Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-06 / 210. szám
Világ proletárjai, egyesüljelek! Dunámon napló Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja XXIII. ÉVFOLYAM, 210. SZÁM ÄRA 50 FILLÉR 1966. SZEPTEMBER 6., KEDD „Védjegyek?“ jyyáron az ember sökmin1 ' dennel tisztába jöhet, mi több, időnként része van tanulságos találkozásokban iá Mondhatom: együtt meditál tunk a parton, egy órája sem ismertük még egymást, s tudtuk, hogy nem tart még egy óráig, néztük a vizet, a nagy szél nem zavart, a hullámok rejtélyei pedig ámulatba ejtettek bennünket. — Minden fiatalnak van egy védjegye <— mondta végül. — A magáé melyik? — A hajam. — Aha. És milyen „védjegyek” vannak még? — Szakáll. Jellegzetes farmernadrág. Általában az öltözet. Meg ilyenek. — És mire hívja fel ez a „márka” a közfigyelmet? — A lázadásra. — Mi ellen lázadoznak? — A maradiság ellen. — Hány éves ön? — Tizenhét. Befejezésül elismerően bólintottam, miután a maradiság ellen küzdők közé sorolom magam, de miért tagadnám el: az az érzésem, hogy a „védjegyekkel" nem stimmel valami. , Manapság gyakori viták tárgyai az ifjúi szakállak, a „föl- szerszámozott” farmernadrágok, a hosszú hajzatok, a dzsesszmuzsika iránti zajos rajongás. Mi ez valójában? Különcködés? Hóbort? Vagy valóban egy kissé nyers, ka- maszos lázadás jelképei? De hát mi ellen lázadoznak _ a nyiratlan fejjel és a tölcsérszárú nadrágokkal? Mi van a kezükben közben, s legfőképpen a fejükben mi van? Milyen belső magatartás és szándék bújik meg az ilyen védjegyek mögött? A súlyosabb, a szigorúbb vélemények azt mondják: nem más ez, mint a rosszul értelmezett nyugati életforma iránti kritikátlan ragaszkodás, a puszta nosztalgia kifejezései. Nem hiszem, hogy az ilyen véleményeknek egyértelműen igazuk van, hisz az esetek nagy többségében valami egészen ködös nosztalgiáról lehet csak szó, mely legtöbbször csak a western- filmek és a kék messzeségben lebegő jachtok romantikájáig terjed. Nekem ilyenkor egyébként is mindig a kitűnő Kazi- mierz Brandys, lengyel író kesernyés sorai jutnak eszembe, illik bizony magunkra is: „ ... Krakkóba kellett volna utaznia, a tasizmus és a hot- jazz fővárosába ahelyett, hogy mondjuk itt időzne Bolognában, ahol az egyetlen szakállas fickó az itteni zsinagóga kántora. S ráeszmél arra az igazságra, hogy egy újabb fikciót teremtettünk magunknak, és hogy jobb ez így nekünk, mint a valóság. Felfedezi azt a szomorú és mulatságos tényt, hogy Európa végein élünk, és ezeken a végeken mítoszokat teremtünk Európáról, ráragasztjuk bőröndjeinkre, teleaggatjuk velük a képzeletünket...” Mély, világos beszéd. Segít megfejteni a „védjegyek” értékét, mert attól tartok: ezek a tizenhét, húszévesek nem is tudják pontosan, hogy mire akarják „védjegyeztetni” magukat, amikor megnövesztik a hajukat, ha türelemmel megvárják, míg tisztességesen kinő a szakálluk. A tévedések miatt tisztá' * zandó, hogy nem a forma jelenti a belső és a társadalmi problémát. Nem az a probléma, hogy valaki farmernadrágot visel, hisz ez praktikus és olcsó viselet, s CFolytatás a 2. oldalon) Napsugaras, hangulatos bányásznap Ünnepelt a megye Zászlódíszben a bányavidék — Üzemi ünnepségek, sportműsorok Népünnepély Meszesen — Tűzijáték Csertetőn Vasárnap a bányászokat köszöntötte a megye. A három nagy bányavállalat, a Széntröszt, az Aknamélyítő Tröszt és az Ércbányászati Vállalat — mintegy harmincezer dolgozója ünnepelt. A Mecseki Ércbányászati Vállalat üzemeiben szeptember 2- án, leszállás előtt került sor a megemlékezésekre, 3- án délután fél ötkor pedig a vállalat igazgatója adott fogadásit a kitüntetett dolgozók tiszteletére. A Kiváló Bányász cím mellett ezúttal adák ki a 20, 15, illetve tíz évi szolgálatért járó érdemérmeket. A széntrösztnél vasárnap délelőtt tartották az üzemi ünnepségeket, ahol ugyancsak kitüntették a legjobb dolgozókat. Este valamennyi bányatelepen bált szerveztek. A Bányászati Aknamélyítő Tröszt mecseki körzetének dolgozói a munkahelyük szerint illetékes szénilletve ércbányászokkal együtt ünnepeltek. Mozgalmas vasárnap Mindent meg lehet szervezni — tömegeket, vendéglátást, fogadásokat, vásárt, kiállítást — csak egyhez kell szerencse: a jó időhöz. Kifogtuk: kitűnő, napfényes reggelre és persze a bányászzenekarok ébresztőjére! — ébredt Pécs és Komló lakossága. A mozgalmasság nem áttételesen, hanem valóságban értendő: rokonok, ismerősök utaznak autókon, autóbuszokon a bányakerületekbe, Meszesre, Hősök terére, Ujme- csekaljára, Komlóra. De egy másik ember és gépjármű folyam Kertvárosnak lódul, ki a vásártérre, a szeptemberi vásárra. Soha ennyi személykocsi nem várt eladásra- vételre, mint ezen a vasárnapon. — Hogy kínálják a kocsikat? — üj kocsikat tizenkettő- tizennégyezer felárral.. .1 Kitüntetések, jutalmak No, persze. Bányásznap lévén, több, mint hatvanmillió forint került kifizetésre hűségjutalomként a bányavidéken: érthető, hogy felverik a kocsik árát. Érthető, de nem szép dolog. Az István-aknaiak a Pécs- szabolcsi Puskin Művelődési Házban rendezték be „főhadiszállásukat”. A hivatalos ünnepség 9 órakor kezdődött, amelyen az üzem dolgozói, vezetői mellett résztvett Cset- neki István, trösztigazgatóhelyettes, Kerékgyártó Béla alezredes, helyőrségparancsnok, dr. Bánki Nándor, a Városi Tanács ipari osztályának vezetője, a bányahatóság képviselői és természetesen a barátok, ismerősök sokasága. Tátrai József üzemvezető ez alkalommal adta át a kitüntetéseket. öten kaptak miniszteri kitüntetést, hárman trösztigazgatói, tizennégyen pedig üzemvezetői dicséretet. Régi hagyomány a szabolcsi bányászok között a jubiláló munkatársak köszöntése. Az idei bányásznap alkalmából 26 olyan bányászt ünnepeltek akiit huszonöt éve dolgoznak az üzemnél. Közben megcsapolták a hordókat, és percek alatt elrendeződtek a ,körletek’“. Itt a szenesek, amott a szállítók, hátul a szabadtéri színpad és a büfé között pedig az előkészítők. Az asztalfőn Kral- let János bányamester, mellette a párttitkár, másik oldalán ©gy vájár... A harmadik korsó sör után valaki átkiált a szomszédos asztaltól: — Termelési tanácskozási; tartotok? Ahogy látom, teljes a létszám ...! — Csak a Béla hiányzik, az este a büfénél „leverte” szegényt lábáról az „omlás“... Presze komoly dolgokról is szó esik itt. Ha két bányász leül, mindjárt dolgozni kezd. Simonovits Ferenc a balszerencséről panaszkodik. — Emlékszik, amikor márciusban 231 métert hajtottunk ki? Most kétszáznegyvenet akartunk, de rettenetes kemény kő volt mindenütt. — Körülnéz, keres valakit. — Nézze, az ott a Róhr Jóska, éppen 40 éves, de ő a csapatban a veterán ... Akármi legyek, ha kis szerencsével nem csináljuk meg a kétszáz- negyvenet ... Kerthelyiség Vége a hivatalos délelőtti ünnepségnek és a közönség ki tódul a nagyon szép, árnyas kerthelyiségbe. Körben sátrak, lacikonyha, pörkölt, rántott szelet, virsli, szendvicsek garmadával, a legifjabbaknak fagylalt és narancsital, az asszonyoknak százféle édesség, a férfiaknak jó hideg sör, (elegendő mennyiségben!) és hűtött borok. Két cigányzenekar konkurál egymással: egyiknek két tagja, a másiknak három tagja van. A kéttagú bent húzza a nótát a kisteremben, de a vendégek lassan eloszlanak és kint a kerthelyiségben foglalnak helyet az asztaloknál. Végül csak a kéttagú zenekar marad és egy vidámképű vöröses fiatalember: — ... Most még azt, hogy „öreganyám mikor mentem, a szilvásba ...!” A két cigány hátrál kifele* mert a kertben nagyobb „biznisz’“ van kilátsába. Elhal a zene, csak a fiatalember marad egyedül és énekel, „rö- cögteti” a hangját, fenemód nekifeledkezve... A kertben kiderül aztán, hogy két dudás megfér-e egy csárdában?: valaki kitalálja, hogy létre kell hozni, most azonnal az „összesített“ cigányzenekart. Átszervezik a zenekart, egyesülnek, összetolják még az asztalokat és valóságos söröskorsó-erdő tarkítja a fehér abroszokat. — Gyere haza ebédelni, kihűl az étel! — Nem megyek édesanyám, „Nem ... nem ... nem ...! — Nem megyek én innét el, míg a házigazda ...” Erről jut eszembe, megyünk a Dózsa meccsre! Üdvözlet az NDK-ból Komlóra A pécsbányaiak a Zalka Máté Kultúrházban tartották üzemi ünnepségüket. A (Folytatás a 3. oldalon) Telt ház a szabolcsi Puskin művelődési otthon kerthelyiségében Eldöntötték i A SZŐ VOSZ vállalatai veszik át a hidasi bányaépületeket Távol-keleti áru feldolgozása exportra Régi helyén marad a kultúrotthon Megírtuk: a hidasi bányaüzem épületeit valószínűleg a SZÖVOSZ-tárcához tartozó vállalatok veszik át. Ami akkor valószínű volt, időközben biztossá vált. Szeptember 15- én a SZÖVOSZ vállalatai megkezdik a bányaüzem épületeinek átvételét, s október elsejéig át is kell azokat venniük. — Végeredményben milyen vállalatok kapnak otthont Hidason? — kérdeztük a MÉSZÖV bér-, munkaügyi és iparszervezési osztályát. — Az első tájékoztatáshoz képest bizonyos változások történtek — mondották az osztályon. — Három vállalat költözik Hidasra: a Vendéglátópari Országos Szövetkezeti Központ, a Szövetkezeti Göngyölegellátó Vállalat és a pécsváradi földművesszövetkezet. A Vendéglátóipari Országos Szövetkezeti Központ három üzemet létesít: vendéglátóipari gépek javítóüzemét, kertgazdálkodási és kisállattenyésztő eszközöket gyártó üzemet, valamint a Hidasra települő valamennyi SZÖVOSZ vállalat gépei számára egy tmk-mű- helyt. A Szövetkezeti Göngyölegellátó Vállalat csomagolás- technikai eszközöket gyártó üzemet, továbbá göngyölegtelepet és ládaelemkészítő üzemet létesít. Egyébként valószínűleg ez a vállalat költözik először Hidasra. A Pécsvárad és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet egy bélosztályozó, valamint egy papírfeldolgozó üzemet működtet Hidason. Az országban ugyanis két üzemet szerveznek bélexport céljaira, egyet Pécsváradon és egyet Tabon. A Távol-Kelettől, valószínűleg Vietnamiból importálnak belet, azt még egyszer átmossák, osztályozzák tis exportszállításra csomagolják. A papírfeldolgozó üzem már működik a volt hidasi körzeti művelődési otthonban. Most azonban, mivel véglegessé vált a bányaüzem épületeinek a SZÖVOSZ-tárca részére történő átadása — amint azt előző cikkünkben is jeleztüs — rövidesen kiköltöznek s kultúrotthonból és a bányaüzem egy másik épületébe mennek át. így a művelődési ház, valamint a mozi a régi helyén működik majd továo Egyébként megérkeztek az első megrendelések a hidasi földműveszövetkezeti papírfei- dolgozó üzem részére. Többes között a Minerva Nyomda s rendelt tőlük 50 ezer forint értékű, díszes kivitelű papiciinkét. Az eddigi legnagy bb megrendelés: a Brikettermeiő és Széndúsító Vállalat, három millió brikettszállító zsák“’ kért. A 10 kilós zsákolt előállítása összesen 2 400 000 forint termelési értéket telem majd. I 4