Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-19 / 247. szám

196«. OKTOBER 19. napi© 5 Élő történelem Átkelés az Ébrén $ „...S FELJEGYZI AZ ÜTŐKOR: EZ VOLT A NEM­1 ZEDÉK, MELY LEGYŐZTE A HALÁLT’. ( (Benjámin László) Pozsonytól Párizsié általában nehéz volt az út. Pozsonyig egy barátommal mentem, onnan egyedül kel­lett tovább utazni. A vonatot megszállták a provokátorok, és a hekusok minden mun­kás külsejű embert igazol­tattak. Én egy család mellé ültem, lehet, hogy azt hitték, oda tartozom, így minden baj nélkül jutottam Párizsba. Egy étteremben kellett megtalál­nom a következő összekötőt. Az vitt el a spanyol komlté- hoz. A további utasításokat ott kaptuk. Amikor egy cso­port egybegyűlt, elindítottak bennünket egy kisvárosba, a spanyol határra. Ott kellett átszökni. Spanyol vezetők vit­tek át a Pirenneusokon. Spa­nyol elvtársak vártak, majd a nemzetközi brigádok pa­rancsnokságán jelentkeztünk. Hosszú út volt odáig. Nagy Sándor mezőgazdasági mun­kásként dolgozott az esztergo­mi káptalan birtokán, Ebert- pusztán. Édesapja a magyar Vörös Hadsereg századpa­rancsnoka volt, a monarchia felbomlása után ezért nem térhettek haza Magyaror­szágra. 1929-től kezdve dol­gozott a mozgalomban, 1932- ben lépett be Csehszlovákia Kommunista Pártjába. Mivel Csehszlovákia polgári demok­rácia volt, a kommunista párt legálisan működhetett. Ne gondoljuk, hogy könnyen! A hatóságok minden eszközt megragadtak a kommunista mozgalom megakadályozására. Sok mindent kellett vállalnia egy kommunistának. EH bocsá­tások, zaklatások. Ennek elle­nére erős volt a kommunista párt. A Csehszlovák Kommunista Párt — igen helyesen — ap­ró részkövetelésekkel harcolt a mezőgazdasági munkások helyzetének jobbá tételéért is. Ezért volt igen széles tömeg­bázisa a parasztság körében. — A mi községünkben is korlátlan volt a cselédek mun­kaideje. Ezért elsősorban a munkaidő lerövidítéséért har­coltunk. A répamunkások és aratómunkások 1935-ben le­zajlott sztrájkja a munkaidő lerövidítése mellett a mező- gazdasági munkások közös szakszervezete által kibocsá­tott kollektív szerződésért és béremelésért harcolt. Az in­téző természetesen sztrájktö­rőket hozott, és a sztrájk szervezőit, köztük engem is lefogatott. Börtönben voltunk a sztrájk ideje alatt, sőt to­vább is. Ezalatt társaink ad­ták össze bérünket és juttat­ták el családjainkhoz. Nagy volt a munkanélküliség, külö­nösen télen. Egyszer valóság­gal megszálltuk a községhá­zát, és addig ültünk ott, míg konkrét ígéretet nem kaptunk a munkanélküli segélyre. — Máskor meg közmunkát csi­kartunk fci. Egy-egy ilyen na­gyobb megmozdulás után hó­napokig nem kaptam munkát a környéken. Végül ezt hasz­náltam fel ürügynek, amikor útlevelet kértem Franciaor­szágba. Na&y eivtárs 8 ,---- ----- , ----- zászlóaljba ke rült, géppuskás lett a ne­gyedik században. Zászlóalj- parancsnoka Szalai Mihály, kit méltán neveztek a ,magyar Csapájev”-nek. A katalán fronton a legnehezebb felada­tuk az ebrói átkelés volt. Ala­pos előkészítés után hajtot­ták végre az igen nehéz har­ci feladatot; tűz alatt keltek át a sebesfolyású Ebrón. De sikerült áttörni a fasiszta frontot. 1939 elején a Népszövetség olyan határozatot hozott, hogy mindkét oldalról vonják ki az idegeneket a harcból. Ekkor a nemzetközi brigádok abbahagyták a harcot, a má­sik oldalon továbbra is harc­ban álltak a német és olasz fasiszták is. Ekkor — az áru­lást látva — a nemzetközi brigádok még egyszer hadba szálltak, hiszen Madrid még tartotta magát. A nemzetközi brigád hátvédként tartotta magát és úgy vonult egészen a francia határig. Ott tették le fegyverüket a francia ha­tárőrök kezébe. A határon még egy be­szédet mondott nekünk Galló elvtárs — ma Luigi Longo néven ismerik világszerte —, a nemzetközi brigádok ko­miszárja. Ezután megindul­tunk az internálótáborok felé. Franciaország német megszál­vagy akár az internáló tábor­ban. Tudja, valahogy úgy ér­zem, hogy nem indokolt az ekkora pártapparátus. Annak idején éjjel-nappal a párt rendelkezésére álltunk, és ez természetes is volt. Hogy most több a párttag? Igen, de ezt úgy is lehet venni, hogy töb­ben dolgozhatnának társadaT- mi munkásként. Egy kicsit el- kényelmeskedtünk. Akaratlanul is egy verssor jut eszembe. Talán felelet­ként: „Más hadviselés ez, nehe­zebb, mint a roham”. Sződy Szilárd — Nyolc évig volt körzeti elnök. Mahó Lajosnak, a pé­csi belvárosi népfrontbizott­ság elnökének, az Országos Béketanács aranykoszorús jel­vényét nyújtotta át hétfőn es­te a körzeti bizottsági ülésein dr. Takács József, a HNF vá­rosi titkára. Mahó Lajost 8 évi körzeti elnöksége után a Vá­rosi Népfromitbizottságba ko­optálták, ŐSZINTE KRITIKAI , PÁRATLAN AKTIVITÁS A pécsi alapszervezeti vezetőség választó taggyűlések tapasztalatai Kétszáznegyvenhét párt­alapszervezetben zajlottak le az elmúlt hetekben az alap- szervezeti vezetőség és kül­döttválasztó taggyűlések Pé­csett. Differenciált beszámolók A vezetőségválasztásokról hű képet akkor adhatunk, ha elemzésünk körét az augusz­tusi taggyűlésekre is kiter­jesztjük. Hiszen a szeptem­berben kezdődő vezetőeégvá- lasztó taggyűlések beszámo­lóinak — és hozzászólásainak — konkrétságát nem utolsó sorban az a körülmény biz­tosította, hogy az augusztusi taggyűlések napirendjén a párt IX. kongresszusára való felkészülés jegyében országos kérdések szerepeltek. A má­sik, nem kevésbé fontos ösz- szetevője a vezetőségválasztó taggyűlések sikerének, hogy a jelölőbizottságokat egy hónap pal korábban — tehát máraz ■5» jT lásáig voltak foglyok. A meg­szállás után — mivel a párt úgy határozott, hogy aki csak teheti, legális körülmények között próbáljon hazajutni — Nagy elvtárs többedmagával munkára jelentkezett Német­országban. Hat hónapig dol­gozott a hamburgi Stock téglagyárban, majd sikerült útlevelet kapnia Magyaror­szágra. 1941 októberében már egy kőműves mellett dolgo­zott, majd a GANZ hajógyár­ba került. 1943 januárjában vonultatták be katonának. — Szeptemberben a család érte­sítést kapott a „Magyar Kir. Vöröskereszt”-től, melyben kö­zölték, hogy Nagy Sándor az oroaz fronton átszökött —■ Az első kapcsolatot • kozák hadifoglyokon keresz­tül építettük Id a szovjet par­tizánokkal. Együtt akartunk szökni, de valami ok miatt ők mentek előbb, mint mi. Többször láttak együtt velük, ezért letartóztattak. Laktanya­fogságot kaptam, mivel jóba voltam a hadnaggyal, elég sokszor eltávozhattam. így építettem ki új kapcsolatot a vasutasokkal, végül is szep­tember 26-án a partizánoknál voltam. Tizenegy hónapig er­dőkben, mocsarakban bujkál­tunk, onnan indultunk beve­tésre. A Vörös Hadsereg útja csakhamar odaért. Egyesül­tünk a hadsereggel. Minket magyarokat a Magyar Kom­munista Párt rendelkezésére bocsátottak. Uj feladatot kap­tunk, mielőbb visszatérni Ma­gyarországra. -Moszkvába, majd a kijevi partizán-iskolá­ba kerültem. Végül is már annyira előrenyomult itthon a front, hogy nem kerültünk bevetésre. Ez az alakulat volt az, amely hazatérve a debre­ceni kormányőrséget adta, ké­sőbb ez lett a demokratikus hadsereg magva. elvtárs ettől A gépbemutató slágere A néhány napja tartott vecsési mezőgazdasági gépbemutatón legnagyobb érdeklődést a Vörös Csillag Traktorgyár legújabb 50 LE-s konstrukciója: az VE—50-es traktor váltotta ki. augusztusi taggyűléseken meg­választották, ezzel biztosítva annak a lehetőségét, hogy a jelölőbizottság érdemi munkát végezzen. Ilyen értelemben az augusztusi taggyűlések akár a vezetőségválasztások szerve­zett előkészítőinek is tekint­hetők elsődleges szerepük — az Irányelvek és a szervezeti szabályzat módosítási terve­zetnek megtárgyalása — mel­lett. Ezen túlmenően az alap­szervezetek vezetőségválasztó taggyűléseinek konkrét előké­szítésére és lebonyolítására a pécsi Városi Pártbizottság 85 elvtársat mozgósított, az alap­szervezeti párttitkárokat kü­lön. kétnapos tanfolyamon tá­jékoztatták a vezetőségválasz­tással kapcsolatos kérdések­ről. A 247 alapszervi vezetőség­választó taggyűlésen a párt­tagság megjelenése átlagban 10—15 százalékkal haladta meg a megszokottat A távol- mardást az esetek túlnyomó többségében betegség vagy igazán halaszthatatlan elfog­laltság indokolta, igazolatlan hiányzás csak elvétve fordult elő. Uj vonás, hogy a taggyűlési beszámolók egy-két alapszer­vezet kivételével nem 1 em­ber, hanem az egész vezető kollektíva véleményét tük­rözték, a beszámoló elkészí­tését több helyen megelőző külön munkabizottsági fel­mérés a gyakorlatban igen hasznosnak mutatkozott. Ami a kétszáznál jóval több beszámolót szinte egyértel­műen jellemezte: mind a pártélet, mind pedig a terme­lés, a gazdasági feladatok területén a helyi sajátosságo­kat állították előtérbe. A beszámolók legnagyobb része behatóan foglalkozott a párt­építés és a pártoktatás prob­lémáival, kritikusan vizsgálta a pártmegbizatások teljesíté­sét és azok ellenőrzésének rendszerét, súlyának megfe­lelően értékelte a kongresz- szusi munkaversenyt, a szo­cialista brigádmozgalmat, a helyi gazdasági kérdéseket, összefüggésbe hozva a gazda­sági mechanizmus reformjá­nak célkitűzéseivel. A beszá­molókban helyet kapott a fia­talok munkájának, magatar­tásának értékelése is. Igényes párttagság A beszámolókat általában az alapszervezetek titkárai tartották meg, ezt követően a 247 vezetöségválasztó taggyű­lésen a jelenlevők 24,2 száza­léka szólalt fel. Többségük­ben kifejezték egyetértésüket a beszámolóval, ugyanakkor őszintén mondták el ellen- véleményüket, bírálták a ve­zetés munkájának fogyaté­kosságait is. Mint arról ko­rábbi tudósításainkban rész­letesen beszámoltunk, a hoz­zászólások a pártélet kérdé­seit, a gazdasági feladatokat elemezték, rámutattak a ter­melő munkát gátló körülmé­nyekre. Különösen nagy számban foglalkoztak a fel­szólalók a párt vezető szere­pével, a pártépítés és pártok­tatás helyzetével, nagy fele­lősségérzettel mondták el vé­leményüket a fiatalok neve­lésének aktuális kérdéseiről. A taggyűléseken megmutat­kozott, hogy a párttagság igé­nyesen választ, a gyakorlat­ban is komoly követelménye­ket támaszt a párt titkárral, a vezetőségi tagokkal szemben, elvárja tőlük az elvi és po­litikai következetességet, a nyílt, bátor kiállást és azt, hogy állandó szoros kapcso­latot tartsanak a dolgozó tö­megekkel. Aktivitás és fele‘ősség A jelölőbizottságok csak­nem a párttagság egészével* elbeszélgettek, véleményüket figyelembe véve tették meg javaslataikat. A választások eredményei igazolták, hogy a demokratizmus kiszélesítése helyes volt. A párttagság egésze az alapszervezeti vezetőségvá­lasztó taggyűléseken eddig még soha nem tapasztalt ak­tivitást tanúsított, őszinte, kri­tikai légkörben tárgyalta meg a legutóbbi vezetőségváiasz- tás óta végzett munkát és a jövö feladatait. Kéri Tamás Nagy Sándor kezdve 1951-ig a pártappará­tusban dolgozott. 1951-től 1955-ig különböző megyékben az állami gazdaságok megyei igazgatója volt, 1955-től 1957- ig argentínai és bolíviai kö­vet, majd kilépett a Külügy­minisztérium szolgálatából és 1958 óta van a Baranya me­gyed Szövetkezetek Igazgató­sága élén. — Persze, mindig végeztem pártmunkát és végzek ma *s A pártmunka most más, mim akkor volt Csehszlovákiába , IJyaktőrő dombok kö­■' zött vezet a kanyar­gós dűlőút. A lovak húsz- lépésenként megállnak, fúj­nak egyet. Az embernek az az érzése, ennél mered e- kebb úton már nem tud megállni jármű. Ezt aköny- nyű futókocsit sem a lo­vak tartják, hanem a kocsi hátuljára szerelt villás vas, a vasmacska. Szekér itt nem is indul útnak vasmacska néiküL A legmagasabb dombról lepillantva csodálatos lát­vány tárul a szem élé. Bal­oldalt csillog a műút sza­lagja, s a hídon túl kis völgyben megbújva Sásdi Sándor faluja — Varga. Köves útja nincs, csak egy keskeny betonjárda szalad fel a tetőre. Ezen a nyaktörő terepen dolgoznak a lánctalpasok. Odalenn a Birkás—Jávor­páros, itt a tetőn meg a Császár—Deák-kettős uralja a terepet. Váltótársak, a mágocsi gépállomás min­den lánctalpas traktora ket­tős műszakban dolgozik. A váltások óramű-pontos­ságai történnek. A nappalos reggel hatkor kezd s este fél hat felé, még mielőtt besötétedik, kihúzza a jelző barázdákat, hogy az éjsza­kásnak legyen mihez iga­zodnia. A nappalos ilyenkor átadja a gépet, felhívja o másik figyelmét, ha valami gyanúsat észlelt. Ha olyan a hiba. azonnal meg is csi­nálják. íratlan szabály ez. a nappalos a körültekin­VÁLTÓTÁRSAK több, hogy az éjszakást ne érje semmi meglepetés. Éj­jel a kis baj is nagyobb, s az ilyen nyaktörő dombok között nagyobb a baleset- veszély. — Értik egymást. hisz évek óta együtt dolgoznak. Még egyszer sem volt bal­esetük — mondja az agro- nómus. Ritkán csúszik be olyan zavar, mint ez a mai éppen. Birkás Béla szabad­napot vett ki, a lánya férj­hez megy. Császár József meg orvoshoz ment. Most egyműszakoznak a többiek. De merre? Órákig járjuk a dombokat. A lovak ala­posan elfáradnak, de trak­tornak nyoma sincs. Végül is Császár József az, akivel a 25 fokos októ­beri napsütés elől egy kis útszéli fa alá menekülünk párperces beszélgetésre. Most jön Sásdról, kerékpár­ját tolja fel a hegynek. — Az a baj, hogy hetek óta nem volt itt eső — mondja. — A földre csak rá kell nézni, olyan, akár a beton. Valósággal tépi a vasat. A múlt héten éjsza­kás voltam, azt a lucerna- táblát törettem fel amott. Egy éjjel háromszor kellett ekevasat cserélnem. Ott tö­rött el a kardántengely is, napokig csinálták. Tegnap meg leszakadt a gépről a bilincs. Olyan száraz és ke­mény a föld, hogy sekélyen nem járathatom az ekét, mert elcsúszik felette. Jól le kell eresztenem, de az öt­fejű ekét — amit az SZ— 100-as máskor játszva elbír — bizony nehezen viszi itt a gép. — Odalent könnyebb? — Most ott se. De általá­ban többet lehet teljesíte­ni. Az hármas kategória, ez meg itt négyes terep, a leg­nehezebb. Az alsó határban 14 hold a norma, itt fenn 8—8,3 hold egy tízórás mű­szakban. Ezt meg is tud­nánk csinálni, ha nem vol­na akkora szárazság. Nyolc éve traktoros. Az­óta szinte állandóan két mű­szakban dolgozik. Évek óta Deák József a váltója, s mint mondja, még egyszer sem veszekedtek. Közös a munkaeszközük, a kerese­tük is azonos. Most a rossz munkában is megkeresik fejenként a havi 2300-ait. máskor többet is. Munká­jukat megbecsülik. A sásdi tsz minden évben őket ké­ri ki és szívesen is jönnek. Idevalósiak. Császár József családja itt él Tarróson. szülei meg Vargán. így az­tán meleg ételben sem szen­ved hiányt. Nappal szívetgyönyörköd- tetöen szép ez a vidék, me­lyet Császár József prózáj­án csak úgy jellemez: né­gyes kategória. Mégis lát­szik, hogy a szívéhez nőtt, hisz minden darabkáját megmászta már a hernyó- talpakkal. Ezeket a hegyi dűlőutakat is mind ő csi­nálta, mert egy időben dó­zeren ült. — Éjszaka nem veszélyes itt a dombok között? — Hát kérem, vigyázni kell. Én jobb szeretek éj­szakás lenni, és a Józsi is úgy van vele. A gép ref­lektorai igen erősek. A vi­lágítás elöl-hátul egyfor­mán jó, és az embernek nem tereli el semmi a fi­gyelmét, csak a barázdára koncentrál. Ilyenkor a gép is jobban húz, többet lehet megcsinálni. Az út melletti kukoricás­ban silózógép forog, vágja tépi a kukoricaszárat. Már csak egy kis darab van vissza, aztán mehetnek oda is a lánctalpasok. — Azt hiszem megjön az eső hamarosan — mondja búcsúzáskor. S talán most is a letört bilincs jár az eszében. Meg a társa, aki pár napig egyedül küszkö­dik a géppel ezeken a szik Iává keményedé«; dombo­kon. 1— Rné — i t t I

Next

/
Thumbnails
Contents