Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-26 / 279. szám

196«. NOVEMBER 26. ilU|ILO 3 Készül a takarmánymérleg Kielégítő az abrakhelyzet — Több széna van, mint tavaly Kevés a lédús takarmány Ezekben a napokban foly­nak a tsz-ekben a készlet­felmérések, s ezzel párhuza­mosan állapítják meg a szak­emberek, — az állatállomány­változásokat figyelembe véve — a következő hónapok szükség­letét. Csak kb. december 19- re készül el a megye pontos takarmánymérlege, azt azon­ban már most is meg lehet állapítani, hogy a mérleg po­zitív vagy negatív lesz-e. II írom hét előny Köztudomású, hogy évek óta hiányt mutatott a mérleg, különösen ami a szénakészle­teket illette. Az idén némileg jobb a helyzet, s ha a 132 tsz-t egy tsz-nek vennénk, igen kedvező képet kapnánk. A szóródás azonban most is elég nagy. Míg az egyik tsz- ben abrakfeleslegek vannak, addig másutt nem fog kitar­tani újig az abrak. S ez nem­csak az állatlétszám növeke­désével — ebben az évben 2000 számosállattal nőtt a tsz-ek közös állománya — magyarázható, nem is a hoza­mok alakulásával, mert azok nőttek, hanem olyan ténye­zőikkel, mint a tavalyi abrak­adósságok törlesztésével járó kötelezettségek, a vizes tsz-ek­ben jelentkező terméskiesé­sek stb. Hogy a mérleg mégis ked­vező képet mutat, az többek közt annak is köszönhető, hogy a vegetáció az idén ki­tolódott, október végén még zöldlucemát etettek a tsz-ek. A téli takarmányozási szezont a szokásosnál kb. három hét­tel később lehetett megkez­deni. S akik ezt a lehetősé­get kihasználták, azok ta­vasszal három héttel tovább etethetnek szénát és szilázst s egy esetleges kései kitava­szodástól sem jönnek zavarba. Az abrak megtermett Legkisebb gondot továbbra is az abrak jelenti. E tekin­tetben Baranya nem szorul külső segítségre. A hozamok jól alakultak, a megye állak állományának szükséges ab­rak megtermett A Dráva egész évi magas vízállása miatt a víz jelentős területe­ken kiölte a kukoricát Ezek­ben a tsz-ekben mintegy 600 vagonra tehető az abrakhiány. Ha ehhez a mintegy ezer va­gonnyi tavalyi abraktartozást is hozzászámítjuk, az összeg 1600 vagont tesz ki. | Ez az abrakgond azonban nem megoldhatatlan, hisz a közös gazdaságoknak módjuk­ban áll a hiányzó abrak egy részét a háztájiból beszerez­ni. Másrészt a Gabonafelvá­sárló és -feldolgozó Vállala­tot az abrakhiányos tsz-ek megbízhatják abrakbeszerzés­sel s így mentesülhetnek az utánjárástól. Figyelembe véve a jó terméshozamokat abrak- importra előreláthatólag ezút­tal sem szorul a megye. Minőségi kifogás Szénából összehasonlíthatat­lanul jobb a helyzet a tava­lyinál, ami a mennyiséget il­leti, hisz a réti szénákat két­szer, a pillangós szénákat há­romszor, sőt többször megka­szálhatták. Ezt jelzik a hoza­mok is. A mohácsi járásban holdanként 28,7 mázsa széna­értéket adott a lucerna, a sik­lósiban 28, a szigetváriban 26 mázsát A megyei átlag lucer­nából 24,2 mázsa, vörösheré­ből 22,9 mázsa, lényegesen jobb a szokásosnál. Az sem mellékes, hogy a pillangós szénák 25 százalékát már .ü- deglevegős eljárással készí­tették a tsz-ek, s ez igen ked­vező arány. Mégis, széna esetében a mi­nőség nem mindig kifogásol­ható. Ennek egyik oka, hogy az idén a tsz-ek igen nagy te­rületeket hagytak meg mag­fogásra, s mikor kiderült, hogy a mag rosszul köt, még­is szénát készítettek belőle. Ezek a táblák értéktelenebb szénát adtak, hisz kaszálásu­kat nem az optimális időben, hanem megkésve végezték el. Az ilyen beltartalmilag csök­kent értékű szénából többet kell feletetni s ha hozzávesz- szük még az 5—10 százalékos tárolási veszteséget, kiderül, hogy szénából most is elég szűkén megyünk a télbe. A mérleg készítésénél fontos szempont ezért, hogy a tsz-ek ne a tényleges készletet, ha­nem a minőség megállapítása utáni készletet mérjék fel A silóval még várni kell A teli készletek közűi a nedvdús takarmányok jelen­— Cukrászda Nagynyárá- don. Megkezdték Nagynyárá- don az italbolt, s ugyanabban az épületben a cukrászda fel­újítását. A Boly és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet 80 ezer forintot fordít erre a célra. A cukrászdát november végén átadják a forgalomnak. tik a legfőbb gondot. Bár a tsz-ek 24 ezer köbméter zöld silót készítettek, ez nem fog­ja fedezni a megnövekedebt szükségletet. Ebből a takar­mányból még a tavalyi szin­tet sem értük el — épp a két­ezerrel megnőtt számosállat- szám miatt — s a számosál- latankénti 8—10 köbmétert, mint normát, ez évben sem tudják a tsz-ek biztosítani. Ezért nagyon fontos, hogy a tsz-ek még egy ideig vár­janak a silók megbontásával, a zöld szilázs etetésének meg­kezdésével. A kukoricászámaK most még van annyi takar­mányértéke. hogy répaszelet­tel, melasszal pácolva pótolni tudja a szilázst Februárban azonban a kukoricaszár telje­sen értéktelen lesz takarmá­nyozási szempontból. Hasonló a helyzet a takarmányrépával is. Most frissen kitűnő takar­mány, tárolva azonban bár­hogy is vigyáznak, jelentős része tönkremegy. Ezzel szem­ben a szilázs aránylag igen kis veszteséggel akár évekig is eltartható. Most kell kihasználni e met lék termékek adta lehetőségeket s most lehet takarékoskodni a szilázzsal. A mérleg készítésé­nél azonban a tsz-ek ügyel­jenek arra, hogy ezeket ne tüntessék fel készletként, sa­ját magukat csapnák be vele. TátékkiáMítás A Kossuth Lajos utcai Nick-udvarban rendezett játékkiállí- táson délutánonként rajzfilmek vetítésével szórakoztatják a kiállítás látogatóit. Ki segít ? A NAPOKBAN megjeleni nálam a szerkesztőségben egy tizenkilenc éves fiatalem­ber. Értelmes, az első látásra szerény, a helyzetével szem­ben elfogulatlan, nyílt, ambi­ciózus, legfeljebb egy kissé fiatalosan elfogódott. Előfor­dul, hogy az újságírót külön­böző, nehezen vagy egyálta­lán nem teljesíthető kérések­kel keresik fel. Ezek a kéré­sek, problémák gyakran szo­morúságot okoznak az ember­nek a lélek mélyén, hisz nagy többségükben jogos vagy leg­alábbis józanul megfontolható kívánságokról van szó, eze­ket megoldani viszont nem a szerkesztőségek hatáskörébe tartozik. Az újságíró legfel­jebb szót emel az igazság, a méltányosság, a humánum mellett. Mint most is, abban a reményben, hogy megoldás­ra, segítségre talál. A fiatalember dolgozni sze­retne. Pécsett, a Széchenyi Gimná­ziumban érettségizett négyes eredménnyel. Az iskolai poli­technikai oktatás során rádió- műszerészetet tanult, ebből minősítő vizsgát is tett, ugyancsak négyes eredmény- nyeL Az érettségi után elhe­lyezkedett ipari tanulónak a Villamosipari és Gépjavító Kisipari Szövetkezetnél. Egy év után, most, július 22-én felszabadult a szakmában, négyes eredménnyel. Egy hó­nappal később, augusztus 22- én a szövetkezet vezetősége az Mt. 29. paragrafusának 1/c. pontja értelmében a fiatal­ember munkaviszonyát meg­szüntette. Most utólag szinte lehetetlen vitatni az intéz­kedés jogosságát, vagy bizo­nyítani az ellenkezőjét, ennek a cikknek ez nem is célja. A fiatalember azóta viszont nem tud elhelyezkedni. EGYÉVES korában gyer­mekbénulásban volt, a súlyos betegség következtében két bottal jár. Munkareklámnak a lehető legrosszabb, még ak­kor is, ha rádió-elektroakusz­tikai műszerészeiről van szó­— A menésen nem múlik — hajtogatja szomorúan —. Csak a tíz-tizenöt kilós mű­szertáskát nem bírom el. A könnyebbeket elbírom. Na­gyon szeretem a szakmát. Ti­zenhárom éves korom óta rá­diózom. Tanulok állandóan, és szeretnék még sokat ta­nulni a szakmában. Volt mindenütt, vagy majd­nem mindenütt, ahol egy ma­gafajta állást kereső fiatalem­ber megfordulhat. Nem járt szerencsével. A legtöbb helyen együttérzéssel bólogattaik, de hát olyan munkát tudtak vol­na adni csak, ha tudtak, ahol menni és cipekedni kell. Volt hivatal, ahol azt mondták: szerezzen helyet magának, se­gíteni nem tudnak. Máshol csak a vállukat vonogatták nagy tehetetlenül, hiszen mit tehettek volna azonkívül, hogy sajnálták: nincs megfelelő stá­tusuk. S ha lett volna, ta­lán az is eszükbe juthat köz­ben: mi gyakorlata lehet a szakmában egy ilyen alig most szabadult fiatalember­nek, ráadásul három hónapja nem is dolgozik? Valóban, nem lehet valami sok gyakor­lata, s talán nem is érti va­lami fényesen a kis szakmai fogásokat De hát mikor sze­rezte volna meg a gyakorla­tot? Azt mondja: minden per­cet kihasznált vagy igyeke­zett kihasználni, hogy tanul­jon, míg tanuló volt, de tudja, hogy sok tapasztalat vár még rá. Fogadkozik, s szomorúan hajtogatja: nagyon szeretek dolgozni, de három hónapja otthon ülök csak. Az anyja keresete havi 1750 forint. A testvére a Pécsi Tanárképző Főiskola hallgatója, jórendű tanuló, s kap valami kevés ösztöndíjat is. Hárman van­nak. A munka önmagában nem boldogít, de munka nélkül az ember nem lehet boldog. Ha soha nem gondoltam vol­na erre, fiatalemberem sza­vai, arckifejezése figyelmeztet. Tudom, hogy az egyik ember könnyebben, szerencsésebben el tud helyezkedni, mint a másik, ez még a teljesen egészségeseknél is előfordul. A testi hibája — az az érzé­sem — kettős hátrány, és könnyebbnek tűnik a kettő közül, hogy két bottal jár. „A menésen nem múlik... Na­gyon szeretem ezt a szak­mát... Jórendűen végeztem..." Tizenkilenc éves. Az élet előt­te áll, és ez az élet egyéb­ként se tűnik valami köny- nyűnek. És még a kezdet előtt is nehéz, szinte leküzdhetet- lennek látszó akadályok áll­nak. NEM SAJNÄLATHA méltó, csupán segíteni kell rajta. S ez a kettő nem ugyanazt je­lenti. Elindítani az útján egy fiatalembert, aki önhibáján kívül nehezebb helyzetbe ke­rült, mint a társai: humánus feladat, s a társadalom nem először felelt meg az ilyen feladatoknak. Én tudom: hisz arról lehet szó csupán, hogy a fiatalemberem éppen ott nem kopogtatott be az elmúlt három hónap alatt, ahol szí­vesen és teljes értékű ember­ként alkalmazni tudják a szakmájában. A neve: Wiesner János. Nagy-Posta völgy 6. szám alatt lakik. Thiery Árpád Hazaérkezett a Mecsek Táncegyüttes Sikeres vendégszereplés után a Mecsek Táncegyüttes csü­törtökön a kora délelőtti órákban indult el Lvovból kü- lönautóbusszal Pécsre. Az éj­szakát Debrecenben töltötte, ahonnét pénteken reggel in­dult útnak haza és este ér­kezett meg. A delegációt a városi művelődési ház vezetői, ismerősök és rokonok fogad­ták. Becsületbeli ügy A mezőgazdasági nagyüze­mek hasznos segítőtársai a védett énekes madarak. Ta­vasztól őszig a mezőgazda rászorul a madarak segítsé­gére, amit meg is kap. Télen viszont a madarak szorulnak védelemre, s ezt madárvédelmi törvényeink elvben biztosítják is. Kér­dés, a gyakorlatban valóban kölcsönös-e ez a segítség- nyújtás? A 8/1964-es FM számú utasítás 22-es számú mellék­lete felsorolja azokat az élő szervezeteket — köztük madarakat —, melyek vé­delméről. elszaporításáról gondoskodni kell. A 23-as melléklet pedig minden me­zőgazdasági üzemre nézve kötelezően előírja a kihelye zendő odúk és etetők számú* a következőképpen: parkok­ban és arborétumokban hol­danként egy odút, egyéb er­dőkben a kerületvezető er­dészlakások körzetében leg­alább 50 odút, kertekben legalább egy odút, gyümöl­csösökben 10 hold alatt holdanként kettőt, 10—50 hold között legalább 20-at 50—100 hold gyümölcsös­ben legalább 30-at és végül 100 holdon felüli gyümöl­csösökben legalább 50 ma­dárodút kell kihelyezni. A hasznos madarak eteté­sével kapcsolatban ugyanez a rendelet a következőkel írja elő: gyümölcsösökben két holdig egy ablaketetőt, két holdon felül legalább egy téli nagy etetőt, erdők­ben a kerületvezető erdész­lakások közelében legalább egy téli nagy etetőt, 10 év­nél idősebb erdősávokban 10 holdanként egy madár­etetőt kell kihelyezni. A rendelet továbbá kimondja, hogy a madarak etetését december 1-től március 1-ig folyamatosan kell végezni. A folyamatosság nagyon fontos, hisz az etetőhöz szo­kott madár, ha az etetőt né­hányszor nem töltik fel, el­pusztul. Nézzük meg, hogy fest e törvény gyakorlati végre­hajtása. Ezzel kapcsolatban a korábbi helyzet jellemzé­sére idézzünk egy részletet a Kittenberger Kálmán élete című könyvből: „Egy egész nemzedéknek kellett elmúlnia és a hasz­nos madarak millióinak el­pusztulnia, míg ezek a fur­csa és „bogaras” emberek bebizonyították, hogy egy olyan kis országnak is, amilyen mi vagyunk, nem kellene százmilliókat költeni növényvédelmi szerekre, ha a madárvédelmi törvénye­ket a legszigorúbban betar­tanák és főleg hasznos ma­daraink elszaporítását tűzön­vízen keresztül vinnék. Ha pedig valaki ezeket a száz­milliókat a regényes képze­let túlzásának minősítené, kérdezze meg a Növényvé­delmi Kutató Intézetet és győződjék meg maga ennek a fantasztikus számnak a valódiságáról.” Az utóbbi időben sokat javult a helyzet főleg az erdőterületeken. A Mécsé ki Erdőgazdaság kárászi fű­részüzemében néhány éve megkezdték a madárodúk gyártását, melyekkel saját erdőterületeiket ellátják. Idegenek részére nem vál­lalnak megrendelést. Az egyéb tulajdonban levő er­dőterületeknél és gyümölcsö­söknél azonban korántsem ilyen kedvező a helyzet. Leggyakoribb kifogás az odú­ellátás hiánya s emiatt az ellenőrző szervek is gyak­ran szemet hunynak, s a szabálysértés elkövetőit nem vonják kellő szigorral fe­lelősségre. Pedig sok ter­melőszövetkezetnek van már asztalos részlege s egy ma­dárodú vagy etető elkészí­téséhez igazán nem kell nagy tudomány. Túl a törvény szigorán, minden mezőgazdának be­csületbeli ügye, hogy a ka­pott segítséget visszaadja, tartozását kiegyenlítse. — Parkosítanak a harkányi campingben. Uj külsővel fo­gadja jövő évi vendégeit a harkányi camping, mert a nyitásig megtörténik a terep- rendezés. füvesítés és fásítás. A munkákat a Kertészeti és Parképítő Vállalattól rendelte meg a Megyei Idegenforgalmi, Hivatal. NDK-művésze!< kiállítása A Tanárképző Főiskola nyújtott otthont Ottó Paetz grafikus és nyolc szob­rásztársa kiállításának. A már hagyomá­nyosán évente megrendezett német—magyar hát idei kiemelkedő eseménye volt e ren- ozvény. A reprezentatív hely méltó kör­nyezetet tudott biztosítani az igényesen lógatott, szép anyagnak. A szervezést a ’ net tanszék vállalta, munkájukban azon- hn sokat segített a Főiskola rajz-tanszé­ke is. A Kulturális Kapcsolatok Intézete és a budapesti NDK Kultúra kirendeltsége se­gítségével sikerült a kiállítás anyagát Pé­csett bemutatni. A német művészet irányát erősen meg­hat .rozza az 1959-től kiéleződő erős ideoló­giai harc. Ehhez a küzdelemhez egy köz- ; érthető, agitatív szerepet játszó, realista ; művészetre volt szükség. A nagy tömegek ’ művészet felé való fordulása igazolta az ! ideológiai harc sokrétű, bonyolult megje- ! lenési formáját. Ezzel magyarázható, hogy : az elvontabb irányzatok szerepe a realista ! törekvés mögé szorul. í Ottó Paetz Weimarban élő, 52 éves gra- s fikus művész. Walther Klemm tanítványa < volt, a weimari Hochschule professzorától sajátította el a magasszintű technikai kép­zettséget. Művészetében fő helyen áll a természeti szépségekben gazdag thüringiai táj ábrázolása. A táj és az ember kapcso­latának vizsgálata mellett, az épülő ipari centrumok markáns megjelenítése, és a portré egyéniség kereső lehetősége is fog­lalkoztatja. A rézkarc-adta lehetőségek széles skáláját használja ki Ottó Paetz. ■ A korábbi metszeteken még érződik egy szorosabban vett német tájszemlélet, de mívesség dolgában a később készült alko­tások sem maradnak el a haladó hagyo­mányoktól. 1965-ös magyarországi emlékeit örökítette meg a „Halászhajók a Tiszán”, „Nagymarosnál”, „Dunai halászok” című kompozícióin. A szobrok közül kiemelkedik Siefffrid Krepp „Brecht portréja”, amely a nagy Író szuggesztivitását, erős intellektuális lényét jeleníti meg, valamint Wilfrid Fritzenleiter érzékenyen mintázott „Uwwe”-ja és a „Békeverseny győztese” című alkotása. Professzor Walter Arnold lány-alakja, „A meglepett”, a bronz minden titkát ismerő mesterről vall, aki a test és a drapéria klasszikus viszonyában oldja meg kisplasz- i ti kaját Pilaszanovich Irén

Next

/
Thumbnails
Contents