Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-07 / 106. szám

1961. MÁJUS 1.

napló

2

Magyar tudósok tiltakozó távirata a görög királyhoz

Az Országos Béketanács Tudományos Bizottsága táviratban tiltakozott II. Konstantin görög királynál a katonai puccs, a görög hazafiak üldözése, bebörtönzése ellen. A távirat egyebek között hangsúlyozza: a magyar tudósok megdöbbenten értesültek arról, hogy Görögországban olyan alapvető szabadságjogokat függesztettek fel, amelyeket • században csupán a fasizmus mert megtagadni a népektől.

Görögország az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjaként kötelezőnek ismerte el a szervezet alapokmányát, amely minden ember számára biztosítja az elemi szabadságjogokat. A görög katonai kormány tehát az alkotmány egyes paragrafusainak felfüggesztésével a nemzetközi jogot is megsértette.

Követeljük a diktarúra megszüntetését, az emberi jogok, az alkotmány visszaállítását, a jogtalanul bebörtön- zöttek'— köztük a hitleri fasizmus elleni harcban a görög nép szabadságszeretetének szimbólumává vált Manolisz Glezosz — szabadonbocsátását— hangzik egyebek között a távirat.

Befejezte munkáját a szakszervezetek XXL kongresszusa

üádár János felszólalása

badságukért harcoló népek iránti szolidaritás. Ez a ml fejlődésünkhöz is nélkülözhetetlen itt az országban. Még- inkább nélkülözhetetlen ahhoz, hogy világméretekben is előre haladjon a mi ügyünk, a társadalmi haladás, a szocializmus és a béke ügye.

Üdvözlöm és jónak tartom, hogy a kongresszus határozatot hoz az agresszorok ellen harcoló vietnami néppel való szolidaritásról. Állást foglal a katonai puccsisták által fenyegetett görög hazafiak mellett, az európai biztonság kérdésében, és más időszerű nemzetközi kérdésekben. Jó ez, mert szilárdítja a dolgozók világnézetét, erősíti öntudatukat, és jó azért, mert mi nemzetközileg egy nagy családhoz tartozunk.

Osztályharc és békés egymás mellett élés

Elvtársak! A nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban gyakori kifejezés — a békés egymás mellett élés. E kifejezés körül még vita is adódott, sőt még ma is folyik nemzetközi mozgalmunkban. A modern társadalomban, amelyben világméretekben két alapvető osztály van, a burzsoázia és a proletariátus, rendkívül széles fronton és mind fokozottabb mértékben és élesebb formában folyik a nemzetközi méretű osztályharc. Ki győz? A kizsákmányolásmentes szocialista társadalom zászlóvivői és osztálya, a proletariátus, vagy a kapitalizmus, az imperializmus, a burzsoázia? A békés egymás mellett élés nem mond ellent, hanem beleilleszkedik az osztályharcról vallott felfogásunkba. A békés egymás mellett élést mi úgy értelmezzük: a történelem a szocializmus, a kommunizmus képviselőinek juttatta azt a magasztos feladatot, megtiszteltetést, és felelősséget, hogy mentse meg az emberiséget egy új katasztrófától, egy új világháborútól. Mi szükségszerűnek és törvényszerűnek tartjuk. hogy reánk jutott ez a feladat és mi küzdünk azért, hogy teljesítsük. Végső fokon természetesen azért harcolunk, hogy az egész világon a szocialista társadalmi rendszer diadalmaskodjék. És biztosak is vagyunk abban, hogy így lesz.

Ez az elv azért helyes, forradalmi és marxista elv, mert a mi ügyünk győzelméhez

(Folytató,» s 3. oldalomj

kell azonban mondani, hogy ezután is érvényes az írott és íratlan törvény, hogy minden dolgozó embernek törvényes joga van a munkához, és a mi rendszerünk ezt számára biztosítani is fogja. (Nagy taps.) És ha valahol e tekintetben probléma jelentkezik, mint ahogy a közelmúltban — itt is említették — a barnaszénbányászatban, akkor pártunknak, szakszervezetünknek, rendszerünknek kötelessége biztosítani azt, hogy a dolgozó emberek tömegei semmiféle reformnak kárvallottjai ne legyenek. Ha érzik az emberek, hogy ilyen a rendszer, teljes erővel és teljes szívvel támogatják. Mert a nagy tömeg számára a szocializmus igazsága abban rejlik, biztosítja-e számára a kizsákmányolásmentes, szabad, kulturált és jobb életet. Ezt várja •a dolgozó ember a szocializmustól. Ha nem biztosítja, akkor az egyszerű ember gondolatában az ötlik fel: akkor minek nekem ez a szocializmus, ez az emberek logikája, és ez helyes logika. Előfordulhatnak bajok, hibák, szerencsétlenségek, ez kikerülhetetlen, de hogy tömegek és dolgozó kategóriák helyzete tartósan, a mi rendszerünkben rosszabb legyen, mint amit már korábban elértek, azt nem tűrhetjük, ez nem lehet szükségszerű. Ha ilyesmi előfordul. akkor valahol mi hibáztunk, és gyorsan meg kell keresni és ki kell javítani az ilyen hibát. Ez parancs a mi számunkra. (Taps.)

Elvtársaim! A szocialista társadalmi rendnek nálunk mind a politikai rendszert, mind a társadalom gazdasági alapjait, mind a kulturális intézményeket illetően szilárd alapjai vannak. Ezeket tovább kell erősítenünk, ki kell bővítenünk, és minél hamarabb jobb és szebb kivitelben kell hozzá megteremtenünk munkával, harccal a teljes építményt.

A fiatalokra néha haragszunk, hogy nincs türelmük két órán át hallani tőlünk, milyen nehéz volt. mondjuk 30—40 évvel ezelőtt. (Mozgás, derültség). De azért, ha jól utángondolnak, az idősebb sem szereti már két órán keresztül hallgatni azt, milyen nehéz volt ezelőtt 40—50 esztendővel. Emlékezni erre persze nem árt, sőt, hasznos, a régi harcosoknak még jól is esik, de szívesebben, akár több órán át is hallgatják az idősek és a fiatalok is, ha arról beszélünk, hogy onnan, amit már elértünk, hogyan és mikor jutunk tovább előre a gazdaságban, a kultúrában és az élet más területein

megyünk. Néha lassabban haladunk, mint szeretnénk, néha egy kicsit gyorsabban, valamelyes hibaszázalékkal is, de megyünk előre, határozottan. A nagyvilágban azonban nem olyan egyszerű a helyzet, és szinte minden héten történik valami, ami hat az emberekre. Ami május elsején érezhető volt, az azt jelenti, hogy népünk tapasztalt, gondolkodik és nem gondolkodás nélkül helyesel. Érzi saját erejét. és bízik saját szocialista céljaiban. És ez nagyszerű dolog. Nekem más nyelven persze ugyanezt mondja el a kongresszus is.

Nem tudok és nem akarok itt most részletekbe menni, de ha sommásan akarjuk megfogalmazni, hol is tartunk, azt hiszem, valami ilyesfajta kifejezéssel kellene élnünk: eredményeink nagyok, a szükségletek és az igények nagyobbak, de lehetőségeink sem kisebbek. Ezért nem kis részben rajtunk múlik, hogy gyorsabban és jobban oldjuk meg az adott nap, hét, hónap, esztendő feladatait.

A közeljövő feladatai

Ha egyszerű dolgozóval beszélünk, nemcsak arról szükséges beszélni, mi is ez a gazdasági reform, hanem azt is meg kell mondani, mi a célja. Szociális vívmányaink között például vannak olyanok, amelyeknek további bővítését és érvényesítését talán más módon kell biztosítani, de azt is tudni kell, és világosan meg kell mondani, hogy a szocialista vívmányok területén visszalépni egy jottányit nem akarunk, és nem is szabad. (Nagy taps.)

Ez lényeges vonása a gazdaságvezetési reformnak. És kell, hogy á dolgozó emberekben meglegyen a biztonság- érzet, mert enélkül nem számíthatunk a dolgozó tömegek, és elsősorban a munkástömegek aktív támogatására.

Szocialista rendszerünk fontos vívmánya például a munkához való jog. Most ez is egy kicsit bonyolultan jelentkezik, mert bizonyos területeken és ágazatokban elkerülhetetlen a munkaerő valame- átcsoportosítása. Meg

Másik kötelességünk, hogy lehetőségeinknek megfelelően közvetlenül is politikai és más természetű támogatást biztosítsunk harcukhoz. De a legfontosabb — még egyszer ismétlem —, hogy szilárd bázisát építsük a szocializmusnak, a kommunizmusnak, az emberi haladásnak és a népek szabadságának, hogy aki ide érkezik, biztosan és szabad földön érezze magát mindenkor. Ez az első számú internacionalista kötelességünk, és a legjobb értelemben vett szolidaritásunk a szabadságukért harcoló népek iránt. Ha rendszerünk szilárd, erős, fejlődik és gyarapszik, akkor minden más tekintetben is segítséget tudunk nyújtani, de ha itt hiba keletkezik, ha fejlődésünk megtorpan — és erre volt nemrégen példa —, akkor az egész nemzetközi munkás- mozgalomnak és a többi népeknek kell kihúzni bennünket a kátyúból. Ezt ők becsülettel meg is tették, és ha mi most itt vagyunk, azt köszönhetjük népünknek, amely mégis talpraállt, és nemzetközi osztálytestvéreinknek, a szabadságszerető népeknek, akik a magyar nép igaz ügye mellé álltak 1956-ban. (Nagy taps.)

Nagyon örülök neki, hogy a XXI. össz-szakszervezeti kongresszusunkat áthatja az internacionalizmus és a *zaElvlársak! A pártkongresz- szus, a választások, a termelőszövetkezeti kongresszus és a szakszervezeti kongresszus sokat tett rendszerünk, s a munkáshatalom további szilárdítása érdekében, sokat tett a munkás-paraszt szövetség további erősítéséért, és meg inkább, megmutatta, mit kell tennünk a szocialista termelő erők a szocialista termelési viszonyok és egész társadalmunk szocialista vonásainak erősítéséért. Ha ebben a szellemben, ezeknek a céloknak megfelelően tevékenykedünk továbbra is, akkor ezt megfelelő eredményeknek kell követniük a rendszer szilárdításában, a gazdasági építőmunkában és a kultúra területén is.

A közeljövő feladatai közül külön megemlíteném a gazdasági irányítás reformját — csak egyetlen egy vonatkozásban. Itt a kongresszuson szükségszerűen majdnem minden felszólaló foglalkozott ezzel, j lyes és hozzátehetem szerintem elvileg helyesen. Szólották a reform adta lehetőségekről, sőt beszámoltak már bizonyos eredményekről is. Többen említették, hogy a jövőben kockázatokat is kell vállalni, s hogy bátran kell dolgozni.

A kockázatvállalás szükség- szerű és elkerülhetetlen. Aki új utat tör, annak vállalkozásában mindig van bizonyos kockázat. De a kockázatnál soha sem felejtsük el, elvtársak, hogy nem vagyunk tőkések. Mert a tőkés, amikor kockáztat, a magáét kockáztatja. aztán, ha nincs szerencséje, akkor csődbemegy, és ezzel a dolog el van intézve. Nekünk azonban sokszoros felelősséggel kell kockázatot vállalnunk, azzal a felelősséggel, hogy amivel mi gazdálkodunk, az az egész népé.

A gazdaságvezetési reform alapjai jól kidolgozottak, a reform előre fog lendíteni bennünket, s ha jól felkészülünk teljes terjedelemben való bevezetésére, az néhány év múlva komolyan éreztetni fogja jó hatását mindenféle tekintetben. A gazdaságvezetési reformnak az a célja, hogy erősítsük vele mindazt, ami a mi társadalmunkban a szocializmust jelenti. Tehát: erősítsük a politikai rendszerünket, rendszerünk demokratikus vonásait, erősítsük a szocializmus termelőerőit, a termelőeszközök szocialista tulajdonát, a szocialista termelési viszonyokat. Legyen még erősebb igazság az, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével.

denki elismeri — a legtöbben belső meggyőződésből, mások társadalmi illemtudásból, vagy egyszerűen alkalmazkodásból —, hogy a párt vezet, de mi azért tudjuk a különbséget. Tudjuk, mennyire más az, ha egy emiber azért hajt végre egy határozatot, mert az kötelező, vagy mert a határozat kimunkálásában maga is aktívan részt vett. A testületi határozatokat maguk a testületek hozzák és meggyőződésből, mint saját álláspontjukat képviselik a további munkában.

(Folytatás az 1. oldalról.)

lásfoglalásának, méghozzá nem egyszerűen a párthatározatra éaló hivatkozással, hanem meggyőzve az embereket, a választott testületek tagjait annak helyességéről, szükségességéről, így érve el, hogy ami szakszervezeti határozat, az tényleg a szakszervezet saját, tudatos állásfoglalása és döntése legyen.

Gondolom, ezen az úton már jelentősen előrehaladtunk. Ez egészséges, szükséges és jó. Mert igaz ugyan, hogy nálunk általában minBelső fejlődésünk és a nemzetközi helyzet

A kongresszus résztvevőinek személyében köszöntőm a magyar munkásosztály dolgozó tömegeit, az értelmiséget és az alkalmazottakat, minden szervezett dolgozót. (Taps.)

A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa foglalkozott belső fejlődésünk és a nemzetközi helyzet leglényegesebb kérdéseivel az adott helyzetet illetően, valamint a jövő távlataiba tekintve. A párt meggyőződésünk szerint a kongresszuson a helyzetértékelésében és a feladatok kijelölésében egyaránt világos és jó határozatokat hozott. A párt ereje azonban döntően eszmei-politikai erő. A párt kongresszusának határozataiból olyan mértékben lesz valóság, amilyen mértékben a párttagság, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiségi dolgozók, valamint szervezeteik — és ezek között megint elsőként említem a magyar szakszervezeteket — magukévá teszik és dolgoznak azok megvalósításáért.

A kongresszus határozatai a dolog természetéből következően párthatározatok. A célok azonban, amelyeket ez a kongresszus megjelölt és megmutatott, nemcsak pártcélok, hanem a munkásosztály, a dolgozó nép és az egész nemzet céljai. Éppen ebből kiindulva, pártunk nyugodt lelkiismerettel, nem valamiféle pártsovinizmusból, hanem valóban a közérdeket szem előtt tartva hívja fel a munkás- és a paraszttömegeket, az értelmiségi dolgozókat, az egész népet a kongresszusi határozatok megvalósítására.

A kongresszus óta elég intenzív időszak telt el. Lezajlott a választási kampány, hozzá lehet fűzni, eredménynyel. Tanácskozott a termelő- szövetkezetek első kongresszusa, amelynek nagy jelentősége volt. Most ülésezik a szak- szervezet kongresszusa. E hó közepén összeül az SZÖVOSZ kongresszusa. Utána nem sok idővel lesz az ifjúsági szövetség kongresszusa. Mindezt azért szerveztük így, mert az év második felében a gazdasági reform dolgaival kell nagyon sokat foglalkoznunk üléseken, plénumokon és nem sokkal kevesebbet, hanem többet, az emberekkel való egyéni és kis csoportokban történő beszélgetéseken.

Persze, nemcsak a párt képviselői vannak ott a szakszervezetekben, a szakszervezetek vezető testületéinek a képviselői is ott vannak a párt megfelelő szerveiben, sőt, a Minisztertanács ülésén is rendszeresen részt vesznek, s ott vannak az Elnöki Tanácsban és másutt is. Természetesen a Párt Központi Bizottságát, az országgyűlést, az Elnöki Tanácsot nem foglalkozási ágak szerint választják. Azt azonban egészségesnek tartjuk, hogy mindezekben a szervekben helyet foglalnak a szakszervezetek képviselőd is. Ez fontog és jó dolog, mert ilymódon realizálódik az a nélkülözhetetlen kölcsönösség, hogy a szakszervezetekben dől gozók ismerik a párt gondjait és problémáit, a párt- és az állami élet vezető testületéi pedig ismerik a szakszervezetek problémáit, gondjait és megoldásra váró feladatait

Többször is elhangzott itt, hogy a jelenlevő elvtársak helyeslik és támogatják a párt kongresszusának álláson tját, döntéseit, irányvo- törekvéseit, céljait. Szeretném ezt megköszönni a szakszervezeti kongresszusnak és elsősorban arra gondolva, hogy — ki-ki a maga helyén — egy ügyért harcol. Szeretném köszönteni és üdvözölni a Magyar Szakszervezetek XXI. Kongresszusának minden résztvevőjét, s az önök személyében üdvözölni és köszönteni a szakszervezetek minden funkcionáriusát és aktivistáját. A párttagokat is. akik érzik, és kell, hogy érezzék, hogy ha a szakszervezetben dolgoznak, akkor a pártmunka egyik legfontosabb részét végzik.

Köszöntőm és üdvözlöm a szakszervezeti funkcionáriusok és aktivisták között azokat is, akik nem tagjai pártunknak. Ezeknek száma sem kevés, a kívülálló nem is tudja, milyen sokan vannak.

A szakszervezetekben — ha a legtömegesebb funkciót, a bizalmi tisztséget is számba vesszük — több mint 500 ezer funkcionárius működik. Nélkülük a szakszervezeti mozgalom nem életképes. Ezek között nagyon nagy számban vannak pártonkívüli szakszervezeti aktivisták, akikről szeretném megmoiidani, hogy pártunk elsőszámú és legfontosabb pártonkívüli szövetségesei, mert a munkásosztály osztályszervezetében segítik a párt politikájának érvényesítését. (Taps.)

A dolgozók ériik és helyeslik irány vonalunkat

hangulatilag jó, szervezett és impozáns volt — mégpedig nemcsak Budapesten, hanem az egész országban. Kifejezte ez a demonstráció, hogy a pártkongresszus, a közelmúlt hónapok nagy politikai felvilágosító kampánya eredményeként a dolgozók értik és helyeslik irányvonalunkat.

Ennek, elvtársak, nagyon nagy jelentősége van. Mert mi, itthon, hazánkban látjuk, mit akarunk, hová

A kongresszus óta lezajlott események sorozata és nem utolsó sorban az a május elseje, amelynek, azt hiszem, körülbelül mindannyian résztvevői voltunk — azt bizonyítják, hogy a munkásosztály, a nép megértette a mi kongresszusunkat. helyesli és támogatja állásfoglalásait. (Nagy taps). Azt hiszem, aki jelen volt, az tudta és érezte: ez a május elseje, politikus május elseje volt, mind a belső célokat illetően, mind internacionalista jellegében,

Első számít internacionalista kötelességünk

Nem azért van egy ország | lakossága, hogy mi, pártiunk- : cionáriusok kísérletezzünk, és nem azért vannak nagy számban munkások, alkalmazottak, hogy a tagdíjat befizessék, hanem fordítva: mi vagyunk a munkásosztály, a dolgozó nép javáért, ezért teremtette a munkásosztály a forradalmi pártot és a szakszervezetet is és erről nem feledkezhetünk meg a szocializmus viszonyai között sem, amikor az osztályellenséget már legyőztük.

Mert, ha erről megfeledkezünk, akkor szakadás állhat be, akkor hiába rohanunk előre, kiabálhatunk, hogy utánunk emberek, ha visszanézünk, alig jönnek utánunk. Nem tudom, így mire mennénk. (Derültség, nagy taps.)

A szocialista társadalom felépítéséhez szükséges lépéseket, kötelességünk sorra- rendre következetesen és jól megtenni, nemcsak saját munkásosztályunkért, saját népünkért, amelyeknek fiai és képviselői vagyunk, de a nemzetközi munkásosztályért és a világ különböző térségeiben a szabadságért, a nemzeti függetlenségért harcoló népekért is. (Nagy taps.)

Első és legfontosabb kötelességünk, hogy saját hazánkban, úgy építsük a szocializmust, szabad emberhez egyedül méltó, szocialista társadalmi rendszerünket, hogy ez segítse az ő harcukat. (Nagy taps.)