Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-16 / 245. szám
(fiatal k6reoqrátfaiúk estjt A balett új bemutatója a Pécsi Nemzeti Színházban A ma koreográfusa, aki nem akar elmaradni korától, nem hagyhatja figyelmen kívül azt, amit Bartók elért a zenében. A ma koreográfusának meg kell tanulnia Bartóktól — elsősorban azt, hogy a korhoz tudjon szólni. Ez pedig nem azt jelenti, hogy csak annyit szabad a koreográfusnak, amennyi „közérthető”, hanem bátran és szabadon kell, hogy érvényesítse az európai balett fejlődése során kialakult bonyolult, ösz- szetett formanyelvet, technikát a maga és kora érzés- irányának kifejezésére. A művészet nem olyan terített asztal, amelynél boldog boldogtalan jóllakhatik. — A művészethez fel kell nőni. A művészetnek irányítania kell az ízlést. Fodor Antal és Tóth Sándor, a két pécsi fiatal balettkoreográfus felnőtt a művészethez, képesek lettek arra, hogy művészetükkel irányítsák a közízlést. Kiváló tanítómesterük volt Eck Imre személyében. Nagyon sokat tanultak tőle nemcsak az emberi test funkcióját illetően, hanem arra vonatkozóan is, hogy a lelki és szellemi vonások hogyan jutnak kifejezésre az egyéni és csopoKos mozgásokban. Arra törekedtek, hogy szerzett ismereteiket művészi tevékenységükben felhasználják. Kompozícióik témái is a mához szólnak. Olyan baletteket dolgoztak ki, melyek témái az örök emberi reményeket, vágyakat, érzéseket a mai viszonyokban mutatják be. A pécsi balettművészet a klasz- szicista, a neoklasszicista és modernista törekvések között keres utat. Túllépett a kísérletezési fokon; minden területet felkutatott, rhinden stílussal megpróbálkozott. A fiatal koreográfusok balett-estje jól sikerült. Pontosság, átélés, kollektív munka, stílustisztaság, — ezek jellemezték a produkciókat. Harmonikus, szépen kidolgozott, mozgásokkal találkoztunk. Ez a kis létszámú lelkes, és fiatal társulat jó táncosokkal rekvő vágy, a raffináltság, az erőszak, a gyöngébbet sújtja mindig, ki végül is alulmarad. Tóth Sándor koreográfiája ragyogóan építi fel ezt a gondolati sort. Tréfás rekviemje pedig jól mutatja a mű alaphangulatát. Egés^ sor frappáns, érdekes és szellemes megoldással találkozunk. Gon da János dzsessz- stílusban írt zenéje modem hangvételű, igényesen kidolgozott zenei alkotás. Hiányzott belőle azonban a téma konkrétságát megfogalmazó karakterisztikus hangvétel, ami egyébként a koreográfia rovására is írható. Ránki György több kiváló balettzenét komponált már. Cirkusz című műve egyik Október 28-án Hifit a Gifcrntekszínház Október 28-án lesz Pécsett — az ország egyetlen vidéki — gyermekszínházának első bemutatója. Babay—Buday: Három szegény szabólegény című zenés vidám játékát mutatja be a Pécsi Nemzeti Színház, Sík Ferenc rendezésében, Farkas Gabi, Bálint András, Bősze György, Bázsa Éva, Iványi József, Szalma Lajos, Haumann Péter, Győry Emil és mások szereplésével. A most meginduló gyermekszínházról Korocz Balázs, a színház gazdasági igazgatója tájékoztatott. — A színház a felnőtt közönséget valamennyi műfajban ki tudja elégíteni, ezért amikor elkészült az átalakított kamaraszínház, felvetődött a régi gondolat; gyertnekszínhá- zat ■kéllené indítani. Az általános iskolások jelentik ugyanis a városban azt a réteget, amely eddig kimaradt a színházi élményekből. A kisebbeknek a bábszínház nyújtott rendszeres szórakozást, a nagyobbaknak a színház ifjúsági előadássorozata. Most a kamaraszínház épületéiben tartandó előadások ezt a réteget — a nyolc és tizennégy év közötti réteget — vonják majd be a rendszeres színházlátogatásba. Színház-pedagógusokkal történt megbeszélések alapján döntöttünk a műsortervről, az előadások olyan megszervezéséről, hogy például a darab előtt narrátor ismerteti a gyerekekkel a darab cselekményét, mondanivalóját. A gyerekeket hozzászoktatni a színházhoz, hogy majd belőlük is színházat szerető, színházat értő közönség nevelődjék — ez volt a cél. Két bemutató lesz az idén, a Három szegény szabólegény után február körül bemutatjuk Ránki György: Muzsikus Péter című zenés darabját, szintén kitűnő rendezésben és szereposztásban. Mindenképpen valódi színházi élményt, nívós előadást akarunk a gyerekeknek biztosítani. Országos viszonylatban olcsó áron, 18,60-ért, amelyet két részletben fizetnek majd be a jelentkezők. A szervezést az iskolák kul- túrfelelősein keresztül oldjuk meg, ők jelentik a színháznak, melyik iskolában menynyien jelentkeztek, s mi átadjuk a megfelelő számú bérletet, amelyet szintén a kul- túrfelelősök őriznek meg. Szeretnénk, ha most egyszerre ismernénk a teljes igényt, mert később bérleteket kiadni, ez nagyon komplikálná a lebonyolítást. A hélyárak egységesek lesznek, a gyerekek zBtt semmiféle megkülönböztetést nem akartunk tenni. A továbbiakban a vasárnapi előadásokra szülők is válthatnak jegyeket. A Három szegény szabólegény október 28-i bemutatójára igazgatókat, pedagógusokat hívunk meg, hogy7 lássák miről van szó, és segítséget nyújthassanak a gyerekeknek ahhoz, hogy a színházi élményt hasznosíthassák, a látottakat megértsék, elmélyíthessék. * A gyermekszínház bérletszervezésének első napjaiban olyan jelzések érkeztek, amelyek arra engedtek következtetni, hogy a szülök előtt nem világos a kérdés, továbbá, hogy helyenként a bérlet- vásárlást „kötelező” feladatként kezelik. A kérdés tisztázása érdekében megkérdeztük a dologban legilletékesebb szerv, a Városi Tanács művelődésügyi osztályának vezetőjét, Gábriel Józsefet: mi az igazság? , — Az új színHáz megindításához — válaszolta Gábriel József — elengedhetetlen a nézőszám megtervezése. Ahhoz, hogy a darabonkénti 40 előadáshoz, összesen tehát 80 telt házat biztosítsunk, a város 17 ezer általános iskolása közül tízezernek kellene bérletet váltania. Így lenne rentábilis a gyermekszínház. Készítettünk tehát egy tervet, hogy iskolámként kb. hány gyermek bérlet-váltása volna kívánatos, és ezt igazgatói értekezlet keretében közöltük az iskolaigazgatókkal. A bérlet- váltás azonban nem kötelező, nem hangzott el ilyen kijelentés, nem volt és nincs ilyen, nem mondhatta senki sem. Elmondotta még Gábriel József azt is, hogy az AKÖV- vel tárgyalásokat folytatnak arról, hogy hogyan lehetne az iskolások beszállítását minél rendezettebben megoldani, s hogyan lehetne esetleg a távolabbi kerületek diákjai számára is biztosítani a bejutást. A gyermekszínház tehát a tanulók esztétikai nevelését, kulturáltságát, színházkultúráját hivatott elősegíteni, és az iskolákban erre kell felhívni a szülők figyelmét. Kötelezővé azonban a bérlet váltását nem szabad tenni, és magától értetődő az is, hogy azoknak, akik nem vásárolnak színházbérletet, ebből semmiféle hátrányuk vagy káruk nem származhat. Ezek azok a dolgok, amelyeket a gyermekszínház megindulása előtt a szülőknek is tudniuk kell. (H.) rendelkezik, koreográfiái munkájuk magával ragadóan friss, érdekes és sokszínű, a táncosok pedig a modem táncnyelvekben igen járatosak ég kitűnő színészek. Ez a balett-est valóban a modem balett estje volt, információkat adott az emberi lélekről, a társadalomról, a természetről, tehát a világról, információt az emberről az embernek. A balett-est nem ősbemutató volt teljes egészében, hisz három kompozícióját már Budapesten is bemutat- I ták a Madách Színházban, ősbemutatóként csupán az utolsó számot tekinthetjük. Uj zeneszerzőt is avattak, Gonda János személyében, kit eddig mint kitűnő dzsesszmuzsikust ismertünk, de új szerzőként vonult be Strauss is az együttes repertoárjába. Rajtuk kívül Vivaldi barokk zenéje és Ránki György mai modem balettzenéje szerepelt. A bemutatott művekben tehát a múlt és jelen kapcsolódott egybe. Vivaldi: Ballo concertante, Strauss: Körhinta, Fodor Antal koreográfiájában és Gonda János: Székek, Ránki György: Cirkusz Tóth Sándor koreográfiájában. Fodor Antal „Ballo concer- tante”-ja az est legsikeresebb kompozíciója volt. Antonio Vivaldi zenéjére már korábban készült etűd a Pécsi Balettre. Fodor Antal teljesen új hangvételű műve válóban elviszi a közönséget a modem, korszerű baletthez. Teljes összharmónia uralkodott a színpadon. A zene, a tánc, a díszlet, a jelmez, mind egy célt szolgált, vitalitást, élet- szeretetet. A zene hangulati érzelmi mondanivalóit megérezte és megértette. Koreográfiájában nagyszerű lírikus folyamatosságban olvadtak össze a mozdulatok. Jó színházi érzéssel rendelkezik, hatásosak színpadi ötletei. Igazi, „szimfonikus balett"-et láthattunk, mely nagyon hiányzik hazai színpadainkon. Gonda János: Székek című balettszatírája volt a műsor második száma. A Székek egy-egy pozíciót jelentenek, melyért az életben is nagy harc folyik. Akik harcolnak, barátok voltak, de a felfelé tölegjobb alkotása közé tartozik. Az ötletet Karinthy Frigyes novellája adja. A történet egy mély érzésű fiatalemberről szólt, aki a cirkusz forgatagába kerül és sok küzdelem árán jut el addig a magaslatig, míg eljátszhatja az embereknek kedvenc dalát. A mű, mely igen igényes, mind költészetével, mind gro- teszkségével, igen nagy hatású. Tóth Sándor elsősorban a cirkusz nyüzsgő világát, embertelenségét fogta meg igen jól. Ezek a művének legsikerültebb részei. A szóló és lírikus részekben kissé halványabbnak hatott a tánc mozgásanyaga. A gyakori tagoltság is a mű rovására volt. Mégis Tóth Sándor ebben a művében mutatta be igazában tehetségét, érett művészi elképzeléseit és rendkívül sokoldalú egyéniségét. A zárószáma az estnek Fodor Antal Körhinta című műve volt, Johann Strauss zenéjére. Strauss dallamossága, könnyedsége magával ragadta öt is. A váltakozó tételek, „hat menet” könnyed hangulataival mintegy a nézőt is magával ragadta. Közbe-köz- be megjelenik a fiú, aki a szerelemért sóvárog, a lány, akit imádnak a fiúk és a szerelem egyéb kapcsolatai. Könnyedén, tele dallammal, jó hangulatban keltünk fel. A szereplők népes táborából Aradi Máriát kell elsősorban kiemelnünk. A Ballo ooncertante-ben, a Cirkuszban remekelt. Csifó Ferenc a férfiak karából emelkedett ki. Ők ketten voltak az est legkiemelkedőbb szólistái. Rajtuk kívül Árva Eszter, Bretus Mária, Stimácz Gabriella, Uhrik Dóra, Debreczeni István, He- tényi János, Herda János, Gal- lovits Attila és Szekeres Józsej nevét érdemes feljegyezni. Vata Emil díszletei rendkívül jól illeszkedtek a művekhez. Különösen a Ballo concertante díszletével remekeit. Hangulatosan kifejezők voltak díszletei. Gombár Judit jelmezeivel ugyancsak remekelt. Az „Op-art” stílusban készült első jelmezek, a Székek és Cirkusz-hoz készült jelmezei az egyéniségeket, jellemeket kitűnően hozták. Az utolsó szám jelmezei kissé vegyes benyomást keltettek, színgazdagok voltak, de néha stílustalanok. A fiatal koreográfusok estje tói sikerült. Szerzőik megkapják munkájukért a méltó elismerést. Csak így tovább. Gratulálunk mindehhez. Simon Antal Vivaldi: Ballo Concertante Gonda: Székek Ránki: Cirkusz Strauss: Körhinta í f \
