Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-08 / 264. szám

4 naplő 1966. NOVEMBER 9. (folytatás a 3. oldalon.) agrármérnökök és üzemmér­nökök, a tudományos terüle­tek kiemelkedő egyéniségei közül kevesen léptek a párt­ba. A tagfelvételi munkában ezután is döntő, hogy pár­tunk élcsapat jellege tovább erősödjön. A felvételi munká­ban első helyen a minőségi követelmények álljanak. Va­lóban a legjobb fizikai mun­kások, termelőszövetkezeti ta­gok, értelmiségiek kerüljenek felvételre. Az esetenként még jelentkező, számszerűségekre irányidó törekvést meg kell szüntetni. Pártszervezeteink létszámbeli erősítése szüksé­gessé teszi a kommunisták és pártonkívüliek kapcsolatának további javítását, a dolgozók rendszeres politikai tájékozta­tását és nevelését. * A kommunisták emberi ma­gatartása, morális helyzete fo­lyamatosan szilárdult az el­múlt években is, de még min­dig számottevő az olyan párt­szervezet, ahol e téren nagy­fokú az elnézés. Nem veszik Hő időben egy-egy elvtárs ügyét, a figyelmeztetés, segí­iVap mint nap erősítsük a párt egységét! tés elmarad. A párttagok fe­gyelme, kommunista magatar­tása terén indokolt a követel­ményeket tovább növelni. A pártból való kilépések, törlések száma az elmúlt évek ben növekvő tendenciát mu­tattak. Ez összefügg egyrészt a párt természetes tisztulásá­val, de ugyanakkor figyel­meztet is néhány dologra. Pl. a kilépettek és töröltek között sok az idős elvtárs, elég nagy a munkások, valamint a tag­jelöltek aránya. Ez a helyzet arra í® rámutat, hogy a tag­felvételnél esetenként a poli­tikai előkészítő munka nem megfelelő. A jövőben idős párttagjaink helyzetére, egy- egy kommunista ügyes-bajos gondjainak megismerésére több figyelemmel kell lenni. A párt 1957 óta folytatott po­litikájának fő vonala tapasz­talataink szerint is helyesnek bizonyult. Az azóta megtett út pozitívan hatott egész párt tagságunk szocialista gondol­kodására, a Központi Bizott­ság iránti bizalomra, és a mai történelmi körülményekhez jól igazodó marxista—leninis­ta politika végrehajtására. ót f A megye minden párts ser­ve a VIII. kongresszus és a pért Központi Bizottsága ha­tározatainak végrehajtásén dolgozik. A kongresszusi irány elveket tárgyaló taggyűlése­ken a kommunisták százai szólaltak fel és foglaltak ál­lást a párt eddigi politikája mellett. Minden pártszervezet elfogadta és javasolta az ed­dig követett fő politikai vo­nal még következetesebb meg­valósítását, a követelmények­nek megfelelő továbbfejlesz­tését. Párttagjaink sokat vitat­koznak, harcolnak a vissza­húzó erőkkel, egészséges tü­relmetlenséggel lépnek fel ak­kor, ha a pártszervezet nem kapja meg az őt megillető he­lyet Megyénkben nap, mint nap azért folytatják az üze­mekben, a mezőgazdaságban, a hivatalokban a csatát, hogy a párt politikája nagyobb ha­tékonysággal, minél előbb va­lósuljon meg. Egészében elmondhatjuk, hogy pártszervezeteinkben az eszmei, politikai és cselekvési egység az elmúlt 4 évben a napi politikai harcban jelen­tékenyen tovább erősödött. Természetesen ha azt vizsgál­juk, hogy vannak-e pártszer­vezeteinkben viták, akkor er­re igennel válaszolhatunk. A párt vezetése helyesen, az el­múlt években arra ösztönöz­te a kommunistákat, hogy a feladatok végrehajtását kísér­je alkotó vita. A pártegység­nek ez részét, feltételét képe­zi. Párttagságunkra jellemző, hogy álláspontjukat, esetleges kételyeiket többségében bát­ran elmondják. Valamennyi párttag nézeteinek egysége részkérdésekben soha nem le­hetséges, mert valamennyit különböző társadalmi hatások érik és a párttagság is a vál­tozó, fejlődő élettel szüntele­nül alakul. Párttagságunk körében meg lévő viták a szocializmus épí­tésének üteme, módszered, a pártmunka stílusa, a helyes végrehajtás körül vannak. Pártszervezeteinkben a legin­kább vitatott kérdéseik, a leg­gyakrabban előforduló hely­telen nézetek a következők: Az utóbbi 3—4 év fejlődé­sének, gazdasági helyzetünk­nek egyoldalú, a nehézségeket eltúlozó, az eredményeket pe- -dig elhallgató megítélése. A párt és a munkásosztály vezető szerepe érvényesülésé­nek kétségbevon ása. Ezzel ' függnek össze a pártonkívüli­ek funkcióba állításával és a származás szerinti kategorizá­lás megszüntetésével kapcso­latos aggályok. A humanizmus, a megbo­csátás politikájának liberaliz­musként való emlegetése, a kemény kéz politikai szüksé­gességének bizonygatása. A szövetségi politika hely­telen értelmezéséből, magya­rázatából adódó jobb- és bal­oldali nézetek. Egyes elvtár­sak a valóságos életnek, a társadalomban jelentkező erőknek, hangulatoknak, tö­rekvéseknek elemzése helyett olykor a problémákat leegy­szerűsítik. Mindazokat, akik nem illenek bele a „sablon­ba” egy kalap alá veszik, gyakran rájuk fogják, hogy ellenség. A szektásság, a dog- matizmus még mindig több esetben jelentkező akadály a párt politikájának megvalósí­tása útján. Mindez nehezíti a tömegekre gyakorolt burzsoá | ideológiai befolyás elleni har- í col | Nem elég világosak az osz­tályharc mai feladatai, mód­szerei, továbbá a vallásos vi­lágnézet elleni harc kérdései. Több párttag helytelenül ítéli meg az ifjúságot A nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalomban lévő viták különböző hatást váltanak ki | a párttagság körében, egye­seknél pesszimizmust okoz­nak. Sokan úgy nyilatkoznak, j hogy a pártmunka elvesztet­te romantikus jellegét, közel sincs olyan aktivitás ma, mint a felszabadulás utáni években volt, stb. Ezek a meg nyilvánulások tükrözik, hogy vannak, akik még nem értik meg, hogy a burzsoázia meg­döntéséért vívott politikai harc más módszereket, eszkö­zöket követelt meg a párt- munkában, mint a jelenlegi feladatok megoldása. Egyes elv társak szektás né­zeteinek leküzdését nehezíti az esetenként tapasztalható jobboldali jelenségek, ugyan­akkor egyes párttagoknál nem egyszer vezető beosztásokban dolgozó kommunistáknál is tapasztalható liberalizmus. Mindezek hatással vannak párttagságunk egy részének eszmei-politikai és nem utol- ! só sorban cselekvési egységé- i re. A kommunista szilárdság I és szocialista fejlődésünk | még meglévő problémái a legszorosabb kölcsönhatásban vannak egymással. E köl­csönhatás káros tendenciái­nak kiküszöbölése, a párton belüli eszmei-politikai ne­velő munka napi feladatát képezik a pártbizottságok és az alapszervezetek tevékeny­ségében. Javult, különösen az 1964. i évi vezetőség-új jáválasztá­sok után a párttagok párt- megbízatásokkal történő ellátá sa, de e téren még ma sem teljesen megoldott a helyzet. Sok a formalitás, rendszer­telen az ellenőrzés, a megbí­zatások végrehajtásának se­gítése, gyakran elmarad a ' végzett munka elismerése. Ennek következménye, hogy egyes elvtársak túlterheltek, így mások nem kapnak rend­szeres feladatot a pártszerve­zetekben. Sokszor hangzik el' a párttagság részéről az a jo­gos igény, hogy munkájukért nagyobb megbecsülésben ré­szesüljenek. A felszabadulás 20. évfordulója alkalmából tartott ünnepi taggyűléseken a húsz év óta párttagok ré­szére átadott emléklapok igen jó hatással voltak egész párt­tagságunkra. Megyénkben 58 olyan elv- I társ van, aki már a felszaba- j dulás előtt is párttag volt és I 140-nek ismerték el régi munkásmozgalmi múltját. A párt régi harcosairól elmond-1 hatjuk, hegy többségük, akik­nek egészségi állapota enge­di, még ma is részt vállal a mozgalmi munkából. Politi­kai, erkölcsi és anyagi meg­becsülésük érdekében a Köz­ponti Bizottság és a megyei pártbizottság intézkedéseket tett. Több elvtárs részesült kormánykitüntetésben, hár­man képviselők, huszonné­gyen tagjai a megyei veze­tő-testületnek. A pártszervezetek többsé­gére jellemző a nyílt, őszin­te légkör. Említést kell ten­ni arról, hogy ha nem is nagy számban, de akadnak olyan párttagok, akik külön véle­ményüket, esetenkénti intri- kus, vagy cinikus megjegyzé­seiket illetéktelen helyeken, párton kívüliek előtt is han­goztatják. Megsértik egyesek a pártfegyelmet azzal, hogy a párt határozatait nem hajt­ják végre, vagy hallgatnak akkor, ha vitatkozni, érvelni kellene. Pártéletünkben a segítő szándékú kritika to­vábbi erősítése mellett le kell küzdeni az intrikus, megala­pozatlan észrevételeket. A pártegységet, a kom­munisták egységes állásfogla­lását, nap, mint nap megkell teremteni. Az új feladatok, a különböző bel- és külpolitikai események kapcsán erre min­dig szükség lesz. De nemcsak a születő új kérdések, hanem a párt eddigi politikájának egységes megítélése is a napi pártmunka részét kell, hogy képezze. Ezzel érhetjük el, hogy párttagságunk még egy­ségesebben gondolkodjon, ítéljen és cselekedjen, a szo­cialista építés és a nemzet­közi politika különböző kér­déseiben. Fontos feladat a demokratikus centralizmus érvényesítése Az elmúlt két évben — a párt ideológiai irányelveinek közzététele után — pártbi­zottságoknál, de az alapszer­vezetekben is megnőtt az ideológiai kérdések iránti ér­deklődés. A megyei pártéletben érvé­nyesülő demokratikus centra­lizmus fejlődése és az ehhez igazodó munkastílus elősegí­tette a pártbizottságokra és alapszervezetekre jellemző aktív, fegyelmezett pártéletet A centralizmus naponta ki­fejezésre jut a Központi Bi­zottság és a felsőbb párt- szervek határozatainak vég­rehajtásában, pártéletünk demokratizmusát pedig mu­tatják az alkotó viták, javas­latok, a kritikai légkör. Az elmúlt évek során fo­lyamatosan kutattuk a párt­munkának olyan formáit, módszereit, amelyek a párt­élet aktivitását, a pártmunka hatékonyságát jól szolgálták. Javult a párt-, állami és tö­megszervezeti vezető testüle­tek és a dolgozók kapcsolata. A beszélgetések, találkozások, véleménycserék számos for­mája alakult ki és honoso­dott meg. Jónak bizonyultak a pártnapok, munkások és más rétegek számára szerve­zett gyűlések, ahol tízezrek­hez tudtunk szólni, magya­rázni a párt politikáját A tömegek nevelésének, meg­győzésének jó eszközeivé vál­tak a termelési, műszaki ta­nácskozások. A demokratikus centraliz­mus még hatékonyabb érvé­nyesítése pártéletünkben ma is napi feladataink közé tar­tozik. Időszerűségét tekintve most az egyik legfontosabb feladat biztosítani a demok­ratikus centralizmus gyakor­lati érvényesítésének helyes értelmezését, mert van bizo­nyos torzulás, helytelen né­zet e téren. A párttagok többsége úgy am teljesíti köte­lességeit és pártszerűen él jogaival, de egyes párttagok­nál viszont előfordul, hogy a pártdemokráciát abszolút demokráciának tekinti. („Miért nem beszéli meg a Központi Bizottság minden egyes határozatát a megho­zatala előtt a párttagság­gal?” — mondják egyesek.) Találkozni ugyanakkor a pártdemokrácia lebecsülésé­vel is. Pl., amikor a pártta­gok javaslataira, véleményére az illetékes elvtársak még csak nem is reagálnak. Nem minden pártszervezetben te­remtették meg a feltételét annak, hogy a párttagok bát­ran elmondják kritikai meg­jegyzéseiket, pedig mindez nélkülözhetetlen feltétele a pártélet egészséges fejlődésé­nek. A taggyűléseken, a leg­több pártszervezetben bát­rabb, nyíltabb a bírálat, (bár esetenként fékezi az, hogy visszatérő problémákat kell ismételten szóvátenmi a párt­tagoknak), de a taggyűlése­ken kívül a napi munka vég­zése közben már kevésbé ta­pasztalható ez. A bírálat és önbírálat érvényesülését elég sok helytelen nézet gátolja. („Nem akarok haragost sze­rezni magamnak”, „Nem érett meg még erre a párt­tagság”, „Nekem is családom van”, stb.) Mindezek a párt- demokráciával a legszoro­sabban összefüggő kérdések. A demokratizmus elvének következetesebb érvényesü­léséhez fokozni kell a párt- szervezetek önállóságát, kez­deményezését is. Nagyon sok példa mutatja, ugyan, hogy a pártszervezetek önállóan is kezdeményeztek, és eredmé­nyesen oldottak meg terme­lési vagy más feladatokat. (PL anyagi ösztönzési forma megválasztása, bevezetése, szocialista munkaverseny, stb.) Még több olyan párt­szervezet van azonban a me­gyében, amelyek politikai bá­tortalanság, a felelősségtől való félelem vagy egyéb okok miatt szinte kizárólag csak a felsőbb biztatásra dol­goznak, de alig kezdemé­nyeznek. A demokratikus centralizmus érvényesítése érdekében fokozni kell a kol­lektív dötések szerepét és ez­zel együtt a személyi fele­lősséget is előtérbe kell állí­tanunk. A határozatok lejuttatása, végrehajtásának megszerve­zése és különösen a végre­hajtás ellenőrzése, a végzett munka elismerése nem ki­elégítő. A központi, vagy alsóbb határozatok végrehaj­tását szolgáló helyi határo­zathozatal gyakran elmarad, vagy csupán formális ismét­lése a felsőbb szerv határo­zatának. Helytelen az is, hogy az egyes döntések vég­rehajtása azért marad el, mert nincsenek kijelölve a személyi felelősök, s hiány­zik az ellenőrzés. Jelentős eredményeket értünk el a gazdaságszervező munkában Pártszerveink és pártszer­vezeteink gazdaságszervező munkájának előtérbe kerülé­se sok új problémát, gondot jelentett és jelent ma is a mindennapi pártmunkában. Ennek ellenére elmondhat­juk, hogy a legutóbbi párt- értekezlet óta a gazdaság­szervező munkában jelentős javulás van, amit az elért eredmények meggyőzően bi­zonyítanak. Mindinkább tudatossá válik a párttagság körében az ide­ológia és gazdaság összefüg­gése, kölcsönhatása, felismer­ve azt, hogy társadalmi fej­lődésünk, anyagi felemelke­désünk kulcskérdése a ter­melés. A párt gazdaságpoli­tikai irányelveinek a Köz­ponti Bizottság gazdasági jel­legű határozatainak végre­hajtásában (pL 1964. dec. 10-i, a gazdasági mechanizmus re­formja), az üzemi pártveze­tőségek, általában a kommu­nisták kezdeményező, aktív szerepet töltenek be és élen­járnak a határozatok meg­valósításában. A módszerek különbözősége melleit jelen­tősen javult a gazdaságszer­vező munka rendszeressége. A korábbi, eseti jellegű te­vékenység helyett meghatá­rozott program szerint terv­szerűen foglalkoznak az üze­mek gazdasági problémáival. Fejlődött a járási, városi pártbizottságok gazdaságirá­nyító és szervező tevékeny­sége is. A végrehajtó bizott­ságok napirendjén többször szerepelnek olyan témák, amelyek mt adott terület egy-egy fontos gazdasági kér­dését tárgyalják. (Gyenge tSz- ek helyzete, ipartelepítés, munkaerőhelyzet, stb.) Mind gyakoribb a problémák sok­oldalú elemző módon való felvetése. Ellenőrző munká­juk során, főleg a jó módsze­rek terjesztésében adnak se­gítséget az üzemi pártszerve­zeteknek a termelés pártirá­nyításának megszervezésé­ben. Az előzőekben felsoroltak mellett a leggyakrabban elő­forduló hiba, hogy a párt­szervezetek magukra vállal­ják az olyan konkrét kérdé­sek elintézését, amelyek a gazdaságvezetők feladata. A pártmunka gyakorlatában egyoldalúan kerülnek előtér­be a szakmai-termelési fel­adatok, azok politikai hatá­sának vizsgálata nélkül. A gazdasági kérdéseket eseten­ként a politikai munkától különválasztva a politikai eszközök alkalmazása nélkül igyekeznek megoldani. Az egyoldalú „termelési” szemléletre vall, hogy egy- egy jelentősebb gazdasági munkára vonatkozó pártha­tározat helyi intézkedési ter­ve, amelyet az üzemi párt- : vezetőség készít el, néha szó szerint megegyezik a gazda­ságvezetők terveivel. A pártszervezetek ideoló- j giai nevelőmunkájának gyen- | gesége is oka annak, hogy a ! dolgozókban szocialista fej-1 lődésükért érzett személyes felelősségvállalás még nem megfelelő. Sok üzemben p dolgozók nem ismerik a vál­lalat legfontosabb termelési , problémáit és ennek megér­téséhez szükséges népszerű> közgazdasági propaganda is hiányzik. Részben ennek tud­ható be, hogy pl. a gazdaság- irányítás új rendszerének várható hatásáról sok téves nézet terjedt el. Ügy ítéljük meg, hogy mind a pártbizottságok, mind az alsóbb pártszervek gazdaság- szervező tevékenységét javí­tani kell, mert a pártmunka módszerei ma még sok te­kintetben nem felelnek meg a követelményeknek. Jelenleg még sok a meg nem értés, a vita gazdasági jellegű kérdé­sekről. Mint ismeretes, ez év má­jusában az MSZMP Központi Bizottsága határozatot hozott a gazdasági mechanizmus re­formjáról. Az elkövetkező években pártszervezeteinkre nem kisebb feladat hárul, mint elősegíteni, irányítani az új gazdasági reform beve­zetését. Pártszervezeteinkben gyak­ran felmerül az a kérdés, hogy az új mechanizmusban hogyan érvényesül majd a párt irányító szerepe a gaz­daság fejlesztésében. Az új gazdasági irányítási rendszer­ben nő a vállalatok önálló­sága. A nagyobb hatáskör, nagyobb kockázatviselést is jelent és a döntések megho­zatalánál a gazdaságvezetők­nek fokozottabban kell hogy támaszkodjanak a pártszer­vezetek erejére, segítségére és ez növeli a pártszervezetek irányító szerepét. Az anyagi ösztönzés előtérbe kerülése, a népgazdasági érdekek védel­me, a helyes kádermunka még inkább igényli a párt- szervezetek megfelelő szintű közreműködését. A pártszer­vek gazdaságszervező munká­jának középpontjában a gaz­daságpolitika irányelveinek, a fő gazdaságpolitikai célok megvalósításának helyi kidol­gozása és érvényesítése áll. Pártszervezeteink egyik fon­tos feladata, hogy megértsék: az új gazdasági mechanizmus bevezetése ugyan jelentős módosításokat követel a párt­munkában is, ami azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindent másképpen kell csinálni, mint eddig. A megyei pártértekezletet követő hónapokban a párt- bizottságok egyik legfőbb fel­adata lesz a megye párttag­sága körében az új szocialis­ta gazdasági, közgazdasági és gazdaságvezetési problémák széleskörű megvitatása. Biz­tosítanunk kell a pártszervek és pártszervezetek egységes fellépését, ami alapját képezi a Központi Bizottság hatá­rozata következetes végrehaj­tásának. 4 káderek ' elbírálásának alanja a tegzeit munka A pártértekezletet megelő­ző hónapokban mintegy 3000 különböző szintű vezető sze­mélyi adatainak statisztikái feldolgozását végeztük el. Ezenkívül a megvei nárt vég­rehajtó b'zottsás? évenként 2—3 alkalommal tnmú-’é- nyozta egv-egv terület ká­dereinek politikák erkölcsi helyzetét. A vezetés színvo­nala. » Dart káderhatásköré­nek decentralizálása, a kffi derképzés feladatai gyakori témák voltak a pártszervez®» tek fórumán. A megyei pártbizottság a marxista—leninista képzés fo kozása érdekében kérte az t éves ipari pártiskola létre­hozását. Ezzel (az idei okta­tási évet is beszámítva) me­gyénk közel 100 üzemi párt­titkára végzi el az 1 éves ipa­ri pártiskolát Megszerveztük az öthónapos pártiskola ki­helyezett tagozatait, melyen kb. 300 párttitkár, vezetőségi tag és propagandista képzés« vált lehetővé. Az Esti Egye­tem pécsi és kihelyezett tago­zatain 740 fő ideológiai UH vábbképzését biztosítottuk. A megye párt, állami éa gazdasági káderei egy részév­nek közgazdasági, üzemgazda­sági képzettségét fejlesztette * KB által kezdeményezett kél éves üzemgazdasági tanfolyam^ amelyet megyénkből 85-en vé­geztek el. A megyei pártbi­zottság támogatásával sikerüli az 1965-ös oktatási évben be­indítani a Közgazdaságtudo­mányi Egyetem pécsi kihelye­zett tagozatát. Továbbá jelen­tős mértékben szolgálják kát dereink szakmai képzését a megyében beindult felsőfokú technikumok. A pedagógiai képzés is tovább szélesedett A VIII. kongresszus óta » megye káderhelyzete jól fejlő­dött. Kádereink döntő több-J sége politikai megbízhatósági szakmai rátermettség, vezető­készség és erkölcsi tisztaság szempontjából megfelel a meg­növekedett igényeknek. A funkcióba állított pártonkívüli káderek többsége a párt cél­kitűzéseinek megvalósításán elismerésre méltóan dolgozik. A káderek elbírálásának, a káderhelyzet megítélésén ein legfőbb kritériuma az elvég-; zett munka. Ha ennek tükré­ben vizsgáljuk megyénk ká­derhelyzetét, akkor jórészt elé­gedettek lehetünk. A pártapparátus politikai felkészültsége, tájékozottságai magatartása és nem utolsó sorban általános és szakmai műveltsége általában megfele­lő. Az apparátus dolgozóinak 80 százaléka végzett párt­főiskolát, pártiskolát, vagy marxista—leninista esti agyeta met és 80 százalékának meg­van a középiskolai, vagy egye­temi végzettsége. Ma már je­lentős számban dolgoznak az apparátusban közgazdászoki ipari és mezőgazdasági techni­kusok, pedagógusok és jogá­szok. A pártapparátus káder­helyzetének további javítása elsősorban a politikai tovább­képzéssel, a vezetőkészség fej­lesztésével, a legelem járóbb műszaki, közgazdasági, mun­kaszervezési, bérezési, stb. kér­dések folyamatos megismeré­sével van összefüggésben. A tömegszervezetek és moz­galmak apparátusának káder- helyzete, általános műveltség tekintetében szintén jól ala­kult. Az elmúlt években emel­kedett a pártiskolát, pártfőis­kolát és tömegszervezeti isko­lát végzettek száma. Az itt dolgozó függetlenített appará­tusok marxista—leninista mű­veltségével sok tekintetben azonban nem lehetünk elége­dettek. A tömegszervezetek szerepének növekedése indo­kolttá teszi az itt dolgozó funkcionáriusokkal szembeni igényesség emelését. Nagyobb önállóságot, több kezdeménye­zést és a politikai munka szín­vonalának emelését kell bizto­sítani az itt végzendő káder­munkában. Megyénk állami és gazdasá­gi vezető posztjait betöltő ká­derek nagy többsége általános és szakmai műveltség, vala­mint hozzáértés tekintetében megfelelnek a követelmények­nek.' Az e területen történt fejlődésről az elismerés hang­ján szólhatunk. Ma már igen sok olyan tanácsi vezető, üzemvezető, igazgató van me­gyénkben, akik szocialista- ál­lam- és gazdaságvezetést ta­pasztalatokkal rendelkezi: ?ki Az e területeken dolgozó ká­derek többségéről elmondhat­juk nem maradtak le. a mun­ka mellett tanultak, képezték magukat, politikailag fellőt­tek. Sokan közülük a politikai, társadalmi életben is elisme­résre méltó tevékenységet fej­tenek ki. A- ö^szkén nozitfv tender- / ciái mellett vannak kedvezőt­len ’•“'ensének 's ezért az á'- lami gazdaság' életben a párt kádermunkája legyen haték o­(F oly tatás az 5. oldalonJ k i

Next

/
Thumbnails
Contents