Dunántúli Napló, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-08 / 7. szám
Kizsákmányon kontinens Perui indián anya gyermekével. vezérkarának, Äagy Lüfte־ Amerikában ״minden a négM ben marad”. Még hosszú éa ssehé* harc vár a latin-amerikai népre* amely a nemzeti haladásra törekszik. A reakciós erS38 csak egy időre késleltetik a forradalmat. Akcióikkal ázom־ bán — természetesen anélkül* hogy kívánnák ezt — megszá- lárdítják a néptömegekb־* annak tudatát, hogy a fórra- dalmi átalakulást mindenkép״ pan meg kell valósítani! (Paulo da Matta brazil íjságír# cikke, megjelent a Za Kubezsana־ bán.) jesen Washingtontól függ. Ezeket a katonai vezetőket a ״hidegháború” szellemében nevelték, s azt a ״doktrínát” követik, amely szerint elkerül- hetetlen a fegyveres konflik- tus a Szovjetunió és az Egye- sült Államok között. Az utób- bi években — különösen a moszkvai a'.omesendegyez- mé-ny aláírása után — ez a szörnyű doktrína meglehető- sen elavult. A latin-amerikai katonai vezetőkörök azonban a régi makacssággal ragasz- kodnak hozá. Az atomcsend egyezmény aláírását követő napon Lincoln Gordon, az Egyesült Államok akkori bra- züiai nagykövete megmagya- rázta a brazil fegyveres erők Sao Paolo a világ leggyorsabban fejlődő városa, ntmih lió lakosával Dél-Amerika második legnagyobb városa, zília fontos ipari központja. célja, hogy megtartsa LatinAmerikát nyersanyagforrása- nak és iparcikkei elhelyezési piacának. Azokban a latin-amerikai országokban, ahol az Egyesült Államok imperializmusa és a latifundizmus között létrejött szövetség ellenére mégis ipari fellendülés tapasztalható, — krónikus társadalmi és poli- tikai válságnak vagyunk szemtanúi. Ez a válság az oka, hogy Latin-Amerikában a má- sodik világháború befejezése óta oly sok katonai államcsíny ment végbe. Vargas és Gou- lart (Brazília), Frondizi és Illa (Argentína), Estensorro (Bolívia) elnökök bukása csu- pán egy része az összképnek. Minden marad a réuiben? A kontinensen lezajló gya■־ kori politikai viharok az egész latin-amerikai kapitalista struktúrára kiterjedő, mélyre- ható válság különböző aspek- tusait tükrözik. A hatalmon lévő csoportok és személyek változnak, de valamennyien hűségesen szolgálják a nagy- birtokosok és az imperialisták érdekeit, ami elmaradottságra és nyomorra kárhoztatja a kontinens lakosságát, s ugyan- akkor állandó elégedetlensé- get kelt a néptömegek között; Amikor az 1964. április el- sejej államcsíny után Goul a ־t brazíliai elnököt CasteL'o Branco váltotta fel, mindjárt hozzálátott a brazil gazdaság államosított jellegének fel- számolásához. Életbe léptették a ״legszigorúbb takarékosság” klasszikus elvét, ami rengeteg brazil vállalatot juttatott csődbe (ezeket az amerikai tőkések olcsó áron azon tál megvásárolták) és azt ered- tnényezte, hogy Brazília tér- mészeti kincseit szégyenletes módon az Egyesült Államok monopóliumainak rendelkező- sére bocsátották. Az Egyesült Államok latin- amerikai uralmának fenntar- tására a legfőbb eszköz ma is, akárcsak korábban, a ka- tonai vezető réteg, amely telmmt egyes európai államok. A kontinens falusi vidékein élő lakosságnak 60 százaléka nyomorban tengődik és hihe- tétlenül elmaradott. A mező- gazdasági termelés rendkívül alacsony színvonalú. A leg- több munkát kézi erővel vég- zik. A földbirtokosok nem ér- dekeltek a mezőgazdasági munkák gépesítésében. Hatal- más és termékeny földterül e- tek hevernek parlagon, tulaj- donosaik mégsem engedik át azokat a parasztoknak. A technikát csak az úgynevezett produktív birtokokon a lkai- mázzák, amelyeket általában amerikai részvénytársaságok kezelnek. A nagybirtokosok, akik mii- liók sorsa fölött döntenek, Latin-Amerikában általában mindig győzelmet aratnak a ״választásokon”, vagy ha az illető országban nincs ilyesmi, akkor Washington segítségével egyszerűen a nekik megfelelő tábornokot juttatják hatalom- ra. Venezuelai indián törzsfának Az erős latin-amerikai !pari burzsoázia kialakulása elkerül- hetetlenül a nagybirtokrerd- szer pusztulásához vezetne, mivel a kapitalizmus fejlődé- sét a mezőgazdaság modemi- zálása kíséri. A fejlődő ipari piacnak új fogyasztókra van szüksége; következésképpen a mezőgazdasági lakosság vá- sárióerejének növelése érdé- kében javítani kell a falusi munkakörülményeket. Ez kon- fliktushoz vezet. A nagybir- tok-rendszer és a nagybirtoka- sok privilegizált helyzetük megvédése érdekében követik engedelmesen az észak-ame- rikai politikát, amelynek az a dúsának indokolása általában változó. Csupán egy momen- tűm állandó: Washington nem akarja lehetővé tenni, hofy bármelyik latin-amerikai or- szág is megvalósítsa az ipa- rosítást. Vargas (1950—1954) és Ku- bitschek (1855—1960) elnök- sége idején Brazília kitűnő példája volt annak, milyen nehezen halad előre Latin- Amerikában az ipari fejlesz- tés az Egyesült Államok po- litikája miatt, amely azt a célt igyekszik elérni, hogy megfojtsa a kontinens gazaa- ságát. Igaz, a braziloknak azokban az években mégis si- került megteremteniük az ál- lami olajmonopóliumot, (Petro- bras), felépíteni néhány kohá szati üzemet, s hasznosítani az ország energiatartalékainak egy részét. - A kormányintéz־ kedések eredményeként esz- közölt állami beruházások le- hetővé tették, hogy a bruttó termelés évi növekedése szá- zalékra emelkedjék. Ám a brazil gazdaság min- den lépése makacs ellenállás׳- ba ütközött az Egyesült Álla- mok kormánya és brazíliai cinkosai részéről. 1953-tól kezdve a brazil kávé ára ál- landóan (sokként a New York-i tőzsdén. Brazília jelen•■ leg háromszor annyi kávét exportál az Egyesült Álla- mokba, mint 1953-ban, mégis jóval kevesebb jövedelemhez jut a kávé eladásából. Pedig a kávéexport biztosítja Bra- zíliának a külkereskedelemből eredő valutabevételek 70 szá- zalékát. A latin-amerikai országok önálló fejlődésével szemben tanúsított amerikai ellenállás nem korlátozódik pusztán olyan törekvésekre, hogy fé- kezzék a gazdasági fejlődést. Nagyon károsan hat ki a kon- tinens országainak belpoiiti- kai helyzetére is. Az Egyesült Államok a nagybirtokosokkal szövetkezve, még mindig gyakran nekik tetsző kormá- nyokat juttat hatalomra és megdöntik azokat, akikkel nincs megelégedve. Latin-Amerikában a lakos- ság 3 százaléka birtokolja a megművelt földek 80 száza- lékát. Mexikótól Patagóniáig számos olyan földbirtokom ta- !álunk, amelyek nagyobbak A.׳ a ha!.., amelyet a latin- amerikai országok vívnak Washingtonnal gazdasági fej- lűdésükért és politikai függet- ienségukért, — kulcsot ad a kontinenst megrázkódtató ese- mények megértéséhez. Az Egyesült Államok a latin- amerikai külkereskedelem nagyrészét ellenőrzése alatt tartja, s ugyanakkor a latin- amerikai nyersanyagok leg- főbb importőre és a latin- amerikai árucikkek legjele.n- tősebb exportőre is. Röviden összefoglalva: Latin-Amerika gazdasági fejlődésének akadá- lya az Egyesült Államoknak a kontinens felett gyakorolt gazdasági — és ebből követ- kezően — politikai uralma. A bűvös kör Az Egyesült Államok az amerikai fogyasztók védelmé- nek ürügyével nyíltan manó- verezik a Latin-Arnerikából kiszállított nyersanyagok árá- val. Az egyik ilyen manőver a külföldről behozott, árucik- kék ״érték-plafonját” meg- állapító egyezmények ratifi- kálása. Ez a ״plafon” nem nyújt lehetőséget a fejletlen országoknak, hogv fedezzék a külföldről, elsősorban az Egyesült Államokból vásárolt árucikk beszerzési költségeit. A fejletlen országok importja magasabb. mint exportjuk, ami végső soron a fizetési mérleg deficitjéhez vezet. így a latin-amerikai országok gazdasági bűvös körbe kerül- nek: amikor létre akarják hozni saját iparukat — s az Egyesült Államok ebben nyíl- várivalőan nem érdekelt —. kényte^nek inflációt kiváltó eszközökiiöz folyamodni az ipari beiendezések vásárlása- nak finanszírozása és a sze- mélyzet fizetésének folyósí- tása céljából, de amikor az- zal a kéréssel fordulnak az Egyesült Államokhoz, vagy az amerikaiak által ellenőrzött nemzetközi pénzügyi szerve- zetekhez, hogv folyósítsanak hi- telt vagy kölcsönt számukra, — általában tagadó választ kapnak. Ezt azzal indokolják, hogy az illető ország valutája- nak az infláció okozta bizony- ta'ansága állítólag lehetetlen- ת :eszi a hitel, vagy kölcsön folyósítását. A kérés meglagaNem jobb, de külföldi... Argentínában minden tíz cigaretta közül egy, sőt másfél darab csempész-úton kerül az országba. A csempész« itt mesés nyereséget biztosító iparággá vált. Elég. ha egyeli־ ien példát idézünk. Argentína lakosainak száma 22 millió fő. s a dohányosok tavaly 120 millió csomag csempészein cigarettát vásároltak az országban. A cigarettacsempészést Argentína és Paraguay határán bonyolítják le. Olyan jól megszervezték az ״üzletet”, hogy sem az argentin, sem a paraguayi rendőrség nem tud a csempészek nyomára bukkanni. Igaz, egyszer az argentin rendőrségnek sikerült felkutatnia azt a helyet, ahová a csempészáru érkezik, de amikor a rendőrök megérkeztek! a helyszínre, már csak egy távolodó kétmotoros repülő״ gépet láthattak. Nagyon valószínű, hogy egyes amerikai részvényfársasá׳ gok tevékenyen résztvesznek a csempészáru átjuttatásé״ bán. Felhasználják erre a légi szállítást is. és a gépekkel útban visszafelé stratégiai anyagokat szállítanak ki La- tin-Amerikából. Erre utal annak a négy amerikai állama polgárnak a nagy feltűnést keltett pere is. akiket ez év februárjában tartóztattak le Brazíliában azzal a váddal« hogy brazil ásványkincseket szállítottak ki illegálisan az Egyesült Államokba. Uruguay — akár csak Argentína — szintén nem utolsó szerepet játszik az amerikai cigarettával folytatott esem- pész-kereskedelemben. Egyszer egy gazdálkodó, akinek a birtoka az argentin határ közelében terült el, csodálkozva vette észre hogy egy kétmotoros repülőgép ereszkedett le földjére. s a gépből több zsákot dobtak ki. Jelentést tett az ecetről a rendőrségnek. Az odaérkező rendőrök felnyi- tották a zsákokat és rengeteg amerikai cigarettát találtak bennük. Feltehetően a pilóta eltért a kijelölt útvonaltól és ?zen a helyen rakta ki az árut. A csempész-kereskedelem egyre jobban fejlődik annak ellenére, hoey az argentin dohány kitűnő minőségű éa sok európai országban, sőt az Egyesült Államokban is szí- vesen vásárolják. (A Financial Tlmcs-ból) Emigráló szakemberek két kereső országok gazdasá- gára nézve”. 1954 és 1963 kö- zött például több mint 90C0 felső- és középfokú műszaki képzettségű chilei kapott be- utazási engedélyt az Egyesült Államokba és hagyta él ha- záját. Bemardo Jusséi argentin fiziológús azzal magyarázza a szakemberek emigrálását, hogy a latin-amerikai országok ״nagyon kevés pénzt fordíta- nak a költségvetésből tudó- mányos célokra és ez feltét lenül kihát a gazdasági fej- lődésre”. Elegendő számú hazai szak- ember nélkül a latin-amerikai országok számos problémáját még akkor sem lehet mego1- dani, ha a külföldi gazdaság: segítség többszörösére növek- szik. Ezzel kapcsolatban ko- moly bírálat éri a jelenlegi oktatási rendszert, amely csak a kiválasztottaknak biztosítja a lehetőséget, hogy szakkép- zettséget szerezzenek. A fia- talok többsége nem tud beke- rülni a főiskolákra. (A Baltimore Sun-ból) Argentínában komoly prob- lémát okoz, hogy az utóbbi időben egyre több felsőfokú képzettséggel rendelkező szak- ember és kiváló szakmunkás emigrál önként az Egyesült Államokba és Európába. A probléma súlyosságáról tanúskodik az alábbi adat is: 1950—1966 között 18 000 ar- gentín szakember vándorol! ki az Egyesült Államokba. A szakemberek tömeges ״menekülésének” legfőbb oka az ingadozó politikai és gaz- dasági helyzet, az alacsony munkabér, valamint az, hogy hazájukban nem folytathatnak széleskörű tudományos kuta- tómunkát. A tudósok és a szakmunká- sok elvándorlása azonban nemcsak Argentínára jellem- ző. hanem sok más latin-ame- rikai országra is. Az Amen- kaközi Fejlesztési Bank nem- rég közzétett jelentése rá- mutat, hogy ״a szakemberek Latin-Amerikából történő emierálásának problémája ko- moly veszélyt jelent és nem kívánatos a fejlődésük meg- gyorsításához anyagi eszközöA Wilivs autógyár szerelőcsarnoka. A gyár az tJSA-ban nehézségek» ־) küszködött. ezért azeg ! 'ípus gyúr ását Sao Faoloba telepítette át. Ez a típus az USA-ban 1500 dől- !árért értékesíthető, Brazíliában 4000 dollárért is eladható Anna’1׳!׳, ־?én Quadros elnök nagy vámokat vetett ki a gé- pék és alkatrészek utánpótlására. A gyár azonban a tíz- ezernyi munkás elbocsátását helyezte kilátásba, ha nem változtatják meg׳ a vámszabá '׳okát. Végül is a Willys gyár győzött — cs azé'a nrosperát. Munkásai nagv rcszc uijle- nyomattal igazolja fizetése átvételét. A korszerű gépek miW1 analfabéták dolgoznak. Tipikus USA—brazil együtt- működ ós. •
