Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-29 / 256. szám
1966. OKTÓBER 29. napló 3 Városi pártér tekesiet Komlón Neubauer József beszámolóját tartja (Folytatás az 1. oldalról.) vnlt dolgozóink anyagi, kulturális helyzete.” Az emberek szemléletében bekövetkezett jelentős változásokban komoly része volt a pártnak, a tudat- formáló munka élén a kommunisták állottak. A hozzászólások' sorát dr. Fekete Sándor, a Dél-dunántúli Kőbánya Vállalat igazgatója nyitotta meg, majd még tizennyolc elvtárs mondta el észrevételeit, véleményét a végzett munkával, az írásos beszámolóval kapcsolatban, tíz elvtárs pedig- — a pártértekezlet döntése alapján — írásban terjesztette be felszólalását. Hegedűs Sándor, a Komlói Városi KISZ Bizottság titkára elmondotta, hogy a fiatalok egyre inkább felzárkóznak a párt politikája mögé, kiveszik részüket a társadalom építő munkájából. A velük való foglalkozás nagyfokú őszinteséget, felkészültséget és politikai érzékenységet igényel, világnézetük kialakulásában bel- és külpolitikai tényezők játszanak közre. „Nem könnyű ma fiatalnak lenniP* — e kijelentésével arra célzott, hogy Komlón nincsenek biztosítva a fiatalok számára a szórakozási lehetőségek, továbbá áldozatkészségükkel, a terv teljesítésében való részvételükkel, kifejtett társadalmi munkájukkal nem áll mindig arányban megbecsülésük, javaslataikat sem mindig veszik figyelembe. Növekvő egyéni felelősség a hiánygazdálkodás felszámolásával párhuzamosan minden szocialista országban keresik a gazdaság irányításának új útjait. Ezzel kapcsolatban mondotta a következőket is: „Akik a különböző rémhíreknek felülve ilyen vagy olyan cikkeket felvásároltak, nem bíztak eléggé a pártban, a kormányban. Világosan megmondtuk: az árrendezés 1968-as téma”. Már Szentirányi József is, Mulató János pedig különösen vitába szállt Hegedűs Sándor fentebb idézett kijelentésével. Anélkül, hogy lebecsülné a mai fiatalok gondjait és problémáit, mégiscsak döntő különbség az, hogy ma maga az állam, a párt támogatja őket. Áz ú^elválasztott pártbizottság A felszólalásokat követően a pártértekezlet titkos szavazással a Komlói városi Párt- bizottság tagjává választotta Andriska János, Appelchoffer József, Árokszállási Károly, Bálint Gyula, Bótai János, Czukor Árpád, Dévai Sándor, dr. Farkas László, Fekete Gé- záné, Fekete János, Fábián Ferenc, Gáspár Imre, Gungl Ferencné, Gallus József, Gulyás István, Hegedűs Sándor, Huszár Sándor, Hartmann Já- nos, Horzsa Sándor, Hetesi János, Juhász Oszkár, Kovács Miklósné, Lerch Antal, Neubauer József, Nádasi Nándor, Pónya Ferenc, Rácz Sándor, Rein Istvánná, Reinhardt András, dr. Simek Árpád, Somsics Lászlóné, Szántó Jánosáé, Szűcs István, Szilvást József, Szekeres István, Tatai Jánosné, Takács József, dr. Tóth Lajos, Urbán Rezső, dr. Váradi Sándor és Vukicsevics Géza elvtársakat. Szavazati jogú küldöttként a megyei pártértekezletre delegálta Szentirányi József, Neubauer József, Lukács János, dr. Váradi Sándor, Reinhardt András, Hartmann János, dr. Simek Árpád, dr. Tóth Lajos, Appelchoffer Józsefné, Bótai János, Lerch Antal, dr. Fékét Sándor, Czukor Árpád, Bálint Gyula, Dévai Sándor, Szekeres István, illetve tanácskozási jogú küldöttként Gulyás István elvtársat. Az újonnan megválasztott párt- bizottság titkárának Neubauer Józsefet választotta. Végrehajtó bizottsági tagok: Hartmann János, Appelchoffer József, Fekete Gézáné, Rácz Sándor, dr. Simek Árpád, Szűcs István, dr. Tóth Lajos és dr. Várady Sándor. A fegyelmi bizottság elnöke Huszár Sándor lett. A fegyelmi bizottság tagjai: Lerch Antal, Orosz István, Szántó János és Appelchoffer Józsefné. Uj munkaalkalmak több száz bedolgozó nőnek A szakszervezel javaslatára rendezik a bedolgozók lovait Csaknem eléri a kétezret azoknak a pécsi nőknek a száma, akik a pécsi Városi Tanács Munkaügyi Osztályának megállapítása szerint munkát keresnek. Ez azt jelenti, hogy csaknem kétezerrel lehet növelni Pécsett a bedolgozói rendszerben résztvevők számát, ha a vállalatoknak erre lehetőségük nyílik. A bedolgozói rendszer látszik a legmegfelelőbb megoldásnak, mert előnyös a népgazdaságnak és az egyénnek is. Munkát, kereseti léhetőséget kapnak mindazok, akiknek erre szükségük van, a népgazdaságnak pedig nem kell új üzemeket építenie (egy-egy üzemi munkahely kialakítása átlagosan 160 ezer forintba kerül), és a bedolgozói létszám az üzemi rezsit nem terheli. Pécsett eddig csak a Kesztyűgyárnak volt számottevő bedolgozói gárdája. A helyiipari vállalatoknál most történtek meg az első lépések a bedolgozói rendszer kiépítésére. A Városi Tanács ipari Szentirámyi József felszólalása elején tolmácsolta a megyei pártbizottság üdvözletét, majd arról beszélt, hogy a kommunisták munkáját ezekben a hetekben bizonyos ünnepélyesség jellemezte, mely nemcsak a felszólalások hangnemében érezhető. Felszólalása további részében azt fejtegette, hogy fokozni kell a szocializmus nagy és kis kérdései iránti egyéni felelősséget, a pártonkívüliek soraiban ;s, hiszen céljainkat csak a dolgozók tömegeire támaszkodva valósíthatjuk meg. Rámutatott: napról napra nőnek a követelmények a kommunistákkal szemben. Ugyanígy nőnek az új nemzedékkel szemben támasztott követelmények is. de azt is látni kell, hogy a fiatalok is fokozott követelményeket támasztanak velünk szemben. A kommunista akkor is hat a környezetére, ha nem mond semmit. Munkájával, magatartásával. Végül a gazdasági mechanizmus reformjának kérdésével foglalkozott. Egyesek 1968-tól csodát remélnek, mások arra következtetnek a reformból, hogy amit eddig tettünk, rossz volt. A helyzet másképp áll. Abban az esetben, ha — különösen 1956 óta — nem lett volna megfelelő a gazdasági politika, sor sem kerülhetett volna az új gazdasági mechanizmus bevezetésére. Mulató János örömmel nyugtázta, hogy a pártértekezlet felszólalói sokoldalúan közelítették meg a problémákat, erre egyébként már a mandátumvizsgáló bizottság jelentéséből — amely ismertette a küldöttek összetételét — is következtetni lehetett. Ugyanakkor feltűnőnek tartotta, hogy a gazdasági mechanizmus iránt, legalábbis a vitából ez látszik e körben, nincs különösebben nagy érdeklődés. Ebben a témában tapasztalatai szerint országosan két véglet alakult ki. Az egyik: semmi sem volt jó, a másik: minden jó volt. Az igazság valahol középen van. Elmondotta, hogy a tervgazdálkodás további fenntartását nem utolsó sorban az indokolja, hogy Magyarország nemzeti jövedelmének 37 százaléka a külkereskedelemből származik. Az export árualap biztosítéka zavartalan belső fejlődésünknek. Az új gazdasági mechanizmus egyébként nem magyar specialitás, Fölösleges ceremóniáinak tartottam, hogy a fűrészporos láda után még a vizes edényben is megmártom a lábbelimet, mielőtt belépnék a baromfifarm előterének vakító fehérre meszelt kövezetére. A tulajdonképpeni óvintézkedés ugyanis nem az előtérre, hanem magára a tojóházra vonatkozna, amit viszont sűrű- fonatos rács és egy tolózá- ’•as ajtó szeparál él elő- ’ünk. Azon túl idegen be nem teheti a lábát. Már fordultam is volna magyarázatért Kom Ferencnéhez, a telep vezetőjéhez, hogy mi végre volt akkor az iménti zertartás, ha nem léphetünk, de megelőzött. — Gondozóink munkagye a rácson túl van, s ily módon bizony könnyen behurcolhatnák magukkal a látogató lába nyomán hagyott szennyeket, baktériumokat. — Kiegészítésképpen még elmagyarázta, hogy a írom fi életrendjét felizgatná a felesleges zaklatás. — Itt gépiesen időpontos minden — folytatta — A tápszállító-szalag indítása, az itatás, a tojásszedés, de még a naponta egyszer ismétlődő ocsúztatás órarendje is. Az ocsúztatás nemcsak egyik kiegészítő fázisa az etetésnek, hanem aféle „tornaórája” is a baromfiKi minek mestere? nafk, hogy az alom közé szórt szemekért megdolgozzon, illetve elvégezze a minimálisan szükséges mozgást. Hóm Ferencné nemcsak a Pécsi Állami Gazdaság keresztespusztai telepének, hanem egyben annak a brigádnak a vezetője is, amely gondozója a mintegy ötezres tojóállománynak. Csak néhány hónapja szerveződtek borigáddá, de a közös lépés mindjárt a szocialista cím pályázatával járt. A mindössze hat főt számláló brigádban négy nő gondozza a baromfit, két férfi pedig marhahizlalással foglalatoskodik. A brigád férfi és nőtagjai maguk között versenyeznek a közös vállalásba foglalt feladatok megvalósításáért. Lássuk, milyen eredménnyel! Az augusztus 31-ig elért 525 ezer forintos terven felüli közös eredményből 434 ezret a nők javéra könyvelt el a gazdaság. Horn Ferencné fel is sorolta, hogyan érték el e nagyszerű eredményt, de csak néhány adatot jegyeztem fel belőle. Például azt, hogy az egy tojóra tervezett 197 tojás helyett 211-et „termeltettek” olyképpen, hogy közben az egy tojásra tervezett 75 filléres takarmányköltséget 52 fillérre redukálták. Ha ehhez hozzászámoljuk még, hogy a baromfielhullást a megengedett 2 százalékról 0,4 százalékra szorították le, akkor nagyon is reálisnak mondható a baromfi-gondozónők 2600 fo- | rintos havi átlagkeresete. De azért Horn Ferencné nagyon a lelkemre kötötte, hogy ne feledkezzem meg a brigád férfi tagjainak teljesítményéről sem. — Lehetőségeikhez mérten az ő eredményeik sem kisebbek a miénknél — mondotta — Azzal, hogy augusztus 31-ig a hizlalási tervüket 26 forintról több mint 28 forintra, takarmányköltségüket 17 forint 35 fillérről 14 forint 44 fillérre, na és az, hogy a szállítási tervüket is 100-ról 120 százalékra teljesítették, nem kell külön kommentárt fűzni a 92 ezer forintos többleteredményükhöz. Rezsek Miklósaiéval, a brigád legfiatalabb tagjával beszélgettem. Huszonegy éves, tavaly ment férjhez Férje traktoros és minden iparkodása az, hogy legalább keresetben (egyelőre 2004 formt a fizetése) „egyenjogúságot" harcoljon ki felesége lényegesen magasabb jövedelmével szemben. Persze egyikük sem csinál hiúsági kérdést a dologból. Szép terveik vannak, amelyek egy s más vonatkozásban már-miár realizálódtak is. Házat építenek, kétszobásat, komfortosat, aztán jöhet a bútorvásárlás és a gyerek. Havonta 3000 forintot tesznek félre, és tehetik is. hiszen ... — Hat forintot fizetünk az ebédért, hármat a vacsoráért. és a megmaradt ezeregynéhány forintot is szépen beosztjuk ruhára, cipőre, miegymásra — mondotta. Aztán kiderült, hogy mégsem Rezsek Miklósné a legfiatalabb a brigádban, noha, nem kérdeztem meg, hogy közéjük sorolható-e a 16 éves Schvebler Kati és húga, a 14 éves Julika, de hát ők még csak tanulók. Kati másod-, Julika elsőéves tanulója a baromfitenyésztő szakmának. Katival beszélgettem. Megkérdeztem, hogy városi létére, pécsi létére hogyan választhatta ezt a szakmát, és vele együtt a pusztai életet is. Nos. mi mással válaszolhatott volna erre egy tizenhat éves kislány. — Először óvónő szerettem volna lenni, mert imádom a kisgyerekeket. De hát nem sikerült és így esett a választásom erre a szakimára. Ezt is én akartam, mert a kiscsibéket is nagyon szeretem ... Helyette már én számoltam ki, hogy mi mindenre futja a másodévesnek járó 550 forintnyi fizetésből. Kati hatvan fillért fizet be a reggeliért, 1 forintot az ebédért és 80 fillért a vacsoráért, tehát jut is, marad is a tanulófizetésből. A kis húga hasonlóan. Ezek szerint a szüleiknek sincs különösebb gondjuk, hiszen a maradékpénzből, ha szerényen is, de futja a két kislány igényeinek kielégítésére. Amikor megkérdeztem Katit, mit szólna ahhoz, ha váratlanul felajánlanák, hogy felveszik az óvónőképzőbe, már egészen nagylányosan válaszolt rá. — Udvariasan visszautasítanám — mondta némi fölénnyel. — Egy év múlva szabadulok és 18 éves koromra már elérhetem a kétezer forintos fizetést is ..; — S ha már elérte, mihez kezd vele? — kérdeztem. — Hát.... hát.... hogv is mondjam csak — pirosodott meg az arca —, szóvaj arra még várni kell.. j a e* osztályán számbavették mindazokat a helyiipari üzemeket, amelyeknél bedolgozók alkalmazására lehetőség volna. Úgy találták, hogy elsősorban a Ruhaipari Vállalat jöhet számításba. majd sor kerülhet a Vegyesipari Vállalat bedolgozói létszámának bővítésére is. A Ruhaipari Vállalat vezetőinek november végéig kell el- készíteniök az ezzel kapcsolatos terveket, hogy az új év első napjaiban már működésbe léphessen a bedolgozói apparátus. A tanács az irányítása alá rendelt vállalatok lehetőségein kívül másutt is módot keres a nők foglalkoztatására. Négy évvel ezelőtt a Hazai Fésűsfonó 600 nőt foglalkoztató üzemet telepített volna Pécsre, de a kis helyigényű üzemet itt „nem fogadták”. Ma ennél szerényebb ajánlatokkal is szívesen foglalkoznak. Tárgyaltak a Budapesti Finomkötöttárugyárral. A tárgyalások eredményeképpen a jövőben szövő és kötő-bedolgozókat foglalkoztat Pécsett a gyár A bedolgozói rendszer ki- szélesítésére tehát erőfeszíté seket tesznek. Azoknak a nők nek a helyzete azonban, akii a bedolgozói rendszer révét a jövőben munkát kaphatnak, mégsem lesz megnyug tató. Legnagyobb problémájuk, hogy a jelenlegi joggyakorlat szerint a bedolgozó; nem minősül a helyiipari üzemeknél munkaviszonynak, ígj azt a vállalat vagy a dolgri zó egyszerű bejelentés alap ján, minden indokolás nélkü bármikor megszüntetheti Nincs biztosítva rendszeres é: folyamatos munkaellátottságuk, nem kapnak fizetett szabadságot, felmondási illetményt stb. Ezekből követke zik, hogy sürgős intézkedése két kell tenni a helyiiparbar foglalkoztatott bedolgozói helyzetének javítására, s arn kell törekedni, hogy az üzem munkásokhoz képest ne legyenek hátrányos helyzetben. A témával nemrég a Helyiipari és Városgazdálkodás Dolgozók Szakszervezeténei elnöksége is foglalkozott és javasolta olyan intézkedés kiadását, amellyel köteleznél a vállalatokat a munka elvitele és behozatala során fel merült költségek megtérítésére. Szükségesnek tartják, hogj az új Munka Törvénykönyv; személyi hatálya a bedolgo zókra is kiterjedjen és a be dolgozói jogviszony munkavi szonnyá változzék. Külön részletes szabályozásra lesz szükség néhány főbb kérdés ben: meg kell szabni példán a havonta kiadott munka mi nimális és maximális kereteit s ha a bedolgozók a vállala hibájából nem érhetik el mi nimális bérüket, kötelezn kell a vállalatot állásidő fize tésére. A munkaviszony létre hozásával a helyiipari bedől gozókat megilletnék a Műnk; Törvénykönyvében meghatározott juttatások és szolgál tatások: a fizetett szabadság a felmondási illetmény, se gélyezés stb. Az minisztériumi vállala toknál — mint a pécsi Kész tyűgyárban is — rendezett - bedolgozók munkaviszonya. í Kesztyűgyár példája alapja; volna célszerű kialakítani helyiipari vállalatok bedolgo zói rendszerét. A HVDSZ or szágos elnökségétől nyert tá jékoztatás szerint a helyiipai bedolgozók helyzetével kap csolatos javaslatokat rövidé sen megtárgyalják a SZOT ban és a munkaügyi minisz tériumban, s ennek alapja kedvező változások várhatót Harsány! Márta 1
