Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-12 / 110. szám

3 napló mrt. május is. Dél-dunáníúli kiállítás az Eszéki Galériában ősszel Pécsre jönnek a szlavóniai képző m ű vészek Az Eszéki Galériában május 5-én nyitották meg a Magyar Képzőművészek Szövetsége Dél-dunántúli Szervezetének grafikai kiállítását. Az ünnep­ségen részt vett Simon Béla, a szervezet titkára és Bizse Jánosné. A dél-dunántúli és a szlavó­niai képzőművészek kölcsönös kapcsolata a múlt évre nyú­lik vissza. A pécsiek 1966 nya­rán rendeztek először kiállítás Eszéken, akkor festményeiké mutatták be, majd ősszel a: eszéki művészek ugyanilyer anyaggal viszonozták a láto­gatást Pécsett. Ezúttal grafi­kai alkotásokat küldtek, hu­szonkét művész ötvenöt mű­vével ismerkedhetett meg t közönség. A galéria hárorr termében a legkülönbözőbt technikával készült képekei ízlésesen, dekorativen helyez­ték el. A megnyitón megje­lent Zegnál János, a belgrádi magyar nagykövetség kultúr- attaséja is. A szlavóniai szövetség kép­viselői nagy szeretettel fogad­ták a vendégeket és alkalmat nyújtottak arra, hogy megis­merkedjenek Eszék nevezetes­ségeivel. A baráti beszélgeté­seken ismételten kifejezésre juttatták, hogy a rendszeres kapcsolat fokozott igényes­ségre serkenti mindkét terület művészeit. Uj alkotásokra ösz­tönöz, a baráti találkozások lehetőséget teremtenek a szak mai eszmecserékre, művészi törekvések megismerésére, kö­zelebb kerülnek egymáshoz a két szomszédos terület művé­szei. Ugyanakkor bővül a tár­latlátogatók ismerete, bepil­lantást kapnak a képzőművé­szek alkotómunkájába, gond­jaiba. A Galéria igazgatója, Stefan Brlosics szobrászmű­vész — a kapcsolatok egyik szervezője — kedves meghí­vásának eleget téve, részt vettek új műtermének avatá­sán is. Simon Béla és Pedrág Goi, a szlavóniai területi szövetség titkára megállapodott a kap­csolatok további fejlesztésé­ben is. Az eddigi hagyomá­nyoktól eltérően ezután csak évenként egy alkalommal ter­veznek kiállítást, az egyik év­ben Pécsett, a másikban pe­dig Eszéken, mivel rövidebb idő alatt nem gyűlik össze megfelelő mennyiségű új anyag. Viszont szóbakerült ki­sebb csoportok tárlatának meg rendezése, amikor csupán négy-öt művész munkásságát reprezentálnák. A tervek kö­zött szerepel egy iparművé­szeti alkotásokból álló kiállí­tás is. Érdekes és bizonyára megvalósítható az a gondolat, hogy a két terület képzőmű­vészei két-három hetes tanul­mányúton ismerkedjenek meg a másik ország életével. Az eszéki kiállítás három hétig tart nyitva. Már az első napokban is élénk érdeklődés kísérte, a vendégkönyv bejegy zéseinek tanúsága szerint tet­széssel fogadták a dél-dunán­túli művészek alkotásait. Jú­nius első napjaiban átszállít­ják Vinkovciba, majd onnét Vukovárba. A szlavóniai szövetség már készíti a pécsi hasonló jellegű kiállítás anyagát, előrelátha­tóan hét-nyolc művész mutat­kozik be szeptember első he­tében a Technika Házában. — Kitüntetés. A Népköztár­saság Elnöki Tanácsa dr. Be­nedikt Ottó, Kossuth-díjas akadémikusnak, a Magyar Tu­dományos Akadémia Automa­tizálási Kutató Intézete igaz­gatójának több évtizeden át végzett kiemelkedő politikai és tudományos munkássága elis­meréséül. 70. születésnapja al­kalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitünte­tést adományozta. Nemzetközi elismerés Pécsnek Szívbeteg gyermekek Mindent szabad, csak médiával — Ami egy pótszívet jelent Egy kívánság a tanárképzéstől Mai macyar költészet A TIT Irodalmi és Nyelvi Szakosztálya május 16-án délután 5 órakor a Bartók Klubban előadói konferen­ciát t^rt, A mai magyar költészet címmel. Előadó: dr. Kiss István, a TIT fő­titkára lesz. A' konferencia korreferensei: Patalry László, a TIT Irodalmi és Nyelvi Szakosztályok országos vá­lasztmányának titkára, va­lamint Pálmay Kálmán iro­dalomtörténész, miniszteri osztályvezető-helyettes. Legelőtelepítési kísérlet Abaligeten A Hegyhát reménye Hárommillió forintot ad az állam — Villanypásztor és műanyagkarám — Bemutató 1968-ban ne 48 órán belül minden nö­vényt leperzsel a dombolda­lon utat engedve a vetőgép­nek. A 22 soros vetőgép cso- roszlyái előtt járó forgó szerkezetek 2—3 centi mélyen fellazítják a talajt, de csak a sorokon, a sorközök érin­tetlenül maradnak. A gép egymenetban el is veti a magot. A termőtalaj, mely alatt 24 centire már szikla van, szinte érintetlen marad. A fű és herefélék gyökerei gyorsan behálózzák szinte a sziklához láncolják évtize­dekre megóvva a pusztulás­tól. Néhány hete vetették el a magot, de az angolok máris érdeklődtek — a módszer ná­luk is új, s külföldön eddig csak a franciák és a magya­rok próbálták ki. Várakozón és reménykedve figyelik a hegyvidéki tsz-ek a kísérletet, mely döntő mó­don változtathatja meg a do­tációból gazdálkodó tsz-ek sorsát, megmutatva a kiveze­tő utat hátrányos helyzetük­ből. — Rné — Savária táncverseny A Savária Nem­zetközi Táncver­senyt és az V. Magyar Táncbaj­nokságot május 19-én, 20-án és 21-én rendezik meg Szombathe­lyen. Ezen Ang­lia, Ausztria, Csehszlovákia, Dánia, Franciaor­szág, Hollandia, Jugoszlávia, Len­gyelország, NDK, NSZK, Svájc, a Szovjetunió és Magyarország versenyzői vesz­nek részt. Ké­pünkön: Ray­mond Root és Francis Spires, Anglia bajnokpá­rosa, aki szintén részt vesz a ver­senyen. Tavaly nyáron minisztériu­mi kocsi állt meg az iroda előtt Baracs József, megyei főagronómus szállt ki belő­le és Kovács Imre, a Föld­művelésügyi Minisztérium növénytermesztési főigazgató­ságának vezetője, aki meg­felelő helyet keresett, ahol az 1966-os síkvidéki bemu­tató után az 1988. évi hegyi legelőgazdálkodási bemutatót megrendezheti. Meglátta ezt a vadon létrejött gyepet és döntött. Az abaligeti helyzet annyira tipikus, hogy ha itt megoldják a hegyi legelők problémáját, akkor az egész országban megoldható. így kapott kulcsszerepet Abaliget. Az állam három­millió forintot áldoz a kísér­letre. Egy évvel az országos bemutató előtt — a Pannó­nia napok keretében 1968 jú­niusában rendezik itt — jár­juk a helyszínt Pallos Já­nossal, aki sok érdekességre hívja fel a figyelmemet, kör­vonalazva a végső képet: mi­lyenek is lesznek hát a kul­túrált hegyi , legelők? Legelőször is elkészült itt egy betonoszlopokkal szegé­lyezett, 1500 méter hosszú felhajtó útrendszer. Kapnak egy hordozható villanypász­tort két, egyenként 200 férő­helyes, új, műanyagból ké­szült hazai gyártmányú, ugyancsak szétszedhető és szükség szerint tovább szál­lítható, fedett karámot, me­lyekben a jászlaktól kezdve minden műanyagból lesz. A prototípust a gyár az 1968-as Pannónia napokon mutatja be. A legelő területéről elve­zetik a karsztvizeket, megfog­ják a nagy vízmosást. S ha a fű beáll, négyszáz növen­déket meg a háztáji állo­mányt fogja eltartani. tét általában erősítsük, edd­zük. Ezáltal a szívizom és az érrendszer is edzésben van. Például a sport-tréningeken is a szívet és az érrendszert edzik, s attót' lesz versenyké­pes a sportoló. Csakhogy a gyógytestnevelés alapeszméje: nem ártani. Tehát nálunk mindezt nagyon óvatosan, ál­landó terhelésvizsgálat mellett kell végezni. A sajátos mozgásanyaguk tulajdonképpen igen kevés. A szívbeteg gyerekeknek két sa­játos tornatermi tudományuk van, a légzési, valamint az úgynevezett önnyugtató gya­korlatok ismerete. A helyes légzés például valóságos pót­szívet jelent. Azonkívül na­gyon sok terrénkúrát kapnak. Ez a szívbetegek sportja, a természetjárás. Sőt, néha he­gyet is másznak, persze egé­szen más tempóban, mint a többi gyerek. Egy gyógytest- nevelő felügyelete alatt a leg­több szívbeteg kisgyerek meg- mászhatja a Mecseket, de ha valamiért, mondjuk őrült tem­póban szalad a busz után, esetleg tragikusan járhat. A cél tehát: megtanítani a he­lyes életmódra, hozzászoktat­ni a helyes életritmushoz. — Persze ellenvetés is akad a munkánkkal szemben — mondja dr. Péntek Erzsébet főorvos. — Többen azt vetik a szemünkre, hogy növeljük a gyerekekben a betegségtu­datot. Szerintünk viszont a gyereknek tudnia kell, hogy mi a baja, de úgy, hogy ezzel a tudattal ne törjük le őt. Lassan másfél évtizede gon­dozzák a szívbeteg gyerekeket, s az orvosok és a testnevelő­tanárok lassan másfél évtizede lelki gyógyítást is végeznek. Ha lehet, akkor például olyan tornatermet választanak, mely­nek ablakain nincsen védő­rács. Aztán megmondják a gyerekeknek, hogy kisebbeket dobjanak a labdával, nehogy üveges-mestert kelljen fizetni. De ez a jó magyarázat, nem az, hogy „Ne dobálj akkorát, mert te szívbeteg vagy!” So­hasem mondják nékik, hogy tilos a játék, hanem hogy „mindent szabad gyerekek, szépen, tempósan, és akkor mindent szabad!” És az órák­ról alig hiányzik valaki. Nemzetközi érdeklődés A Krankengimnastik című világszerte ismert nyugatné­met szaklapban Ginder Ka­talin felhívta a figyelmet a Baranya megyei gondozó munkájára, öt országból kér­ték cikkének különlenyoma­tát Most pedig dr. Péntek Erzsébetet, Ginder Katalint s Heckenberger Istvánná, főis­kolai tanársegédet meghívták Erfurtba a III. Nemzetközi Rehabilitációs Orvoskon gresz- szusra. Erre hárman írnak be­számolót. Erfurti szereplésük már önmagában is elismerést jelent a pécsi és baranyai egészségügyi kultúrának, vala­mint orvos- és pedagógus-tár­sadalomnak. De dr. Péntek Er­zsébet figyelemre méltó el­képzelésekről is tájékoztat: — Jó lenne, ha legalább minden megyeszékhelyen meg­szerveznék a gondozót. Hiszen Pécsett és Baranyában jelen­Fütelepítés angol módra Az abaligeti kísérlet legér- ; dekesebb része az újfajta fű­telepítés. A hegyoldalak mes­terséges gyepesítésének leg­nagyobb buktatója volt, hogy vetés előtt megszántották a ; talajt, ezzel fellazították, utat \ engedve az eróziónak, a föld! lemosódásónak. Nos, Abali- ! geten most szántás nélkül te- | lepítettek. Ehhez Angliából j Importáltak vegyszert és spe- < ciális vetőgépet. A Gramoxo-­Amilyen meeeszép, szívet gyönyörködtető Abaliget kör­nyéke a dombok hajlataiban szelíden megbúvó parányi te­lepülésekkel, gyepes lankái­val, ligetes völgyeivel, olyan mostoha a föld az itt élő la­kossághoz, olyan keserves Itt a gazdálkodás. — Volna bár kissé csú­nyább, de gazdagabb — vall­ja a Szederkényből ideszegő­dött agronómus, Pallos Já­nos, akinek ugyancsak fel­adta a leckét a 4200 holdas gazdaság. Pusztuló földek Az út itt mindenhová csak felfelé vezet. Alig hagyjuk el a tsz-irodát, máris egy me­redek déli dombháton bak­tatunk felfelé, sebes sodrású parányi ereken, patakokon át-átlépdelve. összesen 400 karsztforrás van a tsz terü­letén. Egy részük a barlang­ban ered és elvesz az abali­geti csónakázó tóban, leg­többjük azonban sokszor alig észrevehető kis tóvá szélese­dik, s aki belelép, nyakig merül, vagy teljesen el is tű­nik benne. Ha szántáskor kissé lejjebb engedik az ekét, sziklába vág a vas. A fris­sen szántott táblákról kocsi­szám hordják el a felszagga­tott követ. Máskor meg va­lódi folyami kavicsot hoz fel az eke a magasabb domb­szegélyekről. De ami a legfőbb baj: a földek állandóan pusztulnak. Száz meg száz holdakon — mint Itt is, ahol most járunk — a föld még a befektetett munkát sem fizeti vissza, így aztán nem is bolygatják. Ezt a 250 holdas darabot ki­lencedik éve nem művelik. Közben felverte a fű, s azóta a háztáji marhákat hajtot­ták ki rá. Legelő lett csak úgy magától, s nem is rossz legelő, perjék, herefélék ta­lálhatók benne, melyeknek magjait úgy hordta ide a szél. A szél példáján okulva nagy elhatározásra szánták ed magukat az abaligetiek. Maguk kívánják befűvesfteni dombjaikat, elkövesedett me­redek fekvésű szántóikat, s ebben messzemenően támo­gatja őket az állam. fii Pécsett meg Baranyában bárom és félezer gyerek, akit hiába csábít a bőrlabda, nem focizhat kedve szerint és aki­nek korlátlanul kergetőznie ti­los. Ha a tilalmat megszegik, nem kapnak levegőt, sőt na­gyobb bajuk is történhet Szívbetegek. Nem egy ilyen fiú vagy kis­lány mégis hetenként három­szor korán felkel és háromne­gyed hétkor már ott edz vala­melyik iskolai tornateremben. Némelyik hatalmas termetű, makkegészséges sportoló, aki hallott már ezeknek a szív­beteg kisgyerekeknek a kora reggeli tornájáról, ilyenkor döbbenten néz utánuk, és egy­szerűen nem érti, hogy mindez hogyan lehetséges. Nincs felmentés A rejtély kulcsa fent van a Nyár utcában, ahol ezek a gyerekek patrónusra találtak. Neve: a Baranya megyei Ta­nács Gyermekszívbeteg-gondo- zója. Története pedig a követ­kező: 1954-ben dr. Péntek Erzsé­bet irányításával kezdődött meg Pécsett a gyermékszív- beteg-rendelés, mely 1957-ben lett önálló intézmény, s ezzel megalakult az első vidéki gyermek szívbeteg-gondozó. 1956-ban Ginder Katalin, a gyermekkórház ápolónője — a ceglédi polgári leányiskola egykori matematika—fizika— testnevelés szakos tanárnője — is felajánlotta segítségét. A két szakember, az orvos és a tanár már az első időszakban látta: a szívbeteg gyerekeknek nem elég a rendelési idő, s a mtv állapotát lényegesen be­folyásolja az életmód. Különö­sen az a baj, hogy ezek a gyerekek néha az egészsége­seknél is többet mozognak, mert igazolni akarják, hogy nem maradnak le a többitől. Mindenképpen fontosnak lát­szott tehát, hogy befolyásolják az életmódjukat. Egyre több vizsgálatot végezték, s a já­tékból, tornából, kirekesztett beteg gyerekek érdekében rö­videsen létrehozták a szívgon- dozó gyógy-testnevelő szolgá­latot is. Az évről évre fejlődő gon­dozó sok támogatást kapott, elsősorban a Baranya megyei Tanács Gyermekkórházától, a Pécsi városi Tanács Művelődé­si Osztályától —, mely a zsú­folt tornatermi állapotok elle­nére is mindig otthont bizto­sított a gyógytestnevelés szá­mára, — aztán a Pécsi Tanár­képző Főiskola testnevelési tanszékétől. Egyre gyakrabban figyelnek erre a baranyai— pécsi intézményre. Például dr. Péntek Erzsébet és Ginder Ka­talin részt vett a gyógytestne. velés tantervének előkészítésé­ben. E tanterv életbelépése óta alig van felmentés a test­nevelés alól. o. tantervről so­kan úgy tudják, hogy világ­viszonylatban ritka — ha nem egyedülálló — s így a magyar oktatás- és egészségügy egyik tekintélyes alkotása. Mindent szabad — Nem kell valami rendkí­vüli dologra gondolni — mondja Ginder Katalin. — Célunk az, hogy a szereveze­173 millió forintos beruházási terv lalat másik nagy beruházása a Mecseki Széntröszt megren­delésére épülő somostető—zo- báki nehézkivitelű távvezeték. Erre 5,5 millió forintot for­dítanak. Ez a feladat azért ér­demel különös figyelmet, mert a vezeték rendkívül nehéz te­repen húzódik. Ilyen jellegű munkát a vállalati vezetéképí­tő egységei még nem végez­tek, a kísérlet azonban már a jövőt készíti elő, amikoris 120 kilpvoltig a vállalat építi meg a területén áthúzódó összes vezetékrendszereket. A Dél-Dunántúli Áramszol­gáltató Vállalat az idei esz­tendőben 173 millió forint ér­tékű beruházási munkát vé­gez. Ebből 40 millió forint ér­tékű munkát azokra a létesít­ményekre fordítanak, melyek iközvetlenül érintik a fogyasz­tók energiaellátottságát. A ka­pacitásnövelő létesítmények közül a söjtör-nagykanizsai 120 kilovoltos távvezeték és a keszthelyi 120 kilovoltos alál- lomás emelkedik ki. Az egyik 20 millió, a másik 17 millió forint költséggel épül. A vál­leg 3814 szívbeteg kisgyerme­ket tartunk nyilván. Ez nem azt jelenti, hogy nálunk több a beteg, hanem azt, hogy a legtöbb beteget felfedezzük és 1 gyógyítjuk. De több megol­dandó feladat van még, közü­lük hadd említsek kettőt. Az általános iskolai testnevelő tanárokat gyógytestnevelő ok­tatásban is részesíteni kellene, mert a falusi szívbeteg gye­rekek ellátása enélkül nem oldható meg. Aztán a csök­kent munkaképességű felnőt­tekre vonatkozó rendelkezést szélesebb körben kellene ki­terjeszteni a fiatalkorúnkra is, hasonlóképpen a szakmunkás- képzést is külön megoldani az ő számukra. Az utóbbira vo­natkozóan már tanulmányo­kat készítettünk, s tárgyalá­sokat is folytattunk. Ennek eredményeként Pécsett és Ba­ranyában még is valósítják ezt az elképzelést. Utána az or­szágos szervekhez küldjük el tapasztalatainkat további fel- használás céljából. Földcssy Dénes ÚTTÖRŐK megyei fesztiválja A kulturális szemle ke­retében tegnap délelőtt Pé­csett a Városi Művelődési Házban rendezték meg a megyei úttörő kamarakóru­sok fesztiválját. A feszti­válon 15 kórusnak mintegy 180 tagja vett részt. A kó­rusok közül nyolc arany, négy ezüst, három pedig bronz fokozatú oklevelet szerzett Ma 15 népi tánc­csoport részvételével a né­pi tánccsoportok megyei iú.i ronrlooilr m<xr

Next

/
Thumbnails
Contents