Dunántúli Napló, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-23 / 46. szám
1967. FEBRUAR 23. _ _ י----------------------------------------napló Vizsgázott a Béta—1. Két Béta-aknai újító minden eddiginél könnyebb fúrógépet szerkesztett A gépből egy példány ké- szült. Ára — a német be- rendezés közel 300 ezer és a lengyel gép 100 ezer fo- rintos vételárával szemben —, alig 25 ezer forint A Béta—1. 30—35 méteres lyukak fúrására alkalmas. Egy műszak alatt átlagosan tízméteres előrehaladást biztosit, fogyasztása öt köb- méter sürített levegő per- cenként. A gépet a közel múltban kilenc hazai bá- nyászati tröszt, illetve vál- lalat főgeológusa is meg kintette, s valamennyien el- ismeréssel szóltak teljesít- ményéről. Jutalmat kapót a legjobb KISZ rakodóbrigád A bányaüzemekben min■■ den évben több tízezer mé- tér kutatófúrást végeznek — pontosan ״kitapogatva”, merre húzódnak a szénte- lepek. A bányabeli kutató- fúró-berendezések ezidáig zömmel Nyugat-Németor- szágból, illetve Lengyelor- szágból kerültek hazánkba, éppen ezért a szakemberek körében nagy érdeklődést váltott ki a hír: két Béta- aknai újító, minden eddigi- nél könnyebb, rendkívül ol- cső fúrógépet készített. Az új gép neve Béta—1. A nyugatnémet Nüsse— Gräfer P—IV/6 450 kilójá- val szemben mindössze 85 kiló. Helyigénye is jelentő- sen kisebb: míg az import- gépek 3 méternél hosszab- bak, ez alig 1 méter 50. A tröszt az új berende- zésre kísérleti szerződést kötött. A kísérletezés idő- szakában közel 2500 métert fúrtak — s ez idő alatt je- lentősebb meghibásodás nem történt. A két újító, Szta- nyó János főfúrómester és Hazafi József fúrómester, az eddigi tapasztalatok alap- ján elmondotta, hogy a gép főerénye: nagyszerűen al- kalmazható a meredek dő- lésű fejtések, illetve gurítók esetében is, ahol eddig a súlyos és nagy külföldi gé- pekkel nem, vagy csak rendkívüli nehézségek árán ment a munka Szociológiai vizsgálat Újmecsekálján A modern nagyváros Új városrész, új társadalom latok kiépítésére, illetve azok ápolására Egy országos vizsgálat része Már utaltunk arra, hogy az MTA szociológiai kutató cső- portja, a Budapesti Városépí- tési Tervező Vállalat nem- csak Pécsett és Debrecenben végzett ilyen vizsgálatokat, hanem a fővárosban is. Ki- lencezer családot kérdeztek meg. E monstre-vizsgálatftak Pécs csak szerény, számunk- ra azonban igen fontos ׳־é- sze. Érthető, hogy miért: még sohasem kaptunk ilyen átfo- gó és mélyreható helyzetké- pet Uránvárosról. Konrád György és Szelényi Iván révén plyan könyvnek beillő jegyzethez jutottunk, melyhez hasonlót Miskolcon vagy Szegeden is szívesen fo- gadnának. Kár, hogy csak néhány példányt kapott be- lőlük a város. A jegyzet ugyanis nemcsak a tanácsi /e- zetők és tervező mérnökök számára tanulságos. Haszno- san forgathatnák a pártmun- kasok, nőtanácsi vezetők, kul- túrpolitikusok és sokan má- sok is, mindenki, akit az új városrészek ügye, szocialista társadalmunk élete érdekel. Magyar László Budapesten, Debrecenben és az ország többi nagyobb vá- rosában is megfigyelték, hogy az új városrészek lakossága korban, összetételben és sok egyéb vonatkozásban vala- hogy más,. mint a régi lakó- területek népessége. Ilyen tapasztalatokat szereztünk Üj- mecsekaljárói is. Október végén lesz a 111. magyar játékfilmszemle Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsának titkára. A megye és város veze- tői és a szövetség képvise- lői a III. magyar játékfilm- szemle idejét 1967. október 23. és 28. közötti időben je- lölték meg. A filmszemlét változatla- nul a Magyar Filmművé- szék Szövetsége, a Megyei és Városi Tanács Végrehaj- tó Bizottsága és a Szak- szervezetek Baranya megyei Tanácsa rendezi Pécsett. A Magyar Filmművészek Szövetsége képviselői: Ko- vács András, Jancsó Miklós és Fehér Imre filmrende- zők felkeresték Palkó Sán- dór elvtársat, a Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökét, hogy az idei filmfesztivál prog- ramját 'megbeszéljék. A tanácskozáson részt vett Takács Gyula, a Me- gyei, és Papp Imre, a Váró- si Tanács Végrehajtó Bi- zottságának elnökhelyettese, valamint Právicz Lajos, a Helyt fog állni Egy fiatal jelölt mást érik az elismerő okle- velek. A legújabb: a KISZ KB, az Építő-, Fa- és Épí tőanyagipari Dolgozók Szak- szervezete, valamint az ÉM Építőipari Főigazgatóságá- nak oklevele az 1966. évi iparági versenyben elért el- ső helyezésért. Kulturális vetélkedők egész sora az alapszervezetekben és a munkásszállásokon, öntevé- kény színjátszó- és tánc- csoport szervezése a szak- szervezettel közösen, — csak jól működő aktívahá- lózat, jól működő KISZ- szervezet képes ilyen ered- ményekre. — Jó szakmunkásként is- merik még ma is a Miskát a 3-as főépítésvezetőségnél — mondja Horváth János, a vállalat pártbizottságának titkárhelyettese. — Már ott bekapcsolódott a KISZ- munkába. Kemény gyerek, kiharcolja az igazát önzet- lenül, a fiatalok érdekében. Az irodában ritkán lehet megtalálni, mindig közöttük jár. Olyan embernek is- merjük, aki szíwel-lélekkel végzi a feladatát. Hogy ta- nácstagnak jelölték? Hogy- ne tudnánk! Megvan a ké- pessége hozzá, a helyi isme- rete is. Ha megválasztják, helyt fog állni. (Kéri) Éppen ezért elhatároztam, hogy ha megválasztanak, rögtön végigjárom a körzetet, hogy mindenki megismerjen és bizalommal forduljon hozzám. Tisztában van azzal, hogy rengeteg közérdekű ügy és személyes panasz merül majd fel ebben a körzet- ben is, úgy akarja intézni ezeket, hogy nyugodt lelki- ismerettel állhasson válasz- tói elé. Megszokta a felelősségtel- jég megbízatásokat. Négy- száz KISZ-tag irányítását átvenni, tovább szilárdítani az ifjúsági szövetség tekin- télyét a gazdasági vezetés és bizonyos mértékig a pártszervezet előtt, — nem volt könnyű feladat. A vál- lalat telepített üzemekkel nem rendelkezik, a KISZ szervezeti felépítése a szak- mai szervezéshez igazodik. Az 1-es főépítésvezetőség- nek például Magyarteleken, Villányban, Siklóson, Pé- esett stb. vannak építésve- zetőségei, az ezeken a he- lyeken dolgozó KISZ-tagok egy alapszervezetbe tartóz- nak. De egy kivételével ha- sonló a helyzet a többi ״fő- épnél” is, a fiatalok mun- ka után rögtön autóbuszra ülnek, nem pécsi a negyed- részük sem. S ugyanakkor egy kiszes-riport ezzel kéz- dődhetett volna: Bödő Mi- hály irodájának falán egytál választó is képviselteti magát, esetleg elmondja, mit vár tőlem. Remélem, ha megválasztanak, a tanácsta- gi fogadóórámon velük is fogok találkozni. Bödő Mihály a Baranya megyei Építőipari Vállalat KISZ-bizottságának titkára, érthető, hogy különösen ér- deklődik a fiatalok élete, problémái iránt. Vagy pon- tosabban fogalmazva: sze- rét a fiatalok ügyes-bajos dolgaival foglalkozni. Alap- szervezeti titkár már 1954- tői az iparitanuló-intézet DISZ-szervezetében, öt éven keresztül pedig a vállalati KISZ-ben. Tízéves ifjúsági mozgalmi múlttal került je- lenlegi magasabb funkciójú- ba, melyet harmadik éve tölt be. Párttag, szakmája kőműves, kétszer kapott Ki- váló dolgozó kitüntetést, ti- zenegy éve, felszabadulása óta dolgozik ugyanannál a vállalatnál, most végzi a művezetői tanfolyamot. A legutóbbi időkig maga is a Sallai utcában lakott, természetes, hogy ismeri a körzet problémáit, melyek sajnos túlnyomórészt a kor- szerűtlen, nedves lakással, a régi házakkal, a PIK-kel kapcsolatosak. — Beszélgettem egy régi tanácstaggal — mondja —, bizony nem tolongtak a fo- gadóóráján a választók, pe- dig volt elintézni való elég.' Csupa idősebb ember volt jelen az Építő Ktsz Sallai utcai helyiségében a 31-es körzet kerületi tanácstagi jelölőgyűlésén, csak Bödő Mihály képviselte az ifjú- ságot a maga huszonnyolc évével, öt jelölték kerületi tanácstagnak. — Igen jól esett, hogy rokonszenwel fogadtak — mondja nyílt mosollyal —, de őszintén szólva arra szá- mítottam, hogy néhány fia- ןי latkozott, hogy jobban megbecsülik, ha dolgozik, egyéb- ként nem szeretne a férje el- tartottja lenni. További 12 százalék szerint unalmas len- ne egész nap otthon ülni. A | legtöbbnek — csaknem 39 ; százalék — az volt a véle- ménye, hogy érdekli a mun- kája. A dolgozó nők 18 szá- zaléka félreérthetetlenül hiva- tásérzetről beszélt. Különösen az értelmiségi munkakörben dolgozó asszonyok között volt magas — 40 százalék — ez utóbbi kategória aránya. Az uránvárosi segédmunká- sok és nyugdíjasok csekély, illetve töredékes aránya, az erejük teljében lévő férfiak viszonylag magas társadalmi státusa, a dolgozó feleségek nagy száma következtébén tel- jesen érthető és törvénysze- rű, hogy a családok 68 szá- zalékának háromezer forint- nál magasabb a havi összjö- vedelme. (Országos átlagban a háztartások csupán 34 szá- zaléka éri él a háromezer forintot.) Bár a családok na- gyobb létszáma miatt egy- egy főre jutó jövedelem 1050 forintra ״zsugorodik”, még így is magasabb a vidéki vá- rosok 887 forintos átlagánál. Mivel a magasan kvalifikált értelmiség tagjai — profesz- szórók és mások — hiányoz- nak a városrészből, a bányá- szók pedig többet keresnek az országos munkásátlagnál, a jövedelmek meglehetősen kiegyenlítettek. A lakótelepet a középmagas jövedelműek uralják. A szülők egymással versengve öltöztetik a gyér- meküket és ruházkodnak ma- guk is. Innen adódik az ata- pas2rtalatunk, hogy az urán- városiak nemcsak jól. hanem — Pécs többi részéhez képest — módfelett ״egyöntetűen” öl- tűzkődnek. ״Lakásimádat‘ A legtöbb uránvárosinak az volt az álma netovábbja, hogy beköltözhessek a jelen- légi lakásába. Az új lakás új bútorokra és berendezési tár- gyakra ״tart” igényt, s külön- ben is, a fiatal házaspárokra mindig a ״gyűjtögető” élet- mód volt a jellemző. Ez ma- gyanázza, hogy olyan lakás- kultusz, mondhatni lakás- imádat alakult ki a lakótele- pen, amire talán még nem volt példa a városban. Pedig már a lakás puszta fenntartása sem olcsó mulat- ság. A 130—140 forintos Iák- bér nem sok ugyan, hiszen a családok összjövedelmének 4 százalékát teszi ki csupán és még a szövetkezeti lakások ! 310—320 forintos havi tör- j lesztése sem volna magas — ha csak ennyibe kerülne a lakás. A — különben nem drága ■— távfűtés, a meleg- víz-szolgáltatás, a villany, a gáz, a házmesteri díj stb. azonban úgy megemeli a költ- ségeket, hogy a havi taksa el- éri az 500 forintot, sőt — a szövetkezeti lakásoknál — meghaladhatja a 600-at is. Ez már igazán nem csekélység, hiszen az átlagos uránvárosi család havi összjövedelmének mintegy 15 százalékát ״nyeli el” a lakásfenntartás. Ennek ellenére, a lakók egy százaléka sem gondol emiatt a lakásváltoztatásra. Mindenki arra törekszik, hogy berendezze új otthonát. Évek■ re szóló programról van szó, s — akárcsak az öltözködés- nél —, egymással versengve hódolnak a szokásnak. S bár az uránvárosi családok közel kétharmada csak az utóbbi hét évben költözött be az új lakásba, mégis, az átlag — a beköltözés óta — 23 ezer forintot költött tartós fo gyász- tási cikkekre. Nemcsak búto- rokkal ״szerelték fel” magú- kát, hanem más tárgyakkal is. A 378 család közül mind- össze 4 százalék volt azok- nak az aránya, akiknek nincs tévéje, mosógépe, 44 száza- lóknak viszont ״mindene” megvan — a mosógépen, tV-n kívül a hűtőszekrény is —,8 újabb 9 százalék autóval is rendelkezik. A kutatók megFiatal társadalom Legfeltűnőbb tapasztalataink egyike, hogy Űjmecsekaljár szokatlanul nagy a fiatal né- pesség aránya. A megfigye- lés helyességét három szám- csoport is igazolja. Egyrészt igen csekély a nyugdíjasok száma (Pécs 16,4 százalékos részesedésével szemben mind- össze 2,4 százalék), másrész! fiatalok még az erejük telje- ben lévő felnőttek is. Az ál- talános uránvárosi felnőtt ugyanis csak 30—35 éves, te- ■hát még a középkor határát sem érte el (Ezen belül a férfiak zöme 30—39, a felesé- gek többsége pedig 25—35 esztendős.) Végül — a hazai viszonyokhoz mérve — sok a gyermek, 151 gyermek jut minden száz családra. Híz csaknem másfélszerese Pécs átlagának és felülmúlja az új fővárosi lakótelepek átlagát is. Ott ugyanis természetes fogyásról beszélnek. Az ilyesminek persze nem- csak előnye van, hanem hát- ránya is. Ahol a népesség ennyire fiatal, ott minden . ״egyszerre” játszódik le. Ma az uránvárosi óvodások és iskolások egymásra torlódó hullámai jelentenek gondo- kát, 5—15 év múlva viszont amiatt ״fő” majd a fejünk, ־ hogy hol adunk lakást az ezerszám házasodó fiatalok- nak. Végül ״egyszerre” fog- nak megöregedni a mai fel- nőttek is. Ha az uránvárosi népesség nem cserélődik, Űj- mecsekalját 20—30 év múl- va az öregek városrészének ־,fogják nevezni. Ez az idő azonban még messze van, most még a 30— "715 éves felnőttek határozzák ' meg . a; .helyzetet. Mindez az '.iskolai végzettségben is meg- mutatkozik. Az uránvárosi ? férfiak 15 , százalékának egye- terhi-főiskolai végzettsége, 42 százalékának pedig legalább érettségije van. A diplomá- sok, illetve érettségizettek aránya kétszer olyan magas, -mint az egész városban. Kiegyenlített ״ jövedelem Mi sem természetesebb, hogy a felnőttek fiatal kora, iskolázottabb volta kihat a jövedelmi viszonyokra és a női munkavállalásra is. Egész Pécset tekintve a munkáké- pes asszonyok, alig több, mint féle, Uránvárosban viszont több min t kétharmada dől go- zik. Különösen az egy gyér- fnekes asszonyok járnak mun- kába. Magától értetődik, a munkavállalást befolyásolja a férj foglalkozása, illetve ke- resete is, bár nem olyan di- rekt módon, mint ahogy — első feltevésünkben — el kép- zelhetnéttk. Papírforma sze- rint ugyanis azt várhatnánk, j1 hogy az alacsonyabb jövedel- mű segéd-, illetve szakmun- kások feleségei járnak el leg- ׳ inkább dolgozni, a magasabb keresetű munkások és vezető állású értelmiségiek feleségei között pedig több lesz azott- hommaradottak száma. A va- lóság azonban mást mutat. A dolgozó féleségek és háziasz- saonyok aránya ugyanis az alacsonyabb jövedelmű kate- góriábah 64:36, az utóbbiak- bán viszont mintegy 77:23! Van persze még magasabb érték is. A 2800 forintos át- lagkeresettel rendelkező ad- minisztratív alkalmazott fér- jek feleségei között ugyanis 88 százalékot tesz ki a dől- goaó nőik aránya. Mindezt azonban csak a teljesség ked- véért írtuk le. Az ugyanis már az élőbbi két kategória összehasonlítása során kivi- láglott, hogy a nők munka- vállalását nemcsak a férj ke- reseténék nagysága befolyá- solja, hanem sok egyéb is. A megkérdezett dolgozó nők mindössze 11 százaléka állí- tóttá, hogy kizárólagosan anyagi okok miatt áll mun- kába. Húsz százalék úgy nyijegyzik, hogy Uránváros ״hű- tőszekrény-aránya” magasabb a vezető állású értelmiségiek, tehát a legjobb keresetű cső- port országos frizsider-arányá- nál. Otthonütők A fiatal házasok zöme so- hasem tartozott a szórakozta- tó intézmények mindennapos látogatói közé. Többségük mindig óvakodott az olyan ״kiruccanásoktól”, amely meg- apasztja a pénztárcájukat, ki- látástalanná teszi a ״gyűjtő- getésre” irányuló vágyukat. Az első gyermek rendszerint csak annyival járul ehhez hozzá, hogy 10—15 évre ״konzervál- ja” ezt az állapotot. Az ״otthonülés” ,tehát nem- csak az új városrészek, kö- zottük Űjmecsekalja sajátja. Ennek ellenére is elgondol- koztató, hogy az uránvárosiak 72, a debreceni új városrész lakóinak 71 százaléka —nyíl- tan és bevallottan — otthon- ülőnek mondta magát. Az otthonülés ״tünettana” néhány mondatban is* össze- ! foglalható. A megkérdezettek ; 40 sziázaléka egyáltalán, több, mint fele havonta egyszer sem megy moziba. Közel két- harmad rész sohasem látogat- ja az Olymplát és más zenés szórakozóhelyet. A munkán és bevásárláson kívül legfel- jebb a séta kedvéért mozdul- nak ki a házból. (A séta egyébként Uránvárosban, 11- letve a környékén zajlik le.) A lakás a munka utáni ״tár- sadaimi” élet, az ״összejárá- sok” csaknem egyedüli szín- terévé lép elő. Nem állítható, hogy min- den rossz ebben, ám a 72 szá- zalék mégiscsak magas arány. Főként az a nem jó, hogy a megkérdezettek fele — külö- nősen az alkalmazottak — valóságos erénynek tartják a ״begúbózás”-t, s még akkor is otthon maradnak, amikor a körülmények — gyermek stb. — nem kényszerítik őket erre. Csupán a munkásoknál és vezető állású értelmisé- gieknél jelentkezett határo- zottabb igény az ״eljárások”- ra, a mélyebb baráti kapcsoHagyományossá vált, hogy az őszi csúcsforgalom ide- jén ifjúsági brigádok se- gítik a vasúti szállítások meggyorsítását. A KISZ kezdeményezésére Baranya megyében a múlt ősszel is sok középiskolás és egyete- mista fiatal végzett szabad- idejében vagonkirakási mun- kát. A Pécsi Vasútigazgatósá- gon most értékelték a KISZ rakodóbrigádok teljesíimé- nyeit. A legnagyobb ered- ményt az Orvostudományi Egyetem KISZ-szervezeté- nek Seres László, másod- éves orvostanhallgató által vezetett rakodó brigádja ér- te el. A brigád 27 vasúti kocsiból 703 tonna építő- anyagot és szenet rakott ki Pécs állomáson. A Pécsi Vasútigazgatóság képviselői felkeresték az Orvostudományi Egyetem KISZ-szervezetét és oklevél átadásával fejezték ki kö- szünetüket a vasúti szállttá- sokhoz nyújtott segítségért. Az első helyezett rakodó brigád vezetője, Seres László és a brigád tagjai: Vass János, Lukács János, Somo- lai Zoltán és Nagy Géza el- ismerő oklevelet és szép ju- talamtárgyakat kaptak.
