Dunántúli Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-22 / 301. szám

napló 5 1967. március 1-től Fokozatok a szabadságvesztésben Pér hónappal ezelőtt ói Jogszabályok jelentek meg a szabadságvesztés-büntetés­re és a büntetés végrehajtá­sára vonatkozóan. Erről be­szélgettünk dr. Dely István eivtáxssal, a Megyei Bíróság elnökével. — Mi indokolta az új jog­szabályok megalkotását és melyek a leglényegesebb rendelkezéseik? — volt első kérdésünk. — Büntető Törvényköny­vünk 39. paragrafusa csak egyfajta szabadságvesztést is­mer és mindössze annyi meg­különböztetést enged, hogy a szabadságvesztést börtönben vagy büntetésvégrehajtásd munkahelyen kell végrehaj­tani. Az új jogszabály a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsé­nak 20. számú törvényerejű rendelete indokolásában utal arra, hogy a korszerű bünte­tésvégrehajtás általánosan el­fogadott elve az egyénie- sítés. Ennek alapja az á felismerés, hogy az elítéltek átnevelésének alapvető mód szere a szabadságvesztés vég­rehajtása során a megfelelő differenciálásuk. A jogszabály tehát azt kívánja biztosítani, hogy a büntetésvégrehajtás differenciáltsága útján a bün­tetés célját: a bűnözés meg­előzését és csökkentését meg­valósítsa. Tapasztalat szerint az átnevelhetőség szempont­Egyéniség, előélet, bűntett alapján a bíróság je öli meg a fokozatot ]e entős különbségek az elhelyezés, napirend és a külvilággal való kapcsolat tekintetében jábét az elítélteknek négy alapvető csoportja ismerhető fel. Ezek: a többszörösen visz- szaeső és konok bűnözők, a visszaesők és a szándékos bűntett miatt hosszabb tar­tamú szabadságvesztésre ítél­tek, a szándékos bűntett miatt első ízben viszonylag rövi- debb tartamú szabadságvesz­tésre ítélt ak. végül a gondat­lan büntettek elkövetői. E tapasztalati felmérés alap­ján az új jogszabály szerint a szabadságvesztésnek négy fo­kozata van: a) szigorított bör­tön, b) börtön, c) szigorított büntetésvégrehajtási munka­hely, d) büntetés végrehajtási munkahely. Szigorított börtön a bünte­tés az említett többszörös visszaesők és konok bűnözők esetében, valamint azokkal szemben, akikre kiszabott ha­lálbüntetést kegyelemből vál­toztatták át szabadságvesztés­re, továbbá az emberölés és rablás súlyosabban minősülő esetei, s az állam elleni, a béke és az emberiség elleni bűntettek miatt elítéltekkel szemben. Börtön a büntetés az egy­szeri visszaesőkkel, bizonyos enyhébb elbírálás alá eső ál­dd harkányi „gőzpatak“ lám ellem bűntettek elköve­tőivel és általában azokkal szemben, akik büntetését szán­dékos bűntett miatt három évet meghaladó tartamban szabták ki. Szigorított büntetésvégrehaj­tási munkahelyen töltik a bün­tetésüket azok, akiket szán­dékos bűntett miatt ítéltek ugyan el, de az előző, súlyo­sabb kategóriákba nem tar­toznak. Végül büntetésvégrehajtásd munka a büntetés a gon­datlanul elkövetett bűn­tett miatt kiszabott szabad­ságvesztés esetén. — A fiatalkorúakra nézve is ugyanazok a rendelke­zések irányadók ? — Nem. A fiatalkorúknál az áfcnevelési igény fokozottabban jelentkezik, a jogszabály in­doklása szerint egyfelől azért, mert a legtöbb esetben neve­lési hiányosságokkal állunK szemben, másfelől még a fel­nőtté nevelődés folyamatában vannak, tehát fogékonyabbak a nevelő behatásokra. A fiatalkorúak az átnevel­hetőség szempontjából két nagy csoportra oszthatók: az egyik a nehezebben, a másik a könnyebben nevelhetők cso­portja. Ebből kiindulva a jog­szabály a szabadságvesztés két fokozatát állapítja meg: egyik a fiatalkorúak börtöne, másik a fiatalkorúak büntetésvégre­hajtási munkahelye. Börtön a büntetés, ha a fiatalkorút szándékos bűntett miatt egy évet meghaladó sza­badságvesztésre ítélik vagy ily bűntett miatt megelőzően már szabadságvesztésre, vagy javítóintézeti nevelésre ítél­ték, vagy züllött életmódot folytatott. Egyéb esetben büntetés­végrehajtási munkahely a büntetés. A jogszabály kimondja, hogy a fiatalkorú szabadság- vesztését külön büntetésvég­rehajtási intézetben kell vég­rehajtani. A szabadságvesztés végrehajtása során különös gondot kell fordítani a fia­talkorú erkölcsi nevelésére va­lamint oktatására. — Ki határoz arra nézve, hogy a szabadságvesztés­büntetést mely fokozatban kell végrehajtani? — A tárgyalás anyaga alap­ján a bíróság ismeri legjob­ban a terhelt egyéniségét, elő­életét, az elkövetett bűntett jellegét, súlyát, s ezek figye­lembevételével a bíróság íté­letében rendelkezik arról, hogy a szabadságvesztést me­lyik fokozatban kell végre­hajtani. Kétségtelenül ez fe­lel meg leginkább a törvé­nyesség követelményeinek is. Megemlítem még, hogy a törvényerejű rendelet módot ad arra, hogy a bűnösségi körülményekre tekintettel a bíróság indokolt esetben — kivételesein — egy fokozattál szigorúbb vagy enyhébb vég­rehajtási módot jelöljön ki. — Mi a különbség a sza­badságvesztés négyféle fo­kozatai Icözött? — Elírt a kérdést a másik új jogszabály, a 21. számú törvényerejű rendelet szabá­lyozza. A börtön és büntetésvégre- hajtási munkahely rendje kö­zött elsősorban az elhelyezés, a napirend s a külvilággal való kapcsolat tekintetében van különbség. A legenyhébb fokozatban a büntetésvégrehajtási munka­helyen az elítéltek az intézet erre kijelölt részében kiséret nélkül mozoghatnak, szabad idejük felhasználása kötetlen, levelezésük nem korlátozott, látogatás esetén nem állnak közvetlen ellenőrzés alatt, ke­resményüket saját céljukra felhasználhatják. A szigorított büntetésvégre­hajtási munkahely rendje kö- töttebb. Egyébként mindkét féle munkahelyen az elítéltek elhelyezésére szolgáló helyi­ségek nappal nyitottak és az intézetein belüli mozgásuk a börtönhöz képest kevésbé kor­látozott. A börtönben lévő elítéltek szabadidő-felhasználása, le­vélváltása, látogatók fogadá­sa, keresményük felhasználá­sa, s a birtokukban tartható tárgyak köre szűkebb, mint a büntetésvégrehajtási munka­helyeken lévőké, a szigorított börtön rendje pedig az emlí­tett vonatkozásban még súlyo­sabb, ugyanígy a munka kö­vetelményeit illetően. A különbségtétéi önként ér­tendő. A szigorított börtönben azok töltik büntetésüket, akik­nek a társadalomra veszélyes­sége fokozott, s ezért átneve- lésük a legnehezebb. A leg­enyhébb fokozatban a bün­tetésvégrehajtási munkahelyen lévök pedig olyanok, akiknél a büntetésvégrehajtás célja viszonylag a legkevesebb kor­látozás mellett érhető el. A közbenső fokozatok teszik le­hetővé a minél teljesebb egyé- niesítést. A törvényerejű rendelet ezen túlmenően előírja az el­őítélteknek nemek szerinti el­különítését, valamint — át- nevelésük eredményessége ér­dekében — életkorukat, egyé­niségüket és az elkövetett bűntett jellegét figyelembe vevő csoportosítását. — Mikor lépnek hatályba az említett jogszabályok? — Az említett két törvény- erejű rendelet 1967. évi már­cius 1. napján lép hatályba. G. F. Még egyszer a lapok kézbesítéséről... Vezérlőfülke a tejházban MM. DECEMBER 22. A szünet nélkül működő " betonkeverő mellett egy tartályban forró víz gő­zölög. Pufajkás férfiak, bő- szoknyás, vastag kesztyűs asszonyok egyensúlyozzák a keskeny fenyőpallón a ta­licskákat. 'Fagypont körüli hidegben betonutat építe­nek Szilágypusztán A betonút körforgalmú lesz, s minden istállót ösz- széköt' a tejházzal. A mo­dern tejház ebben az év­ben épült háromnegyed­millióért, s nem egészen két hónapja üzemel. Úgy látszik, ez az épület hiva­tott arra. hogy megváltó? tassa Szilágypuszta arcula­tát. Szilágyon 400 tehenet fej-- nek géppel egyetlen gomb­nyomásra. A tehenésznek az a dolga, ha megtelt a tankja '— 270 liter fér bele — áttolja (most már a be tonúton) a tejházba. Ebben a modern tej ház­ban-- ahová naponta 2500— 3000 liter tej érkezik be, összesen két ember és egy kisegítő dolgozik. A vezérlőfű lke kapcsoló- tábláját Ozwald Ferenc ke­zeli, aki az üvegfalon ke­resztül áttekinti az egész üzemet. Innen irányítja a fogadó helyiségben működő tejszivattyút, mely a tan­kokból emeli át a tejet egy tartályba. A tartályból át látszó műanyagvezetéken át jut a tej a kezelő terembe, melynek fala halványzöld csempével van ki bélelve. A rezeidben ' automata gépek nűtik és szeparálják a tejet, majd a hűtött tej csöveker a tárolóterem hatalmas ter­moszába kerül. Az óriási termoszba — nelynek belső fala élelmi- zeralumínium. a külső vas, és Közte a szigetelést üveg­gyapot biztosítja — egy­szerre 2500 liter tej fér be­le. Benne keverő szerkeze­tek működnek, s a termesz állandósítja a tej hőfokát, míg a tejipar kocsija meg nem érkezik. Hűtőkamra is van, mely­nek a mennyezetét az elekt­romos hűtőszerkezet majd­nem teljesen elfedi. Ha a kamra hőfoka plusz 5 Cel­sius fölé emelkedik, a szer­kezet automatikusan bekap­csol és megkezdi a hűtést Különösen nyáron van en- lek óriási jelentősége, mert a tejipar plusz 10 foknál magasabb hőmérsékletű te­let nem vesz át. A tej ház elektromos auto­mata berendezése házi meg­oldás, csakúgy, mint az átalakított bordás tejhűtő­berendezés, melybe víz he­lyett speciális hűtőfolyadé­kot tettek. Árvái András szerint egyrészt tökéleteseb­ben hűt, másrészt kisebb a vízigénye. Míg a hagyomá­nyos tejhűtő napi 10—12 köbméter vizet igényelt, ad­dig ez csak egy-két köbmé­tert fogyaszt. A tejház maximális napi kapacitása 4000 liter, embe­ri kéz nem nyúl a tejhez, minden munkát a gépek vé­geznek el, s így a munka­idő jelentősen lerövidült —■' összesen napi három óra. A szilágypusztaiak joggal büszkék új létesítményük­re. Az épület, mint cent­rum és környéke a nemrég felállított hidroglóbusszal, a betonút-rendszer a jövő Szilágypusztájának magvát jelenti. Szilágypuszta a me­gye egyik jelentős tejter­melő objektuma lesz, ahol mindent gépesítenek, a kor­szerű higiéniai és munka- követelményeknek megfele­lően; A z élet mechanikája mind korszerűbb for­mákat követel, ennek na­ponta tanúi vagyunk. Ezzel együtt természetesein a szol­gál tat ás o-k rendszerében is időnként változások követ­keznek be. Ilyen változás volt többek között az is, hogy a hírlapkézbesítésfoen előtérbe kerültek a levél- szeKrények, megszűnt a ko­rábbi, évtizedes gyakorlat, amikor is az előfizető korán reggel a lakásán kapta meg a reggeli lapokat. Ehelyett most le kell menni a lép­csőházba, az ott felszerelt levélszekrényekből öntevé­kenyen ki kell szedni az új­ságot, felvinni a lakásba, ha az előfizető el akarja olvas­ni, hogy mi van az újság­ban. A kézbesítés útja meg­rövidült, de az előfizető hát­rányára. Emiatt az utóbbi időben nagyon sok panasz érkezett a szerkesztőségbe, illetve a kiadóhivatalba és feltehetően a postához is. A Dunántúli Naplót ez az új kézbesítési rendszer különö­sen rosszul érintette, mivel a hatvanezer olvasó túl­nyomó többsége előfizetője a lapnak, az előfizetők jelen­tős része pedig azokban a baranyai városokban él (Pécs, Komló, Mohács), ahol a posta ezt a módszert be­vezette, illetve — mint Mo­hácson — bevezetésére ké­szül. Az új kézbesítési rendszert több okból sem tekinthetjük elfogadhatónak és végleges­nek. A lapterjesztés kultúr-ha- gyományaival nehezen ösz- szeegyeztethető módszer leg­nagyobb hátrányai közé tar­tozik, hogy az előfizető mi­nimális kényelmi szempont­jai is teljesen háttérbe szo­rultak. Ugyanazért az előfi­zetési díjért ugyanazt az új­ságot nem a lakására, ha­nem a lépcsőházba kézbesí­tik. Ez a tény. A Baranya megyei Lapkiadóvállalat megpróbált érintkezésbe lép­ni a posta vezérigazgatósá­gával, hogy vizsgálják felül az új módszert, mivel a la­kosság nem fogadta túl nagy szimpátiával. és jelentős mértékben hátráltatja a la­pok terjesztését a városok­ban. A vezérigazgatóság vá­laszát nehezen lehet megér­teni, miután ebben a válasz­ban ilyen sorok olvashatók: „A csoportos kézbesítő levél- szekrények használatának külföldön történő általános elterjedése arra enged Kö­vetkeztetni, hogy az említett külföldi országokban az egyé­ni kényelmi szempontokat már régebben kénytelenek voltak alárendelni gazdaságos sági érdekeknek és a mun­kaerőhiány megoldására irá­nyuló törekvéseknek . .” Eh­hez az idézethez nincs sok szükség a magyarázatra. Aki megszövegezte, megfeledke­zett néhány dologról, töb­bek között arról, hogy az alapvető viszony a szolgál­tatás elvén nyugszik posta és előfizető között, sőt mi több: mint kézbesítő szerv nehezen juthat el ilyen ál­láspontra. Érveinket meg- toldhatjuk még azzal, hogy a gazdaságirányítás új : end- szerében igenis fokozott sze­repe lesz a fogyasztónak, és politikai elveink között fon­tos helyet foglal el a lakos­ság jóléte, közte méltányos kényelmi szempontjai is. A hírlapkézbesítésnek ez " a módja annál is in­kább furcsa, mivel az elő­fizetési díj változatlanul annyi, mint volt, és a lap­kiadó vállalat a kézbesíté­sért változatlanul a lap árá­nak mintegy 30 százalékát fizeti ki. A híriapkézbesitési rend­szer magyarázata a posra vezérigazgatósága részérői csupán magyarázat, de nem olyan érv, amit el lehet fo­gadni. Ez a módszer a fo­gyasztót. az előfizetőt rövi­díti meg végső soron. Az előfizetőt nem érdekli túlsá gosan egy terjesztési szerve­zet belső gazdasági, vagy ép­pen a munkaerővel kapcso­latos gondja, problémája. A* előfizető előfizet az újság­jaira, és ezért azt kívánja, hogy az újságot kikézbesit- sék a lakására, mint ez ko­rábban volt. Nem jó ez a kézbesítési megoldás azért sem, meri az előfizetőnek ebben a for­mában semmiféle kapcsola­ta nincs a kézbesítővel, ki­véve a hónap egyetlen nap­ját, amikor a kézbesítő az előfizetési díjat jön beszed­ni. Sok olyan panasz is ér­kezik, hogy az újságok el­tűnnek a levélszekrényekből. A vezérigazgatóság irreáli­san ítéli meg a helyzetet* amikor azt írja: „a rendszer ily szempontból még címzet­tekre is előnyösebb, még akkor is, ha gyerekes csíny- tevések szórványosan meg­zavarják a postai célkitűzé­seket .. ” Sokkal többről van szó, mint egyszerű gyere Kés csínytevésekről. Jók azok a levélszekrények, csak éppen az újságok nem férnek oe- le. Méretük nem alkalmas erre a célra. Vannak újsá­gok, folyóiratok (például a Szovjetunió, a Művészet, a Budapest stb.), amelyek egy­szerűen nem fémek be a szekrénykébe. Mi történik velük? A kézbesítő kényte­len összehajtogatni, megtör­ni a folyóiratot. Hát ezt egyáltalán nem lehet kultu­rált kézbesítési formának nevezni. S nem jobb a hely­zet akkor sem, ha valaki több napi- vagy hetilapnak az előfizetője. Egy-egy kéz­besítési napon alig győzi ki­szedni a levélszekrénybe be­gyűrt újságjait. De beszélni lehetne még arról is. hogy az előfizető nem tudja* hogy mikor érkezik az új­ságja, előfordul, hogy két- szer-háromszor is lemászhat a lépcsőházba, mire valóban megérkezik. K étségtelen, hogy a Pé­csi Postaigazgatóság vezetői és a terjesztés, kéz­besítés alkalmazottjai, bele­értve a kézbesítőket is, a* utóbbi időben nagyon sokat tettek a lapkézbesítés meg­gyorsítása érdekében. A la­pok gyakorlatilag a legki­sebb faluba is időben eljut­nak, puszta is alig van a megye területén, ahol a meg­jelenés napjának déli órái­ban az előfizető nem kapná kézhez az újságot. Éppen azért furcsa a vezérigazgató­ság merev álláspontja. Kü­lönös módon figyelmen kí­vül hagyja a lakossági szem­pontokat. és egy olyan fel­fogásra építi fel új hírlap­kézbesítési rendszerét, mely egyfelől az előfizetőt alá­rendeltségi viszonyban Ke­zeli, saját intézményét oe- dig bizonyos hatalmi jogkö­rökkel akarja felruházni. \ magyar postai szolgáltatás évtizedeken át nemzetközi­leg is elismert volt, a lakos­ság legmegbízhatóbb s leg­gördülékenyebb szolgáltatá­sai közé tartozott. így volt ez a hírlapkézbesítéssel is, míg egy napon megszületett ez az ötlet. A-z új megoldás nem vált be. De bízunk ab­ban, hogy — a vezérigazga­tóság érthetetlenül a lakos­ság igényeivel ellentétes ál­láspontja ellenére —, ez a módszer nem is marad vég­leges. Annál is inkább, mi­vel a pécsi igazgatóság vi'á- gosan látja a kézbesítési prob lémákat, legfeljebb arról van szó, hogy a négy megye lá­tás körével rendelkező igaz­gatóságnak épp arra nincs hatásköre, hogy egy megye két-három városában meg­oldja ezeket — a posta ál­tal előidézett — problémá­kat. Úgy gondoljuk, a vezér­igazgatóság részéről úi'-a megvizsgálni, illetve felül­vizsgálni ezt a módszert kö­telesség. Lakossági érdekeK- ről van szó, az emberek ér­dekeiről. Ha úgy tetszik po­litikai érdekekről, a lap'K szempontjából is. az előfi­zetők szempontjából is. Thiery Árpád I A

Next

/
Thumbnails
Contents