Dunántúli Napló, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-26 / 49. szám

ARANY JÁNOS

Születésének 150 éves évfordulójára

tépő 8 versikét, amelyeket Csillag-hulláskor címmel ta- lálunk az Arany kötetekben, amikor mégis rákényszerítik a ״Szent István rend”-et!

Székács, Arany. Szilassy,

S hazánk több ily pimaszi

Keresztekért akarnak

Sirt ásni a magyarnak

— írja pl. keserűen az egyik- ben.

És vajon nem a népéért síró Arany, a 48-as eszmék elsikkadása miatt zátonyra futott törekvések költője zo- kog-e önmarcangolón egyik öregkori versében is, A ré- gi panasz-bnn:

Hogy reméltünk! s mint csalódánki Es magunkban mekkorát!. .. Hisz csak egy pontot kerestünk: Megtalálva, onnan estünk:

így bukásunk lelki vád.

De még akkor is, még így

is: megtörtén, reményt veszt- ve utat mutat, korhol és ta- nít ״a nép nevében”:

Mennyi szájhős! milyen lármái S egyre süllyed a naszád;

Nem elég csak emlegetni:

Tudni is kell jól szeretni, Tudni bölcsen a hazát

— írja ugyanebben a versében.

I me Arany két arcképén *־ mások a vonások, de ugyanaz rajtuk a szem, ugyanaz a lélek tükröző- dik bennük. A népét és hazáját nem frázisokkal és nem gyűlölködő soviniz- rnussal, de igazi mélységgel és kitartással szerető ember lelke. A valóság problémái- val való vívódás költője ő, nem a valóságtól való elfor- dulásé vagy éppenséggel a dekadenciáé. Nem Petőfi el- lenpólusa, hanem kiegészítő- je. Ezért becsüljük olyan őszintén a megtört, sőt a hallgató Aranyt is, bár a mi emberi magatartásunk tér- mészetszerűen különbözik et- tői.

Március 2-án, születésének 150. évfordulóján sokan ün- neplik. Az írók a halhatatlan írót, a műfordítók a kiváló műfordítót, a tudósok a nagy tudóst, a pedagógusok a nagyszerű pedagógust, a szer- kesztők a jó szerkesztőt, a muzsikusok a tehetséges mu- zsikust, az olvasók pedig az egész Arany Jánost, aki cső- dálatosan szép és mély köl- tészetével, tiszta emberségé- vei és igaz hazafiságával ma is gyönyörködtet és tanít bennünket.

Dr. Kolta Ferenc

ség, önzetlen barátság és felelősségéráét, ami ugyanezt az öregembert másnap Kerekes után űzi, a szaka- sósnál ״maibb” ízt ad Fábri filmjé- nek. Éppen a tiszta arányai révén tudja ezt az emberiességet olyan eró- teljesen sugározni a film — derű és tragikum életszerű egyensúlyával A filmben testvériesen megfér egymás mellett a legszömyűbb borzalmakat bemutató képsor — beleértve a fan- tázia-szülte, nyomasztó lámpaemyő-je* lenetet, ami félelmetes újszerűséggel jelezte a fasizmus embertelenségét — valamint a legvadabb bohózat-ötle- tek, a gyorsításokkal, trükkökkel, ki- merevítésekkel stb. Az idővel való ilyen tudatos és hallatlanul szigorú logikára épülő játék, a filmművészet legmodernebb formaelemeinek ez a bátor felhasználása magasfokú mű- vészetté rendeződik egy olyan alkotó kezében, aki súlyos és nagy gondola- tokát tud elmondani, aki tökéletesen ismeri a pszichológia törvényeit, s aki a főhősben végbemenő folyama- tot mindenki számára asszociációs lehetőségekkel tudja felruházni.

A szereplők egytől-egyig kitűnőek., Csak egészen kiemelkedő színészek képesek villanásokban is olyan pon- tosan megkülönböztethető, voltakép felejthetetlen figurákat megalkotni, mint a furcsa, ideiétmúlt, groteszk baráti kör tagjai. Páger Antal (Ke- rekes) mellett így elsősorban Kőmí- vés Sándort, Balázs Samut, Szendrő Józsefet. Rajz Jánost és Kovács Ká- rolyt kell említeni, de Básti Lajos is hibátlanul elevenítette meg a rendőr- főkapitány-benzinkutast és Apor Noé- ml is a Vörös Nőt.

A rendező mellett Illés György operatőrt dicséri az ötletben, mozgé- konyságban sohase lankadó kamera — ebben a filmben különösen — dön- tő jelentőségű szerepe.

a r

másra torlódnak — közöttük pedig ott botorkál, esetlenkedik Kerekes úr, egykori szelíd patikussegéd, a Jó ember”, aki egyetlen meggondolatlan, gyáva és tudat alatt talán valóban rossz szándékú ״hacsak”-kal a ha- Iáiba juttatott két embert.

Fábri t elsősorban az a kérdés Íz- gatja Itt is, hogy hogyan viselkedik

— hogyan viselkedhetik — az ember, nem a hős, nem a szent, hanem csak a köznapi átlagember egy olyan vi- !ágban, amelyben az erőszak, a féle- lem, az aljasság van hatalmon. Egy- általán: az átlagemberről akar el- mondani egyet-mást, akiben, a század roppant nyomása alatt, az emberi- séget szorongató fenyegető veszélyek árnyékában potenciálisan benne él a gyilkos. Kerekes úrban is, hiszen hogy nyomasztó-bénító emlékeinek súlyától szabadulhasson, gondolatban egy-egy gyilkosság árán életének tér- helő tanúitól akar megszabadulni. Nem beszélve az ״Igazi” gyilkosságá- ról, arról az esetről, amikor meg- Toppantotta gerincét a félelem.

Szó van persze a filmben egy más- fajta igazságról, a megbékélés és megbocsátás igazságáról. A hétköz- napok törvényeiről, amelyeknek ér- tőimében békességben és barátság- bán, gyűlölködés nélkül élni egymás mellett — legalábbis ennyi, amit meg kell tennünk. A parodizáló szándék- kai, mégis enyhe megbocsátással be- mutatott öregemberek kis társasága

— a különös módon közéjük csöppent idegen nővel együtt — éreztet 11 vés- mit: az egymásrautaltság csendes bé- kéjét. A tragikomikus ״bírósági tár- gyalás” részvevőiben fellobbanó em- lékezés, és különösen az öregember- nek — akinek kiirtották a családját

— az a mámortól támogatott vádoló szigorúsága, gyűlöletet sejttető ke- ménysége mesterien érzékelteti, hogy felejtésről szó sem lehet. Mégis, az a fajta bölcs derű, előrenéző emberUtószezon

Új magyar film

A rendező maga azt morwija a

film műfajáról: ״Tragikomédia. Bo- hóetréfa. Fájdalmas groteszk, némi szégyenkezéssel. Nem tudom ponto- san. Ilyen műfajt eddig még nem

csináltam.”

Ez a műfaji meghatározhatatlan- ság természetesen nem bizonytalan- Ságot takar, hanem éppen ellenkező- leg: bátrabb és erőteljesebb előre- lépést a filmművészet vívmányainak felhasználása felé. Másfelől Fábri pontosan tudta, hogy mit akar. a té- ma többrétegű, a benne rejlő gon- dolatok bonyolult és sokrétű rend- szere sokféleképpen megfoghatja a nézőt, számtalan húrt megrezdíthet benne. Fábri tehát a témát teljes mélységéig, de a viszonylag köny- nyebb. érzelmi megközelítésre is le- hetőséget adva dolgozta fel. Maga nyilatkozta, hogy nem tud belenyu- dogni abba, hogy a nagyobb fajsúlyú filmek az embereknek csak a szű- kebb körét vonzzák, szeretne kap- csolatot találni a ״könnyű” filmek kedvelőivel is, mert a film végső soron mégk■ tömegművészet. Nos. az Utószezon valóban úgy sikerült, hogy alkalmas erre a szerepre is: lehet rajta nevetni is, van benne vígjáték és szatíra, tragédia és groteszk. S mind magas színvonalán.

A történet magva nagyon egyszerű: egy nyugdíjas patikust egy baráti hecc kapcsán hirtelen elfog a lelki- ismeretfurdalás, egy régi-régi, nem is szándékosan elkövetett bűne miatt. A groteszk módon összejátszó körül- mények, a megelevenedő emlékek és a verejtékes fantáziálások síkjai egyJenő a beteges fáradtságét, a Nyugat költői a dekadencia előképét ünnepük benne és csak öregkori líráját vélik igazán értékesnek (Koszto- lányi), szembeállítva a ״be- teges” Arany modernségét az ״egészséges” Petőfi elavult nyárspolgáriságával (Babits). Császár Elemér, a két világ- háború közti irodalomtörté- net neves képviselője ״túl- érző fájvirág”-ként emlegeti Arany Jánost stb. Mások — hallgatva nagyszerű lírájáról — Aranyt tipikusan epikus költőnek minősítik, aki nem avatkozik a világ dolgaiba, csak csendes belenyugvással regisztrálja azokat. A felsza- badulásnak kellett elkövet- keznie, hogy az eseményeket harcias elszántsággal formál- ni igyekvő Aranyról is szó essék, és méltó megbecsülés- ben részesüljön remek ifjú- és férfikori lírája.

Az ő megítélésében is ke- !׳ülnünk kell azonban az egy- oldalúságot. Ma már tudjuk, hogy a két Arany-kép közül egyiket sem szabad ki- zárólagosnak tekintenünk, még szembeállítanunk sem szabad őket, mert , ugyanaz a vágy, törekvés, eszmekor te- szi a költőt harcosan opti- mistává, önmagában és né- pében bizakodóvá, amelynek eltiprása, meggyalázása és félrelökése elkeseríti, idő előtt aggastyánná teszi. A nép fiaként ír fiatal korában a Toldi Miklósok emberi nagyságától, szép jövőjéről és a rókalelkű Györgyök hit- ványságáról, pusztulásra érettségéről; ez az Arany János szól meghatódott együttérzéssel a szegény jobbágyról és megvetéssel a hintó utasáról és kocsisáról; a plebejus demokrata buzdít végső leszámolásra 1848— 49-ben De ugyanaz a népét szerető, a kisemmizett mii- liók ,,szívéből szakadott” Arany János szólal meg a bukás után irt fájdalmas, egy ideig még buzdító, de aztán egyre inkább panasz- kodó, háborgó, nem egyszer keserűen önmarcangoló köl- teményekben is.

Régebbi irodalomtörténe- tünk szívesen magyarázta Arany János elkomarulását egyéni bajaival: betegeskedé- sével, leánya halálával, sok hivatali teendőjével. Kétség- télén, hogy ezek is hozzá- járultak korai megöregedé- séhez. Ha azonban jól meg- figyeljük, látnunk kell, hogy költészetének hangja nem ap- ránként, fokozatosan, a ne- hézségek és bajok lassú nö- vekedésével egyenes arány- bán, hanem szinte máról holnapra változik meg; éles határvonal választja el Arany kétféle hangját, ez pe- dig nagyjából egybeesik a szabadságharc vérbefo jtásá-. nak idejével. ״Nem az va- gyök, aki voltam” — írja a szabadságharc bukása után Letészem a lantot c. költe- ményében, s valóban: 1849 után soha többé nem tud már olyan derűsen a jövőbe nézni, mint addig, lélekben megöregedett, mert Európa- szerte elbuktak a szabadság- mozgalmak, nemzeti függet- lenségünk nem valósulhatott meg, s lelkének ״jobb fele”, barátja és harcostársa, Pető- fi is elveszett; végzetesen ma- gára maradt. Szembaj, gyo- mórbaj, hivatali gondok, leá- nya halála: mind csak ké- sőbb következett be.

A népéhez, Petőfi öröké- hez hűségben megma- radni akaró, de a körűimé- nyéktől megkötözött Arany János vergődése szólal meg későbbi költeményeinek leg- többjében.

Amikor a kiegyezés alkal- mával királyi kitüntetést adnak neki, először meg- ható könyörgéssel fordul a 'kultuszminiszterhez: ״Ha le- hetséges, múljék el tőlem e pohár ...” És mennyi fájda- lommal veti papirosra — csak önmagának, íróasz- tala számára — azt az 8nét évforduló is arra kész**־ tét bennünket, hogy ebben az évben a szokott- nál többet beszéljünk róla: 150 esztendővel ezelőtt szüle- tett, 1817. március 2-án, és 85 évvel ezelőtt halt meg, 1882. október 22-én. Húszon- kilenc esztendős volt, ami- kor ״tűzokádó gyanánt tenger mélységéből egyszerre búk- kant ki”, amint Petőfi Sán- dór írta, hiszen Toldijával máról holnapra a legna- gyobbak közé emelkedett, mégis fáradt, megtört, az élet ben csalódott aggastyánként halt meg alig 65 éves korá- bán. Ifjabbkori képei szép, délceg, egészségtől viruló fér- fit ábrázolnak, verseiből is erő, elszántság és optimiz- mus sugárzik, öregkori képe és öregkori versei viszont egy vívódásokkal, csalódá- sokkal teü élet keserűségét tükrözik.

Milyen öntudatos harcias- Sággal írja első művében, Az elveszett alkotmány-bán a kor legélesebb támadását az elavult társadalmi berendez- kedés ellen, mennyi optimiz- mussal ábrázolja a Toldi- bán a nép felemelkedéséről táplált meggyőződését, mek- kora erő és öntudat sugárzik szabadságharcos verseiből (Nemzetőr-dal, Lóra!, Apri- lis 14-én stb.), és mennyi gúnnyal ostorozza a meghu- nyászkodókat, a gyávákat (A rablelkek)! Ámde 30 észtén- dőre rá, 1879-ben, amikor emléksorokat kérnek tőle az elesett honvédek szobrára, keserűségében ezt a versikét írja:

Itt nyugosznak a honvédek:

Könnyű nekik, mert élnek.

1881-ben, egy esztendővel halála előtt, 64. születésnap- ján ezeket a sorokat . veti papírra:

Nyolcvan év Ritka szép;

Hetven év Jó, ha ép;

Hatvannégy esztendő:

Untig elegendő.

Utolsó születésnapján pe- dig — alighanem utolsó ver- sében — ezekkel a szívbe- markolóan szép és sorsába tiltakozás nélkül beletörődő sorokkal búcsúzik az élettől:

Sietem hatvanhatodik évébe Köt engemet a jó Isten kévébe; Betakarít régi rakott csűrébe.

Vet helyemre más gabonát cserébe.

Két Arany János képe raj- zolódik ki verseiből: a harc, az optimizmus Arany Jánosé és a befelé füstölgő, sok a konf- liktus között őrlődő, majd Keserűen önmagába roskadó Aranyé, ö az ifjú Toldi, aki hatalmas erejével, életkedvé- pel és bátorságával legyőz minden nehézséget, felküzdi magát az ország legmegbe- :sültebb emberei közé, de. ő az öreg Toldi is, aki dohogva issa sírját, amikor megvál- tozott körülötte a világ. Egy- részt egy országot máról hol- lapra hódolatra késztető, ifjú tseni, egy öntudatos népi !arjadék, ki tollával is ״tör- ősökének él, érette, általa”, másrészt egy kiábrándult ,tamburás öregúr”, aki a ,rozzant, kopogó eszközt” már csak azért veszi kezébe, hogy vele ״gémberedő ujjait melegítse”.

D égebbi irodalomtörténe-*־*־ tünk általában csak az utóbbi képet népszerűsítette és ismerte el jellemzőnek. Már Gyulai Pál szembe ál- lította Aranyt Petőfivel, mondván, hogy a forradal- már Petőfi a fiatalság meg- *ondolatlanságának. kiforrat- lanságának a megtestesítője, Arany a forradalmi újítások- tói ״bölcsen” tartózkodó, meg fontolt férfikoré és a szelíd iregkoré Reidl Frigyes csak i tépelődő mimózatermészet tipikus megtestesítőjét látja a Toldi költőiében, Péterfi

SVÉDORSZÁGBAN JÁR- TUNK... bólintok önkénte- lenül Anne és Bruno Storm könyvének címérp. Az illú- zió tökéletes, bár az élmény még áttételesen kimerítő. Ennyit járni-kelpi, ennyi látványt, tapasztalatot befő- gadni, (s meginterjúvolni mel lesleg egy fél országot) négy év és 237 oldal keretében sem csekélység. Miiles szép szobra a borítólapon az el- röppenő látvány jelképe. A ke- letnémet társszerzők (és há- zastársak) érdeme, hogy több marad meg bennünk Svédor- szágról pillanatoknál.

Terjedelmes szókinccsel tá- mogatja esetleges jugoszláviai túránkat a Terra Szerb-hor- vát—Magyar kéziszótár közre- bocsátásával. Az általam elő- legezett lelkes fogadtatás is a mintegy nyolcvanezer szótári tételnek szól elsősorban; ilyen apparátussal már némi szakszöveget is fordíthatunk. A szerkesztőmunkát Léva- sics Elemér végezte, valamint Surányi Magda, aki eddigi ״mindenes”, a Hadrovics- féle kisszótár szerkesztésé- ben is ״benne volt.”

A legidőszerűbb beadekert a Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó hozta forgalom- ba — Vezetési ismeretek cí- mén. A Borsodi Vezető To- vábbképző Tanfolyam anya- fiából válogatott tanulmányok közt ilyen is akad: A be- szédkészség szerepe a veze- tésben, Értekezletek vezeté- se. De terítékre kerülnek ve- gyes szociológiai, lélektani problémák, az információ- rendszer néhány vezető kér- dése és szervezéselméleti öszefüggések. Újabb alkalom e kiadvány, hogy megelége- déssel nyugtázzuk: ha már a vezetés is tudomány.

Iszlám magyarul annyi mint ״odaadás, alázat”. Si- mon Róbert, az Iszlám kelet- kezése című könyvecske (Gon dalát K.) bizonyosan magyar szerzője, kimondhatatlan ne- vű források elemzése nyomán Mohamed vallásának erede- tét vizsgálja. Az érdekes (és érzésem szerint alapos) ta- nulmányt tárgyi emlékek és kultikus helyek felvételei il- lusztrálják.

Eredetileg Londonban Iá- tott napvilágot — hozzánk a Gondolat Kiadó közvetíti

— B. H. Warmington terje- delmes műve a Karthágó. A föníciai alapítású kereskedő- város egykor a Földközi- tenger nyugati részének leg- erősebb tengeri hatalma volt

— míg Róma ki nem irtja vetél ytársát. Izgalmas kísér- let e könyv a kétezeréves kultúra rehabilitálására.

Ugyancsak történelem, de egy visszafogott hangú, szin- te a kortársak háta mögött érlelt költészet krónikája a Téli kikötő. (Magvető.)

A kötet első versét még 1911-ben írta Falu Tamás, a legújabb alig kétesztendős. Eszközeit (tíz-tizenöt sorba foglalt tartalom, finoman he- gyezett poén) és témáit (sze- relem, apró élmények, elmú- lás) az elmúlt félévszázad során alig-alig váltogatta a költő. Bensőségekben tökéle- tes — kitörési kísérletei vala- hogy nem sikerültek. Olvas- mányélményük akkor teljes, ha az utolsó lapok legszebb verseiről minduntalan vissza- siklik tekintetünk az ilyen ifjúkori strófákra:

Szavam selyemmé lágyul Hogy válladat befedje. Szavam csónakká mélyül. Hogy ringatózhass benne.

*

Szavam csókká parázsul. Hogy végigfusson rajtad,

S a szavam szó lesz újra,

Ha akarod, hogy halljad.

Takarékosan osztogatva ma még a tisztelgő jelzőket, de annál fesztelenebből mozgunk a Hózápor ifjú poétáinak társaságában. Rab Zsuzsa ki- váló fordítói ízlése a sok- nemzetiségű Szovjetunió ״Uj termés”-éből válogat egy-két nagy név fedezetében. Juvan Sesztov személyében még manysi nyelvrokonunkat is itt üdvözölhetjük. Leginkább az orosz Rimma Kazakova, Ilja Fonyakov s néha Ahma- dúl ina, aztán I szkander tétHogy tetszik-e .. f bizony( lan volt még, de máris r gyón érdekelt László An regénye a Hitehagyott. B hőse, Anda Zoltánná W gyár Judit, a ״fényes szellő idején forrófejű egyetemis önkéntes munkanélküli, ma botcsinálta luxus-feleség. F lyakezdését a személyi ki túsz éveinek visszásság deformálják. A magáné] csődje már egészséges szfér bán éri utói — sorsszerűé Nyers igazságérzete, mely k rábban annyi bajba sodor most életmentőnek bizony! Ennyi a kisregény végső I csengése.

Boda Miklós

szett, aki történetesen ab! nemzetiségű. Néhányukat lenben — ez még m! bocsátható — azért kell lefordítani csupán, hogy 1 suk: nem volt érdemes.

Hárman mennek, bes2 getnek a mai német kis gényeket kínáló kötet cí adó írásában. A svéd álla polgár Peter Weiss mell kiváló művekkel képvisel tik magukat a svájci D renmatt, az osztrák Jaf Lind, vagy az NDK-t Manfred Bieler, Nem ér< mes szaporítani a szót — vasni kell őket.

Ugyanilyen célzattal éti tem meg a legújabb Kodo nyi-felújítást. A VÍZÖZi vagy húsz éve már hoz férhető volt Vízöntő eins Aki hajlandó átvágni ma! e mesés nyelvi dzsungel különleges művészi élméi ben lesz része.