Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-09 / 239. szám
'izeníiványi Kálmán Kosály művezető — jegenyetermetű, negyvenes fakószőke férfiú, — már összeállította a nős hajókovácsok csapatát. Maga mester- kedte a tréfás rajzolatú plakátot, s épp kiteszi akkurátusán a táblára a csarnokban, ahol vaslemezeket egyengetnek... „Az évszázad mérkőzése!” Tavaly a nőtlenek győztek, node azóta Kosály Feri a középcsatáruk — az öreg unokaöccse, megnősült, elvette Jelinek Ágit, aki a regiszternél dolgozik, ahol három nyelven kell tudni... s különben régi. óbudai hajóépítő családból származik, az apja neves ács. brigádvezető. Odafut néhány fiú, letépnék a nevezetes plakátot — ha nem őrizné a művezető! Tudják azonnal a szabályt: Ferinek még a régi csapatban kéne játszania, nemrégen volt az esküvő, hiszen még a bajnokságban is van hat hónap várakozás. Régi kalapból sikerített sityakban vannak az izmos hajókovácsok. S kissé hangosan beszélnek a csengésben-döngésben. Valaki felröp- ' pentette a legfőbb érvet: Feri még a legénybúcsút sem fizette meg, nem tekinthetik nősnek! Node a művezetőt sem a gólya költötte! Felment a tengerjáró hajóra, ahol az álláson dolgozott a középcsatár, és minden teketória nélkül azt mondta neki: — Melietsz az irodába, még ma felveszed az újítási jutalmat, elintézem! Senkinek meg nem mondom, mennyit kaptál, te gyerek. Engem faggathat apósod, anyósod, hanem fizesd meg a legénybúcsút De a vasárnap délelőtti meccsen, bevágj egy hármast a nőtlenek kapujába, megértetted?! Feri sem nőtt kisebbre a nagybátyjánál, ugyanolyan szőke, mint az öreg, amúgy arcra is hasonlítanak. Mivel nem kenyere a sok beszéd, egyet bólintott és dolgozott tovább az egyengető kalapáccsal. Lepislantott a magasból a csarnokba, ahol csődület volt a táblánál. Lehetett látni, hogy a kis gömböc Bilkei kitette már a választ — hogy a nőtlen hajókovácsok a pályán sem ijednek meg: s kiabált, hogy az összeállításban ott van Kosály Feri, az őnáluk játszik vasárnap középcsatárt. Bilkei — akinek szerelő a szakmája — szintén félkapaszkodott a magasba Ferihez: — Képzeld öregem, — mondta szuszogva — az öreg kiabál. Csak nem ígértél neki valamit?! Ugye, idén még velünk játszol a nagy derbinl NOj.s felelj már valamit. Feri kezében nem állt meg a kalapács,' nagysokára szólt: — Említsd meg a fiúknak, estére a Sípos Halászkertbe megyünk. Megfizetem a legénybúcsút. De azt megmondom, tíz órakor fizetek és uzagyi hazafelé. — Helyes öregem, helyes! Már csak_ a nagy meccs miatt is, vigyázni kell az erőnlétre, mi?! — Bilkei megnyugodva, óvatosan ereszkedett lefelé a hevenyészett vaslétrán a hajótestről, amely ott sötétlett még a sólyán, aládúcolva, festők is dolgoztak rajta, mázolták rá a piros míniumot. Ki nem volt még ilyen legénybúcsún? Feriben tíz órakor megmozdult a becsület. Sze- delőzködött is, de aztán csúfolni kezdték a fiúk, hogy legyűrte őt a papucskormány, nem hiába Jelinek Ági világéletében rátarti lány volt! S aztán az anyja uralkodik a jólelkű emberén, biztosan kukoricára térdeltetné a vejét is, ha az késne félórácskát! Persze hogy másik vendéglőbe mentek. Aztán a harmadikba. Nem tudom hány óra lehetett, de annyi bizonyos, hogy hajnalodott mikor a társaság bekanyarodott a Malom utcába, ahol Jelinekék vaskerítéses háza van. Három gitár volt a fiúknál. Beóvakodtak a kertbe és takaros éjjeli zenét sikerítettek. Bilkei rezegtetve énekelt. Sötét volt a ház, nem mozdult odabent senki, a harmadik nótára sem. Kosály Feri nyaka megmerevedett, úgy bámulta az ablakot és majdnem elsírta magát, haragudott a cimboráira. Az igazat meg kell mondani; odabent nem aludtak. Jelinek ugyan békésen horkolt a» ■ maguk szobájában, míg a muzsika fel nem ébresztette, hanem Ági egy szemhunyást sem pihent, hallgatta az anyja sirámait, aki mondta a magáét... Lám, garázda, korhely lesz Feriből, nem hiába legénykorában mindig a cimborákkal lógott! Most kell megtanítani, az első esetnél, letérdelteim, úgy ígérje meg, hogy soha többé! Ó, a férfiak! S mondta az anya a szörnyű példákat, milyen volt ifjú korában Jelinek, az ács! Milyen rettentő töredelmeket állt ki mellette menyecske korában is. Az igazsághoz tartozik, hogy Ági kerített gyertyát — mert az éjjeli zenére számított egy kicsit — kapott lánykorában is Feritől — de kigyújtania nem lehetett, azt megakadályozta az öregasszony. Valósággal lógott a lányán, úgy cibálta el az ablaktól. Bilkei rikkantott kint valamit. — nagy szégyen érte őket! — s mire a hálóingben vacogó Ági kinézhetett, elmentek mind! Feri is, aki szégyenszemre próbálgatta a kilincset, babrált a maga kulcsával, de az anyós úgy igazította, hogy belülről is benne legyen egy másik kulcs. Szabályszerűen kizárták! Ági rákezdte a sírást, férje után futott volna, de anyja nem engedte! öreg Jelinek káromko- d-'tt egy kiadósat és ledőlt, horkolt tovább. Napközben nem találkoztak a gyárban. Ági ugyan ‘ elment a sólyára, kék köpenyben, az áíveíőkkel, de fel sem nézett _ a magasba, mint máskor, mintha nem tudná, hogy bűn- i'-datos férje kihajol a vaskorláton, Bilkei meg ott óg-móg mellette, hogy az anyóst meg kell tanítani; ne engedje magát csúffá- 1 ~nni! Hogyan történt, hogyan nem, este megint bementek, hogy megigyanak egy pohárral. Az nem vitás, hogy Ferinek haza kell mennie, de élőbb ígérje meg: — a nőtlenek csapatában játszik vasárnap! S a bánatos fiú hallgatott ... ahogyan röppentek az órák, fogyott a bátorsága. Hogyan menjen a Malom utcába, megint késő éjjel? Ha megint nem engednék be? Bilkei legénylakásán hált. egy szétnyitható ágyon. S fejfájósan, rosszkedvűen ment reggel a sólyára. Alig kezdett dolgozni, egyszer csak megállt mellette az apósa, s mintha éppen az állványzatot vizsgálná, szekercéjével igazított az ácsolaton. A fiúk elhúzódtak Feri közeléből. öreg Jelinek keményen akart szólni, de látta, hogy a fiúnak könnyes a szeme. Azt dörmögte zavartan: — No fene! Ági otthon itatja az egereket... te meg itt kámpicsorodtál el, kedves vöm? — Szigorúbb lett — Ne hagyd el magad, te! Ha nem tudnád, én annakidején háromnapos legénybúcsút tartottam..; De most már elég! Csavargók járnak a környéken, s egész éjjel nyitva volt a ház, az a szegény lány ébren várt rád! Nohát... dolgozz csak! Szervusz. Majd velem jössz ma haza. — S elment a székercés após; Beleavatkoztak a fiúk: az após rendes gyerek, hanem azért a kardos anyóst nem ártana megtanítani. Úgyis egyre azt híreli. különb vöt szeretett volna a lányának, nem hajókovácsot. Feri mégis hazament volna, de apósának külön munkája akadt a gyárban. Kereste a regiszternél a féleségét — Ági elment már. Mi lesz? A harmadik éjszakát is Bükéinél töltse? Ugyan, hazamegy ő egyedül is! Kitől féljen? S jöttek a fiúk, holnap lesz a meccs, él ne felejtse, velük kell játszania. Nem profi focisták ők, egy pohár sört azért megihatnának a győzelemre! A kerthelyiségbe Ági jött be mosolyogva. Szívfájdítóan szép volt — könnyű kötött kosztümben, ovális barna arcán lányos mosoly. Pattogtak a fiúk. székeket penderítettek, s a fiatalasszony könnyedén mondta: Olyan sokáig tart ez a legénybúcsú, nem bírom otthon magamban. — Aztán mintha szédülne, megtámaszkodott az asztal sarkán, s rázta a fejét, hogy nem ül le. Feri látta a szemén, elpityeregheti magát, intett a pincérnek, fizetett Bükéi látta, mi a helyzet » — No, de, Ferikém, szavadat adtad, velünk játszol holnap! Te vagy a legjobb focista a sólyán ;.. Akár a gyár első csapatában játszhatnál, ha tréningre járnál.:. Lemondta! a fociról, mert szerelmes lettél.:. Jó, meg ne üss! Ha már így történt, ne játsz éllenünk se... nagyon kérlek! Ha te leszel az ellenfél középcsatára, akár ki se álljunk! Mégis mi vagyunk a barátaid, ugye Ferikém!? Feri azt mondta eltökélten: — Holnap még veletek játszom, — Aztán elment a feleségével. Otthon finom vacsora és fürdő várta Ferit, anyása meg korhelylevest is készített. (Talán soha nem volt üyen kedves a vejé- hez.) Sőt: szipogva bocsánatot kért, hogy a kulcsot a zárban felejtette, azért nem kellett volna elrohannia;.; A szerelmes középcsatár éppen az álom legmélyére zuhant a szoros ölelésben, sünikor a kertben felhangzott a gitárszó és Bilkei éneke. Maga az anyós gyújtott ki. Jelinek egy kupica saját csorgatású pálinkára invitálta a fiúkat, csak Bilkei mentegetőzéséi lehetett hallani: mennek már, de a holnapi meccsen számítanak Ferire; .;. A középcsatár és felesége, akik átkín- lódták az elmúlt éjszakákat, későn ébredtek fel vasárnap délelőtt. Feri úgy vágódott ki az ágyból, mint egy elszabadult rugó — már játszanak a pályán és ő mindkét csapatból kimaradt! Siet, legalább a második félidőre odaérjen. Ági szepegve biztatta de a mosolygó anyós nyitott be. Már megterített, s olyan reggelihez invitálta őket, mint a nászéjszaka másnapján. Feri a barátaira gondolt, de mivel a felesége is ölelte, hát nem tudott elmozdulni. Bárdosi Németh János Örök barátaink Oly furcsa, néha írni akarok, mintha élnétek, írok levelet a dolgainkról, s a toll megremeg, hisz gaz veri fel messzi sírotok. Nem éltek már, de él a művetek, egy édes rím, vagy forró pillanat az élők közé újra visszaad és úgy dobog a szívetek helyett. Néha egy sejtés hozzátok emel és itt vagytok a szívemhez közel, a barátság, harc, küzdelem jogán. És én is, mintha sírva mondanám, be jó így együtt élni veletek, örök csírák és csillagok felett. A költő mai irodalmi estje alkalmából. A második filmszemle után (Folytatás a 9. oldalról.) kívül előkészítsek egy nor- végiai magyar filmhetet. Véleményem szerint több jó filmet át kell vennünk.” Jövőre is szívesen várjuk vissza őket és természetesen más, újabb vendégeket is. Tavaly nyomatékosan elhangzott az a kritikai észrevétel. hogy a filmszemle jobban épüljön be a megye, a város gazdag kulturális életébe. Már az egyszerű felsorolás is az idei program gazdagodását mutatja: a Pécsi Balett, a Liszt Kórus, a Bóbita Báb- együttes előadása, a siklósi kirándulás és a várbeli kamarahangverseny, Somogyi József - találkozása a pécsi képzőművészekkel, Darvas József és Cseres Tibor írók beszélgetése pécsi kollégáikkal, sajtótájékoztató a külföldi újságírók számára kulturális életünkről. Ezek alapján vendégeink meggyőződhettek arról, hogy a Ajándékkal kezdődött. Feleségem a születésnapomra megvásárolta nekem az „Orvostudomány egyetemes története” című könyvet, amelyet nagy élvezettel kezdtem olvasni. A 37. oldalnál, egy betegség leírását olvasva, kis szorongást éreztem, valahogy az volt a benyomásom, hogy én már hetek óta pont ebben a kórban szenvedek, csak éppen eddig nem tudtam róla. — Bolond vagy — mondta a feleségem, de én leintettem: — Mit értesz te a gyógyításhoz? Ki kell várni az inkubációt. — Mi az? Lappangási idő. Félek, hogy ebből a kis náthából még szörnyű baj származik. Rhinoszkópiára is szükség lenne. Feleségem dühös lett: — Azelőtt nagyon jól megvoltál rhinoszkópia nélkül is. Egyébként mi az? — Szörcs-zörej vizsgálat. A légiutak hangját állapítja meg. Nejem ismét gyakorlatiasan gondolkodott. megyének és a városnak nagy kulturális atmoszférája van, az ország egyik centruma, másrészt az egyetlen szabadnapot kellemesen tölthettek el. Csak megköszönni lehetett az említett pécsi együtteseknek, hogy állandó lekötöttségük mellett maradandó élményeket nyújtottak vendégeinknek és tovább öregbítették jó hírnevünket. Mégis maradtak kihasználatlan lehetőségek, többek között pezsgő képzőművészeti és irodalmi életünk, színházkultúránk reprezentálá- sa. Ezen lehet javítani, tehát a jövő évi programot bővtíeni, viszont akkor egy újabb szabadnapot kell beiktatni, különben túlságosan zsúfolt lesz a program. m ég egy-két megjegyzés. Közismerten rosszul állunk szállodai férőhellyel, ez országosan is így van. A felesleges viták, huzavonák eklerülé- sére talán megoldható lenMicsoda olvasmány ! A légiutakról jut eszembe. Vasárnap menjünk repülőgépen Pécsre. Megijedtem. — Hogyne, hogy spasmust kapjak? Persze, nem tudod, mi az? Izomgörcs. Aki hajlamos rá, magaslati helyen megkapja. — Akkor utazzunk vonaton. — Bolond beszéd! Hogy a tömegben rám prüszköljenek és millió bacilust szívjak be? Nem megyek vonaton! Ez a legjobb prophylaxis, a betegség megelőzése. Másnap orvost hívattam, aki a doktorok derűs hangján kérdezte: — Valami kis panasz? — Félek, hogy nem is olyan kicsi. Azt hiszem, pleu- ritisem van, — suttogtam. — Hol fáj? — kérdezte az orvos. — Itt a lábamban — mutattam. — Még jó, hogy a labanc, hogy a szemle idejére felszabdítsák az Üdülő Szállót és itt helyezzék el a vendégeket, vagy a Nádor Szálló tehermentesítésére ekkor az Üdülő fogadná a más célból Pécsre érkezőket Körültekintő szervezéssel, jóindulattal elkerül- j hetők az egyes rendezvények ütközése, a meghirde- j tett programok későbbi kéz- j dése, a kiszolgálás vonta- [ tottsága. A televízió eddigi | precíz és színvonalas helyszíni adásai után nagyon so- ; kan bosszankodtak a záró | gálaest ötletszerű, rendezetlen közvetítése miatt. Apró hiányosságok ezek, amelyek kiküszöbölése még teljesebbé teszi az alapjában vonzó képet. Bocz József ban nem lehet mellhártyagyulladása — mondta nevetve a orvos. — Biztosan kettőt lapozott az orvosi könyvben, — mosolygott a feleségein, és elővette a cipőmet, melyből kihúzott egy kiálló szöget. — Ez nyomta a lábát, — mutatta diadalmasan. Másnap feleségem névnapja volt. Ajándékul azt kérte, hogy tüntessük el a könyvet. Azt hiszem, ez volt az első ilyen eset a könyvek történetében. Beleegyeztem kívánságára, de a könyv „kivégzése” előtt még gyorsan elolvastam egy fejezetet. Elsápadtam. — Mi történt? — ijedt meg a feleségem. — Semmi, semmi, most utólag ijedtem meg. Ugyanis nemrég még megesküdtem volna, hogy eklampsiám és carcinosisom van. De most már biztosan tudom, hogy nincs. — Honnan tudod? — kérdezte a feleségem. — Na hallod? Ha az lett volna akkor már nem élnék .. . Palásti László Tímár György Őszi táj Rövidlátó a napsugár, a patak csöndet őröl. Az ősz borzongó híre jár a ferde háztetőkön. A folyó libabőrzik és hideg tüzekre gyullad. Pucér akácok, bőrzekés gesztenyék összebújnak. Fázó füvecske, őszi kert, már minek igyekeznél? Ráncos szilvákat szüretel egy csípős, hirtelen széL A táj nagy fényekkel telik, és nem tudhatni mégsem, hogy milyen titok rejtezik az út kérdőjelében. Jevgenyij Vinokurov Minden öregszik Minden öregszik. S mi megöregedett azon a régiség varázsa van: A múzeumokban íjak, tegezek, ásító lőrések a várfalon, s az erdőn óriássá nőtt platánfa... Fordul az idő, sok év elszalad, s egyszer, így szokás, titkok patinája lep be engem is. Mint a tárgyakat! (Ford.: Kovács Sándor) Katona Judit ismertn i Én ismerem. Az országúton vándor. Alvadt sárral marasztalja a föld. Apró sereg várja a tanyákról tekintetek nyitnak ki szavától s a szélben tegnap arca összetört. Az állomáshoz akácos kíséri, de lekésett vonata messzejár. Holnapját egy falunak ígéri, én békességről hallottam beszélni. Köszöntsd, ha látod és szeresd! Tanár. A i 4 Takács Dezső: FALUSI UDVAR
