Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-09 / 239. szám

4 napló I960. OKTÓBER ». Alkoholizmus — bűncselekmények Beszélgetés dr. Miskolczy Vilmos megyei üzemi főorvossal, az alkoholizmus ellen küzdő bizottság elnökével Megyénkben 4 évvel ezelőtt alakult meg az alkoholizmus ellen küzdő bizottság, amely­nek dr. Miskolczy Vilmos, megyei üzemi főorvos az el­nöke. A témával kapcsolatos általános helyzetről, a bizott­ság munkájának eredményé­ről kezdtük a beszélgetést. ' — Elöljáróban legyen sza­bad megemlítenem, hogy az alkoholizmus betegség — kezdte a főorvos. — Küzdeni az alkoholizmus ellen- na­gyon nehéz. Küzdünk a mér­téktelen alkoholfogyasztás el­len általában és három terü­leten pedig a tökéletes alko­hol-tilalomért. A három terü­let: a fiatalkorúak alkohol- fogyasztása, a munkakezdés előtti és alatti alkoholfogyasz­tás, valamint a gépjárműve­zetők alkoholfogyasztása. — Vegyük sorra és szól­junk először m fiatalko­rúnkról Lapunk hasáb­jain nem először frank erről, és azt hiszem, hogy a téma még sokáig téma marad... — így van és számos szo­morú példát tudnék említem csak a legutóbbi időkből is. Nemrég az egyik pécsi iskola vezetője telefonált a mentő­kért, mert az egyik 10 éves fiú rosszul lett. A mentők megállapították, hogy a fiú­nak alkoholmérgezése van. Közben megérkeztek az ittas szülők is és nemcsak szitko­zódtak, hanem a mentőt meg is verték. A 18 éven aluliak szeszesitallal történő kiszol­gálása sajnos ismert. De is­mertté váltak néhány, nyári, balatoni táborozásnál történ­tek is. A fiatalok a sátrakban sört, bort, pálinkát rejtettek el. Megtörtént, hogy a szülők a gyerek csomagjába rumot is tettek, — „ha megfázna, kéznél legyen” jelszóval. — Mondanom sem kell, hogy végzetes lépés, amikor a gye­reket rummal látják el. Az álkoholizmus mindig a kós­tolgatással kezdődik, aztán mindig nagyobb adagot köve­iéi. Megyénkben az év első feleben a fiatalkorúak bűn- cselekménye közül több mint in százalék függött össze az alkohollal. — Úgy tudom, hogy fel­mérték a megye területén a munkakezdés előtti al­koholfogyasztás mértékét és megdöbbentően magas szám kerekedett ki.. . — Ezzel kapcsolatban hadd mondom el mindjárt: eszten­dők óta kérjük az illetékese­ket, hogy nehezítsék meg a munkakezdés előtti alkohol- fogyasztást. Eredményt nem értünk el. A legtöbb üzem mellett italboltok njnltak, amelyeknek nyitási idejét „ki tűnőén összehangolták” az üzemkezdéssel. A munkakez­dés előtti alkoholfogyasztás pedig kiindulópontja az üze­mi baleseteknek. A szerint a dolgozóknak mint­egy egyharmada fogyaszt al­koholt munkakezdés előtt. A szakszervezet segítségével szú­rópróba szerűen végzik mű­szakkezdés előtt az alkohol­szondázást. Ennek (ólja, hogy az itta« ember ne dolgozhas­son, ne állhasson „spiccesen” a gépe mellé. Ha valaki it­tasan megy munkába és az alkoholszondázáskor „tetten érik”, nem kezdhet munká­hoz, az aznapi műszak bumli- nak számít, ez pedig hatással van a prémiumra és egyebek­re is. Meg kell mondanom, hogy sok üzemben jól végzik ezt a szondázási feladatot, de számos helyen nem sokat tö­rődnek vele. — Az alkoholizmus gyak­ran bűncselekmények el­követéséhez vezet. Csak egy legutóbbi eset: To­ne sz János taxisofőr gyil­kosainak is italra kellett a pénz. Az alkoholizmus és a bűncselekmények összefüggését hogyan lát­ja főorvos úr? — Az összefüggés nagyon is szembetűnő, aminek bizonyí­tására elég egy adatot idézni: a megyei bíróságon ez év első félévében a jogerős ítéletek mintegy 25 százalékánál ta­lált a bíróság összefüggést a bűncselekmény és az alkohol­fogyasztás között. De szóljunk az úgynevezett ittas vezetés­ről is. A rendőrfőkapitányság az elmúlt félévben 1400 eset­ben végzett a járművezetők körében alkoholszondás ellen­őrzést és 106 esetben tett fel­jelentést ittas vezetés miatt, ebből 96 személy ellen bűnvádi eljárás indult. A mentőszolgálat az elmúlt fél­évben 158 esetben szállított részeget, — ezek közül 26 fő ittassága következtében meg­sérült, a sebészeti klinikára kellett rinni... — A mentőkről és ezzel kapcsolatban az ittas em­berek szállításáról lévén szó — ide tartozik egy kérdés: rendelet írja elő egy kijózanító szoba léte­sítését. Van-e Pécsett ki­józanító szoba? — Nincs. Nagyon furcsál­lom az indokot, amivel az il­letékesek magyarázzák: nem lenne kellőképpen Iáhasznál­va! Az csak igazán öröm len­ne, ha a páciens híján üre­sen állnának az ágyak. Kijó­zanító szoba helyett most a klinikákra szállítják a bete­get, ahol csak növeli az ágy- létszam amúgyis súlyos gond­jait. — Szó került az össze­függésekről az előbb, — a témával kapcsolatosan beszéljünk még egy ösz- szefüggésről: az alkoho­lizmus és a vendéglátó ipar között. Miként látja ezt a helyzetet főorvos úr? — Érdekes kettősség: a vendéglátóiparnak tervet kell teljesíteni, ugyanakkor részt kell vállalnia az alkoholizmus elleni küzdelemből is. Nos, elmondhatom, hogy az utób­bi időben jó jelek mutatkoz- nak.^ Egyik jel: a szeszmentes üdítőital forgalmazására pré­miumot tűztek ki. A Baranya megyei Vendéglátó Vállalat­nál például 1965-ben 779 000 üveg üdítőital fogyott el. Ez év első félévében pedig már 768 000 üveg szeszmentes üdítőitalt adtak el. Vannak a vendéglátással kapcsolatos negatív tapasztalataink is, — mint például az ittas embe­rek kiszolgálása. Nem Bara­nyában történt, mégis elmon­dom, mert példa arra, hogy a tervteljesítés és a prémium érdekében a vendéglőben né ha szemet hunynak bizonyos visszás esetek fölött. Fizetés napja volt, ittas ember ment a vendéglőbe és hangosan ki­jelentette: „Ma itt mindenki a vendégem”. Fizetett is bol­dognak, boldogtalannak, mindaddig, amíg a 2000 fo­rint fizetéséből futotta. A családnak aztán egy fillért sem tudott hazavinni. Ittas volt, már ezért nem lett vol­na szabad kiszolgálni, — a másik pedig: gondolhatták volna, hogy a fizetéséből le- génykedik. Ha már a pénz­nél tartunk, hadd említsem meg: 1954-ben az ország la­kossága 4,4 milliárd forintot költött szeszesitalra. Azóta sincs csökkenés, — 1962-ben már 6,3 milliárd forintra emelkedett ez az összeg.... — Az alkoholizmus sok szomorú példát ad, köz­tük családi tragédiákat, az iszákos férj példáját, aki a család egész havi megélhetésére szánt ősz- szeget hagyja a kocsmá­ban. Az alkoholelvonó kúra, a kényszerkezelés pedig eléggé körülményes. Úgy hallottam, hogy ez­zel kapcsolatban új ren­delet készül... — Igen. Tény az, hogy pél­dául lehet valakit kötelezni alkoholelvonó kúrára, — de ennek gyakorlati végrehajtá­sa meglehetősen nehézkes. Most dolgozunk azon, hogy az alkoholelvonó kezelést megkönnyítsük, — szaporít­juk az alkoholelvonó állomá­sok számát a megyében. Ké­szül egy új rendelet is, amely meggyorsítja majd többek között a kényszerel­vonó kúra alkalmazását, il­letve egyszerűsíti az eljárást, könnyebbé válik majd az idült alkoholistát kúrára kö­telezni. Amit összefoglalóul elmondhatok: a további küz­delem eredményességéhez szükséges: kijózanító szoba létesítése, az eddiginél is jobban megakadályozni a munkakezdés előtti és alatti alkoholfogyasztást. A gépjár­művezetéssel kapcsolatban pedig az lenne a helyes, hogy ha valakit másodszor is ittas vezetésen érnek, végérvénye­sen vegyék el a jogosítvá­nyát. Végül pedig felhívom a figyelmet, hogy bizottságunk minden pénteken délután 5-től 6-ig Pécsett a rendelő- intézetben ügyeletet tart, — az alkoholizmussal kapcsola­tos problémákkal jöjjenek hozzánk — igyekszünk segí­teni. Garay Ferenc Vasárnap rendezik meg a pécsváradi leányvásárt Kiállítás a fazekaspályázat anyagából — Népművészeti bemutató és találkozás — Látványos népi játék Gesztenye- és hordókorzó A baranyai vasárnapok ez évi utolsó nagy rendezvényét október 16-án, vasárnap tart­ják meg Pécsváradon. A pécs­váradi Leányvásár a régi, nagy hagyományokat felmuta­tó Lukács napi vásárhoz kap­csolódó népszokás felelevení­tése, művészi feldolgozása. Az ünnepségnek országos rangot biztosít az országos fazekas pályázat és az előadóművé­szek találkozója. A kora reggeli zenés éb­resztő után 9 órakor kiállítás nyílik a gépállomás kultúr­termében. A Janus Pannonius Múzeum Népi életképek cím­mel mutatja be képzőművé­szeti kiállítását, Sarkadiné Hárs Éva mond beszédet. Fél tíz órakor kezdődik a népi együttesek felvonulása a mű­velődési házhoz, ahol a ba­ranyai vasárnapok szokásá­nak megfelelően nyitják meg az ünnepséget. Bruck József, a Pécsi járási Tanács vb-el- nöke köszönti a megjelente­ket. Tíz órakor a művelődési ház nagytermében kiállítás reprezentálja az országos fa­zekas-pályázat anyagát, ame­lyet Kiss Ivor Sándor, a Né­pi Iparművészeti Tanács tit­kára méltat. Ugyanebben az időben a szabadtéri színpadon tizenhat Baranya megyei népi együttes ad táncos, dalos, ze­nés műsort. Fél 11-kor nép- művészeti bemutató kezdődik a művelődési ház előcsarno­kában Teimel János óbányai fazekasmester és Töttös Gá- borné zengővárkonyi szövő­asszony részvételével, közben tanácskoznak az iparművészeti szakkörök vezetői. Tizenegy órakor a művelő­dési ház nagytermében dr. Nagy Gyula, a Megyei Tanács vb-elnökhelyettese és Kiss Ivor Sándor adja át a Geren­csér Sebestyén országos faze­kas pályázat díjait. A mű­sorban több országoshírű népi előadóművész lép fel: Bauer Ferenc, Béres Jenőné novai, Vankó Imréné galgamácsai, Jankó Mátyásné egyházasko- zári népi énekes, a hernyéki citerazenekar, Karsai Zsig- mond néptáncos, Kovács Sán­dor felsőkandai okarinás, Ko­vács László várszentmihályfai mesemondó, Sajgó János aba- ligeti sípos. A Felszabadulás téren délben kezdődik a báb­játékos bemutató. A Vitéz László című játékban Kemény Henrik, a népművészet mes­terének bábszínháza, a Bóbita Bábegyüttes, a hidasi és a szentlőrinci bábcsoport szere­pel. Délután fél háromkor tizen­két termelőszövetkezet és ál­lami gazdaság fogatai és lo­vasai vonulnak végig a köz­ségen a szabadtéri színpad­hoz, ahol megrendezik a tán­cos, zenés, látványos Leány­vásárt. Zenéjét Várnai Ferenc, koreográfiáját Simon Antal állította össze. A pécsi Me­csek Művészegyüttes tánckara mellett négy megyei csoport működik közre, kísér Döröm- böző Géza népizenekara. Négy órakor adják át az emlék­plaketteket, a földművesszö­vetkezet divatbemutatót ren­dez, este hét órakor népdal­est lesz a művelődési házban A gazdag kulturális prog­ramot sok más rendezvény egészíti ki. A hagyományok­nak megfelelően a vásártéren lesz a lukácsi állatvásár, a község központjában, a műve­lődési ház körüli utcákban pe­dig a kirakodóvásár. A gesz­tenyekorzón a zengővárkonyi- ak gesztenyét sütnek, a hordó­korzón az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyé­ni termelők árusítják borai­kat. Külön gyermekpark szó­rakoztatja a gyerekeket. Étel­ről, italról a földművesszövet­kezeti vendéglátó gondosko­dik. A kirakodóvásárra az ál­lami és szövetkezeti kereske­delem mellett kivonulnak a megyeszerte ismert késes, pa- pucsos, bábos és egyéb kisipa­rosok, mutatványosok. Az ünnepség záró esemé­nyére este kilenc órakor ke­rül sor. Ezután a szokások­nak megfelelően több helyen rendezik meg a táncmulatsá­got. Egy hónappal a „kavicsper" után A panel- és stázaüzem, nép­szerű nevén a házgyár, üzem­vezetői irodájában Pálmai István üzemvezetővel beszél­getünk. — Igaz, hogy nincs kavi­csuk? — Nem nyilatkozhatok. — Tudnak dolgozni? Nem áll le a termelés? <— A termelés csak akkor áll le, ha erre utasítást ka­punk. — Bocsásson meg, de ha egyszer nincs kavicsuk, utasí­tás nélkül is kénytelenek le­állni, nem? — Nem állunk le. Az em­berek ott állnak lapáttal a kezükben így és várnak... Mindenki rajtunk nevet. Mert ha a cement hiányozna, vagy más, de kavics?! Ez annyi, mintha levegőnk nem lenne. Most érkezett egy szállítmány, A híd beázása elleni védekezésül új szigetelést kap a 6-os út Pécs felőli völgyhídja, az úgynevezett bolondvölgyi híd. A híd teljes hosszában mindkét oldalon az úttest és a hidpadka kö­zötti részen 20 centi szélességben új szigetelő aszfaltréteget öntenek. mára és holnapra elég, utá­na nem tudom mi lesz. Teg­nap a háromszázból százötven munkás a maradékot kotorta össze. Nézzen ide. — Egy paksamétát mutat. — A szi­getváriak könyörögnek, pecsé­tek, a Megyei Tanács támo­gatása, amit akar. Nem tud­nak lakást építeni, ha nem vállaljuk a gyártást. És nem vállaljuk, mert nem tudjuk megcsinálni. Nincs kavics. A főigazgatóság nem hitte el ••• Meddig tart a harmadik negyedév? Sajnos, nem lehet tudni. Mert ha a megyei Épí­tőipari Vállalat részére az Építőipari Főigazgatóság ál­tal biztosított keretszámot vesszük figyelembe, úgy vél­hetnénk, hogy szeptember 30- ig. De ha azt nézzük, hogy az Építőipari Főigazgatóság a Kő- és Kavicsdpari Tröszt ré­szére a III. negyedévben ese­dékes — és az építőknek szükséges — kavicsszállításra a második negyedévtől a ne­gyedik negyedévig terjedő ha­táridőt szabott, hajlamosak vagyunk elfogadni a tröszt ál­láspontját, mely szerint a III negyedév november 30-ig tart. A döntőbizottság sem tehetett mást és a „kavicsperben” a Baranya megyei Építőipari Vállalatnak a szállítási határ­idő előrehozására vonatkozó kérelmét elutasította. — A bajai MAHAJOSZ (Magyar Hajófuvarozó Szö­vetkezet), amellyel a harma­dik negyedévben kötöttünk szerződést, mindeddig rende­sen szállított — mondja Ma- kári János anyaggazdálkodási előadó —, csak az a 2400 köb­méter „lóg a levegőben”, ami­re nem biztosított keretet a főigazgatóság. — Viszont a IV. negyedév­ben szállítandó 7000 köbmé­terből, melyre az Adonyi Ka­vicsbánya Vállalattal kötöt­tünk szerződést, még egy grammot sem kaptunk. Az összes tartalékot felhasznál­tuk, a mostani szállítmány is a 24. órában jött, de Bajáról. Ha az adonyiak nem szállíta­nak sürgősen, hétfőn leállunk. — Ez a véleménye Kelemen László szállítási osztályvezető­nek. Makárl János: — Úgy terveztük, hogy he­tedikén leáll a stázaüzem, most ez hétfőre tolódott. Na­gyon előreszaladtak a mun­kával, lassítani kéne a tem­pót: — Ne haragudjon, de ee azért furcsa lenne. Az ado­nyiak tehát még nem szállí­tottak? — Még eddig nem. A Va­gonhiány miatt. — Mit szól ehhez az Építő­ipari Főigazgatóság? — Szeptember 21-én tele­xen jelentettük, hogy nincs kavicsunk. Intézkedést kér­tünk. Nem válaszoltak. Tele­fonon sürgettük, mire meg­ígérték, hogy a helyszínen győződnek majd meg arról, hogy valóban kifogyott-e a készlet. Úgy látszik, nem hitték el. Csak egy telefonba kerül... A MÁV-nál megtudjuk, hogy az adonyiak szeptember 29-től október 2-ig gépcsere miatt nem rakodtak. Azóta már szállítottak kavicsot, csak éppen nem Pécsre, mert az őszi csúcs miatt a péesj igazgatóság csak a kocsiigény 30 százalékát tudta kielégí­teni. — Szabad rendelkezésű ko­csit nem nagyon tudunk ad­ni — mondja Csapó János fő­intéző. — Nincs. — Kavics sincs. És lehetet­len. hogy ezért álljon le a munka. — Kabkocsit ki tudnak rakni? — kérdezi Pápa Jenó, a forgalmi és kereskedelmi osztály helyettes vezetője Ke­lemen Lászlót, aki már má­sodszor jár itt ez ügyben. — Hogyne tudnánk. Felemeli a telefonkagylót. hívja a kocsiintézőséget. in­tézkedik. Aztán még egyszer tárcsáz. — Halló, Dunaújváros? Itt a hármas osztály helyettes vezetője. Kérem öt kabkocsit átirányítani még az éjjel. Ho­gyan? Már szóltak? Igen. Nem Komlóra, hanem: Pécs, kül­város, stázaüzem. Igaza van a főigazgatóság­nak. Van itt kavics. Rácéi Gábor 4

Next

/
Thumbnails
Contents