Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-15 / 244. szám
1966. OKTOBER 15. napló 3 Pályaválasztási és szakmunkásképzési feladatok Pécsett Milyen szakmák várják a végzős fiatalokat? A Városi Tanács Munkaügyi Osztályának kiadványa A gyerekek, akiknek sorsáról szó van, még az általános iskolák padjait koptatják és egyáltalán nem tudnak arról, hogy jövőjükkel milyen komolyan foglalkoznak. 1966-ban még csak 1700-an fejezték be az általános iskolát Pécsett, de ez a szám jövőre kétezer fölé, két év múlva 2500 fölé emelkedik és csak 1971 után fog csökkenni. Mi lesz belőlük? Szükség lesz-e a munkájukra? A Városi Tanács munkaügyi osztályának munkaközössége „Pályaválasztási és szakmunkásképzési feladatok Pécsett" című széleskörű felmérő és elemző munkát igénylő, rendkívül hasznos kiadványában így fogalmaz: „A következő évek munkaerőgazdálkodásának fő kérdése a? ifjúsági de- niográfiai hullám levezetése. Az általános iskolából nagy számban kilépő fiatalokat a szakmunkásképzésben kell elhelyezni.” A kilencszáz példányban készült füzetet Pécs területén 112 munkáltató, a tömegszervezetek, valamint az általános és középiskolák kapták meg. Több lesz az ipari tanuló Szükség lesz-e Pécsett ilyen sok új szakmunkásra? Igen. A nyugdíjas korhatárt megközelítők száma 12 ezer fölé emelkedett és a jövőben további növekedés várható. A nyudíjazott szakmunkásokat azokból a fiatalokból kell pótolni, akik 1966 és 1971 között fejezik be az általános iskolát. Mindenekelőtt a vas- és fém-, a hús-, a kőműves-, az asztalos szakmákban és a nyomdaiparban lesz szükség utánpótlásra. Az utóbbi időben kissé túJ- rpéretezték a középiskolai ok- 1 fást. Az érettségizetteknek a eg általában nincs ínyükre akmát tanulni és ezen a SJVlitechnikai oktatás bevezesse sem változtatott lényegeden, pedig alkalmazotti munkakörben elhelyezkedni egyre - lehezebb lesz. A szakmunkásképzésre felvettek iskolai előmenetele évről ''•/re romlik, nem beszélve a lemorzsolódásról, ami : zemélyenként tízezer forint kárt jelent a népgazdaságnak. A lemorzsolódás — vagy ami gazdaságilag ugyanezt jelenti: ha a végzett szakmunkás foglalkozást változtat — oka, hogy a szakmaválasztás többnyire külső kényszerrel történt vagy ha az megegyezett is az egyéni elképzeléssel, a „csak ne kelljen tovább tanulni” elgondolásból indult ki. Ide tartozik, hogy a szakoktatásban résztvevőknek csupán hat százaléka az érettségizett. Ahhoz, hogy a következő években a gyerekek a szakmánkénti várható munkaerőszükségletnek megfelelően jelentkezzenek egyrészt a tervezett beiskolázási arányok betartására, másrészt hathatós pályaválasztási tanácsadásra van szükség. Mit jelent ez? Ebben az évben az általános iskolát végzettek 32 százaléka tanult gimnáziumban tovább és 36 százaléka ment ipari tanulónak. 1967- ben és a következő években 40 százalékra nő az ipari tanulók és 22 százalékra csökken a gimnazisták beiskolázási aránya. Ez az egyik dolog. A másik, hogy az iskolások teljes felkészítését (ma- ■ gyárul: szakmáranevelését) — ellentétben a mai gyakorlattal — az általános iskolák VII. és a gimnáziumok III. osztályában kell befejezni. Ki le-z o lányokkal? A lányok elhelyezkedési lehetősége külön ügy, az említett füzet i* külöa fejezetben tárgyalja ezt a problémát. Szükségesnek tartja, hogy a pedagógusok többet segítsenek, mert a legtöbb lány el sem tudja képzelni, hogy az általuk ismert néhány divatos szakma kivételével más pályára is elmenjenek. Más kérdés, hogy sok munkáltató még ma is mereven elzárkózik a lányok munkábaállítása elől. Pedig munkaerőtartalék ma már csak nőkben van. A szemléletváltozás meggyorsítására a tanács munkaügyi osztálya több intézkedést javasol. Ilyenek: 1. Az üzemekben és intézményekben a férfiak átcsoportosítása után nők végezzék azt a munkát, amit ők is el tudnak látni. 2. Gépesítéssel és a technológiai folyamatok javításával bővíteni kell a nők számára megfelelő munkahelyeket. 3. Fokozni kell a nők szakképzettséggel való ellátását, tehát be kell tartani az egyes szakközépiskolákban, technikumokban és az egyes szakmákba történő beiskolázási arányokat. 4. Mivel ezek az intézkedések a városban nem jelentik a probléma teljes megoldását, a gimnáziumi beiskolázási politikán keresztül késleltetni kell a lányok mun- kábalépésének idejét. A saccolós rossz módszer A szakmunkástanulók számát az egyes vállalatoknál a szükséglet szerint kell megtervezni. A tervezést OT— Mü. M. utasítás szabályozza, melynek segítségével kiszámítható a szükséglet. A munkaközösség által a tavaly megvizsgált 97 vállalatnál például a szükségesnél 171-tel kevesebb kőműves, 71-gyel kevesebb asztalos, 25-tel kevesebb kovács; tízzel kevesebb szobafestő, viszont 65-tel több esztergályos és 48-caI több autószerelő tanuló volt a szükségesnél. Általában a vállalatok vagy megtervezik a hozzávetőleges szükségletet (nem a képlet szerint), de a főhatóságok attól eltérő számú tanuló szerződtetését engedélyezik, vagy egyszerűen nem ismerik a következő 2—3 év szakmunkásigényét és eleve lemondanak a számításról. A saccolás szerencsés esetben fedezheti a szükségletet és bár az eltérés egyes vállalatoknál csak egy-két főt jelent, városi összesítésben már számottevő. Partnert kell találni I A 17 000 pécsi szakmunkásból négyezer a vállalatok mel- ; léktevékenységét látja el. Mi- ; vei azonban az adott vállalat tanulóképzése csak főte- ! vékenységével kapcsolatos, így üzemi karbantartásra, TMK- ra stb. kénytelen „elszívni” a ; más vállalatoknál képzett i szakmunkásokat. Egyébként ! ez a magyarázata a felszabadult fiatalok 30 százalékos fluktuálásának. Hogyan lehet ezen változ- tatni? Saját erőből kell gon- i doskodni az utánpótlásról. Ha ! ez nem megy vállalaton belül, akkor meg kell találni a lehetőséget a vállalatok közötti szakmunkásképzésnek. Meg ; kell találni a partnervállala- ‘ tot, mely a kérdéses szakmában a saját szükségletén túl vállai képzést a másik vál- ] lalat részére. Jó példa a So- ; piana Gépgyár, ahol az Érc- ! bánya Vállalat részére képez- ! nek lakatos és forgácsoló; szakmunkásokat. Az Ércbánya ; Vállalatnak ez évi 70 ezer < forintjába kerül, de megéri, < mert a korábbi évek szak-! munkásbiztosítási gondjait \ ma már egyáltalán nem isme- ; rik. A kooperáció fontosságát < megértette a DÉDÁSZ is, ahol > az Erőmű és az Ércbánya részére képeznek villanyszerelőket. A tanács felhívja a vállalatok figyelmét, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, ehhez segítséget is ad, hiszen a közös képzés nemcsak a munkaerőgazdálkodás gondjait enyhíti, de a város ifjúsági problémájának levezetésében is segít. A legégetőbb városi probléma Szakmunkásképzés tanműhely nélkül nem megy. Csoportos oktatásra alkalmas tanműhelye jelenleg mindösz- sze 16 vállalatnak van. Az elmúlt négy évben három, kimondottan oktatás céljára épített tanműhely szűnt meg. Mindhárom vállalat termelési okokra hivatkozott, az indokok alaposságával a tanács munkaügyi osztálya nem akar vitába szállni, de akik ismerték a megszűnt tanműhelyeket, tudják, hogy az azokba fektetett 40—50 ezer forintok sohasem térülnek meg és a szakmunkás utánpótlás részére örökre elvesztek. A tanműhelyek állapotára jellemző, hogy a képzésre jelentkező tanulót a szülők nem engedték „olyan helyen” tanulni. Vállalatainlüiak törődniük kell a tanműhelyek állapotával és rendezettségével, mert az ott szerzett benyomások meghatározhatják a képzés színvonalát, a szakmához és a kérdéses üzemhez való viszonyát. Az ellátottság előreláthatólag sokat javul a III. ötéves tervben. 1968—69-ben felépül az 500-as Intézet tanműhelye, ez négyszáz-négyszázötven fő képzését teszi lehetővé. Befejeződik az AKÖV üzemi telephelyének építése és a jelenlegi épületekben további száz fővel növekedhet a tanulólétszám. Aczcl Gábor ŐSZI FÁK Erb János felvétele Újra fele-fele arányban A pálinkafőzés szertartása ha a rendeletet helyesen értelmeztem, ezen az úton most cefrét szállító szekereknek kellene a pálin- kafőzde felé döcögniök. A Tiborc utcában azonban nyoma sincs a cefrés szekereknek... Annyi biztos, hogy a szeszfőzést, forgalmazást, fogyasztást szabályozó törvények mindig érdekes hatást váltottak ki, a jónak vélt szabályozások néha torz eredményekre vezettek. Az Egyesült Államokban például, amikor a puritán törvényhozók megszavazták a szesztilalmat, pillanatokon belül elszabadult a pokol. Elszaporodtak a fekete főzések, a legmerészebb szesz- csempészek szinte órák alatt meggazdagodtak, aztán a gengsztervilág szürke eminenciásai is bólintottak, s elkezdődött a lövöldözés. A gengszterek rövid időn belül a szeszcsempészés, -főzés, -forgalmazás jelentős részét ellenőrzésük alá vonták. A fiatalság pedig soha nem ivott Szövetkezeti fotokiáüííás Várakozáson felüli, őszinte siker a közönség és a szakemberek körében — így sommázhatjuk fényképész szövetkezeteink (sajnos igen rövid nyilvánosságot kapott) idei seregszemléjét. Kitűnő gondolat évente más városban rendezett kiállítások keretein belül összevetni a fényképészek gyakran csupán ipari szolgáltatásnak vett munkáját. A kiállítás legfőbb értéke a fokozódó igényesség, az elavult sablonok rutinja alóli szabadulásra való törekvés. Hogy milyen nehéz a megszokás béklyóiból szabadulni, azt a kiállítás jónéhány képe is bizonyítja. Az „előírásosan” beállított és világított, csillogó-villogó szépségek és amorozók egyénisége maradt láthatatlan a talmi ragyogásban. Egyesek szerint ez a közönség igénye, ezt várja a pénzéért. Elképzelhető, hogy akad olyan megrendelő, akinek még ez az igénye. De vajon, ha jobbat, őszintébbet, korszerűbbet kínálnak neki, visszautasítja-e? Bizonyára éppúgy nem, mint az élet egyéb területein sem, ahol rohamosan kiszorítja az értékesebb, jobb új, a bár megszokott, de giccsé váló régit. Az emberábrázolás igen szép, követendő /példáit láttuk, a gyermekképtől az élettől már búcsúzó öregkorig. A teljesség igénye nélkül említve a legjobbakat: a veszprémi Ba- racskay Mihályné, a pécsi Surányi Kálmánne és Dallos Ferencné vagy a budapesti Szilveszter Attiláné képei érzékletesen bizonyítják: lehet hagyományos (sőt talán elavult berendezésű) műteremben is olyan, korszerű, művészi igényű fotót készíteni, amely a külsőségek mögött megmutatja a lényeget: az embert. A szabadban, csupán napfénynél készült riportportrék között is találunk néhány kiemelkedőt. Bo- ronkay Zoltán (Pécs) és Balázsi József (Debrecen) munkál vagy Havasisy Emil (Budapest) frappáns képe Salamon Béláról komoly művészi igénnyel mérhető. Az arckép köztudottan a hl- ^ vatásos fényképész legfőbb munkaterülete. Egyre inkább bővül azonban a műfaji skála, egyre bővülő témájú fotókkal hívják fel magukra a figyelmet tehetséges szakembereink. A riportlehetőségek közül talán a színházi felvételek kínálják a legtöbb művészi lehetőséget. Számos példáját láttuk itt is a megszokotton való felülemelkedésnek; legjobban sikerült ez a fiatal pécsi Winternitz Ferencnek „Bartók: C^~certo”-jával. Remek kompozícióval, szűkített tónusaival a mű lényegét sikerült érzékeltetnie a fotó nyelvén. A színes képek sajnos sem minőségben, sem mennyiségben nem versenyképesek a fekete-fehér anyaggal. Egyedüli örvendetes kivétel a szombathelyi Szabó Endre két remek fotója. (Passo-doble és Balett) Tisztában vagyunk az anyagellátás, felszerelés stb. komoly nehézségeivel, mégis hiányolnunk kell (elsősorban a fővárosiaktól!) adott lehetőségeik jobb kihasználását. A reklámfotó mellett az estiéjszakai városképek, eseményriportok korszerű előadási formája ma már a színes anyag. Es ha már a fővárost említettük: tárgyilagosan megállapítható a kiállítás összképéből, hogy az összehasonlíthatatlanul nagyobb létszám és kedvezőbb körülmények ellenére sincsenek az ott dolgozók olyan fölényben, mint azt sokan gondolnák. Nem részrehajló provincializmus miatt említettünk több „vidékit”, mint pestit, hanem azért, mert az igazság ezt kívánja. Természetesen tőlük is láttunk egyéb dolgokat, ők is elkövetnek olyan hibákat, amelyek tudatos munkával kiküszöbölhetők. A további fejlődés érdekében éppen ezen van a hangsúly: hovatartozási különbség nélkül tanulni, elsősorban esztétikai téren. DR. SZÁSZ KAROLY annyit, mint ezekben a háború utáni időkben, az ivás- ból, mivel tilos volt, sport lett, s fokozatosan kialakult az „elveszett nemzedék". A fináncokkal a magyar falvak is örökké háborúban álltak. Hiába tiltotta szigorú törvény a fekete főzést, az ügyes parasztlegények azért csak összeeszkábáltak maguknak egy rézüstöt, s amikor a hegyi utakat járhatatlanná tették a hóviharok, évről évre begyújtottak a katlanok alá. A felszabadulás után nálunk sikerült ^törvényes keretek közé szorítani a szeszfő- zést, legalábbis lényegileg. 1965-ig fele-fele arányban mentek a gazda főzések. A gazdának persze tüzelőt kellett adni, nyersanyagot, al kellett szállítania a cefrét, s munkadíj fejében 8 forintot volt köteles minden liter saját pálinka után fizetni. így azért ment a főzés, összegyűjtötték a hulladékgyümöl- csöt, valami kis hasznot is beírtak számadásaikba. Aztán 1965-ben új rendelet jelent meg. A gazda csak negyven százalékot kapott a pálinkából. s literenként 11 forint megváltási árat volt köteles fizetni. A pálinkafőzdék termelése hirtelen minimálisra csökkent. Az emberek hagyták a gyümölcsöt a fan vagy a fa alatt elrohadni. Később fejszét fogtak és megritkították a gyümölcsösüket. Főleg a szilvafák estek áldozatul. de az emberek számoltak és nem érzelgősködtek. Most pár hete, új rendel“t jelent meg újra. Újra felefele arányban mennek a gazda főzések, de a megváltási ár 11 forint maradt literenként. A TIBORC UTCAI szeszfőzdében óriási a hőség. Jáger Lajos, a szeszfőzde vezetője ing nélkül áll a szép árnyalatú vörösréz csövek alatt. — Nem látom a szekereket. — Pedig mennek a szekerek az utakon — mondja Jáger Lajos nevetve, aztán megmagyarázza a helyzetet. — Ez a szeszfőzde a Baranya megyei Szövetkezeti Központé, nem termelői, bevaltásos főzést végzünk. Tehát azt a gyümölcsöt, ami szállítás, raktározás során megzöttyen, mi kifőzzük... — Ez a főzde akkor olyan segédüzem-féle... — így is lehet mondani... Ez az új rendelet sokat használt, csak egy kicsit későn jött. A gyümölcs már megrohadt a fák alatt, van. aki összeszedi, van, aki nem vesződik az idén már ezzel. Aztán az is baj, hogy a rézelejét és -végét is ki kell adni. Általában egy edénybe kerül és megbüdösödik, leromlik tőle az egész főzés. Manipulációkra is lehetőséget ad. A fekete főzéseket ezzel sokan fedezni tudják majd, mivel az összetákolt készülékek alacsony szeszfokú terméke, és az államilag főzött, rézele- jével hígított szesz hasonlókká válnak. A sok vörösréz, a jellegzetes üst, a csőrendszer, a vörösréz kanna és tölcsér 5si hangulatot teremt. Az embc úgy érzi, hogy egy ilyen patinás kis szeszfőzde esetében a „termelés” szó elhibázott lenne. Inkább olyan az egész, mint egy szertartás, mágia. — Magozott kékszilvát főzünk — mondja Jáger Lajos — aztán a gépekre mutatf®- ötven-hatvaréves berendezi?. — Nyereséggel dolgoznak? — Ráfizetés üzemág vagyunk, de nem az öreg -lerendezés miatt. Az a baj kérem, hogy a termelő üzem és a vendéglátó közé beékelődik a Magyar Likőripari Vállalat és zsebre teszi a mi hasznunkat. Mi 26 forintos diktált áron adjuk át nekik a pálinka literjét. Ez az ösz- szeg alig vagy nem is fedezi az önköltséget. A Likőripari Vállalat sok esetben hozzá sem nyúl a pálinkához, csak kiállít egy cédulát, s a vendéglátó vállalatok közvetlenül tőlük szállítják el. Így aztán nálunk se nyereségrészesedés, se semmi. Ennek nálunk senki sem örül, se a vezetők, se mi, akik főzzük a pálinkát. Azt is furcsának tartjuk, hogy időközben a pálinka fogyasztói ára emelkedett. de mi továbbra is 16 forintot kapunk a sziivapá- linka literjéért a vegyeséri pedig 22 forintot... ÍGY AZTÁN VÉGE a mágiának. Én az új gazdasági mechanizmusra gondolok Jáger Lajos pedig arra, hogj mi lesz abból, ha ezeket megírom? Szeretném remélni hogy felelősségrevonogatás helyett a termelői ár felemelése következik. B. B. ^zi'ves/ier Bécsben. Hóméban Az EXPRESS Ifjúsági -»i Diák Utazási Iroda 5 nap : bécsi és 8 napos repülős Rima—Nápoly útvonalé sz:1- veszteri társasutazást szerv 15—30 éves fiatalok része-í. Részletes felvilágosítást éss; útiokmányok megszerzéséhez szükséges nyomtatványokat a KISZ Pécs városi Bizottsága Ifjúsági Utazási Osztályának ügyeletén (kedden és csütörtökön délután 4 órától 6 óráig a Doktor §-.ntíor Müv.v lődési Házban. Déryné u tor. 18. sz. alatt) kaphatnak az érdeklődők. Jelentkezési határidő: október 2A. ♦ A
