Dunántúli Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-14 / 294. szám

■ 19««. DECEMBER 14. napló 3 gyárfások Otthon maradnak a vándor m unka «ok a tsz-ekben Tulajdonképpen nem is nyárfatelepítésről, hanem a nyárfatermelés megalapozá­sáról van szó. Nyolc bara­nyai tsz 500 hold területet jelöl ki az ipari üzemeknek termelendő nyárfa számára. Az 500 holdból Diósviszló 100, Belvárdgyula 92, Egyhá- zaskozár, Szentdénes terme­lőszövetkezetenként 20 hold­dal részesedik. A „telepíté­sek” már az ősszel megkez­dődtek és a tavasszal foly­tatódnak. Elsősorban óriás­nyárt és olasznyárt helyez­nek ki a földekre. A tsz-ek az Ültetvény-Ter­vező és Kivitelező Válla­lat révén jelentős állami se­gítséghez jutnak. A talajelő­készítés és telepítés költsé­geit vissza nem tér.tendő ál­lami hitel formájában kap­ják meg, s az ápolási költ­séget is megtérítik a szövet­kezeteknek. A számítások szerint 12—14 év után 100—200 köbméter fát lehet majd kitermelni minden hold földről. Csupán 100 köbméter esetében mint­egy 50 ezer forintot kap a termelőszövetkezet, ami any- nyit jelent, hogy egy évre kivetítve majdnem 4 ezer fo­rint tiszta jövedelmet nyer minden holdról. Szocialista segítség a mozsgóiaknak A szocialista segítségnyúj­tás szép példáját adták a baranyai gépjavító állomá­sok. Nemrégiben — munka közben keletkezett tűz foly­tán — leégett a mozsgói Zrínyi Termelőszövetkezet gépműhelye. Nemcsak az épület pusztult el, hanem tönkre ment a műhelyben le­vő összes gép és berendezés is. Nagy gond szakadt a közös gazdaságra, hiszen 14 traktor és számos munkagép javításáról kellett állandóan gondoskodnia. Űj gépműhely építésére és berendezésére viszont csak egy év múlva kerülhet sor. A termelőszövetkezet ve- eetői kéréssel fordultak a gépjavító állomásokhoz: se­gítsenek, mert különben megbénul a gazdaság egész termelő munkája. A legköze­lebb fekvő Szigetvári Gép­javító Állomás nyomban vállalta, hogy a mozsgói gé­peket — bármilyen bajuk is történik — soronkivül meg­javítja. S a megye vala­mennyi gépjavító állomása összefogott egy űj gépműhely felállítására. A termelőszö­vetkezet kőművesei gyorsan rendbe hoztak egy régi rak­tárépületet, amelynek vas- munkáit a szigetvári, villany- szerelését pedig a kozármis- lenyi állomás szakmunkásai készítettek el. Ezután a gépjavító állo­mások számbavették: milyen gépeket, berendezéseket tudnának átadni a Zrínyi Tsz-nek nélkülözhető kész­leteikből. Szigetvár satupado­kat, Mágocs teljes szerszám- készletet, Homorúd oszlopos fúrógépet és lemezvágó be­rendezést, Kozármisleny ak­kumulátortöltőt és hegesztő­dinamót, Vajszló rugóskala­pácsot és korongos csiszoló­gépet, Villány pedig egy egész gépsort — esztergapa­dot, autogén hegesztőt, fém- darabolót. asztali és villamos fúrógépet — küldött Mozs- góra. A kifogástalan álla­potban levő gépekért és be­rendezésekért egyelőre bért fizet a termelőszövetkezet, a jövő évben pedig — amikor anyagi lehetősége lesz rá — meg is vásárolja azokat. A néhány héc alatt felállí­tott és berendezett mozsgói gépjavítóműhelyben már megindult a munka. A közös gazdaság tervbe vette, hogy új, nagv javítóműhelyt épít­tet majd és ott helyezik el a gépjavító állomásoktól ka­pott értékes gépeket, beren­dezéseket. Szolgáltatóüzem a tsz-ben Házat éftíl és tataroz, szabd* fest, villanyi >zerel, iüzv öl »zallit es hentest fon Ösn'/eto >t«k a laUnk Utak, járdák, csatornák mindhárom kerületben „ ... kívánatos és szükséges, hogy szövetkezeteink különbö­ző szolgáltató tevékenységei is folytassanak ... saját üzemi szükségleteink kielégítésére vagy a lakosság részére”. (Fehér Lajos kongresszusi felszólalásából) Valamikor sellyei kőműve­sek. szobafestők, villanyszere- ; lök és fuvarosok jártak át i Drávasztárára. Még daráló sem volt a faluban. Ugyan­akkor drávasztárai munkások rajzottak ki az iparba, a Dombóvár és Balaton környé­ki állami gazdaságokba, mert a falu túlnépesedett, s kevés föld jut egy emberre. Gonda Ferenc tsz-elnöknek tehát a helyzet kínálta a gondolatot: szolgáltató üzemet kell létesí­teni a községben, s akkor minden megoldódik. Nem kell várni a túlterhelt sellyei mes­teremberekre, s munkát kap­nak a sellyei vándormunká­sok is. SorlaiarozRS Ma már mintegy 80 sze­mélyt foglalkoztat a szolgál­tató üzem, s a létszám több, mint fele az építőiparban dol­gozik. A brigád azonfelül, hogy egy seregnyi istállót, víz­tornyot, irodaházat épített a drávasztárai és környező tsz- ek számára, az elmúlt két év alatt tíz új lakóházat épített fel, negyvenhárom drávasztá­rai háznál végzett tatarozásé, kát, kisebb-nagyobb átalakí­tásokat Volt olyan utca. Il­letve utcarész, ahol e mun­kák sortatarozás-jelleget Öl­töttek. Nemes burkolattal lát­ták el a falat, kicserélték a tetőzetet, fürdőszobát építet­tek be s ablakot szélesítettek. Saját szükségletre, a tsz- és magánépítkezéseknek dolgo­zik a drávasztárai tégla- és mészégető is. A mészégetőt Nagyharsányból látják el kő­vel, de még így sem drá­gább a mész, mintha a TÜ- ZÉP-től vásárolnák, s ami nem kevésbé fontos, függet­lenítették magukat az áruel­látás ingadozásaitól. — Kertészképző iskola. A rózsafái Kossuth Termelőszö­vetkezet kertészeti betaní­tott munkásképző tan folya­mot indított, melynek 25 — korábban is kertészetben dol­gozó — hallgatója van. Saját nyersanyaggal dolgo­zik a tsz nád-, illetve fafel­dolgozó részlege is. A fafel­dolgozók mintegy 40—50 ajtót, egy seregnyi ablakkeretet és ablaktokot gyártanak csupán a falu számára. A tsz aszta­losai végzik el a községben az ablaküvegezéseket is. L oyirtó brigád Már van a termelőszövetke­zetnek szakképzett villany­szerelője is. Január elsejétől lép át hozzájuk, ellátja nem­csak a szövetkezetét, hanem a falut is. A tsz gépműhelye elvégez minden olyan laka­tos-, esztergályos-, kovács- és általános szerelőmunkát, amit a falu lakói megkívánnak. Né­hány héten belül drótfonó­részlegük is lesz. Ugyanis nemcsak a baromfitartó tsz- ekben, a faluban is nagy a kereslet drótfonat Iránt. A tsz külön villanydarálót létesített a falu népe számára. A legközelebbi terv: gyorsfu­varozó részleget hoznak létre, hogy a tsz-tagoknak ne kell­jen talicskával szállítani a da­rálásra szánt kukoricát. Az elképzelések szerint a falu La­kója reggel a folyosóján hagy­hatja a terményt, s nyugod­tan kimehet a határba. Este mire visszatér, darált kukori­ca várja a tornácon. Vannak falvak, ahol meg­gazdagodnak a magánfuvaro­sok, illetve „titokban” lovat vesz néhány tsz-tag, mert nincs szállítóeszköz. Dráva- sztórán az Ilyesmi sem gond. Éves átlagban ugyanis állan­dóan a falunak dolgozik két- három fogat. A tsz vontatót, teherautót is biztosít a kérel­mező számára, attól függően, hogy milyen messziről kel] a terhet szállítani. Még patkány- és rovarirtó­részlege is van a termelőszö­vetkezetnek. A patkányirtó nemcsak a tsz több ezer zsák­ját mentette meg, hanem a fa­luban, sőt a megyében is rendkívül keresett volt és az ma is. A légyirtók háti per­metezővel dolgoztak, a per­metezés 20 fillérbe került négyzetméterenként. Az idén majdnem a fél falu igénybe vette a munkájukat. Mi a tő profil? Egyes segédüzemágak rend­kívül jövedelmezőek, mások piedig éppen csak nyeresége­sek a tsz számára. A magas 1 nyereséget hozó ágak Közé tartozik például a nádpadlo- készítés, mely 5—6 forint jó- : vedelmet eredményez minden ! négyzetméter után, vagy a • patkányirtás, melyből 150— 200 ezer forint tiszta hasznot várnak a jövő évben. A mész- égetés vagy légyirtás viszont éppen csak gazdaságos. A tsz készpénzben téríti meg a legtöbb szolgáltatást. A szövetkezet utalványozó | rendszerrel végzi az elszámo- ! lást. I I Bár a drávasztárai Dráva i Gyöngye rendkívül sokirányú i szolgáltatásokat végez, fó pr>j- j fiija változatlanul a mezőgaz- | ! daság. Az idén is 17 mázsás j átlagtermést értek el búzából, 254 mázsát cukorrépából, s 180 kilogramm húst adnak le min­den száz hold után. Ez igazán nem kevés mennyiség. A szol­gáltatás tehát csak mellékes, és rendkívül fontos üzemág a tsz számára. Az egész megye minden falu népe nyerne, ha a többi tsz is tanulna a dráva- sztáraiak példájából. Magyar László A kerületi tanácsok a Ha­zafias Népfronttal karöltve évek óta megszervezik a la­kosság körében a társadalmi munkát a járda- és útépítés­re. Ezzel nemcsak a építési költséget csökkentik, hanem gyorsítják is azt. Az l. hét üleiben Az I. kerületben az idén 2100 méteren készült maka­dámút. így szilárd úttestet kapott a Kirov, a Klapka, az Andrássy, az Avar, a Bara- nyavár, az Arasz és a Kakukk utca. Elkezdték, összesen 5 km hosszúságban a Kölcsey, a Turiné, a Testvériség, a He­gedűs, a Krúdy, a Bródy, a Kút és a November 7. utak szilárd burkolattal való ellá­tását. Az útépítéshez több mint egymillió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a kerület lakói. A járdaépítésben talán még szívesebben vesznek részt a lakók mint az útépítésben, hiszen mindenki örül annak, ha a háza előtt nem kell sár­ban járnia. A kerületben ed­dig alig volt aszfaltjárda, de az idén sokat változott a hely­Különleges régészeti letet Az Orosházához tartozó monori ta­nyaközpontban nem mindennapi régészeti leletre bukkantak. Egy malomkő alatt, le­felé erősen szű­külő agyagedényt — régésznyelven pithoszt — talál­tak, tele emberi csontokkal. Az el­ső század idősza­kából származó lelet azért külön­leges, mert ez a temetkezési mód például Oj-Gui- neában, Óceániá­ban volt szokás­ban. A hazánk­ban páratlan le­letet rövidesen be­mutatják Oroshá­zán, a Szántó-Ko­vács Múzeumban. Képünkön: dr. Nagy Gyula mú­zeumigazgató vizs­gálja a ritka le­letet T Mihályné vacsora • után néhány perccel, amikor T. Mihály és én ép­pen a kártyalapok után nyúltunk, váratlanul meg­szólalt: — Azt mondják, a korcso- lya szép lábformát csinál Hallod, Marika? — Igen, mama. — Ha megjön a fagy, kor­csolyázni fogsz. — Igen, mama. T. Mihály az asztalra csapta a kártyákat és dühö­sen felállt. Levonultunk a kisvendéglőbe. T. Mihály egész úton a felesége és a leánya párbeszédét ismétel­gette monoton, kiismerhe­tetlen hangon, mint egy makacs gramofon: „Ha meg­jön a fagy... Igen, mama... Korcsolyázni fogsz ... Igen, mama ... Szép lábformát csinál... Igen, mama .. — Sör? — kérdezte a pin­cér. — Igen, mama — mondta T. Mihály, és meg kell val­lanom őszintén, semmin sem csodálkoztam. T. Mihály felesége lány- korában mindig irigykedve nézte a zongoraórára vonu­lászó polgárlányokat, a kot­táikat és általában ... Ab­ban reménykedett, hogy a férjhezmenetel majd minő ségi változást hoz életében háromlábú, fekete zongo rákról, szalonokról és egyéb csodadolgokról álmodozott IQEN, MAMA... De a holdvilágos éjszakán nem fehérlovas királyfi ér­kezett a ló farához kötött fekete zongorával, amikor a hajdan oly nagy álmú asszony ennek nagyon örült. Mit is kezdett volna egy királyfival? De T. Mihály elég jól keres ahhoz, hogy felderengjenek a régi ál­mok. T. Mihályné termé­szetesen már túl van a zon­gora-lehetőségeken. De ami neki nem sikerült, azt most a lánya végigcsinálhatja. T. Marika nem is sejti, hogy a kedves mama ál­mait csinálja végig. Mit sej­tenek a szófogadó kislá­nyok? Még csak általános isko­lás, de előjegyzési zsebnap­tárral a kezében küzd a per­cekért, ami a mamának nem sikerült, az neki most si­kerül. Ott van elsőnek az iskola ... Hetenként egy szakköri foglalkozás, két óra szolfézs, két óra hangsze­res óra, napi egy óra gya­korlás a város másik felé­ben bérelt zongorán, vala mint különtorna és úttörő. Mosi pedig a lábak érdeké­ben valószínűleg jön még u korcsolya. A kislány mosta­nában megsápadt, korább» magabiztos felnőttes viselke­dése gondterheltségre szelí­dült. De kötelességtudó kis­lány, és megy, kering a vá­rosban a tornatermek, isko­lák, zongora és egyéb fog­lalkozások között. Nincs megállása, szinte a középü­letekben és az autóbuszo­kon lakik. Nagy szerencsé­je, hogy a mamája nem fe­dezte fel, hogy egy máso­dik idegen nyelv tanulása is elegáns dolog, mert ak­kor a sok extra elfoglalt­ság mellett még külön né­metre vagy külön franciára is járhatna. Nehéz az ügyben bármit íj mondani. T. Mihályné a gondoskodó, mindig az isko­lára figyelő, jó szülők kö­zé tartozik. A szülői mun­kaközösség közismert alak­ja. O az él felszólaló, az él ja­vasló, az él adakozó, egy­szóval az élanya. A kislány osztályfőnöke több alka­lommal figyelmeztette, hogy sok lesz ez a Marikának ... T. Mihályné azt mondta, hogy mindent meg akar ad­ni a lányának és modern nőt akar belőle nevelni, aki az élet minden területén fel­veheti a versenyt más nők­kel és természetesen a fér­fiakkal is. Az osztályfőnök szóbahozta a kislány sápadt­ságát, és azt mondta, hogy ő az édesanya helyében azért meggondolná a dol­got. T. Mihályné viszont azt mondta, hogy és a Ko­vácsék lánya, és a Horvá- thék lánya, és a ... Tucat­jával tudta sorolni a csalá­dokat, akik ugyancsak agyon­dolgoztatják a gyermekü­ket. T. Marikának egy alka­lommal én is mondtam, hogy jó lenne, ha egy ki­csit lazítana, hiszen meg­öli a sok kötelesség. Ellen­ségévé váltam, és leplezet­len megvetéssel tárgyalt ve­lem: — Anyu megmondta, hogy ez mind hasznos. Nekem kötelességem tanulni. Bez­zeg anyu nem tanulhatott, és tessék megnézni... Megnéztem, de semmi sajnálnivalót nem találtam rajt. T. Mihály az utolsó évek­ben többször felemelte a szavát lánya kizsákmányo­lása ellen. Mind hiába. — Ott vannak azok a nyavalyás autós újságok, csak bújj bele a motor­jaidba! Mit értesz te egy modern vő neveltetéséhez1 — mondta T. Mihályné. T. Mihály most már me­nekülőben van. Általában mindenbe belenyugszik, s zet: a Diósi, a Torda, a Haj­nal, a Pélmonostor, a Rara- nyavár, a Mészkemence a Felsőbalokány, a Marx, a Ma­jor, a Szondy és a Fürst Sán­dor utca aszfaltjárdái alá a lakók készítették elő a talajt. A II. kerületben A II. kerületben 3140 folyó- I méter járda épül nagyrészt a Kertvárosban. Ebből 2600 mé- ; tér már kész. Az öntött be- j tonna! létrehozott járdák sze- j gélvét is társadalmi munká- j val rakták ki a lakók. Tavaly i már megmutatták a kertvá­rosiak, hogy értenek a sze­gélyépítéshez, az idén azt is bebizonyították, hogy a járda­építést Is könnyen megtanul­ják. A II. kerületi tanácson már arról számolhattak be, hogy sokkal több a társadalmi munkára jelentkező, mint amennyi anyagot a járdaépí­téshez a rendelkezésükre tud­nak bocsátani. Az új vásártéren nem is tudták volna megtartani a vá­sárokat, ha a Hőerőmű nem segít. Szerencsére azonban nélkülözni tudtak egy Dózert) amivel néhány nap alatt el­egyengették a talajt és így megfelelő időben használható­vá tették a teret. Itt kell meg­említeni, hogy az útépítkezé­sekben a lakosságon kívül a vállalatok is végeznek társa­dalmi munkát. 4 III. kerületben A III. kerülethez tartozó Kovácstelepen a tavaly elkez­dett munkák révén hat út készült el az esős idő beállta előtt. Két utca, a Sarkantyú és a Szarkaláb utca földmun­kái elkészültek, s három utcát már felszántottak. Mivel azon­ban október 20-a óta esik az eső, tovább menni az építéssél nem tudnak. Tíz-tizennégy csapadékmentes napra volna szükség ahhoz, hogy az itt lakók is elégedettek és nyu­godtak legyenek. Egyébként járda épült huszonhárom ut­cában. és most épül a Szigeti vámtól Patacsig. Végezetül még annyit, hogy a közművesítéssel eddig még nem, vagy csak részben ren­delkező Kovácstelepen a víz­vezetékek lefektetéséhez szük­séges földmunkát is a la­kosság végezte el. Még három utcából hiányzik a vízvezeték, de jövőre ott is bevezethetik minden házba a vizet. — b — ha nagyon felmérged, akkor levonul a kisvendéglőbe. Marika pedig egyre sová- nyodik, öregszik. Vitathatat­lanul koravén. Heti mun­kaóráinak a száma lényege­sen több, mint egy szorgal­mas, örökké túlórázó mun­kásé. Azt hiszi, hogy a nyu­galmat, a gondtalan életet, majd a felnőtt kor hozza meg. Különös elképzelés Elég, ha a szüleire vet egy pillantást... T. Mihályné igénylistája a jelek szerint még nem me­rült ki. Évente újabb "s újabb munkaalkalmakat ta­lál ki leányának, s az, mint egy kis idomított rabszolga, mindenre azt mondja, hogy „igen, mama”. T. Marika sok társa ha­sonló módon él. Nincs ré­szük a gyermekkor örömei­ben, a gondtalan szemlélő­désekben, a játékban. Elfe­lejtettek játszani... Ez az egyik véglet. Van természe­tesen a nevelésnek egy má­sik véglete is, az talán még károsabb. De érdemes len­ne eltűnődni azon is, hogy ennyi mindent, ennyi kü­lön elfoqlaltságot lehet-e jól csinálni? — Félő, hogy a végeredmény egy osztott fi­gyelmű. idegkimerült em­berke lesz. T. Mihály most abban re­ménykedik. hogy az idén egyáltalán nem lesz fagy. Bertha Kulcsa I _

Next

/
Thumbnails
Contents