Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-14 / 217. szám
1M0. SZEPTEMBER H. napió A Mecsek Művészegyüttes sikere Dijonban A „ Collier dargent“ Pécsett Vasárnap délben szálltak ■vonatra Dijonban és hétfőn késő este érkeztek Pécsre. A hosszú utazás fáradtságával, de vidáman, mosolyogva fogadták az otthon, a családtagok, ismerősök köszöntését, hogy azután a messziről jött utas szokásaként a kéthetes turné sok-sok élményét meséljék el. Simon Antal, a Mecsek Művészegyüttes vezetője másnapra már kissé kipihente magát és készségesen vállalkozott az interjúra. ’’ — Először hallhatnánk valamit. a vendégszereplés színhelyéről? — Tizennégy napot töltöttünk távol, ebből négy utazással telt el. Burgundia a svájci határ mellett terül el, dombos vidék, talán Somogy megyéhez hasonlíthatom. A szőlőtermesztés hazája, borai világhírűek. Valamikor tizenhat hercegségre tagozódott, a nagykiterjedésű szőlők között, a dombok tetején ma is állnak a hercegi kastélyok. Dijon a székhelye, régi település, akkora, mint Pécs. Ezenkívül több ötvenezres lélekszámú város van a megyében, községeik is városias jellegűek. Dijont dombkoszorú öleli körül, mint egy stadiont a lelátók. A város négy résziből áll. Az egyetemi városrész magába foglalja az összes egyetemet, kollégiumot és kórházat. A villanegyedben ragyogó emeletes villákat láttunk, hatalmas parkokkal. A típus-lakónegyedben négy-ötszáz kétszintes ikerház van és végül a régi Dijon, ódon, patinás épületeivel, keskeny utcáival. A forgalom azonban itt óriási, vetekszik a budapestivel. Nyolc múzeumában rendkívül gazdag anyagot halmoztak fel, templomaik többsége a XIV. században épült. — A dijoni folklórfesztivál európai rangú esemény. Milyen célból rendezik meg? — Tulajdonképpen a „Nemzetközi őszi játékok, a szőlő és a bor iinnene” rímet újvárosokat szerezzen Dijonnak. Eddig már több mint ötven várossal vették fel a kapcsolatot, ismeretes, hogy Pécs is szóba került A fesztiválra tizenöt nemzet tizennyolc csoportját hívták meg, ezenkívül francia csoportok is felléptek. A tíz napban mintegy kétezer táncos tartózkodott a városban. — Úgy tudjuk, hogy gazdag és dús programot bonyolítottak le? — A tíz nap alatt nagyon keveset pihenhettünk, sokszor naponta két műsort is adtunk. A program két részből állt: a versenyből és a vendégszereplésekből. Megérkezésünktől számított három napon keresztül a versenyen vettünk részt, néhány külön fellépésien és nemcsak Dijonban, hanem a megye más helyiségeiben is rendeznek ünnepségeket. Az idén sorrendben a huszonegyedikre került sor Elsődleges célja a népek közötti barátság ápolása és egymás megismerése, ugyanakkor összekötik kereskedelmi kapcsolatok megteremtésével <s A fesztivál szellemi irányítója Kir kanonok, aki már járt hazánkban is. Európa-szerte elismert békeharcos, közéleti személyiség. Magas kora ellenére ma is mindenütt megjelenik, különböző országokba utazik, hogy újabb tttrtvérse! tetézve. Szeptember 2-án, a dijoni nagyszínházban mutattuk be tizenötperces versenyszámunkat. A zsűri nagyon szigorú volt, túllépés esetén már pontot vont le. Az együttes öt táncból álló műsora óriási sikert aratott. Délután részt vettünk a látványos felvonuláson, majd este a Palais des Expositions-ban hétezer néző láthatta az európai katonai hagyományok felelevenítését. Mi a Magyar ver- bunk című táncot adtuk elő. Egyébként igen látványos volt a katonazenekarok tradícióknak megfelelő produkciót a hatalmas, 20x10 méteres színpadon. Másnap egy Dijon környéki községben ismét felvonulás volt. A házak elejét, az utcát szőlővel, hordókkal, művelési szerszámokkal díszítették fel, a főtéren szőlősgazdák fogadták a csoportokat borral, süteménnyel. Rendkívül jó hangulat teremtődött, énekeltünk, táncoltunk. Innét Beaune nevű városkába mentünk, ahol ugyancsak felvonultunk és felléptünk. Este Dijonban, a Palais-ban kétszer négyperces versenyprogramot adtunk elő. Szeptember 4-én a szőlősgazdák tiszteletére misét celebráltak a Ca- thedrale Saint Benigue-ben, felszentelték a szőlőt, a bort és a fesztivál díjait. Ezen a napon a városházán Kir kanonok adott ebédet a csoportok Bzámára. Délután a mintegy két kilométer hosszú főutcán vonultunk fel, becslésem szerint százezer ember nézte végig, pedig az itteni szokások szerint fizetni kellett. Azután a Palais-ban ismét verseny, majd a díjkiosztás után kétszer négy percet kellett táncolni. — Rendkívül fárasztó lehe-r tett! — Pedig a verseny után még nagyon sokszor táncoltunk! A francia népitánc- szakemberek tanácskozásán előadást tartottunk a magyar népi táncról, utána pedig bemutatót tartottunk, sőt néhány motívumra meg is tanítottuk őket. Két községben két-kétórás műsort adtunk és még két alkalommal léptünk fel a nagyszínházban más nemzetek csoportjaival együtt. Kedves meglepetésként vendégül láttuk Dijon város vezetőit, lányaink, fiaink főzték az ebédet, a ragulevest és a csirkepaprikást, ezt viszonozva vendégszereplésünk utolsó előtti napján a burgundiai tanács elnöke adott számumára díszvacsorát. A kedves, baráti vendégszeretet elfeledtette velünk a fáradtságot, ilyenkor látszik mire képes az ember. — Hogyan értékelte a zsűri a bemutatókat és természetesen a pécsiekét? — Hatvannyolc tagú zsűri működött közre, közte tizennyolc nemzetközi és tizenöt francia szakember, a többi Dijon előkelőségeiből került ki. Pontozással zsűriztek, maximálisan húsz pontot lehetett kapni a tizenötperces versenyszámért, és még húszat a rö- videbbekért, valamint a felvonuláson tanúsított magatartásért, a barátkozásért. A szavazólapokat elektronikus gépek dolgozták fel. A nagydíjat, a Collier d’ort, az aranyláncot a bolgár együttes nyerte el, a Collier d’argent-et, az ezüstláncot pedig mi, megosztva a jugoszláv csoporttal, amelyik tavaly nagydíjat kapott. A zsűri a tizenötperecs műsorra húsz pontot adott s a legjobbnak értékelte. Csak később előztek meg bennünket a bolgárok, dinamikus táncukkal, vad zenéjükkel nagymértékben befolyásolták a közönséget és a zsűri nem szakértő tagjait s ha fél pontokkal is, de előbbre kerültek A díjakat Kir kanonok adta át, az ünnepségen megjelent párizsi nagykövetünk is, aki elismeréssel nyilatkozott az eredményről. Mi is elégedettek vagyunk, hiszen Európa legnagyobb folklórversenyén szereztünk második helyet, míg tavaly a magyar csoport, a HVDSZ bihari együttese bronzláncot, harmadik helyezést nyert el. — Milyen tapasztalatokat adott ez a fesztivál művészeti munkájukhoz? — Ez volt a második külföldi szereplésünk. A verseny sok tekintetben hasznos tanulságokat adott. Egyrészt olyan nemzetek táncaival ismerkedtünk még, amelyeket eddig még nem láttunk. — Ugyanakkor arra is világos választ adott, hogy az új hangvételű folklór .megteremtésében — amelyen dolgozunk i— jó úton járunk, hiszen a külföldi szakemberek körében is nagy elismerést aratott. Manapság igen nagy vita van a folklór további fejlődéséről és a francia szakemberek azt hangoztatták, hogy mi ugyanazt tesszük a népi táncban, mint Bartók és Kodály a népzenében. A közönség még nem értékeli eléggé, de a szakemberek már látják, hogy mélyebbre kell nyúlniok. Mi nem akartuk kivinni a modern feldolgozásai számokat, az egyik este azonban bemutattuk a Vágyódást, óriási sikerrel. Azt is megtanultuk, hogy nagyobb gondot kell fordítani a színpadi megjelenésre. Ugyanis kifogásolták, hogy a kosztümök nem voltak mindig elég látványosak és a táncosok is esztétikusabb benyomást keltettek volna, ha például egyforma magasak. Nagyobb látványossággal kell dolgozni, esetleg még bizonyos fokig a látványosság felé törekedve. A tíz nap alatt mindenütt nagy szeretettel fogadtak bennünket. Több külföldi meghívást kaptunk Izraelből. Görögországból, Olaszországból és Ciprusból, azonkívül Di- jonba is visszavárnak bennünket. Gazdag élményekben volt részünk, igaz, hogy nagyon elfáradtunk, de sok szépet láttunk. Azt hiszem, az együttes jó szolgálatot tett ahhoz, hogy a testvérváros-kapcsolat létrejöhessen Pécs és Dijon között. Bocz József Játék az élettel — játék a halállal Védjük, óvjuk a gyermekeket az áramütéses balesetektől Az Áramszolgáltató Vállalat krónikája, az üzemeltetési napló nagyon sok tanulságos és gyakran igen tragikus kimenetelű esetet tartalmaz. 1966. július 26-án Pécsett, a Verseny és a Kopács utca sarkán lévő 5250 voltos nagy- feszültségű oszlop alatt összeroncsolt testtel, holtan találták S. Albert 11 éves pécsi kisfiút. A balesetet a rendőrség és az áramszolgáltató szakemberei már csak rekonstruálni tudták a nyomokból. Eszerint a kisfiú feltehetőleg a vasoszlop vasszerkezetén lévő madárfészket kívánta volna kirabolni, véletlenül hozzáért a középső fázisvezetékhez — amelyen a nyomok meg is voltak találhatók — és halálos áramütést kapott. A gyermek fején égési nyomok voltak találhatók. Bezuhant nyolc és fél méter magasból és testét összeron- csolta. Az áramszolgáltató üzemviteli jelentése 1966. augusztus 3-ról kizárólag csak azért nem lett hasonló sajnálatos rendőrségi hír, mert a felnőttek felelősségtudata, a határozott és gyors intézkedés időben kizárta a halálos áramütés lehetőségét. Erb László, az Építőipari Vállalat dolgozója autóbuszon utazott és kitekintve észrevette, hogy a Tüzér utca folytatásánál levő, a vasút mél- letti 20 000 voltos vasoszlop kereszttartóján egy gyermek üldögél. Ekkor 15 óra 4 perc volt. Az autóbuszról azonnal kiszállt és sürgősen telefonált az Áramszolgáltató Vállalathoz, ahol is Pető Mátyás haladék nélkül továbbította a bejelentést és az áramszolgáltató illetékes szerve elrendelte a vonal azonnali kikapcsolását. A vonalat 15 óra 5 perckor kikapcsolták. Ez az egy perc mentette meg Zs. Gyula 15 éves pécsi fiú életét. Ez az egy perc és Erb László, Pető Mátyás és az áramszolgáltató illetékes szervének gyors, határozott és mélyen emberi együttműködése ' tette lehetővé újabb gyermekbaleset bekövetkezésének megelőzését és akadályozta meg egy dolgos pécsi család tragédiáját. A gyermekek szabad idejükben játszanak. A játék a gyermek • életeleme, szükséglete és ezért a játék hevében nem tekinti azokat a figyelmeztető jelzéseket, amelyek minden nagyfeszültségű tartóoszlopon el vannak helyezve, talán észre sem veszi a „Vigyázat, életveszélyes?” táblát, a feltűnő villámjelet és az ijesztő csontfejet. Játszik és játékból felmászik a vasoszlopra, hiszen arra olyan köny- nyű felmászni és érdemes felmászni, ha ott fenn madárfészek is van. Azért is érdemes felmászni, hogy a többiek irigyeljék, csodálják a „bátorságáért”, hogy üldögéljen s kereszttartón és onnan dobál ja az úton rohanó kocsikat Onnan fentről messze el lehe- látni, a drótok között átmenr szél mindig különösen muzsi kál, talán valahol a tengeren képzeli magát a fiú, az árbot tetején és onnan figyeli a földet.!; Az a szegény, szerencsétlenül járt kis 11 éves fiú mindezeket már nem tudta elmesélni és soha többé nem játszik pajtásaival, soha nem focizik, nem fogja megtanulni a VII. osztályban a villamosságot, soha nem lesz belőle mérnök vagy katona, vegyész vagy űrhajós. Veszélyes, halálos játékot játszott és meghalt. Meghalt talán azért is, mert az arra haladó emberek csak közömbösen, rátekintés- sel tudomásul vették és elkönyvelték, hogy ni itt van egy kisfiú és mászik fel a vasoszlopra... Az a szerencsés 15 éves fú akit megmentett az emberi közösségérzés, a legmélyebb emberiesség, az önzetlen segíteni akarás, minden lehet. Zs. Gyula szülei hálás kó- szönetüket fejezik ki Erb Lászlónak, Pető Mátyásnak, az áramszolgáltató szakembereinek gyermekük megmentéséért. A gyermekkel való beszélgetés során derült ki, hogv megérintette a 20 000 voltos kábel végelzáróját, amely akkor már nem volt feszültség alatt. Ha Erb László is csak rátekint az oszlopon üldögél fiúra és ezt tudomásul vesSíS^ ha nem siet az esetet bejelenteni, ha Pető Mátyás szíve nincsen a helyén, ha a kikapcsolást elrendelő szerv kicsit késik, akkor Zs. Gyula sem mesélhette volna el. amit elmesélt érzéseiről, töveiről, vágyairól. Temesi Róbert — Nemzetiségi énekkart é? színjátszó csoportot szervez Orfűn a hidasi körzeti művelődési otthon. A német nyelvű csoport Schiller: A mány és szerelem című da rabját tanulja be. A Moziüzemi Vállalat jelend: "8i“ a hét müsaráit A szeptember 15-től 21-ig tartó műsorhét igazi csemegét ígér a mozilátogató közönségnek. A HŐS VAGY ÁRULÖ? c. magyarul beszélő szovjet film témája nem szokatlan, egész sor hasonló problémájú alkotást' láthattunk már. Inkább feldolgozásának érdekessége, „krimi”-szerűsége fogja meg a nézőt. A rendező pergő iramot diktál, s a film levegője mindvégig feszült izgalmas. A történet magva: egy újságíró 22 év távlatából foglalkozni kezd Dnyeprovszk város földalatti mozgalmának történetével. Igaza van-e a Gestapo zsákmányolt archívumaiban talált jegyzőkönyvnek? — Ki volt az áruló? — S ki volt a vallató Gestapo-tiszt? — Élnek-e még s hol? Aztán az újságíró nyomozása eredményre vezet... Elzbieta Czyzewska, a nálunk is népszerű filmszínésznő a főszereplője a LÁNY- RABLÖ c. színes, szélesvásznú lengyel filmvígjátéknak.. A zenével, dallal, humorral átszőtt filmben jelentős szerepe van a külföldön is 's- mert, kiváló Mazowsze Énekés Táncgyüttesnek. A film részére külön műsort állítottak össze. A cselekmény háttere Gdansk, keskeny utcáival és a Balti-tenger kék-zöld színei. — Robert, a fiatal farmer egy szép napon felkerekedik és a távoli Ausztráliából hazalátogat szülőföldjére Lengyelországba. Eltökélt szándéka, hogy csakis lengyel lányt vesz el feleségül. Terv«} érdekében mindent elkövet. De szabadsága lejártával lehan- goltan száll hajóra, amikoris... (A film megtekintése tisztázza a továbbiakat) Mi történik, ha egy unatkozó szépasszony minden áron lelki analízis alá veti a férjét? Erről szól a NYUGODJ MEG, KEDVES című mulatságos francia—olasz filmvígjáték, amelynek főszerepeit Fer- nandel és Sandra Milo játsz- sza. A film a freudizmust, a Nyugaton divatos pszichoanalízis-mániát gúnyolja ki szellemesen, ötletesen. A mulatságos szituációk, a gátlásokat —• és egészen mást is — levető, kianalizáló helyzetek sorozata, s a már rég nem látott Fernandel játéka igazi szórakozást nyújt a könnyű' műfajt kedvelő közönségnek. * i A Kossuth mozi délelőtti előadásai: 15—16: A lányrabló, 17—18—19: Nyugodj me*;, kedves, 20—21: Hős vagy áruió? * A visszatekintő filmsorozat keretében a Park mozi 19-én a Gázolás, 20-án a Valahol Európában, 21-én a Körhinta, a Kossuth mozi 19-én a Különös házasság, 20-án a Szakadék, 21-én a Bakaruhában; a Petőfi mozi 19-én a Megszállottak, 20-án a Párbeszéd, 21-én a Talpalatnyi föld című filmeket vetíti az utolsó előadásokban. * A szélesvásznú vándormozi a Vérrel megpecsételve című színes, szélesvásznú, nagyszabású román történelmi filmet mutatja be 15-én Bikaion, 16- án Zalátán, 19-én Mecsek- nádasdon és 20-án Mozsaón. 4 » I
