Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-06 / 105. szám

Világ proletörjaI, egyesüljetek! Dunámon napló Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja ________ 1 967. MÁJUS 6. SZOMBAT ARA: 50 FILLÉR XXIV. ÉVFOLYAM, 105. SZÁM Közös közlemény dr. Josef Klaus osztrák kancellár 1967. május 2—5. között a Magyar Mépkö/társaság an tett hivatalos Irogatásáról mindkét országot érintő nem­zetközi kérdésekre vonatkozó véleménycserét a jövőben is folytatni szándékoznak. Magyar részről ez alkalom­mal is aláhúzták az osztrák államszerződés. valamint Ausztria semlegességének je­lentőségét, amelyeket fontos tényezőnek tekintenek az eu­rópai és különösen a Duna- völgyi béke biztosításában. Egyetértőén megállapítást nyert, hogy a kétoldalú keres­kedelmi forgalom elérte az érvényes kereskedelmi megál­lapodásban előirányzott mér­téket. Mégis kifejezésre jutott egyidejűleg az a vélemény, hogy a kölcsönös árucsere ki­bővítésének lehetőségei még nincsenek kimerítve. Mivel a hatályban lévő hosszúlejáratú megállapodás helyett ebben az évben új megállapodást kell kötni, amely a következő évek­re a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok alapja lesz, a fe­lek célszerűnek találták, hogy a vegyesbizottságot minél ko­rábbi időpontban összehívják. A felek a jó kapcsolatok fejlesztése érdekében elhatá­rozták egy állandó bizottság létrehozását azzal a feladattal, hogy — többek között — a két állam együttműködése kérdéseivel és a fennálló problémák megoldására javas­latok kidolgozásával foglalkoz­zon. A gazdasági együttműködés­re irányuló törekvéssel össz­hangban megvitatásra kerül­tek a gazdasági és ipari koo­peráció fokozásának, valamint néhány nagyobb, jelenleg füg­gőben levő vállalkozás — mint például a magyar távbeszélő­rendszer — kiépítéséhez tör­ténő szállítások lehetőségei. További vizsgálat tárgya volt az európai energia-ellátás területén történő szorosabb együttműködés gondolata. Mindkét fél megelégedéssel állapította meg, hogy a két ország közötti kulturális kap­csolatok az utóbbi időben na­gyon kielégítően fejlődtek. Megállapodtak, hogy rendsze­resen vizsgálják a tudományos, művészeti, pedagógiai és sport­kapcsolatok növelésének lehe­tőségeit és támogatják ezek­nek a kapcsolatoknak a ki­alakítását. Osztrák részről fennáll a szándék, hogy Budapesten rö­videsen kulturális intézetet létesítsenek, mely a két or­szág közötti kulturális kap­csolatok elősegítését kell, hogy szolgálja. Ehhez — te­kintettel az intézet jelentő­ségére — mindkét kormány minden támogatást megad. A felek kifejezésre juttatták azt a kívánságukat, hogy mű­szaki-tudományos együttmű­ködésre vonatkozó megállapo­dást kötnek. A két külügyminiszter és az illetékes szervek a kölcsönös kapcsolatok kiépítésének to­vábbi lehetőségeit felülvizs­gálják. A tárgyaló felek megálla­podtak, hogy az idegenforga­lom kiszélesítése és a közle­kedési kapcsolatok meggyorsí­tása céljából megbízzák az il­letékes magyar—osztrák ha­tárbizottságot, dolgozza ki egy újabb határátkelő-állomás lé­tesítésének tervét. Magyar részről tájékoztatást adtak azokról a munkálatok­(Folytatás a 2. oldalon) Fock Jenőnek, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökének meghívá­sára dr. Josef Klaus, az Oszt­rák Köztársaság kancellárja felesége társaságában 1967. május 2—5. között hivatalos látogatást tett a Magyar Nép- köztársaságban. Az osztrák kancellárt a lá­togatás során fogadta Loson- czi Pál, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke, Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Kállai Gyula, a magyar országgyűlés elnöke. A látogatás során hivatalos megbeszélésekre került sor Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és dr. Josef Klaus kancellár, illetve Péter János és dr. Lujo Toncic-Sorinj kül­ügyminiszterek, valamint a két delegáció politikai, gazdasági és kulturális szakértői között. A jószomszédi kapcsolatok­nak megfelelően a két delegá­ció közötti megbeszélések ba­rátságos légkörben zajlottak le, s lehetőséget nyújtottak a feleket érintő kétoldalú és nemzetközi kérdések őszinte megvitatására. A tárgyaló felek megelége­déssel állapították meg, hogy a két ország külügyminiszte­rének 1964. és 1965. évi talál­kozása óta a kétoldalú kap­csolatok kedvezően fejlődtek. Mindkét fél megerősítette azt a szándékát, hogy a magyar— osztrák viszonyt a két ország társadalmi rendszerében fenn­álló különbségek ellenére, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és a másik ál­lam szuverén itásának tiszte­letben tartása alapján tovább szélesíti és mélyíti. Egyetértés mutatkozott ate- kintetben, hogy a két ország vezető személyiségeinek ta­lálkozásai — mint a jelen esetben is — nagymértékben hozzájárulnak a kölcsönösen óhajtott fejlődéshez. Ezért a két ország kapcsolataira és a Elutazott az osztrák kancellár Dr. Josef Klaus osztrák szövetségi kancellár és felesége, valamint kísé­rete pénteken délután elutazott Magyarország­ról. Az osztrák vendége­ket ünnepélyesen bú­csúztatták a Keleti pá­lyaudvaron. Az osztrák és magyar zászlókkal övezett téren nagyszámú dolgozó gyűlt össze, s a kancellár tiszteletére díszőrség sorakozott fel. Búcsúztatásukra meg­jelent Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke és felesége, Fehér Lajos és dr. Ajtói Miklós, a Mi­nisztertanács elnökhe­lyettesei, dr. Csanádi György, dr. Dimény Im­re, dr. Horgos Gyula, Ilku Pál, dr. Lévárdi Ferenc, Péter János, a kormány tagjai és a po­litikai, a gazdasági és a kulturális élet több más vezető személyisége. A díszőrség parancsno­ka jelentést tett az osztrák kancellárnak, majd felcsendült a ma­gyar és az osztrák him- 1 nusz. Dr. Josef Klaus ' Fock Jenő társaságában ellépett a díszőrség előtt, t magyar nyelven, jó napot, katonák, köszön­téssel üdvözölte az egy­séget. A díszőrség dísz­menete után a kancellár, felesége és kíséretének tagjai szívélyes búcsút vettek a megjelent köz­életi személyiségektől. \ Fock Jenöné virágcsokor ral kedveskedett Klaus kancellár feleségének. A szívélyes búcsú után a vonat a Rákóczi-induló hangjai mellett gördült ki a pályaudvar csarno­kából. Folytatta munkáját a szakszerrezetek XXL kongresszusa A kongresszus szünetében Fock Jenő, a Minisztertanács el­nöke olasz szakszervezeti küldöttekkel beszélget. A küldöttek 13,8 százaléka 1945 előtt, hatvankét százalé­ka pedig 1945 és 1955 között lépett be a szakszervezetbe; 4,4 százalékuk harminc éven aluli, több mint hetvenöt szá­zalék 30—50 év közötti, 5,3 százalék hatvan éven felüli. A kongresszus a mandátum- vizsgáló bizottság jelentését egyhangúlag elfogadta. Bossányi György, a Főváro­si Kézműipari Vállalat igaz­gatója a helyiipar, a tanácsi ipar jelentőségéről beszélt Ezután szünet következett. A szünetben a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának ve­zetői baráti összejövetelen látták vendégül a magyar szakszervezeti mozgalom ve­teránjainak képviselőit, akik sok évtizeddel ezelőtt kapcso­lódtak be a szervezett dolgo­zók mozgalmába és azóta is tetteikkel szolgálják munkás- osztályunk, népünk érdekeit. Részt vett a találkozón Kádár János, Losonczi Pál, Biszku Béla és Gáspár Sándor. MEQKEZDÖDTEK A BALLAQASOK Elsőnek tegnap este 7-kora Pécsi Janus Gimnázium levelező tagozatának öreg diákjai mondtak búcsút az iskolának. A három osztály kilencvenöt ballagóját nagyszámú hozzá­tartozó, rokon és barát köszöntötte. Foto: Erb megváltoztak a lakosság élet- körülményei, emelkedett élet- színvonala. Az üzemek most — nagyon örvendetes módon — racionális létszámgazdálko­dásra kezdenek áttérni, keve­sebb munkaerővel oldják meg feladataikat — ezzel párhu­zamosán viszont növekszenek a foglalkoztatással összefüg­gő gondok. Zádor György, a Budapesti Vegyiművek főmérnöke arról beszélt, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetésének a vegyiparban különösen nagy a jelentősége. A vegyipari alapanyagok és késztermékek ára a világpiacon igen nagy mértékben, néha 20—30 szá­zalékban is ingadozik, gazda­ságosan termelni és értékesí­teni tehát csak nagy rugal­massággal, a piac állandó fi­gyelemmel kísérésével lehet. Sokan azonban egyoldalúan értelmezik az új gazdasági mechanizmust; minél több jo­got, minél nagyobb önállósá­got követelnek, kockázatot azonban nem akarnak vál­lalni. Nagy taps köszöntötte Nelsion Puertast, a Kubai Dolgozók Szakszervezeti Köz­pontja Elnökségének tagját, aki a szigetország dolgozóinak, népének jókívánságait tolmá­csolta a kongresszus hazai résztvevőinek és külföldi ven­dégeinek. A kubai proletariátus, mun­kásaink, dolgozó ■ parasztjaink nevében a magyar dolgozók kongresszusán is ünnepélye­sen megerősíthetem: sohasem távolodunk el a marxizmus— leninizmus elveitől. Tudjuk: sok még a tennivalónk, hosz- szú utat kell megtennünk, amíg elérjük céljainkat, de biztosak vagyunk, hogy esz­méink győzedelmeskednek a világon — mondotta. Ezután Ligeti László, a KPVDSZ főtitkára, a mandá­tumvizsgáló bizottság vezető­je tett jelentést a kongresz- szusnak. Elmondta, hogy a megválasztott hatszázhét kül­dött közül ötszáznyolcvanhét vesz részt a tanácskozáson. A különböző földrészek szakszer­vezeteit negyvenegy delegáció hetvenhárom tagja képviseli a kongresszuson. A meghívott hazai vendégek száma 478. Beszámolt arról, hogy a kül­döttek 56,8 százaléka buda­pesti, 43,2 százaléka vidéki, s harmincegyegész-egytized szá­zaléka nő. Pénteken reggel folytat­ta munkáját a magyar szakszervezeteik XXI. kongresszusa. Taps kö­szöntötte az elnökség tag­jait, köztük Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkárát, a Politikai Bizottság tag­ját, Losonczi Pált, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnökét, vala­mint Biszku Bélát, a Köz­ponti Bizottság titkárát és Gáspár Sándort, a SZOT főtitkárát, a Poli­tikai Bizottság tagjait. Tapssal üdvözölték a kül­döttek Kotuzasz Mikosz-t, a Görög Demokratikus Szakszervezeti Mozgalom képviselőjét is, aki pén­teken érkezett meg a kongresszusra. Gyöngyösi István, a jelölő- bizottság elnöke tájékoztatta a résztvevőket a bizottság munkájáról. Közölte, hogy el­készült a bizottság előzetes javaslata a Szakszervezetek Országos Tanácsának 173, és a számvizsgáló bizottság 19 tagjára. Ezután Somoskői Gábor, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának titkára, a szakszer­vezetek feladatairól szólva hangsúlyozta: — A vezetőszervek — min­den szinten — a jogszabályok kidolgozásakor határozottan törekedjenek arra, hogy az új irányítási rendszerben a lehető legnagyobb mértékben növekedjék a vállalatok, üze­mek. gazdasági egységek ha­tásköre, önállósága, a bizal­miak, a műhely és szakszer­vezeti bizottságok csak akkor dolgozhatnak eredményesen, ha a gazdasági vezetőknek is valóságos döntési joguk, ha­táskörük van. Az alapszervi vezetőségek a központi hatá­rozatok alkalmazásában és végrehajtásában messzeme­nően vegyék figyelembe a he­lyi körülményeket. Fordítsa­nak megkülönböztetett figyel­met a dolgozók élet- és mun­kakörülményeivel kapcsolatos problémák feltárására, dolgoz­zanak ki javaslatokat, kezde­ményezzenek intézkedéseket, annál is inkább, mert a köz­ponti szabályozás szerepe lé­nyegesen csökken majd. Mun­katerületükön védjék és erő­sítsék rendszerünket, s ugyan akkor feleljenek meg a dolgo­zók, a szakszervezeti tagok reális igényeinek, kívánságai­nak. Kovács István, a MEDOSZ főtitkára sokoldalúan elemezte a mezőgazdasági dolgozók szakszervezeti mozgalmát. Gertler Viktor Kossuith-dí- jas filmrendező, a Művészeti Szakszervezetek küldötte a művészeteknek a dolgozók tudatformálásában, kulturális felemelkedésében betöltött és betöltendő hivatásáról beszélt. Li Bion Csan, az Egyesült Koreai Szakszervezeti Szövet­ség Központi Bizottságának alelnöke felszólalásában hang­súlyozta: Észak- és Dél-Ko- rea negyvenmilliós népe min­den bizonnyal megvalósítja legszentebb nemzeti reményét, hazája egyesítését. Szabó Lajos, a Szakszerve­zetek Bács-Kiskun megyei Ta­nácsának vezető titkára arról beszélt, hogy az elmúlt évek­ben a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése és a végrehaj­tott ipartelepítések nyomán

Next

/
Thumbnails
Contents