szén betöltése, kokszosítása, ürítése hárult rájuk, a kemen­cék körül uralkodó 50—60 fo­kos hőségben, füstben, gázban, porban. De ebben a létszám­ban még nem is szerepelnek a szénelőkészítők és a koksz- osztályozók. A kamrák átépítését rövide­sen megkezdik. Közel 2—2,5 millió forintos ráfordítással decemberre már új béléssel „megagyusztálva” segíthetik a téli hónapok zavartalan gáz­tése, vagy egyik sem? így ve­tődött fel a kérdés egy évvel ezelőtt. S ekkor határozta el a Pécs* Gázmű vezetősége, hogy áthidaló megoldásként megpróbál egy kísérleti üze­met létrehozni, az egy évvel azelőtt üzembe helyezett ben­zinbontó példájára. A levegős benzinbontók ugyanis bevál­tották a hozzájuk fűzött re­ményeket. s napi 50 ezer köb­méter gáz előállításával lehe­tővé tették a megnövekedett igények korlátozás nélküli ki­elégítését. De a levegős bon­tókkal körülbelül 1500—1600 kalória égésmelegű gázt lehet előállítani, melynek hidrogén­tartalma 25—30 térfogatszáza­lék. A hidrogén százalék szab­ja meg a gáz égési sebességét. Ha ez a százalék alacsonyabb az előírtnál, a gázláng lesza­kad az égő testről, s fennáll a gázömlés veszélye. Amíg Hétfőn, május 15-én reggel már nem töltötték fel a Pécsi Gázmű P—14-es blokkjának kokszolókamráit. A bennük izzó, koksszá érlelődő szén az utolsó „szállítmány”, amely a leállás előtt kikerül, és kez­detét veszi a kamrák átépí­tése. Ezek a szilika és samott- tégláva! kibélelt kamrák 1962 decemberében kezdtek dolgoz­ni. Naponta 60 tonna kokszot, 30 ezer köbméter gázt termel­tek bennük. Az állandó 1200 ■1250 C fok hőmérséklet kö­vetkeztében a kamrák belső falának élettartama 4—5 év. A 14 kamra megtette köteles­ségét, rászolgált, hogy új bé­lést kapjon. Az átépítés 5—6 hónapot vesz igénybe, s ez napi 30 ezer köbméter gáz (termelésének kiesését jelenti. Viszont a Pécsi Porcelángyár­ban júniusban üzembe helye­zik a kettes alagút-kemencét, amely naponta 12—15 ezer köbméterrel több gázt igényel a gyár részére, mint ameny- nyit eddig fogyasztottak. Vagy a Porcelángyár, vagy a lakosság igényeinek kielégí­Asszonyok a békéért A májusi békehónap ese­ményeként, Asszonyok a békéért címmel gyűlést tar­tottak a Hazafias Népfront, a Nőtanács és a Vöröske­reszt asszony-titkárai, elnö­kei, elnökségi tagjai tegnap délután 5 órakor Pécsett, a Megyei Nőtanács helyiségé­ben, A szépszámú hallgató­ság előtt dr. Takács József, a Hazafias Népfront városi titkára mondott beszédet, ötletesen szerkesztett be­szédében végig futott Viet­nam történelmén, majd az amerikaiak agressziójával foglalkozott. Vietnam az az ország, ahol — idézett egy dél-vietnami papot: „Itt már senki sem tudja, hogy mit jelent az a szó: béke.” A gyűlés végén az asszo­nyok tiltakozó táviratot küldtek a Görög Király­ság budapesti nagykövetsé­gére a görög eseményekkel kapcsolatosan. ellátását. A képen balról jobbra: Bcrnlcs Ferenc, a Megyei Tanács művelődési osztályvezetője fogadja a vendégeket. Szemben balról jobbra: Branko Csoplcs, Tanaszije Mladcnovics, Enver Djerdjekn és Ante Pop ovskt — A Tudomány és Techni­ka Házában május 21—28 kö­zött reprezentatív kiállításon mutatkoznak be a városi kép­zőművész körök tagjai. Jugoszláv írók irodalmi estje — Reprezentatív büfés-fa­latozót építtet Lányosokon a Mohácsi Föld m ű vess zö vetke­zet. A mintegy 600 ezer fo­rintos költséggel épülő új lé­tesítményt a nyár végén ad­ják át rendeltetésének. meg is látogatják egymást — azaz a közönséggel is szemé­lyes, élményeket jelentő vi­szonyba kerülnek. A tegnapi irodalmi est szerény, de re­ményekre jogosító kezdet volt emberiség sorsáért, majd rá­mutatott. hogy bár a nyelvi izoláltság valóban jelent aka­dályt, a műfordítások örven­detes szaporodása révén ma már ez az akadály sem le­győzhetetlen. A Magyar írók Szövetsége vendégeként hazánkban tar­tózkodó írók, a Jugoszláv író­szövetség delegációja szomba­ton érkezett Pécsre Vasárnap és hétfőn a megyével ismer­mi gazdasággal és termelő­szövetkezettel rendelkező község, melyben nagy szám­ban fordulnak meg külföl­diek, igazán megérdemelné, hogy főútvonalának közvilá­gítását korszerűsítsék, ma­gát az utat pedig portala- nítsák, nem is elsősorban a külföldiek, hanem a lakos­ság egészsége érdekében. Gálné elmondja, hogy a ta­nácsülésen ez is szóba ke­rült, még ebben tanácscik­lusban szeretnék megoldani. — Egyébként, ha a gazdag állami gazdaság és tsz haté­konyabb segítséget nyújtana a községnek — ami vélemé­nyem szerint jogos igénye a lakosságnak —, a fejlődés összehasonlíthatatlanul gyor­sabb lenne. Egyesek, ha arról esik szó, hogy valaki sokat dol­gozik mások érdekében, rossz mosollyal bólogatnak, és megállapítják: Nem tud mit kezdeni az idejével... Nos, Gál Ferencnének hétéves fia és kilencéves kislánya van, férje a bólyi ktsz-ben dol­gozik. A tanácstag nemcsak családját látja el munka után, hanem tanul is, idén érettségizik a Mezőgazdasá­gi Technikum kihelyezett ta­gozatán. Amikor dolgozni kezdett hat elemije volt... Most kérdezzem meg tő­le, hogy jut ideje minden­re? Egy a lényeges: jut. Kéri Tárnái Két hónapja „hivatalban“ I messze meghaladó mérték­ben dolgozik a közösségért. | De valami zavar. Tanács­tagnak csak idén március 19-én választották meg, eredményei mögött pedig több éves munka rejlik. Per­sze, nem baj az, hogy a község lakói olyan emberre adták szavazatukat, aki már korábban is tettekkel bizo­nyította rátermettségét. Mé­gis, jó lenne tudni, mit je­lent számára a tanácstagság, ha most is csak azt csinál­ja, mint megválasztása előtt. — Felkeresték már vala­mi panasszal a választói? — Nem vártam arra, hogy felkeressenek. Rögtön meg­kezdtem a családlátogatást, . elébe mentem a problémák­nak, ahogy mondani szok­ták. Az egyik helyen azt kérdezték, mikor vezetik már be a vizet a falu szélén álló házakba is. — És tudott válaszolni? — Igen. Odafigyeltem a tanácsülésen, ahol éppen leg­• utóbb volt erről szó. A köz­ség alsó részében még egy víztornyot kell építeni, mert a jelenlegi nem bírná el az újabb terhelést. Úgy tudom, a víztorony építésére jövőre sor is kerül. Azt is felvetették a vá- j lasztók, hogy a híres álla- j Ságnak, és a Vöröskereszt aktívája. — Ebben a hónapban ké­szítjük elő a június 4-i vér­adónapot, a tisztasági moz­galom eredményeit is most értékeljük. Négy évvel ezelőtt bizony nem volt könnyű véradásra bírni az embereket. Volt, aki a szúrástól félt, mások egyszerűen nem találták ki­fizetődőnek a dolgot. „Ne­kem is kell a vérem, ingyen nem adom oda..Hányán és hányán jelentették ki ezt Gálné előtt, olyanok, akik ma természetesnek tartják, hogy rászoruló ismeretlen embertársaikon segítsenek! És a tisztasági mazgalom? Fedővel ellátott, fertőtlení­tett, tiszta ámyékszék: 20 pont. Virágoskert a ház előtt: 15 pont. Az épület külső vakolásának rendbe­hozása: 10 pont. Aki 100 pontot elér, kiteheti kapu­jára a „Tiszta udvar, rendes ház” feliratú táblát. Naiv dolog? Nézőpont kérdése. Mindenesetre Bólyban soka­sodnak a táblák és ha va­laki csak 70 pontot ért el, ezzel is hozzájárult a község tisztaságához. Egyre növekvő érdeklő- I déssel hallgatom Gálnét, | kétségtelen, hogy az átlagot — Az én családomnál a lakás és benne lakók tisz­taságára kell ügyelni, meg arra, hogy a négy gyereknek egész hónapban legyen mit ennie. így mondja Gál Ferencné bólyi tanácstag, és csak az ügyelni szó sejteti, hogy nem a saját családjáról vall, ha­nem ikszékről, akikkel hosz- szú évek óta tartja a kap­csolatot, úgyis mint bölcső­devezető, (hat gyereküket gondozta), úgyis mint gya­korló anya és legújabban mint az ifjúságvédelmi al­bizottság tagja. — Nem nagy pénzű embe­rek — állapítja meg tár­gyilagosan —, de ha beosz­tanák, amijük van, egész hónapra jutna, nem beszélve arról, hogy baromfit, disz­nót is tarthatnának. Az albizottság minden tagjának van ilyen család­ja, tanáccsal-kaláccsal igye­keznek segíteni őket, és csak, ha fáradozásuk vég­képp hiábavaló, nyúlnak radikálisabb eszközökhöz. Egy töttösi 16 éves, szellemi fogyatékos kislány nemrég szülte meg gyermekét, ez volt a második terhessége... Itt már nincs helye meg­győzésnek, állami gondozás­ba vételét javasolták, már csak kisiskolás húga zavar­talan fejlődése miatt is. A tanácstag 13 éve, mióta a községben él, tagja az egészségügyi állandó bizott­Ezután sorra bemutatkoztak a megjelent írók: Branko Cso- pics, Tanasije Mladenovies, Enver Djerdjekn. Ante Po- povski és Major Nándor. Vuji- csics D. Sztojan műfordító mutatta be az íróvendégeket a közönségnek. Branko Csopics, a makedón Ante Popovski, a jugoszláviai albán irodalom kiváló képvi­selője, Enver Djerdjekn és Tanasije Mladenovics anya- nyelvükön olvastak fel ver­seikből, Illetve verseiket Bá­lint András, Győry Emil és Fülöp Mihály, a Pécsi Nem­zeti Színház művészei tolmá­csolták.. Az esten nem jelent meg, de elbeszélését és né­hány versét hallhatta a kö­zönség Miícw Cmjanski író­nak is. Major Nándor egy ér­dekes esszéjét olvasta fel. A verseket Ács Károly, Csoóri Sándor és Csuka Zol­tán szép fordításaiban adták elő a művészek. Az est irodalmi anyagához méltóan társult Bánky József zongoraművész játéka is. A Jelenkor — mint azt Pá- kolitz István is említette be­vezetőjében — hamarosan megkezdd a jugoszláv írók be­mutatását, műveik közlését. A szarajevói irodalmi folyóirat­tal kialakított kapcsolat máris jelentős kéziratcserét eredmé­nyezett. Igazán élő együttmű­ködés azonban valóban csak úgy alakulhat ki, ha az írók kedtek. Felsőszentmártonban Sárbak, ahol megtekintették a népi együttes bemutatóját és a helyi raunkásklubban talál­koztak a község vezetőivel, majd hétfő délelőtt ellátogat­tak a pécsi rádió délszláv szekciójába, a délszláv általá­nos iskolába, valamint a Pé­csi Tanárképző Főisikola dél­szláv tanszékére, ahol elbe­szélgettek a hallgatóikkal is. Az esti órákban találkoztak a helyi írócsoport tagjaival a Jelenkor szerkesztőségében, és baráti beszélgetést folytattak irodalmi kérdésekről. Este 7 órára hirdették meg a Városi Művelődési Házban a jugoszláv íróik irodalmi est­jét, amelyet az írószövetség pécsi csoportja rendezett A sajnálatosan kisszámú közön­ség — amelynek soraiból el­sősorban a délszláv- és iro­dalomszakos főiskolai hallga­tókat hiányolták — végülis a klubteremben találkozott az íróvendégekkel, s igen szín­vonalas, meleghangulatú esté­ben volt része. Pákolitz István vezette be a műsort, köszöntötte a ven­dégeket, és hangsúlyozta, hogy az országok közötti irodalmi- művészeti kapcsolatok új feje­zete kezdődik: a folyóiratok kéziratcseréje után a szemé­lyes találkozások és kölcsönös irodalmi estek nyilvánvalóan még gyümölcsözőbbé teszik az együttműködést. Utalt az írás­tudók felelősségére, közös gondjukra és aggodalmukra az k « *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents