Dunántúli Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-11 / 292. szám

Född titatd is foxi Maxi ..társulatával” •ETütt belopta magát a tévé­nézők szívébe. Hétről-hétre taresik a műsorban, rekla­málják, ha elmarad egy-egy folytatás. Honnan ez a nép- nerűség? — Talán azért, mert a tör­téneteket igyekszünk „magya­rosítani” — mondja Nagy Vil­ma az átíró-fordító. — Ugyan­ezek a filmek Lengyelország­ban megbuktak. Ott ugyanis ragaszkodtak az eredeti szto­rikhoz és nem szinkronizálták, hanem egyszerűen „aláolvas­ták” a nyers fordítást. — Szerencsénk volt — kap­csol ód'k a beszélgetésbe Ger­hard Pál, a szinkron rendező­je —, úgyszólván az első pil­lanattól kezdve sikerült „el­kapnunk” a megfelelő hango­kat s mo6t már kialakult egy olyan együttes, amely saját maga is végigszórakozza és élvezettel játszik, illetve be­szél. Beszél? Ugat, cincog, nyá­vog és dörmög. Szereposztás szedőt. voxi Maxi; Csákányi Lász­ló Már megszokta, hogy ha a sverekek meglátják az ut- eáp utána kiáltanak: Lász- löö*’ Ez is a nén­szer’séegel jár. Éppúgv mint az hogy Inci, azaz Várnái Hédi különböző egérfigurákat kan siándékba. — Voltam már — meséli Ir^’-Hédi — tücsök, csupa- fül. tüskeböki, Toppancs Walt-Disney filmjében, a Bambiban nyuszi, mókus és mindenféle aoró állat hang­ja. De ez a legkedvesebb ál- latsdnkron szerepem Boldog­ság amikor elkezdiük a mun­kát. Nem is munka, iáték. szórakozás. A legkedvesebb élménvem a macska 'elkiis- meretének a megszólalásá­hoz fűződik. Sohasem felejtem el a macskát, ahogv azt mondja ... szeretni kell az egereket... Valóban szereted Kandúr Bandi? — Szeretem — mondja el­keseredetten — nagyon . . Juci pajtás! Find koma! Azóta az együttesben szál­lóigévé vált ez a párbeszéd. Ha valami nem megy, vagy nem akarjuk csinálni, mindig ezt idézgetjük. A gyerekkö­zönség nagyon hálás. Kedves leveleket kapok tőlük Egy kisfiú például ezt írta csupa szögletes nagybetűvel: „csak te mondjál mesét, húsz pu­szit küld, Miki”. Mindenkinek vannak ked­ves gyermektörténetei. Várhe­lyi Endre, illetve Maci Laci a közelmúltban a csepeli munkásotthonban II. Fülöp áriáját énekelte s a szám után váratlanul megszólalt egy kis­fiú a nézőtéren: — ugye bácsi te vagy a Maci Laci’ — Ak­kor, egy pillanatra nagyon furcsa volt minden, de a kö­zönség nevetett, az operaéne­kes feltalálta magát a szín­padon s barátságosan vála­szolt: — igen. én vagyok . — Azóta már az Operában is úgy kémek tőlem auto- grammot a felnőttek, hogy ír­jam oda a másik nevemet is Gombos Kati a fiúegér, a nyakkendős Find, ez a gyá­moltalan fiúegér roppant ked­ves „egyéniség”. Bármibe kezd, mindig baleset történik vele. A múlt évi pécsi film­fesztiválon a Gyermekbeteg­ségek c'mű film két kis fő­szereplője odajött az aszta­lomhoz. Mondd néni, tényleg te vagy a Find? És van ne­ked gyereked 's’ — Van ket­tő — válaszoltam —, egy ti­zenkét éves lányom és egy tizenegy éves fiam. — Hű ak­kor te nagyon öreg vagy már. Ezt sohasem mondtad el a Te­levízióban ... Bárhova megyek, percek múlva kéri a társaság, csak egy picit utánozzad a Find hangját. És Gombos Kati „megadja magát” és mondja a kedvenc szöveget: — látod Inci, nvndig mondtam ne­ked, ne járj rossz úton, mert baj lesz. És egy picit cincog, úgy, ahogy megszoktuk tőle. — Utoljára rozsdás vasszö­get alakítottam — mosolyog Szuhay Balázs — Amióta Kandúr Bandi lettem, na- ragszanak rám a gyerekek, vi­szont — az egyik példából ítélve — tisztelnek a portá­sok. Legutóbb, amikor egy gyárban jártam, a kapuban elkérték az igazolványomat, a tányérsapkás bács; rámnézett — Maga az a Szuhay Balázs, aki a kandúr — Igen — mondtam kicsit zavartan — A bácsi felemelte a telefon- kagylót: — Igazgató elvtárs, a Kandúr Bandi keresi ma­gát ... Az írónőnek is jut a nép­szerűségből. A televízió szék­háza előtt gyerekek várják, s — ami szokatlan egy fordí­tó é'etében — autogrammnt kérnek, de így: „azt tessék odaírni, hogy a Foxi Maxi mamája”. A rendezőtől — mo­solyogva — ilyen meglepő feltétellel vették át a ruhát az egyik patyolat fiókjában: — „Csak akkor tisztítjuk ki a ruhát, ha vasárnap újból lesz Foxi Mari’” És lesz. Bizonyára örülnek ennek a tévé-nézők — gyere­kek és felnőttek egyaránt — de ugyanúgy a társulat tag­jai is, akik már elkezdték a sorozat következő történeté­nek a szinkronizálását. (D—B) Egy magyar származású szobrász posztumusz felfedezése A magyar származású Tur­ku Traján (1887—1959) 50 esztendeig élt New York Greenwich Village nevű mű­vészkerületében és soha életé­ben nem adott el egyetlen szobrot. Most, hat évvel a halála után kiállítást rendeztek a műveiből; a műkritikusak a legnagyobb lelkesedés hangján írnak róla, a gyűjtők pedig a szó szoros értelmében egy­más kezéből kapkodják ki a szobrokat, hogy átlag 15 ezer dollárt fizessenek egy-egy művéért. Traján volt az első modem szobrász, aki visszanyúlva az antik görög hagyományokhoz, színesen kifestette cementből készült szobrait. A nagyszabású Traján-ki­állítást New Yorkban Mocsá- nyi Pál, szintén magyar szár­mazású műtörténész rendezte, miután szoros barátság fűzte Traján hoz. ... Hogy közelebb legyenek a csillagok (Folytatás a 9. oldalról) — csak minden hetedik paraszt tagja va­lamely könyvtárnak; — évi 50—60 művelődési otthon épül he­lyi erőforrásokból; — a művelődési otthonok 46%-ában egyet- ' len terem van, javarészt elavult a felszere­lésük, berendezésük... — több mint kétszeresére nőtt 1962 óta a felsőfokú képesítést szerzett függetlenített népművelők aránya; — 100 falu közül 80-ban még mindig csak alacsony tiszteletdíjjal dotált, nem függetle­nített művelői'si otthon Igazgató vagy könyvtáros működik. Talán elég is már a végletek szembe­állításából. Ennyi esetleg sejteti a feladatok sokirányú voltát és a megoldáshoz szüksé­ges nem csekély anyagi áldozatokat is. Alap­jaiban azonban két, egymástól elszakíthatat­lan tennivaló határozza meg az irányelvek szerinti népművelő munkát: Segítségével növelni kell az ország terme­lési-gazdasági teljesítményét; általa sokol­dalúan fejleszteni a szocialista tudatot és magatartást. Akkora munkát kínál ez, mintha azt mon­danák: öt év során megépítjük az emberi tudat húsz Erzsébet-hldját. Ehhez hozzá tenni vagy ebből lecsípni, nem több, mint egy-egy léccel módosítani a példaként említett bíd- monstrum arculatán. A vita most lényegé­ben lezárult. A megyei népművelési taná­csok sok, az irányelv tervezetet gazdagító észrevétele igazolta, hogy szükség volt erre a széleskörű véleménycserére. Hajdú, Sza­bolcs. Pest és Szolnok megyékben annak a fontosságát hangsúlyozták, hogy a kulturális ellátottságban hátramaradó megyék további támogatást kapjanak központi tartalék ke­retből. Komárom. Rács-Kiskun, Borsod em­berei a népművelő tevékenység nagyobb tár­sadalmi megbecsülését sürgették. Csongrád és Fejér megyékben a tv-nek, mint a nép­művelés eszközének jobb felhasználását sze­retnék elérni. Veszprém, Somogy és Baranya megyékben egyebek között az idegenforga­lommal kapcsolatos népművelői feladatokról hangzottak el megszívlelendő megjegyzések. Noha az Országos Népművelési Tanács el­fogadta az irányelveket és hamarosan végle­ges megfogalmazásukra Is sor kerül, még e végleges szöveg megszületése előtt elmon­dom az eredeti dokumentummal kapcsolatos néhány gondolatomat. A lehetőség határain belül szakítsunk már a népművelési munka eredményeinek Illú­ziókba hajlóan statisztikus értékelésével. Mit értek ezen? Az irodalom és az olvasók, az ismeretterjesztő előadások és a hallgatók, a mozielőadások és a nézők viszonyának javu­lását (vagy romlását) csak számokkal mérni, nem sokkal több. mint kilókban ki­fejezni, hogy ki volt súlyosabb egyéniség, Mozart vagy Richard Strauss. Egyszer har­minc különböző korú, foglalkozású ember­nek fölmutattam a Munkácsy megfestette ásító inast. Zavarba ejtett a vélemények, tehát a mű által kiváltott hatásé*, sokféle­sége. Mivel új, eredményesebb má-Oísereket, munkaformákat keres a néuművelés — nem nélkülözheti a széleskörű tudományos meg­alapozottságú hatásvizsgálatot. Föltehet űen jónéhány meglepő következtetésnek nyitná­nak ajtót az ilyen fölmérések. Talán vá­laszt kapnánk belőle például olyan kérdé­sekre i , érdemes-e a rádióval, tv \el bőven ellátott városokban hagyományom formájú ism<retlcrlesztő előadásokat tartani: ml mó­don lehetne közelebb jutni a falusi közön­séghez a korszerű — komoly zenével; ki­él égiti-e a vidék közönségét a tájszínházi előadások repertoárja. Az irányelvek nem tekintik a népművelés szerves részének a könyvterjesztést. Már­pedig korunkban az ismeretterjesztésnek, a művelődésnek, sőt a szórakozásnak is leg­főbb forrása a könyv. Jóllehet a könyvtárak ellátottsága, rugalmas tevékenysége, hálóza­tának sűrűsége meghatározó szerepet tölt be művelődésügyünk egészében — a meg­vásárolt könyv mennyisége, azt mondhatnók a legfőbb kulturális barométer. Ma már teljes biztonsággal mondhatjuk; sokkal több magyar lakásban van tv-készülék, mint ahányban egy szerény, ötven kötetes magán- könyvtárra találunk. S hogy a könyv hát­ránya csökkenjen, ahhoz a mainál több kép­zett könyvárusra, hatékonyabb könyvpropa­gandára. a mainál merészebb kereskedelmi módszerekre volna szükség. A hazafias nevelés kérdésével az irány­elvek egy igen terjedelmes szakasza fog­lalkozik. Nem elegendő csupán fölvázolnunk a követelményeket ebben a tekintetben, ha­nem lényegesen nagyobb figyelmet kell for­dítanunk az igaz hazafiság ápolásának for­máira. módszereire. A haza földjéhez, tör­ténelmünk jó hagyományaihoz való ragasz­kodás, a jogos népi-nemzeti önérzet, az egye­temes emberi haladást előbbre vivő régi és mai magyar fölfedezések, vívmányok, tel­jesítmények megbecsülése ugyanolyan kincs számunkra, mint a talaj termőereje vagy technikai eszközeink sokasága. Az ország közérzetét jelentősen befolyá­solja, hogy a Petőfi által „szép csillagának nevezett honszeretet milyen mély, milyen tudatos a társadalom szivében. * A csillagoktól indultunk el... A népmű­velési irányelvek és a velük kapcsolatos viták sora azt a jó reményt táplálják ben­nünk, hogy nem is olyan végtelen már a távolság az ember és a magas ég megismer­hető csillagai között. Bajor Nagy Ernő irt» isiit O L VASÓLÁMPA Esztétikai Kiskönyvtár A Kossuth Könyvkiadó sorozatáról Sokan mondják; a vonatok és az autóbuszok hétfő reg­geli képe az utóbbi időben mintha megváltozott volna. Újabban ugyanis nemcsak ai előző napi sporteredményeket. a kedvenc csapat síikerét vagy sikertelenségét beszélik meg itt az emberek, ha nőm — szinte ugyanakkora indulattal és szenvedéllyel — egy szom­baton látott film vagy vasár­nap esti tv-közvetítés fölött is összecsapnak a vélemé­nyek. Talán csak az egyik színész játékáról indul el a beszélgetés vagy a történői valamelyik homályban maradi fordulata után érdeklődik va­laki. ám a beszélgetés igen gyakran elméleti fejtegetések­be. esztétikai elemzésbe, az ízlést, a művészetelméletet érintő kérdésekbe csap át. Ez a sorsa a hamar népszerűvé vált könyveknek, egy színhá­zi előadásnak, hangverseny­bemutatóknak, közszemlére került képeknek, szobroknak, épületeknek is. Főként a tájé­koztató eszközök, a rádió. *> televízió, az újság széleskörű elterjedése serkenti a közön­ség érdeklődését, de a könyv­kiadás magas számai, a nép­oktatás korhatárának feleme­lése is ott van a megnöve­kedett igény és érdeklődés mögött. Ezt állapítja meg a Kulturális Elméleti Munkakö­zösség — Az irodalom és J művészetek hivatása társadal­munkban című — tanulmá­nya is. „örvendetes jelenség, hogy a közönség az utóbbi időben mind cselekvőbb és közvetlenebb tényezőjévé vá­lik a művészeti életnekS ezt a jelenséget értelmezi és gondolja tovább a Népszabad­ság egyik közelmúlt írása: ,yJó ez vagy nem jó? (már mint a művészet tömeghatá­sának növekedése) — haszta­lan kérdés. Sokkal okosabb azzal törődni, hogy miért van, mit jelez és mi forrong mögötte?" A tények megállapítását mi egy másik kérdéssel is meg- toldanánk: Hogyan sikerül a megnövekedett érdeklődést helyesen orientálni, az igé­nyeket kielégíteni, a tájéko­zódást okos szóval irányítani, a közízlés fejlesztését szol­gálni? Mit tesz a könyvkiadás a művészetelmélet színvona­lának emeléséért, az esztéti­kai műveltség, a művészet­kritika fejlesztéséért? Az ér­deklődés ugyanis még nem jelent föltétien művészetér­tést, a véleménymondás még lehel megalapozatlan is, s a közönség aktivitása rossz ügyet is szolgálhat. A helyes kiindulás aligha­nem annak tudomásul vétele, hogy ez az eleven közvéle­mény, ez az aktív közönség nem egységes, az emberek íz­lése rétegezett, a kispolgári igénytelenség és a sznob finy­nyásság elemei egyaránt Í81- lelhetők benne. Ezt kell fi­gyelembe venni a könyvki­adásnak is, ha szavát el akar­ja juttatni azokhoz, akik ér­deklődnek a művészet iránt, s akiknek ízlését és érdek­lődését magasabb szintre akarja emelni. Ezúttal arra a közönség­rétegre gondolunk, amely az elemi ismereteken és alapfo­galmakon már túljutott, kel­lő olvasottsággal, a jelenségek elrendezéséhez szükséges tör­téneti ismeretekkel rendelke­zik, s többnyire a művészeti munka egy-egy területén kö­zépszintű vezető beosztást lát el. Tehát foglalkozás szerint a könyvtárosokra, tanárokra, művészeti csoportok irányítói­ra, a népművelési terv közép­szintű lebonyolítóira. Elsősor­ban az ő részükre jelenteti meg a Kossuth Könyvkiadó az Esztétikai Kiskönyvtár so­rozatot. Természetesen más kiadóknál is napvilágot lát­nak e réteg érdeklődésére szá­mító kiadványok, sőt maga a Kossuth Kiadó e sorozati® kívül is megjelentet esztéti­kai tárgyú tanulmányokat, de épp rendszeressége, sorozat jellege miatt az Esztétikai Kiskönyvtár nagyobb figyel­met érdemel. A sorozat első kötete 1964- ben jelent meg, azóta évente e sorozatban három-három könyv hagyja el a nyomdát M az, ami a köteteket — az azonos külsőn túl — egyetlen sorozat darabjaivá teszi? Út­nak indításakor ezt írta a Ki­adó a Kiskönyvtár céljáról: „Híven kívánjuk szolgálni a kor követelményeinek színvo­nalán a marxista esztétikai örökség népszerűsítését, a szo­cialista realizmus esztétikájá­nak további kidolgozását E féladathoz keresve sem találhattak volna egyértel­műbb jelképet, mint amivel a sorozatot megnyitották: Gor­kij válogatott esztétikai cik­keinek kiadását (Valóság és irodalom). A Gorkij-kötetet követő munkák egytől egyig a fent idézett célt szolgálják: a mar­xista esztétika korszerű ered­ményeinek ismertetését — a szocialista realizmus megala­pítójának nyomdokain halad­va. Mindez azonban nem je­lent egyhangúságot. A tárgy és a megközelítési mód vál­tozásával, az előadás indulati fokától függően más-más ér­téket kínál a sorozat többi darabja. A közöß cél: a mar­xista esztétika ügyének szol­gálata, korszerű továbbfej­lesztése. Ezt a célt azonban nyilván másképp közelíti meg a világhírű mexikói festő, David Alforo Siqueiros, aki elsősorban mégiscsak alkotó- művész és nem elméletíró, s megint másképp az olasz An­tonio Gramsci, a filozófiai műveltségű, gazdag szellemi­ségű teoretikus. Az előbbi (A művész és a forradalom) főként a maga művészeti irá­nyának, a népi alapokra épü­lő „muraiizmus” — falfesté­szet — igazolását fejti ki, ; heves bírálattal illeti mind a szocialista neoakadémizmus mind a nonfiguratív művé­szet jelenségeit. Elfogultságtól sem ment indulata szókimon­dóvá teszi akkor is, ha nyílt levelet ír szovjet kollégái­hoz, de Picassóban sem haj­landó mást látni, mint a „tisztán esztétizáló deformá­ció” példáját. A Kiskönyvtár nemcsak legtestesebb, de gon­dolatokban, eszmékben, új és eredeti megfigyelésekben is leggazdagabb kötete a Gram- sci-írásokból nyújtott váloga­tás (Marxizmus, kultúra, mű­vészet). A sokszor nyúlfarknyi jegyzetekből olyan egységes világkép és művészetszem'é- let rajzolódik az olvasó elé, amelyben helyet kapnak nyel­vészeti kérdések, az értelmi­ség hivatása fölötti töprengés, az új építészet problémái, Balzac és a tudomány, a freudizmus, Dante és Machia­velli, a bűnügyi regény, Pa- pini... Egy minden irányban nyílt, friss, aktív szellem, for­radalmár gondolkodó eszmény képét állítja a kötet az olvasó elé. A sorozatnak természetesen vannak más típusú darabjai is. Míg a Gorkij-, a Siquei­ros-, a Gramsci-kötet ugyan­annak a szerzőnek különféle témájú írásaiból ad váloga­tást, Ralph Fox egyetlen té­mát jár körül (A regény és a nép). A neves angol mar­xista esztéta elsősorban egy műfaj múltját tárja föl, de könyve — bár csaknem há­rom évtizede jelent meg elő­ször — nemcsak a kulturális örökség, a klasszikus regény értékelésében igazít el, hanem hasznos érveket szállít a mo­dem regény körüli vitához is. — A téma azonossága for­rasztja egységbe a Shakes­peare a változó világban című kötetet is, amely ugyan nyolc szerző — angol kritikusok — írásait tartalmazza de kivétel nélkül a címben jelzett prob­lémára keresik a választ: mit mond a nagy angol dráma­író művészete a modem em­bernek? Nálunk, ahol Ang­lia után talán legnagyobb a Shakespeare-kultusz, joggal számíthat érdeklődésre ez, a Shakespeare-kutatás legfris­sebb eredményeivel megis­mertető s az életmű korszerű értelmezésére vállalkozó mű: — A klasszikus irodalmi múlt egy hozzánk időben kö­zelebb eső alkotóját mutatja be Eberhard Hilscher köny­ve, a Kiskönyvtár legújabb kötete: Thomas Mann élete és műve. A magyar marxista művé­szetkritikát eddig három kötet képviseli a sorozatban. A ki­adó újból megjelentette Ré­vai József Ady Endrével fog­lalkozó dolgozatait (Ady), va­lamint megbízást adott két új munka elkészítésére: Aradi Nóra az absztrakt művészet problémáiról írt könyvet, Vi­tányi Iván pedig a „könnyű műfaj”, az operett, a cirkuszi a revü, a musical, a dzsessz stb. elméleti megalapozottsá­gú vizsgálatára vállalkozott Tegyük hozzá: alighanem ezek a művek egyben a sorozat legsikerültebb, legnépszerűbb,- s a jelenlegi magyar közönség igényeivel leginkább találkozó kötetei. Ezek a könyvek érin­tik a legfrissebb ma kérdése­it s a művészetnek épp azo­kat a területeit (képzőművé­szet és zene!) térképezik föl, ahol az ízlés a legmegosztot- tabb, ahol a tájékozottság a legelmaradottabb, s ahol a művészet valóságos értékei­nek a megbecsülésével a kö­zönség a legkevésbé tart lé­pést. Ismerve a sorozat lövő évi tervét (József Attila: Váloga­tott esztétikai írások "'»tonsz- kij: Franz Kafka és mo­dernizmus problémái v;n_ kelstein: Egzisztencia ■’> mus és elidegenedés) az olvasó fo­kozott várakozással tekint az újabb kötetek elé. r. t. i y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents