Dunántúli Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-11 / 292. szám
A négy vasárnapra és 4 helységre — Mohácsra, Siklósra, Szigetvárra és Pécsváradra — tervezett rendezvénysorozat hároméves múltra tekint vissza. Az 1964-es esztendő k sérleti jellegű próbálkozása után az elmúlt két esztendőben sikerült az egyes kulturális ünnepségek jellegének, tartalmának kialakítása, s ktsebb-nagyobb zökkenőkkel ug ri, de az egyre gazdagodó s mind igényesebbé váló programok lebonyolítása is. Ha siketének, népszerűségének titkát keressük, több okot sorolhatunk fel az eredmények forrásaként. Mindenekelőtt azt, hogy helyesnek bizonyult a szülőföldjét szerető lakosságnak és vezetőinek, természeti szépségeinek, műemlékeinek, kulturális hagyományainak, szocialista létesítményeink és eredményeink népszerűsítésére irányuló törekvése, s ebből adódóan az ünnepségek színhelyeinek kiválasztása szerencsés volt. Nemcsak azért, j mert az idegenforgalmi vonzóerővel egyébként is rendelkező helységekre esett a választás, hanem azért is, mert ezek egy-egy tájegységünk természetes kulturális központjai is. Részben ezzel magyarázható a közönség 3 év alatt 30 ezerről 80 ezerre növekvő száma. Nem kisebb jelentőségű ok az sem, hogy az egyes rendezvények programja a művelődés és szórakozás viszonylag gazdag lehetőségét teremtette meg. A rendező szerveknek mégis sikerült megoldaniok, hogy a hagyományos elemek fenntartása mellett olyan új vonásokkal gazdagítsák a programot, amelyek nemcsak megtartották, hanem növelték is a rendezvények vonzó erejét. A baranyai vasárnapok pélját meghatározó megyei szintű párt- és tanácsi határozatok a nevelési feladatok és az alkalmazható módszerek, formák olyan egységét jelölték meg a végrehajtás alapjául, amely egyrészt a népművelési feladatok korszerű megoldását, másrészt a rendkívül differenciált közönség igényeinek messzemenő figyelembe vételét követelték meg. Ennek köszönhető, hogy a művelődési szempontból igényes közönség is megtalálta azt, amiért érdemes volt az egyes rendezvényeken részt vennie; de a kevésbé igényes közönség is sok látványosság, nemes szórakoztatás maradandó élményeivel gazdagodott. A baranyai vasárnapok nemcsak az érintett községek és városok lakosságának és vezető szerveinek áldozatos munkájára épültek, hanem a megyei irányító szervek, népművelési, idegenforgalmi és kereskedelmi intézmények sokoldalú támogatására is, s egyre több segítséget adtak a megvalósításhoz az országos szervek és intézmények is. Elsősorban a szocialista hazaszeretetre nevelés gazdag tartalmának megvalósítására törekedtek; a haladó hagyományok ápolását, a szülőföld szeretetének és a nemzeti büszkeségnek tettekben megnyilvánuló elmélyítését, a nemzetközi és nemzetiségi összefogás erősítését, a szocialista vívmányok népszerűsítését, a honvédelmi nevelés feladatainak megvalósítását tűzte ki célul, egyéb nevelési célok szolgálata mellett. V alóban csak példaképpen, hadd utaljak a rendezvénysorozat hatására néhány területen. Vajon mit jelenthetett Szigetváron 30 000 embernek hogy a magyar történelmi festészet olyan reprezentánsainak alkotásával találkozhattak, mint Székely Bertalan, Madarász Viktor, Hollósi Simon, Med- nyánszky László, Rudnay Gyula, Egry József, stb. A Dési-Huber emlékkiállítás politikai hatása Siklóson, ahol előbb egy jobbágyszobor leleplezésén vettek részt, majd egy börtönmúzeumot, levéltári kiállítást is megtekintettek, s Bánffy György előadásában döbbenten hallgatták meg Ily- lyés Gyula: Dózsa György beszéde a ceglédi piacon c. versét, ugyancsak felmérhetetlen. Az esztétikai nevelésben is jelentős lépést jelentett a képzőművészeti kiállítások olyan összeválogatása, amely közérthető, de nagy művészi értékkel rendelkező műveket mutatott be céltudatosan, nem egy esetben kronológiai sorrendben, ami a művészi ágazat belső fejlődésébe nyújtott betekintést. A katonai dí- szelgések, a honvédzenekarok szereplése, a haditechnikai parkban bemutatott és a közönség — gyermekek és felnőttek — által „kézbevett” harci eszközök mind a honvédelmi, mind a műszakitechnikai nevelés szempontjából jelentősek, s jól szolgálták a honvédség és a polgári lakosság közti kapcsolatok elmélyítését. A szomszédos jugoszláv területek lakosságával kapcsolatainkat ez a rendezvénysorozat továbbfejlesztette. Az 1905-ös mohácsi és siklósi rendezvényen 8000 jugoszláv vendég vett részt. Sikerült a hivatásos művészeket olyan alkotásokra sarkallnunk, amelyek számottevően gazdagítják kultúránkat (pl. Darvas dráma, Farkas oratórium, Leányvásár koreográfiája, szignálok, szobrok, pályázati művészeti alkotások). A közönség és a művészek kapcsolata sokat javult, több ezer ember tekintette meg az ősbemutatókat, sok művésszel személyesen is megismerkedett a közönség. A művészek nagyra értékelik a közönséggel való találkozás ilyen lehetőségeit. A népművészetek fellendülését is eredményezte a rendezvénysorozat. Az óbányai fazekasság és a mohácsi bu- sómaszkfaragás új életre kelt. A fazekaspályázat sikere rendkívül figyelemre méltó. A népművészeti bemutatók általános elismerést váltottak ki, s a népművészeti alkotások megbecsüléséhez vezettek. A műkedvelő művészeti mozgalomnak biztató távlatot jelent a baranyai vasárnapokon való fellépés. Uj csoportok születtek a rendezvény hatására, gyengén működő csoportok szárnyat kaptak, s általában szélesedett a műkedvelő mozgalom. A z idei évben sok új elemmel gazdagodott a rendezvénysorozat. — Szobrok és emléktáblák leleplezése gazdagította Baranyát képzőművészeti alkotásokkal. A programok tekintélyét az egyes rendezvényekhez kapcsolódó, azok jellegének megfelelő ülések, tanácskozások, ankétok, találkozók emelték. Eredményesnek bizonyultak a pályázatok is. A Zrínyi-pályázatra 312 mű érkezett, a képzőművészet; alkotásokból önálló kiállítás, az irodalmi és zenei alkotásokból önálló műsor született. A közönség művelődését jól szolgálták a dedikálással összekapcsolt könyvárusítások is. Megvalósult az emlékplakettek elkészítése és kiosztása minden ünnepségen az eredményesen közreműködőknek; minden alkalommal megjelent az egyes ünnepségek külön újságja, és sor került néhány ízléses olcsó emléktárgy elkészítésére is. A már kialakult gyakorlat, a gyümölcsöző kapcsolatok, a leglényegesebb feltételek fokozatos kialakítása, s nem utolsó sorban a rendezvény- sorozat népszerűsége és nevelőhatása lehetségessé és Indokolttá tesz; a baranyai vasárnapok további hagyományos megrendezését. A következő évben. 1967-ben s az azt követő években törekednünk kell a rendezvénysorozat mértéktartó továbbfejlesztésére. Elsősorban arra gondolhatunk, hogy a „nagy" rendezvényeknél szerényebb keretekben ugyan, de azonos céllal és igényességgel, ünnepi művelődési és szórakozási alkalmakat teremthetünk olyan helyeken. ahol erre adottságaink vannak (pl. Pécsi-tó. Villány, Abaliget, Harkány, Ormánság. Duna- szekcső, stb.) A hagyományos elemeket új tartalommal gazdagíthatjuk, pl. Mohácson indokolt a busómaszkfaragás bemutatása. Sor kerülhet, s kerül is meghatározott terv szerint újabb szobrok, emléktáblák leleplezésére. A következő évben Mohácson busószobor, Siklóson fúvóze- nész-szobor, Szigetváron pedig Tinódi Lantos Sebestyén szobor leleplezésére kerül sor. Indokolt a hivatásos művészet nagyobb arányú bekapcsolása rendezvényeinkbe, a hivatásos művészek a rendezvényekhez kapcsolódó új .alkotásokra történő ösztön zésével és a fellépő országos nevű együttesek száménak gyarapításával (pl. Állami Népi Együttes, KISZ Központi Művész Együttes). Növelni lehetne az egyes rendezvényekhez kapcsolódó országos tanácskozások számát, s bővíteni nevelési céljainkat, elsősorban a termelési propaganda irányában. Indokoltnak látszik a külföldi kapcsolatok részben rendezése, részben továbbfejlesztése. A Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban elfogadta a Baranyai Vasárnapok 1967. évi programját. A program már számol a továbbfejlesztés említett lehetőségeivel, s így minden reményünk meg lehet arra, hogy az ünnepség- sorozat nemcsak megőrzi, hanem tovább gazdagítja kivívott népszerűségét. Lemle Géza Több pécsi könyvesboltban megvásárolható a Tankönyv- kiadó Vállalat kiadásában most megjelent fontos munka: Kézikönyv az általános iskolák 4. osztályának tanítót számára. Elvi és gyakorlati útmutatásokat akar nyújtani ez a segédkönyv az általános iskolai nevelőknek a Tanterv és az Utasítás megvalósításához. A tanítási anyag gondos feldolgozását célzó bőséges útmutatások tartalmi vonatkozásainak bírálatával nem foglalkozunk. Ez másoknak a feladata. De talán nem veszt.* rossz néven a szerzők, ha anyanyelvűnk védelmében szót emelünk a kézikönyv némely része ellen. Jó szándékkal tesszük ezt. hisz nemcsak a kézikönyvektől, hanem mindenfajta írásműtől méltán elvárhatjuk, hogy ne vétsen a magyar nyelv törvényei ellen. Sajnos, ebben a munkában a nyelvi hibák eléggé bőséges oéldatárára akadhat még a felületes olvasó is. Nem szólunk a bent rekedt sajtóhibákról (pl. Nagy Októberi Szocialista forradalom; ha fin madár volnék stb.). amelyek... Hogy közelebb Segyenek a csillagok a z ég magas és a cár messze van...” Egy régi jegyzetfüzetemben találtam erre a mondatra. Néhány éve hazánk olyan vidékén jártam, amelyik elmaradt közművelődés dolgában az ország más tájaitól. Ennek okait bogozva a régi orosz irodalomból ismert fentebb idézett mondattal válaszolt egy öreg tanító. Keserű indulatomban így vágtam vissza: „A csillagokat maholnap már felszántják traktoraink — és még mindig oly magas az ég?” Mostanában gyakran eszembe jut ez a szópárbaj. Olyan vitán vettem részt ugyanis, ahol a népművelés ötéves (1966—70) tervezésének irányelvei fölött disputáit: színházi szakember, egyetemi tanár, járási tanácselnök, vidéki fogorvos, pesti főszerkesztő, országgyűlési képviselő, író, mezőgazdasági szakember, mozgalmi munkás — ahány ember, annyi réteg képviselője. Noha ritkán tapasztalt, alapos munka és becsületes hozzáértés testesül meg az Országos Népművelési Tanács által megszövegezett vitaanyagban, minden hozzászóló talált rajta kiegészíteni, bővíteni, módosítani valót. Nem csoda. A nyilván sok közreműködőből álló szerzői közösség ötven egynéhány sokszorosított oldalon foglalta össze népművelésünk főbb eredményeit és problémáit; a következő évek főbb népművelést feladatait; fölvázolta a népművelési eszközök és módszerek fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseket. Mintha egy maréknyi anyaföldön kísérelné meg a magyar föld ügyeinek, gondjainak szemléltetését. Mégis érdekes volt. Ki gondolná, hogy hazánkban ma: — több mint 2 millió ember iskolaszerű keretek között tanul; — a mezőgazdasági dolgozók egyötödének sincs meg a nyolc általánosa; — a tanácsi közművelődési könyvtárak állománya egyetlen ötéves terv során megkétszereződött (majdnem 13 millió kötet), az olvasók száma több mint 2 millió; (Folytatás a 11. oldalon) * Sok bába kost... nek nehéz eldönteni a szerzőségét. Először is szólnunk kell a „helyesírási irányultság” (!) szabálytalanságairól. A magyar helyesírás szabályainak 346. pontja világosan előírja: „Ha az alárendelő összetett mondat főmondata felkiáltó, felszólító vagy óhajtó értelmű, a mondat végére mindig felkiáltójelet teszünk, még akkor is. ha a mellékmondat kijelentést vagy kérdést tartalmaz.” E kézikönyvből viszont tömegével idézhetnénk olyan összetett mondatokat, amelyekben — helytelenül - a mellékmondat jellege dönti el a mondat végére kiteendő írásjelet. A 230. lapon pl. a következő mondat olvasható. .Soroljunk vagy soroltassunk fel ismét néhány címet (vesz- szőhiány!) és állapíttassuk meg, hogy ezekhez hogyan gyűjtöttük össze az anyagot?” Hinnék az alárendelő összetett mondatnak a végére az előbb közölt helyesírási szabály értelmében nem kérdőjelet, hanem feltétlenül felkiáltójelet kellett volna tenni, mivel a főmondat felszólító értelmű. Ehhez hasonló igen gyakori hiba. hogy a felszólító értelmű egyszerű mondat végén pont van felkiáltójel helyett A szerzők számára is megszívlelendő szabályt közölnek pl. a 197. lapon: „Hívjuk fel a tanulók figyelmét a szöveg közben, a sorok végén alkalmazandó írásjelekre, a sorkezdő nagybetűkre.” Bőségszaruva’ idézhetnénk kézikönyv magyartalanságaiból is. így pl. sok rossz példát találunk benne az idegen szavak felesleges használatára. Gyakori a műben, „az aktuális körnvezetismereti anvaa”, „a kommentált tollbamondás .az utasuások variálása”, „a- ilternativ feladat”. Bármenynyire is elterjedtek és ismertek ezek a latin eredetű szavak. mégis a szerzők könnyedén írhattak volna aktuális helyett időszerűt, kommentált tollbamondás helyett magyarázattal kísértet, variálás helyett váltogatást, cserélgetést» alternatív helyett pedig vagylagost. Amíg a tanulókat a nevelő# — nagyon helyesen — „előkészítik a felső tagozatra”, addig a tanítók „felkészülnek al tanításra.” A postán a csomagokat nem adiak ,fel. mert ott „csomagfeladás íolyt.” Ez a kézikönyv elsősorban 9 nevelők részére készült. Belőle merítenek az alsó tagozaton tanító pedagógusok. Rend** kívül fontos lett volna tehát« ha ebben a segédkönyvben tárgyi és nyelvi hibái? nélküli ^ananvsg-segítséget kaphattak rolna Sajnos a munka gondos átfésülése nem történt meg. Minden bizonnyal azért nem mert az útmutató kézikönyv szerkesztőié bízott a tizenhét szerző és a hét bíráló 'ontos és "olkiisrrs retes mun« kaiéban. Sainos, tévedett; Bizonyáré nem gondolt a "ímben idézett közmondásra. TOLLSEPR0 * ..«* \ > . M REICH KAROLY GRAFIKÁJA
