Dunántúli Napló, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-26 / 73. szám
A pálinka erős volt és keserű, de melegített és szívesen ittunk volna még egyet. A szőke tizedes intett Kurtnak. Kurt odament és intett nekünk is, miután néhány szót váltott a tizedessel. Az úgy vélekedett, hogy mi elvesztettük az eszünket. Ha nincs pén- zünk, adjunk el valamit. Megkérdezte, honnan jöttünk, és merre tartunk. Elmondtuk, a kaszárnyában várjuk, hogy a Krímbe röpítsenek minket. Erre komoly képet vágott, és nem szólt egy szót sem. Ezután megkérdeztem, hogy itt mit lehet- ne piacra dobni, ő így válaszolt: mindent. El lehet adni min- dent. köpenyt és sapkát, vagy alsónadrágot, órát, töltőtollat. A köpenyünket nem akartuk eladni, egyrészt mert tilos volt, másrészt akkor nagy hideg volt Ogyesszában. Kiürítet- tűk zsebeinket: Kurtnak volt egy töltőtolla, nekem órám! Erichnek pedig egy bőr pénztárcája, amelyet sorshúzáson nyert a kaszárnyában. A tizedes átvette a három tárgyat és megkérdezte a kocsmárosnétól. mennyit ad értük. Az min- dent gondosan átvizsgált, közölte, hogy rosszak és 250 márkát ajánlott fel. 180-at csupán az óráért. A tizedes azt mondta, hogy kevés a 250, de azt is mondta, ha mi holnap elrepülünk a Krím felé, akkor már mindegy lesz az egész, fogadjuk csak el. Ketten a katonák közül, akik azt dalolták, hogv ״Mexikó- bán süt a nap”, odajöttek asztalunkhoz és megkocogtatták! a tizedes vállát, az bólintott és elment velük együtt. A kocsmárosné nekem adta az egész pénzt, és én min- degyikünk számára rendeltem két adag disznósültet kenyér- rel, és pálinkát nagy pohárral. A hús friss volt és zsíros, forró és majdnem édes. a kenyeret átitta a zsír, és azután még egy pohár pálinkát ittunk. Ekkor a kocsmárosné kö- zölte. hogy nincs több disznóhús. csak kolbász. Mindegyikünk evett még egy darab kolbászt, s hozzá habzó fekete sört it- tunk, majd még egy pohár pálinkát, és süteményt is őrölt dióval. Aztán még többször ittunk pálinkát, de nem része- gedtünk le: melegünk volt és jól éreztük magunkat. Nem vettük észre az alsónadrág műszál-anyagának szúrásait, vagy a pulóvert. Üj katonák jöttek be és együtt énekeltünk vala- mennyien: ..Mexikóban süt a nap.” H . elkótyavetyélni valónk. A sötét, göröngyös utcákon nem volt világítás, s mikor odaértünk az őrséghez az őrszem szólt, hogy menjünk be az őrszobára. Az őrszoba meleg volt, száraz és koszos, bűzlött a dohányfüsttől. Az altiszt leszidott minket, s közölte, hogy majd meglátjuk a következményeket. 5״Íjjel mégis nyugodtan aludtunk, és másnao régnél ismét a macskaköves utakon szállítottak ki a repülőtérre. Ogyesszá- bán hideg volt. az idő pompás, tiszta és véglegesen beszáll- tünk a repülőgépekbe. És amikor felszálltunk, hirtelen rá- jöttünk, hogy soha többé nem térünk vissza, soha többé... (Flórián László fordítása) Kovács Péter: Alvó Heinrich Bölls Akkor Ogyesszában... Heinrich Böll német író, a háború utáni írónemze- dék egyik legtehetségesebb tagja. Az NSZK-ban él. Bár műveiben érződik a hagyományos katolikus vHágszemlé- lete és a neorealista törekvései közötti ellentmondás, nagysikerű humanista regényeiben (Ádám, hol voltál?, Magukra maradtak) bátran szembefordul a háborúval és a militarizmussal. ׳ י» agyon lassan haladtunk, mert még túl korán volt. A sötétben szembetalálkoztunk katonákkal, akik a kaszárnya felé igyekeztek. Mások a kaszárnya irá- nyábói jöttek és elhagytak bennünket. Szorongás volt ben- nünk a rangjelzésektől és legszívesebben visszatértünk volna, de tudtuk azt is, ha ismét bent leszünk a kaszárnyában, az elkeseredés mar majd bennünket. Mégis jobb inkább a féle- lem, mint az elkeseredés a kaszárnya fekete, mocskos falai között, ahol cipeltük a kávét, ismét csak cipeltük a kávét, és kenyeret raktunk be a front számára, s ott szaladgál a géhás finom bundájában, mialatt minket megvesz a hideg. Olykor balról vagy jobbról egy-egy ház következett, mely- bői sötétsárga fény pislogott kifelé, hangokat is hallottunk, világos és idegen, félelmes és rikácsoló hangokat. Majd a sötétségben elérkeztünk egy egészen fénylő ablakhoz, ahonnan lárma hallatszott, s katonák hangja, ahogyan dalolták: ״Me- xlkóban süt a nap . ..” Belöktük az ajtót és beléptünk: odabent meleg volt é£ lüst. Katonák ültek itt, nyolcán vagy tízen, némelyik mellé asszony is került, ittak és daloltak: az egyik hangosan fel- nevetett, mikor beléptünk. Fiatalok voltunk és alacsonyak, a legalacsonyabbak az egész zászlóaljban: egyenruhánk vado- natúj, karunkat és lábszárunkat szúrta a műrost, alsónadrá- gunktól és ingünktől viszketett csupasz bőrünk, még puló- verünk is teljesen új volt és szúrós. Kurt, a legkisebb ment előre és asztalt keresett: ő tanuló volt egy bőrgyárban, mindig csak arról mesélt, hogyan ké- szíttk ki a bőröket, noha az gyártási titok volt, s még azt is elmondotta, hogy mennyi volt a haszon rajta, bár ez egészen szigorú üzleti titok Letelepedtünk melléje. Egy kövér, fekete asszony jött ki a pult mögül, jólelkű ábrázattal, megkérdezte, mit akarunk inni. Először megkér- deztük, mibe kerül a bor, mert mi már hallottunk arról, hogy Ogyesszában minden nagyon drága. — öt márka egy palack — mondta az asszony, s három palack bort rendeltünk. Sokat vesztettünk a huszonegyen és megosztottuk, amink még maradt: mindegyikünknek tíz már- kája volt. Némelyik katona evett. Sült húst ettek, amely még gőzölgött a fehér kenyérszeleten, mások fokhagymás kolbászt ettek és most mi is rájöttünk, hogy éhesek vagyunk. Amikor az asszony odahozta a bort, megkérdeztük, mibe kerül az étel. Azt mondta, hogy a kolbász öt márkába, a hús kenyér- rel nyolcba. Mint mondta, a sertéshús egészen friss, de mi mégis három adag kolbászt rendeltünk. Egyik-másik katona csókolgatta asszonyát, vagy egészen nyíltan ölelgette, úgy, hogy mi nem is tudtuk, merre nézzünk. A kolbász forró volt és zsíros, a bor nagyon savanyú. Miután elfogyasztottuk a kolbászt, nem tudtuk, mi- tévők legyünk. Már nem volt mit mesélnünk egy- másnak tizennégy napig feküdtünk egymás mellett a vagon- bán és mindent elmondtunk már. Kurt bőrgyárban dolgozott. Erich egy parasztgazdaságból jött, én pedig iskolából: a szó- róngás még mindig bennünk volt, de legalább nem éreztük többé a hideget . A katonák akik a nőkkel csókolóztak, most felcsatolták lerékszíjukat és eltávoztak az asszonyokkal együtt; kedvesen kerek arcúak csevegtek és csacsogtak a hat katonával, gon- 301־ om. hatan voltak, de öt biztosan Csak a berugottak ma- !׳adtak tovább, akik a ,Mexikóban süt a nap”-ot danolászták. Egyikük, aki a pultnál állt, egy hosszú szőke tizedes, most felénk fordult és ismét kinevetett bennünket. Azt hiszem, túl csendesen és mereven .ültünk az asztalnál, kezünk a térdűn- kön. mint az oktatásnál a kaszárnyában. Majd a tizedes szólt valamit a kocsmárosnénak és az fehér pálinkát hozott nekünk, aránylag nagy poharakba. ״Fel kell őt köszönte- nőnk” szólalt meg Erich és térdével noszogatott minket. Én nedig addig kiáltottam• ״Tizedes úr”! amíg észre nem vette, hogy hozzá ־zó'ok. Ekkor Erich ismét a térdével irányított bennünket, felálltunk és együtt kiáltottuk: ״Egészségére tize- des úr!”. A többi katona hangosan nevetett, de a tizedes fel- emelte poharát és átkiabált hozzánk: ״Egészségükre, gránátos urak!” ... Pécsi utcák, házak, emberek I I » rr ״ Hőerőmű ben szigorúbban, mint a lakáskultúrá- bán... Állunk a Pécsi Hőerőmű udvarán és arra gondolunk, hogy egy mai ipari üzem architektúrájában mennyire ha:׳- monikusabban valósul meg a tartalom és a forrna egysége, mint némelv mo- dernnek nevezett, korszerűen berende- zett magánházban. A kis családi m-״ ״eska!ács-palotábaהי ״! s ..modern vo- nalú” fürdőkád, de krumplit tartanak '־!enne. Beépített szekrényeket terveze’t íz építész, de a kabát falbavert szögön lóg. A konyhában villanytűzhelyen főz- nek. de a hímzett fnlvédr01-׳ szerencse- malacot kergető, létrás kéményseprő mosolyog. ft! minden tárgynak, eszköznek sze* repe van. A téralkotás a funk- aiónak van alárendelve. A falak, a :׳samokok helyét a technológiai folya- mát szempontjai határozták meg. A vé- letlenszerű díszítőelemek ♦ellesen hiá- nyoznak. A vonalak élesen metszettek -\nekdatikus jeleneteknek, dekoráció- iák, érzelmi tartalomnak nem iu+ott hely. A gondolatot az építészeti szér;ezet, a konstruktív formaszerkezst hordozza. Az épületen az anyag törvé- nyei uralkodnak ... Ez az a nyelv, amelyen a modem ..ipari szép” szól az emberhez. Az üzem helyét éppúgy a szükség- szerűség jelölte ki. mint hajdan az emberi településekét Egy szénből vil- lamos energiát előállító erőmű helyét szám, amit a honfoglaló magyarok kö- töttek lovukra, az üvegvitrin ala*~ megcsodált műremek. Az avar gabonatartó edény vonalait a modern י’ vösművészet és a keramikus Picasso tanulta el. Képzeljünk el egy kiállítást: Az evő- eszköz története... A szerep, a tárgy funkciója évezre- áeken át ugyanaz volt. Külső megje- ienése, szín- és formaalakítása viszon׳ ׳:oronkint változott. Miért? A munkaeszközöknek, a gyakorlati !árgyaknak. az ipari formáknak nem- csak használati értékük, de esztétika becsiük is van. A modem ipari formatervezés nem-ak a múltra vonatkoztatva isme״’ ezt föl, hanem következtetéseit is le- vonta, s a kor művészeti problémán szerkezeti és formai törvényeit a mai gyakorlati tárgyak világában is alkal- mazta. Szinte azt mondhatnánk: az edények, autók, és rakéták formavilá- gában sokkal következetesebben, mi 1t a táblaképeken. A gépek, a munka- eszközök, az ipari üzemek tervezésé A z út a hőerőműhöz a Kossuth ** Lajos utcai vasüzlet kirakatá! keresztül vezet. Persze csak képletesen szólva. De ahhoz, hogy egy hatalmas üzem építészeti formáiban fölfedezzük a szépet, az .,ipari szépet”, mégis csak egy vasbolt kirakata előtt kell előszót megállni. Mennyi remek formájú tárgv néz ránk az üveg mögül! Csavarhú- zók, laposfogók, szeneslapátok ... Tesz- taszűrő, tejeslábas, ruhaakasztó Köszörűkő. kézi permetező, ekevas . Hát hogyan? Ezek a tárgyak szépek is lehetnek? A használati eszközöknek nemcsak funkciójuk, céljuk, anyaguk de esztétikai értékük is van? A somogyi pásztor egy darab ökör szarvból szinte remekmívű ékszerdo bozt faragott, s aztán sót tartott ben- ne. A tulipános láda közönséges bútor darab volt a parasztházban. A mázas, írásos mintájú csuporban tejet és nerr virágot őriztek falun. Az ásatásoknál római kori cserép- darabok kerülnek elő a földből. A mé• ses valaha közönséges világító eszkö? volt; ma a tárgy arányait, esztétikai értékét becsüljük. A hajdani lőszerA kkor Ogyesszában nagyon hideg volt. Minden reggel nagy, zörgő teherautókon haladtunk végig a macska- köves utakon a repülőtérre, fagyoskodva vártuk a szürke madarakat, melyek a starthelyre gördültek. Az két napon azonban, éppen amikor beszállásra készül- parancs érkezett, hogy az időjárás nem alkalmas a re- sűrű a köd a Fekete-tenger felett, vagy mélyen jár- felhők, s mi ismét beszálltunk a nagy, zörgő teher- sutókba és a macskaköves utakon visszatértünk a kaszár- lyába. xr pülesre. nek a f A kaszárnya túl nagy volt, piszkos és tetves, s a földön guggolva, vagy a koszos asztalon végighasalva huszonegyez- tünk vagy énekeltünk, s az alkalmat vártuk, hogy túl le- gyünk a falon, A kaszárnya tele volt várakozó katonákkal, egy sem mehetett be a városba. Az első két napon hiába kísérleteztünk kilógással, elcsíptek bennünket és büntetésből nekünk kellett cipelni a forró kávésvödröket és a kenyeret kirakni: és ott állott mellettünk egy géhás olyan csodálatos szőrmebundában, amelyet csak a fronton szabad viselni, szá- molt, hogy egyetlen kenyeret se tudjunk meglovasítani. Arra gondoltunk ekkor, hogy ez a géhás csak számol, de nem fi- zet Az égbolt Ogyesszá felett még mindig felhős volt és sö- tét, az őrszemek fel s alá járkáltak a kaszárnya fekete, pisz- kos falai előtt. A harmadik napon csak arra vártunk, hogy egészen be- sötétedjék, aztán egyszerűen elindultunk a főkapun keresztül, s mikor az őrszem megállított bennünket, annyit mondtunk: *Szecsini vezénylés” és átengedett mindnyájunkat. Hárman voltunk, Kurt. Erich és én. nagyon lassan ha- ladtunk. Még csak négy óra volt. de már egészen sötét. Nem akartunk mást, csak kikerülni a hatalmas fekete, mocskos falak közül, és most. amikor kinn voltunk, szívesen lettünk volna ismét belül. Mindössze nyolc hete voltunk katonák, szorongással telve de azt is tudtuk: ha bent lennénk, feltét- lenül csak kifelé kívánkoznánk, s az egész ügy lehetetlen lenne. Különben is csak négy óra van, aludni se tudnánk a tetvektől és a nótázóktól, s amiatt sem, mert féltünk és re- ménykedtünk egyszerre, másnap reggel kedvező lehet az idő a repülésre, mi elindulunk a Krím fölé, ahol a halál vár reánk. Nem akartunk meghalni, nem kívánkoztunk a Krím fölé sem, de nem bírtunk tovább gubbasztani ebben a sötét, szennyes kaszárnyában, ahol minden bűzlött a pótkávé sza- gától, ahol mindig kenyeret kellett rakodni a front számára, ahol mindig ott állt a géhás a front számára készült bundá- jában, és folyton számolt, nehogy egyetlen kenyér is el- tűnjön. Nem tudom, mit is akarunk. Lassan baktatunk befelé a sötét, göröngyös külvárosi utcákon: a kivilágítatlan. alacsony házak között csak néhány elkorhadt karó keríti el az éjsza- kát és azon túl pusztaság látszik, pusztaság, mint otthon, ahol azt hiszik, hogy egy utcát alapoznak, csatornát ásnak és mérőlécekkel járnak ide-oda, s ott csak rom van, hamu és törmelék, ismét fű nő. nyers vad fű, buja gyom, és már nem látható a tábla: ״Törmelék lerakása tilos”! Mert már túl sok törmeléket hordtak reá .. Pestiek és vidékiek görcs következte- ben félaléltan húz- tak ki a vízből, íz- óta ez a vonzás nem túlságosan erős. Pest vonzása erő sebb volt. Lelkileg félkész állapotban éltem és éppen emiatt, ha Pestre kellett mennem — ami gyakran meg történt, — réggé, úgy éreztem, hogy már vissza se me- gyek, este meg úgr hogy semmi pénzér: sem tudnék ott élni. Egyszer aztán el- dőlt a kérdés. Fenn voltam egy tani > Igámon közvetlent! a háború után. 4 külső András sy úton laktam, ״ala- hol a wursli mö gött. Dolgom pedig esténként a Zug- lóban volt. Onnan! mindig idejében el- jöttem. Most már \ nem emlékszem az útvonalra. Tudom hogy volt benne két autóbusz és há- rom villamos át- szállás. — Közben megfordulton a Nyugatinál és jár- tam valamelyik hí- dón is. Megfigyel- tem. nagyjából há- romnegyed óráig szokott tartani az út. Egyik este aztán megkérdezték Zug- lóban, hogy tulaj- dónképpen hová is megyek. Megmond- tam. — Na. gyere elkíserünk! És a lakás ajtó- ból, ahonnan kilép- tünk, keresztül ve- zettek egy rövid utcán gyalog. Máris otthon voltam. Tartott pedig íz egész út öt percig Akkor megértet- tem, hogy ez az Is- ten ujja és igazi pesti sohasem lesz belőlem. Maradtam. Szőllősi Kálmán ez nem valódi pesti volt, csak elfajzott vidéki. TUDAKOZÓDUNK Leszállók az előbb említett 2-esről a Parlamentnél. Ezzel különben úgy va- gyök, mint Archi- medes a fix pont- tál. Csak úgy tu- dók egy várost ki mozdítani a sarká- ból, ha megvan ez a pontom. Pesten is szere- tem ezeket a szép kerek tájékozódási pontokat. Szóval a Parlamenttől me- gyek valahová, ami- kor egy vidéki ma- gyár rámront és kérdi tőlem, hogy hol van a Nemzeti Bank. Fogalmam sem volt merre találja Most már ketten közösen elvadász- tunk egy csinos. szelíd leányzót. 0 is vidéki volt. Erre én elbátortalanod- tam és sorsára hagy tam honfitársamat ö egyedül kiválasz- tott ezután egy fér- fit. Az is vidéki volt. Mellesleg én is ót szúrtam volna ki Minden esetre volt benne valami kisér- teties. Nem hiszem hogy látótávolsá- gon belül akadt volna még egy vi- déki. Pompás or- runk volt! Bár van még má- sik lehetőség is. Vagy nekünk vidé- kleknek van az áb■ rázatunkon valami jámbor, joviális bár- gyúság, vagy a nes tieknek valamilyen kérdezést gátló ag- résszivitás. Több eset nincs EGYSZERŰ TÖRTÉNET Mindig vonzot' Pest. akár az uszo- dóban a mély víz Egyszer azonban EREDETI VAGY HAMISÍTOTT Felszállók a Du- na-parton a 2-es villamosra. Egy kö- zépkorú nő is. Vele szemben egy 50 év körüli pesti könyö köl. Az asszony tő- le kérdi meg, hogy höl kell leszállnia. Erre felélénkül, mint száraz hagyma eső után és ma- gyarázni kezd, köz- ben az ujján szá- mól. — Egy. kettő, há- rom, négy öt. Szó- val innentől szá- mitva az ötödik megálló! Nem a ne- gyedik! El ne té- vessze! Az ötödik' Ekkor felugrott, mert le kellett száll- nia. Még az ajtó- bán is megkapasz- kodott. Feltartotta a forgalmat és visz- sza sivalkodott. — Nehogy a ne- gyediken szálljon le nekem! Az ötödi- ken! Egy, kettő, há- rom, négy, öt! Amikor a villa- mos megindult, ba■ rátunk még ott állt a járdán és mutat- ta az öt ujját. Hogy is mond- jam ? Látni kellett volna, mert leírni elég nehéz. Fölé- nyes voll, öntuda- tos. mérhetetlen se- gítőkész és mint az álló tó vizén a zöld alga. úgy terpesz- kedett el arcán az a leírhatatlan ön- tudat, hogy segít- hét valami szeren- csétlen vidékin, 5 a pesti. Most kedves 01- nasó hajlandó vagy felületes ítélkezésre — Ilyen egy ron- da pesti! — mon- dód. Vagy azt mon- dód, felcserélve a sorrendet: — Egy pesti ilyen ronda! Megnyugtatlak, nem lesz igazad. Fogadást ajánlok,
