Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-29 / 281. szám
1966. NOVEMBER 29. napló Megkezdte munkáját pártunk IX. kongresszusa 5 (Folytatás a 4. oldalról) leszűkítik a kérdés anyagi (bölcsődei, óvodai férőhelyek, lakáshiány, családi pótlék) oldalára. Kétségtelen, hogy itt többről, társadalmi szemléleti, egészségügyi és anyagi vonatkozású dologról van szó. A Központi Bizottság azt tartja, hogy nagyon sokrétű, a társadalom, az emberek életének sok vonatkozását komolyan érintő kérdésről lévén szó, csak rendkívül körültekintő vizsgálatok, az érdekeltekkel való beható tanácskozás alapján lehet olyan intézkedéseket kidolgozni, amelyek célszerűek a születési arányszám növekedésének elősegítéséhez. Szükségesnek látszik, hogy az illetékes kormányzati szervek foglalkozzanak a népesedés alakulásával és a társadalmi szervek bevonásával dolgozzák ki mindazokat az intézkedésekért, amelyek a nők, az anyák, a család, a társadalom érdekének megfelelnek és a kérdés társadalmi, etikai, közegészségügyi és anyagi oldalát egyaránt átfogják. Pártunknak az utóbbi időben hozott minden fontosabb határozata a szocialista társadalom teljes felépítését célozza, s ezt szolgálják a kongresz- szus előtt lévő újabb javaslatok is. Nagy célunk megvalósításáért, a szocialista társa; dalom teljes felépítéséért: L Erősítjük és tovább fejlesztjük a munkásosztály, a nép hatalmát 2. Tovább kell szilárdítani és fejleszteni a szocialista tulajdonviszonyokat 3. Növelni kell a termelőerőket és meg kell szervezni azok ésszerűbb felhasználását 4. Uralkodóvá kell tennünk a marxista világnézetet, erősíteni a szocialista társadalmi tudatot a közösségi szellemet 5. a magasabb szinthez közelítve, tovább kell csökkenteni a fizikai és szellemi munka, a város és falu közötti különbséget 6. Növelni kell a munka termelékenységét döntően a műszaki színvonal emelésével és a munka magasabb fokú szervezettségével. 7. Növelni kell a gazdaságos termelést ** ipar, a mezőgazdaság, a népgazdaság minden főbb területén. 8. Tovább kell emelni népünk, a dolgozók szakismereteinek, általános műveltségének kultúrájának színvonalát / 9. Meg kell javítani elosztási rendszerünket tovább keU emelni a fogyasztást a dolgozók életszínvonalát Az eredményes munkához az országon belüli feltételek megvannak és a nemzetközi feltételek is adottak, illetve szakadatlan helytállással biztosíthatók. A szocialista társadalom teljes felépítéséhez hazánkban még hosszú éveik munkája kell, de annak gyümölcseit már a ma élő generálók is élvezni fogják Gazdasági építőmunkánk ma az osztályharc központi kérdése A referátum ezután gazdasági kérdésekkel foglalkozott Ismertette a második ötéves tervidőszak eredményeit az iparban, a mezőgazdaságban, szólt a vidék fokozott iparosításában elért előrehaladástól, majd aláhúzta: — A Központi Bizottság a beszámolási időszakban átfogóan kritikailag elemezte gazdasági fejlődésünket. Ez a vizsgálat is megmutatta népgazdaságunk életerős alapjait, az elért nagyarányú fejlődést, ugyanakkor komoly fogyatékosságokat is feltárt, A gazdasági munka főbb fogyatékosságai abban foglalhatók össze, hogy az ország rendelkezésére álló erőforrások kihasználásának hatékonysága elmaradt a lehetőségektől. Gazdasági növekedésünk üteme a korábbi évekhez képest lassubbodott. A termelőeszközök kihasználása az ipari és a mezőgazdasági üzemekben nem volt kielégítő. Fontos gazdasági ágazatok fejlődését gátolta. hogy a termelés növekedésével nem tartott lépést a tárolás, a feldolgozás és a szállítás. Ennek következtében komoly károk keletkeztek. Ez rámutatott tervező munkánk komoly fogyatékosságaira. A nemzeti jövedelem a tetszettnél kisebb volt,'a fo- , asztási alap a terv szerint, a felhalmozási alap a terve- .cttnél nagyobb mértékben nö- . ekedett. Mindez azzal a kö- etkezménnyei járt, hogy a fogyasztás és a felhalmozás együttes összege meghaladta a nemzeti jövedelmet, kedvezőtlenül alakult a külkereskedelmi mérleg. A Központi Bizottság e káros tendenciák láttán az 1364 decemberi párthatározatban a pártszervezetekhez, a párttagsághoz, az állami és gazdasági vezetőkhöz, a munkásokhoz, a dolgozókhoz fordult. Napirendre került a gazdasági vezetés (avitása a rend megkövetelőse, az általános munkafegyelem erősítése, a munkateljesítmények fokozása, a létszám gazdálkodás szigorítása Ezeknek az intézkedéseiknek nyomán 1965-ben a javulás sok jele mutatkozott és az 1966 évi adatok azt mutatják, hogy a javulás folytatódott. A harmadik ötéves terv főbb előirányzatait, a népgazdaság fejlesztésében előttünk álló legfontosabb feladatokat ismer tette Kádár János, ezután hangoztatta. hogy az idei első háromnegyed év tapasztalatai alapján megállapítható: a gazdasági fejlődés fő vonalaiban megfelelt a harmadik ötéves terv céljainak. Az ipari termelés a tervezettnél gyorsabban emelkedett. A termelés színvonala várhatóan 6—6,5 százalékkal haladja meg a múlt évit. Javult a termelés és a szükségletek összhangja. A termelés általános emelkedési üteménél gyorsabban nőttek a bel- és a külkereskedelem részére történő áruátadások, és eredményes lépéseket tettünk a felesleges készletek növekedésének megakadályozásában. Az iparban 5 százalékkal emelkedett a termelékenység. Kedvező, hogy a termelés növekedését a tervezettnél alacsonyabb létszámnöveléssel tudtuk elérni. Az egy keresőre jutó átlagkereset 3,3 százalékkal nőtt. Ez az év kedvező mezőgazdasági eredményeket hozott Az egész mezőgazdasági termelés 5—6 százalékkal magasabb a múlt .évinél. A legfontosabb növények közül a kenyér- és takarmánygabona hozama, a burgonya és a zöldségfélék terméseredménye a tervezettnél is magasabb. Ez évben is sikerült saját termésből fedezni az ország kenyérszükségletét a jövő aratásig. Továbbra is nagy problémái jelent hogy a beruházásoknál nincs megfelelő összhang a beruházási igények és a beruházást előkészítő, illetve kivitelező k-apacit-ásniTr között Bár az építőipar egészében túlteljesíti tervét, tetemes mértékű elmaradással kell számolnunk a beruházási építkezéseknél, ezen belül főként az ipari beruházásoknál. Külkereskedelmi forgalmunk az idén alapvetően a tervezettnek megfelelően alakult A nemzetközi piacon valamivel versenyképesebbek vagyunk, de a fejlődés nem kielégítő. Biztosítani kell a gazdasági mechanizmus reformjának életbe léptetését és hatékonyságát Kitért a referátum a gazdaságirányítási rendszer reformjára is. Aláhúzta: a reform célja erőforrásaink jobb kihasználása, a fejlődés ütemének, az életkörülmények javításának meggyorsítása. A reform lehetővé teszi, hogy a döntési jogkörök jelentős része a kormány és a minisztériumok hatásköréből a vállalatok és a tanácsok hatáskörébe kerüljön. Azzal, hogy a gazdasági kérdések nagy tömegének eldöntése vállalati és tanácsi hatáskörbe kerül, a kormányzati szervek számára biztosítható, hogy figyelmüket az ellenőrzésre, a népgazdaság fő arányainak tudományosabb kialakítására, hosszabb távú tervek kidolgozására fordítsák. A központi tervezésnek a jövőben is elsőrendű szerepe lesz. A központi tervben keil dönteni a fogyasztás és felhalmozás arányáról, a beruházások fő arányairól, a népgazdasági ágak műszaki fejlesztéséről, a fogyasztási struktúra befolyásolásáról, a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk fejlődésének kérdéseiről, a termelőerők elhelyezésének változtatásairól és a legfontosabb szociális-kulturális és életszínvonalbeli tényezőkről. Az árutermelés és a piac mechanizmusától várjuk viszont, hogy egyes termékek termelésében a kínálat rugalmasabban alkalmazkodjék a kereslethez, hogy a vállalatok igyekezzenek a legcélszerűbben felhasználni gazdasági erőforrásaikat. Nem arról van tebdt szó, hogy a jövőben a központi tervezés, illetve a piac törvényei egymástól függetlenül funkcionálnák a gazdaságban, hanem e kettő olyan egységéről van szó. amelyben a központi tervezés játssza az uralkodó szerepet, mivel az a feladata, hogy szabályozza a népgazdasági fő folyamatokat és magát a piaci mechanizmust is. A tervezési rendszer átalakításakor tudatában vagyunk annak, hogy az változásokat < követel a tervezés tartalmában, a terv kidolgozásának rendszerében. A mechanizmus reformja révén a tervező szer- i vek nagyobb figyelmet fordíthatnak az alapvető gazdasági i folyamatok tanulmányozására, kölcsönhatásuk sokoldalú elemzésére. Ezzel összefüggés- i ben szükségszerűen megnő a távlati tervezés fontossága, a hosszabb távra történő szabá- i lyozás szükségessége. A jóvá- ! hagyott terv a kormány és I valamennyi központi szerv számára kötelezően előírja a cselekvés irányvonalát. A vállalatok helye és szerepe elvileg megváltozik a szocialista tervgazdálkodás továbbfejlesztett, új rendszerében. A szocialista vállalatok eddig lényegében a népgazdasági | tervből rájuk kirótt feladatok mechanikus végrehajtói, a végrehajtás megszervezői voltak. Az új irányítási rendszerben az állami terv fő céljaival összhangban a vállalatok pénz eszközökkel, beruházási alappal és ösztönzési alappal rendelkeznek. Maguk is végeznek piackutatást, közvetlenül tárgyalnak szállítóikkal és építik kapcsolataikat megrendelőikkel. Mindinkább általánossá kell hogy váljék a vállalatok közötti közvetlen kapcsolat a termelőeszközök kereskedelmi forgalomban történő beszerzésében és értékesítésében is. Az új gazdasági mechanizmusban a vállalatok számára az állam kötelező tervmutatő- kat általában nem ír elő. A vállalatok maguk dolgozzák ki terveiket a központi szerveiktől kapott információ és piaci ismereteik alapján. Az állam, mint tulajdonos, a vállalatok működését szabályozza, de a szabályozás módja, formája megváltozik. Az állam általában nem közvetlen utasításokkal biztosítja a tervcélok megvalósítását, hanem gazdasági és közgazdasági eszközökkel, megfelelő hitelpolitikával, a vállalati tiszta jövedelem felhasználásának szabályozásával és más eszközökkel. A szocialista tervgazdálkodás célja a szükségletók kielégítése. A vállalati gazdálkodás akkor szolgálja a társadalom érdekeit,, ha tevékenysége a fizetőképes kereslet kielégítésére irányul a lehető leggazdaságosabban, ha azt termel, amire a társadalomnak szüksége van. A vállalati nyereség — eszköz. As új gazdasági mechanizmusra való áttérés után a nyereség alakulása nem egyedüli, de legfőbb mutatója lesz a termelés hatékonyságának, a gazdasági tevékenység minőségének a vállalatoknál. A gazdasági mechanizmus reformja a tényleges értékekkel, az előállításhoz szükséges társadalmi munkával összhangban levő termelői árakat kíván. A termeim árakat 1968. január elsejével általánosan rendezni kell, s magát az árképzés módját is meg kell változtatni. A következő években egyes cikkek termelői árát emelni, másokét ' csökkenteni kell. A termelői árak változása bizonyos esetekben és mértékben a fogyasztási árakat is érintheti. A fogyasztási árak változása nem járhat a lakosság életszínvonalának csökkenésével, annak a tervben megbatározott mértékben emelkednie kell. Árpolitikánk fontos vonása marad a jövőben is — bizonyos rugalmasság mellett — az árszínvonal stabilitására való törekvés. A reform kiterjed a szocialista építés más, fontos kérdéseire is, így az anyagi ösztönzésre és a munka szerinti elosztás szocialista élvének következetesebb alkalmazására. A jövőben arra kell törekednünk, hogy elsősorban a dolgozók munkabérét növeljük, viszont mindenki fizesse meg annak értékét, amit fogyaszt. A munkabér jobban tükrözze a dolgozók tényleges teljesítményét, ez a munka szerinti elosztás szocialista elvének következetesebb alkalmazása. Ezért bátrabban kell haladnunk a bérek és a keresetek differenciálásában is. A gazdasági mechanizmus reformja során lehetőséget kell teremteni arra, hogy az eredményesen dolgozó vállalat meghatározott mértékű, de az eddigi nyereségrészesedésen túlmenően többletkeresetben részesíthesse jól dolgozó munkásait és alkalmazottait. Ilyen módon is erősödik a jó munka ösztönzése. A munka szerinti elosztás következetesebb érvényesítése, a tényleges egyéni és vállalati eredményekhez való alkalmazkodás növeli a munka becsületét Szocialista tervgazdálkodásunk révén a jövőben is biztosítani tudjuk a társadalmi foglalkoztatottság megfelelő színvonalát és növekedését, a reáljövedelmek emelkedését és az életviszonyok javulását. De más gazdasági eszközökkel kívánjuk e célokat elérni oly módon, hogy a jelenleginél világosabban megkülönböztethető legyen vállalati és egyéni szinten is a jó és a rossz munka, a szakértelemnek és a szakértelem hiányának, a szorgalomnak vagy a szorgalom hiányának a következménye. A szocialista termelési viszonyok között a szakemberek, a dolgozók kezdeményezésének, • alkotó munkájának hatalmas lehetőségei bontakoztak ki. A kezdeményezés, a dinamikus munka, a konzervatív, az elavult elvetése, a szocialista munka egyik leg fontosabb vonása. Szocialista építőmunkánknak ezt a jellegzetességét tovább kell erősítenünk, segíteni kell a jó kezdeményezések gyorsabb megvalósítását és elterjesztését. Mélyebben vizsgálva jelenlegi gazdálkodási és vezetési módszereinket, azt állapíthatjuk meg, hogy eddigi munkánk minden ebedre \">' e ellenére vannak ezekben olyan kötöttségek, túlzottan központosított engedélyezési szabályok. amelyek az új eljárt-ok bevezetését már késleltetik. Az új gazdasági mechanizmustól joggal azt várjuk, boey növekszik az állami irányító szervek tekintélye. Uj tartalmat kap az állami fegyelmim megszűnik a felelősség áthárítása, a kicsinyes cívódés részkérdésekben, de megnövekszik a tényleges irányítás súlya. Most mindent meg kell tennünk, bogy a gazdasági vezetés reformjának részintézkedései összhangban legyenek a jóváhagyott alapelvekkel és a reform 1968. januárjával teljes hatékonyságában életbe léptethető legyen. A párt javasolja Tisztelt Elvtársak! A két kongresszus közötti időszakban a dolgozók élet- színvonala a reálbér 9 százalékos, a reáljövedelem 18 százalékos, a társadalmi juttatások 38 százalékos növekedésével jelentékenyen emelkedett. Az életszínvonal emelésének megfelelő irányzatai, a reálbér 9—10 százalékos, a reáljövedelem 14—16 százalékos emelkedése, szerepelnek a harmadik ötéves terv számaiban. A munkaidővel kapcsolatban A munkások, a dolgozók életkörülményeinek további javításával a pártnak és a kormányzatnak mindenképpen és sok vonatkozásban foglalkoznia kell. A Központi Bizottság az utóbbi időben néhány ilyen kérdéssel behatóan foglalkozott abban a meggyőződésben, hogy az anyagi fedezet megteremtésére irányuló céltudatos munkával a legközelebbi években megoldhatunk egyes arra érett kérdéseket; A munkások és alkalmazottak életkörülményeinek lényeges része a munkaidő, amely nálunk az iparban heti 48 óra. A Központi Bizottság a munkaidővel kapcsolatban javasolja a kongresz- szusnak, mondja ki határozatként: I Ax eddigi teljesítményt és munkabért biztosít- ■ va, 1968-ban megkezdve, vállalatonként, üzemenként, fokozatosan 1970. ! é- géig az összes ipari dolgozó munkaidejét 48 óráról átlagosan heti 44 órára kell csökkenteni. 2 Az egészségre ártalmas és különösen ne- ■ héz fizikai munkál igénylő munkakörben eddig 170 ezer dolgozó munkaidejét csökkentették heti 36—42 órára, ezt a munkát folytatni kell és fokozatosan 1970. végéig azonos mérvű munkaidőcsökkentést keU végrehajtani az összes még hátralevő hasonló munkakörben, mintegy 60—70 ezer dolgozónál. A kisgyermekes anyák helyzetének könnyítésére A párt, kormányzatunk, a dolgozó nők, anyák, a gyermekeket nevelő szülők - helyzetének könnyítésére eddig is szorgalmazta a családi pétiébe rendszerének fejlesztését és ezt az anyagi fedezet megteremtésétől függően a jövőben is szorgalmazza. Az eddigi intézkedésen túlmenően most bevezethető további intézkedéseket is javasol a Központi Bizottság; 1 Javasoljuk, tegyük lehetővé, hogy a kis- ■ gyermekes dolgozó anya, munkaviszonyából eredő jogiat biztosítva, gyermeke gondozása céljából a gyermek két és fel éves koráig két éven át otthon maradhasson, — ha kívánja — és havi 600 Ft gyermekgondozási segélyt kapjon. 2 A gyermekgondozási segély rendszeréi azok- ■ ra a termelőszövetkezetekben dolgozó nőkre is ki kel] terjeszteni, akik eleget tesznek tagsági kötelezettségüknek. 3 Meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy ■ ne csak az egyedülálló anya, hanem az olyan apa is kapjon családi pótlékot, aki egyetlen kiskorú gyermekét egyedül neveli. A tsz-tagok életkörülményeinek javítására A Központi Bizottság, eddigi politikánkhoz híven, annak érdekében, hogy a falusi dolgozó életkörülményei közelebb kerüljenek a városi dolgozóéhoz, javasolja: 1 A termelőszövetkezeti tagok szociális és 8 egészségügyi ellátásának rendszere — a nyugdíj és a táppénz ellátásban a szövetkezeti sajátosságot megtartva — a harmadik ötéves terv Időszakában kerüljön a bérből és fizetésből élők színvonalára. 2 Javasoljuk, hogy 197Ü végéig a termelőszö- ■ vetkezeti tagok családi pótléka érje el a bérből és fizetésből élőkét. (Folytatás a 6. oldalon) K
