Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-08 / 212. szám

1968. SZEPTEMBER 8. napló 3 a_neb vizsgálata jaKiilhereskedelmi Minisztérium úi székháza’ Gépek az építőiparban Cél a munkaerőhiány enyhítése — A sfépellátás tervszerűtlen és hiányos Prototípus-műhely Pécsett A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban vizsgálatot végzett az építő­ipar területén. A vizsgálat kilenc vállalatra, illetve egy­ségre terjedt ki, s az 1963— 65 közötti időszak gépgazdál­kodását elemezte. A vizsgálat a következő kérdésekre kere­sett választ: miiven mérték­ben nőtt a gépesítés, s meny­nyiben volt ez a fejlődés tervszerű, korszerűsödtek-e a típusok, javul-e a kihasznált­ság foka. s milyen változások­ká] járt a gépek számának növekedése a gazdaságosság terén? A fejlődés tervszerűi len Az építőipari vállalatok fél­ti gvel éti hatóságainál végzett vizsgálat azt bizonyította, hogy a gépesítésre nem ké­szültek távlati tervek, a fél­ti gveleti szervek egyszerűen csak továbbítják a vállalatok gépigényeit. Ugyanakkor az is bizonyossá vált, hogy a vállalati gépfejlesztési tervek sem valósulnak meg, a fel­ügyeleti szervek ugyanis nem tudják maradéktalanul kielé­gíteni az igényeket, s nem­egyszer olyan gépeket is a vállalatokra kényszerítenek, melyek nemcsak hogy a fej­lesztési tervekben nem sze­repeltek de használni sem tudják őket. A gépesítés terén kétségte­lenül az állami építőipar te­rületén a legjelentősebb a fej­lődés \ gépi beruházások el­sődleges célja a munkaerő­hiány enyhítése, de egyre je­lentősebb szerepet kapnak a gazdaságossági számítások' is. A munkáshiány szakipari té­ren a legnagyobb, ezért-a gé­pesítés is itt a legjelentő­sebb. A Baranya megyei Ál­lami Építőipari Vállalat az ipar által gyártott gépek be­szerzésén túl saját kísérleti üzemet is létesített, mely cél­gépek készítésénél igyekezett a szakmunkáshiányt enyhíte­ni. A vállalat két legjobban gépesített területe jelenleg a betonközpont és a panelgyár, ezek kapacitása minden kö­rülmények között fedezi a vállalat igényeit, sőt az el­adásra való termelést Is lehe­tővé teszik. Közvetlen kapcsolatot A vizsgálat külön foglal­kozott az építőipari vállalatok és építőipari gépgyárak kap­csolatával. Ez a kapcsolat jelenleg a felügyeleti szervek útján érvényesül, ami lehetet­lenné teszi, hogy a gépfej­lesztés gyorsan és rugalma­san alkalmazkodjon a kivite­lező ipar igényeihez. Az építőipari gépesítés egyik fő problémája a téliesítés. Az Állami Építőipari Vállalat 1963—65 között 22 hőlégfúvót vásárolt, a konstrukciók azon­ban korszerűtlenek, teljesít­ményük alacsony, így nem ol­dották meg a téliesítéssel kapcsolatos feladatokat. Je­lenleg hazánkban nagykapaci­tású, automatikus vezérlésű hőlégfúvók nem készülnek, így az 50—60 éves, átalakított gőzkazánok további üzemelte­tésére kényszerülnek a válla­latok. Ezek a gépek rendkí­vül alacsony hatásfokkal dol­goznak, műszaki állapotuk ro­hamosan romlik, s legjobb esetben is csak 2—3 évig használhatók. Ez pedig azt je­lenti — amennyiben ez idő alatt nem kezdik meg a ha­zai gyárak megfelelő energia- fejlesztő-berendezések gyártá­sát, vagy azokról import útján nem gondoskodnak —, hogy a téliesítés terén három év múlva még a jelenleginél is súlyosabb helyzetben kell az építőiparnak dolgoznia. Mi lesz a tanácsi iparral? A tanácsi építőipar terüle­tén továbbra is megoldatlan a tervszerű gépesítés. A gaz- iaságossági számításokkal megalapozott gépvásárlásokat lehetetlenné teszi a bizonyta­lan gépellátás, s az a tény, nogy a vállalatok rendszerint nem ismerik hosszabb távra a rájuk váró feladatokat. A vizsgálat során néhány megdöbbentő esetre is fény ierült: a Pécsi Tatarozó Vál- alat központi beruházásból légy vakológépet kapott, ezek i gépek azonban konstruk- :iós (!) hiba miatt használha- atlanok. Ugyanez a vállalat — ugyancsak kiutalás útján — három hőlégfúvónak is a jirtokosa lett, a vállalat sze- •int azonban náluk nincs izükség téliesítésre, így adrá- ;a gépeket műhelyek fűtésé- e szándékoznak felhasználni. A gépek átlagéletkora ma- ias, többségük korszerűtlen, s i javításukhoz szükséges ínyagok beszerzése is gondot ikoz. A vállalatok tartalék­épekkel nem rendelkeznek. Még súlyosabb a helyzet a zövetkezeti iparban. Itt — >ár anyagi fedezet lenne rá -, új gépek beszerzésére — :eret híján —, alig van lehe- őség. Az építő szövetkezetek kénytelenek beérni a más vál­lalatok által felajánlott, öreg, korszerűtlen gépekkel. Figyelemreméltó kezdeményezés Az építőipar gépesítésének egyik legfőbb akadálya még mindig a megfelelő konstruk­ciók hiánya. A Baranya me­gyei Építőipari Vállalat ezen igyekezett változtatni, amikor saját kebelén belül egy ter­vezőcsoportot és gépkísérleti prototípus-műhelyt hozott lét­re, azzal a céllal, hogy segít­sék a fejlesztési tervben rög­zített feladatok megoldását, illetve az újítási javaslatok megvalósulását. Budapesten az Arany János utca 8—10. szám alatt építi V a Külkereskedelmi Minisztérium új székházát. A kőmű­vesek december 31-ére befelezik a munkát. Az épület mész kőlapos burkolatot kap. A tervek szerint 1967 október kő zepére készül el Gazdag nimródok Mekkája Szarvashőgés Aranyérme* szarvasbikák — Racionális vadgazdálkodás Tízéves állományszabályozó terv A legszebb vadászati idény napjaiban járunk. A baranyai erdőkben fel­hangzott a szarvasbika pa­naszos bőgése, s a szenvedé­lyes vadászok sorra kiköltöz­nek a vadászházakba, a nagyvadas területek közelé­ben nyújtózó apró falvakba. — Már megvettem a kon- zerveket, — mutat a Perczel utcai iroda egyik asztalára Lendvai Ferenc, a MAVOSZ Baranya megyei titkára — kiveszem a szabadságomat és 3 hétre az erdőbe költözöm. Idény van a kisvadas terüle­teken is, hiszen javában le­het vadászni őzbakra, ré­cére, szárcsára, sár-szalonká­ra. így aztán a sok szépség, öröm és kikapcsolódás mel­lett gond s vita is akad né­hol, hiszen mindig van egy­két ember, aki megfeledkezik magáról és előbb fog fegy­vert mint szabadna, Vagy egyéni elképzelések alapján selejtez, és ez a vadásztár­saknak . nem tetszik. — A vadgazdálkodásról, azt hiszem, ezekben a hetek­ben érdemes lenne egy ke­veset beszélni — mondom Lendvai Ferencnek, aki ez­zel teljes mértékben egyet­ért, s azt javasolja, hogy ke­ressem meg Somogyi Zoltánt, a Mecseki Erdőgazdaság va­dászati előadóját. Somogyi Zoltán bácsi, Sza­bó utcai lakásának verandá­ján rendeletek és kimutatá­sok fölé hajolva arról az ossz hangról beszélgetünk, mely­nek az erdőgazdaság, mező- gazdaság és a vadgazdálkodás között feltétlenül meg kell lennie. A környezet stílsze­rű, hiszen a falakon min­denütt trófeák, főleg őz- és szarvasagancsok, de szép vad­disznóagyarak is kiteljesítik a kollekciót. — A laikus általában azt gondolja, hogy a vadászat a vad lelövéséből áll és a vad­hús elfogyasztásával ér véget — mondja Somogyi Zoltán és közben tagadóan ingatja a fejét. — A vadgazdálkodás a népgazdaság egyik jelentős termelési ága. A vad kilövé­se egy hosszú megelőző fo­lyamatnak csak befejező ré­sze. Biztosítani kell legelőször is azt, hogy a lehető legki­sebb vadkár mellett teremt­sünk meg egy jövedelmező vadgazdálkodást. A vadászat csak megyei szinten milliós húsértékhez juttatja a la­kosságot, nem beszélve arról a valutáról, amit a külföldi bérkilövések jövedelmeznek. A legkorszerűbb vadgazdál­kodást az üzemi vadászterü­leteiken, tehát az állami re­zervátumokban tudjuk foly­tatni, mivel itt tervszerűb­ben és következetesebben le­het dolgozni, s az anyagi és más eszközök is megvannak. Alapvető célunk a nagyvadas területeken a kevesebb, de jobb minőségű vadállomány kitenyésztése... — Mit jelent az, hogy ke­vesebb? — Az Erdészeti Tudomá­nyos Intézet már tudomá­nyosan is foglalkozik annak negállapításával, hogy egy idott nagyságú terület meny­nyi vadat képes jól eltarta­ni. Mi is elvégeztük a meg­felelő vizsgálatokat és 1965- nen egy tíz évre szóló állo- nányszabályozó tervet készí- ettünk, melynek betartásával 975-re elérjük, hogy a terű- etünkön a megfelelő meny- íyiségű, minőségű és ivar- irányú vad él majd. A sza- lályozó munka része a selej- ezés, s az a szabály, hogy :sak a fejlődési kulminációt ilért bikákat lövünk ki, me- yeknek előzőleg megkaptuk nár a legjobb utódjait. — Sokat hallunk a vadföl- i ékről í.. Százasok a kocsmaasztalon — A vadgazdálkodás fon tos, el nem hanyagolható ré­széről van szó. A szarvas­bikák például a bőgés idején legyöngülnek, s az erős, ha vas telek még jobban legyen­gítik őket. Alig ér véget a tél, márciusban levetik az agancsukat és néhány hónap alatt újat nevelnek. Ez óriá­si tehertétel, hiszen nyolc— tíz kilós új agancsot kell ne­kik újraépíteni... Az erdő­ben található táplálék általá­ban nem elég a vadnak. A vadföldeken változatos ta- karmányféleségeket kell a szá mára termelni, hogy a legkü­lönbözőbb időpontokban is találjon a vad táplálékot. Fő­leg a pillangós szénaféléket kell a téli időszakra biztosíta­ni. A vadföldek a mezőgaz­dasági területek mentesítését is szolgálják, egyúttal a vad elvonása is cél. — A vadgazdálkodásnak bizonyára vannak mérhető eredmnyei is? — A nagyvad vadászat irányítása 1955-ben került a Mecseki Erdőgazdasághoz, azóta a fejlődés nagyon nagy. 1957—1965-ig a területünkön a külföldi vadászok 24 arany, 23 ezüst és 19 bronzérmes agancsú bikát lőttek, min­den agancs nyolc kilogram­mon felüli volt. Csak 1965- ben 5 arany, 4 ezüst és 4 bronzéremmel díjazott agan­csú bikát lőttek ki, ami ki­tűnő eredmény. Mindezt csak racionális vadgazdálkodással lehet elérni. — Az apróvadas területek­ről elég sok panasz érke zik ... — Az apróvadas területek nem hozzánk, hanem a ta nács mezőgazdasági osztályá­hoz tartoznak, de ismerem a problémát. A gépi művelés el­terjedése, a vegyszeres gyom irtás bizony kedvezőtlenül ha tott az állományra. Ahol ter­jed a kultúra, a vad szűkebb élettérre szorul vissza. De megoldható probléma ez is Olyan vegyszereket kell majd kikísérletezni, melyek a va­dat nem mérgezik, a gépek re pedig, különösen a kaszáló gépre riasztóberendezést kel lene szerelni. Jóakarat kér dése ez, de rendeletileg is lehetne szabályozni... A gépesítés, vízrendezés vegyszerezés kedvezőtlenül be folyásolja az apróvad elter­jedését vagy fenntmaradásá* de feltételezhető, hogy al kalmazkodik majd az új kö­rülményekhez, és helyreá!'. a megfelelő biológiai egyen j súly; Bertha Bulcsú j Veszteglő vason ok Hétfőn reggel száznál is több, áruval megrakott va­gon állt a pécsj pályaudva­ron. A vagonok zömmé szombaton érkeztek, teha' legkésőbb vasárnap ki kel­lett vona rakni őket, hog' hétfőn reggel áruval meg­töltve indulhassanak to­vább. Mikortól meddig tart 8 munkaidő? — kérdezhetik joggal annak a komplex brigádnak a tagjai, akik a MÁV és az AKÖV alkal­mazottjaiként éjjel-nappal szolgálatban vannak, a va­gonok kirakásával, az áru- szállítással foglalkoznak. Több vállalatnál ugyanis délután 3—4 órakor már nem veszik át az árut. Azt mondják, a takarékos gaz­dálkodás nem engedi meg, hogy dolgozóikat munka­időn túl foglalkoztassák. Az elmúlt hetekben nagyon sok iskolaszer érkezett a PIÉRT-hez. Naponta 18 óráig vettek át árut, de szombaton déltől hétfő reg­gelig egyáltalán nem vol­tak hajlandók átvenni. A FÜSZÉRT vegyianyag rész­lege sem akar róla halla­ni, hogy szombaton vagy vasárnap árut vegyen át. Vannak olyan esetek is, amikor nem okolhatók a vállalatok azért, hogy a va­gonok nem ürülnek ki idő­ben. Pl. a Sörgyárnak Sal­gótarjánból egyszerre 5 nagy vagon érkezett sörösüveggel megpakolva. Hirtelen azt sem tudták, hova helyezze­nek el ennyi üveget. így került hétfőn jórészük a gyárba, több ezer darab pe­dig ládába rakva az állo­más területére. Szerencsére az ilyen meglepetések nem gyakoriak. A vagonállásból eredő károk megakadályozására nagyon hasznos kezdemé­nyezés született tavaly. Só­lyomvári János kereskedel­mi állomásfőnök helyettes asztalán például szocialista brigádnapló található. Ez már másodszülött, az első tavaly látott napvilágot a pécsi állomás és a 12 -es ; AKÖV pécsi áruforgalmi j üzemegysége közös elhatá­rozásából. A naplóban azok a vállalások találhatók, amelyeknek teljesítése elő­segíti a vagonok mielőbbi kirakását. Az idén az első félévben az egy kocsira eső rakodási időt például a ta­valyihoz képest 7,5 száza­lékkal, a késve kirakott ko­csik számát pedig 37,3 szá­zalékkal sikerült csökken- teniök. Ezek az eredmények még jobbak lehetnének, ha a vállalatok többségében is megvolna a törekvés arra, hogy a vagonok ne rosto­koljanak az állomáson. A MÁV-nál intézkedések történtek az elmúlt évek során arra vonatkozóan, ho­gyan lehetne a vagonokat jobban kihasználni. Ezért egyre több magas oldalú kocsit közlekedtetnek, több áru fér el bennük. Ezeknek kirakása újabb gond elé állította a rakodást végző dolgozókat. Az újfajta mar­kológépek, melyeket a Vö­rös Csillag Traktorgyár ké­szített, nem érik el a ko­csik fenekét. A pécsi állo­más is kapott egy ilyen új gépet, de magas kocsiknál használhatatlan, ezért kény­telenek a régi gépekkel dol­gozni. Ezek viszont gyak­ran meghibásodnak, pót- alkatrészt pedig csak nagy üggyel-bajjal tudnak sze­rezni hozzá. Tehát a szállító vállala­tokban megvan a törekvés a vagonok mielőbbi kiüríté­sére. Jobban kell ezt tá­mogatniok a szállíttató fe­jtenek is, s nem utolsó sor- ’ii azoknak a szerveknek : melyek a rakodás gé- - í1 ősének korszerűsítésé- : foglalkoznak. Siklós, Harkány és a kör­nyék vendéglőiben jólfizető vendégnek ismerték Fazekas Jánost, az ÁFOR siklósi te­lepvezetőjét. A tanúk mond­ják, hogy volt rá példa, mi­kor a vendéglőben az asz­taltársaságot megkérdezte: „Nincs pénzetek? Itt van, lessék, ha akarjátok, meg­veszem nektek egész Har­kányt” — és egy egész ha­lom gyűrött százast tett a fehér abroszra. Miből? A Siklósi járási Rendőr- kapitányságon befejezés előtt áll a válasz a kérdés­re. Fazekas János telepveze­tő és Major János árukiadó jól megértették egymást és ebből az együttműködésből szép kis hasznot húztak. Amikor a nyomozás meg­kezdődött, Fazekas mindent tágadott: „Semmi sem tapad a kezemhez, mindenben szabályszerűen jártam el”. A bizonyítékok hatására azonban megváltoztatta vé­leményét: „Akkor határoz­tam el, hogy értékesítjük a többletet...” Egy telepen — amint Fazekas mondja — nagyon Könnyű többletre szert tenni. Jönnek a tsz-ek, gazdaságok — hozzák a hor­dókat megtölteni. Nem egy hordó még csaknem félig van... de töltés után úgy számolják el, mintha üres lett volna. „Volt olyan nap, hogy 300—500 liter gázolaj­többletünk is adódott”. A gázolaj literje 1,90 forint, jó plusz pénzhez jutottak... Fazekas adott olajat az olaj­kályhával rendelkezőknek is, az áru fejében járó szá­zasokat pedig csak gyűrte zsebre, illetve Majorral osz­tozkodott. Volt miből kirándulnia. Trabant gépkocsiján járta a megyét, ha kiruccanni volt kedve. Lengyelország­ban, Csehszlovákiában is megfordult. S milyen benzin hajtotta az autót? „Nálunk aztán vajmi ritkán töltött" — mondják a benzinkuta­sok. Fazekas nemrég bevo­nult, jött haza az autóján és beállt a telepre — tölte­ni. „Itt ugyan nem kap ben­zint” — mondta a segéd­munkás és nem is adott. „Jövök én még ide vissza telepvezetőnek” — vágta rá fenyegetőzve Fazekas. Az ellenőrzés lazaságára maga Fazekas mutat rá: „Olyan eset nem volt, ami­kor a többletet nem véte­leztük be. Erre nem volt szükség, mert a valóságos adatok feltüntetése mellett is igen komoly többlet ke­letkezett”. Mennyi gázolajat és ben­zint „dobhattak piacra”, pillanatnyilag még nem tud­ni, mert a szakértők most állítják össze a lajstromot. Fazekas szerint 2a 000 liter körüli mennyiség lehetett... Ebből futotta a gyűrött szá­zasokra, Trabantra, dáridó zásokra. 11 ! 1 li ; ] ; 1 | j : i 11 i í i ! i if !t ! r ;t ■ l ' l ! r ! s : t it I c I 2 ! 1;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents