Dunántúli Napló, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-22 / 94. szám
<י ű napló — 19«. Április 22. Odaítélték az irodalmi és művészeti Lenin-díjakat MOSZKVA: Kara Karajev zeneszerző, Igor Mojszejev balettmester, Jurij Pimenov festőművész, Mihail Szvetlov költő és Rüben Szimonov rendező lett az 1967-es irodalmi és művészeti Lenin-dlj kintiin te tett je Nyikolaj Tyihonov, az irodalmi, művészeti és építészeti Lenin-díj bizottság vezetője rámutatott, hogy ebben az év- ben lényesen magasabb követelményeknek kellett megfe- lelni a Lenin-díjra pályázóknak. Ezentúl csak kétévenként ítélik oda a magas kitüntetéseket. A díjak szigorúan meg- állapított száma: öt. Csak különlegesen kiemelkedő alkotás jutalmazható ezzel a díjjal. A 49 éves Kara Karajev azerbajdzsáni zeneszerzőt ״A vihar ösvényén” című balettjéért tüntették ki Lenin-díjjal. Igor Mojszejev az ״Ut a tánchoz” című programjáért, amely mintegy 30 esztendős koreográfiái tevékenysége ered- ményeinek összegezése, kapta a magas kitüntetést. Jurij Pimenov 64 éves festőművész az ״Üj negyedek” elnevezésű képsorozatáért részesült a kitüntetésben. Mihail Szvetlovot, a kiváló szovjet költőt halála után (1903—1964) az utolsó években írt költeményeiből kiadott gyűjteményes kiadásért tüntették ki a Lenin-díjjal. Ruben Szimonov, a moszkvai Vahtangov színház ve- zetője több klasszikus szovjet drámai alkotás színre vite- léért kapta a magas kitüntetést. Szimonov. mint csodálatos színész és mint nagyszerű rendező, egyaránt kivívta a tel- jes elismerést. Vitassák meg a termelőszövetkezetek üzemi terveiből, a népgazdaság igényeiből adódó feladatokat. Ezek megoldására dolgozzanak ki javaslatokat a szövetkezetek számára. Érté- keljék a gazdasági ösztönzők hatását. A közös gazdálkodás erősítése érdekében tegyenek javaslatokat a munkaszerve- zésre, a munkadijazásra, vala׳- mint a termelési speclalizáció lehetőségeire, szükség szerint e célból fejtsenek ki koordi- náló tevékenységet. Tájékoz- tassák a termelőszövetkezete- ket az értékesítés cs beszerzés lehetőségeiről, feltételeiről. Kezdeményezzék az árukap- csolatok létrehozását, működ- jenek közre az áruk átadása- nál. átvételénél, minősítésénél. Szervezzenek szakmai tanfolya mókát, tapasztalatcseréket, tá- jékoztatókat, működjenek köz- re a szaktanácsadás, a szak- munkásképzés szervezésében. Fogják össze a szövetkezetek által kialakított egyéb szerve- ket — kereskedelmi irodákat, feldolgozó, építő, gépjavító, értékesítő és ellátó közös vál- Ialatokat. A termelőszövetke- zetek megbízása alapján vé- gezzenek revíziós vizsgálata- kát. Szervezzék meg a tér- melőszövetkezetek jogvédel- mét, lássák el a termelőszS- vetkezetek ״önsegélyző csoport jóval” kapcsolatos feladatokat. Szervezzék és támogassák — a társadalmi szervek segítsé- gével — a szocialista munka- versenyt és brigádmozgalmat a termelőszövetkezetekben. Lé tesítsenek közös üzemi alapot a termelőszövetkezetek befize- téseiből és egyéb bevételeiből. A kongresszus a magyar pa~ rasztság termelőszövetkezeti mozgalmát a dolgozók társai dalmi haladásáért és új, ki- zsákmányolásmentes életéért vívott világméretű harca ré־ szének vallja. A magyar sző- vetkezeti fejlődés kiapadhatat- lan forrása — a változó hely- zetet és sajátos viszonyain- kát szem előtt tartva — a Szovjetunió kolhozainak és a többi testvéri szocialista or- szág termelőszövetkezeteinek gazdag tapasztalata. Ebben az esztendőben a vi* lág dolgozói, soraikban a ma- gyár termelőszövetkezeti pa* rasztság milliós tábora, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom fél évszázados évfordulóját ÜB neplik. A kongresszus felhívja a termelőszövetkezeti tagokat, hogy a soron levő munkák és teendők példás elvégzésével vegyenek tevékeny részt a vi- lágméretű történelmi megem* lékezésben: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év- fordulójának felemelő megün- neplésében. 9 A vita befejeztével Dimény Imre mezőgazdasági és élei- mezésügyi miniszter válaszolt a felszólalásokra. A kongresszus ma, szómba- tón reggel zárt üléssel foly- tatja munkáját: megválaszt- ja a termelőszövetkezetek or- szágos tanácsának tagjait i* tisztségviselőit. I A szövetkezet használati- bán levő földeket csak sző- vetkezeti tagok örökölhessék. A nem szövetkezeti tag örö- kösök földje ugyancsak meg- felelő megváltási ár fejében ! kerüljön a termelőszövetkezet tulajdonába. | A termőföld az ország sem- mivel sem pótolható gazdasá- gi erőforrása, A kongresszus , éppen ezért úgy véli, hogy az új földjogi törvényben cél- szerű lesz kellő részletességgel és pontossággal rendezni va- lamennyi termőföld tulajdoni és használati kérdéseit, tehát a zártkerti földek, az illet- ményföldek és a nagyüzemek- ben nem hasznosítható földek használatát is. A szövetkezeti demokrácia erősítése és a szövetkezeti gazdálkodás eredményességé- nek javítása céljából a kong- resszus állást foglalt a terme- lőszövetkezetek társadalmi képviseleti szerveinek megala- kítása mellett. Annak az elv- nek az érvényesítéséért szállt síkra, hogy a termelőszövet- kezetekre kötelczetség csak jogszabályokból megkötött szerződésekből, valamint a köz közgyűlés és a választott szer- vek határozataiból szármáz- hat. A termelőszövetkezetek demokratikusan választott kép viselete szervei: a termelőszö- vetkezetek kongresszusa, a termelőszövetkezetek országos tanácsa és a termelőszövetke- zetek területi szövetségei. E társadalmi képviseleti szervek fő célja a szövetkezetek de- mokratikus működésének és eredményes vállalatszerű gaz- dálkodásának előmozdítása, a szövetkezetek jogvédelmének szervezése. E szervek egyben a termelőszövetkezetek érdek- képviseleti szervei is. A négyévenként összeülő termelőszövetkezeti kongresz- szus nemcsak a termelőszövet- kezetek helyzetének és fej- lesztésének közvetlen problé- máival foglalkozik, de egyben politikai fórum is. Lehetősé- get ad a parasztságnak saját helyzete és jövője országos szintű megtárgyalására, a párt és az állam agrárpolitikájának kialakításában való aktív rész vételre. A termelőszövetkezetek or- szágos tanácsa a termelőszö- vetkezetek központi képvise- leti szerve. A kongresszus ki- vánatosnak tartja, hogy az ál- lami szervek a termelőszövet- kezetek összességét érintő leg- fontosabb gazdaságpolitikai In tézkedéseket és jogszabályokat egyeztessék a tanáccsal. 5. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy a termelőszövet- kezetek területi szövetségei a megyéken belül gazdasági kör zetenként, illetve — indokolt esetben — megyénként alakul janak meg. Helyesli, hogy a szövetségek maguk készítsék el — a kongresszuson jóvába- gyott minta felhasználásval — alapszabályukat. E szövetsé- gek tevékenysége elsősorban a következőkre terjedjen kL Á termelőszövetkezetek első országos kongresszusának határozata mó többségét a továbbiakban is a felvásárló és feldolgozó vállalatoknak — szerződéses alapon — adják el. A szerző- dések — mind a jogok, mind pedig a kötelezettségek te- kintetében — egyenjogúságon alapuljanak és legyenek köl- csönösen előnyösek mind a szövetkezeteknek, mind a vál- lalatoknak. A termelőszövet- kezetek a közös és a háztáji gazdaságok termékeit — a monopolcikkek kivételével s a hatósági szabályok betartá- savai — más módon is érté- kesíthetik. Az utóbbi sikeres megoldása végett, ahol ez gazdaságos, működjenek együtt egymással, illetve a földművesszövetkezetekkel, a kisipari szövetkezetekkel és az állami szervekkel. A mező- gazdasági termeléshez kapcso- lódó feldolgozó és értékesítő tevékenységük szélesítésével Is mozdítsák elő tagjaiknak és azok családtagjainak folya- matos, elsősorban lakóhelyű- kön történő foglalkoztatását. Főképpen saját szükségletük gazdaságos kielégítésére, de amennyiben igény van rá, a lakosság és más szervek ré- szére is végezhetnek a terme- lőszövetkezetek szolgáltató te- vékenységet. A kongresszus — hangoz- tatja a határozat — lényeges- nek tekinti annak a törvé- nyes elvnek a tiszteletben tar- tását, amely szerint a terme- lőszövctkezctckkel kapcsolat- bán álló vállalatok és intéz- menyek a szövetkezetek tekin- tétében hatósági feladatot nem láthatnak el, ilyen jog- kör csak az államigazgatási szerveket illeti meg. 4. A termelőszövetkezeti moz- galom eredményei lehetővé te- szik, a gazdaságirányítás re- formja és a szövetkezeti gaz- dálkodás biztonsága pedig ki- fejezetten megkívánja a föld- használat rendezését. A kong- resszns ezért helyesnek és ki- vánatosnak tartja a földhasz- nálat és a földtulajdon egy- ségének fokozatos megterem- tését, a szövetkezeti földtu- lajdon kialakítását. A szövet- kezeti földtulajdonra legyen joga valamennyi mezőgazda- sági jellegű szövetkezetnek, tehát az alacsonyabb fokú szövetkezeteknek is. Elvi és törvényes lehetősé- get kell teremteni arra, hogy a termelőszövetkezetek a hasz nálatukban levő földeket, meg felelő megváltási ár ellenében — tulajdonukba vehessék. E folyamatban érvényesülnie kell az anyagi érdekeltségnek és a szövetkezeti tagok, illet- ve a földtulajdonosok önkén- tes elhatározásának. A kong- resszus felkéri az országgyű- lést, hogy az új szövetkezeti törvénnyel cgyidőben hozzon olyan új földjog! törvényt is, amely rögzíti a földtulajdon új rendszerének elveit Az új földjog! törvényben, illetve a szövetkezeti földtu- lajdon fokozatos megvalósíts- sában a kongresszus határoza- ta az alábbi elvek érvényes!- tését javasolja. A gazdaságilag és szerveze- tileg szilárd termelőszö vétke- zetek használatában levő ál- laml földek — a szövetkezetek kérésére — megváltási ár el- lenében kerülhessenek a szövet kezetek tulajdonába. A nem szövetkezeti tagok tulajdonú- bán, de a szövetkezet haszná- latában lévő föld — amennyi- ben a tulajdonos a törvény kihirdetésétől számított egy éven belül nem lép be a sző- vetkezetbe ■— megváltási ár ellenében váljék a szövetke־ zet tulajdonává. A szövetke- zeti tag a szövetkezet által használt földje után a továb- biakban is élvezze az eddigiek ben meghatározott mértékű öldjáradékot, de ha akarja, s természetesen megváltási ár ellenében, ő is a szövetkezet tulajdonába adhassa bevitt földjét, a vezetőség határozatainak végrehajtásáért, egyben a szükséges javaslatok megtéte- léért. A termelőszövetkezet szakvezetőit a vezetőség bíz- za meg. Feladataikat, jogai- kát és kötelességeiket az alap- szabály határozza meg, s azo- kát az elnök irányításával és felügyelete alatt lássák el. 3. Állást foglalt a kongresszus a háztáji földek juttatásával kapcsolatban is. A háztáji föld juttatását eszerint a jö- vőben nem a közös háztartás- hoz, hanem a tagsági viszony- hoz, a szövetkezetben végzett munkához, valamint a tagok családi körülményeihez kell igazítani. A háztáji föld mini- mumát — 800 négyszögölt — a termelőszövetkezetek min- den tagja kapja meg, ameny- nyiben a közgyűlésen előírt évi munkakötelezettségét tel- jesíti. A háztáji föld nagysá- ga a végzett munka, a helyi adottságok, valamint a tag családi körülményei szerint 1600 négyszögölig terjedhet. A háztáji szőlő, illetve gyümöl- esős területe 600 négyszögöl- nél ne legyen nagyobb. Az öreg, rokkant, tartósan mun- kaképtelen, nyugdíjas vagy járadékos szövetkezeti tagot a korábban juttatott, de leg- alább 800 négyszögöl nagysá- gú háztáji föld illesse meg, mégpedig munkateljesítmé- nyétöl függetlenül. A háztá- ji állatállománnyal kapcsolat- bán a kongresszus úgy fog- lalt állást, hogy e tekintet- ben a jövőben is az 1959. évi 7. sz. törvényerejű rendelet- ben meghatározott keretek maradjanak érvényben. Hangsúlyozottan mutat rá a határozat arra, hogy a kö- zöst és a háztáji gazdaságo- kát a következőkben Is szer- vés egységként kell kezelni. A szövetkezeti tagok soha se tévesszék szemük elől a kö- zős gazdaság előremutató és egyre növekvő szerepét, de ugyanakkor — s elsősorban a vezetők — viseljék szívükön a háztáji gazdaság sorsát, a háztáji lehetőségek minél tel- jesebb kihasználását is. Kö- vessenek el mindent az ossz- társadalmi, a szövetkezeti és az egyéni érdek jól egybehan- golt érvényesüléséért. A termelőszövetkezetek ön- álló, vállalatszerű gazdálko- dásának kérdéseivel kapcso- latban a határozat rámutat; a kongresszus meg van gyö- ződve arról, hogy a szövetke- 7.etl termelést az önálló vál- lalatl gazdálkodás elemeinek erősítésével — döntően gazda- sági eszközök alkalmazásával — lehet és célszerű fejleszte- ni, tervszerűen befolyásolni. A tervszerűség pótolhatatlan előnyei megkívánják a terme- lőszövetkezetektől, hogy éves termelési és pénzügyi terve- ket, sőt — ha ennek feltété- lel adottak, — középtávú üzemfejlesztési tervet is ké- szitsenek. A tervek és a zár- számadás készítésének módját és tartalmát a gazdaságirá- nyitás bevezetésre kerülő új rendszere sok tekintetben mó- dosítja. így például termeié- si költségeiket bevételeikből kell fedezniük, költségként kell elszámolniuk az amortl- zációt, a termelésben felhasz- nált forgóeszközök értékét, valamint a munkadíjat. Az utóbbival kapcsolatban a ha- tározat külön rámutat, hogy a megfelelő színvonalú mun- kadíjazás és jövedelemrészese- dés rendszerét, formáit a tér- melőszövetkezetek maguk ala- kítsák ki, s ezt terveikben rögzítsék. A garantált és rend- szeresen fizetett munkadíj összege — ha ezt a formát választják — általában ne ha- haladja meg a tervezett évi részesedés 80 százalékát. A munkadíjat természetben és pénzben egyaránt fizethetik. Állást foglal a határozat amellett, hogy a termelőszö- vetkezetek termékeik túlnyotekintély alapja, hanem sokkai inkább a korszerű, szó- cialista elvek szerint elismert munka. A kongresszus rendkívül fontosnak tekinti, hogy az egymással szövetséges mun- kásosztály és a parasztság egymás iránti bizalma, öszin- te barátsága a jövőben még hatékonyabb legyen. A mun- kásság és a parasztság szövet- sége gazdasági tekintetben végeredményben az ipar és a mezőgazdaság kölcsönös vi- szonyára, arányos fejlődésére támaszkodik. Az Iparfejlesztés sikerei és a szövetkezeti tér- melés előrehaladása szilárdít- ja a munkásság és a paraszt- ság gazdasági összefogását, egyre reálisabbá teszi a város és a falu közötti különbségek fokozatos felszámolását. A termelőszövetkezetek szó- cialista jellegének erősítésé- vei és a szövetkezeti demok- rácia elveinek érvényesítésé- vei kapcsolatban a határozat rámutat, hogy a termelőszö- vetkezetek működését szabá- lyozó 1959. évi 7. sz. törvény- erejű rendelet és az ide vo- natkozó egyéb jogszabályok több tekintetben elavultak s jelenleg már észrevehetően gátolják a szövetkezetek fej- lödesét. A kongresszus ezért szükségesnek tartja, hogy a termelőszövetkezetek működé- sét a megváltozott viszonyok mérlegelésével újból szabá- lyoraák, s ezért fölkéri az or- szággyúlést, hogy még ebben az évben új szövetkezeti tör- vényt hagyjon jóvá. Az új szövetkezeti törvény — javasolja a határozat — mondja ki világosan, hogy termelőszövetkezeti tag az le- hét, akit felvételi kérelme alapján a közgyűlés a szövet- kezetbe felvett és aki a tag- Sággal járó kötelezettségeit tel- jesíti. Olyan gyakorlatért kell síkraszállni, hogy a tagsággal járó jogokat csak az élvez- hesse, aki kötelezettségeinek is eleget tesz. A közös mun- kában való részvétel kötele- zettségének mértékét — mun- kaidőben, munkateljesítmény- ben, de természetesen az ál- talános jogszabályi előírások figyelembevételével — a sző- vetkezeti közgyűlés állapítsa meg. Javasolja a kongresszus, hogy a pártoló tagság rend- szerét szüntessék meg, és a tagok sorából töröljék azokat, akik ismételt felszólításra sem dolgoznak rendszeresen a tér- melőszövetkezetben. 2. A termelőszövetkezetek az új törvények alapján inódo- sítsák, korszerűsítsék alapsza- bátyúkat. A tagok — a jog- szabályok keretei között, a szövetkezeti demokrácia el- veinek megfelelően — maguk határozzák meg termelőszövet- kezetük szervezeti felépítését, működési rendjét, s válasszák meg vezető szervüket. Egyértelműen állást foglal a batározat amellett, hogy a kő- vetkezőkben Is a közgyűlés legyen a termelőszövetkezet legfőbb szerve. A közgyűlés kizárólagos hatáskörébe kell utalni a szövetkezet létét étin- tő kérdéseket, a működés alapvető kérdéseit, továbbá a gazdálkodás olyan fontos kérdéseit, mint például a tervek főbb mutatóinak s a zárszámadásnak a jóvába- gyása. A termelőszövetkezet álta- lános hatáskörű vezető testű- lete a vezetőség. E testület legyen jogosult és köteles minden olyan ügyben hatá- rozni és intézkedni, amiben a döntés joga nincs fenntart- va a közgyűlésnek. A vezető- ség a közgyűlésnek tartozzék felelősséggel. A termelőszövetkezet elnö- ke egy személyben a tagok összességének választott kép- viselője és a termelőszövet- kezet ügyelnek közvetlen In- tézője. Felelős a közgyűlés és (folytatás a 2. oldalról.) 1. A határozat termelőszövet- kezeteink helyzetének és fej- lesztésének minden lényeges kérdésében állást foglalt. A termelőszövetkezeti moz- galom társadalmi hivatásáról és fejlődési irányairól szólva többek között rámutat, hogy a párt javaslatára, a munkás- osztály aktív támogatásával kialakult nagyüzemi gazdasá- gokban a magyar parasztság azt a gazdálkodási formát és azt az életmódot választotta, amely szerves része ki bont a- kozó szocialista társadalmunk nak, épülő szocialista hazánk- nak és biztos záloga saját boldogulásának. A termelő- szövetkezetek alkalmasnak bl- zonyultak arra, hogy növel- jék a mezőgazdasági terme- lést, emeljék a gazdálkodás színvonalát és a szocializmus elveit követve javítsák a pa- rasztság élet- és munkakörül- ményeit, formálják a falu társadalmi és emberi viszo- nyalt. A szövetkezeti mozgalom eredményei a termelőszövet- kezet! parasztság milliós tá- borában közvetlenül táplálják a hűséget a munkásság és a parasztság megbonthatatlan szövetségéhez, elmélyítik a tiszteletét és a megbecsülést társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkás- párt iránt. A mai magyar falvak gaz- dasági viszonyaiban, a pa- rasztság gondolkodásában még föllelhető bizonyos ellentmon- dások nem kifejezetten osztály jellegűek, s éppen ezért gyen- gfthetők. Illetve leküzdhetők. Az egyéb hibák, nehézségek és ellentmondások se a szocia- lista nagyüzemi gazdálkodás- ból fakadtak, hanem nagy- részt a gazdaságirányítás ko- rabban kialakult rendszerével kapcsolatosak. Az utóbbiakat elsősorban a vállalati gazdái- kodás és az önálló gazdasági elszámolás elemeinek erősíté- sével lehet és kell leküzdeni. Eljött az Ideje, hogy a tér- melőszövetkezetek a vállalat- szerű gazdálkodáshoz szüksé- ges gazdasági önállóság mind több feltételével rendclkezze- nek. Ezek megoldása országos feladat, társadalmi ügy. A kongresszus éppen ezért — a termelőszövetkezetek milliós tagságának és az egész népnek az érdekeitől vezérelve — he- lyesli a gazdaságirányítási re- form céljait és alapelveit, amelyek az MSZMP IX. kong- resszusának határozatában ki- fejeződnek. A kongresszus — hangoztat- ja a továbbiakban a határozat •— nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy a munka növekvő termelékenysége alapján lebe- tővé váljék a termelöszövet- kezetek nagy többségében az elhasznált álló- és forgóeszkö- sők pótlása, saját bevételből, a szövetkezeti tagoknak a mun kásokéhoz közelítő, azzal ará- nyos személyi jövedelem el- érése, továbbá a termelés bővítéséhez szükséges felhal- mozás, illetve a hitelek saját erőből történő visszafizetése. Az önálló vállalatszerű gaz- dálkodás erősödése és a tér- mdőszövetkezeteken belüli vl- ezonyok demokratikus jellegé- nek, szocialista, közösségi tér- mészetének fejlesztése kölcsö- nősen feltételezik egymást. A termelőszövetkezetek úgy emel kedbetnek a kívánt maga- sabb szintre, ha korszerű és jövedelmező vállalati gazdái- kodást folytatnak, s ezt tag- jaik demokratikus közösségé- re alapozzák. A kongresszus történelmileg lehetségesnek, társadalmi és gazdasági szempontból pedig indokoltnak tartja a közösen használt, de ma még személyi tulajdonban lévő földek foko- zatos átkor ülését szövetkezeti tulajdonba. A termelőszövet- kezetekben ugyanis már nem a földmagántulajdon a biztos megélhetés és a társadalmi
