Dunántúli Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-28 / 305. szám

IM6 ubCiSiVlBER 28. napló 3 Garantált munkadíjazás nyolcvan baranyai tsz-ben fogják kezelni. Ez nem for­mai kérdés. A ma érvényes előírások szerint a gyenge tsz-nek előbb ki kell fizetnie minden esedékes tartozását, s csak azt oszthatja szét, ami azon felül megmarad. Az új rendszer életbelépése után vi­szont a garantált havi mun­kadíj a legfontosabbak egyi­kévé lép elő, amelyet minden rantálnia. körülmények között ki kell fi­zetni a tsz-tagságnak. A magyarországi termelő­szövetkezeti mozgalom 18 éves múltja óta mindig voltait gyenge tsz-ek is, s a gyenge tsz-ek kisebb-nagyobb hánya­da egy bűvö6 körben moz­gott, illetve mozog ma is. örökké visszatérő téma volt, hogy a tagság nem dolgozik, mert a gyenge tsz nem fizet, a gyenge tsz viszont azért nem tud megerősödni, tehát többet fizetni, mert a tagság nem dolgozik. Nos, a jövő­ben, az ártámogatásos forma, vagyis a havi fixfizetés be­vezetése után minden gyenge tsz vezetőségének módja nyí­lik arra, hogy megszerezze a tagság bizalmát Az intézke­dések a rég várt lehetőségek korát hozzák él a számukra. Reális számítások szerint le­hetőség nyílik arra is, hog> néhány éven belül ne legyen gyenge tsz Baranyában, leg­alábbis a mai fogalmainkhoz mért gyenge tsz ne. A lehetőség persze nem mindig válik valósággá. Rend­kívül sok múlik a tsz-vezető- kön. Már a jövedelem-kiegé­szítő állami támogatás idején kiderült, hogy azok hatása nem egyértelmű. Ma már so­kan nem hiszik el, hogy a du- nafalvi Kossuth 1962-ben még gyenge tsz volt, s a havi kész- pénzfizetést biztosító állami támogatás azért ránthatta ki a bajból, mert a tsz vezetői arra használták fel a tagság megszerzett bizalmát, hogy a tsz gazdaságilag lábra álljon, illetve megerősödjék. Ma a dunafalvi Kossuthnak 7 mil­lió forint összegű munkadíj­alapja van. Egy éven át mint­egy 50 forint előleget tudna kifizetni minden tsz-tagnak, minden munkanapra, anélkül, hogy a hétmillió forinthoz egyetlen fillért is hozzátenne! Imponáló ez az anyagi bizton­ság! Vannak olyan, illetve ha­sonló természeti feltételek kö­zött gazdálkodó tsz-ek is, amelyek azonos állami támo- gatásban részesültek 1962-b m mipt a dunafalvi Kossuth mégsem tudtak kievickélnd a bajból. Igaz, ma mások, mini akkor voltak (a mai gyenge tsz nem azonos az 5—6 évvel ,,Lehetővé kell tennünk, hogy a. termelőszövetkezetek rátérjenek ■ valamennyi üzemágra kiterjesztett, garan­tált havonkénti munkadíja- zásra”. (A pártkongresszus határozatából) Az ország legjobb tsz-ei már svek óta arra törekszenek, logy rendszeres — havon­kénti és garantált — jövedel net. városiasán mondva havi ixfizetést biztosítsanak a tag­iágnak. így történt Baranyá­ján is, elsőnek a bel várd gyu- ai Közös Ut, majd pedig a uári Uj Élet Tsz-nél. Mit garantál az állam? Megyénk mintegy 80 tsz-é- >en már a garantáltság vala- nilyen formája uralkodik. Magától értetődik, hogy a jó, lietve közepesnek minősített isz-ek tartoznak ebbe a ka­lóriába. A gyenge tsz-ek, valamint a közepes tsz-ek így része még nem képes e munkadíjazásra. A gyenge tsz-ek egyike az bafai szövetkezet is, amely t megye egyik leghegyesebb időkén gazdálkodik. Az iba- ái Petőfi 2 millió 48 ezer fo- int pénzbeni jövedelemét ter­vezett erre az évre, s ebből t jól megalapozott előkalkulá- áók szerint csak 1 millió 100 ®er forint lesz meg. Az iba- ái tsz tehát a tervezett jöve­telem 50 százalékát tudja biz- osítani egy olyan évben, ami- sor kedvező volt az időjárás, 'íyilván, ez nem véletlen. E sz-ek — mint Fehér Lajos űvtárs mondotta a pártkon g- esszuson — a „... mostoha természeti viszonyok miatt még az egyszerű újratermelés­re sem képesek. Ezért az ilyen szövetkezetek termelési célú illatra támogatását ezután is fenn kell tartani”. A termelési célú ártámoga- ás új fogalmat takar. Azt ieizi, hogy a jövedelem-kiegé­szítés, a tsz-ek állami támo­gatásának eddigi formája idő­vel megszűnik, s az ún. ár­dotáció lép a helyébe. Az ál­lam tehát az országos átlag­nál többet fizet a gyenge tsz-eknek azokért a mezőgaz­dasági termékekért, amelyeket az adott vidéken a legkifize­tődőbb előállítani, illetve amikre a társadalomnak leg­inkább szüksége van. Tekint­ve, hogy esetünkben az iba- fai, vagyis egy hegyvidéki tsz-ről van szó, szinte biztos­ra vehető, hogy. ártámogatás­ban részesítik például a tejet. Az ártámogatásban részesí­tett gyenge tsz megszilárdít­hatja pénzügyeit illetve gaz­dálkodását. Módja nyílik ar­ra, hogy munkadijalapot ké­pezzen, s megteremtse a ga­rantált, havi készpénzfizetőt anyagi bázisát. A rég várt lehetőségek kora A részesedést, a munkadí­jat az ipari üzemekhez ha­sonlóan a termelőszövetkeze­tek is termelési költségkéul ezelőtti gyenge tsz-szel), a lé­nyegen azonban ez nem vál­toztat. A leírtakból láthatjuk: s garantált munkadíjazás nem azt jelenti, hogy az állam s havi fixfizetést garantálja. Az állam „csak” a kedvező fel­tételekre ad biztosítékot — í többit már a tsz-nek keH ga­rantálnia. Használjuk ki az időt! Az 1966. év eleji árrendez« egyformán érintette az erős t gyenge szövetkezeteket, a k zelmúltban lezajlott hitelre dezés viszont elsősorban anv gye 42 gyenge tsz-e szárnál volt kedvező. Az állam tehá következetesen végrehajtja « gyenge tsz-ek felemelését oél- zó programot, s felkészül a további intézkedésekre. Az előkészületekből a tsz eknek is ki kell venniök a részüket. Az 1967 évi terv, t munkadíj szabályzat formáb öntése a mai idők egyik leg fontosabb feladata. Enélkül gondolni sem lehet a munka díjalap megteremtésére, a ga­rantált munkadíjazás beveze lésére. Magyar László , y HpáisteuéfduQált* Ormánságban a disznóto­rok elkerülhetetlen velejá­rója a nyárslevél-dugás. Minden községnek megvan a maga nyárslevélírója, aki — tudomást szerezve a disz­nótorra készülődésről — megkezdi a nyárslevél rig­musokba szedését. Pellen­gérre tűzi ebben a háznépé­nek, sőt a meghívott ven­dégeknek a gyengéit és óvatlan pillanatban az ud­varon sürgő-forgó disznóto- rozók közé csempészi. A nyárslevél olvasása a vacso­ra legvidámabb eseményei közé számit, ilyenkor min­denki megkapja a magáét A nyárslevél felolvasása kötelező, a vendégsereg pe- iig együtt mulat vagy mér- alődik a falu hangját csi- tsen tolmácsoló sorokon, ire a levél végére érkez­ik, addigra a nyársdugók megjelennek, hogy „köl­ti munkásságuk” érdeme :erint részesüljenek a — yárs végére helyezett — óstolóból. Ha azonban a lyárslevélíró elveti a súly­zót, akkor a sérelmet szen- edő sem rest meglesni és egkergetni a disznótoros onoráriumért visszatérő akmerőt. A nagyobb hatás- eltés szándékán kívül ta- án ez is vezérli az ormán- ,ági rigmusfaragókat, ami­kor különféle maskarákban álöltözetekben járják a disz nótorozó házakat. Hét ház a Fejlődés n'cában Pécsre szánt utolsó filmkoc­káikat használták fel egy nyárvégi napon a Széchenyi téren fiatal nyugati turisták. A Mecsek cukrászda lépcső­jén két szutykos cigánygyerek ült nyalogatva a csöpögő fagylaltot. A harmadik csak akkor kapta meg a nekiszánt ! tölcsért, amikor a turisták j kívánságára lestvérei mellé I kuporodva, teljesen elzárta a j kijáratot. A turisták lehettek j vagy nyolcán, szinte vala- I mennyien fényképezőgéppel, filmfelvevögéppel. Kattogtak a zárak, pergett a film. Egyikük ’az út túlsó oldalán lévő kő­párkányhoz ment, nogy „jól befogja” a ritka látványt. Társa ugyanakkor ismét fagy­laltot osztott, hogy „jellegze­tesen pécsi, jellegzetesen ma­gyar" jelenetekkel térhesse­nek vissza hazájukba: ron­gyos, mezítlábas gyerekek ala­mizsnáért könyörögnek Ma­gyarország harmadik legna­gyobb vidéki városában ... (Szokolai felv.) ,-écs első kerületében öt te- .épülésén 118 cigánycsalád él. — Az én időm nagy részét az tölti ki, hogy ezeknek a családoknak az ügyeit inté­zem — mondja a vb-elnökhe- lyetes, Gyenis József elvtárs. Sok éve foglalkozunk a ci­gánycsaládok problémáival, s hogy szervezett legyen ez a munka is, tavaly ilyenkor in­tézkedési tervet készítettünk. Ebben olyan célokat tűztünk ki, mint lakásviszonyaik meg­javítása, a fiatalok és a mun­kaképes korú nők munkába- állítása, oktatásuk, egészség- ügyi gondozásuk — Elhatároztuk például, hogy a cigánykolóniákat meg­szűnőt j ük. Ennek érdekében a kerületi tanács rendelkezésére álló lakásokból évente 3—6-ot cigánycsaládoknak utalunk ki. A tehetősebbeknek házhe­lyet juttatunk A mi cigá­nyaink között igen sok a jól­kereső bányász, a családok je­lentős hányadánál eléri a há­rom-három és fél ezer forin­tot a havi jövedelem. Sokan már minden szükségeset be­szereztek és megtakarított pénzük is van, szeretnének mielőbb házat építeni. Ezt a törekvést nagyon szívesen tá­mogatjuk. A Fejlődés utcát nem jelö­lik az 1962 előtt készült tér­képek, pedig ott volt a kerü­A Nagy Lajos tetején EM Villanyszerelöipari Vállalat BUDAPEST, VIL, SÍP O. S3. felvesz segédmunkásokat és villanyszerelőket budapesti. Pest környéki és vidéki munkahelyekre. Bére­zés: megemelt tellesltrnénybé- sereset korlátozás nélkül. eb­ne* U százalék IdénvpótléK Egyéb Járandóságok: saját la­kóhelyén kívüli foglalkoztatás esetén — a JoBosultsáetól füe göen — különélést pótlék tér -nészetbent szállás vagy szál ásdtjtérftés étkezési hozzátá dás. munkaruha. Jelentkezés: U1DAPEST.-r StP tT. 23. SZ. (í r.anrtat. Lent az udvaron bizton­ságosabb. Kívülről a fal mellé állított lift viszi fel a tolókocsit, a tetőn meg­rakják ósdi, törött, öreg cse­repekkel és leengedik a szál­lítmányt. Kibler András — fiatal, alig húszéves segéd­munkás — most kiöltözve, nyakkendősen áll itt, a rendelőből jött, csak éppen benézett, aztán megy haza. — Mi a baj? — Zuhantam. — Innét, a gimnázium te­tejéről? — kérdem, mert a többemeletes épület tete­jéről ha valaki leesik ... — Nem. Már öt hónapja estem, még három méter magas sem volt az állvány. Gerincsérülésem van. — Cserepes-sors? Pál Imre, aki szintén a Horváth Rezső brigádjában segédmunkás —. nagyon ha­tározottan int fejével: — Nem szabad leesni. Bandi sem a tetőről esett, hanem valami állványról. A tetőre öv nélkül senki sem megy. — A szabály miatt? — Első- rban nem azért. Jöjjön velem, majd meg­mutatom fönt a „környé­ket’. Átvágunk a Nagy Lajos Gimnázium udvarán. Az is­kola déli szárnya — amely párhuzamos a Megyei Ta­nács épületével — erősen süllyed. Hosszú, rémisztő re­pedések a falon, az alagsor kövezete pedig jó néhány centivel alacsonyabb már a küszöbnél. Ezen a szárnyon tulajdonképpen már nincs semmi élet, semmi mozgás. A szobák üresek. Megyünk föl a lépcsőn és valamennyi emeleten a repedések kí­sérnek bennünket. — Mennyi cserepei rak­tak fel az iskolára? — Körülbelül hatvanöt ezret — mondja Pál Imre. Zömök, jó beszédű fiatal­ember. Somogy megyéből jár be Pécsre az állami épí­tőiparhoz. Évek óta a cse­repesek mellett dolgozik. — Megszerzem majd a szakmunkásvizsgát. Értem már jól ezt a mesterséget, de a vizsgához nem elég persze, amit tudok. A padláson rengeteg ko­cát, poros polcok, törött por­celánmosdók, törött csere­pek, pókháló, félhomály. Egy tenyérnyi darabka az ólmos égboltból látszik a padlása blakon át. Lentről morajlás hallatszik fel. a gépjárművek monoton, nem szűnő zaja. — Szólok a Lukács Mis- kácck. ö most az pni’artiiH szakmunkásunk. A többiek másutt dolgoznak. Kikiált a tetőre, aztán né­hány perc múlva egy láb, majd a lassan leereszkedő test tűnik elő az ablakból. Lukács Mihály tetőfedő. De­rekán a mentőöv. — Enélkül nem megy? — Istráng nélkül? Nem éri meg. — Szédül talán? — Sohasem szédülök. De tegyük fel, száraz a tető. Kimegyünk, dolgozunk, esetleg jön egy hirtelen eső, a cserép síkos, visza- feté már életveszélyben kel­lene megtenni az utat. Filc­talpa van a bakancsnak, de vízben ez is csúszik. — Mióta dolgozik a te­tőn? — ötvenhétben kezdtem itt a vállalatnál és hatvan­háromban vizsgát tettem. Ez az első munkahelyem. Mondják, a pénz lehetne több is, de még így is szép a kereset: a különélési pót­lékkal együtt 2300 forint Lukácsnak. Pál Imre — se­gédmunkás — kétezret ke­res. Lukács M ihály Zala megyéből, Tótszerdahelyről jár be hét elején, hét végén megy haza. Elég sokat utaz­gatnak. — Ráun az ember erre {<• ___ rn on <7 orr* **'*T/** Vállukat vonják. Zala me­gyéből valamikor a summá- sok ezrei indultak útnak az ország távoli részeibe is. Ma is sokan vállalnak szezon­munkát, főként állami gaz­daságokban, de az építőipai itt, Baranyában is több száz zalainak ad egész évi mun­kát. — Idővel falán Pécsre költözne, nem? Lukács tétova mozdulatot tesz. — Én nagyon megszeret­tem a vállalatot, az építő­ipart. De házat meg otthon építettem. Nőtlen vagyok még. Ingadozásuknak semmi köze a létbizonytalansághoz. Itt munka van, és munka otthon is van, a termelőszö­vetkezetben, ha éppen ma­radnának. De belekóstoltak az iparba, s az ipar fogva tartja őket. Inkább vona­toznak, buszoznak, gyalogol­nak hét végén, de a kettős­ségtől nem tudnak szaba­dulni. Talán nem is akar­nak. Lukács megioazitja _ az övét, aztán kimegy a tetőre, a Szérhenyi tér fölé. Dél­után hamar nyirkosodik a cserép, sietni kell a mun­kával. Rab Ferenc let egyik központjában a pécs- szabolcsi Hősök tere mellett. Az utcanévre büszkék az ott lakó Orsósok, Bogdánok, Ka- lányosok, hiszen azt fejezi ki, — amit sose reméltek, — hogy kikerülnek a Zsigmond-telepi. Majális téri kunyhókból és szám táblás házuk lesz vala­melyik utcában. Egyelőre hét család otthona a Fejlődés ut­ca, ahova most vezetteti be a vizet a kerületi tanács. A kiutaló határozatok meg­hozatalánál tartja szavát a „kerület”: A Fejlődés utcán kívül is egyre több cigánycsa­lád jut rendes otthonhoz. A György-telepi egészséges bá­nyászlakásokban tíz-tizenkét cigánycsalád él. Tavaly ősz óta Orsós Józsefék a Tolbu- hin út 31-ben, Orsós Ferencék a Tolbuhin út 223-ban, Kő erencék az Esze Tamás ut­ca 7-ben kaptak a tanácstól lakást. Segítenek az üzemek is. Az István-aknai bánya­üzem György akna közelében biztosított telket négy család számára. Rövidesen lakható­vá akarják tenni a Rücker aknai felvonulási épületet is, erre a célra 60 ezer forintot szánnak. 200 ezer forintos be­ruházással szoba-konyhás-elő- szobás lakások épülnek jövőre a Nagybányaréti völgyben. Ezekbe elsősorban az alábá- nyászás miatt veszélyessé vált Zsigmond telepen még ott élő 12 családot költöztetik. A Pécsi Ingatlankezelő Vál­lalatnál ellenszolgáltatás nél­kül készítették el a nagybá­nyaréti völgyben épülő ház terveit, a kerületi tanácsnál soron kívül alakították ki a családi házat építő cigányok számára az ingyen-telkeket éj|®- igényeltek nevükben állam»’' építési kölcsönt. A „város” térítésmentesen biztosít hasz­nált építési anyagokat azok­nak, akik részt vesznek názak bontásában. S bár az állami építőipar kapacitás hiányában nem tud segítséget adni a ci­gánycsaládok házainak gyors felépítéséhez, azért lesz segít­ség: készenlétben áll az épít­kezéshez az I. kerület vala­mennyi építő kisiparosa azzal az önkéntes ajánlattal, hogy gyorsan, olcsón fogják elvé­gezni a munkát. A cigányok között sok az analfabéta, a fiatalok legtöbb­je is mindössze a négy ál­talánost járta ki, ezért min­den évben tanfolyamokat szerveznek számukra. Szabolcs bányatelepen és Vasason évente 7—8 cigány tanul meg írni, olvasni. Az iskolaköteles korúakat 1966—67-re kivétel nélkül beíratták az általános iskolákba, s hogy a szegény­sorsú szülőknek ne okozzon anyagi gondot az ískolábajá- ratás, 126 cigánygyermeknek vásárolt iskolaköpenyt és tan­szereket a kerületi tanács. A cigánylakosság ismereteit bő­víti az egészségügyi felvilá­gosítás. Ebinek szolgálatában gyakori vendégek a cigányte­lepeken a meszesi és vasasi nőtanács, a vöröskeresztes szervezetek tagjai, a kerületi védőnők és a körzeti orvo­sok, akik közül dr. Czeglédi József különösen gyakran és hosszasan időzik a cigányok között. Kár, hogy a Széchenyi téri turisták csak azt látták a cigányok helyzetéből, amit filmkockáikra vettek. Képso­ruk így hiányos. Nincsenek -a-jta a szorgalmas Orsósok, Kalányosok jól táplál1., rende­sen öltözött gyermekei, a Fej­lődés utca ikerházai, 3z egésa- :éges lakásban élő cigánvc«a- ádok. s mindaz, amit a ci­gányok érdekében társadal­mink tesz. Harsány! Márta Eltűnnek a putrik... Tizenkét cigánycsalád kapott otthont György-telepen — Ingveti telek, használt építőanyag

Next

/
Thumbnails
Contents