Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-01 / 258. szám

1966. NOVEMBER 1. napló 3 Kelen Jolán a Tanárképző Főiskolán Szavai ny om Un megelevenedik a történelem Az n ba ' a veteránok­kal, hogy mind öregek... — a megállapítás legalábbis ta­pintatlan, de sokan cinikus gúnyt éreznének ki belőle, nem éppen alaptalanul. Ám Kelen Jolán szájából kedves mentegetőzésnek hat, finom mosollyal kárpótolja a fotó­riportert, ha már nem tudott egy „csinos kislányt” lencse­végre kapni. A Tanárképző Főiskola ne­gyedévesei tudományos szo­cializmus előadásra gyülekez­nek a tanteremben. A mai két óra anyaga a Magyar Ta­nácsköztársaság. Az előadói emelvényen Kelen Jolán. — „Mindig nagyszerű dolog ki­emelkedő történelmi esemé­nyek tanúival találkozni — hangzik a bevezető —, de Kelen Jolán nemcsak szem­lélője, tevékeny részese volt az 1918—19-es forradalmak­nak.” JtiiLiiom&s nők kaptak lábra a kommunisták céljairól. A íegvaskosabb ezek közül: nőközösséget akarnak megvalósítani. Kénytelenek voltak megjelentetni egy fü­zetet, ezzel a címmel: Kom- munizáljuk-e a Zsófit? Ej sincs benne a történelem­könyvekben. A tanárjelöltek érdeklődés­sel hallgatják Kelen Jolán tanári működését. Fáradt ki« tanoncokkal foglalkozott, akik egésznapi munkájuk után es­te ültek be az iskolapadba* és legtöbbjük öt perc múlva már aludt. Nem volt szíve felkeltem őket „Lehet, hogy rossz tanáruk voltam. de legalább kialudták magu­kat ...” Az ő sorsukon elsők között változtatott a Tanács- köztársaság. Kelen Jolán mint a gyermek szociális-ügyosz ly vezetője, egy angyalföld, ■ is­kolába látogatott, ahol k: je­rült, hogy a gyerekek tön ínsé­ge nem szokott reggelizni. Egy szocializált patika készle­téből biztosítottak részükre '15 mázsa csokoládét, kakaót főz­tek. Szegény gyerekek, elő­ször alig merték megkós ölni az ismeretlen gyanús tor a- dékot, a vizes zsemlének vé­gig nagyobb sikere volt. £* az újságpapírba csomagolt csecsemő. Hadd érezzék ők is, hogy új hatalom született. Csak üllmann bárónő szek­rényeiből elláttak pelenkával több tucat csecsemőt. A sváb­hegyi villákban iskola-o: io­nokat rendeztek be a tüdőbe­teg gyerekeknek. A svábhegyi szállodából nem is kellett messzire szállítani a berende­zést ... Az első hatvan gye­reket Cliorm báró nyaralójá­ban helyezték el. A Kommün bukása után rögtön megjelent a rendőrség: Chorin Ferenc azt parancsolta, hogy haladék nélkül ürítsék ki a termeket. „Szegény kis megvert sereg, levonultak a hegyről, vissza a nyomorba, a pusztulásba. Es huszonhat évnek kelleti el­telnie ahhoz, hogy a mi sve- rekeink ismét birtokukba ve­hessék az urak luxus-vi"-ut, kastélyait — most már vég­legesen." Kéri Tamás A * # % Állnak a t^z-építkezések Hiány disk a cement — A TÍlZhP javasol ja: ú/ tehetőseg a bét tál o<as A baranyai termelőszövet­kezetek mintegy 70 milliós építés-beruházási programot ; bonyolítanak le ebben az év- ; ben. Az október 1-i felmérés alapján a tsz-építkezések ké­szültsége 60 százalékos volt. tehát kb. 40 millió forintot használtak fel az első három­negyed évben. Ebből az ezé' - , ben befejezett épületek érté- j ke 16 millió forint, ezek azon- j ban mind 1965-rő] áthúzódók j vagy átmenők voltak. Egyet- j len 1966-ban elkezdett létesít- i ményt sem, adtak eddig át. Az azóta eltelt egy hónap alatt a helyzet úgyszólván semmit sem változott. Állnak a tsz-építkezések, s a legfőbb ok a cementhiány. C»aU Beremend ponto» A TÜZÉP Vállalatnál Móré Gergely igazgatóhelyettest ke- ! restük meg cementügybon. — Cement valóban nincs — mondotta. — Hetek óta ión­juk az országot Váctól Lábat­lanig, Budapesttől Hejőcsabá- ig minden cementgyárba be­kopogtatunk. Talán sikerül va­lamit elérni. Azt azonban eetnmi esetre sem, hogy még a rossz idő beállta előtt min­denhova eljut a cement, ahol szükség van rá. Október 15-én a gyárak 550 vagon cementtel tartoztak a vállalatnak. Egyedül a be ré­mén di cementgyár szállít pon­tosan, szinte napra. Ez azon­ban tört része a szükséglet­nek, hisz köztudomású, hogy Beremend exportra termel, a , kiváló minőségű 500-as bere- j mendi cementet a nagy ro­mán vízi erőmű építéséhez szállítják. A tsz-építkezése- ket zömmel importcementbci látják el, s az import késik. Télen kell beszerezni A dolgok ilyetén állása mel­lett a TÜZÉP már csak taná­csot tud adni. Szerezzék be télen az építőanyagot a tsz- ek, s ne tavasszal, amikor J az építkezések megindulnak. A bank az 1967-es építési hi­teleket már októberben meg­nyitja, ha van tervdokumen­táció. Ez ecetben az építő­anyagok minden további nél­kül megvásárolhatók. Most. például van bőven mész, most vegyenek meszet a tsz-ek. Az ősszel megvásárolt mész oltott állapotban bármeddig tárol­ható. A cementtel némiképpen más a helyzet. Bár ideális tá­rolóhelyen két három hóna­pig is kibírja a cement for­gatás nélkül, ha azonban a raktár nem megfelelő, a zsá­kokat forgatná kell. Jelenleg nincs cement, a téli hónapok­ban azonban lesz. Okulva az idei tapasztalatokon, leghelye­sebb, ha a szövetkezetek mar most intézkednek a tervdoku­mentációk és a hitelnyitás ügyében, hogy a cementet ia ■ nuár-februárban meg tudják ! vásárolni. A TÜZÉP-nek a j szükségesnél jóval kisebb a ; tárolási kapacitása, átlag 20- - j j 30 napos készletet tud rakta j rozni. Ezért egy új lehetősé- i get kínál fel a tsz-eknek. a bértárolást, melyet a volt pécsváradj járásban már az elmúlt évben alkalmaztak. Ez esetben a tsz-neik a saját fel- használásra vásárolt készle­ten felüli mennyiség után a vállalat tárolási díjat fizet megállapodás alapján. Ame­lyik tsz-nek tehát van feles- [ leges raktára, annak feltétlen kifzetődő épületanyagot rak­tároznia bérleti díj fejében. Mi a belvzet a pane okkal? A tsz-építkezések immár évről évre visszatérő problé­mája a hosszú átfutási idő, a kivitelezés lassúsága. Ko­rábban az állami vállalatok kapacitáshiánya, most mióta a TÖVÁLL-ok vették át a döntő szerepet, a megoldat­lan anyagellátás a fő gond. Évente mintegy 20 millió fo­rint veszik el ily módon a mezőgazdaság részére, hisz az áthúzódó építkezések a kö­vetkező évi keretet csökken­tik. A hagyományos építkezések ilyen és ehhez hasonló prob­lémái miatt szorgalmazzuk a mezőgazdaságban is a korsze­rű, gyors paneles építkezése­ket, melyhez Baranyában ad­va van a lehetőség. Már 1953- ben felépült Olaszön az első panelistálló. Aztán az érdeklő­dés hiánya miatt a pan el-^ ügyet abbahagyták, s 1965-ben < vették újra elő. Úgy látszott í 1936-ra felépül az első hat> istálló a szigetvári járásban:! Nagydobszán öt, Patapoklosi- í ban egy. í Nem épül íeL > Egerszegi Tibor, az ÉM Ba- ! ranya megyei Építőipari Vál- í lalat műszaki osztályvezető- í helyettese így tájékoztat: — A panelistállókat a kon-! zervgyiáír 100 millió forintos! bővítésével megbízott sziget- < vári építésvezetőségünk ép'ti í fel. Az előregyártott elemeik > a pécsi panelüzemben készül-! nek s már megkezdték kiszál-í lításukat. Három istállót még' ebben az évben tető alá ho- > zunk, de a belső technológiai! berendezést csak jövőre épít-! jük be. Minden az alapozáson í múlik, ha ez megvan, három j hét alatt tető alatt lehet a i három épület. ! Utánanéztünk. Még az ala í pokat sem ásták ki Nagy- í dobszán. A vállalat október- ! I ben kérte a nagydobszai tsz-:, hogy tagjaival ásássá ki az alapokat, mert erre a mun­kára nincs emberük. Az iszi munkacsúcsban a tsz sem tudta nélkülözni embereit, s ezért a szigetvári vízgazdáJ- j kodásl társulástól kért kölcsön Kálmán Sándor tsz-elnök 11 sögédmunkást. így sem Iát zik azonban szerinte valószínű­nek, hogy a panelok tető alá kerülnek december végéig. ' Hát ez a helyzet a panelok­kal. A közel 70 millió forint­ból 10 millióval képviseltet­ték volna magukat, ebből azonban hétmillió már egész biztos elveszik, s a három­millió sorsa is bizonytalan. Vlenteni a menthetőt Megjött az esős idő, las­san itt a tél. A tervezett tsz- építkezések ebben az évben sem valósulnak meg. Mit le­het hát tenni? Menteni a menthetőt. Ennek egyik mód­ja a viszonylag kevéssé any ag­es munkaigényes vasvázas gépszínek építése, a TÖVÁLL- ok most erre a lényegében terven felüli munkára cso­portosítják át kapacitásukat, s az év végéig 15—20 gépszínt felépítenek. Ha nem is sokat, de három-négymillió forintot ezzel a szövetkezetek meg­menthetnek az 1966-os' év számiára. A több száz létesítményből mindössze hatvan készült él az idén. Kérdés, hogy várha­tunk a tsz-ektől több árut, jobb ellátást, ha az ehhez I szükséges feltételeket nem biztosítják számukra. A mező- | gazdasági építkezések megöl- j dására létrehozott TÖVÁLL- ok nem tölthetik be szerepü­ket mindaddig, míg az anyag­ellátás problémáját nem or­vosolják központilag. Az in­tézkedés remélhetőleg már nem késik sokáig. — Rné — I/’jjel egy óra van. Asz- szonyok tolják a csil­lét a zubogó keverőgép alá, energikus, tempós mozdula­tokkal rántják, terítik el a lezúdult nedves betont, máshol tisztítják, olajozzák a formát, melyből a darus már kiszak tóttá az elké­szült oszlopokat. Mintha a rázógép szaggatott sivitása diktálná az ütemet, adna erőt újra, meg újra a fe­szülő karokba. Igen, itt a munkának feszültsége van. — Nem álmos? — próbá­lom túlkiabálni a zajt, de hamarosan be kell lát­nom, hogy a Komlói Be- tonárugyárban műszak köz­ben léhetetlen a beszélge­tés. Ismételt kérdésemre Hompót Ferencné, a Zrínyi Ilona szocialista brigád he­lyettes vezetője az irodá­ban válaszol: — Megszoktam, megszok­tuk. Eleinte furcsa volt, nem mondom, mert csak ebben az évben csinálunk 3 műszakot. — Idén feszített a terv — magyarázza Dózsái Balázs művezető. — A tavalyi 19 millió helyett 31 millió fo­rint a tervezett termelési érték. Ha minden brigád úgy dolgozna, mint ők... 940 ezer forintot teljesítet­tek terven felül október el­sejéig. azóta már jóval túl vannak a millión. Eléggé szoros a norma, de mindig megvan a 110—120 százalé­kuk. Jól együtt vannak. — Nincsenek pletykák? — fordulok Hompót Ferencné- hez. A kérdés jogos, mert ahol asszonyok vannak együtt... — Milyen a szel­lem? — Hát... jó . . — ka­pom a nem túl meggyőző választ és csak a második Jugoszláv jogássvendégek Pécsett A Jugoszláv Jogász Szövet- i ség föderációjának öttagú küldöttsége dr. Jovan Djord- jevics akadémikusnak, Ju­goszlávia Jogi Tanácsa elnö­kének vezetésével, a Magyar ! Jogász Szövetség meghívására Budapestre érkezett. A dele­gáció tagjai Jugoszlávia ál­lam- és jogrendszerének né­hány kérdéséről Budapesten, Szegeden, Pécsett és Debre­cenben tartanak előadást. G fi' Az Országos Takarékpénz- j sorsolnak ki. A szerencsés be- í tár november 18-án Mátyás- ! tétkönyv-tulajdonosok ezútta földön, az Ikarus Művelődési j Moszkvics. Skoda, Ttrabant. Házában rendezi a gépkocsi- Renault. Simca, Fiat és Zas- < n ~ erem én y-be tétkönyvek ese- j t°va autó* nyerhetnek. í dtves sorsolását. A húzáson a ! Ezután februárban tartják ,’ű’ius 31-ig váltott és október a legköz’lebbi autónyereménv- ? 31-én még érvénes 10 000 és húzást am„iyre október 31-ig 5 000 forintos betetkonvvek ’ . . ; ve dnek résri. amriyek között olthatok gépkocsmyeremény- ] előreláthatólag 215 gépkocsit betétkönyvek. — kérdésre. Később kiderül, ! hogy a brigádból két főt ja- ! vasoltak a kiváló dolgozó j jelvényre, de csak egyet i hagytak jóvá: az övét. Ez ! megrontotta a hangulatot. \ — Egy szemet sem tud- ) tam aludni délután — po- j naszkodik a fiatalasszony. ! — Én nem vagyok olyan, ! hogy szólok, én hazamegyek i és kisírom magam. í — Több öntudat kéne a > brigádba — tartja a műve- ! zető. ! Nem vitatom. Azonban ! mindenesetre megfontolan- ! dó, hogy a pécsi központ í miért kért tíz főre javasla- ! tot a komlói üzemtől, ha i csak ötöt fogadott el? Az ! ilyen „nagyvonalúság" nem í javíthatja a brigád szel­lemét. i — Nem mondom, jól jön < az a pénz. de inkább nem í kellett volna nekem sem, í — mondja Hompót Ferenc- i né. — Sokszor arra gondo- ! lók, hogy elmegyek. ! — Mennyit keres? < — Kétezren felül. De i volt már 2600 forintom is ( egy hónapban. Mondta is a ! párom, hogy lassan többet i keresek nála... Nem is a | gyárat akarom itthagyni. í Nehéz munka, de meg- ! szerettem. > — Más brigádban is he- j resne ennyit? < — Nem. Mi most is öt- í száz forinttal többet kap- í tunk fejenként. Hál a bri- > gádot sem hagynám itt szí- ! vesen. Jól tudunk együtt í dolgozni, ismerjük egymást. ! Míg máshol megszökök... í Erről van szó. öntudat? < Az is. de még valami. Pusz- í tán lelkesedésből kevés bri- í nád termel egymillió forint i pluszt a népgazdaságnak. ! Aczél Gábor < A hetvenöt éves előadó hangja gyenge, nem is boldo­gulna mikrofon nélkül, de minden mondatát az oly rit­kán tapasztalható őszinte lel­kesedés, a megélt élmények hitelessége füti át. 1917 telé­nek éhező, sötét Budapestjén vagyunk, az iskolákban hadi­kórházakat rendeztek be, ra­gacsos és kevés a kukoricá­ból sütött kenyér. És az elke­seredett hangulatba berobban a hír: az orosz proletariátus átvette a hatalmat. „Minden­kihez, mindenkihez!" Persze, mindenki másnak örül. A polgári Magyarország annak, hogy Oroszország összeomlott. 1917. november 25. Nagy­gyűlés a Városligetben. Az egész város odaözönlik, a mun­kásság egyik legjobb szónoka, Bokányi Dezső beszél. A pi­lisi hegyekből hajnali 4-kor síindulnak a bányászok, hogy tizenkét órára beérjenek. 1918 /égén az Ukrajnából vissza­érő német katonák húsz, ké­sőbb már két koronáért áru­sítják fegyvereiket... A ga- ileista Kelen Jolán társaival röplapokat gyárt és terjeszt. ,Az a föld, amit a magyar népnek meg kell hódítani, aem Oroszországban, nem Olaszországban, nem is Fran­ciaországban van. A magyar lépnek saját földjét kell meg­hódítania”. A leendő pedagógus, egyelőre még gondtalan, ta­lán kissé könnyelmű kislány, fürkészve nézi Kelen Jolánt. 5 megérzi a hangulatot, és szerény mosollyal jegyzi meg: „Bármennnyire hihetetlen, én is voltam fiatal valamikor.” Mesél a plakátragasztó bri­gádokról, ahol mindenkinek ! megvolt a maga feladata. Elöl ment a ragasztós, mögötte a plakátos, a harmadiknak az volt a dolga, hogy kis kefé­vel lesimitsa a falragaszt. — Nem normában dolgoztak, de nagyon kellett sietniük. A rendőrség reggelre leszaggatta a plakátokat, de a hír csak elterjedt a városban. És október 31., az ősziró­zsás forradalom. Kelen Jolán a Szociáldemokrata Párt nő­bizottságának képviseletében fogadja az olasz honból haza­térő katonavonatokat, feláll | az egyik vagon tetejére, de ; beszédét csak Kelenföldén tudja befejezni, az állomás- tőnök kihúzatta a vagont... Lám, már ott jelen volt a re­akció. November 17-én vöröske­resztes küldöttség érkezett | Budapestre egyenesen Orosz- ^ országból. Vezetője dr. Sebes- ; tyén Emil, ismertebb nevén j Kun Béla . .. Orvosi tanácsot , is adott a hozzá fordulóknak: j szállítsák haladéktalanul kór- i házba a beteget. .. Azért jöt- ; Lek, hogy megalakítsák a Kommunisták Magyarországi j Pártját. Az alakuló ülésre a Városmajor utca 42-ben, Ke- 1 .en József lakásán került sor. j Kelen Jolánnak, mint házi- , asszonynak gondot okozott, I logy ültessen le annyi em­bert ... A városban nletvkák I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents