Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-10 / 108. szám

1967. MAXDS 161, napló 2 Zakir Husszein India új elnöke Üj Delhi: Dr. Zakir Husszeint, az In­diai Kongresszus Párt jelölt' jet India elnökévé választót« ták. A 70. esztendős államfér­fi Radhakrisnan államfő mellett alelnöki tisztséget töl­tött be. Zakir Husszein India első muzulmán vallású elnö­ke. Megválasztását Indira Gandhi és kormánya győzel­meként értékelik. Nem végleges, de már lé­nyegesen nem módosuló ada­tok szerint az új elnök körül­belül százezer szavazattal előzte meg az ellenzék közös jelöltjét, Szubba Rao volt fő­bírót. Hogyan zajloS! le Szánd félreállítása? Szaud elmondta Amer mar­sallnak, Anuár Szadátnak és Hejkálnak, hogy az ameri- ! kaiakkal szemben elsősorban a királyi testőrgárdára és a , törzsek hűségére számított. De ] a gárda parancsnoka ezt mond ta neki: — Sire, az amerikai repülő­gépek laktanyáink fölött rep- desnek és ha ellenállunk, bombatámadásaikkal elpusz­títanak bennünket. Ezután, hogy a vérontást el­kerülje, Szaud eltávozott az országból, de a trónról nem mondott le. A Russel-bíróság folytatta ülését bentő bizonyítékokat az ame­rikai intervenciósok vietnami háborús bűneiről. Egyelőre nem ismeretes, hogy Russell-törvényszék mi­kor és milyen körülmények között folytatta munkáját. Stockholm: A „Russell­törvény széknek” elnevezett nemzetközi társadalmi bíróság, amely az amerikaiak vietnami háborús bűneit vizsgálja, ked­den folytatta nyilvános ülését a svéd fővárosban. Hétfőn szá mos tanú ismertetett megdöb­Képen: Egy svéd tanú, dr. John Takman, aki 1967. márciusi­ban járt Vietnamban, repeszbombát mutat fel, amelyet vallo­mása szerint civil lakosság ellen használtak az amerikai támadók. Huszonkét év után tések öregftenek. Akkor ti­zennyolc éves volt. Mikor beöltöztették, éppen végzett az iskolával, s olyan volt, mint egy kíváncsi gyerek, aki magára öltötte egy sza- badságos katona ruháit. Az­tán máról-holnapra igazi katona lett. Most nevet és azt mondja: ha valami nem sikerült, alig tudtuk vissza­fojtani a könnyeket. Évekig a gépekről álmo­dozott. Mikor tizedikes volt, s megkérdezték, mi akar lenni, azt mondta: gé­pészmérnök. Szerette a számtant, a fizikát és kéz­ügyessége is volt a munká­hoz. Mégsem érzett csaló­dást, amikor behívták. A front ekkor már a Kárpá­toknál húzódott. Jónéhány napig jött a vonat, s köz­ben nem egyszer órákat álltak, hogy utat adjanak a visszafelé robogó szerelvé­nyeknek. Mindenki látta a sebesülteket, de a halálról senki sem beszélt. Hadnagy volt, felderítő, s ha egye­dül maradt, mindig csak arra gondolt, vajon meg­felel-e majd a bizalom­nak? Az első magyar város ne­ve, amit sohasem felejt el: Skkripaj ezredes gyak­ran megy hosszú gépkocsi- utakra, s nem egyszer szól váratlanul a sofőrnek, hogy álljon meg — látszatra tel­jesen céltalanul. Kiszáll, nézelődik, bemegy a fák, bokrok közé, felkapaszko­dik a közeli dombokra, s ha visszatér, hosszú ideig ül szótlanul. Máskor meg órákat me­sél. Neveket sorol, embe­rek és helységek nevét, tiszteket és harcosokat em­leget, akik erre vonultak, vagy itt estek el — a sze­líd dunántúli dombok kö­zött. A sofőr ilyenkor a tisztelet mellett valami furcsa szorongást érez. Az ezredes a harckocsik vonu­lásának irányát mutatja, a lövegek helyét, ahonnan ha­lálos tüzet ontottak az utol­só pillanatig, géppuska­fészkekről mesél, melyek százakat öltek meg. Min­denre pontosan emlékszik, s mindennek meg tudja mutatni a helyét a verőfé­nyes, tavaszi mezőn ... Negyven éves, s nem is látszik többnek, bár a ka­tonák gyakran mondják egymásnak viccelődve: az aranycsillagok és a kitünte­Amióta Szaud ex-király be­jelentette, hogy vissza kíván térni Szaud-Arábia trónjára, az arab közvélemény kifejezi érdeklődését trónfosztásának és Fej szál hatalomra kerülé­sének körülményei iránt. Er­re az érdeklődésre felel He- kál, az A1 Ahram főszerkesz­tője, amikor idézi Szaudot, aki legutóbbi jemeni látoga­tása során a repülőgépben Amer marsallnak, Anuár Szadát parlamenti elnöknek és neki elmondta, hogyan kö­töttek az amerikaiak a háta mögött titkos egyezményt Fejszállal, s hogyan gyako­roltak nyomást a szaudi testőrgárdára és a törzsekre. Az amerikaiak arra a vé­leményre jutottak, hogy Szaud nem elég erélyes az EAK-kal szemben és nem hisz az amerikai kormánynak abban a képességében, hogy letörheti az arab nemzeti mozgalmat. Ez azután tör­tént, hogy szaudi pilóták nem a jemeni határra vitték az amerikai ágyúkat, hanem Kai­róba és ott leleplezték a CIA által szervezett összeeskü­vést. Az amerikai kormány Szaud tudta nélkül megegye­zett Fej szállal, hogy védnök­séget gyakorol Szaud-Arábia fölött és amerikai légi köte­lékeket küld az országba. 1963. február 27-én aláírták az egyezményt, amelynek ér­telmében Zahran repülőteré­re amerikai vadászbombázó­kat küldtek. A műveletet a 227. számú és Hard Cover fedőnevű vezérkari akcióval hajtották végre, anélkül, hogy Fej szál erről az uralkodót tájékoztatta volna. Szaud eb­ből megértette, hogy az ame­rikaiak csak az alkalmat vár­ják, hogy Fejszált ültessék a trónra. Péter János Jugoszláviában BELGRAD; Péter János külügyminiszter (balról) május S-án megkezdte tárgyalásait Marko Nikezics külügyminiszterrel. Balról a magyar, jobbról a jugoszláv küldöttség. Folytatódtak a magyar—jugoszláv megbeszélések A keddi megbeszélések be­fejezése után Péter János és kísérete gépkocsival Újvidék­re hajtatott. Újvidék : Péter János és kísérete kedden ragyogó ve­rőfényes időben a Vajdaság autonóm tartomány főváro­sába utazott, Újvidékre. A tartományi képviselőház pa­tinás épületében Ili ja Raja- csics, a képviselőház elnöke fogadta, majd szívélyes esz­mecsere után Ili ja Raj ácsi cs Péterváradon ebédet adott a magyar külügyminiszter és kísérete tiszteletére. Ezután a vendégek a Vaj­daságban élő magyarok kiadó­jának, a Fórumnak munká­jával ismerkedtek, majd visszautaztak Belgrádba. Kedden folytatódtak a ma­gyar—jugoszláv hivatalos ta­nácskozások. Míg a hétfői megbeszélések középpontjában az európai helyzet időszerű kérdésed, köztük az európai biztonság megszilárdítása és a német kérdés szerepelt, Péter János és Marko Nikezics ez­úttal a nemzetközi helyzet más időszerű problémáiról, köztük a vietnami kérdésről, majd a két baráti szocialista ország kapcsolatairól folytatott véleménycserét A tanácskozá­sokon a két külügyminiszter megelégedéssel állapította meg, hogy Jugoszlávia és Ma­gyarország kapcsolatai az élet minden területén kedvezően alakulnak. S állást foglalt a két ország viszonyának a jó­szomszédság és a szocializmus szellemében történő további elmélyítése mellett Berlini képeslapok (I.) Kit szúr meg a „Bogáncs”? A lakótelepen új otthonhoz jutottak természetesnek tart­ják, hogy maguk ássák fel az épülettömbök közötti terüle­ten a földet, ők parkosíta­nak, ők vetnek fűmagot, ők ültetnek virágokat. De a vég­zett munkáért nemcsak er­kölcsi elismerés jár. Anyagi is. Munkaóránként bélyege­ket kapnak, kis füzetbe ra­gasztják s évente — elszá­molják. A Garten bau meg­határozott órabért fizet Vi­szont — s ez ismét az öntu­dat dolgához tartozik — a legtöbb ilyen kis lakóközös­ség a kapott összeget fel­ajánlja valamilyen nemes célra, a legtöbb esetben a vietnami nép megsegítésére. Aki azt hinné, hogy a szo­cializmus ilyen kemény, har­cos körülmények között folyó építése összeegyeztethetetlen a régi, sajátos berlini humor­ral, — téved. Berlin lakói előszeretettel tréfálkoznak szívükhöz nőtt városuk új ar­cáról: az említett televízió- torony másként nem kerül szóba, mint a „tv-spárga”, az „Alex”-en a Tanító Ház ult­ramodern épületét „kis ENSZ — haskötővel” tréfás elneve­zés illette meg, mivelhogy a New York-i üvegpalotához hasonló óriási toronyház al­ján emeletnyi magasságban, színes kerámia-dombormű fut végig. A „Distel” a „Bo­gáncs”, azaz a berlini Vidám Színpad műsorában persze még bővebben akad szúrós vicces megjegyzés arról, hogy a növekedésnek vannak ne­hézségei is, VISZONT LEGALÁBB ANNYIRA ŐSZINTE és hosz- szantartó a taps, amikor a „Distel” színpadán a bogáncs Kiesinger és Strauss urakat szúrja meg. Pálfy József (Folytatjuk) sértik elszigetelni a Német Demokratikus Köztársaságot, végső céljuk változatlanul az, hogy bekebelezzék. Az NDK fővárosában így látják: íme, ezt a politikát a bonni szövetségi gyűlés is igazolta, amikor kijelentette, hogy a szocialista országok­kal való diplomáciai kapcso­latok felvétele után sem mond le az- egyedüli képvi­selet jogáról és nem ismeri el a fennálló határokat. Berlinben különösen a párt- kongresszus előtti hetek han­gulatában érezte az ember, hogy a bonni „egyedüli kép­viselet” elvével szemben je­lentős hangsúlyt kap a szo­cialista NDK külön állami­sága Ha Bonnban azt állít­ják, hogy ők a német nép egyedüli törvényes képviselői, akkor ezzel szemben nyoma- tékot kell adni az első né­met békeállam létének. En­nek szolgálatában állott a nemrég megszavazott új ál­lampolgársági törvény is, amely leszögezte az NDK ál­lampolgárság kritériumait. A JOGI KÖTELÉKNÉL ERŐSEBB a szocialista NDK- hoz való tartozás tudata. Az agitáció legváltozatosabb esz­közei mélyítik el a szocialis­ta hazaszeretet. „A m i Né­met Demokratikus Köztársa­ságunk” — ez a megfogalma­zás visszatérően szerepel a kongresszusi jelmondatokban. A szocialista öntudat az élet legkülönbözőbb terüle­tein mutatkozik meg. Kezdve azon, hogy az építőmunká­ban résztvevők megbecsülése minden térre kiterjed: a Berlin központjában az ég­re meredő, óriási minaret­szerű televízió-torony építő­munkásai a közeli Markthal­le kolbász-árusító helyein so- ronkívül vásárolhatnak Bock- wurstot... Vagy nézzük a társadalmi munka szerepét. „BERLIN, MENNYIRE MEGVÁLTOZTÁL!” A mon­dat — jelmondat A Fried- richstrasse egyik áruházának kirakatában láttam először, az NSZEP kongresszusát kö­szöntő jelszavak között. Berlin valóban változik, szinte hétről hétre, hónapról hónapra módosul a külseje: itt befejeződik egy építkezés, ott új kezdődik. A három év­vel ezelőtt vásárolt várostér­képemet már eltehetem em­lékbe, újat kell vennem, kü­lönben sohasem találnám meg a Mollstrassét, ahol barátom lakik. Vadonatúj bérpalota ez — új utcában. S nem va­lahol a világ végén, hanem a híres „Alex”, az Alexander- platz tőszomszédságában, az óriási szálloda, a Berolina mögött. A legújabb térkép nélkül nem jutottam volna el a Mollstrasséba, mert hiá­ba kérdeztem még száz mé­ternyire is a célomtól a já­rókelőket, éppenséggel egyre sem bukkantam, aki tudta volna, hol is tették le azt a Mollstrassét... Az utcanévben a Moll nem zenei kifejezést, hanem a né­met munkásmozgalom egy hősének emlékét őrzi. S ha valamelyes zenei hasonlattal akarok élni: a Német De­mokratikus Köztársaságban a szocializmus építése nem moll-ban, hanem dúr-ban fo­lyik. Keményebb, harcosabb körülmények között, mint mondjuk nálunk. A bonni re- vansizmus innen nézve még valóságosabb tény. Az új nyugatnémet kormány — a Kiesinger—Strauss kormány, ahogyan itt nevezik — ru­galmasabbnak mondott „kele­ti politikáját” Berlinben jog­gal minősítik úgy, hogy az gyakorlatilag a Német De­mokratikus Köztársaság el­len irányul. A berlini véle­mény ez: Nyugát-Németor- szág uralkodó körei megkí­II hősök háza táján (Folytatás az 1. oldalról) nak, rendszeretőnek, vagy rendetlennek, csak azzá vá­lik fokozatosan, évről évre. És még egy apróság hős- figyben. A hős nem csoda­szer, akit mindenre lehet al­kalmazni. Ahogy a hajdani katonaorvosok deréktól felfe­lé mindenre aszpirint, derék­tól lefelé pedig mindenre hashajtót írtak, úgy alkal­mazzák egyes szülők és neve­lők a hősöket is. Gyakran halljuk, amikor a gyerek in­tőt visz haza, az apa nagy példálódzásba kezd: „Na mit szólna ehhez Bőrharisnya, és a mohikánok...” Aztán, el­veszik a gyermek indiános könyveit és saját készítmé­nyt! tolldíszeit. Bőrharisnya persze nem szólna semmit, ő maga, írni, olvasni sem tu- „dott, a mohikánokat pedig l^z egész ügy nem érdekelné. A gyermek képzeletében még jelenik ilyenkor valami kö­dös kép, ahogy áll az ellen­őrzőkönyvével a nagy Bőrha­risnya előtt, s az ügyetlenül silabizálja a beírásokat. Nem ér ez semmit... Ha tanulás­ról, vagy rendetlenségről van szó, hiába jövünk mi indiá­nokkal, vagy Kinizsi Pál­lal... Ildire tanítanak a klasszl- kus történelmi hősök? *— Általában áldozatkész­ségre, továbbá bátorság­ra. Többnyire a népük, az elnyomottak, az igazság és a haladás érdekében kockáztat­ták az életüket, esetleg fel is áldozták... Mindez, mint történelmi anyag kitűnő em­ber- és jellemformáló erő, de a hétköznapi életre jobban előkészítenek a modern kor hősei, akiket nem is hősök­ként, hanem példaképekként szoktunk emlegetni. A fia­talok ma szívesebben válasz­tanak sikeres színészeket, sportolókat, kutatókat példa­képül, mint végvári vitéze­ket. Bár a korszerű eszmény­kép és a hősi jellemvonások sokszor összefonódnak, egy személyben ötvöződnek. Ilyen eszménykép lehet ma Vla­gyimir Komarov, a Szojuz I űrpilótája, aki egyesítette magában a modern ember legjobb tulajdonságait és a klasszikus értelemben vett hősi jellemvonásokat is. A világ különböző repülőmér­nöki karain bizonyára na­gyon sokan választották máris példaképül. Az esz­ményképek ma emberközel­ben élnek, példájuk könnyen megérthető és követhető. — Elég, ha csak a jó tanuló, jó sportoló mozgalom kitünte­tettjeire utalunk, a vörösdip­lomás új értelmiségiekre, vagy azokra az üzemi kol­lektívákra, ahol szocialista módon dolgoznak és élnek. A mai korszerű világ hősei nagyon sokan vannak. Gyer­mekeink elé példaként való­színűleg nem is egyes embe­reket, hanem típusokat kel­lene állitani... VlllúE Bertha Bulcsu < 4 *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents