Dunántúli Napló, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-01 / 51. szám
3 napló »«. március 1. Szerkesztők közgazdasági ankétja Pécsett A Szakszervezetek Orszá- gos Tanácsa, a Kereskedel- mi, Pénzügyi és Vendéglá- tóipari Dolgozók Szakszer- vezetének Elnöksége, a Bel- | kereskedelmi Minisztérium és a SZÖVOSZ elnöksége részvételével Pécsett ren- dezte meg a szakszervezeti | lapok szerkesztőinek köz- gazdasági ankétiát. Az an- ! kéton a kereskedelem, az J ipar és a mezőgazdaság je- I lenlegi és az új gazdaság- irányítási rendszerben kívá- natos kapcsolatáról folyt a vita. REÁLIS LEHETŐSÉG VAGY UTÓPIA ? Zöldségszállítás Becsbe repülőgéppel ÄÄ£lata Negyedévenként az SZMT-székházban Iparjogvédelmi fogadónapok A minisztérium ajánlja az ivóvízszűrőt - Huszonkilencezer forintos újítási költségtérítés 20—15 ־ újító a fogadóórákon l-enben nem kötöttek meg ve- le, és így a jogos újítási díj kifizetése késik. A helyszínem megkerestük a vállalat igaz- gatóját. aki azonnal intézke- dett a megvalósítási szerző- dés megkötéséről. Azóta az újító a megérdemelt díját mái felvette. Az eredmények mellett él- lenben akadnak olyan jelen- ségek is, melyeket nem lehet dicsérő szóval illetni. Müller József, a Faipari Ktsz dolgo- zója elmondotta, hogy javas- latait. melyeket a ktsz beve- zetett, nem díjazzák, sőt sem kísérleti, sem megvalósítási szerződést nem kötnek vet’e. Legutóbbi két újításánál a ktsz vezetője 1000 forintot akart adni minden szerződés nélkül, de 5 azt nem fogadta el, mivel kimutatható nép- gazdasági eredmény alapján több díjra számít. Megkeres- tűk a Baranya megyei Ki- SZÖV műszaki vezetőjét, aki ígéretet tett 1966 áprilisában hogy az ügyet 10 napon be- lül elintézi. Október 27-ig nem történt semmi. Ezek után a KISZÖV felettes szervéhez, az OKISZ-hoz fordultunk. Az OKISZ intézkedett, de sajnos az eredmény nem kielégítő. A Baranya megyei KISZöV annak ellenére, hogy nekünk is ígéretet tett az ügy gyors elintézésére és nem kifogásol- ta Müller József javaslatának újítás jellegét. 1966. no vem- bér 2-án írásbán arról érte- sített, hogy Müller József újí- tását elutasították. Külön meg kell emlékezni arról, amit a fogadónapokon elhangzott panaszok alapján általános jelenségként tapasz- taltunk. hogy az újításokkal foglalkozók nagy része, újítók, elbírálók stb. nem ismerik kel- lően a rendeleteket és ennek tudható be, hogy igen egy- szerű kérdések miatt az újí- tások intézéséé igen sok he- lyen kifogásolható. A másik említésre méltó dolog, hogy a vezetők, műszaki szakem- berek, újítók nem voltak üsz- tában az iparjogvédelmi kér- dések fontosságával, nemigen tudták, hogyan kell a talál- mányi bejelentéseket elkészf- tend, nem is beszélve arról, hogy nem tudták mi a véd- jegy és mi a mintavédelem. Azóta ezekben a kérdésekben van fejlődés a tájékoztató előadások segítségével. Ez évben is rendszeresen szervezünk fogadónapokat a Szakszervezetek Megyei Ta- nácsával együttműködve. — igyekszünk ilyen irányú tévé- kenységünket az elmúlt évi tapasztalatok alapján még ha- tározottabbá tenni az újítók, a feltalálók védelmében, a műszaki fejlesztés érdekében. Bárkány József. az Országos Találmányi Hivatal munkatársa séges ivóvizet lehet nyerni. Az újítás leírását az Egészség- ügyi Közlönyben megjelentet- ték és ezáltal is propagálják, bátorítást adva azon vezetik- nek, akik eddig idegenkedtek e kíészülék alkalmazásától. A javaslat népgazdasági ered- ménye ugyan forintban nem fejezhető ki. de jelentős az Ivóvízellátás tekintetében, mi- vei köztudomású, hogy eddig Pécsett az ivóvizeket klóros eljárással tisztították s ez szinte ihatatlanná tette. Ennek a megbeszélésnek az előzménye egy pár sorban foglalható össze. A Szakszer- vezetek Megyed Tanácsa és az Országos Találmányi Híva- tál Baranya megye dolgozói részére újítási és találmányi ügyekkel kapcsolatban rend- szeresen fogadóórákat tart és ezen keresztül segítséget, tá- mogatást ad. Negyedévenként minden alkalommal a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa székházában tartjuk a foga- dónapokat. Általában 15—°0 dolgozó keresi fel a tanács- adó-szolgálatot. A fogadóórá- kon túlmenően szükség esetén az Országos Találmányi Híva- tál és a Szakszervezetek Me- gyei Tanácsa munkatársai az üzemekben helyszínen is se- gítséget adnak vitás ügyek- ben. Az első fogadóórán több porcelángyári dolgozó keresett fel bennünket és kérték, hogy javaslataik elintézését sürgés- sük meg, mivel a Pécsi Por- cetóngyár hosszú idő óta nem értesítette őket javaslatuk ál- lásáról. Felkerestük a válla- latot. A megbeszélés után fel- számolták a függőben lévő ügyeket. Hasonló helyszíni in- tézkedés történt a Pécsi Szén- bányászati Trösztnél, a Me- cseki Ércbányászati Vállalat- nál és a tanács ipari osztá- lyánál. A tanács ipari osztá- lyát külön meg kell említeni mivel a fogadóórákon tudtuk meg, hogy a tanácsi appará- tusban a dolgozók nem is tudták, hová nyújthatják be javaslataikat, nem volt újítá- si előadó és így nem is tud- ták javaslataikat elbíráltatni. Intézkedésünk alapján a taná- esi apparátus újítási hálózata már megalakult, sőt már e) is bírálták a benyújtott újítási javaslatokat. ״Pécsett ihatatlan az ivó- víz, ezen tudok segíteni” — állított be Sülé János azOr- szágos Találmányi Hivatal és a Szakszervezetek Megyei Ta- nácsa által az SZMT székhá- zálban tartott fogadónapra. El- beszélése alapján lassan ki- kristályosodott, hogy van egy igen egyszerű, olcsó eljárás, amely lehetővé teszi, hogy a pécsi ivóvizet ivásra is lehes- sen használni. Javaslatát ed- dig mindenhol elutasították azzal, hogy nem illetékesek az elbírálásra. Ugyanakkor az egészségügyi szervek és a sajtó állandóan foglalkozott a pécsi ivóvíz megjavításának szükségességével. A tanácsadók elkérték javaslatának leírását és igére- tét tettek az újítónak, ha az Egészségügyi Minisztérium az eljárást ivóvíztisztításra al- kalmasnak találja, minden se- gítséget megadnak, hogy a javaslat mielőbb megvalósul- jón. Azóta egy év telt el, és ma arról számolhatunk be, hogy Pécsett 40 helyein meg- kötötték az újítóval a meg- valósítási szerződést. — Az Egészségügyi Minisztérium Ü- lást foglalt abban a kérdés- I ben, hogy készülékével egészrosan felépítenek egy sor me- legházat, s' néhány év múlva 200—300 mázsa paradicso- mot, paprikát és egyéb zöld- séget állítanak elő a téli hó- napokban. 1968 telén már részlegesen termelnek a me- legházakban, s a téli zöldség többségét Is külföldre szán- ják. Szerintük annál is a légi fuvarozás lenne a legkifize- tődőbb. Tetszett Borovszky János elképzelése a villányi, baksai és pogányi tsz-eknek is. Mindnyájan felvetették azon- bán, hogy a terv realizálásá- hoz nem lenne elég a köz- vetlen exportálási lehetőség. Szükség lenne Bécsben egy kirendeltségre is, amely kap- csolatot létesítene a bécsi, il- letve klagenfurti nagykeres- kedőkkel. Piacot kellene ke- resni az árúnak, anélkül hiába szállítjuk ki a zöldséget Ausztriába. Kern utópia! Vannak persze más kérdő- jelek is. A kirendeltség lét- rehozására csak a termelőszö- vetkezeti szövetség vállalkoz- hatna, a tsz-szövetség viszont csak a nyáron fog megalakul- ni, s még nem biztos, hogy lehetőséget kap a közvetlen zöldségexportra. Elképzelhető azonban, hogy ez megtörténik, ezért feltétle- nül érdemes foglalkozni Borovszky János javaslatával. És érdemes még másért is. A közvetlen exportjog ugyanis csak egy fontos, de nem ki- zárólagos része ennek a prob- lémának. A légifuvarozás gaz- daságosságát illetően a szá- mok és forintok döntenek, ez pedig — végső soron — füg- getlen a közvetlen exportjog- tói. Ezt bizonyítja a bolgárok példája is, akik már évekkel ezelőtt rátértek a repülőgép- pel történő zöldségszállításra. Magyar László — A megváltozott gazdasági feladatok és a gazdaságirányí- tás reformjának szükségessége címmel dr. Garam József, a Figyelő főszerkesztője tart elő adást ma délután fél 5-kor a Technika Háza Széchenyi Klubjában. Az előadást a TIT Közgazdasági Szakosztálya és a Közgazdasági Társaság Ifjú Közgazdászok Klubja közösen rendezi. plusz-minusz 10 százalékos eltérés lehetséges). Ez annyit jelent, hogy 2 forint 91 fillér lenne egy kilogramm primőr borsó és 23 fillér egy tojás szállítási költsége. A repülő- géppel történő szállítás tehát kifizetődő és gazdaságos. ״Van benne fantázia" Miután meghallgattuk Bo- rovszky János elképzelését, megkérdeztük a zöldségter- mesztésben és exportban ér- dekelt vállalatok és tsz-ek vé- leményét. Mindenekelőtt a MÉK-et, hiszen évente körül- belül 500 vagon zöldséget ad át ez a vállalat a HUNGA- ROFRUCT-nak. Görcs Károly igazgató szerint feltétlenül ér- demes megvizsgálni ezt a té- mát. összehasonlítást kell ten- ni, hogy mennyibe kerülne a szállítás, ha a primőr árut a HUNGAROCAMION-nal fu- varoznák. Végső soron min- den a HUNG AROFRUCT-tól függ, s a HUNGAROFRUCT képviselői hamarosan lejön- nek Pécsre. Tervbe vették, hogy tárgyalnak erről a prob- lémáról. A másik nagy exportbázis a Villány—Siklósi Állami Gaz- daság, mely 50 vagon cseme- geszőlővel és 100 vagon egyéb gyümölccsel (őszibarackkal, kajszival, szilvával és mással) szerepel a kiviteli listában. Dr. Pálffy Károly igazgató és Heiner László főkertész nem sok érdemlegeset tudott mon- dani a témáról, hiszen ők is a HUNGAROFRUCT-nak termelnek, és pillanatnyilag semmi dolguk a szállítással. Hozzátették viszont, hogy azonnal érdekelné őket az ügy, ha közvetlenül is expor- tálhatnának. A tsz-ek kevesebb megkötöttséggél dolgoznak, mint az állami gazdaságok, s ez azonnal meglátszott a vála- szókban. Roskó Zsigmond, a siklósi Magyar—Bolgár Test- vériség Tsz elnöke például áttanulmányozta Borovszky János számításait és megje- gyezte: nekik megérné, ha 2 forint 91 fillérért szállíthat- nák Becsbe a primőr borsó kilóját. Már most is benevez- nének, hiszen vagy 400 mázsa exportképes borsójuk lesz május végén, június elején, amit nem kötöttek le. Mind- ez csak a kezdet, mert hamaBorovszky János, a pécsi tepülőtér vezetője nemrég tekopogott a Megyei Pártbi- eottság mezőgazdasági osztá- yára és elmondotta, hogy vé- keménye szerint kifizetődő volna, ha primőr borsót és nás korai zöldséget szállíta- iánk repülőgéppel Ausztriába. Egy számokkal és grafikonok- ral telezsúfolt jegyzettömböt nyújtott át állításának igazo Bécs: egy éra Néhány éve még teljesen érdektelen lett volna szá- inunkra ez a téma, hiszen az exportot a külkereskedelmi vállalatok bonyolították le, s abba a megyéknek nem volt semmi beleszólásuk. 1968 ja- nuár elsejével megváltozik a helyzet Bár az export-im- port oroszlánrésze továbbra is a speciális külkereskedelmi vállalatok kezében marad, a temelő vállalatoknak is le- hetősógük nyílik bizonyos mérvű közvetlen exportra-im- portra. Elképzelhető, hogy esetleg a tsz-ek, pontosabban a — később megalakítandó — termelőszövetkezeti, szövet- kezed szövetségek is részesül- hetnének e jogokból. Borovszky János szerint a közei kétmilliós Bécs, illetve a Pécshez hasonló nagyságú, de annál élénkebb idegenfor- galmú Klagenfurt lehetne a baranyai zöldségexport legna- gyobb külföldi felvevő piaca. A repülőgép számára ez nem távolság, hiszen egy óra húsz perc alatt még Klagenfurtba is odaér. Pirkadatkor indul- hatnak a pécsi repülőtérről, a mire a bécsi háziasszony felkel, már a boltokba kerül a zöldség. A bolgároknál és olaszoknál a repülőgéppel történő zöld- ségszállítás már nem újdon- Ság és repülőgéppel szállítjuk Kuwaitba a vágott baromfit, mi, magyarok is. Van tehát már példa. A hazai légiíor- Balomban használatos gép ti- pusok tökéletesen megfelel- nének a célra. Az IL—14-es például 23 köbméter rakodó- terel rendelkezik, s mintegy 33 mázsa hasznos terhet — primőr borsót, csemege szőlőt, francia barackot, vágott ba- romfit —, illetve 40 ezer to- jást képes egyszerre elszál- Utáni. A bécsi út oda-vissza 9312 forintba kerülne. (Élttől Gyors segítséget kaptak azok a dolgozók is. akiknek a ja- vaslatuk kísérleteinél illetve megvalósításánál költségeik merültek fel. de a megtérítés a vállalatok részéről késett. Például Baer Mátyás és tár- sa szív-, tüdőpumpa találná- nya elkészítésével kapcsolatos kísérleti költségeit az Egész- ségügyi Minisztérium többszö- ri kérésre sem utalta át In- tézkedésünk alapján a mi- nisztérium kifizette a 29158 forintot. Bakos István pana- szólta, hogy ..Olajtüzelésű be- rendezés” című javaslatát a Sütőipari Vállalat bevezette, megvalósítási szerződést el— fi János bácsi? Maga mit mondott1 י— Azt mondtam: éhesek vagyunk. Akármit kérde- zett, mindig csak ezt mond- tam. Nem féltem tőle. Iga- zán, nagyon éhes voltam... Az ötödik napon újra ki- szálltak, akkor azonban már nem álltak ott a fegy- veresek. Néhány elöljáró volt csak a bányatársaság- tói az aknaudvaron, de azok nem kiabáltak. Később hal- látták, Vasason, Somogybán és Pécsbányán is sztrájk volt. — Sohasem felejtem el azt a nyarat. Egyik sztrájk kő- vette a másikat, kit a csend- őrök vittek el, kit katoná- nak soroztak, aztán vála- mikor ősz elején jött a hír: győztünk, visszaállították a nyolcórás munkanapot... Az elbeszélés végeztével hirtelen csend támad a szó- bábán. János bácsi a kabát- ja után matat, mutatniakar- ja a kitüntetést, amit a Ta- nácsköztársaság 40. évfor- dulója alkalmából kapott, de aztán hirtelen más jut eszébe: — A fiataloknak gyakran mesélek ezekről a dolgok- TÓI. Végh Jóskát is emle- getem, aki az elnökünk volt, de csak néznek, mert senki sem hallott még róla. S látja, ez fáj nekem ... (Békés S.) ÉHESEK VOLTUNK széliünk, s kettőkor elindul- tunk a kas felé. A máso- dik nap már vártak bennün- két a csendőrök. Nem tu- dom, honnan tudták, kit keil keresni, de mindjárt engem vettek körül. Odaát- litották a kazán mellé, égé- szén közel. A nap éppen az arcomba sütött. Sokáig kel- lett ott állnom, izzadva, szédelegve, míg aztán elve- zettek az őrsre. Másnap reg- gél mindenki engem lesett Na, mi volt? — kérdezték. Megvertek? — Dehogy — mondtam, mert nem akar- tam, hogy féljenek. Hát ak- kor? Mit hát akkor? Kettő- kor megint kijövünk... A csendőrök természete- sen újra ott álltak. Ahogy kiléptek a kasból, mellük szinte nekiütközött a feltü- zött szuronyoknak. Az őr- mester már tudta, kit kell kiemelni. — Na, jöjjön csak Puf- ler — mondta, s kilódította a többi közül. Ennyi év után nehéz elmondani, mit érzett akkor. Mikor kérde- zem, csak ül s mosolyog. — A parancsnok igen go- romba ember volt — mond- ja. — Rettenetesen tudott kiabálni. zuhant egy óriási kő. Azóta nyomorék vagyok... A szekrényhez megy, ké- pékét, iratokat keres elő. Ahogy múlnak az évek, s fogy az ereje, mind erő- sebb benne a vágy: megmu- tatni, milyen emberek vol- tak ők, egykori szabolcsiak. — Itt alakult meg a bá- nyavidék első legális szak- szervezete is 1900-ban. Én 1901 óta vagyok tag. A hatvanhatéves mozgalmi múlt talán legszebb emléke az 1917-es tavasz. A kor- mányzat — a háborús igé- nyekre hivatkozva —, is- mét tíz órára emelte a munkaidőt, a bérek azon- bán nem emelkedtek ennek megfelelően. A többletmun- ka és a fokozódó drágaság elkeserítette az embereket. — A sztrájk, ha jól em- lékszem, Scholl-aknán kéz- dödött. Aztán következtünk mi, a Ferencz József-akna munkásai. Több mint öt- százan voltunk akkor. Én jobbára kömunkára jártam, mindenki ismert. Három- négy szem krumpli volt az ebéd. Még sója se volt min- denkinek ... Délután né- gyig kellett dolgozni, míg aztán egy napon — már nem emlékszem, pontosan mikor is volt —, össze beDMn évvel ezelőtt, U17 tzvaszáa kezdődött z pécsi btnyamunkásság nagy sztrájkharca a nyolcórás munkanap visszaállításáért. A kép 1899-ben készült. Elöl komor, ünnepélyes ar- cú férfiak állnak, nyakken■ dósén, kikeményített ing- ben, mögöttük néhány ijedt szemű lány, nemzeti színű kokárdával; leghátul gyere- kék, kamaszos kiváncsisko- dóssal nyújtózkodva. — Ez vagyok én — mond- ja Pufler János bácsi —, ez itt, ez a szőke. Tizenkét éves voltam akkor... •— Milyen alkalomból ké- szült a kép? — Ez a szakszervezet il- legális vezetősége. Mulatsá- got hirdettek, hogy minden- ki összejöhessen, s Így sen- kinek sem tűnt fel, hogy a vigasság ürügye alatt mun- kásegylet van megalakuló- bán... Az öregmeszesi bányászok apraja-nagyja ismeri Pufler Jánost. Kackiásan kipödöri- tett bajsza hetykeséget köl- csönöz arcának, de ha fel- áll, egyszerre öreg és eset- len lesz. Hajlott háttal, esi- pőre tett kézzel lépdel. — 1929 áprilisában sze- rencsétlenül jártam. Rám<
