Dunántúli Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-01 / 283. szám

4 napló 1940. DECEMBER L A kongresszus kedd délutáni ülése A kedd délutáni ülésen Brezsnyev elvtárs után első­nek dr. Rapcsák András, a Debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem rektora a származási kategorizálás el­törlésének hatásairól szólt, majd dr. Simon Pál, a Száz­halombattai Dunai Kőolajipa­ri Vállalat igazgatója tájé­koztatást adott arról a hatal­mas munkáról, amely immár öt éve tart Százhalombattán. A következő felszólaló, Lois Simon körzeti párttitkár, a budapesti 7/1. alapszervezet 199 tagjának üdvözletét tol­mácsolta. Ezután Csikós Ist­vánná, a Kazincbarcikai Vá­rosi Tanács vb-elnöke és Raszter Mihály, a kapuvári járási pártbizottság első tit­kára szólalt fel. Ezután szünet következett, majd Brutyó Jánosnak, a Po­litikai Bizottság póttagjának elnökletével folytatódott a ta­nácskozás. Le Due Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára emelkedett szólásra. LE DÚC THO, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának titkára Elszántan harcolunk a végső győzelemig Észak-Vietnam ellen is csak­nem két éve kegyetlen, pusz­tító lé® és tengeri háborút folytatnak. Súlyos károkat okoznak ezzel tízéves mun­kánk eredményeiben. Iskolákat kórházakat, templomokat, vá­rosokat és sűrűn lakott tele­püléseket pusztítottak el. Még olyan öntözőműveket és gá­takat is rombolnak, amelyek több millió embert védenek az ártól. Országunk mindkét részében nap mint nap olyan gaztetteket követnek el, ame­lyeknek kegyetlensége felül­múlja az egész emberiség ál­tal elítélt Hitler-fasizmus gaztetteit is. A felperzselt föld e politikájának az a célja, hogy térdre kényszerítse a vietnami népet. Ebben a helyzetben a vietnami népnek nem volt más útja; felkelt és szembeszállt velük. hogy megvédje függetlenségét, sza­badságát. A hazáját szerető és az el­lenséget gyűlölő mindkét or­szágrészünk népe elszánta magát, hogy vereséget mér az amerikai imperialisták hódító terveire, megvédi Észak-Vietnamot, felszaba­dítja a délt, egyesíti hazá­ját. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front zászlaja alatt a dél-vietnami nép po­litikai és fegyveres harcot vív a támadók ellen, város­ban és falun egyaránt. Szün­telenül támadja az ellenséget Dolitikailag, katonailag. A sokoldalú népi háború demo­ralizálta az ellenséget. Ez né­pünk legvőzhetetlen fegyvere az amerikai imperializmus legmodernebb háborús eszkö­zeivel szemben. Ezzel mérünk vereséget az ellenség minden politikai és katonai tervére. A továbbiakban Le Dúc Tho elmondotta, hogy a háború eddigi folyamán a vietnami nép négyszer győzte le az amerikaiakat. Az első győzelmet 1959—60- ban aratta a nép. amikor szétzúzta Ngo Dinh Diem báb­rendszerének alapjait, és lét­rehozta a forradalmi hatalmat foln-n ác n A télén módon pusztítják is Észak-Vietnamot, népünk, Ho Si Minh elnök felhívása sze­rint addig harcol, amíg meg nem semmisíti az amerikai agresszorok terveit, s el nem éri most is a végső győzel­met Ha kell folytatjuk a harcot akár öt—tíz évig, vagy még tovább is, amíg csak ki nem vívjuk alapvető szent nemzeti jogainkat szabadsá­gunkat és függetlenségünket. Az ellenség makacs és fon­dorlatos. Áldozatokkal teli, nehéz harcot kell ellene vívnunk, amelynek természetesen megvannak a nehézségei. De a honvédő háború, a szabadság és függetlenség védelméért vívott forradal­mi harc a legnemesebb ügy. Ez áldozatokat és vesz­teségeket is kíván. De bár­mennyi áldozatot is kell hoznunk, bármilyen sokáig kell nélkülöznünk, az sem tud megingatni bennünket. Meg vagyunk győződve ügyünk igazságos voltáról. Népünk a Vietnami Dolgozók Pártja, Ho Si Minh elvtárs vezetésével egységesen harcol a támadó ellen. Ugyanakkor élve® az erős szocialista tá­bor, a kommunista pártok, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozga­lom, a világ népeinek teljes segítségét és támogatását. Ezzel szemben az amerikai imperialisták Vietnam elleni háborúja igazságtalan. Az egész haladó emberiség, az amerikai nép is, élesen ellen­zi. Az amerikai imperialisták még soha nem szigetelődtek el annyira, mint most Az im­perialista tábor belső ellenté­tei mélyülnek, az imperialista országok kapcsolatai mind zavarosabbak, az amerikai katonák harci szelleme egyre rosszabb. Ezek azok az alap­vető feltételek, amelyek le­hetővé teszik, hogy végül mégis legyőzzük az Egyesült Államok támadó hadseregét, annak nagy anyagi és katonai ereje ellenére. Az USA nem szabhat feltételeket Miközben az amerikai im­perialisták fokozzák és kiszé­lesítik a Vietnam elleni há­borút. ezzel párhuzamosan csalárdul ismételgetik „békés” tárgyalási készségüket. A vietnami harctér tapasztala­tai bizonyítják, hogy vala­hányszor az amerikaiak a há­ború újabb kiterjesztésére ké­szülnek. mindig eljátsszák ezt a komédiát. Goldbergnek, az USA ENSZ-delegációja veze­tőjének legújabb fellépése az ENSZ-ben. Johnson és Rusk szólamaival együtt, továbbá az úgynevezett manilai érte­kezlet nyilatkozata ugyenezt a célt szolgálja. Ezek a hazug és szemérmetlen szólamok azonban nem tudják félreve­zetni a vietnami népet. A vietnami népet riem lehet megfélemlíteni! Több mint húsz éve szenved az imperia­lizmus pusztító agresszív há­borújától. Ez a nép szenve­délyesen kívánja a békét, hogy újra felépíthesse országát. A vietnami kérdés békés meg­oldása azonban nem tőlünk, hanem az amerikai imperia- Hstáktől függ. Ha valóban ab­bahagyják támadó politikájú kát és kitakayodnak orszá­gunkból, a béke azonnal visz­második győzelem 1961 és 65 között az amerikaiak különle­ges háborújának stratégiájára mért csapás volt. Harmadszor az 1965—66-os száraz évszak­ban győzték le az amerikai támadókat, amikor meghiúsí­tották azok nagyméretű tá­madó terveit. Ekkor szántak rá magukat az amerikai im­perialisták, hogy légi és ten­geri úton pusztító háborút in­dítsanak a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság ellen. Ez a tervük is kudarcot val­lott. A többi közt 1500 repü­lőgépüket lőtte le az észak­vietnami légvédelem és több száz amerikai pilótát ejtett foglyul. Ez volt a vietnami nép negyedik győzelme. Az ellenség vereségei egyre súlyosabbak — folytatta be­szédét Le Dúc Tho, — s mi­nél jobban növelik hadsere­güket, veszteségük annál na­gyobb. Azonban sorozatos súlyos vereségek,, a haladó emberiség és az amerikai nép tiltakozása ellenére sem akar az amerikai imperializmus ag- ressziós és háborús természe­ténél fogva lemondani arról, hogy Dél-Vietnamot szolga­ságba döntse. Az 1965—66-os száraz év­szakban elszenvedett szégyen- teljes vereségeik, valamint az elmúlt esős évszakban rájuk mért sorozatos csapások után most ismét lázasan készülnek a mostani száraz évszak alat­ti újabb stratégiai ellentáma­dásukra. Ezt egymilliós had­sereggel akarják végrehajtani, amelyből négy-ötszázezer ame­rikai és csatlós katona. Ugyan­akkor tovább fokozzák Eszak- Vietnam ellen a légi és ten­geri pusztító háborút. Még azt is fontolgatják, hogy eset­leg szárazföldi erőket szállíta­nak partra a Vietnami De­mokratikus Köztársaság te­rületén. Ezzel a nagyméretű táma­dással szeretnék megsemmisí­teni a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság hadseregét, kicsikarni a döntő győzelmet Dél-Vietnamban. így akarnak bennünket arra kényszeríte­ni. hogy fogadjuk el az ő elképzelésük szerinti politikai megoldást De az amerikai imperialisták soha nem akarják őszintén a békét. Az imperializmus lényege nem a béke, hanem az agresszió. A békét csak kemény ellenállással lehet kicsikarni. Az igazi békének együtt kell járnia a valóságos füg­getlenséggel. A Vietnami De­mokratikus Köztársaság kor­mányának négypontos, vala­mint a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front ötpontos javaslata testesíti meg az 1954-es, Vietnamról szóló gen­fi egyezmény alapvető előírá­sait, amely a vietnami kér­dés megoldásához a leghelye­sebb alapot nyújtja. Ez az iga­zi békés álláspont. Az ameri­kai imperializmus az agresz- szor. Nincs joga, hogy felté­telt szabjon a vietnami nép­nek. Az ENSZ-nek sincs sem­miféle joga, hogy beleavatkoz­zék a vietnami kérdésbe. Amíg az amerikai imperia­listák nem hajlandók elfogad­ni ezt a helyes álláspontot, addig a békés tárgyalásokról szóló furfangos szólamaik ha­zugok. az emberek becsapá­sára irányulnak. Amíg az amerikai imperialisták nem hagynak fel agresziójukkal. addig mi elszántan harcolunk, egészen a végső győzelemig Ezt a szilárd akaratunkat semmiféle erő nem tudja megingatni. Népünk tudja, hogy harcával nemcsak saját, szent nemzeti jogait védi, hanem a szocialista tábor dél­keleti bástyáját is, és a világ békéjén is őrködik. A vietnami nép meg tudja védeni nemzeti jogait Beszéde befejező részében Le Dúc Tho méltatta a se­gítséget, amelyet Vietnamnak a magyar nép nyújt. Megkö­szönte a IX. kongresszus Vi­etnammal kapcsolatos állás- foglalását és kifejezte pártja, kormánya, népe őszinte és mély háláját ezért a magyar népnek, a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Mi úgy tekintjük ezt a se­gítséget és támogatást — hangsúlyozta, — mint baráti szolidaritást, a proletár in­ternacionalizmus ragyogó megnyilvánulását, amely már régóta megvan pártjaink él népeink között. Ebből az alkalomból őszinte köszönetét mondok a Szov­jetuniónak, Kínának és a többi testvéri szocialista or­szágnak, a kommunista pár­toknak, a világ munkásosz­tályának és népeinek a nagy támogatásért és segít­ségért, amelyet igazságos harcunkban nyújtanak. Szi­lárdan hisszük, hogy ezzel a támogatással és segítség­gel a vietnami nép le fog­ja győzni az amerikai ag- reszorokat meg tudfe vé­deni szent nemzeti j veit, Délke’et-Ázsia és a világ békéjét. A Vietnami Dolgozók Pártja ígéri, hogy hű marad a mar­xizmus—leninizmushoz a proletár in tern ac ion«;! 'mus- hoz, minden erejével harcol a szocialista tábor és a nem­zetközi kommunista mozgalom egységéért. Ezt döntő ténye­zőnek tartjuk a békéért. a nemzeti függetlenségért, a de­mokráciáért és a szocializmu­sért vívott győzelmes har­cunkban. Le Dúc Tho ezután átadta a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága Ho Si Minh elvtárs által aláírt le­velét a kongresszusnak. Brutyó János, a kongresszus elnöke nagy taps kíséretében kívánt a kongresszus nevében ismételten teljes győzelmet a vietnami nép igazságos har­cához. Ezután Méhes Lajos, a KISZ Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra MÉHES L4JOS, a KISZ Központi Bizottságának első titkára A párt számíthat as ifjúságra Vietnam, a vietnami nemzet egy Vietnam, a vietnami nem­zet egy. Folyóink kiapad­hatnak. hegyeink elkophat­nak de ez az örök igazság sosem változik meg. A vietnami nép két hosszú, áldozatos. nehéz honvédő háborút élt át egy emberöbö a’att. Nem azért harcol, hogy országét végül kettészakítva lássa és belenyugodjon abba, hogy az ország felének népe vissz-'-üUvedjen a szo1gacágba. Ann»k idején puszta kézzel lf>ö"’4-;rk s7.em eúenállási há­borúra a francia gyarmatosí­tók és amerikai segítőik el­len. E harc végén döntő győ­mellett jobban figyelembe kell venni az erkölcsi-politi­kai magatartást is. A másik fontos intézkedés, amely helyzetünk reális meg­ítélését tükrözi, azt célozza, hogy közoktatásunkat jobban összhangba hozzuk a népgaz­daság szükségleteivel, hogy mi­nél több. az iparhoz és a me­zőgazdasághoz jól értő szak­munkást. technikust, mérnö­köt képezzünk ki. Ez teljes mértékben megfelel az ifjú­ság érdekeinek is. Méhes Lajos hangoztatta; a gazdaságirányítás reformja még inkább lehetővé teszi, hogy az ifjúság megtalálja egyéni boldogulását is. Ahhoz, hogy nevelőmun­kánk még inkább a valóság­hoz igazodjék, érdemes szem­ügyre venni az ifjúság egy részének magatartásában mu­tatkozó nemkívánatos tünete­ket is. Ilyen Déldául a kö­zömbösség a társadalmi kér­dések iránt. A túlzott kriti­kai hajlam, a cinizmus, az álobiektivitás. Ezek okait ku­tatva. gyakran hallani olyan választ, hogy az ifjúság nem értékeli eléggé, hogy honnan indultunk, milyen nagy utat tettünk meg. \zt is mondták hogy e tekintetben gvenge a mi nevelőmunkánk. Ami eb­ből a bírálatból bennünk°t KTR7-vezetőket érint, azt el­fogadjuk de szerintünk bármilyen fon­tos, mégsem vezethet kellő eredményre, ha csak a múlt ismertetésére fordítjuk erőnket. Ezzel együtt nagyobb ener­giát kell fordítanunk arra. hogy a mát és a holnanot tegyük érthetőbbé az ifjú­ság számára. S e feladat végrehajtása közben mutatkoznak meg leg­inkább gyengeségeink is. ami­kor a fiatalember az élet el­lentmondásaival találkozik, amikor összeveti a valóság té­nyeit a szocializmusról az is­kolában kialakított képpel és kérdez tőlünk. Amikor az ifjúság választ keres fejlődésünk különböző hogy ez az ő társadalmi akti­vitásának első megnyilvánulá­sa. Ezt az érdeklődést fojtja el az, aki a problémákat el- bagatelizálja. de az Is, aki fel­nagyítja azokat, vagy minden hibát a társadalmi fejlődés szükségszerű következménye­ként állít be. Igaz, hogy az ifjúság kritikai állásfoglalása csaknem mindig magában hor­dozza az egyoldalúságot. É’et- korából eredően türelmetlen, de észrevételei, bírálatai többnyire valóságos fogyaté­kosságokat ostoroznak. Okos szóval és türelemmel le kell faragni a túlzásokat, de azt az energiát, ami a kritikák mögött feszül, fel keM használó* a ténv1e»esen meglevő ellentmondások, fogyatékosságok leküzdésé­re. Csakis a gyakorlati harcban, az énftő munkában való rácTvátel fokozásával é'-bet­űik el. hogy az iflúsáe-töme­gei nap mint nap érezzék: számítanak ráiuk. szerepük van társadalmunk értékeinek *<■* t1 r» c 7+ £ <;;nt>eO. Tisztelt kongresszus? BefetaTttafll enffpdtak elmondtam: a fiatoinV nagv v£f*aV/v*4ssa1 fi rvwtt1 í nártunk TX. koner^sszncénak munkátat Tiósíffl 57öva+có. nink mindent elkdvet bo?v fi ken »recall« bat£,*<vra- tainak «sre1tarn4bpr* határozatok vévrehattá^-a •'•'űzgósftsa az ifjú nem-ed*- ket. A következő felszólaló W- meth József, a Nagvka Tibeuí ''"^nsvár ní rt«J7eTn7,e,rp+^ atkára VOlt. Maid Dv­^owskv. az Ocvtrík V" rvm mn- ntata Pírt Pollikéi pí <tanak taffta. Albert De Co- nivek, a Bel^a KTymmimtata Párt TCö-monfi atkára. Tod or * Pol­gár Kommunist* Párt Vrta- nouti Btarvttcá ft^-nnk ptaff tit­kára 6«? -Tovnlsz KVf/t/rf***? a '"’iorusi Dolgozó Né-ta Woine!6 üártta Politikai Bigottan tagi a üdvözölte rtartimk k/vng- v-°szosát. Janntaz Ka minidé^ Mszólalása után az elnöklő Brutyó János, a keddi tanács^ kozást bezárta. t 1 1 Méhes Lajos, a KISZ KI első titkára a Magyar Kom munista Ifjúsági Szövetség é az Úttörő Szövetség csaknen kétmilliós tagsága nevében kö szöntötte a párt IX. kongresz szusát, a magyar kommunis ták legfelsőbb fórumát Teendőink meghatározása kor abból a lenini megálla pításból kell kiindulnunk. - mondotta a szónok — mel: szerint: minden kor ifjúsági „ ... szükségszerűen máskép­pen kénytelen a szocializ mu'hoz közeledni, nem azoi az úton, nem abban a forma ban. nem olyan viszonyok kö zött mint apái” A felszaba dulás előtti ifjú nemzedék i kapitalizmus társadalmi való ságába született, amely alap vetően meghatározta életkö rülményeit. Számára a szocia lizmus a jövő ideálja volt mint eszme létezett és hatott A ma ifjú nemzedékének vl szont a szocialista termelés és tulajdonviszonyok je lentik a társadalmi valósa got, amelybe beleszületett amely társadalmi élményei adja, amely gondolatvilága formálja, míg a kapltaliz mus egyre inkább elvon fogalommá válik számára Mindehhez az is hozzátarto­zik, hogy társadalmunk a' átmenet időszakában fejlő­dik, a szocializmus új hatá­sai mellett sok még a régi és sok olyan ellentmondás létezik, amely feloldásra vár A valósághoz jobban igazo dó nevelő munkában a köz oktatás területén két jelentő változást is hozott az elmúl négy esztendő. Az első ; származás szerinti kategorizá­lás eltörlése a egyetemi é: főiskolai felvételeknél. A: osztályviszonyokban, társadat mi valóságunkban végbemen változásokkal állt volna ellen tétben a régebben jogos me különböztetés fenntartása Ugyanakkor a KISZ Központ Bizottsága hangsúlyozza azt ; véleményét, hogy a jövőbei nagyobb gondot kell fordítan a közéni^ko’ákban a fizik dolgozók gyermekeinek a se­gítésére, az egyetemi felvéte­1 ölzr» A1 n LAcr,,'í 1 ti,Ar Négyszer győztük le az amerikaiakat Beszédének elején méltatta azokat az eredményeket, ame­lyeket a magyar nép a szocia­lizmus építése során elért. Kifejezte a vietnami nép örö­mét e sikerek fölött. Mint önök valamennyien tudják — folytatta, — az amerikai imperialisták inter­venciójuk és agresziójuk során Vietnamban megmutatták barbár gyarmatosító arculatu­| kát. Az elmúlt 12 évben ren­geteg gaztettet követtek el Dél-Vietnam népe ellen. Fel­használják a legkegyetle-nebb tömegpusztító eszközöket, a B—52-es repülőgépeket, na­palmbombákat, mérgező ve­gyi anyagokat és gázt. Ezzel olyan helyzetet teremtettek, hogy Dél-Vietnamban szinte ; nincs olyan család, ahol ne zelmet arattunk, amely az 1954-es genfi egyezményhez i vezetett. Ez határozottan ki­nyilvánította Vietnam szuve- rénitását, egységét és területi sérthetetlenségét. Az elmúlt tizenkét év alatt a dél-vietnami nép hősi harca során szétzúzta az amerikai imperialisták és kiszolgálóik országrabló illetve hazaáruló terveit. Bármennyire is fokoz­zák az amerikai imperialis- iák ezt a háborút, akárhogy ki is szélesítik, ha négv-öt- százezres, vagy akár annál na­gyobb hadsereget is küldenek földünkre, akármilyen ember-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents