Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-24 / 120. szám

( 5 Ünnepi könyvhét Vendégeink; Bede Anna, Devecsen Gábor, Gergely Márta, Kolozsvári G. Emil, Őrsi terenc, Kalász Mártán ponti könyvtárában az Je­lenti az idei könyvhét ér­dekességét, hogy ezzel együtt kezdődnek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évforduló­jának rendezvényei, me­lyekkel egész éven át szó­rakoztatja a központi könyvtár irodalmi színpa­da a megye szervezett dol­gozóit. A Városi Könyv­tárral közösen a szakszer­vezeti hálózat központi rendezvényét május 31-én tartják a Színház téri Hír­lapolvasóban. Délután 5 órakor Soltra Elemér fes­tőművész megnyitja az idei SZOT-díjas Balogh Jenő fővárosi festőművész, vala­mint Györgyey Zsuzsa ke- rámikus művész kiállítását. Ezj követően 6 órakor az ugyancsak idei SZOT-díjas Iloldova György író színes irodalmi műsor keretében találkozik a pécsi közön­séggel. E műsorban Farkat Gabi, Bálint András és Holl István színművészek lépnek fel. Utána negyven társadalmi munkás könyv­tárost jutalmaznak meg. A megyében elsőnek a beremendiek rendeznek könyvheti ünnepséget, még pedig május 25-én este fél nyolckor. Ott Farkas Gabi és Bálint András színmű­vészek lépnek fel. A me­gyei bíróságon május 29- én Szőllősi Kálmán, a Vá­rosi Könyvtár igazgatója ismerteti az idei könyvhét termését. Ugyancsak szak- szervezeti jellegű is lesz a sörgyári találkozó, melyet május 30-án fél 3 órakor rendeznek, s Galambost László és Pál József költők is részt vesznek. Ugyanaz1- nap este 7 órakor az Orvos­tudományi Egyetem új kli­nikai tömbjének dolgozóit szórakoztatja Farkas Gabi és Bálint András könyv­heti műsora. Június 1-én fél 5-kor a pécsi PKV dol­gozói, 2-án a Bogádmind- szenti Állami Gazdaság szó cialista brigádjai látják vendégül Galambost Lász­lót, Pál Józsefet, Szőllősy Kálmánt és a szakszerve­zeti központ könyvtárának irodalmi színpadát. A Zrí­nyi Művelődési Ház szak- szervezeti könyvtárában pedig Devecseri Gábor Kossuth-díjas költő talál­kozik olvasóival. A könyv­kiállításokat ugyancsak sok helyen megrendezik. Május 27-én kezdődik az idei könyvhét. Hatvankét könyv jelenik meg ebből az alkalomból az ország­ban, összesen 1 200 000 pél­dányban. A könyvhét jú­nius 4-ig tart és a rende­ző szervek elsősorban a mai magyar irodalom is­mertetését tűzték ki fel­adatul. A központi rendezvény Pécsett lesz május 28-án, vasárnap este 7 órakor, amikoris a Megyei Tanács és a Városi Tanács műve­lődésügyi osztálya, az író­szövetség dél-dunántúli cső portja, valamint a Jelen­kor szerkesztősége rendez irodalmi estet. A bevezetőt Szederkényi Ervin, a Je­lenkor főszerkesztője mond­ja, s az esten Bede Anna költő, Devecseri Gábor Kossuth-díjas költő, Ga­lambost László költő, Ger­gely Márta József Attila- díjas író, Kolozsvári Grand- pierre Emil József Attila- díjas író és örsi Ferenc író olvas fel írásaiból, va­lamint a Zeneművészeti Szakiskola növendékei ének- és zeneszámokkal te­szik színessé a műsort. Emellett a megye egyes he­lyeire külön is ellátogat­nak írók, költők, így pél­dául Kalász Márton Szi­getvárra megy majd. A Városi Könyvtár ez- idén nem annyira író-ol­vasó találkozókkal hozza egymáshoz közelebb a kö­zönséget és az irodalmat, hanem elsősorban a könyv­héten megjelenő művek ismertetésével. Ilyen jelle­gű ismertetőt tart például dr. Borsos József május 31-én, szerdán délután 4 órakor a Petőfi Könyv­tárban. összesen 13 ren­dezvénye lesz a Városi Könyvtárnak, ebből hét ilyen könyvismertető. Az író-olvasó találkozók so­rában Bertha Bulcsu József Attila-díjas író május 29- én, hétfőn este fél 7-kor a Kossuth u. 63. szám alat­ti Bolyai Könyvtárban ta­lálkozik ifjú olvasókkal. Ahol, főleg a kisebb könyv tárakban, helyiség hiánya miatt 'semmit sem tudnak rendezni, ott könyveket árusítanak majd. A Városi Könyvtár valamennyi ren­dezvényén a Leöwey Gim­názium irodalmi színpada működik majd közre. A Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának pécsi köz­napló 1967. MÁJUS 24. Ezer baranyai és pécsi középiskolás a Helikonon Elutazott a küldöttség Keszthelyre Ágnes—Vértes Györgv, a Pé­csi Janus Pannonius Gimná­zium, Köbli Ilona—Belvári Géza, a Pécsi 500., Csorbíts Zsuzsa—Kövér Lajos, a Pécsi 508. Ipari Szakmunkásképző j Intézet tanulói. Énekkarok: A Pécsi 500. Ipari Szakmunkásképző Inté­zet, A Pécsi Radnóti Miklós Közgazdasági Szakközépiskola, a Pécsi Művészeti Gimnázi­um, a Pécsi Nagy Lajos Gim­názium és Szakközépiskola ve­gyes- és férfikara, a Pécsi Leöwey Klára Gimnázium és Szakközépiskola, a Pécsi Zrí­nyi Miklós Közgazdasági Tech­nikum, a Pécsi Janus Panno­nius Gimnázium és Szakkö­zépiskola, az Üjmecsekaljai Gimnázium és Szakközépis­kola, a Mohácsi Kisfaludy Ká­roly Gimnázium és Szakkö­zépiskola, a Szentlőrinci Me­zőgazdasági Technikum, a Szi­getvári Zrínyi Miklós Gimná­zium, a Komlói Gimnázium és Közgazdasági Szakközépisko­la, a Siklósi Táncsics Mihály Gimnázium. Tánczenekarok és énekesek: A Komlói 501. Ipari tanuló In­tézet négytagú gitáregyüttese, Faragó Mária, Kővári Mária, Széles Kinga, a Pécsi Leöwey Klára Gimnázium, Uzsák Má­ria, Lengyel Edit, a Sziget­vári Zrínyi Miklós Gimnázi­um, Csizmadia Sándor, Bartók Margit, a Komlói Kun Béla Gimnázium tanulói. A baranyai delegáció má­jus 26-án klubnapot rendez, amelyen a társmegyék küldöt­teit fogadják. A diák- és KISZ- vezetők egyik tanácskozásán megvitatják a fizikai dolgo­zók gyermekei továbbtanulá­sának segítését, az előadást megyei kollektíva készítette. A szombat esti nagygyűlés után ezertagú egyesített kórus énekel, közreműködik a Pé­csi Művészeti Gimnázium fú­vószenekara. Eredményhirdetésre vasár­nap kerül sor. — A Mecseki Kultúrpark vendégeként május 24—25-én Pécsre érkeznek az ország ha­sonló jellegű intézményeinek igazgatói. A kétnapos tapasz­talatcserén Gábriel József, művelődésügyi osztályvezető köszönti a megjelenteket, majd előadások hangzanak el a költségvetésről, a szórakoz­tató és ismeretterjesztő tevé­kenységről, a kölcsönös kap­csolatokról. Jelinek Fülöp igazgató élőterjesztésében kü­lönös hangsúllyal vitatják meg a társadalmi munka sze­repét és jelentőségét Ma délután a vendégek megte­kintik a Mecseki Kultúrpark létesítményeit I názium 17 tagú vonós-zene­kara. Vers- és prózamondás: Pest * Zsuzsa, Lajosbányai Ilona, Zsemberi Erzsébet, Dunai Ta­más, a Mohácsi Kisfaludy Gimnázium és Szakközépisko­la, Solti Katalin, az Üjme­csekaljai Gimnázium és Szak- középiskola, Bérezés Gabriel­la, Kis Éva, Bartha Ildikó, a Pécsi Leöwey Klára Gimná­zium és Szakközépiskola, Esz- terhai Katalin, Bernhardt István, a Pécsi Janus Panno­nius Gimnázium és Szakkö­zépiskola, Fekete Irén, Szabó János, a Komlói Kun Béla Gimnázium, Várdaróczi Ibo­lya, a Szentlőrinci Mezőgaz­dasági Technikum, Jagicza j Ibolya, a Szigetvári Zrínyi : Miklós Gimnázium, Andriska Veronika, a Komlói 501. Ipa­ritanuló Iskola, Jávor Edit, Vadas. Gyula. Rónai Béla, Schmidt Helga, a Pécsi Nagy Lajos Gimnázium és Szakkö­zépiskola, Huszár József, a Pécsi 506. Szakmunkásképző Intézet, Pólón Erzsébet, a Pécsváradi Gimnázium, Aradi Éva, a Siklósi Táncsics Mihály Gimnázium tanulója. Szólóénekesek: Detrich Pál, a Pécsi Cséti Ottó Bányaipari Technikum, Karádi Judit, a Komlói Kun Béla Gimnázi­um, Hudák István, a Komlói 501. Ipari Szakmunkásképző Intézet, Jaksity Katalin, a Mo­hácsi Kisfaludy Gimnázium és Szakközépiskola, Eiter Mária, Győri Eszter, Nemes Hajnal­ka, Mirkovity Milica és Lju-1 bica, a Pécsi Leöwey Klára' Gimnázium, Kimpf Mária, Je- [ rabek Éva, a Pécsi Művészeti > Gimnázium, Nemeshegyi Beát- J rix, a Pécsi Janus Pannonius [ Gimnázium, Cserveni Erzsé­bet és Judit, a Szigetvári Zrí­nyi Miklós Gimnázium ta­nulói. Zongora hangverseny: Ka- posvölgyi József, Szakács Éva, a Komlói Kun Béla Gimnázi­um, Deák István, a Pécsi Leö­wey Klára Gimnázium, Móser Tamás, a Pécsi Nagy Lajos Gimnázium, Domina Györgyi, a Szigetvári Zrínyi Miklós Gimnázium, Jandó Jenő, a Pécsi Művészeti Gimnázium tanulói. Vonós szólóhangszerek: Liszt Ferenc, Muszty Bea, Máriás Ildikó, Angszter Judit (hege­dű), a Pécsi Nagy Lajos Gim­názium, Rozgonyi Klára (he­gedű), a Pécsi Művészeti Gim­názium, Horváth Győző (kla­rinét), Hetesi Antal (oboa), a Pécsi Művészeti Gimnázium tanulói. Társastánc: Hegybíró Zsuzsa —Tamik István, a Pécsi Leö­wey Klára Gimnázium, Kiss Zsuzsanna—Kapronczai Jó­zsef, a Pécsi Cséti Ottó Bá­nyaipari Technikum, Czencz Két évforduló jegyében nyitják meg holnap, csütörtö­kön a keszthelyi szabadtéri színpadon a hagyományos He­likon ünnepséget. Százötven évvel ezelőtt találkozott elő­ször az ifjúság a meghívott költőkkel; a KISZ tíz évvel ezelőtt újította fel a régi ün­nepségeket a középiskolás fia­talok számára, hogy lehetősé­get nyújtson olyan művészeti területek bemutatására, ame­lyek a tanítási anyagban alig szerepelnek, viszont a kor­szerű szocialista műveltség nélkülözhetetlen elemei. Ba­ranya, Somogy, Tolna, Veszp­rém és Zala megye több mint háromezer fiatalja találkozik a Balaton-parti városban, hogy három napon keresztül versengjen a legjobbaknak járó érmekért. A baranyai és a pécsi fia­talok, mintegy ezren, ma reg­gel különvonattal, autóbusz- szal indultak el Keszthelyre. Az előzetes nevezések szerint részt vesznek valamennyi mű­vészeti ág bemutatóin. Irodalmi színpadok bemuta­tóján. A Pécsi Nagy Lajos Gimnázium és Szakközépis­kola, a Szigetvári Zrínyi Mik­lós Gimnázium. Néptánc-csoportok bemuta­tóján: a Pécsi 500. Ipari Szak­munkásképző Intézet és Szak- középiskola, a Pécsi Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola, a Pécsi Leö­wey Klára Gimnázium és Szakközépiskola, a Komlói 501. Ipari Szakmunkásképző Intézet, a Pécsi Cséti Ottó Bá­nyaipari Technikum, a Sziget­vári Zrínyi Miklós Gimná­zium táncosai. Zenekarok és kamaraegyüt­tesek: a Pécsi Nagy Lajos Gimnázium 27 tagú vonós- zenekara, zongora-triója és 11 tagú Orff-együttese, a Pécsi Művészeti Gimnázium 4 tagú fúvós-együttese, kamara ze­nekara és 33 tagú fúvós-zene­kara, a Janus Pannonius Gim­Sopronrak a pécsi medikusok műsoráról A Soproni Egyetemi Szín­pad pécsi vendégszereplése után a Pécsi Orvosegyetemi Színpad látogatott el Sop­ronba. Műsoruk a már Pé­csett nagy sikerrel bemuta­tott önálló szerzői est és Ba­bits Mihály: Jónás Könyve volt. Az előadás első fele a Pé­csi Egyetemi Alkotókor, az Irodalmi Kerekasztal bemu­tatása volt. A rendező azt az elképzelését, hogy az egyes verseket állóképekkel, fény­árnyék hatásokkal hangulati­lag aláfesse, az egész mű­sort így egységes kompozíció­ba fogja, nem tudta törés nélkül megvalósítani. A szín- változásokat elválasztó sötét az előadás lendületét vissza­fogta. Véleményünk szerint a színváltozások áthidalásá­hoz elegendő lett volna a jó érzékkel összeválogatott ze­ne. A különben igen jó szín­vonalú előadásból külön ki kell emelni Goróczi Katalin verseit, Horváth Erzsébet és Kovács László versmondását. A második részben bemu­tatott Babits: Jónás Könyve már a színpadkép alapján sokat ígért. Ragyogó szóló szavalatok és jól összeszo­kott kórusrészek követték egymást, kiegészülve a kitű­nő szcenikai megoldásokkal (vetítés, árny játék, vissz- hangosítás). Méltán követte az előadást percekig tartó taps. A rendező, Szilárd István, ki a mű dramatizálását is végezte, igen jól összefogta az előadás nagylétszámú sze­replőgárdáját. Megemlítenénk még külön a négy narrátort (Horváth Erzsébet, Mosonyi Erzsébet, Szokola Judit és Kutas Péter), szép szöveg- mondásukkal is kitűntek. C. és P. Pót jelentkezés a mezőgazdasági szakiskolákba jelzett időpontig levélben vagy személyesen jelentkezhetek, s az iskolák nyilvántartásba ve­szik nevüket. Villányban ker­tész és gyümölcstermesztő szakon, Pécsváradon szarvas- marha- és sertéstenyésztő szakon van még hely a fiata­lok számára. A felvételi ké­relmüket bejelentett tanulókat az iskolák június folyamán rendelik be felvételi elbeszél­getésre. A középiskolák és szakisko­lák az elmúlt hetekben bí­rálták el a nyolcadik osztá­lyosok továbbtanulási kérel­mét. Mint mindig, ezúttal is vannak olyan tanulók, akik­nek felvételi kérelmét külön­böző okokból elutasították. E fiatalok részére kínálkozik még egy lehetőség, a villányi és pécsváradi szakmunkásta­nuló iskolák május 31-ig még elfogadják a nyolcadik osztá­lyos tanulók jelentkezését A Ha nem jön a háború... lón beszállingózta a hó a Györkő-féle kocsma előtt de nem lett baja. Vajszlón egy alkalommal, amikor ré­szegen feküdt ládába sze­gezték és elküldték Sely- lyére. Ráírták a ládára, hogy „selejtezett kan”. Ki­törölték a szemét aztán 600 forinttal, hogy hallgasson... Tavaly télen halt meg, 97 éves volt és 137 kiló. Egy­szer vittem neki Mária- gyűdre egy doboz Csongort. Akkor már olyan szomorú forma volt. „Látod fiam, ide kerültem” — mondogat­ta. Én is odakerülök majd... Jók ezek a szegényházak. — Jók... — Van olyan is, aki ki- szökdösik onnan, mint a Jolán. Iszik, aztán viszi a rendőr vissza. Hogy károm­kodik az a Jolán! Lassan kortyolgatja a sö­rét és beszél, beszél... Egy idő után halkul a hangja és nehezen értem a szavait. Közelebb hajolok. így sem értem. Már nem is nekem beszél, csak úgy maga elé, mondogalódik, mozog 6 szája... Vajon, ha nem jön a há­ború, Komáromi Mihály mire ment volna a két hold földjével, házacskájával? Bertha BuImh — Sellyén találkoztam a mesteremmel, olyan oláh féle ember volt... Bogdán György. Akkor jött be a forint, és mondja, hogy ne­ki olyan mestersége van, amivel egy nap alatt hat­van forintot keresett. Na mondom, miféle mesterség lehet ez? így szegődtem el melléje, mert már nagyon rosszul ment. Nagyon be­csületes ember volt. Soha, még egy paradicsomot sem lopott el, de az összes kocs- márosnak tartozott. „Ide fi­gyelj, fiam! Ha van tarto­zás, a kocsmáros megvár a munkával, nem adja oda másnak a vécepucolást” — mondta nekem. így is volt. Most persze ezek a szip­pantó autók elveszik a munkát az ember elől. De azért sok helyen megvár­nak vele engem. — Azt mondják, ezt a foglalkozást alkoholos álla­potban lehet csak művelni. — Meg lehet szokni ezt is. Inni csak utána szabad, előtte nem. mert veszélyes. Az én mesterem a munka után eltemetett tizenkét li­ter bort te. Egyszer Vajsz­— Nem. Gyűjjön, meg­mutatom! Az öregember tengerkék szemei felcsillannak, mint egy gyereké. Feláll, meg­igazítja madzaggal felkö­tött nadrágját és az udvar­ra lép. Átmegyünk egészen az ólakig, ott négykézláb« áll és előkapar egy suda- ras, szép faragású kanász ostort. A levegőbe suhint és az udvar még távolibb sarka felé invitál, ahol a ledőlt épületek helyén most lapulevél, fű és csalán te­nyészik. Szorgalmasan su­hogtat az ostorral, aztán a zöld lapulevelekre mutat. — Hát itt van ni... Egy nyitott szájú zsák­ból éppen a csigák százai másznak szét a zöldbe. — Ezeket ma hajnalban szedtem. A pellérdi gátnál kaszált egy ember, ezek meg előbújtak. Most kicsa­pom őket még ide a lapu- levélre, hadd hízzanak... Az öreg Miska suhogtat a kanász ostorral a csigák felett és nagyon boldog. Bent a csárdában aztán új­ra vegyes hangulatba keve­redünk. gam vagyok. Saentlőrincen van egy kamrám, de mikor vagyok én ott? Ha már nem tudok dolgozni, majd bemegyek a szegényházba, mint a mesterem... — Hogyan került át Ma­gyarországra? Mert ugye ... — Az ember átkerül egy- szercsak. Átszöktem már a háború alatt, de akkor be­zártak a szegedi Csillagba, mint kémgyanúst. így az­tán visszaszöktem. De 1946. február 27-én újra átszök­tem ide, mivel magyar va­gyok. — Na akkor már nem le­hetett könnyű ez a szö­kés ... — Hát... Hideg volt a víz... — Miért választotta ezt a foglalkozást? — Elkeseredésemben. Ke­resni lehetett vele. Amikor bejött az új forint, egyedül annyit kerestem, mint egy pár ló kocsistól, gazdástól. Most is keresek azért, ha nem akad munka, akkor szarvasjószággal foglalko­zom ... — Kecskével? nagy mancsaival hálaisten- kedik a feje körül, ősz szakála van és fogatlan, nyugtalan szája. — Komáromi Mihály a nevem, az apám is az volt, csak István. 62 éves va­gyok. Odaát születtem Má­riáéi községben... — Nem. Akkor még nem ismertem ezt a foglalkozást. Két hold földem volt és házam. Úgy örököltem. Ak­koriban kupec ia voltam. Most is kupeckodok egy ke­veset Veszek egy kis kecs­két, eladom, megint veszek, megint eladom, ahogy vap éppen pénzem. — Feleség? — Volt nekem három is. Mind oda lettek. Fogja a kosarat, bemegy a belgrádi piacra Virágvasárnap. Soha nem jött vissza. Akkor volt az a nagy bombázás, úgy mondták, hogy 36 ezer em­ber halt meg egy délelőtt.. A harmadik meg német asz- szony volt és internálták. Amikor nekiengedték, nem jött vissza hozzám. Egy il­lető azt mesélte Bukováron, hogy Németországba ment ez az asszony. így csak ma­italán a menők felől ér­kezett Nem lehet tudni Egyszeresek előttünk lépdel különös szerszámaival, me­lyek nehézkesen billegnek a vállán, g mögöttük kéken világít a tavaszi ég. Az öregember vállán egy hosz- szúnyelű lapátot látunk és egy másik hosszú nyél vé­gén német katonai roham- sisakot — Vége a háborúnak — mondja az egyik kolléga, ahogy nézzük az öreget és különös szerszámait Bi­zony, huszonkét éve május­ban véget ért a világhábo­rú. Az öregember, aki szer­számként alkalmazza a si­sakot, befordul a cserkúti csárda udvarára és lepakol a bokrok alatt Otthonosan mozog, nézelődik, aztán be­ül a csárdába. Mindenki ismeri, „Miska bácsi így— Miska bácsi úgy.. Nagy korsó hideg sört kortyolgat és egykedvűen szóbaelegyedik velem. Opá- loa, tengerkék szemeivel el­néz felettem a messzeségbe. Nem érdekli, hogy ki va­gyok, mit akarok. Mindegy neki... Beszélget velem, mert eléje kerültem. Zsíros, százéves kalapja hol előre csúszik a homlokára, hol a Hjdnldaíi fülére billen, ahogy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents