Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-20 / 117. szám
3 napló 1MT. MAJTTS H>. Magyar—NDK barátsági nagygyűlés ger—Strauss—Wehner— Brandt kormánya alatt a monopóliumok és a vállalkozószövetségek általános támadásba mentek át a nyugatnémet dolgozók szociális jogai ellen. A következmény: 700 000 munkanélküli, — és ezzel nyomást gyakorolnak a szakszervezetekre —, egymást követik az elbocsátások és növekszik a munkanélküliség. Ha Bonnban az uralkodó politikusok emberségről beszélnek, elsősorban valamennyi nyugatnémet polgár szociális biztonságáról kell gondoskodniuk és meg kellene akadályozniuk, hogy a kulturális életet az Egyesült Államokból importált antihumanista eszmék megfertőzzék. Aki emberségről beszél, annak le kellene mondania az embertelen szük- ségrendeletekröl, az atomfegyverkezésről, az expanziós politikáról, annak be kellene szüntetnie a békeerők üldözését. Ami a demokráciát illeti, nálunk, a Német Demokratikus Köztársaságban az elv: mindent a népnek, mindent a néppel, mindent a népért. A Német Demokratikus Köztársaságban valósággá vált a demokrácia legfelső formája, a szocialista demokrácia. kapitalista kizsákmányolás igájától. A humanizmus elsősorban szociális igazságosságot és biztonságot jelent. Ezt a szocialális biztonságot köztársaságunk a szocialista társadalmi rend révén minden polgár számára szavatolja. A Kiesinger — Strauss — Brandt-kormány hat hónapi tevékenysége után nemcsak egyetlen lépést sem tett a feszültség csökkentése érdekében, hanem ellenkezőleg, azonosította magát az Egyesült Államok vietnami háborújával. A nyugatnémet kormány támogatja a görögországi mo- marcho-fasiszta diktatúrát. Szembehelyezkedik az atom- sorompó-egyezmény megkötésével, mert érvényesíteni akarja az atomfegyver feletti rendelkezés igényét. A belpolitikában a kormány a szükség- rendelet-alkotmányt készíti elő, amely megfelel a NATO ugyanazon direktíváinak, amelyeket a görögországi katonai puccsnál alkalmaztak. A szociáldemokrata miniszterek a nagytőke számára húsz százalék nyereséget biztosítottak, az üzemekben pedig szigorúan végrehajtják a leépítést. Nyu- gat-Németország szocialista körei is szakszervezet-ellenes kormányról beszélnek. KiesinAz NDK polgárai nem fogadják el a bonni kormány gyámságát A Német Szocialista Egységpárt VII. kongresszusán javasoltam a Német Szövetségi Köztársaság kormányának, hogy Stoph elvtárs, az NDK Minisztertanácsának elnöke, valamint Kiesinger nyugatnémet szövetségi kancellár közötti közvetlen tárgyalásokkal fogjunk hozzá a két német állam közötti kapcsolatok normalizálásához. Csak a béke biztosítása lehet a kapcsolatok normalizálásának alapja. Ebben az értelemben az 1967. évi újévi üzenetben a Német Szövetségi Köztársaságnak tízpontos javaslatot tettünk, amelyek egyben fontos hozzájárulást jelentenek az európai biztonsághoz. A kapcsolatok normalizálása ez ideig a bonni kormánynak a nemzetközi joggal ellentétes egyedüli képviseletre támasztott igényén bukott meg. A bonni kormány, bár a Német Szocialista Egységpárt VII. kongreszusa küldötteinek szóló nyilatkozatában elismerte pártunkat és pártunk központi bizottságát, még nem ismerte el a Német Demokratikus Köztársaságot. Willi Stoph elvtársnak Kiesinger kancellárhoz intézett levele remélhetőleg hivatalos kormánytárgyalásokhoz vezet. A nyugatnémet politikusok most azt hangoztatják, hogy német földön le kell küzdeni a két rendszer közötti ellentétet. „Liberalizálást” követelnek, azaz szabad forgalmat a határon a revanstervek érdekében; úgynevezett .,kapitalista piacgazdálkodást” — ahogy ők mondják, egész Németország számára a reakciós nyugatnémet sajtótermékek szabad terjesztését és követelik, hogy a Német Demoikratikus Köztársaság polgárai fogadják el a bonni kormány gyámságát. Mindezt nem kell komolyan venni. Egészséges realizmussal kell a német kérdést megközelíteni. Reálisan lehetséges és szükséges a fennálló két német állam közötti békés egymás mellett élés megteremtése. A szocialista Német Demokratikus Köztársaság és az imperialista nyugatnémet állam — amelyekhez még Nyugat-Ber- lin, ez az önálló politikai egység is hozzátartozik — sokáig elkerülhetetlenül egymás mellett fognak fennállni. Tehát, napirenden van a két német állam, valamint a különálló politikai egység, Nyu- gat-Berlin békés egymás mellett élésének fejlődése. Európa békés egymás mellett élése elsősorban a két német állam békés egymás mellett élését követeli. meg. A bonni kormánynak az erőszakról való lemondást biztosító nyilvános nyilatkozata csak akkor tekinthető reálisnak, ha ez a nyilatkozat együtt jár a fennálló európai határok, köztük a Német Demokratikus Köztársaság határainak elismerésével. Amíg ez nem valósul meg, addig egy ilyen nyilatkozat — az egyedüli képviselet agresszív igényének fenntartásával — teljesen értéktelen. A nyugatnémet kormány egyedüli képviseletre támasztott igénye összeegyeztethetetlen a nemzetközi joggal és lényegileg ugyanazt a módszert képviseli, amit Hitler annakidején Ausztriával és a Csehszlovák Köztársasággal, valamint Lengyelországgal szemben követett. Közvetlen fenyegetést jelent a Német Demokratikus Köztársaságra — amely ellen közvetlenül irányul —, de ugyanakkor veszélyt jelent a Varsói Szerződés valamennyi tagállamára és minden európai államra is. Walter Ulbricht: A barátsági szerződés új szakaszt nyit kapcsolataink fejlődésében masztott igény elismerését, Nyugat-Berlin NSZK-ba történő bekebelezését követelik és nem ismerik el a meglévő határokat. Nyilvánvaló, hogy ezek a feltételek nemcsak a feszültség csökkenése és az európai biztonság ellen irányulnak. Ha a bonni kormány kijelenti, hogy hajlandó olyan nyilatkozatot tenni, amelyben lemond a szocialista államokkal szembeni erőszakról, akkor Bonnak ezt a Német Demokratikus Köztársasággal kapcsolatban is meg kell tennie, amelyet még nem tett A jelenlegi határok sérthetetlenek A barátsági szerződés fontos célja Európa békéjének biztosítása megelégedéssel és örömmel tölti el az a történelmi lépés, hogy megkötöttük barátsági szerződésünket. Szerződésünk hosszú távra együttműködésünk további sokoldalú fejlődésének és elmélyülésének alapját képezi. Közös akaratunk, hogy olyan kapcsolatokat teremtsünk, amelyek megfelelnek országaink, a szocializmus társadalmi viszonyai továbbfejlesztése követelményeinek. Köztársaságunk dolgozói mély rokonszenvvel kísérik figyelemmel azokat a nagy eredményeket, amelyeket a magyar nép, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével a szocializmus építésében elért. Tiszta szívből további sikereket kívánunk önöknek. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, annak Központi Bizottsága és első titkára, Kádár János elvtárs! Éljen népeink és államaink megbonthatatlan barátsága! Éljen a béke és a szocializmus! (Nagy taps.) Kétségtelen, hogy a feszültség csökkentését célzó politikáról szóló szavak csak akkor hihetők el, ha azok mögött megvan a komoly szándék a két német állam kormánya közötti egyenjogú kapcsolatok helyreállítására, a fennálló határok, köztük az NDK határainak elismerésére, ha a nyugatnémet kormány hozzájárul az atomsorompó-egyez- ményhez és a két állam hatékony leszerelési megállapodásra jut. Az összes európai országok közötti egyenjogú megállapodások révén közös érdekünk, hogy megteremtsük az európai biztonságot, biztosítsuk az európai biztonsági konferencia előkészítését. Ezt a célt szolgálja a Szovjetunióhoz fűződő közös barátságunk is, és testvéri harci közösségünk a Varsói Szerződés többi államával. Kedves Barátaim, Kedves Elvtársak! Biztosíthatom önöket, hogy a Német Demokratikus Köztársaság polgárait őszinte ! nését a két német állam közötti kapcsolatokban. Elsősorban mi kívánjuk ezt. Miben nyilvánul meg a nemzeti kérdés Németországban? Megnyilvánult és megnyilvánul abban, hogy a rabló német imperializmus és mili- tarizmus vészes uralmát le kell küzdeni és ezzel Közép-Európá- ban az állandó feszültségek és harci konfliktusok forrását egyszer s mindenkorra meg kell szüntetni. Mint egységes birodalom, németország mindig agresszív volt. A német népnek 1945-ben ezt az agresszivitást kellett megszenvednie Németország szétzúzásával. A Hitler-ellenes koalícióban tömörült hatalmak a potsdami egyezményben megmutatták a német népnek az utat, amelyen haladva leküzdheti a militarizmust, a nácizmust és a monopóliumok uralmát, s helyreállíthatja Németországot, mint demokratikus államot. Az Egyesült Államok és a nyugat-németországi régi reakciós erők azonban féltek a nép egyre növekvő demokratikus erőivel való szabad vitától. Ezért kettéhasították Németországot, hogy mindenek előtt Németország nyugati részén helyreállíthassák a monopóliumok és a militarizmus hatalmát. Nemzeti politikánkban a reális helyzetből indulunk ki. Ma két egymástól független német állam létezik, ezek bélés külpolitikájukban alapvetően különböznek egymástól. A nyugatnémet politikusok sokat beszélnek a szabadságról, a humanizmusról és a demokráciáról. Itt is lényegbe vágó különbségek vannak a két német állam között. A Német Demokratikus Köztársaságban az imperializmus és a militarizmus alapjainak szétzúzásával a társadalmi élet minden területén biztosított a dolgozó nép szabadsága. Köztársaságunk lakossága a munkásosztály vezetésével a szocialista építés útjára lépett és ma a szocializmus építésének befejezésére készül. (Taps). A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között megkötött barátsági szerződés is konstruktív hozzájárulás az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséhez, fontos építőköve a nyugatnémet imperializmus terjeszkedési politikája ellen emelt akadálynak. A szerződés megerősíti, hogy a Status Quo elismerése az európai békés rend alapja, és a Német Demokratikus Köztársaságnak, mint az európai biztonság fontos tényezőjének elismerése sarkallatos kérdése lett az európai biztonsághoz vezető úton elérhető reális fejlődésnek. Valamennyi európai nép és állam érdeke azt követeli, hogy Nyugat-Németország uralkodó körei adják fel re- vansista és expanziós politikájukat, ismerjék el Európa reális helyzetét, különösen a fennálló határok sérthetetlenségét és mondjanak le az egyedüli képviselet igényéről. A béke és a biztonság megköveteli, hogy a német szövetségi köztársaság kormánya végre hajlandónak mutatkozzék egyenjogú tárgyalásokra az NDK kormányával a kapcsolatok normalizálása érdekében és tanúsítson készséget a leszerelésre, azaz mindenekelőtt mondjon le mindenféle atomfegyver feletti rendelkezési jogról. Mit kell ma tenni, hogy érvényre juttassuk a népeknek a béke biztosítására irányuló akaratát? Elsősorban német földön kell garanciákat teremteni Európa biztonságára. Teljes tudatában vagyunk nagy felelősségünknek. Nemcsak a két német állam népeinek, hanem minden más európai népnek is érdeke megakadályozni, hogy a nyugatnémet diktátorok ismét megbontsák Európa és a világ békéjét. A Német Demokratikus Köztársaság ebben látja történelmi küldetését. Európa valamennyi népe kívánja a feszültség csökkeminden állana — beleértve a Német Demokratikus Köztársaságot és a Német Szövetségi Köztársaságot — békés egymás mellett élésének, jószomszédi egyenjogú együttműködésének kontinense — mondotta. A görögországi monarcho- fasiszta katonai diktatúra uralomra jutása ismét megdöbbentő világossággal igazolja, hogy a NATO milyen veszedelmet és életveszélyt jelent kontinensünk népei számára. A fasiszta katonai puccs, amelyet az Egyesült Államok szervezett meg, s amelyet a nyugatnémet revan- sisták jóváhagytak és támogattak, nem utolsósorban azt a célt szolgálja, hogy a NA- TO-t, mint az amerikai és nyugatnémet imperializmus agresszív politikájának eszközét, és az antikommuniz- mus szent szövetségét — konzerválja és együtt tartsa. Ámde minden ilyen igyekezet hajótörést fog szenvedni, mert szöges ellentétben áll a népek érdekeivel érdekelt európai kormányok többségének kívánságaival. A békeszerető, demokratikus erőik együttes akciójával véget kell és véget fogunk vetni az antikammunizmus és a hidegháború előharcosai tevékenységének. A népek igazságos törekvése, a béke és a haladás ügye diadalmaskodni fog. (Folytatás a 2. oldalról) Walter Ulbricht köszönetét mondott a rendkívüli baráti fogadtatásért, méltatta a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírását, mely — mondotta —, új szakaszt nyit a szocialista internacionalizmus alapján kialakult baráti együttműködésünk és kapcsolatunk fejlődésében. A barátsági szerződés aláírásával teljesítjük pártjaink, kormányaink legfontosabb közös kívánságát; békés feltételeket biztosítunk a szocializmus felépítéséhez. Ez elválaszthatatlan a kontinensünk békéjének fenntartásától és megszilárdításától. Rámutatott: Most, amikor Európa lakosságának többsége már szociális ta államokban él, s amikor a nyugat-európai államokban a náci-ellenes és béke-erők növekszenek, mód nyílik a kollektív biztonság megteremtésére. Európa előtt az a nagy feladat áll, hogy megteremtse a kollektív biztonság rendszerét, amely a különböző társadalmi berendezésű államok békés egymás mellett élésének elvén nyugszik. Európa békés, nyugodt jövője érdekében szorgalmazzuk a NATO feloszlatását, amelyre a varsói szerződés feloszlatásával válaszolnánk. Olyan Európát kívánunk, amely a világméretű leszerelés úttörője és A NATO és a nyugatnémet militarizmus mény révén hozzákapcsolódott a NATO-hoz és támaszául szolgál a nyugatnémet milita- rizmusnak? Hol keressük a vallásszabadságot, ha a nyugatnémet katonai egyház a Kiesinger—Strauss-kormány revanspolitikáját támogatja, és az egyház képviselőit a Német Demokratikus Köztársaságba, valamint más szocialista államokba való behatolás politikája céljaira használja fel? Ok a „szellem” szabadságáról beszélnek, de ugyanakkor fenntartják az NKP és más demokratikus szervezet betiltását, olyan szükségrendelet- alkotmányt készítenek elő, amely aláássa, végül pedig teljesen megszünteti a nép még fennálló politikai jogait és szabadságát. Ezzel szemben a Német Demokratikus Köztársaságban teljesült a legemberibb cél: az emberek megszabadultak a Egészen más a helyzet Ny- gat-Németországban. Az úgynevezett szabad piacgazdálkodás külszíne mögött a monopóliumok diktatúrája, a konszernurak „szabadsága” húzódik meg, akik szabadon kizsákmányolhatják a dolgozókat, és szabadon tönkre tehetik a középrétegeket. Nyugat- Németország uralkodó körei szeretnek a „szellem szabadságáról” beszélni. Ezen az emberek szellemi és lélektani megdolgozását, gondolkodásuknak — a sovinizmus, az antikommunizmus, a revan- sizmus és a politikai klerika- lizmus segítségével történő — rendszeres megmérgezését értik. A militarizmus még a nyugatnémet egyházba is behatolt. Hol keressük a „vallás- szabadságot”, ha például a nyugatnémet evangélikus egyház a katonai lelkészi egyezAz európai biztonságot szavatolni kell egyetlen atomhatalmával, szövetséget kell kötni. A Kiesinger—Strauss-kor- móny nyilvánvalóan abból indul ki, hogy a nyugatnémet imperializmus erői még nem elégségesek ahhoz, hogy az erőpolitika segítségével módosítsák a fennálló határokat és bekebelezzék az NDK-t Itt az ideje, hogy a Szövetségi Köztársaság uralkodó körei megértsék: erőik ehhez soha és semmiféle körülmények között nem lesznek elégségesek. A német imperializmus régi hagyományait követve — vagyis, hogy nem tudják az erőviszonyokat helyesen felmér ni — mégis folytatják a második világháború eredményeinek módosítására irányuló, békét veszélyeztető politikájukat. Az a szándékuk, hogy Nyugat-Berlint, mint 11. tartományt, Nyugat-Né- metországhoz csatolják. A CDU—CSU kormány expanziós politikájának támogatása céljából néhány szociáldemokrata minisztert vett fél a kabinetbe. Ezek a miniszterek nagyon sokat beszélnek a feszültség csökkentéséről és egy „új keleti politikáról”. E koalíciós kormány fennállása óta azonban sem a kormányfő, sem a kormányzó pártok egyetlen lépést sem tettek a feszültség csökkentése érdekében. A szociáldemokrata miniszterek mindössze néhány taktikai variánst vonultattak fel, hogy a tervezett terjeszkedési politikát jobban álcázhassák. Valamennyi nyugatnémet kormányzó párt és az új nácipárt is demokratának álcázza magát. A fasiszta diktatúra okozta rémület után szükségük van a demokratikus álcázásra, hogy a militarizmus és a neonácizmus rendszerét elkendőzzék. Hogyan várhatják a Nyugat- Németországban uralkodó körök, hogy úgynevezett „új keleti politikájukat” komolyan vegyék az emberek, ha a szocialista országoktól a diplomáciai kapcsolatok felvételének előfeltételeként az egyedüli képviseletre táMa európa sok országában a legszélesebb tömegek egyetértenek azzal, hogy az európai biztonságot szavatolni kell. A szocialista államok, valamint az európai kommunista és munkáspártok Európa tartós békéje biztosítására irányuló közös politikájának hatékonysága éppen annak köszönhető, hogy e politika nemcsak a szocialista államok, hanem valamennyi európai nép érdekeit szem előtt tartja és egybevág a nem szocialista európai államok kormányainak elképzeléseivel is. Mindenesetre a Német Szövetségi Köztársaság uralkodó köreinek törekvése továbbra is más természetű. Az európai biztonság problémájának lényege tehát, meg kell hiúsítani a nyugatnémet imperia- rialisták revansista és expanziós politikáját, s azt a törekvésüket, hogy Nyugat-Euró- pában hegemóniát szerezzenek. Jóllehet, az Adenauer és Dulles által követett politika kudarcot vallott, Strauss úr programja továbbra is ezt az expanziós politikát jelöli meg jelenlegi főfeladatkónt. Kieszinger szövetségi kancellár hivatalának államtitkára, Von Und Zu Gu-ttenberg birodalmi báró pedig kijelentette: „Célunk a szabadság érvényesítése. A német politika felelőssége tehát nem ér véget a német határoknál. Németország viseli a felelősséget Európában és Európáért. Nem habozom kijelenteni, hogy a németek felelősek Kelet-Európáért is... Senki se gondolja, hogy a német szabadságot a keleteurópai viszonyok alapvető megváltoztatása nélkül helyre lehet állítani”. Von Und Zu Guttenberg báró olyan politikát követelt, amely alkalmas arra, hogy a jaltai há- bórús konferencián résztvevő világhatalmak által megjelölt demarkációs és osztóvonalat leküzdje. És hozzáfűzi, hogy ilyen politika érdekében Francia- országgal, mint a kontinens
