Dunántúli Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-03 / 285. szám

IBM. DECEMBER L l tkupio A Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusának pénteki tanácskozása (Folytatás az 1. Mairól) Ságok és a felvásárlók köz­vetlen gazdasága kapcsolata, a tanácsok pedig mentesüljenek a sok esetben bürokratikus feládatok elvégzésétől. "Már a közeljövőben igyek­szünk tovább bővíteni a me­zőgazdasági nagyüzemek gaz­dasági tevékenységét. A me­zőgazdasági nyersanyagok egy részét a termelés helyén lehet a legelőnyösebben ipari feldolgozásra előkészíteni, tar­tósítani. Mezőgazdasági üze­meink jelentős része képes is az ilyen 'kiegészítő tevékenysé­get gazdaságosan ellátni. Kívánatos és szükséges, hogy, szövetkezeteink különböző Szolgáltató tevékenységet is folytassanak (gépjavítás, szállítás, épületjavítás stb.) saját üzemi szükségleteik ki­elégítésére vagy a lakosság részére. Úgyszintén kívána­tos és szükséges, hogy a termelőszövetkezetek tagjai­nak. családtagjainak folya­matos és helyi foglalkozta­tása céljából szervezett munkakapcsolatok (bedolgo­zás) alakuljanak ki egyes ipari üzemekkel, főleg kis­ipari termelőszövetkezetek­kel és földművesszövetkeze­tekkel. A munkásosztálynak és a városi lakosságnak csak elő­nyös, ha' a mezőgazdasági üze­mek gazdasági tevékenységé­nek bővítése eredményeként több és olcsóbb élelmiszerhez jut. De szövetkezeti paraszt­ságunk is jól jár, niert a szűk értelemben vett mezőgazdasá­gi tevékenység sok nagyüzem­ben nem nyújt sem kielégítő foglalkoztatást, sem elegendő jövedelmet. Pártunk mindig nagy figyel­met szentelt a dolgozók élet- körülményeinek javítására. Fontos célunk, amint azt a kongresszus határozati ja­vaslata is tervbe veszi, hogy végső fokon megszűnjön a különbség a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság életszínvonala, szociális, kul­turális ellátottsága között. Uj szövetkezeti nyugdíjrendszer lép életbe A mezőgazdaság szocialista átszervezése nemcsak a ter­melőerők fejlődésének útjából hárította el a legfőbb aka­dályt, hanem — éppen az előbbi révén — a parasztság társadalmi helyzetének, szo­ciális körülményeinek gyöke­res megváltoztatása útjából is. A nyugdíjas paraszt korábban ismeretlen fogalom volt a ma­gyar faluban. Az egyéni pa­raszt nem részesült kedvez­ményes betegellátásban, nem kapott családi pótlékot. Foko­zatosan, még a harmadik ót­éves terv időszakában a csa­ládi pótlék is azonos lesz a munkásokéval. Rövid idő múlva új szövet­kezeti nyugdíjrendszer lép életbe. Ez alapelveiben és rendszerében .azonos lesz a bérből élőkével. A nyugdíj összege a tagok tényleges, a közös gazdaságban végzett munka utáni jövedelméhez és a nyugdíjévekhez igazodik; Az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer nem jelent külön megterhelést az állam­nak. Annák növekvő terhét maga a termelőszövetkezeti parasztság viseli, hiszen a nyugdíjjárulék-befizetési rend­szer is azonos lesz a bérből élőkével. A termelőszövetkeze­tek 1968. január elsejétől egy­ségesen a tagoknak kifizetett jövedelem 7,5 százalékának megfelelő társadalombiztosítá­si járulékot kötelesek az or­szágos nyugdíjalapba befi­zetni (ez a 7.5 százalék magá- _ban foglalja a betegellátási *s baleset-biztosítási járulékot :s). Ezenkívül a szövetkezeti ta­gok személyi jövedelmük után bérből élőkével azonos mó­don progresszív nyugdíjjárulé- koi fizetnek be a nyugdíj­alapba (legalább három száza­lékot). Emellett a gazdaságok­nak saját szociális alapjukba kell helyezni a kifizetett jö­vedelem mintegy 2,5 százalé­kát a szövetkezet tagjait jog­szabály szerint megillető jut­tatások (táppénz) és a szövet­kezet által meghatározott egyéb szociális, kulturális ki­adások fedezésére. Az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer a pártkong­resszus jóváhagyó állásfogla­lása esetén 1967. január else­jén lép életbe. Úgy gondoljuk, ezek az In­tézkedések, különösen a középkorú férfiakat és a mai fiatalokat ösztönzik majd arra, hogy falun ma­radjanak, s talán részben a lassú visszaáramlást is elő­segítik. Továbbfejlesztjük a jövedelemelosztási módsze­reket is. Előmozdítjuk, hogy a szövetkezetek az évi ré­szesedés nagyobb részét, leg­feljebb azonban 80 százalé­kát termelési költségként kezelve — már évközben garantáltan és rendszeresen munkadí.jként kifizethessék a teljesített munka után tagjaiknak. A mostoha természeti kö­rülmények között gazdálkodó gyenge szövetkezeteknek az állam segítséget nyújt ahhoz, hogy tagjaiknak — a közös munkában való részvétel mér­tékétől függően és ennek elő­mozdítására — az adott vi­szonyoknak megfelelő évi ré­szesedés nagyobb részét, leg­feljebb 80 százalékát, ők is garantálhassák és kifizethes­sék. A jövedelemelosztási és munkadíjazási formák meg­választása természetesen ez­után is a termelőszövetkeze­tek belső ügye lesz. Szükséges a földtulajdon elvi alapon nyugvó rendezése Társadalmi, gazdasági fejlő­désünk eredményei, a gazda­sági irányítás reformja, a ter­melőszövetkezetek megszilár­dulása és további erősítése le­hetővé és szükségessé teszi a földtulajdon elvi alapon nyug­vó, perspektivikus rendezését Népi demokratikus fejlődé­sünk sajátosságainak megfe­lelően nálunk a termelőszö­vetkezetekben ez ideig csak a főid használata volt a kö­zös — a behozott paraszti földek azonban a tagok sze­mélyes tulajdonában vannak. A földtulajdon és a földhasz­nálat jelenlegi állapota azon­ban egyre növekvő ellentmon­dásokba vezet. A föld ugyanis az idős termelőszövetkezeti parasztok elhalálozása, az en­nek következtében előállott öröklés, valamint a faluról való elvándorlás révén nö­vekvő számban kerül jogilag olyan személyek tulajdoná­ba akik nem termelőszövetke­zeti tagok, nem foglalkoznak í'ethivatásszerűen mezőgazda- sági munkával. Emiatt a termelőszövetkeze­tek használatában levő föl­deknek jelenleg már egy­ötöde van nem termelőszö­vetkezeti tagok tulajdoná­ban. Az ennek következté­ben mintegy 130 ezer kívül­álló személynek rendszere­resen fizetett földhaszonbér évente hozzávetőlegesen 230 millió forinttal terheli a termelőszövetkezeteket. A földtulajdon és a föld- használat elkülönüléséből az öröklés és az elvándorlás folytán mind gyakoribbá váló jogviták ma már zavarják a szövetkezeti földhasználat biztonságát és nehezítik a hosszú távú befektetéseket. Éppen ezért a Központi Bi­zottság úgy látja, a szocialista forradalom teljes megvalósítá­sához elengedhetetlen a szö­vetkezeti földtulajdon beveze­tése és fokozatos kiterjesztése előnyös lesz ez a szövetkezeti parasztságnak és előnyös egész szocializmust építő tár­sadalmunknak is. A szövetkezeti földtulajdon meggyőződésünk szerint a szo­cialista tulajdon egyik formá­jának tekintendő. Megvalósí­tását fokozatosan és gazdasági eszközökkel lehet és kell el­érni. A kívülálló személyek, a nem szövetkezeti tag örökö­sök tulajdonában levő földek megváltási ár ellenében ke­rülnek a szövetkezet tulaj­donába. a szövetkezeti föld­alapba. Úgyszintén megváltási (habár eszmei) ár ellenében kerülhetnek a szövetkezetek tulajdonába a használatukban levő állami tartalékföldek, ha ezt kérik. Ugyancsak megvál­tási árat kell fizetni annak t tsz-tagnak a részére, aki föld­jét felajánlja szövetkezeti tulajdonba. Ac ilyen megállapodás a szövetkezet és a szövetkeze­ti tag földtulajdonos közötti szabad elhatározás, a leg­szigorúbb önkéntesség alap­ja jöhet csak létre. E téren mindenféle kampányszerű­ség szigorúan tilos, a sietség és türelmetlenség káros. E folyamat hosszú időt fog igénybe venni, annál is in­kább, mert a megváltási ár­ral járó anyagi terheket maguknak a termelőszövet­kezeteknek kell viselniük. BREZSNYEV OLASZ KÜLDÖTTEKKEL BESZÉLGET: Leonyid Brezsnyev Giuliano Pajetta, Arturo Colombi és Frederico Brini olasz küldöttekkel. A gazdaságirányítási rend­szer továbbfejlesztésével össz­hangban célszerű és szükséges 1 a termelőszövetkezetek de­mokratikusan megválasztott társadalmi szervezeteinek ki­alakítása. E társadalmi szer­vezetek a következők lesznek: a termelőszövetkezetek orszá­gos kongresszusa, amely négy- évenként ül össze, továbbá a kongresszus által megválasz­tott Országos Termelőszövet­kezeti Tanács, valamint a Területi Termelőszövetkezeti Szövetségek, Legcélszerűbb, ha e szövetségek a megyében be­lül a gazdasági tájkörzetek szerint alakulnak meg. E szövetségek elsősorban olyan feladatokkal foglalkoz­nak, amelyekkel a társult szö­vetkezetek megbízzák, illetve, amelyek választott szerveik határozataiból következnek, így például elláthatják az egymás közti, s az állami vállalatok kö­zötti termelési, értékesítési, beszerzési együttműködés koordinálását; termelőszö­vetkezetek közötti létesítmé­nyeket, vállalkozásokat ^hív­hatnak létre: felkérésre rendszeres ellenőrzést vé­gezhetnek a részvevő ter­melőszövetkezetek könyvelé­sében, ügyvitelében: ellátják a szövetkezetek jog- és ér­dekvédelmét stb. Kívánatos és javasoljuk, hogy a jövő évben tartsák meg a termelőszövetkezetek országos kongresszusát Ezen a küldöttek tárgyalják meg a termelőszövetkezetek kérdé­seit. Az új termelőszövetkezeti törvény és az új földjogi tör­Emelkedett az Tisztelt Kongresszus! Az idei év eredményei alap­ján megnyugvással állapíthat­ja meg a kongresszus, hogy a harmadik ötéves terv meg­valósítása a mezőgazdaságban is megfelelően indult. A me­zőgazdaság bruttó termelése meghaladja a tervben elő­irányzott színvonalat. Az össz- felvásárlásban a tavalyihoz képest mintegy 3.5 százalékos növekedés várható, A mezőgazdasági és élelmi- szeripari export a múlt évihez képest előreláthatóan mintegy öt százalékkal nő. A jelentős belvízkárok elle­nére jól sikerült a kenyér- gabona termelése, a búza termésátlaga kát. holdan­ként 12,4 mázsa lett. A ke­nyérgabona felvásárlási ter­vét túlteljesítettük. A ku­korica termésátlaga megha­ladja a 17 mázsát, a cukor­répáé 185 mázsa,' a burgo­nyáé 65 mázsa lett. A zöld­vény tervezetét, valamint a területi termelőszövetkezeti szövetségek létrehozásával kapcsolatos kérdéseket A te­rületi szövetségeket a terme­lőszövetkezeti kongresszus után célszerű megalakítani. összfelvásárlás s égfél ék hozama is maga­sabb a tervezettnél. A kedvező burgonya-, zöld­ség- és gyümölcstermés ered­ményeként nőtt a kínálat a szabadpiaci felhozatal. Ezé:t — az alacsonyabb szabadpiaci árak eredményeként — a la­kosság kiadásai ezekből a cik­kekből, az idei évre számítás­ba vett árakhoz képest, mint egy 300 millió forinttal kiseb­bek. Befejezésül Fehér Lajos hangsúlyozta: — szövetkezeti parasztságunk, mezőgazdasági dolgozóink és vezetőink mun­kájukban továbbra is bizton számíthatnak a párt, a kor­mány és az egész társadalom legmesszebbmenő támogatá­sára! Fehér Lajos nagy tapssal fogadott beszéde után Tömpe István, a Mandátumvizsgáló Bizottság elnöke terjesztette elő a bizottság jelentését A Mandátumvizsplé Bizottság Jelentése A Mandátumvizsgáló Bizott­| ság megbízatásának megfele­lően munkáját elvégezte és jelenti a kongresszusnak: A Központi Bizottság hatá­rozata alapján a budapesti, a megyei és a fegyveres erők pártértekezletein 559 szavazati és 49 tanácskozási jogú küldöttet választott meg. A kongresszuson jelen van 554 szavazati jogú kül­dött, a kongresszus tehát határozatképes. A hiányzó küldöttek igazoltan vannak távol. A kongresszus küldötteit felelős megbízatásukra a párt­értekezletek gondosan válasz­tották ki és készítették elő. A küldöttek valamennyien részt vettek a Központi Bi­zottság kongresszusi irányel­veinek vitáiban, a pártérte­kezletek eszmecseréiben. Jól ismerik a párttagság és a pár- tonkívüliek véleményét, lelki- ismeretesen dönthetnek a szocialista építés — itt, a kongresszusi beszámolókban javasolt — soron következő feladatairól. A jelentés ezután a szavazati jogú küldöttek legfontosabb adataiból összeállított statisz­tikával mutatta ki, hogy a kongresszuson minden réteg (a termelő munkában részt­vevő fizikai dolgozó — üzemi munkás és tsz-tag —, gazda­sági vezető, értelmiségi foglal­kozású — tudós, mérnök, or­vos, pedagógus, író, újságíró, jogász —, állami, államigaz­gatási, társadalmi és tömeg- szervezeti vezető, a fegyveres erők tagjai, pártfunkcionárius, munkás) képviselve van. A jelentés szerint a küldöt­tek 16,8 százaléka nő és 83,2 százaléka férfi. Az életkorsze­rinti statisztika megmutatja, hogy minden korosztály kép­viseletet kapott. A szavazati .jogú küldöttek 15.2 százaléka már a (el­szabadulás előtt tagja volt a pártnak. 1014—1956 között a küldöttek 76,4 százaléka lépett a pártba, 1956 után 8,1 százaléka. A VIII. és IX. kongresszus közötti fejlődés tendenciáit bizonyítja, a küldöttek párt­és állami iskolai végzettségé­nek növekedése is. Pártiskolát 13,1 százalékkal és magasabb pártiskolát pedig 18,6 százalékkal végeztek töb­ben, az érettségizettek száma 6,8 százalékkal, az egyetemet és főiskolát végzettek száma pedig 9,3 százalékkal növe­kedett. összevetve a szavazati jogú küldöttek adatait, megállapít­ható, hogy a kongresszuson képviselve van a párt három generációja, társadalmunk minden dolgozó osztálya és rétege, férfiak, nők és fiata­lok. Ezek az adatok is bizo­nyítják, hogy pártunk a mun­kásosztály, az egész dolgozó nép pártja. A jelentést a kongresszus tudomásul vette. Ezután Jedlicska Gyula, a Nógrád megyei Pártbizottság első titkára szólalt fel. Mint mondotta, az elmúlt négy év alatt Nógrádban 70—100 éves üzemek születnek újjá, a ter­melőszövetkezetek nagy része megszilárdult. Novobáczky Károly akadémikus, a Tudo­mányos Akadémia tevékeny­ségéről, a tudományos kuta­tások helyzetéről adott szá­mot a kongresszus fórumán. Jelenleg az Akadémia 34 sa­ját intézete dolgozik a leg­fontosabb tudományos témák megoldásán, és az egyetemi tanszékeken is számos kutató- csoportot foglalkoztatnak. Az Akadémia eredményes 'és hasznos nemzetközi kapcsola­tokat épített ki. Az együtt­működés elsősorban a Szov­jetunió Akadémiájával és a nagyhírű Dubnái Kutató In­tézettel gyümölcsöző. Elmon­dotta, hogy a tudományos kutatásra fordított összegeket az egyes országok a nemzeti jövedelem százalékában szok­ták nyilvántartani. A tudo­mány munkásai örömmel kon­statálják, hogy nálunk ez a viszonyszám máris megköze­líti a közepesen fejlett nyugati országok hasonló számadatát Rámutatott arra, hogy az Akadémia és az Akadémián kívül álló kutatóintézetek között nincs meg az ideális összhang, s ma még nem be­szélhetünk a kutatások orszá­gos harmóniájáról. Szővátetta azt is: a kutatás „kezdő isko­lájának” elvégzését nagyban nehezíti, hogy az egyetemi példatárak — amelyeknek gyakorlati feladatokkal kelle­ne ellátniuk a tudományos munka felé orientálódó fia­talokat — szellemes, de csep­pet sem gyakorlati feladatok gyűjteményét Gyimóthi Dénes, a Pápai járási Pártbizottság első tit­kára hangsúlyozta: a gazda­sági sikereknél is nagyobb eredmény az emberek gondol kodásában végbement válto­zás. Ezt bizonyítják a párt- szervezetek széleskörű beszél­getéseinek tapasztalatait, ame­lyek megerősítették, hogy a parasztság többsége a szövet­kezeti mozgalom őszinte hí­vévé vált Szünet után az elnöklő Ko­rom Mihály bejelentette, hogy a tanácskozás negyedik nap­ján a kongresszus titkárságá­ra újabb 121 távirat és levél érkezett, ezzel számuk össze­sen 1083-ra emelkedett. Az üzemek és termelőszövetkeze­tek jelentették, hogy a kong­resszusi munkaversenyben tel­jesítették vállalásaikat. Kül­földről eddig 62 üdvözlet ér­kezett, csütörtökön táviratban köszöntötte a kongresszust íz Uruguayi Kommunista Párt. Az elnöki bejelentés után K. Papp József, a Tolna me­gyei Pártbizottság első titkára- szólalt fel. Az új és bővülő üzemek sok új munkaerőt köt nek le — mondta —, bár a nők és az iskolából kikerülő fiatalok egy részének elhelye­zése még ma is gond. Az elő­adó megelégedéssel vette tu­domásul, hogy a Központi Bi­zottság beszámolója továbbra is napirenden tartja a vidéki ipartelepítés ügyét, vélemé­nye szerint Tolna megyében elsősorban a járási székhe­lyek fejlesztésével kell foglal­kozni. Nagy János rudabányai alapszervezeti párttitkár után Ilié Verdet, a Román Kom­munista Párt Központi Bizott­sága Állandó Elnökségének tagja szólalt fel. Megelégedés­sel állapította meg, hogy bő­(Folytatás a 3. oldalon} 4 k t > A

Next

/
Thumbnails
Contents