Dunántúli Napló, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-08 / 7. szám
Csanády János: 7) éli rímek A szürkeség fölött 3 lassú rímek . 'y feketédnek, mint a télmadár, ágról-ágra fázva mendcgélnek, mint akinek fáradt szárnya már. Elbújnának élő rengetegben, mint a forró, eleven vadak, de mint száműzöttek vad hidegben, ük, a fagytól üldözött szavak. Fehér hó száll a fekete tolira, szél veri a zengő ágakat. Lassan bujdokolnak sorról-sorra- álmodva lángoló álmokat. Hajnalra mind nyíllal átlőtt sassá változik, de nem fél már soha, hogy megremeg szédítő magasság kék hegyein szárnya sátora. r()h$<catérni Visszatérni szüntelen a mondhatatlan nevű földhöz — fejsze, ásó, ásó, kapa, földszagú eső ha öntöz, alacsony az ég, a felhő, minden zaj beszéde tiszta értelem — ahogyan jár háztól házig, kút nyikorog, kapu koppan, istállók agyaga dobban, kutya köszön: ismerős lépked el a ház ״lőtt, ahogy zümmögnek a méhek, napsugáron korcsolyázva térnek a kaptár-hazába: s ahogy kopog a kenyér piros héja alkonyaiban, s anyám kezétől az asztal a régi életre kél — s felvirít egyszerre árva gyermekkorom biztonsága. Bárdosi Németh János: Tffmzatéeéj Lassan hazatalálunk mind, mint indák az esteli tarlón vagy az elmaradt nyáj barmai a bíbor-piros ég alatt hazamennek. Árnyaink is úgy húznak el, ae elsüllyedt gyermekkori táj kinyílt kapuján belépve a tornác küszöbén leülünk. TCondul a kései harangszó, csuprunkba csobog a vacsora tej, esöndben elalszunk és kötényében az éj becipel majd az örök szállás Jó-puha takarója alá. Veres Péter köszöntése lyos társai életét, olyan hite !ességgel és részletességgel, hogy műveiből, a Szűk esz- téridőből, a Számadásból, a Próbatételből és a triológiává bővülő Balogh-család történe- téből a késő korok olvasója is elevenen maga előtt láthatja majd e napjainkban már múltbafoi'dult világot — vagy azzal, hogy a földreform egyik előkészítőjeként és irá- nyitójaként, forradalmár po- iitikusként résztvett a sze- gényparasztság tengermélyi életének megváltoztatásában, hogy valóban és véglegesen múlt legyen, amit írásaiban megörökített. És, miután a felszabadulás megtörtént, népe — az ő sza- vaival élve — véglegesen a ,,nemzetbe emelkedett?” A fo- lyamat máig se ért véget, fi- gyelmeztet az író. A hódítás még nem teljes: a ״szellem napvilága” még nem ér el mindenüvé Ezért foglalkozik ma, a régi frissességgel és szívóssággal, a tudomány, a művészet, a szellemi élet megannyi problémájával: vi szí övéinek, mindazt, ״ami szép, ami nemes és amit ér- demes.” így lesz Olvasónap- lója a Számadás folytatása mindegyre táguló szellemi ön- életrajz. De ezenközben se feledke- zik meg róla, hogy ma is varrnak némák, hallgatagon a dolguk tevők, akik magukért szólni röstellenek, Helyettük s a nevükben szól, igazukra újra és újra figyelmeztet, mint a hasonló című, már a hat- vanas években írt regényében. S ha ismét a múltat, a régi cseiédsor nyomorúságát idézi föl, mint a Tiszántúli történe- tekben, nem az emlékekben merítkezik meg, s nem egy volt világba réved vissza, ha- nem a közösségi együttélés ma is érvényes és megszeghetet- len szabályrendjét kutatja, er- kölcsi törvényeire figyelmez- tét A hetedik évtized küszöbét átlépő Veres Péter gazdag ember. Gazdag, mert mérhe- tétlenül többet adott, mint amennyit kapott. Iszákja ma is kifogyhatatlan, mint ame- sebeli szegényember tarisz- nyájából is mindig jut kinek- kinek madár látta kenyér. Mindenkinek, aki élni akar vele. B. Nagy László génysoran, megérezték, mész- sze lobog annak a fénye, ám- de hiába próbálták kioltani. Érezték, a szellemi honfogla- lás, melynek Veres Péter elő- őrse és serkentője volt, vala- miképp az igazi, a történelmi honfoglalás, a felszabadulás kicsikart előlege. Amint az író legjelentősebb műve, a Számadás, önéletrajz ugyan, de egy szegényparaszt eszmé- lését hűségesen fölidézve, a tömegek, a hárommillió kol- dús történetét, akaratát fo- galmazta meg. Azt, ami a nép valójában volt, és amivé lenni akart. Ez, a történelmi helytállás, Veres Péter sarsá- nak és életművének másik fontos, kire-kire kötelező ta- nulsága. Igen, még ma is nehéz el- dönteni, mivel tett többet: azzal-e, hogy megírta osztáamit érdemes, dacolva a kö- zönnyel, hatósági vegzaturák- kai. Jelképes, hogy első na- gyobb írása, Az Alföld pa- rasztsága, a Markó utcai bőr- tönben születik, 1936-ban. Egy év se telik el, s a nagy ma- gyár publicista, Bálint György, e szavakkal hívja föl a bal- mazújvárosi parásztiróra á fi- gyeimet: ״Veres Pétert két napig faggatta a balmazújvá- rosi csendőrőrs. Kezét, lábát merőlegesen kinyújtva, arcát a mennyezet felé fordítva, órákig tartó görcsös mozdu- latlanságban kellett a nyomo- zók kérdésére válaszolnia. Sú- lyos vádpontokat kellett tisz- táznia: miért érintkezett Mó- ricz Zsigmonddal, és Illyés Gyulával? Kéziratait és köny- veit elkobozták.” Igen, a hatalom fölfigyelt rá, miért világos egy kunyhó- ablak a balmazújvárosi szeVeres Péter Kossuth-díjas fe צ hetven éves. Szavunk ün- népi csengésű, de nem az ün- «epre s az ünnepelthez szóló. Inkább amolyan sommázás- féle: sűrítése, amennyire a szűkös terjedelem engedi, élet- útja, g írói munkássága leg- főbb tanulságainak. Közmondásos pontosságát, ahogyan az élet- és szellemvi- lág megannyi jelenségének, a legapróbbaknak is, lebírhatat- lan szívósággal nevet ad, hiá- ba próbálnák utánozni. A szemlélet, a stílus változásain azonban átüt s kötelez a lé- nyegi igazság: sose add föl a világ vallatását, hogy érzék- !eted, gondolataid hálójába fogd, tettenérd a teljes életet, legjobb tudásod szerint. Aki erről lemondott: mestersége, hivatása, ember-léte legfőbb törvényét szegte meg. Veres Péter eszmélésétől kezdve szüntelen vallatta a világot — hogy változtathas- són a világon. Életútja — a nagy agrárproletár falu, Bal- mazújváros villanytalan vis- kői közül az irodalmi-szellemi élet központjába: sokakban a rendhagyó esetek hökkent csodálkozását kelti. Pedig nem afféle tüneményes ״kar- rier” ez, melynek ívét a sze- mélyes becsvágy mohósága húzta volna meg. Magatartá- sában, írásaiban egyaránt egy réteg szószólója, életének, szenvedéseinek, legjobb tulaj- domságainak művekbe sűrítő- je, az irodalmi maradandó- ságba mentője volt. E réteg: a valahai szegényparasztság gárt közössége, hol az ״el- nyomás” szónak betűszerinti értelme volt: a jogfosztottság, a társadalmi kiszolgáltatott- ság, a mindennapi betevőért folytatott örökös harc a tér- mészettel és az élet uraival egyszerre: e sors osztályosait olyan tömbbé tömörítette, mely a belőle kiszakadt író magatartását is életre szólóan meghatározta. Az induló Ve- rés Péter írásai: e sorsközös- ség kinyilatkozásai. ״Én nem mehetek el innen, soha, se- hova” — vallja egy korai ver- sében. Törvényéhez hű ma- radt: lélekben soha övéitől el nem távolodott, de közéjük akarta hozni a nagyvilágot, mindent, ami szép, nemes és r — Valaki elájult! — Ne mondja?! — Egy asszony Hiába, nagy a meleg... És ez a tömeg! — A lánya esküdött és nem is tudott róla. ■ — Még ilyet! — Azt mondta, kiküldetésbe megy. — Ez jó kiküldetés. És hosszú! — És megéri! — Ne legyen szemtelen ... A nőnek sem fenékig tejfel a házasság... — Titokban? — Mire várt volna. Legalább harminc éves már. — Huszonnyolc, nekem , im .dta az anyja. — Az ájult el? — Szépen nevelhette, — Vigyázzon kérem! A másik harisnyám is tönkre akarja tenni? — Bocsásson meg. — Ismertem az anyját. Az a kövér aszszony volt, aki melletterri állt... Amikor a harisnyám maga... ' — Bocsásson meg. — Előttem mondta, hogy kiküldetés. — Pssz! Jön a következő. — Miiven fiatalok... A férfi szinte még gyerek. Ha ismerném, megfizettetném s harisnva árát... — Bocsásson meg. Lepisszegték őket. A következő pár las- 4an halad a lépcsőn. A házasságkötő terem- bői a Lohengrin lágy akkordjai kiszökte1 az utcára, a kivárt csiskodók közé. BARÄTH LAJOS — Azt hittem... A harisnyám tropára ment. — Komoly úrilány... Jól nevelte. — Nem is az állam. — A nevelésen sok múlik. — És hogy szeretik a munkahelyén — Ne mondja! — Fontos állást tőit be. Nélkülözhetet- len. — Említette, hogy most is kiküldetésben van. — Már harmadik napja. A fizetése is szép. — Várhat még. Akad ilyen lánynak olyan, amilyent csak akar. — Mert és úgy neveltem, hogy sohasem szégyenkezzem vele. — Az ilyen lányt el lehet engedni... De az olyanokat? — És még biceg is! Az a férfi mindig a nyomomban volt. Most már nem látom se- hol. Negyven ha volt; mit szólnak ehhez? — Magának is mindig azon jár az esze... —■ Irmuska százszor többet ér az ilyeneknél. — A nevelésen múlik minden. — És most is három napra? A harisnyám is sajnálom. — Nélkülözhetetlen az én Irmuskám — Ö! Jönnek már. Az asszonyságok ágaskodva figyeltek. A házasságkötő terem ajtaján új pár lépett ki. Mögöttük a tanúk és ünneplők. Minden nagyon egyszerű volt. mégis ünnepi. Bent- ről zene szűrődött ki. A Lohengrin lágy akkordjai Az idősebbek sziszegtek, a fia- talabbja sóhajtozott, ki tud.a. hogy mire gondoltak. Gratuláltak is a fiatal óárnak. — ... Hagyja már! Szóval nagyon rendes emberek a lány szülei. — Ezt abból is látni, hogy mennyien el- jöttek. — Borzalmas ez a tömeg. És ez a fér- fi ... Mit akarhat tőlem? — Elképzelem, hogy az apának milyen nagy lehet a fájdalma. _ — És az anyának! — A fiú egyszerűen csak lakatos, vagy valami hasonló. — Pöh! Egyszerűen. — Igen! És még gyerek szinte. — Alig lehet férfi!... Na! A harisnyám! Tovább szaladt a szem. — És a lány is csitri még... Dehát na- gyón akarták. — Fenyegetőztek, hogy összeállnak, csak úgy! — Nahát! Micsoda erkölcsök. És ez a tolakodás... — Mert úgy nevelik őket! — Államilag? — Államilag. — Még se bírják ki... — A vérük se lehet jó. — Pedig a lány szülei, azt mondják, ren- de :ek. — ־ Kicsit biceg a lány ... Mikor szállt ki a ti Kiből, láttam. — A fiú legalább szép. — Menjünk közelebb az ajtóhoz... Ez a fél íi folyton fixiroz. — Is az Irmuskája? Aranyos kislánv. — \ an még ideje. — M ir harminc éves lassan. — Huszonnyolc. LIBIKÓKA A három asszonyság a kiváncsit kodó csoport közepén állt. Már az öregei ,ésre hajlottak, csak még ők maguk nem a'tar- ták észrevenni. — Mind így vannak ezek... Össze ?s- Ködnek anélkül, hogy ismernek egymást. — És összeadják őket... Ez benne a legborzasztóbb! — Bizony ez helytelen ... Mit tolakszik kérem? — Helytelen?! Kinek a szemében hely te- len? A miénkben. Különben ... — Különben? — Ne tolakodjon, mondtam már egy- szer! — Különben erre nevelik a mai fiatal- ságot... — Borzasztó! — Felháborító! Ez a férfi nagyon tolak- ;zik... Talán maga szóljon rá. — Államilag erre nevelik a mai fiata- okát. — Az apa el se jött az esküvőre. — Én ismerem. Nem láttam sehol. — Nahát! Ez a... Ne lökdóssön, kérem! — De ezek legalább szóltak, hogy ősz- szeesküdnek. — Előtte meg... Na, én nem állítom. לס el tudom képzelni. — A lánv szülei igen rendes emberek.. . — Álljon arrább, kérem! K
