Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-29 / 281. szám

1966. NOVEMBER 29. napid 9 Felismerni és kielégíteni a reális igényeket AZ ELELMESSEQ MATARA Élénk üzleti szellem — Virágzó melléküzemágak Az utóbbi időben sok szó esett arról, hogy a határozott és dinamikus, az adott hely­zetet és a lehetőségeket gyor­san és jól felismerő, reálisan mérlegelő, élelmes tsz-elnök az eszményképünk. Természe­tes, folytatni lehetne még a „kívánságlistát”, hiszen egy sor követelményről, közöttük a legalapvetőbbről, a szo­cializmus ügye iránti hűségről nem is szóltunk. Az egyszerű­ség kedvéért azonban marad­junk az élelmességnél, hiszen s szó értelmezése okozta az u bbi időben a legtöbb prob­lémát. hl AZ ÉLELMES LL\Ölí? Többen feltették a kérdést: ugyan mit értenek e fogalom a:att? És miért csak ezt hang­súlyozzák? Nem gondolják, hogy egyoldalúak kicsit? Vagy csak olyan tsz-elnökkel talál­koztak, aki nem elég élel­mes? Olyant még nem láttak, aki túlságosan is élelmes, s értékesítő, kereskedelmi tevé­kenységében nem tartja be a kívánt erkölcsi határokat? Mielőtt a téma részletezésé­be bonyolódnánk, hasznos lesz leszögezni, hogy a mi felfogá­sunk szerint nem holmi gát­lástalan üzleti morált takar az élelmesség. A gazdaságirányí­tási reformra való áttérés, majd pedig az új gazdasági mechanizmus időszakában is változatlanul érvényesnek tartjuk a szocialista erkölcs normáit. És hogy olyan sokat beszélünk az élelmességről, annak oka abban rejlik, hogy nagyon erős még a régi, be- idegzett szokás, és még most is sokszor találkozunk olyan tsz-elnökkel. aki igy. nyilat­kozik: „őszintén megmondom, ha tehetem az egész napot a határban töltöm. Nem szíve­sen' foglalkozom irodai mun­kával, üzleti tárgyalásokkal és hasonlókkal. Nem akarom másod- és harmadrendű se­gédüzemekre pocsékolni az időmet Én nem kereskedő, hanem gazdálkodó vagyok.” Való igaz, a termelőszövet­kezet — ahogy a nevében is benne van — mindenekelőtt termelő üzem. Ebből követke­zik. hogy a gazdálkodás meg a határjárás továbbra is első­rendű tennivaló marad az el­nök számára. Mindez azonban nem vonhatja kétségbe azt a tényt, hogy az elnöknek ún. üzleti tárgyalásokat, kereske­dői tevékenységet is folytatnia kell. nem beszélve a segédüze­mekre fordított fáradságról. Mert ml is az, amit élelmes­ségnek nevezünk? Nem más tulajdonképpen, mint a reális társadalmi szükséglet felisme­rése és törekvés arra, hogy a tsz e szükségletek kielégítésé­hez. a törvény adta lehetősé­gek felhasználásával minél előbb és minél jobban hozzá­járuljon, RÍÁLIS IGÉNYEK Ilyen reális* társadalmi szűk séglet volt és az ma is nálunk :i tégla, a kő. mész nád, épü­letfa. szerfa és sok más, ezért helyesen cselekedtek azok n tsz-ek, amelyek ilyen termé­keket előállító melléküzeme­ket létesítettek. Nyilván, az a 1 -7 elnök volt élelmesebb, aki előbb vette észre, hogy mind­ez pénzt, jövedelmet hozhat a tsz számára, s előbb esele- k ed ott Magától értetődik, hogy társadalmunk egésze s sokat nyert, hiszen megyénk vőamennvi városában öröm­mel fosadták a háziasszonyok, hogv a tsz-ek az utóbbi évben ?g úi ojfiei el áru sí tóhelyet 'é- te-ítettek. s e helyeket friss 7fmu-A„gei látják el. Még a MÉK is jobb árut szállított ennek hatására. Az ilvesmire igazán nem le­het ráfogni, hogy rossz, ezért továbbra is szorgalmazni fog­juk hogy a tsz-ek. a tsz-elnö- kök legyenek élelmesek. Ter­mészetesen a törvény adta ha- belül. Ezt mindig tál termelt zöldség csak töre­déket képvisel, a többit más helyekről veszik át. Ebben az esetben ugyanis már viszont- eladással van dolgunk. TÖRVÉNYES KEREJEK EÖZÖn Amint látjuk, ahogy eddig voltak, a jövőben is lesznek erkölcsi határok, s az élel­messég meg ez egyáltalán nem zárja ki egymást, hiszen ahol átlépik az ismert erköl­csi normákat, ott már nem élelmességgel, hanem valami mással van dolgunk. A segédüzemi, szabadpiaci tevékenység megélénküléséről lévén szó, sokan számítottak arra, hogy majd ez a más is előfordul. Senki sem vonta azonban kétségbe, hogy az egészet tekintve nagyon is jól és dinamikusan fognak halad­ni a dolgok. Nem csalódtak, több zöldség, mész, kő, tégla és épületfa bizonyítja, hogy így igaz* Magyar László i hangsúlyozni kell, hiszen nem támogathatunk mindenféle kezdeményezést és vállalko­zást. Nem lehetett egyetérteni például a baksai Ezüstkalász Tsz pécsi, Doktor Sándor ut­ca 33. szám alatti savanyító üzemének működtetésével, mert a Minőségvizsgáló Inté­zet és a KÖJÁLL együttes vizsgálata október 27-én a kö­vetkezőt állapította meg: egy üveg savanyú paprika csak 1840—1950 gramm súlyt nyo­mott az előírt 2300 grammal szemben; a paprikát szalicil­savval tartósították, holott az­zal tartósítani tilos; a paprika minősége nem érte el a kívánt mértéket. A savanyúságot ugyanis két hét múlva fehér lepedők vonta be. Mindennek tetejébe az üzemnek nem volt működési engedélye, s —bár öt vagon paprikát dolgoztak fel — a KÖJÁLD-ellenőr egyet len kézmosót sem talált. Ma­gától értetődik, hogy az „üze­met” bezárták, működését megszüntették. Egy másik tsz arra kérte a felettes hatóságokat, hogy en­gedjenek el 150 sertést a le­szerződött mennyiségből,. mert a pecsenyesütőjében szeretné azt értékesíteni. Mondanunk sem kellene, hogy nem en­gedték éL A szerződési köte­lezettség teljesítése ugyanis nemcsak az állami vállalatra, hanem a tsz-re is vonatkozik, másrészt nem volna helyén­való, ha egy tsz ilyen nagy té­telekben folytatná a pecsenye­sütést. Egyébként is, csak ki­vételesen indokolt esetben en­gedhető meg, hogy újabb tsz- ek kezdjenek vendéglátóipari tevékenységhez. Állami kézbe kell koncentrálni a tejfeldol-1 gozást is. Közismert, hogy a piaci el­árusítóhellyel rendelkező tsz- ek nem mindig képesek arra, hogy a zöldségellátás folya­matosságát biztosítsák, ezért időnként arra kényszerülnek, hogy más tsz-ektől is átvegye­nek zöldséget. Többen felte­szik a kérdést: becsületes-e ez egyáltalán? A válasz nem olyan nehéz, mint gondoljuk. Ha ugyanis az elárusító tsz- ek adják a zöldség túlnyomó többségét, nincs a dologban semmi elítélendő. Az emberi igazságérzet csak akkor tilta­kozik, ha az elárusító tsz ál­Előre bocsátom: a kér­désre ma még senki nem tud válaszolni. De ez nem is fontos. A kérdés maga fontos, abban az értelem­ben, hogy ezt a kérdést egy­általán fölteszik. Hogy a kérdés valakit vagy valaki­ket Izgat Koller Gyuszi esete ezért tanulságos, Számomra az ügy ott kez­dődött, hogy Rajnai János szászvári bányász levelet írt a szerkesztőségbe. Pár sor volt csak a levél, mind­össze annyit tartalmazott, hogy a szomszéd utcában lakik egy kisfiú, aki „már most mestere a fafaragás­nak”, érdemes volna meg­nézni. Rajnai János bányász te­hát megfogta a tollat és le­velet irt, mert feltette a kérdést: vajon mi lesz — mi lehet — Koller Gyuszi- ból? A szászvári újtelep egyik kis lakásában éppen valami mackóra öltögette a ruhát Koller Gyuszi. Bizalmatla­nul nézett ránk. bökdöste a tűt és nem nyilatkozott. He­lyette azt mondta az anyja: — Gyomorrontása van, azért is van itthon. Persze, sokat farag, mindig vaca­kok Most nincs itthon_ egy se, odaadtuk az unokának. Gyuszi csak néz ránk, keliéüenüi megmondja, Fotocella számlálja a perselyek tartalmát Hó rom százan a milliók közül Szerény külsejű, lapos kis épület. Az ablakokat erős rá­csozat védi, bent pedig — a két helyiséget — szintén rá­csos ajtó választja el. Az ajtó mögött három műszakban, te­hát valójában éjjel-nappal fo­lyamatosan három-négy ember tartózkodik. A fal melletti áll vány polcain tízesével henger alakú perselyek láthatók. Ál itt még egy nagy páncélszek rény is, amelynek ajtaját cé kulccsal egyszerre lehet csa.' kinyitni. A szekrény egyil kazettájában szintén kulcsol találhatók: minden kulcsnál megvan a maga perselye. A perselyeket minden eset be r három ember jelenlétéber szabad csak kinyitni. Az épület a MÁVAUT Ba­csó Béla úti telepén található. Az úgynevezett „KN” jelzésű azaz a kalauz nélküli kocsik perselyeit adják itt le a ko­csivezetők műszak után. a eáros területén naponta körűi­déiül 80 autóbusz bonyolítja le a közlekedést, ezekből Meghozták a tüzelőt 1JS ezer mázsa t* zeldt szállítottak háj­hoz a TÜZÉP-tele- pekrSl a pécsi rar gán-mcgrumlelőkhös a 12. AKOV gépko­csijai ebben a fél­évben. 19 690 fuvart végeztek. A közül®- tek .részére kiszállí­tott tüzelőfélcségek- böl két kiragadott szám: brikettből 11 ezer 281, kokszb« 33 ezer 483 mázsáé fuvaroztak. (Szokolal fetr-l negyvenötöt automata-persely- 'yel szereltek fel. Ezzel a rendszerrel meggyorsulnak a járatok, bár a gépkocsivezető figyelmét meglehetősen igény­be veszi: egyetlen óra alatt — mondjuk a 27-es autóbuszon — körülbelül negyvenszer kell hátrafordulnia az ülésen, hogy ellenőrizze a bérleteket, vagy a pénz bedobását. Ezt a plusz munkát persze a vállalat mél­tányolja, mert a KN-jelzeső buszok vezetőinek keresetet 300—360 forinttal növelik. Naponta mintegy 45—48 ezer forintot gyűjtenek össze az automaták. Műszak végezté­vel a perselyeket leszerelik és egy kísérő levéllel — amelyen tő Q bek között szerepel a járat megnevezése is — beadják a számolóba. A számolást Ko­rábban úgy végezték, hogy — a szabályoknak megfelelően végrehajtott nyitás után — a perselyek tartalmát az asz­talra ürítették és a pénzt, tí­zes oszlopokban a pénzrakó- tálcára helyezték. Amint a tálca megtelt, — ezer forint fér el a tálcán — megvizsgál­ták. hogy a pénzoszlopok ma­gasága egyenletes-e? Ugyanis a pénzérmék vastagsága nem egyforma. Különösen az egy­forintosok kopnak gyorsan: a négy-öt évvel ezelőtt kiadott forintos például szemmel lát­hatóan vékonyabb mint mondjuk egy hatvanötben nyomott érme. Az automaták persze nem­csak a jó pénzt nyelik el. Egy vászon zsákocskában két-há- romszáz darabos éremgyűjte­mény látható. Elgörbült vagy törött peremű egy- és kétfo­rintosok. Van itt kikalapált régi dinár, még régebbi réz kétfilléres. szétlapított tízfillé­res, a negyvenes évek elején kiadott pengősök garmadával. A kicsorbult, görbült érmék arról tanúskodnak, hogy sö­rösüveg vagy öngyújtó csavar­jának nyitására használták. Ezek az érmék megakadnak aztán az automata szájánál és bizony gyakran előfordul, hogv a gépkocsivezető csavar- húzóval vagy acélfűrészlapká- val próbálja eltávolítani a persely nyílásából. A kocsi persze addig áll az utasok leg­nagyobb bosszúságára. Szeren­csére kevés Idegen vagy hasz-; nálhatatlan érme kerül a per.-, selyekbe, hiszen ez a gvűjte-; mény alig egy esztendős: az évi negyven-ötven millió utas. közül talán két-háromszáz akad. aki — esetleg véletlenül — de többnyire szándékosan- dobálja a hamis pénzeket a; perselybe. A pénzszámlálást most auto-c matizálták Bernáth László: főművezető újítása alapján. A gép fotocellás eljárással válo­gatja ki a két- és egyforinto­sokat. s egyben számolja is.-. A gép négy-öt ember napi öt-> hat órás munkáját végzi el. Idoiárásielentés-' e Várható Időjárás kedd estig? a Dunántúlon felhősödés, az éjsza­kai óráktól kezdődén szórványo­san havazás, majd havasesö, eső. Keleten kevés felhő, csapadék nélkül. Mérsékelt szél, napközben nyugaton szélerősödés. A hőmér­séklet a Dunántúlon emelkedik, keleten alig változik. Főként ke­leten reggeli és délelőtti ködök. A várható legalacsonyabb éísza* kai hőmérséklet nyugaton pb’sz 1— mínusz 2, keleten mínusz 3tr? mínusz 6, legmagasabb nápoalr hőmérséklet a Dunántúlon 0—1 nliiBz 5 fok között, a keleti kö­dös területeken kevéssel- 0 fok alatt. Ml LESZ KOLLER GYUSZIBÓL! hogy a Pál tanár bácsinál vannak a faragások, és nem tudja, mit akarunk. A kővetkező úti cél: a szászvári új iskola, Pál Jó­zsef tanár. Utitársam a fia­tal pécsi szobrászművész, Rétfalvi Sándor, többszörö­sen is szakértő ebben a kér­désben. ö vezeti az úttörő- ház képzőművészeti szakkö­rét. Kis Jáwáján. kék bukósi­sakban éppen haza indult Pál József tanár. Azonnal visszafordul, készségesen a műhelybe vezet bennünket, s már szedi is elő a faragá­sokat. Két kutya, két apró emberi alak. — Két óra alatt farag meg egy ilyen kutyát. Ez a gyerek, ez folyton csak állatokat faragna, kutyát, lovat, de nagy nehezen rá­szedtem. hogy faragjon vég­re embereket is. Amit a ki­állításra beküldtünk. azt is úgy kellett kikönyörögni tőle, mondtam, faragj ki egy alakot, aki zászlót tart a kezében ... — Emlékszem arra a fi­gurára — szól közbe Rét­falvi Sándor — nagyon jó szobor. Emlékszem, hogyne, csodálkoztam is, hogy ezt egy ötödikes csinálta. Pál József fizikát és gyakorlati foglalkozást ta­nít. Itt a kis műhelyben fém- és famunkát végez­nek a gyerekek. A tanár külön szakkört is vezet, s akiben valami képességet lát. azt fejleszteni igyekszik. — Itt volt a Katona Fe­ri — meséli, az igazi ta­nárok boldogságával — a tanítónő rengeteget kínló­dott vele, mert tanulni, azt nem szeretett. De láttam, hogy a gyereknek kifejezett tehetsége van az asztalos- munkához. Dolgoztattam a szakkörben, ötödikes korá­ban olyan csapolást készí­tett. hogy nem hitték el az asztalosok, hogy ezt egy gyerek csinálta. Nyáron az orosszal gyötörtem, mert megbukott Most már a ktsz-ben mintaasztalos, még tanuló, de csodákat mesél­nek. milyen ügyes. Koller Gyuszi esete per­sze bonyolultabbnak lát­szik. A szászvári iskolában — 200 fős a felső tagozat — nincs szakos rajztanár Pál József mégis konzultált a rajzot tanító kollégával, kiderült, hogy Gyuszi rajz­ban is nagyon ügyes. A számtanosnál a tanulásáról érdeklődött, a válasz: Gyu- szihoz a szorgalomnak vagy igyekezetnek sajnos az ár­nyéka se férhet, de jóeszű gyerek, s ha tanulna, nem közepes volna. Fái József — mint bána­tosan kijelenti — egyálta­lán nem ért a fafaragás­hoz. Mit tehetett? Bement Pécsre és böngészett vala­mi szakirodalmat. A fele­sége — szintén tanárnő — a szakdolgozatát Kis Györgyről, a Szászvárról elszármazott faragómester­ről írta. Pál József tehát kigondolta, hogy a követ­kezőket teszi: Kis György­nek a szászvári templom­ban álló szobrát megmu­tatja Gyuszinak és esetleg ráveszi, hogy próbálja meg­csinálni; egyik kis tanítvá­nya édesapja állítólag szin­tén készít faragásokat, kedv telésből, oda is elviszi Gyű- szít, hiszen még soha, sem­mi hasonlót nem látott. S főként arra próbálja rá­szorítani, hogy dolgozzon minél többet. Rétfalvi Sándor szakmai­pedagógiai tanácsait pedig gondosan följegyezte. A beszélgetés közben vi­lágossá vált, hogy Koller Gyuszinak lassacskán vala­mi külső, „szakmai” segít­ségre volna szüksége. Pél­dául be kellene mennie, ha ritkán is, a pécsi űttörőház- ba. ahol Rétfalvi szakköré­ben olyan dolgokkal talál kozhatna, amelyeket még hírből sem ismer. Pál Jó­zsef két perc alatt előkerí­tette az úttörővezetőt, Jor­danlcs Lászlót. Űjabb két perc alatt megállapodtak abban, hogy közpénzből áll­ják Koller Gyuszi buszkölt­ségét. és legalább havontA egyszer beküldik a szakkör­be. Hogy mi lesz Kollér Gyu- sziból. ismétlem, senki se tudhatja előre. Veleszüle­tett képessége van. minden, amit csinál, ösztönös ás já­ték. Otthon eleinte ráoö- röltek: mit szemetelsz foly­ton? Az iskolában közepe- sen döcögött előre. Kevés beszédű, lassú mozeá'ú fiú: persze, hogy kutyákat gé lovakat faragott, azt, árrút szeretett, amit maga körű látott De majd kiderül, mi les? belőle. A fontos az ho?'; mindenütt akadnak olvan lelkiismeretes és hivat''s- szeretö pedagógusok, ik nem nyugszanak egykötiv- nyen akik zöld utakat ■? retnének látni a tehet'-! é- a képesség előtt, 'kik n1 szeretnék, ha a körül M nyék és a véletlenek T*!a t semmi sem sorvadna el ’r - ráiában. és azt. hogv den lehetőségből v«' válhasson. Hallatna Erzsébet I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents