Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-18 / 246. szám
1986. OKTOBER 18. napló 3 Ragyogó napsütés, jókedv, látványosság és hangulat Töttös Gáborné szövő bemutatót tart (Folytatás az 1. oldalról) ván óbányai népi fazekas kapta. Az eljső díjat Czuk Dezső és Busari István, a másodikat Horváth János, Szabó Kinga és Kungazda Ferenc, a harmadik díjat Czuk Dezső, ifi. Fazekas Lajos, Csizmadia János és Kása Klára nyerte el. Ezután a leányvásárra meghívott megyei és az ország más tájait képviselő népművészek adtak műsort. Jankó Mátyásáé, Béres Jenőné és Bauer Ferenc novai népi énekesek népdalokat énekeltek, János Gyula cimbalmon, Sajgó János sípon és citerán, Kovács János okarinán ját- SBortt, Kovács László népi menagy sikere volt a Bóbita Együttes és a hidasi bábcsoport műsorának a Felszabadulás téren. Később, a déli órákban majdnem nyári meleg telepedett a leányvásárra. Egy-két óra hosszára, ebédre, italozásra sokan ültek be a vendéglátóipar sátrai alá. A hivatalos program ezalatt is folytatódott: a gimnázium éttermében a leányvásáron résztvevő népművészek ismerkedő fogadása, majd közös ebédje. Fél háromkor megkezdődött a fogatok felvonulása. Igaz, az első alkalommal történt rendezvények szokásos bizonytalansága itt-ott meglátszott, de a fogatok szépen feldíszítve, hangulatos felvonulást rendeztek. Több kocsi elérte az eredeti célt, falujának hagyományaira emlékeztetett. Akadt szekér, ahol a hátsó ülésen helyet foglaló lányok szép, bő, tarka szoknyája eltakarta az egész ülést, szinte ráhajolt a kerekekre. Az egész napos program egyik központi rendezvénye Simon Antal és Várnai Ferenc Leányvásár című táncos, zenés népi játéka volt. Már a kezdetén érdekes ötvözetét láttuk a hagyománynak és a formabontásnak. A szereplők ugyanis díszes lovas fogattal érkeztek a színpad elé, nem kis riadalmat keltve az elöl álló nézők között. A fogatok egyenként kanyarodtak a színpadhoz, mellé álltak, s utasaik úgy léptek az őket hangos örömmel fogadó többi szereplő közé. A régi Lukács-napi búcsú ugyanis aféle tömeges leánykérés is volt. Három megyéből is eljöttek a legények, s azok szülei leánynézőbe. A Simon Antal és Várnai Ferenc most bemutatott kompozíciója művészi színvonalon és ugyanakkor hagyománytisztelettel keltette életre ezeknek a Lukács-napi leányvásároknak a hangulatát, színes forgatagát. Délszláv táncolt a némettel, baranyai leány a tolnai viseletű legénnyel, szereplők a közönséggel, volt benne verekedés, leányszöktetés, és persze nagyon sok szép muzsika. A produkció előadói: a Pécsi Mecsek Együttes Tánckara, a Pécsváradi Fmsz Tánccsoportja, a Mohácsi Bartók Béla Művelődési Ház Tánccsoportja és a KPVDSZ Központi Színjátszó Csoportja. A zenét Dörömböző Géza ezúttal tizenkét tagú zenekara adta. Később a szabadtéri színpadon divatbemutatót rendeztek, ahol Galambos György és Farkas Gabi, a Pécsi Nemzeti Színház művészei léptek fel, s mintegy száz férfi-, női és gyermekruhát láthatott a közönség az őszi-téli divatválasztékokból. Kifogástalan ellátás Népünnepélyen fontos dolog: milyen volt a résztvevők ellátása. Erre sem lehet panasz. A Pécsváradi Fmsz — mint már megírtuk —, számos sátorvendéglővel készült a leányvásárra. Most arról is meggyőződhettünk, hogy a sátrakban kapható áru jóízű volt, a kiszolgálás a kisebb zökkenőket leszámítva elég gyors, Népitáncosok felvonulása és a választék is megfelelt. A vendégsereg különösen a dunaszekcsői Ébert József főzte halászlét és a püspöklaki hurka-kolbászsütők finom adagjait dicsérték. — A gesztenyekorzón sokan vásárolták a környék hagyományos őszi csemegéjét, a zen- gövárkonyi sültgesztenyét, -sa borkóstoló is igen vonzotta a vendégeket. De szellemi táplálék is akadt, s a közönség élt is vele; az fmsz könyvsátrában közel háromszáz kötet talált gazdára. Este aztán felhangzott a leányvásár és a Baranyai vasárnapok szignálja, levonták a zászlókat és ezzel befejeződött a Baranyai vasárnapok 1966-os rendezvénysorozata. A pécsváradi leányvásáron tízezren vettek részt. Novics János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára megtekintette a gyakorlatot. Patkó Gyula elvtárs a hadműveleti térkép előtt Novics János elvtárssal a csapatmozdulatokat ellenőrzi. Munkásőrök hadgyakorlaton Szombaton délután Ujme- csekalján a buszmegállóban egy munkásőrt láttam felszállni a buszra. Kezdetét, vette a hadművelet. Elkezdődött a pécsi járási és városi munkásőr zászlóalj egységeinek ez évi legnagyobb és egyben legnagyszerűbb megmozdulása, a kiképzés kemény munkájának vizsgája. Az egységek és alegységek azt a feladatot kapták, hogy a kijelölt harci területen kutassák fel és tegyék ártalmatlanná az „ellenséget”. Nem könnyű terepen, még csak nem is ismerős tájakon. Somogy megyében, a Bőszénfa környéki hegyekben, a két megye találkozásánál. A zászlóalj az éjszakát a hegyek között, az erdőben töltötte. A tulajdonképpeni hadművelet másnap reggel kezdődött. A „haditudósítók" kényelmesebbek, verőfényes, vasárnap reggelen indulunk. — Az már harci terület — bök az út menti erdőkre gépkocsivezetőnk. Mereszt- getjük szemünket, de az erdő néma, sűrűjében semmi sem mozdul. Géppisztolyos munkásőr állít meg. Ellenőrző átengedő ponthoz érkeztünk. — Megállni! Jelszó! Igazoltatás után motoros kísérőt adnak mellénk és figyelmeztetnek, 40 kilométeres sebességnél többel nem hajthatunk. Fele sem tréfa, a járőr komoly, mondhatni szigorú. A parancsnoksághoz kanyargós út vezet, lépten-nyo- mon járőrökbe ütközünk. Megállítanak, és csak a jelszó János Gyula népi cimbalmos sét mondott el, Karsai Zsig- mond szólótáncot mutatott be, a hernyéki citerazenekar népdalcsokrot adott elő, a komlói, az egyházaskozári felnőtt és a szökédi gyermek tánccsoport néptánc-feldolgozásokkal szerepelt, a szebétiyi népdalkórus pedig két népdalt szólaltatott meg. Leány vásár Eredeti hangulatot keltett a leányvásáron résztvevő gyerekek között a Bóbita Együttes két, jelmezbe öltözött tagja. Csalogatták a legifjabbakat, jöjjenek el a bábegyüttes előadására. Egyiküknek kezén bábfigura, s az hívta a gyerekeket, „leállt” velük beszélgetni, kezet fogni, s a pécsváradi iskolások már akkor kézfogással megpecsételve ígérték: elmennék. Valóban Az országos fazekas pályázat díjasai, előtérben Trimel István óbányai népművész, a Gerencsér Sebestyén emlék Hj nyertese. (Foto: Erb) után folytathatjuk útunkat. Végre célhoz élünk. A had- tápos sátorban békés kép fogad, a hosszú asztalnál sok kedves meghivott vendég beszélget, köztük Novics János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára. Eljöttek megszemlélni a csapatgyakorlatot. Különben háborús a hangulat. A hadműveleti törzs egy lankás dombon ütött tanyát. Szemben sötét lomb- taréjú hegyek, a völgyet középütt vasútvonal választja ketté. A gyakorlat záróeseménye szemünk előtt fog lezajlani, a kétségbeesett igye- j kezettel kitömi készülő di- j verzánsokat a környező réte- ! ken teszik ártalmatlanná. A törzsi sátorban két tábori ágy, nem használta senki, és a „parancsnokság füle” egy hangszóró, amivel az éterben folyó állandó szópárbajt hallgatjuk. Néhány lépésnyire fölötte a „Karakán”, a gyakorlat eseményeit összehangoló elektromos szív, a modem berendezésű rádió adóvevő gépkocsi. Napóleon is elismeréssel adózhatna a ma fémtestű had műveleti térképének. Mint egy festő felállított állványa. A mágneses talpú, fehér színű dominók szorosan tapadnak lapjáJ*oz, időnként néhány centivel arréb tolnak egy egységet jelentő dominót, vagy éppen egy apró korongot ragasztanak fel, a hátán az egyezményes jel: „sebesült”, jelenti. A hadműveleti térkép körül nagy a sürgés-forgás. A parancsnok, Duga József elvtárs láthatóan elégedett, a dolgok jól mennek, túlon-túl is jól mennek, mindenkihez van valami kedves szava. Helyettese, Patkó Gyula elvtárs, egy pillanatra sem hagyja el a térképet. De ott időzik a törzs többi tagja is. És természetesen a kíváncsi vendégek. A délelőtt várakozással telik el. Igaz, meglepetésről szó sincs, a hadműveletek forga- tókönyv-szerűen zajlanak, percnyi pontossággal kidolgoztak minden apró mozzanatot. Az események a hadműveleti tiszt jóvoltából az eseménynaplóba kerülnek. A térképen lassan, mint ahogy az óra mutatója jár, átrendeződnek a kockák. Az egyik dominó túlságosan közei van már ahhoz a ponthoz, ahol a haragos zöld szín átcsap a sárgába. A parancsnokság környéke lassan felbolygatott méhkashoz hasonlít. Előkerülnek a távcsövek, minden szem a hegy lábára, az erdőszélre szegező- dik. Az izgalom a tetőfokára hág, amikor felröppen az első rakéta. Kezdődik. Az éter is drámai színpaddá válik, szereplői, a szorgos rádiósok idegesen perelnek: Vétel! Vétel! Munkában a rádiósok Szokolai felv. Sejtelmesen recseg-ropog az erdő. Tucatnyi fényes szem villan. Torkolattüzek. Megszólalnak a fegyverek. Az „ellenség" kitörést kísérel meg, futva menekül. De csak egy megijesztett, gyáva őznek sikerül elillannia. A dlver- zánsokat bekerítik. Szemünk előtt emelkednek fej fölé a kezek, libasorban megindul a menet.., Jön a parancs, a gyakorlat lefújva. Mire beérünk a kaposvári állami gazdaság bő- szénfaj üzemegysége központi épületének udvarába, mozgalmas, csata utáni kép fogad. Igaz, nem sebesültek fekszenek a fűben, az össze-vissza heveredő munkásőrök Beré- nyi szakácsmester gulyásleves költeményét kanalazzák. A hadtáp kitett magáért. Mindenki csak a gyakorlatról beszél. Ennyi élmény után jegyzi meg valaki: felért egy igazi tűzkeresztséggel. Pedig csak játék volt. Igaz, komoly, figyelmeztető játék, amiből a látottak alapján mindenképpen az derült ki, jó kezekben vannak a fegyverek. Ha igazi ellenség bujkálna az erdőkben, hejh! akkor ... * Szombaton délután Ujme- csekalján a buszmegállóban egy munkásőrt láttam felszállni a buszra. Én ezzel az • emberrel másnap találkoztam. Sokféle fáradtság nyoma volt az arcán. A szombati munkáé. Az egész éjszakai virrasztásé. A hosszú erdei menetelésé. — Elfáradt? — Nem. Most jöttem volna bele... Jóízűen kanalazza gulyáslevesét. Miklósvári Zoltán — A Magyar Autóklub óé esi csoportjának komlói al csoportja értesíti a klub tagjait és Komló város autó tulajdonosait, hogy októbéi 20-án, csütörtökön 18 éra kezdettel a Május 1 Művelődési Ház autóklub helyiségé ben tartja első és egybeí alakuló klubnapját, melyri ezúton is meghívja tagjait ét azokat a magánau tósokat akik a klubnak tagjai kívánnak lenni, Tízezren a leányvásáron Felért egy igazi tűzkeresztséggel
