Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-05 / 235. szám
Világ proletárjai» egyesüljelek ! Dunámon napló ________Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja XX III. ÉVFOLYAM, 235. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1966. OKTÓBER 5., SZERDA Kinek mi lesz a sorsa? Beszélnek az emberek és ® a közvélemény, köztudott. nem egységes. Esetenként különböző dolgokat mondanak. íme, újabban is. Előzménye, hogy valakik, valamiféle hipotézis alapján híresztelni kezdték: „Az emberek jól értenek a gazdaság- politikához, az újat is várva várják”. Részletezni felesleges, de ezen legjobban a közgazdászok lepődtek meg. Oka? Sokrétű. Kezdete, hogy kevés a közgazdasági képzettségű ember, vége, hogy néha a nagyon képzettek sem képesek megfejteni, hogy mit jelentenek a valóságban definícióik és mellékelt táblázatok. „Majd helyére rázó- dik” — mondják ők. És jönnek a részletek a Széchenyi téri, sok vihart átélt mészkőfal mellett, először csak hárman, végül már vagy tizen „nyomjuk a szöveget“. Egy felháborodott kajlaképű el is rohant, visszaszólva1: „Elvtikék, emberbarátaim* urak! Gondolkodjanak! Volt már történelmi szinten védelem a szubjektivizmus ellen? Gondolják, hogy éppen most lesz?! Haha! Számolni kell vele.. A részletek. Lesz munkaerőfelesleg, lesz nagyobb önállóság a munkaerő kiválasztására, gazdasági szabadság, amikor „minden vacak miatt nem a főfejnek kell engedélyt adni a passziánsz mellől” (ott mondták), és lesz valami olyan új, amit helyenként most kísérletezünk sok szociális ál szenteskedéssel és túllicitált kezdeti eredményekkel és lesz: i. Az ördög tudja, hogy mi lesz* de ha eljön az idő, akkor azt rúgják ki és azt alkalmazzák. akiket akarnak. Ez utóbbi a summa. Ez pedig nem ok nélküli. Elég sok és a szokottnál hosszabbnak tűnő évek és esetek voltak. amikor nem kellett okosnak sem lenni, hogy leszűrjék társadalmi szinten a szubjektivizmus minden káros következményét. Akkor nem beszéltek róla, most a tanulságaiból és az előforduló újabb „bizonyítékokból” táplálják a fenntartást. így igaz, mert kellemetlen emlékek és tapasztalatok vannak. Volt idő, amikor — képletesen szólva — a hiba helyett az embert csapták fejbe, ma pedig itt van — még tárgyalótermi szinten is —, a sokat emlegetett összeköttetés, ismeretség, a zsargon ki- fejezésű „jó fekvés”, meg az ellentétes értelmű „bemár- tás” és az ezzel ellenkező „kimosdatás”. Sajnos, mindezek eseteket takarnak. Olyanokat, amikor emberek, csoportok összedolgoztak és ha nem is minden esetben hibás vagy bűnös a tevékenységük, mégis, esetenként az a külső megítélés, hogy érzelmeik, egyéni véleményük alapján hozták meg döntéseiket munkahelyi vagy egyéb szinten. Nem állítható. hogy az ilyen jelenségek alól mindenütt sikerült kihúzni a talajt. Ebből pedig az emberek közül jónéhá- nyan a jövőre próbálnak következtetni. Nyilvánvaló a fő kérdés: mit tudunk szembeállítani a szubjektivizmussal a gazdasági reformmal egyidőben? Ugyanis állásokat, egzisztenciáidat féltenek az emberek. Őszintén kell erről is beszélni. Az elrohanó kajlaképp aki „okos szivar” jelzőt kapott, a fő dologban igazat mondott, hogy a szubjektivizmus olyan, hogy a jövőben is „számolni kell véle”. Idézőjel nélkül is kell, mert minden elemét kikapcsolni nem lehet. Nemcsak az állapotokról, de az emberekről alkotott véleményt is emberek végzik, ami velejáróként beosztást, fizetést, előléptetést, jutalmazást, kitüntetést és más egyebet jelent. Az azonban nagyon fontos része e bonyolult folyamatnak, hogy mindez mennyire objektív, mennyiben mentes az egyéni érzelmektől. Furcsán hangzik, de a lényeg, hogy a szubjektivitás mennyire objektív? Erre, ha nem is minden részletében, de máris választ adnak a gazdasági reformból levont következtetések. Nyilvánvaló, hogy a bevezetésre kerülő intézkedések nyomán, tokozott igényességre kényszerül minden termelőüzem, intézmény és vezető. Minden vonatkozásban magasabbra kell emelni a mércét. Ha ezt az erre illetékesek és a beosztottak nem csinálj,ák meg, akkor gazdasági bajok keletkeznek — náluk. Hyen helyzetben pedig döntő az emberek megítélésében: alkalmasak-e a feladat elvégzésére? (Erre mondják sokan: „Na, végre!”) Kevés lehetőség lesz a mellébeszélésre, a „ bea j án lásokra’ mert nyilvánvalóan a következők döntenek a különféle beosztásúak megítélésében: politikai megbízhatóság, képzettség, ezenkívül a szakmai fel- készültség, a végzett munka, a magatartás. És ennek helyi és társadalmi követelményei erősen előtérbe kerülnek. A végső kifejlődés — alkalmas emberek, a számukra alkalmas helyekre, Wan egy másik, az előb- ’ binél nagyobb, amit a gazdasági reform előtérbe helyez a szubjektivizmüssal szemben. Ez a demokratizmus tokozása, kibontakoztatása. Szocialista demokratizmusról van szó. Tágabb teret kap a cselekvő gondolkodás, a törvényeket, a rendelkezéseket — legyenek üzemiek, helyiek, országosak i— jobban betartják az emberek, Még inkább érdekük lesz. Még szabadabb lesz a vélemény-nyilvánítás —, de ugyanakkor a vélemény-nyilvánítóknak jobban meg kell küzdeniök igazukért, mint például ma. A nagyhangú kijelentések ideje lejár, de a sok „előzetes vélemény” is elavul például a személyékkel kapcsolatban. Menthetetlenül előfordul, hogy a régóta jónak véltek visszaszorulnak a második, a harmadik vonalba és a mostani második és harmadik vonalban lévők előrelépnek, mert megfelelnek a személyükkel szemben támasztott igényeknek, követelményeknek. E változatoknak sokféle megnyilvánulási formája lesz. Erről már az előzetes jelzések, részintézkedések megjelentek. Jön a többi. Végül pedig annyit a szubjektivizmus ellen, hogy a társadalmi szinten történő új kibontakozás a megfelelő emberek kibontakozását is magával hozza és erre mindenkinek megvan a lehetősége. Emiatt nem te kell annyira félni a szubjektivizmustól, amelynek erősödésétől félnek, tartanak vagy óvakodnak számosán. Kása«» József Legközelebb 1969. április 4-e alkalmából ítélik oda az Állami-díjaf és a Kossuth díjat Soron kívül is kiadhatják - II kiválóak közül is csak a legkiválóbbak kapják Dr, Ajtai Miklós nyilatkozata A jövőben háromévenként adományozzák a Magyar Nép- köztársaság Állami-díját és a Kossuth-díjat — így módosította a közelmúltban az Elnöki Tanács az 1963. évi 36. számú törvényerejű rendeletet, amely egyebek között úgy intézkedett, hogy ezeket a kitüntetéseket évente a felszabadulás évfordulója alkalmából adják ki. Az Elnöki Tanács ezenkívül úgy döntött, hogy a Magyar Népköz- társaság kiváló, illetve érdemes művésze címeket ezután a művelődésügyi miniszter javaslatára adományozzák. Dr. Ajtai Miklós, az Államidíj és a Kossuth-díj bizottság elnöke ebből az alkalomból válaszolt a Magyar Távirati Iroda munkatársának kérdéseire jakat ritkábban odaítélni, mert ez jobb lehetőséget nyújt az alaposabb megfontolásra és előkészítésre. — Az elmúlt időben a szocialista építés és a szocialista kultúra kiemelkedő alkotásainak elismerésén túl az Állami- és Kossuth-díj aknak volt egy történelmi igazságot szolgáltató funkciója is: kiváló tudósok, nagy művészek egész életművét jutalmazta. Olyanokét is, akik a felszabadulás előtti időkben és azóta is kiemelkedően tevékenykedtek népünk felemelkedéséért, kultúrájáért. Ily módon ezek a kitüntetések nem egy esetben mulasztásokat is pótoltak. Úgy ítéljük meg, hogy az Állami-díj és a Kossuth-díj ezt a szerepét betöltötte. gyakorlat szerint három év alatt összesen? — Ilyesmi — természetesen — egyáltalán nem szerepelt meggondolásainkban. Nincsenek semmiféle keretszámok, korlátozások a díjak adományozásánál. A dolog lényege — ismétlem — a díjak erkölcsi súlyának, jelentőségének emelése, ez az egyetlen cél, amit az Elnöki Tanács rendelet-módosítása szem előtt tart. — Ha az Állami- és Kos- suth-díjak legközelebbi osztására a bizottság több javaslatot tud majd előterjeszteni, mint eddig három év (Folytatás a 2. oldalon) Szakszervezeti tanácskozás Moszkvában Moszkva: Kedden délelőtt Moszkvában a Munka Palotájában megnyílt a KGST-tagálla- mok és Jugoszlávia Szak- szervezeti Központjának értekezlete. Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió szakszervezeti képviselői azt vitatják meg, milyen szerep és milyen feladatok hárulnak a szocialista országok szakszervezeteire az új tervezési rendszer és a gazdasági reformok végrehajtásában. A magyar szakszervezeti küldöttséget Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára vezeti. Az értekezletre Moszkvába érkezett a Szakszervezeti Világszövetség küldöttsége is, élén Luis Padillával, az SZVSZ titkárával. Milyen meggondolások tették szükségessé a korábbi gyakorlat megváltoztatását? — Az Állami- és Kossuth- díj bizottság alaposan átgondolta és megvitatta a díjak adományozásának rendjét, és sok év tapasztalata alapján teljes egyetértésben javasolta a törvényerejű rendelet módosítását; — Az Állami-díj és a Kossuth-díj a szocializmus építésében kiemelkedő munka és tudományos-kulturális alkotások megbecsülését jelenti. E kitüntetések viselőit népünk tisztelete veszi körül. — Bizottságunk úgy vélte, hogy az Állami- és a Kossuth díjak színvonalának, erkölcsi súlyának megőrzése és növelése érdekében célszerű e dí— Az elmúlt egy-két év gyakorlata azonban azt mutatta, hogy a díjak évenkénti osztásának rendszere bizonyos veszéllyel fenyeget, nevezetesen azzal, hogy az Állami- és a Kossuth-díjak súlya, erkölcsi tekintélye, jelentősége csökkenni fog. A 3 évenkénti adományozás alkalmas arra, hogy ezt a veszélyt elkerüljük, alaposabban mérlegeljünk és valóban olyan személyek kitüntetésére tegyünk javaslatot, akiknek alkotása, tevékenységük színvonala megüti azt a magas mércét, amelyet ezekkel a díjakkal fémjelezni kívánunk. Annyit jelent-e ez, hogy a Munkába álltak a hidasi asszonyok Termel a doboz- és könyvkötőüzem jövőben csökken a díjak száma, vagyis háromévenként kevesebb díj kerül kiosztásra, mint az eddigi A megszűnt hidasi bánya- { üzem sok nődolgozóját nem | tudta elhelyezni, s már-már úgy látszott, hogy csak Pé- : esett, vagy Szekszárdon tudnak elhelyezkedni. A Pécsvá- rad és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet közbelépésével azonban ötven asszonyt juttatott munkához azzal, hogy doboz- és könyvkötőüzemet létesített. Tegnap, kedden délelőtt az üzem életében fordulat állt be. az ötven asszony ünnepélyesen elhatározta, hogy belép a földművesszövetkezeti tagok sorába, s a pécsváradi fmsz 3200 tagjához csatlakozott. Az ünnepségen megválasztották a háromtagú intéző bizottságot, mely minden problémával felkeresi az fmsz vezetőségét. Kiss Jánosné felszólalásában arról beszélt, hogy menynyire örül, amiért megtalálta számítását ebben az üzemben. Igaz ugyan, hogy még nem keresnek annyit, amennyit a bányánál, de már maga az a tény, hogy nem kell utazni, hanem helyben dolgozhatnak, sokat jelent. Az a néhány asszony ugyanis, akit itt nem tudtak elhelyezni, kénytelen Komlóra vagy Szekszárd -a járni dolgozni. Ezek az asr- szonyok nagyon várják, hogy bővüljön a hidasi doboz- s könyvkötő-üzem, hogy őket is felvehessék. Raffai György üzemvezető szerint azonban nehéz helyzetben vannak, mert kevesen tudják, hogy mivel foglalkoznak, pedig minden papíi'mu Ilkát vállalnak, magánosoknak is. Most például sokan rért könyveiket hozatják itt rendbe, s van Budapestről is megrendelésük, mert a baranyaiak még nem ismerik őket, s nem adtak megfelelő mennyiségű megrendelést. Pedig Pécseit és Pécs váradon már működik a felvevő iroda és a napokban nyitják meg a megrendelőt Bonyhádon és Szekszar- don is. Előnye az üzemnek, hogy a munkákat egész rövr’ határidőre is vállalják. Dicséretes kezdeményezés volt ez a pécsváradi fmsz részéről, hiszen ötven asszonyt juttatott munkához. Tgnz ugyan, hogy még deficitíel dolgoznak, de a szövetkezetnek nem az volt az elsődleges A Pécsi Vegyesipari Vállalatnak egyik jelentős üzeme a Ttlzér utca mellett lévő finom- mechanikai részleg. Itt irodagépeket. írógépeket, varró-, számoló-, pénztárgépeket, ke- rékpárokat, fényképezőgépeket Javítanak'. A vállalatnak Pécsett és Baranyában ezenkívül Tolna és Somogy megyében több mint ötszáz ügyfele van. A 24 főnyi műszerész- gárdából 18 „örökmozgó”, akik állandóan helyszíni javításokat és karbantartásokat végeznek. A képen: Hegyi István cs Gerencsér János műszerészek író- és számológépeket javítanak. célja, hogy kezdettől Ingva nyereséggel működjön az üzem. hanem az, hogy u felszabadult munkaerőt lekössék* az asszonyokat hasznos munkára állíthassák be. l « i A
