Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-03 / 102. szám

3 napló — 19OT. MÁJUS 3. A képernyő előtt Pécs dolgozóinak erőt sugárzó demonstrációja gos estét szerezve nézőinek. Molnár Ferenc írásait való­ban átszövi valami furcsa, eső utáni érzelmesség, mely mögé szinte elrejti mély vágyakozását a tiszta huma­nizmus után. Tehetsége bra­vúros volt. Szellemes min­den helyzetben s szomorká­sán elegáns. Nála ottho­nosabban kevesen mozogtak a színpadon. A szombat es­ti összeállításban különösen az érzelmesen szomorú f társadalmi tartású Széntol­vajok, a bravúros könnyed- ségű Dialóg az anyaszívról s a különös érdekessége Gözoszlop tetszett, ez utób­biban plusz a kapitányt ala­kító Szabó Gyula kitűnő játékának is örülhettünk. TAVASZI BEZSONGAS. „Az előfizetők régi prob­lémája: hogy lehetne egy­idejűleg élvezni a rádió és a televízió ünnepi műsorait? Mit tegyen az, aki mind­kettőre kíváncsi: hogy ossza meg figyelmét a két készü­lék között?” Ezzel a mottó­val közvetítette a televízió és a rádió Tavaszi bezson- gás címmel közös kabaré­műsorát. Nem tudom, hogy a rádióban hogyan érvénye­sült a produkció, a televí­zióban — egyik ünnepi fő­műsorként — csalódást kel­tett. Jellegtelen volt, he­lyenként még fárasztó is. A témájául a tavaszi fáradtsá­got választó műsor inkább a nézőt f ár osztotta ki. He­lyenként fölfedezhettük a politikai kabaré igényét, de sokkal erőtlenebb síkban, mint ahogy ezt a polkab hazai eminenseitől, Róna Ti­bortól, Kellér Dezsőtől és másoktól már megszoktuk. A Tavaszi bezsongás másod­rendű kabaréműsor volt, hiányzott belőle a szellem sziporkázása, legfeljebb jól eltalált mondatokon derül­hettünk, de nem egész je­leneteken, pedig a témaöt­letekben elég sok lehetőség rejlett, mint például a Ho­gyan készülnek a tavaszta, a Tavaszi kiárusítás vagy A házasságok a földön bontat­nak ötleteiben. Csupán az Üdülés (Csákányi László, Garas Dezső) a Konkrét tör­ténet (Bárdi György — bár a múltkori Gugyerák jobb volt) és a Hacsek és Sajó utánzatnak felfogható Ga- zsula és Délceg (Egry Ist­ván, Major Tamás) tetszett. Az volt az érzésünk, hogy helyenként elkelt volna egy kissé több alkotói önkritika. <T) EXPO—67. Nálunk este Hz óra volt, Montreálban helyi idő sze­rint dél. Tőlünk sok ezer kilométerre egy városban, melynek a helyén három­száz éve még irokéz indiá­nok tanyáztak, most komoly urak kézről-kézre adták az ünnepi lángot, mint egy olimpián, majd némi nehéz­séggel fellobbant a világki­állítás tüze. Lényegében ennyi volt az egész, rövid húsz perc, inkább protokol­láris hangulatban, mégis az egész hét műsorából kiemel­kedett — a bravúr. Sakat nem láthattunk, de maga az a körülmény, hogy a tv-néző azonos pillanatban a hely­színen lehetett — élmény volt, s egyben fel is vil­lantotta a televíziós együtt­működés korlátlan lehetősé­geit. Az eddigi legnagyobb világkiállítás — mely Exupery-t, a kitűnő francia írót idézve „Az ember és a világ” címet viseli — im­pozáns pavilonjai, modern megoldásai, rendkívül érde­kes piramisházai révén így is ízelítőt nyújtott méretei­ből és gazdaságából. Legfel­jebb az lepte meg a tv-né- zőt itthon, hogy a megnyi­tó közönsége szokatlanul kevés volt, hisz ha meggon­doljuk, csak újságíró 15 ezer tartózkodik pillanatnyi­lag Montreálban. A közve­títés, kiváló képminőségé­vel, pontos és szakszerű kommentárjával elismerésre méltó közvetítési bravúr volt. Az itthoni közveHté- sekben ez a magasfokú pre­cizitás még nem mindig szokott rendre sikerülni. RIVALDA NÉLKÜL. Tiz éve, vagy tizenöt, nem tudom pontosan, egy érde­kes esszében azt olvastam, hogy „Molnár Ferenc érzel- mességre, erre a homokra építette műveit, de csodála­tos ügyesen, mert mégis megállnak,” Rendkívüli, szinte bravúros tehetsége, amivel „felépítette” a mű­veit, még a fundamentum alaptörvényeit is majdnem megcáfolják. Külföldön vi­lágsikert futott be. itthon hosszú éveken át bizonyta­lan óvatosság vette körül a Liliom, a Pál utcai fiúk, a Széntolvajok íróját. Most a televízió Molnár Ferenc pró­zai műveiből összeállított műsorával kissé helyrebil­lentette az egyensúlyt, egy­úttal nagyon kellemes, szó­rakoztató és az irodalmi ítéletekre nézve is tanulsá­A munkásmozgalom veteránjai derűs boldogsággal nézik a felvonulókat •• Ünnepeit a megye s tíz óra után néhány perccel az iskolásokkal az élen indult el a menet. Mintegy nyolc- százán vonultak végig a köz­ségen, a házak kapuiban, ab­lakaiban legalább ennyien nézték végig a szép felvonu­lást. Tizenegy órakor a filmszín­házban nagygyűlést tartottak, amelyen Gelencsér Jenő, az MSZMP Központi Bizottságá­nak munkatársa mondott be­szédet. Ezután az általános iskola énekkara és a helyi földművesszövetkezet tánccso­portja mutatta be műsorát, a fiatalokból álló zenekar ját­szott pattogó indulókat. A művelődési ház kézimun­ka szakköre ízléses kiállítást rendezett Este a Pécsi Nem­zeti Színház együttese az ön is lehet gyilkos című vígjá­tékot adta elő. Turony, Bisse és Csamóta dolgozói reggel 8 órai kezdet­tel Turonyban gyülekeztek. Az ünnepséget Hitre Sándor csúcstitkár nyitotta meg, az ünnepi megemlékezést Barta János tsz-elnök tartotta. Mű­sor előtt és után a gyárvárosi iskola úttörő zenekara térze­nét adott. Műsor után a köz­ségek dolgozói a tsz által ren­dezett közös ebéden vettek részt. Tízezrek a Mecseken Játszik az Atlantis együttes Vidámpark szabadtéri szín­padán kétezren voltak kíván­csiak a Bóbita Bábegyüttes műsorára. A Szabadtéri Színpad néző­terét az idén a tavalyi négy­szeresére bővítették. Legmeré­szebb álmaikban sem gondol­tak viszont arra, hogy az At­lantis és a fővárosi táncdal- énekesek műsorát nyolcezren tapsolják végig. A vendéglátóipar és a ke­reskedelem felkészült az ün­nepi forgalomra, jó ötlettel provizórikus pultokat állított tak fel és a lökésszerű, nagy forgalom ellenére kielégítették az igényeket. íme május elseje története. Már reggel fél tízkor özönlött a nép a Mecsekre^ főként ter­mészetesen pécsiek, de sokan vidékiek és külföldiek, közöt­tük is legtöbben jugoszlávok. Nagy csoport érkezett a ba- kócai gyermekotthonból, ök a kultúrpark vezetőségének jóvoltából kedvezményesen minden játékot kipróbáltak és még azt is megígérték nekik, hogy gyermeknapra elmennek Bakócára és az Állatkert lakói közül néhány apróságot is magukkal visznek. A park for­galma délután 5 órakor tető­zött. Közben fél 3 órakor a Nem várt bőkezűséggel on­totta sugarait az április vé­gi—május elsejei nap, mintha csak az időjárás a kettős ün­nepen akarta volna feltornáz­ni április bolond átlaghőmér­sékletét. Mindkét nap tízezrek keresték fel a Mecseket, a Mecseki Kultúrpark látoga­tottság-statisztikájában ha­lomra dőltek a rekordok. — Ennyi embert még itt nem láttam. Hét év óta a Vi­dámpark történetében az idei május elsején volt a legna­gyobb forgalom — nyugtázta jólesően dr. Borját! József, a Mecseki Kultúrpark igazga­tója. A park létesítményeiben áp­rilis 30-án, vasárnap nyolc- ezerhatszázan szórakoztak. Másnap, május 1-én a Vidám­parknak 12 300, az Állatkert­nek 3300, az Uttörővasútnak pedig 1900 látogatója volt. Egy nap alatt összesen 17 500 látogató! Minden rekord meg­döntve. A legtöbben (kétezren) az elvarázsolt kastélyt keres­ték fel, 2500-an halásztak, mindenki szerencsésen, mert mindenki kapott ajándékot, legalább egy szívószálat. Soha nem látott forgalmat bonyolí­tottak le a kisautókkal, az óriáskerékkel és így tovább. Tegnap reggelre úgy nézett ki a Mecseki Kultúrpark, mint egy csatatér ütközet után. Mohácson már reggel hét órakor a munkásőrség zene­kara zeneszóval ébresztette a város lakosságát Délelőtt 9 órakor kezdődött meg az üze­mek, intézmények dolgozói­nak, valamint az iskolák ta­nulóinak szín pompás felvonu­lása a Széchenyi téren a vá­rosháza előtt. Itt, az erkélyen foglaltak helyet a város ve­zetői. A felvonulás végén Fi- scher János, a Városi Tanács elnökhelyettese köszöntötte az ünnepi seregszemlén résztve­vő felnőtteket és fiatalokat, majd Borsos János, az MSZMP Mohács városi Bi­zottságának első titkára mon­dott ünnepi beszédet. Ezt kö­vetően a munkásőr zenekar pattogó ritmusú indulói mel­lett hagyták el a teret a fel­vonulók. Délután sportrendez­vényre került sor, este pedig az Atlantis-együttes adott műsort a városi művelődési házban. * Szigetvárott is 9 órakor kezdődött a felvonulás. A 3500 felvonuló között kedves szín­foltot jelentett az úttörők és KISZ-tagok díszszázada, a fe­hér köpenybe öltözött kon­zervgyári lányok és asszo­nyok csoportja. Az idén elő­ször szervezték meg a felvo­nulást úgy, hogy a Zrínyi té­ren felállított díszemelvény előtt elhaladnak ugyan a dol­gozók és tanulók, de itt nem szélednek szét, hanem a vár mögötti parkba mennek. A park most nagyszerű látványt nyújt, üdezöld bokrok és pá­zsit között szép virágok szí­nesednek. Ennek a megoldás­nak örültek a város lakói, hiszen ebben a szép környe­zetben nagyszerűen érezték magukat. Ehhez a jó hangu­lathoz hozzásegített a földmfi- vesszövetkezet néhány sátra, melyben üdítő italokat és szendvicseket, virslit, pogá­csát lehetett kapni. Az ün­nepi program a művelődési házban megtartott műsorral végződött, melybeh az önte­vékeny művészeti csoportok mutatkoztak be. Komlón, a Lenin téren 9 órától vonultak el a bányák, üzemek dolgozói a bányász- zenekar hangjaira. A 14 ezer felvonuló között ott voltak az iskolások: 3500 tanuló kedves látványt nyújtott a nézőknek. Mikor aztán minden felvonuló a Lenin térre ért, Garamvöl- gyi János, a Mecseki Szénbá­nyászati Tröszt igazgatója mondott ünnepi beszédet. Dél­után a művelődési házban kultúrműsort adtak. Sokan Si- kondára látogattak és ott töl­tötték a nap hátralevő részét. * Dunaszekcső már a kora délelőtti órákban zeneszótól volt hangos. Ünneplőbe öltö­zött férfiak, asszonyok, fiata­lok gyülekeztek a művelődési ház udvarán. A téglagyáriak közös csoportban vonultak ide 1 kei vonulnak el a tribün előtt, menetük erőt, jókedvet sugároz ése felmelegíti a szí­veket. A rendezők menete háromnegyed egykor zárja be a sort, eddig tartott a felvonu­lás, melyen Pécs város dolgo­zói békés, boldog életüket, szocialista jövőnket ünnepel­ték és hitet tettek az interna­cionalizmus eszméje mellett. Kényelmes szemlélődés az al­kalmi kilátóból május elsején (Folytatás az 1. oldalról) művesszövetkezet menete. Nyomukban a Ruházati Nagy­kereskedelmi Vállalat, a Ba­ranya—Tolna megyei Élelmi­szer és Vegyiáru Nagykeres­kedelmi Vállalat, a TÜZÉP dolgozóinak tömegei, — a VASÉRT, ÜVÉRT, PIÉRT együtt menetel. A Pécsi Ál­lami Áruház dolgozói elől egy­forma fekete kosztümben jön­nek, a sorokban végig vörös zászló. Fehér köpenyben az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat eladói, a Beruházási Bank, az Állami Biztosító és a Magyar Nemzeti Bank kö­zött, a Nemzeti Bank dolgozói­nak dr. Nagy József mintha élénkebben integetne. És még mindig nincs vége a sornak. OTP, B. m. Ven­déglátó, a Mecsekvidéki Üze­mi Vendéglátó dolgozói, ők fagyival kedveskednek a gyer­mekeknek, aztán a Pannónia Sörgyár, a Pécsi Dohánygyár, a Tejipar, Állatforgalmi Vál­lalat, Pécsi Keményítőgyár, Mecseki Pincegazdaság, né­gyen hordót visznek, négyen hatalmas borosüveget, utána lopóval jönnek. De máris kö­veti őket a Gabonafelvásár­ló és Feldolgozó, a Húsipari, a Fémipari, a Fodrászipari Vállalat, a Pécsi Bútorgyár, a Ruhaipari Vállalat, a Pa­tyolat, a Szerelőipari és Szol­gáltató Vállalat, a Vegyes­ipari, az Ingatlankezelő, a Pécsi Hőszolgáltató, a Ker­tészeti- és Parképítő, a MÉH, a Köztisztasági- és Útkarban­tartó, a Vízmű, az Építőanyag­ipari Vállalat, a Pécsi Építö- és Tatarozó Vállalat, aztán a szövetkezetek rendre, egymás után, a szigeti területi párt- szervezet, majd egyenruhás vasutasok vörös zászlóval, ízléses transzparenssel, aztán postások és a 12-es AKÖV dolgozói, elől mikrobusszal, hátul sétabusszal szállítva a felvonulók gyerekeit. Az Autójavító Vállalat és a Pedagógus Szakszervezet me­nete után talán a felvonulás leglátványosabb része követ­kezik. A pécsi egyesületek sportolói, az egyetemek, főis­kolák és középiskolák diákjai, a Pécsi Sportiskola növendé­Kicsik és nagyok a felvonulók ünneplő menetében (Erb János felvételei) k A k

Next

/
Thumbnails
Contents