Dunántúli Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-08 / 289. szám
2 rraplö 1966. Di-«. k .íBER », MA: Szavazás Rhodesia ügyében London: Wilson brit miniszterelnök kedden este tízperces beszédében tájékoztatta az angol közvéleményt a rhodesiai helyzetről. Az egyezmény meghiúsulásáért Smithre hárította a felelősséget és felszólította az ENSZ-tagállamokat, hogy csat lakozzanak a Rhodesia-ellenes szankciókhoz. Wilson szerint az angol kormány biztosítékokat kapott a nemzetközösségi országoktól, hogy az ENSZ-ben csak olyan lépéseket fognak tenni, amelyek „megfelelő, de csak válogatott szankciókat” eredményeznek. Wilson szavaiból kitűnt, bogy a múltheti „úszó csúcs- találkozón” valóban példátlan •ngedményeket javasolt Smith nek. Felajánlotta, hogy „a rhodeJai többségi uralom előkészítésének idejére” Anglia és Rhodesia lépjen unióra. Rhodesia és Anglia ez idő adatt egy országot alkotna, a brit parlamantben európai és afrikai származású rhodesiaiak foglaltak volna helyet. Smith a „Tigris” cirkáló fedélzetét Rhodesia kinevezett miniszter- elnökeként hagyhatta volna el — fűzte hozzá Wilson, beismerve egyben azt is, hogy ezzel a lépéssel Anglia megkockáztatta volna a nemzetközösség felbomlását. A rhodesiai kérdés vitáját szerdán és csütörtökön kezdi meg az alsóház. Szavazásra csütörtökön este kerül sor. A konzervatív árnyék-kormány kedd esti ülésén úgy döntött, hogy az ellenzék a kormány Rhodesia-politikája ellen fog szavazni. Koszigin Grenohle-lsan „Adják vissza a fiamat!" Bgy amerikai anya levele, akinek fiát Dél-Viet- namba hurcolták. A levelet, amely az Egyesült Államok kongresszusához szól, az alábbiakban kivonatosan ismertetjük. A vietnami háborús konfliktusban való részvételünkkel összefüggésben szeretném kifejezni érzéseimet és gondolataimat. Tudom, hogy csak egyike vagyok annak a számtalan amerikai nőnek, akik hasonló helyzetben vannak. De tudom azt is, hogy ha ezek az asszonyok felemelik tiltakozó szavukat, meghallják, és lehet, hogy ezáltal lehetővé válik a béke mielőbbi helyre- állítása. A más országokban folyó háború mindenekelőtt belügy, ami nem szolgáltathat alapot ahhoz, hogy fiainkat belekeverjék és életük kockáztatására kényszerítsék. Meg kell találni a lehetőséget, hogy ezt A barátságokról (folytatás az 1, oldalról.) letett nagy barátságok általában kivételes, illetve kissé elromantizáit kapcsolatok. A nagy gondolkodók közötti belső kapcsolatok sem egy mozzanat alapján alakultak ki, miként ha az ember alaposán végiggondolja, talán nem is nagyon talál a barátságainak történetében olyan kiemelkedő eseményt, amire rámondhatná: ekkor kezdődött. Legfeljebb szívesen emlékezik vissza egyes mozzanatokra, de a barátságok szempontjából amiért a fontos. Mi az, ami összefűz két embert. A közös érdeklődési kör? A szemléletek közössége? A célok közössége? A személyes szimpátia? Sok minden. Sok mozzanat, érzelem, felfogás, cél — melyekben tartalom és tartás van, mert szólamokból, hamisságból, érdekek figyelméből vagy elvtelenségből soha igaz barátság még nem született Az igazi barátság normális körülmények között tele van pozitív töltésekkel — segítő szándékkal, alkotó érdeklődéssel egymás problémai iránt, becsülettel és humánummal, egymást megértéssel — és ezek a nagyszerű töltések adják meg a barátságok értelmét, célját, tartósságát és legfőképpen: az értékét. Egy tudós bölcs azt mondta egyszer: a barátság a szerelemhez méltó érzés. Voltak kultúrák, amelyek szerelemnél is fontosabbnak tartották. Egy biztos: igaz barát nélkül, de csak igaz barát nélkül szegényebbnek magát az ember. a szakadékot áthidalják. Engedjék haza a családi tűzhelyhez fiainkat! Segítsenek nekik úgy, mintha a saját gyermekeikről lenne szó. Én nem értem az Egyesült Államok vietnami politikáját és azokat az okokat, amelyek miatt az amerikai katonáknak ott kell leniök. Talán nem fejezném ki magam ilyen élesen, ha érezném, hogy cselekedeteink indokoltak. Ezt azonban egyáltalán nem érzem. Hogyan lehet segíteni azoknak, akik nem kívánják jelenlétünket? Nem vagyok sem történész, sem politikus. Sok millió más anyához hasonlóan, a nemzetközi válságok csupán akkor jutnak el hozzám, amikor azok házam ajtaján kopogtatnak. Most pontosan ez történt. Fiam Vietnamban van, a Csu La j ban állomásozó 5. tengerész gyalogos dandárral. Ezek a fiatalemberek éppen hogy megkezdték az életüket, és máris harcolniok kell... Johnson elnök egyszer bírálóit „kishitű öregasszonyoknak” nevezte. De hogy tudnánk nyugodtak lenni! Állandó rettegésben csak azért imádkozunk, hogy valahogy átéljük ezeket a napokat. Vajon mit mondana az elnök a fronton, a mesterlövészek golyói előtt, ellenséges ostromban? Valami baj van államunkban. Mi ok késztetett arra, hogy belekeveredjünk ebbe a konfliktusba, ha csak nem az, hogy egyes úgynevezett washingtoni politikusok megmentsék presztízsüket, a gazdagok pedig még jobban megtömjék amúgy is duzzadt zsebeiket. Ök mások élete árán élősködnek. Ha már nagy összegeket kell áldoznunk mások „megsegítésére”, akkor ebből a pénzből küldjünk orvosokat, élelmiszert, gyógyászati be- rendzést, tanítókat — nem pedig fegyvereket és bombákat. Mit ér a jószomszédság programja, ha ez pusztuláson és halálon kívül semmit sem ad. Szememre vethetik, hogy nem vagyok eléggé hazafias. Legyen. Egy egyszerű anya ír Önöknek, aki csupán egyet kiván; megmenteni egyetlen fia életét, aki számára a legdrágább a világon. A fiam a mindenem, amim van, ezen a világon. Nem tudtam sokat adni neki, de az életet adtam. Mindössze 18 éves — már nem gyermek, de még nem férfi. Amikor behívták a flottához, Vietnamnak csupán a létezéséről tudott. Most pedig leveleiben keserűen panaszkodik ennek a háborúnak a kilátás talanságáról. Koszi gin szovjet miniszterelnök, aki franciaországi látogatása során december 5-én megtekintette a „Sud Aviation” állami tulajdonban lévő repülőgépgyárat (jobbról), figyelmesen hallgatja a gyár egyik technikusának magyar- :atát az első, brit— francia közös munkával épülő „Concorde” repülőgép (balról) szerelésének részleteiről. Balról Georges Pompidon miniszterelnök. Taulausa A tóul emse—francMaíi katonai támaszpont parancsnoksága bejelentette, hogy gyakorló repülés során felrobbant egy „Nord—2501* típusú repülőgép. A fedélzetén tartózkodó 4 főnyi személyzet a katasztrófa következtében életét vesztette^ Brazzaville Tizennégy ember naih > te életét, 29 pedig súlyosan megsebesült, amikor kedden Brazza ville-től mintegy SS kilométerre délre az ni m^| úton felborult egy túlacéfott tehergépkocsi. Tnnisz Hó esett Tuniszba*, and meglehetősen ritka természeti tüneménynek számit a a mediterrán országban. Tunisz északnygati tartományait mintegy 2.5 centiméteres hó borítja. Bukarest A Román rnnunimln ta Párt küldöttsége, amely Mihai Daleának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével két hetet töltött Japánban, december 6-án hazautazott Tokióból. A román pártküldöttség megbeszéléseket folytatott a Japán Kommunista Párt vezetőivel. Róma A Tiberis szintje, amely Rómánál kedden este tetőzött, szerdán már valamelyest apadt. Ilyformán az örök várost nem fenyegeti veszély. Annál súlyosabb a helyzet a fővárostól északra. Civita Castellana-nál a Tiberis kilépett medréből és több mint 600 hektár területet árasztott eL Észak-Olaszországban biztatóbb a helyzet. A Pó minden további nélkül be tudja fogadni a mellékfolyók vizét Bonn Kurt Georg Kiesinger újonnan kinevezett szövetségi kancellár a hamburgi Dia Welt című lapnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy még a januárra esedékes francia—nyugatnémet csúcstalálkozó előtt megbeszélést kíván folytatni Da Gaulle elnökkel. Hasonlóképpen a lehető leghamarabb szeretne találkozni Johnson elnökkel is. Aletawej Koszi gin a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szerdán a délelőtti órákban Lyonból a dél-franciaországi Grenoble-ba érkezett. A szovjet kormányfőt és kíséretét katonai díszpompával A Pravda a magyar pártkongresszusról MEGALAKULT AZ ŰJ LIBANONI KORMÁNY Négynapos tárgyalássorozat után Rasid Karami megalakította az új libanoni kormányt. A parlamenti csoportok elvben jóváhagyták, hogy az új kormány a képviselőházon kívüli politikusokból tevődik össze. Moszkva: A világ közvéleménye nagy figyelmet szentelt az MSZMP most zárult IX. kongresszusa munkájának — írja szerdai nemzetközi szemléjében a Pravda. — Ez érthető is, hiszen a magyar kommunisták a nemzetközi kommunista mozgalom egyik élen'éró és összeforrott osztagét alkotják. „Az imperialisták félnek a kommunista mozgalom egysegének erősödésétől és a bnr- zsoá sajtó, nem véletlenül terjeszt széltében-hosszában, olyan provokációs koholmányokat, hogy a marxista—leninista pártok értekezletének célja egyeseknek a „kiközösítése” a kommunista mozgalomból. Valójában az értekezlet célja merőben más” — állapítja meg a Pravda — idézve Leonyid Brezsnyev Budapesten elmondott szavalt: „Szándékunk, mint mindig, a nemzetközi fejlődés építő prob lémáinak elvtársi megtárgyalása. így és csak így vethetjük fel ezt a kérdést”. fogadtat Grenoble pályaudvarán. Alekszej Koszigint vidéki útjára Louis Joxe francia államminiszter is elkíséri. Gre- noble-ban Alain Peyrefitte, a tudományos kutatásokkal, valamint atom- és kozmikus ügyekkel foglalkozó miniszter, továbbá lsére megye prefektusa, Grenoble polgármestere és más hivatalos személyiségek fogadták a szovjet miniszterelnököt. A pályaudvarról a gépko- csdoszlop egyenesen a helyi atomkutatási központ felé vette útját. Alekszej Koszigin szovjet kormányfő szerdán a délutáni órákban elutazott Grenoble- ból. A helyi atomkutató központ megtekintése után a szovjet kormányfő részt vett azon a fogadáson, amelyet lsére megye prefektúráján tiszteletére rendeztek. Hírügynökségi jelentések szerint Koszigin, a Szovjet Minisztertanács elnöke befejezte háromnapos vidéki körútját és szerdán délután De Gaulle elnök Caravelle külön- repülőgépén visszaérkezett Párizsba. Mindig együtt, u... s feljegyzi az ütőkor: Ez volt a nemzedék, mely legyőzte a halált”. (Benjámin László) Elsősorban a sajtóterjesztés vonalán dolgoztam. Körzeti sajtos voltam. Ez azt jelentette, hogy az illegális úton átvett anyagot körzetenként szortírozni kellett, majd tovább adni. Akkoriban a Peterdi utcában laktam, mint ágybérlő. Gondolhatja, hogy ez mit jelentett. Nem is igen tudtam elolvasni minden anyagot, de, hogy mindegyiken aludtam, az biztos. Ez a feladat sem volt veszélytelen, de talán a legemlékezetesebb az 1930-as szeptemberi tüntetés volt. Hogy hogyan kerültem Pestre? Elég hosszú történet ez. — 1923-ban szabadultam itt Komlón mint ácssegéd, de 1924-ben az általános bányászsztrájk után elbocsátottak. Ekkor Romániába mentem egy fél évre dolgozni, majd visszatértem. Akkor mint aknamélyítő helyezkedtem el. Gyenge fizikumom miatt nem bírtam sokáig. Felmentem Pestre, ahol aztán — bár nehezen — sikerült a szakmában elhelyezkednem. Mint mar sztrájkpróbált ember ott is keresni kezdtem a kapcsolatokat, hol lehet harcolni a nagyobb kenyérért, a jobb jövőért. így kapcsolódtam be az Építőmunkás Szövetség ácsszakosztályába. — Sokan voltunk, akik nem elégedtünk meg azzal a tevékenységgel, amit a Belügyminisztérium engedélyezett az alapszabályok szerint. Kialakult a baloldali szakszervezeti ellenzék, majd néhányan — egyelőre mint szimpatizánsok — felvettük a kapcsolatot az illegális Kommunista Párttal. — Éppen 1930-ban lettem párttag, így, mint kommunista vettem részt a szeptemberi tüntetésén. Itt, komlói lakásán, a kis kerek asztal mellett elevenedik fel a történelem Szántó János elvtáns szavai nyomán: — Mivel a szoedemek már sok mindenben lejáratták magukat a munkástömegek előtt, hogy újból népszerűek legyenek, elkezdték szervezni a munkástömegek előtt, hogy újból népszerűek legyenek, elkezdték szervezni a tüntetést szeptember elsejére. A Kommunista Párt észrevette, hogy ezt az alkalmat felhasználva sokkal különbet is produkálhat, mint amilyet a szociáldemokraták gondolnak. Átvették a kezdeményezést. Bármennyire is próbálták ezután Peyerék visszacsinálni a dolgot, már lehetetlen volt. Sosem felejtem el ezt a napot. A munkahelyen bejelentettük, hogy fél 10- kor leállunk. 10-kor indultunk el az Andrássy út felé. Az Aréna út sarkán kiverekedtem magam a Hering módjára összezsúfolódott tömegből és felálltam az egip.k kerítésre. Kíváncsi voltam, mennyien vagyunk. A tömeg mérete minden képzeletet felülmúlt. Igencsak sok lenne mindent elmesélni, ami ezen a napon történt, ezért csak néhány olyan képet mondok el, ami igen mélyen belémrögzddött. Sosem hittem el, hogy a valóságban is létezik, amit csak regényekben olvastam: a rendőrtisztek kiadtak a parancsot az altiszteknek azok fordultak és továbbadták, de csak a szájuk mozgott. Hang nem jött ki belőlük a rémülettől. Később átsodródtam a Mezőgazda- sági Múzeum elé. Ott egy igen fegyelmezett, zárt cső-, port állt. Forradalmi dalokat énekeltek. Arra jött <U Esti Kurír egyik szerkesztője. Kihajolva az ajtóból,, szinte artikulátlan hangon kezdett üvöltözni: „Mit akarnak itt?! Menjenek a fenébe, mit kommunistáskod- nak?!" — Pillanatokon belül kidobták a kocsiból, aztán felgyújtották az autót No. ez a csoport tetszett nekem, csatlakoztam hozzájuk. Nemsokára egy nyitott rendőrtiszti kocsival találkoztunk. Nem úszták meg szárazon ezek sem. Ha széf- pergettek minket, újra ősz* szeverődtünk és mentünk tovább. De ezt csinálta xz egész tömeg. És része lenni ennek a tömegnek, ezek közül az emberek közül egynek lenni: látja ezért nem felejtem el ézt a napot soha. A hétköznapok más feladatokat hoztak, és az erekben való helytállás volt » nehezebb. A feladat 4 A
