Dunántúli Napló, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-29 / 100. szám
napló 19«ד. Április 29. Hol van a megoldás kulcsa? ״Őrölt márványának neve* zik azt a kőlisztet, melyet a kantavári feketekőből kész!־ tenek a Pécsi Betonárugyár hirdi üzemében. Hozzáfogható kővet az országban másutt nem lehet találni, belőle ké- szül a mozaiklapgyártás egyik fontos alapanyaga a piros és szürke kőliszttel együtt. Hird- ről látják el a Betonelem־ gyártó Vállalat összes mozaik- lapgyártó üzemét. Szállítanak Debrecenbe, Miskolcra, Buda- pestre, Felnémetre. Szentend- rére és a pécsi üzembe. A kisipari szövetkezetek, a ma- gánkisiparos műkövesek né- hány kilónyi anyagért Képe- sek az ország legtávolabbi ré׳־ széről is felkeresni Hirdet. A kőzúzó négy évvel ez- előtt került a Betonárugyár tulajdonába. Egy műszak alatt 50—60 tonna kő őrlésére al- kalmas. Ki is elégíthetné az igényeket, ha volna elég kő- vük. A mozaiklapgyártó üze- mek minimális havi igénye 2500 tonna őrlemény. Ezzel szemben az üzem első ne- gyedében, tehát három hő- nap alatt mindössze 1300 tón- nát tudott szállítani, s ״re- kord” teljesítménynek számít majd ha a második negyed- évben a vállalat 2500 tonnás szállítási kötelezettségének ele- get tud tenni. A kantavári bánya a B. m. Epítőanyagipari Vállalat kezeié sében van. Négy évvel ezelőtt tízezer tonna követ bányász- tak egy év alatt. A lehetőség- hez mérten fejlesztették a bá- nyát, így érte el a 13—15 000 tonnás éves termelést. De ez sajnos még mindig kevés. A Betonelemgyártó Vállalat már évekkel ezelőtt hajlandó lett volna átvenni a kőbányát a B. m. Epítőanyagipari Vállalat- tói, mondván, hogy az őrle־ ménnyel döntően úgyis saját üzemeiket látják el. Ez ügy- ben tárgyalásokat is folytat- tak. Sajnos még most is csak a tárgyalásoknál tartanak. Nem vitás senki előtt sem, hogy a kantavári bánya útvi- szonyok tekintetében nem a legideálisabb helyen van. De י ehhez hasonló körülmények között más, olcsóbb termékű bányák is dolgoznak. (A fe- ketemészkő ára ugyanis lég- alább négyszerese a többi mészkő árának). Az is tény, hogy a B. m. Építőanyagipari Vállalat évek óta munkaerő- hiánnyal küszködik, s a kanta.*1״, vári üzemben is többnyire aÖJ־ munkáshiány nehezíti a tér- melést. Ezzel szemben a mo- zaiklapgyártás évről évre nő, mert ahogy épülnek az új la- kások, úgy sokasodnak a kony- hák, fürdőszobák, s az olyan mellékhelyiségek, melyeket moziklappal kell beburkolni. Ennek választékosabb elkészí- téséhez pedig égetően szűk- ségük van a feketekőőrle- ményre. A tényeket sorrendbe szedve tehát a következő a helyzet: Kiaknázatlan egy nagyon értékes természeti kinccsel rendelkező bánya, kielégítet- len egy népgazdasági szem- pontból is nagyon fontos Igény, állásra van kárhoztat- va egy értékes kőzúzó bérén- dezés, amely egy műszakban csak egyharmadát nyújtja ka- paritásának. A megoldás kul- csát három év óta keresik. Reméljük, idén végre meg is találják. Élménybeszámoló az úttörőknek Az államvizsgázók fele megbukott Nem vált be a jogi karon a zárógyakorlatok rendszere Milyen jobb megoldások jöhetnek számításba? B. Nagy Gusztáv elvtárs, a munkásmozgalom régi harcosa, élménybeszámolót tartott a péc s-meszesi általános iskolai napközi otthonában a pajtásoknak. A beszámoló után hossza-l san elbeszélgetett az úttörőkkel. [ Eltűnnek a kukák nak be, módosítják, fejlesz- tik a terveket. — Hány készül Uránvá- rosban? — Egyelőre 130, amelyek- ben több mint 11Ó0 kukás edényt tárolnak. A költsé- gek 326 ezer forintra rúg- nak, plusz a pótparkosítás. De tovább megyek: mind- ehhez megfelelő szemétszál- lítás kell — jegyezte meg Hajdú László. Úgy néz ki, nem lesz több panasz a kukás-edényekre az Uránvárosban. Sem egészségügyi, sem pedig esz- tétikai szempontból. A PIK költségeiből is visszatérül valami. — Mechanikai sérülés következtében megy tönkre a kukás-edények hetven százaléka. Feldöntik, be- horpad, s így megpattan a néhány mikron vastagságú, a korrózió ellen védő hor- gany bevonat, s alatta az időjárás gyorsan végez a vassal. Ezért gyakran kell talpalni a kukákat, évente 800—1200-at is, ami dara- bonként 100 forintba kerül, ha kapunk rá egyáltalán anyagot. A kukák élettarta- ma remélhetőleg így meg- nő. De kérjük a lakosság kíméletét, az első kukás edények ugyanis az idei év- ben öregszenek meg. Éven- te ezután 5—600 darabot végleg el kell dobni, pótlá- suk nem könnyű. Miklósvári Zoltán — A hortobágyi lovasnapok közönségének elhelyezé- sere megkezdték egy 2000 fé- rőhelyes állandó tribün épí- tését. Hamarosan eltűnnek az uránvárosi kukák, legalább- is a szem elöl elrejtik a városképet csúfító, rende- zetlen, sokszor feldöntött kuka-szemétgyűjtő edénye- két. A Pécsi Ingatlankezelő Vállalat a múlt év tava- szán megbízta a Pécsi Tér- vező Vállalatot, készítsen tervet az Uránvárosban a kuka-edények tárolására. Olyan szempontok alapján, hogy az közel is legyen az úttesthez, ahonnan nagyobb fáradság nélkül elszállít- hatják a szemetet, feleljen meg továbbá a higiéniai és esztétikai kívánalmaknak. Felkerestük a PIK főmér- nőkét. Hajdú Lászlót, aki elénk tette a már kész tér- veket. A pécsi tervezők több variációt javasoltak. A kuka-edények tárolását előregyártott típusszerkeze־ tekkel oldják meg. A kukák sík területre, betonra kerül- nek. Egy-egy helyen, a va- nációknak megfelelően ha- tot vagy tizenegyet helyez- nek el. Az előregyártott szerkezet mintegy kerítés- ként csak az úttest felől takarná a kukákat, s az egészet körül ültetnék bo- rostyánnal — így megfele- lő bejárattal csak egy-egy zöld folt jelezné, hogy ott a szemét tároló van. Van egy szépséghibája a terveknek. A PIK kifogá- solta a beton ״kerítés” egy- hangúságot árasztó szürke- ségét, amelyet kérdés, elta- kar-e majd az örökzöld. Mindenesetre az építési en- gedély megszerzése után először csak néhány szemét- tárolót állítanak fel, s vi- tára bocsátják. Ha nem válgyakorlatilag szükséges elmé- leti alapot adjon, ennél töb- bet, különösen konkrét gya- korlati ismereteket aligha nyújthat. A négy évet pedig hosszabbítsák meg három hó- napos ösztöndíjjal, ami kizá- rólag az államvizsgára törté- nő felkészülésre szolgál. A gyakorlati idő így a II. illető- leg III. év után összesen há- rom hónapos munkahelyi kép- zésre korlátozódik. Végleges gyakorlatot, ha úgy tetszik, továbbképzést az egyetem be- fejezése után munkahelyükön kapnának. Ez azonban egyol- dalú álláspontnak tűnhet. Má- sok — köztük a hallgatóság nagy része szerint — az em- lített régebbi rendszert kelle- ne visszaállítani, vagyis ismét ötéves lenne az egyetem, s ez a túl nagy államvizsga- j anyag miatt is jó lenne. Vagy j pedig négy év után egyelőre j csak doktori cím nélkül he-; lyezkednének el, mint gya-' komoikok, végleges munka- helyeiken államvizsga nélkül, j Ezt követően két év gyakor-1 lati idő leteltével jelentkez- j hetnének államvizsgára, mely ן a gyakorlatiasság szempontjait érvényesítve, egybevonható le- j hetne a jelenlegi szakvizsgák- 1 kai. Ennek a szakvizsga jel- legű államvizsgának eredmé- nyességétől függően nyernék el egyfelől a doktori címet, másfelől bizonyos magasabban kvalifikált állások — például bíró, ügyvéd — betöltésének jogát, illetőleg lehetőségét. Mindegyik módszer jobbat ígér a mostaninál, éppen, mert a gazdaságirányítás reformjá- bán a növekvő hatáskörű vál- lalatok nehezen veszik majd át az eddig sem kedvelt fé- ligkész jogászokat Végülis elment három év, s három évfolyam hallgatói él- tek fél éves bizonytalanság- bán, ugyanígy a munkahelyük is. Továbbá három évfolyam- nak voltak kínos államvizs- gái, ezek közül a legkínosabb az idén zajlott le. Elérkezett tehát az idő, hogy sokoldalú megfontolások alapján kidől- gozzák az egyetemisták gya- korlátának új rendszerét. Földessy Dénes — Pincepoharazót létesített Villányban a helyi Uj Alkot- mány Termelőszövetkezet. A pincepoharazót ma délelőtt 10 órakor, rövid ünnepség kere- tében nyitják meg a közönség előtt. egyetemen kapott széleskörű elméleti tudást gyakorlati is- méretekkel egészítsék ki. En- nek igen jó módszere alakult ki évekkel ezelőtt az ötéves képzés idején. A három fő államvizsgatárgy szerint há- romszor három hónapos gya- korlatra mentek a hallgatók, de itt Pécsett. Például három hónapig csak büntetőjogi gya- korlatot folytattak, utána csak abból vizsgáztak, és így to- vább. Ezt a gyakorlatot az egyetem tartotta kezében, he- tente négy napot a• gyakorló helyen, kettőt pedig bent az egyetemen töltöttek. A gya- korlati ötödik év rendszerét kétéves pozitív élettartam után a jogi karok ellenzése mellett megszüntették, s he- lyébe a jelenlegi rendszer lé- pett. Ének pedig a hallgatók által elmondottakon kívül hl- bája az is, hogy az állam- vizsgák rendkívül széles tárgy köreihez csak leendő munka- helyének körülhatárolt terű- létén szereznek szűkkörű gya- korlat! ismereteket, ha egy- általán szereznek. A gond nemcsak Pécsett jelentkezett. Ezt bizonyítja többek között dr. Kemenes Béla egyetemi docensnek, a szegedi kar dékánjának a Felsőoktatási Szemle 1966 de- cemberi számában írott dk- ke. E cikkben — hasonlóan a pécsi felmérések eredmé- nyéhez — azt olvashatjuk, hogy az államvizsgán elhang- zott feleleteken nem lehetett tapasztalni a zárógyakorlatok pozitív hatását. Bár mindezekből világosan kitűnik, a mostani gyakorlati rendszer sok hibája, hadd sző- gezzünk le két megállapítást, egy anyagi és egy pedagógiai természetűt. Anyagilag a tár- sadalomnak is olcsóbb, ha bent az egyetemen tíz hóna- pon át összesen hétezer fo- rintot kap a hallgató, de ta- nulhat, mintha valahol vidé- ken hat hónapig 6600 forintot, de ezért sem dolgozni, sem tanulni rendesen nem tud. A pedagógiai megállapítás: az egyetem sosem tud gya- korlati lag is teljesen képzett embereket kibocsátani, hanem csak elméletileg kiképezni a gyakorlati feladatokra. Megoldások ? De milyen jobb megoldások jöhetnek számításiba? — Az oktatók egyes körei- ben rokonszenves az a véle- rnény — mondja dr. Szó- táczfci Mihály dékánhelyettes, — hogy az egyetem főleg bői és Japánból is felkeresík gerincükkel, csontjaik- kai bajlódó emberek. Azt mondják, híres orvosok is a csodájára járnak. Erre már valamelyest fel- élénkül Árpád is. — A csontkovács öt perc alatt kiegyenesítette a ge- rincemet — Jól kihúzza ma- gát, hogy én is lássam a csodát... — Hát, ezért ju- tott eszembe a levélírás, — mondta. — Hogy bebizonyít- sam, tudnék már dolgozni, érek már valamit. Dehát mit tegyek, ha ezt csak a Barna Laci hiszi el nekem. Ezért rejtegettem a levelet is. A levelet, amit most mái az apa is kézbevesz, és két- szer is elolvassa, mielőtt vé- leményt nyilvánítana róla Aztán váratlanul csak eny- nyit mondott. — Igazat írtál, fiam... — Aztán feleségéhez fór- dúlt. — Főzzél már egy jó erős kávét a vendégünknek! Az asszony már indulna is, de előbb ablakot nyit. És lám, egy pillanat alatt is hogy meg tudja tavasziasf- tani a szobát a friss ápri- lisi szellő! Pálinkás György 6Í ״Nem bírom tovább a magányt... sége volt rá, hiszen mindent megteszünk a kedvéért. — Mindent, ami tőlünk te- lik... Aztán a feleségével fel- váltva bizonygatják, amit voltaképpen nem is kellene bizonyítani. Hiszen csak szét kell nézni a szobában, hogy magam is meggyőződjek a szülői gondoskodás megany- nyi jeléről. Rádió, televí- zió, könyvek és mennyi minden más, amit meg nem kíséreltek a fiú testi, lelki nyugalmáért, kényelméért. Már gyümölcsöskertnek való telket is vásároltak Villány- bán, hogy nyulat tartson, méhészkedjen rajta a fiú, ha majd megjön hozzá a kedve. De elmondták azt is, hogy alig van Pécsett és Pesten olyan híres intéz- mény vagy orvos, akinél a gyógyítás reményében meg ne fordultak volna. — Csehszlovákiába is el- vittük Árpádot. Biztosan hallotta már hírét annak a csodálatos kezű embernek, akit mindenki csontkovács- nak nevez. Még Amerikáképes, hogy a rokkantko- csimmal együtt felvontasson akár a Dömörkapuig. Ha pedig gyengélkedem, meglá- tógát és azt mondja, nélkü- lem nem érdekli sem a mo- zi, sem a kirándulás. Pedig tudom, hogy érdekli, de nem ez a fontos, hanem a szíve, a barátsága ... Miért kérte hát akkor a levelében, hogy ״értsük meg kétségbeejtő magányát?” — Nahát, Árpád! Soha- sem hittem volna, hogy így fogalmazol, — rebbentett fel édesanyja. — Mondd, ezt tényleg te írtad meg ilyen szépen? Árpád tekintetét figyel- tem, kerestem rajta a bizo- nyitás diadalát, de helyette valami különös dacot muta- tott összeráncolt homloka. — Igen, én! Csak éppen olyankor írtam, amikor ma- guk apuval munkába mén- tek. Hazajött az édesapa is, aki már nem csodálkozva, inkább restellkedve mente- getőzött a levél miatt. — Nem tudom, mi szűkmár megértik kétségbeejtő helyzetemet Dolgozni a ka- rok! Ha béna is a két Iá- bam, a karjaim azért elbír- nák a könnyebb munkát Kérem, segítsenek!” A napokban felkerestem Kovács Árpádot. Már az el- ső mondatok után megbízó- nyosodtam, hogy a levél megírását legkevésbé a se- gítségkérés sugallta, inkább a sokáig elfojtott sérelmek szenvedélyes hangú kinyil- vánítása. — Gyerekkorom óta ál- landó céltáblája voltam a velem egykorúak heccelő kedvének. Már az iskolában is húzódozott mindenki, hogy mellém üljön. Csak egyetlen kivétel volt kő- zöttük, Barna Laci, aki az- óta is a legmegértőbb, leg- őszintébb barátom. Na, és persze a szüleim is, meg az orvosok... Legszívesebben a barátjá- ról, Barna Laciról beszél, aki mindig és mindenben hozzá igazodik. — Ha jól érzem magam, elvisz a moziba, de arra is Az alábbi levelet egy 21 éves fiatalember küldte szerkesztőségünkbe. ״Már a világrajövetelemmel megpe- csételődött a sorsom. Agy- vérzéssel srzüíettem. Ennek következtében bizonyos fo- kú szellemi elmaradottság és testi rendellenesség követ- kezett be. Lábaim megbé- nultak. Iskolaköteles karom- bán betegségemből kifolyó- lag többször és huzamos ideig különböző operációk- bán és gyógy kúrák bán ré* szegültem, s ezért az általá- nos iskolának csak öt ősz- tályát tudtam elvégezni. És azóta? Csak a négy fal, a rádió, később a tele- vízió és a szüleim segítő, megértő részvéte enyhített a sorsomon. De ahogy múlt felettem az idő, mind nyo- masztóbban éreztem, hogy nem bírom tovább viselni magányomat. Pedig azóta is a szüleim újra és újra be- írattak a dolgozók esti isko- Iájába, ahol jelenleg a hete- dik osztályt végzem. Olyan iskolába Írattak be, ahová valóban dolgozók járnak, és közöttük én vagyok az egye- dűli dologtalan. Pedig ve- lük együtt tanultam meg, hogy a munka teszi ember- ré az embert. Ugye most Huszonhét ifjú jogász állt nemrég az egyetem ta- nácsa elé, hogy doktorrá avassák. Huszonhét, az ötö- dik évfolyam államvizsgára induló ötvennégy hallgatója közül. Hová lett a többi? A többit — nos, a többit az államvizsgán ״elvágták”. A kar professzorai, oktatói azt mondják, nem tehették mást. S a hallgatók többsége — ritka dolog! — azt mondja: Igazuk van! Akkor hát mi történt? Oktatók, jelenlegi és már vég zett hallgatók szinte teljes egyetértésben vallják: a vég- zősök gyakorlatának rendsze- re okozta a tragédiákat. N>űg? De mi is ez a rendszer? • Az egyetem most négy és fél éves. A negyedik évfo- lyamat befejezett jogásznöven dékek hat hónapon át köte- lesek leendő munkahelyükön gyakorlatot folytatni, s csak utána államvizsgázhatna!k. Ez a hat hónap nem számít bele az ügyvédi, bírói szakvizsgá- hoz megkövetelt gyakorlatba, s alatta egységesen 1.100 fo- rint illetményt kapnak. Utá- na két hónap szabadság áll rendelkezésükre az államvizs- gákra, erre azonban kötele- zően már nem jár semmiféle juttatás sehonnét sem. Leg- feljebb a munkahely adhat némi segítséget. — De az élet nem ilyen egyszerű — mondják a most végzett növendékek. — Elő- szőr is.Jpz anyagiak miatt: bent aW egyetemen menza, ösztöndíj, szociális segély, kol- légiumi juttatás címén egy hallgató havo:::3 átlagosan 790 forintot kapott. De ezzel több pénze volt, mint gyakornok korában az 1100 forint, ami- bői rendszerint idegen város- bán kell magas albérleti díjat fizetni, kevésbé kedvező tíze- mi konyhán, esetleg étterem- ben kosztolni, mindezekért gyakrabban hazautazgatnl. S a tanulás? Két eset lehetsé- ges. A munkahelyen vagy ad- nak munkát, s akkor a meg- változott környezet és a kevés idő miatt igen nehéz vizsgára készülni. Vagy pedig nem törődtek velük, s akkor mire való a gyakorlat? Általános tapasztalat: a munkáltatókat zavarta, hogy mi még tanul- tünk, sőt néha kifejezetten ״nyűg” voltunk, nem törődtek velünk. Néhány helyen ״para- zita״ voltunkat éreztették. Az államvizsgák két hónapja alatt pedig csak egy kollé- gánk kapott anyagi támoga- tást a munkahelyétől. Az idei negyedéveseik között , mindezekért érthető nyugta- lanság uralkodik. — Én ügyvédi munkaközös- »égbe megyek, vidékre — »mondja egyikük. — Olyan helyre, ahol már gyakornok karomban sokat kell majd dolgoznom. Ugyanakkor a megyei kamaraelnök meg- mondta, hogy ha utána ״el- vágnak”, ne számítsak a fel- vételemre. A panaszok jogosak — A hallgatóság panaszai »ok tekintetben indokoltak — vélekedik dr. Szotáczki Mihály tanszékvezető egyetemi do- cens, a jogi kar dékánhelyet- tese. — De fel kell vetni még egy kérdést: szükség van-e arra, az összesen 3800 lap terjedelmű államivizsga anyagra, amihez még a jog- szabályokat is hozzá kell szá- mitani, s ami már 1953 óta terheli a hallgatókat? Hiszen ezek túlnyomó részéből egy- szer már vizsgáztak, s esetleg az időközben hatályba lépett újabb szabályok vagy tudomá nyos eredmények indokolják csali, hogy még egyszer pró- bára tegyük a tudásukat. — A zárógyakorlatok pedig — folytatja dr. Földvári Jó- zseí egyetemi docens, — azt a célt szolgálják, hogy az 4 A 4
