Dunántúli Napló, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-02 / 78. szám
napló tan. április 2. A forradalmi ifjúsági napok jegyében: Országos ifjúmunkás-parlament Nyolc-kilenc évig szólista voltam a számykürtön, újab bán újonc a vadászkürtön De úgylátszik, mégiscsak visszamegyek a számykürt- re... Van a zenekarban hegesz- tő, lakatos, csillés, két ope- rátör, három vájár. Mind szeretik a zenét. — Bányásztradíció ez — magyarázza Schmidt Ferenc. — Mind ezt a zenét sze- retjük, játszunk mi Beetho- vént és más komoly szer- zőket. Hallgatni is azt sze- retjük. Én például ezt a gitár-őrületet megvetem, a mi zenénknek hagyománya van és tovább is él, állí- tóm. A gitár meg, hát... Lehet, hogy holnap a hárfa jön divatba, akkor meg majd mindenki hárfát cipel a hátán. Olyan ez, mint a cipő: most hegyesorrú a di- Vát, holnap a szögletes. Körülötte egyetértő neve- tés. A terem sarkában pe- dig másként hasznosítják a szünetet: zongorán pötyögik, trombitán próbálgatják a híres-nevezetes Piroska-slá- gert Hamar belejönnek egész jól szól. — Máskülönben — jelen- ti ki a zenekar legrégibb tagja — a hatvanhatos év slágertermése kedvemrevaló volt. Jó melódiák .,. — A zenekar megkap minden támogatást a válla- lattól — folytatja Tölgyessv Tibor. — Csak egyet nem, dehát azt nem is tudnák: kottát. Nem vagyunk va- lami jól ellátva. Pár hete jártam Tatabányán, ott sze- reztem néhány számot. Kü- lönben meg én hangszerel- getek, amit tudok. S még egy probléma szó- kott lenni a fúvószeneka- roknál: az utánpótlás. Ez újabban szerencsésen ala- kul: a gyárvárosi úttörőktől kerültek ide nébánvan Hangyái László, Kohn Ádám, Ritter József, Bágyi Imre ott kezdték, s most mint ipari tanulók ebben a zenekarban maradtak hű- ek a fúvószenéhez. Valkai Laj06 technikumija jár, de őt is ״beszervezték”. — A zenekarban ma már nincs ״analfabéta” — je- lenti ki Tölgvessy Tibor büszkén. — Még néhány tag nem ártana, hogy szebben szóljanak a szólamok, da így is van fuvola, Esz-kla- rinét, négy B-klarinét, két vadászkürt. hat szárnykürt három mély szárnykürt, két bariton. két B-trombita négy Esz-trombita, két po~ zan, négy basszus és öt ütő... Folytatódik a próba: Rab- maninov Prelüd-ie hangzik fel, nemrég kezdték tanul- ni. Hobby ez a javából — a vájárok, lakatosok, csil- lések As a többiek feszül- ten nézik a kottát és a karmester széles mozdula- tai, élvezettel merülnek meg a zenében, amelv nélkülöz- hetetlen kiegészítője életük- nek. H. E. Az Urán város mindenna- pos esti hangulatába búr- kolózik, fények gyulladnak a házak ablakában, gyere- kék birkóznak a gyér fü- vön. egy-egy konyhaablak- ból nyújtott kiáltás harsan: Józsi! gyere vacsorázni! A boltokban néhány elkésett vásárló parizert vesz, és az üvegfalú, dús pálmákkal dí- szelgő urán-szállóból fiatal- emberek rajzanak ki, fehér- ingesen, frissen fésülve — a szerencsésebbjót topogó kislányok várják a kapu előtt. A Ságvári szerényen hú- zódik meg a sarkon, föld- szinti ablakaiban ventillá- torok zúgnak, és átható kré- mes-sütemény illatot hajta- nak ki az utcára. Fent ég- nek a villanyok, a klubszo- bák ajtaja mögött otthonos zajongás, a büfé körül sö- rösüvegek csörömpölnek, s a nagyterem.-ajtaján egyszer- csak trombitahangok zúdul* nak ki... A fúvószenekar próbál. A terem elég nagy, de a szabadtérhez szokott hang- szerek harsogása eleinte szaggatja a fület. Aztán hozzászólók az ember, s él- vezni is tudja a próbát. — Pedig nem az igazi — mondja bánatosan a zene- kar vezetője, Tölgyessy Ti- bor — hiányzik a kürt.. Mindig hiányzik valaki, pedig már harmincötén va- gyünk. Hatvanegyben alakult a zenekar. Eleinte alig-alig voltak, olykor nyolc ember fújta a ״legszükségesebb” hangszereket Aztán egyre jobban alakultak a dolgok, szerepelt az ércbányász ze- nekar Várpalotán, Siklóson, Szigetváron. Pécsett, ott volt a nagy ünnepeken, adott térzenét és Siklósról ezüstérmet hozott el. Tölgyessy Tibor — szem- üveges, sovány ember, kar- jainak jellegzetes, széles mozdulata szinte mindig a vezénylést idézi — valaha a színháznál volt prímhege־ dús. — A filharmóniánál mély- hegedűn is játszottam — meséli — és korábban pe- dig, huszonegytől, honvéd- zenész voltam. Harmincöt- ben vizsgáztam és zenekar- vezető lettem. Úgy kerül- tem ide, hogy vezettem a Dohánygyár zenekarát jó- darabig, s ott együtt dől- goztunk Schmidt Ferenccel, ő került aztán a bányához, s ő hívott, mikor hallotta, hogy nyugdíjba készülök. Schmidt Ferenc fúrómes- tér azóta is a zenekar tag- ja. Alapítótag és régi-régi zenész. — Hogyan kezdtem? — nevet — Székesfehérváron a hadiárva intézetben lát- tam, amint valaki trombi- tán játszik. Elkunyeráltam. megmutatták, mit kell esi- nálni, erre lefújtam rajta a C-dur skálát Becipeltek a2 igazgatóhoz: itt van egy gyerek, elsőre lefújta a C- durt! Hát azóta játszom A Buszjárat Újvidékről Szombaton délben érkezett meg Mohácsra az első, menet- rend szerint közlekedő újvidék —mohácsi autóbusz. Az autó- busszal érkezett Marinkovics Drágán, a Vojvodina Autó- közlekedési Vállalat vezérigaz- gató-helyettese és Csányi Já- nos, a Vojvodina forgalmi igazgatója is. Az autóbuszt az udvari határállomáson Papp János, a 12. AKÖV igazgatója és Baranyai Sándor, a mohácsi városi pártbizottság osztályve־ zetője fogadta és üdvözölte az autóbusszal érkezett vendége- két. Elsejétől minden nap 11 óra 50 perckor érkezik Mohácsra az újvidéki járat és 13 óra 50 perckor indul vissza. munkások (öt baranyai részt- vevő) mintájára az illetékes szervek adjanak módot to- vábbi külföldi tanulmány- utakra, illetve hogy a fiatal szakmunkások meghatározott ideig külföldön dolgozhassa- nak tapasztalatszerzés céljá- ból. Több lányküldött beszélt a nők elhelyezkedési nehézsé- geiről, megállapítva annak egyik okát, a szakképzetlensé- get. A felszólalók elmondot- ták, hogy jelenleg a nók negyven százaléka foglalkoz- tatott a felszabadulás utáni időszak huszonkilenc százaié- kával szemben, mégis elégte- lennek tartották a mai hely- zetet. A parlament egyönte- tűén állapította meg az Is- kólából kikerülő lányok fog- lalkoiztatásán&k fontosságát, és javaslatként hangzott el a nők munkaidejének esetleges csökkentése is, A résztvevők jó vélemény- nyel voltak a lezajlott orszá- gos esztergályos versenyről, a fiatalok felkészültségéről és szakmaszeretetéről. Az ez év második felében megrende- zendő országos ifjúsági gép- lakatos verseny is ezt kíván- ja bizonyítani. Az elhangzott kérdésekre, kérésekre, javaslatokra Méhes Lajos, a KISZ Központi Bi- zártságának első titkára, Nagy Imre munkaügyi minisz- terhelyettes, Rév Lajos, az MSZMP gazdaságpolitikai ősz- tályvezető helyettese és Beckl Sándor, a SZOT főtitkárhe- lyettese válaszolt. A KISZ Központi Bízott- sága, a Magyar Rádió és a Magyar Ifjúság által mintegy három hónapja indított vita zárult március 31-én az Or- szágház épületében. Az or- szágas ifjúmunkás parlament- re minden megyéből érkeztek küldöttek. Baranyát Gyime- si Gáspár, a KISZ megye- bizottság ifjúmunkás-felelőse képviselte. A parlament vitá- ját Ribánszky Róbert, a KISZ Központi Bizottságának üt- Icára vezette be. Több hozzászóló adott han- got a fiatalok lakásgondjai- pák. A parlament a KISZ 'ársasházak építésével kapcso- latban megállapította: csők- kenti a terheket, hogy nyolc- ezer forint erejéig a fiatalok magánerőből besegíthetnek az építkezésbe, továbbá, hogy az OTP 10—15 ezer forint kamatmentes hitelt biztosít, amelyet az építkezés ideje alatt kell visszafizetni. A költségeket csökkenti, ha a terveket a társadalmi tervező- irodák készítik el, amilyen Baranyában ia működik. Jo- gos igényként merült fel, hogy a helyi tanácsok olcsóbb telkeket adjanak a KISZ építkezésekhez és hogy az In- dúló összeg a mainál keve- sebb legyen. Az ifjúmunkás parlament szükségesnek tartotta a fiatal szakmunkások bérezésének felülvizsgálatát. A SZOT és a KISZ KB a Miniszterta- nács elé terjesztette a fiata- lóknak a szakmunkás kezdő- bér emelésére tett javaslatát. A fiatalok kérték, hogy a Mongóliából tavaly vissza- érkezett építőipari fiatal szak- munkások (három baranyai résztvevő) és a Kubába in- dúlt mezőgazdasági ifjú szakNémet népi együttes Tőttösön Nagy sikerrel mutatkozott be a sopron—fertőrákos! német nemzetiségi népi együttes a töttösi kultúrotthonban, a pén- teken megtartott népek barát• sága esten. Az ünnepség szó- noka Wield Frigyes, a Magyar- országi Német Dolgozók Sző- vétségének főtitkára volt. Az együttes Baranya megyei túr- néja során négy községben lép színpadra. 900 énekes Pécsett Küencszáz pedagógus ér- kezett tegnap Pécsre, hogy részt vegyen a III. Orszá- got Pedagógus Kórusfesz- tiválan. A vendégeket a város kollégiumaiban szál- lásolták ed, ahol szinte min- den helyet elfoglaltak. Hétfőin délelőtt kilenc óra- kor a Nevelők házában tart- ják meg az értékelő anké- tot, 8 a ma esti záróhang- verseny után az Olimpia ét- terem összes termeiben zárt- körű estet tartanak a kő- rustalálkozó résztvevői szá- mára. A kétnapos találko- zom rangsorolás nem lesz, de valamennyi résztvevő kó- rus bronz emlékplakettet kap. A plakett Rétfalvi Sán- dór alkotása, s a dzsámit ábrázolja. Kernerünnepség Máriakéménden Április 9-én Máriakémén- den megünneplik .a község nagy szülöttje, Kerner Ist- ván, a Magyar Állami Ope- raház főzeneigazgatója, a Filharmóniai Társaság elnö- ke születésének századik évfordulóját, s ez alkalom- mai róla nevezik ed a falu művelődési otthonát. Az ünnepségre budapesti és pécsi művészek, zenei vezetők érkeznek. Délelőtt fél .tizenegy órakor lesz a megemlékezés Kemer Ist- ván születésének századik évfordulójáról. Itt Komor Vilmos, Kossuth-díjas, ér- deines művész, a Magyar Állami Operaház karnagya mohd beszédet Résztvesz az ünnepségen Brunovszky Károly, a Budapesti Filhar- mániái Társaság titkára és Lakatos Éva, az Országos Filharmóniai Társaság igaz- gatója is. Déli tizenkét óra- kor a községi tanács ad fo- gadást a budapesti és a pé- esi vendégek számára. A művelődési otthon névadó ünnepsége délután három órakor kezdődik, amikor Antal György Liszt-díjas karnagy, a Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatának vezetője mond beszédet Szökik a ínem/asszfímj cok lefogták! Ha ott vagy, talán visszajön! Szíves elnézését kéri az anyakönyvvezetőnek, tessék csak egy tíz percet várni, és az esketés folytatódhat. Az anyakönyvvezető is el- néző, tessék csak nyűgöd- tan intézni az ügyet, 6 ráér, és ez a kis túlóra egyébként is megéri, mert praxisa alatt ilyesmi még úgysem történt. Elviharzik a vőlegény is, le a Kossuth térre, onnét be a Napsugár cukrászdába, mivel időközben a menyasszony ott talált menedéket üldözői elől. Éppen ott. Csalogatják kifelé, de nem megy, ma- kacskodik, ami nem is cső- da, hiszen nem egyedül ül az asztalnál, hanem egy fia- tálemberrel, a régi nagy szerelmével, aki éppen azon volt, hogy konyakokba ölje bánatát. De mondom, nagy szerelem volt ez, hatásában is. időben is véget nem érő. A lagzi pedig elmaradt, a násznép legnagyobb béna- tára. Rab Ferenc tások, a fiatalabbak közül többen hangosan felnevet- nek. Hát ilyent! No, most mit szólnak?! A kis menyasszony meg vágtat lefele a Bem utca kétarasznyi járdáján, de mi- lyen nehezen! Sokszoknyás parasztasszonyokat, zöldség- gél, krumplival tömött nylonszatyrokat, kosarakban gágogó kacsákat kell kerül- getnie, és a násznép meg már itt a nyakán, már hall- ja a cipőtalpak csattogását, a kiáltozásokat. — Most mi lesz? — kérdi ezalatt az anyakönyvvezető a tétován álló, meglepett vő- legényt. Széttárja a karját: — Nem tudom, mi lesz kéremszépen... Való igaz, hogy ennél okosabb választ hasonló helyzetben senki emberfia nem adhatna. Aztán jön egy hírnök, a menyasszony- hajtők közül és beszél a vőlegénynek: — Gyere gyorsan, elkap- tűk a Kossuth téren, a srótanok, sugdolóznak az áhttatos csendben: — Istenem, milyen szépek! Az anyakönyvvezető a hi- vatalos teendőket végzi. Az adatok bekerülnek a nagy- könyvbe, aztán egy kisebb, két lapos kivonatra, majd a személyiigazolványok lapjai- ra. Már csak egy aláírás kell. hogy aztán az anyakönyove- zető átvesse vállán a nem- zetiszínü szalagot és egy röpke kis ünnepi beszéd után feltegye a kérdést, amire a két ,délnek” igen- nel illik válaszolni. Nem válaszoltak. A vőle- gény azért nem válaszolt, mert nem őt kérdezték elő- szőr, a menyasszony meg azért nem, mert hirtelen át- vágta magát az ünneplő tő- megen és kiviharzott az aj- tón. A városi tanács por- táján ülő nénike csak azt látta, hogy a menyasszony szaporán szedi a lépcsőket tüsarkú cipellőivel, neki ב kapunak, ki a Széchenyi térre, nyomában meg a násznép, riadt, feldúlt ar- cok, méltatlankodó felkiál4 kis menyasszony tizenkilenc esztendős, szép és üde. Illedelmesen érdek- lődött az anyakönyvvezető- tői, hogy mely időpontban és miként lehetne lebonyoli- tani a szertartást. Lehet, kissé furcsa, hogy nő lété- re éppen ő járja a hivatalt az ügyben, de hát bátor, helyrevaló kis teremtés, el- lentétben a talán esetlen, félénk vőlegénnyel, aki ez idő alatt kint a folyosón vá- rakozott. A szerdai napban megái- lapodnak, délután 5 órakor, korábban semmiképpen, hi- szén forgalmas intézmény ez itten, szinte szalagrend- szerben zajlanak le a kisebb nagyobb ünnepélyességgel megrendezett esketések. A kis menyasszony szer- dán ötkor megjelenik fehér kosztümben, a kabátka haj- tokáján néhány szál illatos ibolyával, kezében virág- csokorral. És balján persze a vőlegény, feketében.. Há- túl a násznép köhécsel. ba- rátok, barátnők. A férfiak elöl összekulcsolt kézzel áll- nak. feszengenék, némelyik nehezen viseli a nyakken- dót és a gombolt gallért. A lányok szeme fényes, sóhaja Fúvósok
