Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-13 / 111. szám

1967. MÁJUS 13. napló 2 Péter János Dubrovnik bán Egy hét a világpolitikában Külügyminiszterünk Jugoszláviában A görög események visszhangja Francia baloldali erők akcióegysége működési szabályzatát. A Rus- sell-bíróság tevékenységét ame rikai részről persze igyekeztek bagatellizálni, ezt azonban maga Johnson elnök cáfolta meg a legsokatmondóbban, amikor dühödt tiltakozást me­nesztett a semleges Svédor­szág kormányához, mert lehe­tővé tette, hogy az ítélet Stockholmban hangozzék el. Görögországból további riasz tó és megdöbbentő hírek ér­keztek. Patakosz tábornok bel­ügyminiszter már nyíltan ki­jelentette, hogy a helyszínen kivégzilt azokat, akik a kor­mánnyal ellentétes jelszavakat hangoztatnak, Andreasz Pa- pandreut pedig hadbíróság elé állítják. A görögországi ese­ményeknek megvannak a nem zetközi vonatkozásai is. A szocialista országok határozot­tan tiltakoznak a görögorszá­gi terror miatt. Az Európa- Parlament egyik bizottsága pedig javaslattal fordult a Közös Piac vezető szerveihez, hogy Görögországot zárják ki az európai gazdasági közös­ségből. Dánia képviselője a NATO állandó tanácsában fel akarta olvasni kormánya nyi­latkozatát, amely helyteleníti,- hogy Görögországban megsér­tik a demokrációt A Nyuga­ton zajló akciókat azonban helytelen lenne kihatásukban túlbecsülni. Jellemző, hogy Brosio NATO-főtitkár, a NA- TO-tanács heti ülését elnapol­ta, közben rábeszélte a dán képviselőt, hogy ne ragaszkod­jék a nyilatkozat napirendre tűzéséhez. Itt kell idéznünk Andreasz Papandreu egyik ko­rábbi megállapítását: „a ka­tonai junta önmagában nem ragadhatja meg a hatalmat. Csak azoknak a fegyvereknek a birtokában folytathat le ak­ciót, amelyekhez NATO-kap- csolatai révén jutott”. A franciaországi belpolitika lényeges fejleménye: Pompi- dou teljhatalmat kért a nem­zetgyűléstől, hogy különböző gazdasági és szociális intéz­kedéseket rendeleti úton lép­tethessen életbe. A lényeg, hogy a francia kormány meg akarja gyorsítani a tőkekon­centrációt, különböző magán­cégeknek hatalmas állami tá­mogatást nyújt, hogy megte­remtse az európai nagyhatal­mi politika gazdasági bázisát. Ugyanakkor érintetlenül hagy­ják a francia atomfegyverke­zésre fordított óriási kiadáso­kat. A számlát a dolgozó ré­tegek fizetnék, mert lényege­sen növelni akarják az alkal­mazottak és munkások társa­dalombiztosítási hozzájárulását és csökkentenék a juttatáso­kat. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: Tüntetés a budapesti görö« nagykövetség előtt Sokszáz fiatal tüntetett pén­teken délután Budapesten a görög nagykövetség előtt. A főváros ifjúságának nevében izzó haraggal, szenvedélyes fel háborodással bélyegezték meg a fasiszta katonai diktatúrát, amely lábbal tiporja a jogot, a demokráciát, s a görög nép legjobb fialnak bebörtönzésé­vel, üldözésével próbálja meg­szilárdítani hatalmát. A görög nagykövetség zárt kapukkal, leengedett redő­nyökkel fogadta a tüntetőket, akik fegyelmezett sorokban délután 4 órakor érkeztek a Szegfű utcai épület elé. Zen­gett, zúgott a követelés: „Le a görög fasisztákkal!”, „Vesz- szen Patakosz!”, „Le az ön­kényuralommal!”, „Katonai puccsisták, aljas fasiszták!”, s hatalmas pfujjolással, fütty­koncerttel adtak nyomatékot szavaiknak a fiatalok. Az elmúlt héten magasszin­tű tanácskozások kezdődtek több baráti szocialista ország képviselői között. Külügymi­niszterünk, Péter János Jugo­szláviába látogatott, és a de­legációt Tito elnök is fogadta. A tárgyalásokon részletesen foglalkoztak a két országot érintő legfontosabb nemzetkö­zi kérdésekkel, valamint Ma­gyarország és Jugoszlávia gaz­dasági kapcsolatainak fejlesz­tésével. A megbeszélések szí­vélyes baráti légkörben foly­tak. Leonyid Brezsnyev ve­zette azt a szovjet küldöttsé­get, amely Bulgáriába látoga­tott. Ennek a találkozónak legfontosabb célja az új ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szer­ződés aláírása, amely még bensőségesebbé teszi a bolgár —szovjet sokoldalú együttmű­ködést. A külpolitikai helyzet gyúj­tópontjában az elmúlt héten is változatlanul az Egyesült Államok vietnami agressziója állt. Stockholmban elhangzott a Russell-bíróság ítélete, amely egyhangúlag agressziónak mi­nősítette az amerikaiak viet­nami cselekményeit. A Rus­sell-bíróság elmélyülten és korunk fontos, nemzetközi do­kumentumaira támaszkodva döntött így. Alapul vette a Briand—Kellog egyeményt, amely elítéli a háborút, mint a nemzetközi viták rendezésé­re szolgáló eszközt, továbbá az ENSZ alapokmányát és a nürnbergi per bíróságának köszöntőjében állást foglalt a kölcsönös idegenforgalom fej­lesztése mellett, mert az — miként hangoztatták — fontos szerepet játszhat a két szom­szédos ország további köze­ledésében, egymás jobb meg­ismerésében. Az ebéd után Péter János és kísérete a montenegrói Kotor- ba látogatott. fi partizánod rakétarendszerO aknavetőkkel támadták az amerikai repülőtereket dán és csütörtökön kétizben I cán vernek sátrat és ott töl- is erőszakkal távolította el az tik az éjszakát, majd pénte- épületből. A tüntetők erre el- | ken folytatják tüntetésüket a határozták, hogy a nyílt ut- ' vietnami háború ellen. Súlyos amerikai provokáció szovjet hadihajók ellen :ációs manővereket végeztek az e vizeken tartózkodó szov­jet hadihajók közvetlen köze­lében, durván megsértették a nemzetközi elővigyázatossági szabályokat. A szovjet kapi­tányok felhívták az ameri­kaiak figyelmét a veszélyes manőverezésre. Az amerikai hadihajók azonban folytatták veszélyes manőverezésüket, ennek következtében történ­tek az összeütközések. Moszkva. A moszflcvad rádió közlése szerint május 10-én és 11-én szovjet és ame­rikai torpedórombolók ütköz­tek össze a Japán-tengeren, ahol — a szovjet partok kö­zelében — amerikai és japán haditengerészeti egységek na­pok óta közös hadgyakorlato­kat tartanak. Mint a közlés rámutat, az amerikai hadihajók e gyakor­latok során több ízben provo­London a közös piaci döntés után minap jelentette be, hogy Wilson személyesen megjele­nik a montreáli világkiállí­tás angol napján, — s „ha már úgyis ott van” —, át­ruccan a közeli Washington­ba. A washingtoni tanácsko­zás lényegét nem nehéz előre látni. Wilson nyilvánvalóan felismerte — nem utolsósor­ban saját pártja egy nagy csoportjának magatartása kényszerítette erre a felisme­résre —, hogy számára a po­litikai életbenmaradás egyet­len útja egy, az eddiginél legalább látszólag önállóbb brit vonalvezetés. A beszélgetés másik fő té­mája a hírhedt „Szueztől ke­letre” politika lesz. Ez még a konzervatív kormány örök­sége. Lényege, hogy a brit befolyás maradványait leg­alább „Szueztől keletre” meg kell őrizni. Magyarul: Singa- poré-től Adenig minden esz­közzel fenn kell tartani az angol támaszpontokat. Az el­lenzék egy részének — külö­nösen a munkáspárton belüli ellenzéknek — régi vágya, hogy az ország pénzügyi ne­hézségeit éppen ezeknek, ha nem is lassan, de biztosan értelmetlenné váló bázisok­nak a felszámolásával csök­kentsék. Eső után köpönyeg Csakhogy avatott megfigye­lők szerint ez az elhatározás bizonyos értelemben eső után köpönyeg. A dolgok összefüg­genek : ha a munkáspárti mi­niszterelnök korábban lát ne­ki a támaszpont-politika fe­lülvizsgálásának, megkímél­hette volna magát és Ang­liát a brutális bérbefagyasz­tástól és a politikailag-gazda- ságilag méregdrága amerikai „injekcióktól”. A Közös Piac alighanem valóban eltereli a figyelmet ezekről a húsbavágó kérdé­sekről, de csak ideig-óráig. Anglia kormányfője számára egyetlen lehetőség maradt: levonni a fejlemények tanul­ságát és függetlenebb angol külpolitikát kidolgozni. Más kérdés, Wilson hajlandó-e és képes-e erre. Harmat Endre zetet tükrözte a brit parla­mentben lezajlott szavazás is. A képviselők túlnyomó több­sége, 488 képviselő a Közös Piachoz való csatlakozás mel­lett döntött ugyan, de a 62 ellenszavazat közül 32 — a pártból történő kizárást is kockáztatva — munkáspárti volt. A döntés persze még nem jelenti a tagság azonnali meg valósulását. Megvan ennek a maga meglehetősen hosszú menetrendje. Gyakorlati meg­állapodásra aligha kerülhet sor ez év ősze előtt, és ezt még nyilvánvalóan viharos nyár előzi majd meg. Az elvi döntéssel azonban Londonnak sietnie kellett: hogy elébe kanyarodjon két fontos dátumnak. Az egyik: De Gaulle francia elnök szo­kásos évi sajtóértekezlete má­jus 16-án. A másik: a Közös Piac május 28-i római csúcs­találkozója. Annyi bizonyos, hogy Ha- rold Wilson, enyhén szólva nem bánja, ha Nagy-Britan- nia a közös piaci problémá­val kerül a nemzetközi és ha­zai érdeklődés előterébe. A miniszterelnöknek ugyanis éppen elég más gondja is van. A minap például egy inter- pellációs vitában Hugh Jen- kins a következő kérdést tet­te fel a külügyminiszternek: „Nem gondolja-e, miniszter úr, hogy cinkosságot vállal egy olyan politikával, amely­nek az a közvetlen következ­ménye, hogy Vietnamban asz- szonyakat és gyermekeket gyilkolnak meg? Nem gon­dolja-e, miniszter úr, hogy személyesen is bűnrészessé válik ezekben a cselekmé­nyekben, ha továbbra is jóvá hagyja ezt a politikát?” Nagy felháborodás Hugh Jenkins nem konzer­vatív, hanem munkáspárti képviselő... A vietnami ame­rikai politika kritikátlan tá­mogatása egyébként az egész brit közvéleményből nagy felháborodást vált ki. Nyil­vánvalóan ez lesz az egyik fő témája a közeljövőben esedékes angol—amerikai csúcstalálkozónak. A Dow- ning Street 10, a brit mi­niszterelnöki rezidencia a A döntés már régóta érett, most megszületett: London­ban bejelentették, hogy Ang­lia a római szerződés 237. cikkelye alapján felvételi ké­relemmel fordul az Európai Gazdasági Közösséghez, a Közös Piachoz. A nagy hord­erejű határozat visszhangja jellemző a Wilson-kormány furcsa, felemás helyzetére. Edward Heath, a konzervatív ellenzék vezére pártja nevé­ben hivatalosan üdvözölte a munkáspárti kabinet határo­zatát, ugyanakkor a minisz­terelnök pártja körében nagy vihar támadt. Wilson politi­kájában sok az olyan ténye­ző, amely inkább konzerva­tív, mint munkáspárti kö­rökben kelt elismerést. Viharos nyár előtt A miniszterelnök pártjának nem egy tekintélyes képvi­selője azzal érvel, hogy a közöspiaci tagság, ezzel a nemzetközösségi vámkedvez­mények megszűnése az élel­miszerimport óriási fokozá­sát vonja maga után. Ez pe­dig 800—900 millió font­sterling plusz kiadást jelent­het Angliának. Ezt a hely­Saigon: Pénteken hajnalban a szabadságharcosok a viet­nami háború eddigi legheve­sebb aknatűzét zúdították két Saigon környéki amerikai re­pülőtérre. Mintegy negyed órán át lőtték a Saigontól kö­rülbelül 25 kilométerre lévő Bien Hoa-i repülőteret, ahon­nan az amerikaiak dél-viet­nami harci repüléseinek csak­nem fele kiindul, valamint a főként szállítórepülőgépek ál­tal használt kisebb Phuoc Vinh-i repülőteret, amely a dél-vietnami fővárostól kö­rülbelül 55 kilométernyire északra fekszik. A támadás során hat ameri­kai katona meghalt, legalább száz megsebesült Amerikai hírügynökségek szerint 25—27, az AFP francia hírügynökség szerint viszont legalább 30 amerikai repülőgép teljesen használhatatlanná vált vagy erősen megrongálódott. A partizánok rakétarend­szerű aknavetővel körülbelül tíz kilométer távolságból tá­madták a repülőteret. Hírügy­nökségek megjegyzik, 140 mil­liméteres aknavetőket első Íz­ben használtak a szabadság- harcosok Saigon közvetlen kö­zelében. Mint az AFP jelenti Wa­shingtonból, hamarosan útnak indítanak Vietnamba egy újabb amerikai gyalogos dan­dárt. Jelenleg 442 000 ameri­kai katona állomásozik Dél- Vietnamban, de számuk az év végére esetleg ötszázezer fölé is emelkedhet. Washington: Az amerikai szenátus csütörtökön éjjel het­ven szavazattal kettő ellené­ben jóváhagyta azt a törvény- javaslatot, amely négy évre kiterjeszti a jelenlegi ameri­kai behívási rendszert és fel­hatalmazza Johnson elnököt, hogy ha szükségesnek látja, módosítsa a behívási szabá­lyokat. A törvénytervezetet a képviselőháznak is meg kell szavaznia. Mint a Reuter jelenti, az amerikai Columbia egyetem több mint háromszáz tanára az elnökhöz intézett petíciójá­ban sürgette, „szabadítsa meg a nemzetet a visszataszító viet­nami háborútól”. Tizenhét fia­tal tüntetőt, akik elhatároz­ták, behatolnak a Pentagon épületébe, a rendőrség szer­T BORMANN-RIADO A guetamalai szövetségi biztonsági rendőrség vezetője Estuardo Garcia Gomez, csütörtökön este közölte a sajtó képviselőivel, hogy az ország északi részében fekvő Maris- cos városában őrizetbe vettek egy idős embert, akinek szemclylcírása egyezik Martin Bormann-éval, Gomez el­mondotta, hogy a gyanúsított külföldi származású, bár ta­gadja német voltát. Hatvannyolc évesnek látszó ember, 162 centiméter magas, barna szemű, kopaszodó és ősz. Egy hónappal ezelőtt utazott Guatemalába. Előzőleg Nicaraguá­ból jelentették, hogy egy Don Carlo néven ismert német 55 telepes, akit Bonnann-nak hit ek, eltűnt az országból, mert izraeli ügynökök a nyomára bukkantak. Az őrizetbe vett embert, aki Juan Faiero Martinez névre kiállított okmányokkal rendelkezett és gazdálkodó­nak vallotta magát, a fővárosba szállították, s a bizton­sági rendőrség a személyére vonatkozó adatokat — így ujjlenyomatát is — azonosítás végett megküldte a nyugat­német szerveknek. A guatemalai rendőrség szerint az állítólagos Bormann „nyilvánvalóan arcplasztikai műtéten ment át”. A vizsgálat befejezését a guatemalai hatóságok három nap múlva ígérik. Bormann a jövő hónapban lenne 66 éves. Egy nyugat­német bíróság 1954-ben holtnak nyilvánította. De azóta számtalanszor bíresztelték, hogy él és Dél-Amerikában bujkál. Új NDIC- nagykövet Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke bemutatkozó látogatá­son fogadta dr. Herbert Plaschket, a Német Demok­ratikus Köztársaság új ma­gyarországi, rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. Ezt követően a nagykövet Fock Jenőnél, a Miniszterta­nács elnökénél tett látoga­tást. Képeket ad a Lunar Orbiter Pasadén a. (MTI) A Lunar Orbitar 4. ame­rikai holdszonda csütörtök éjjel földi parancsra meg­kezdte a Hold-felszínről ké­szített első képek továbbítá­sát. A Hold déli sarkáról ké­szített felvételek a pasadenai laboratórium munkatársainak véleménye szerint rendkívül tiszták, élesek. A felvételeken számtalan magas hegygerinc és kráter látható. A nagyki­terjedésű árnyékos területek alapján feltételezhető, hogy egyes kráterek pereme több­száz méter magas. A Lunar Orbiter 4. fel­adata, hogy a Hold-felsztn ki- lencvenhét százalékáról to­vábbítson a földre felvétele­ket, s a tudósok ki tudják je­lölni segítségükkel a holdra érkező űrhajósok leszállási helyét Garrison vádolja a CIA t New Orleans. Jim Garrison New Orle- ans-i kerületi ügyész csütör­tökön újabb sajtónyilatkozat­ban jelentette ki, hogy a fCIA, az amerikai központi hírszerző szolgálat fizeti né­hány olyan ember ügyvédjét, akit <3 (Garrison) a Kennedy- gyilkossággal kapcsolatban gyanúba vett. Garrison meg is nevezett két ügyvédet, akik állítólag pénzt kaptak a CIA- tól: Burton Kleint és Steven Plotkint. Klein egy Alvin Beauboeuf nevű gyanúsítottnak az ügy­védje, Plotkin pedig Gor­don Növeié. Garrison szerint Beauboeuf együttműködött a nemrég titokzatos körülmé­nyek között méghalt Davis Ferrie pilótával. aki az ösz- szeesküvőket szöktette. Gor­don Növel pedig az ügy szö­késben lévő koronatanúja. Klein ügyvéd kijelentette: „kategorikusan cáfolja” a vá­dat. Fa nfan i Mőszit vá ban Moszkva. Pénteken öt­napos hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Aminto- re Fanfara olasz külügymi­niszter. A szovjet—olasz lég­kör általános javulásának szakaszára eső moszkvai tár­gyalások politikai, gazdasági és kulturális témákat érinte­nek. Moszkvában nagy jelentő­séget tulajdonítanak a szov­jet—olasz gazdasági kapcso­latok reményteljes fejlődésé­nek. 1960 óta egymást érik a jelentős szovjet—olasz gaz­dasági megállapodások. „Az évszázad üzletének” nevezte a nyugati sajtó a Fiat kon­szernnel 1966. augusztus 15- én kötött megállapodást, amelynek értelmében az olasz cég évi 600 000 kocsi kapacitású autógyárat épít a Szovjetunióban. Tárgyalások folynak szovjet földgáz olasz- országi exportjáról. Az olasz külpolitika ellent­mondásoktól tarka képe és az ország bonyolult be’politikai helyzete nem záría ki a konstruktív tárgyalásokat a szovjet-olasz viszony továb­bi javításáról. őrzik I. István magyar király koponyáját. Az Adria menti város más hírességeinek megtekintése után Péter János részt vett azon az ebéden, amelyet Jo- szip Bázeli, a dubrovniki vá­rosi tanács megbízott elnöke adott tiszteletére. Joszip Bázeli és Péter Já­nos az ebéden mondott pohár Dubrovnik: Péter Já­nos, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere pénteken Dubrovnik nevezetességeivel ismerkedett. A külügyminisz­ter délelőtt hajókirándulási tett a város közelében fekve Lokrum sziget körül, majd a XIII. században épült domi­nikánus templomot tekintette meg. A mohácsi vész óta itt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents