Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-02 / 207. szám
»6G. SZEPTEMBER 2. napló Miért késik a szállodaépítés Észrevételeikre számít Harkányban? A tervek késsek — Pénz van — Az építőipar nem vállalja 9 Milyen megoldás lehetséges? — Tudom, hogy az építőipari vállalat is felhozza érveit, de csak azt mondhatom: vállalják el végre a - szálló építését az eredeti tervnek megfelelően. Ellenkező esetben a régi tervet eldobhatjuk, új tervről pedig nem is álmodhatom, mert kidobni való pénzünk nincs. Az interjút még nem fejeztük be. A válaszra felkérjük majd a B. m. Építőipari Vállalatot. Rab Ferenc Harkány — főként az utóbbi években — igen szépen fejlődik. Tíz esztendeje még a fürdőnek egyetlen medencéje volt iszap-aljzattal. Azóta ezt korszerűsítették, majd megépült a második, illetve harmadik nagymedence. Felépült az igényeknek megfelelően a nagyon szép öltözősor, télikerttel — ezzel egyidőben a téli fürdő is —, bővítették a fürdő területét és létrehozták ugyancsak ízléses kivitelben a vendéglátóipari árusítóhelyeket. A fürdőhely évről évre növekszik, látogatottsága halaszthatatlanul megkívánja a szállodai férőhelyek számának növelését is. Új szállodát kell építeni. A terv végrehajtása azonban évek óta húzódik, pedig van rá pénz is, tervdokumentáció is. 9 Miért késik mégis az új szálloda építése? — Orosz Ferenc elvtárs, a Megyei Tanács tervosztályának vezetője kérdésünkre az alábbi tájékoztatást adta: — 1966. január elsejével új rendelet lépett életbe, mely szerint az értékhatárt nem a forintösszeg, hanem naturális mutatók határozzák meg. Korábban az értékhatár hárommillió volt, vagyis ha egy beruházás értéke meghaladta a hárommillió forintot, akkor már az Építésügyi Minisztérium jelölte ki az építőipari vállalatot, amely a munkát elvégezte. Az értékhatáron aluli beruházásnál a Megyei Tanács adta a megbízást annak a vállalatnak, amely a legkedvezőbb ajánlatokat tette. A rendelet most ez év elejétől kibővítette a Megyei Tanács jogkörét: hárommillión felül is — ha a naturális értékhatárt nem lépjük túl — szabadon adhatunk megbízást a kivitelezésre. A harkányi szálloda költsége például tízmillió forint, naturális értékhatár 120 szállodaágyra szól, a létesítendő szálloda viszont 90 ágyas, így a határon belül marad. 9 A rendelet ezek szerint valóban kedvező a tanácsnak. — Általában igen, de ebben az esetben éppen emiatt bizonytalan az új szálló építése. Ugyanis a programozás, majd később a tervdokumentáció elkészítésének ideje még a rendelet előtti időszakra esett, a kijelölés és a szerződéskötés viszont már a rendelet hatálybalépése utánra. És ezért a rendelet adta jogokkal egyszerűen nem tudunk élni! Annak idején a programkészítésnél közreműködött a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat is. Természetes volt, hogy a mi- msztérium őket jelöli ki a kivitelezésre, ezért is vettek részt a programkészítésben. Később a vállalat kifogásolta a kivitelezési tervet, mondván. hogy nem hagyományos, hanem paneles eljárással kívánják a szállót felépíteni. A 'Da végére az ÉM tervezési főr -7trlya tett pontot 1965. j 'n’-'s 4-én. amikor is kimondták: ,,Az épület monolit vasbeton-vázszerkezettel, sta- Za födémpadlóval tervezendő meg ...” A terv így is készült el. Ez év nyarán viszont a szerződést még sem köthettük meg. mert bár a főhatóság korábban kötelezte a vállalatot a '■z-Hó hagyományos módszerű kivitelezésére, mégsem vállalják, csak panelból. 9 Ezek szerint a vállalat nem hajtotta végre a főhatóság utasításait? — Nem De most már nem is kö’e'e : erre. mert közben életbe lépett az említet1 rendelet, amely nemcsak í tanácsnak, de a vállalatnak i: szabad kezet ad: azt válla naturális értékhatár alatt, amit akar. 9 Miért nem akarják önök a paneles eljárást? — Mert a szálló tervdokumentációja hagyományosra készült, mi a tervezés költségeit már kifizettük, ami több mint 400 ezer forint. A tervet most akár el is dobhatjuk, vagy újat, panelszerkezetre készíttetünk. De ehhez ismét pénz kell, nem beszélve arról, hogy a terv átfutási ideje majdnem egy esztendő. Ha kapnánk pénzt — amit nem hiszek —, akkor is jövő év augusztus végéig a teljes dokumentációt át kell adnunk a vállalat részére, hogy aztán 1968-ban megkezdjék az építkezést. Gyakorlatilag 1970-re készül el a szálló. — Itt figyelembe kell venni azt, hogy Harkány iránt évről évre nő az érdeklődés. Nemcsak az a baj, hogy a vendégeket nem tudjuk elhelyezni szobák hiányában, ennél is sürgősebb a szállóépületében elhelyezendő, nagy létszámot befogadó étterem létesítése. A kisvendéglők és bisztrók már rég nem tudják kielégíteni az igényeket. És egyáltalán: amúgyis négy esztendeje húzódik a szállodaügy. 9 még várjunk öt évet?! Megnyílt a Divatárubolt Újra megnyitották az átalakított Divatáruboltot a Kossuth Lajos utca 62-ben. Az átalakítás után az üzletet tegnap nyitották meg „írják meg a kislánynak...44 Alojzi az öcsénk volt , Jelentkeztek a francia lány rokonai — Harmincnyolcban. Biztos, mert akkor állítólag megszállta őket Hitler... A három öreg most azt kéri: — írják meg a kislánynak, hogy élünk, és írjon. Nem baj, ha csak franciául tud, itt van a Grosz szomszéd, majd lefordítja, meg hogy jó egészséget kívánunk... Antónia néni hozzáteszi: — Jöjjön haza Magyarországra, majd megtanulja a nyelvünket, más is megtanulta már! Földcssy Dénes a Központi Bizottság Megyeszerte befejeződtek az augusztusi taggyűlések ,,Kedves Elvtárs! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága úgy foglalt állást, hogy a párttagság két taggyűlést tartson a soron következő pártkongresszus előkészítése érdekében. Augusztusban cl Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Kongresszusi Irányelveit és a Szervezeti Szabályzat Tervezetet vitassák meg" (A Kongresszusi Irányelvek bevezetőjéből). A z augusztusi taggyűlé- ** sek megyénkben fő vonalaikban megegyeztek egymással. Az alapszervezet párttitkára beszámolójában mindenütt az Irányelvek leg fontosabb részeit emelte ki, mintegy emlékeztetőül utalt társadalmi viszonyaink, gazdasági fejlődésünk, életszínvonalunk néhány lényeges kérdésére. Mintegy emlékeztetőül, s mégis átfogó jelleggel, mert a párt most arra törekszik, hogy felmérje az ország négy éves fejlődését, elemezze párttagságunk, a dolgozó tömegeik munkában szerzett tapasztalatait. A módosított szervezeti szabályzat tervezetét ugyancsak kivonatosan ismertették, majd vitára bocsátották mindkét dokumentumot. Ezután került sor — a szeptemberi alapszervi vezetőség és küldöttválasztó taggyűléseket egy hónappal megelőzve — a jelölőbizottságok megválasztására. A megyénkben lezajlott taggyűlések sók új vonásban bővelkedtek. Az országos jelentőségű kérdésekre természetesen különbözőképpen reagált egy fizikai munkásokból álló alapszerv, illetve egy tudományos intézmény párttagsága. Különböző színvonalon mondták el véleményüket, más és más kérdéseket ragadtak ki, de őszintén és felelősséggel. A tagggyűlést vezető titkárok általában nem erőltették a hozzászólásokat, így aztán több esetben előfordult, hogy már-már lezárták a vitát, amikor még egy kéz a levegőbe emelkedett. elmondott valami érdekes javaslatot, s a vita tovább gyűrűzött, új, esetleg másirányú javaslatokat szült. Az egésznek a varázsát az adta meg, hogy a párttitkárok beszámolójukat általában ezzel kezdték: A Központi Bizottság kéri, hogy állásfoglalásainkat, észrevételeinket juttassuk el hozzá. Ez egy-egy kisebb létszámú, fizikaiakból álló alapszervezetben szinte meghatónak tűnt. Ritkán lehet ennyire plasztikusan látni, legszívesebben azt imám, érezni a munkásosztály vezető szerepét. Tíz egynéhány ember, csiszolók, esztergályosok, segédmunkások, egy-két műszaki ,— és észrevételeikre számít a Központi Bizottság. Tíz egynéhány ember itt, húszon valahány ott, és amott, szerte az országban — és állásfoglalásaik befolyásolják ennek az országnak a politikáját. Persze a tíz egynéhányak meg a huszonvalahányak még nem mindenütt érzik ezt. A jelölő bizottságok megválasztása sem a régi módon történt. Uj maga az, hogy nem a vezetőségválasztás előtti fél órában, hanem egy teljes hónappal előbb került sor megválasztásukra. Uj és természetes. Ahhoz, hogy minden párttaggal elbeszélgessenek, sőt a pártonkívüliek véleményét is megismerjék és valóban azt javasolják vezetőségi tagnak, titkárnak (nem tévedés, idén már a titkárra is a taggyűlés szavaz, tavaly még a vezetőség választotta meg saját kebeléből) aki az alapszervezet bizalmát leginkább élvezi és arra legérdemesebb, alapos tájékozódásra és megfelelő időre van szükség * A B. m. Építőipari Válla- **■ lat Panel-Stasa üzemében a pártalapszervezet létszáma 23 fő, háromtagú jelölőbizottságot választottak. Ma már' ez is természetes: egyikük sem tudta előre, hogy meg fogják választani. Megelégedettséggel vették tudomásul, hogy munkaterület szempontjából jól kiegészítik egymást. Czárt Ferenc a panel-üzemben dolgozik, Rózsahegyi Józsefné a nagy panel-csarnokban, Kovács László pedig a szabadtéri gyártásnál. Ö 1961 óta van itt, két társa az üzem születése óta. Ismerik az embereket. Megfelelő szervezőkészséggel rendelkező, agi- tatív párttagot fognak titkárnak javasolni. Konkrét személyre hogyan is gondolnának. Hiszen még nem ismerik a tagság véleményét. Kéri Tamás Kész a Szőlőskert Tegnap tartották a mü- zaki szemlét a Pécs és Vi- iéke Körzeti Földművesszövetkezet új létesítményén, e tzkókói Szőlőikért nevet viselő vendéglátó egységen. A beruházók és a kivitelezők végignézték a töbl mint egymillió forintos költséggel épült épületet, melyben két hét múlva, szép tember 15-én tartják a sajtótájékoztatót és egy nappal később, szeptember 16- án délelőtt 10 órakor nyitják meg a nagyközönség számára. * HUSZONNYOLC éve történt, meg ötvenegy, negyvenhat, negyvenhárom. — Ülünk a rádió előszobájában, a három öreg csendesen sír és most egyre nyilvánvalóbb, hogy bizonyos életérzésekből nem lehet kiöregedni. — Ugye tudod, Bözsi? Októberben volt az esküvőjük. — Tudom, tizenháromban. Mindenre emlékeznek, mindent tudnak és valahol mélyen most is csodálkoznak, hogy nahát nem írt az Alojzi! Pedig már huszonnyolc éve nem írt. És éppen úgy sírnak, mint amikor 1938-ban először döbbentek rá, hogy az Alojzi talán sosem ír többet. _ Reggel hozta az asszony a Naplót, — meséli Pálmai (Pescha) Ede hetvenhat éves nyugdíjas bányász — tetszik tudni, én már az ágyban olvasom a lapot. Hát látom a felhívást, hogy aki ismerte Pescha Alajost, jelentkezzék... Mentem mindjárt a nővéremhez és most eljöttünk. Tegnap reggel jelent meg a felhívásunk, s rá néhány órára kiderült Eliane Reoí rokonsága. Előbb ők ketten érkeztek meg; Pálmai (Pescha) Ede és hetvennégy éves húga, özvegy Schweitzer Jánosné Pescha Antónia. Aztán lassan t megtudjuk az egykor népes | Pescha család történetét. .. — Tetszik tudni — meséli 1 Ede bácsi — mi cseh szárma- I zású bányászok vagyunk. Mi- I kor standbeli katona voltam a j Monarchiában, tizenötben meg is látogattam a nagyapámat 1 Brünnben. És nem is tudom, j talán akkor éreztem így magam, istenem ötvenegy éve . . öten voltak testvérek, de Magyarországon már egyetlen leszármazottjuk sem él. Antó- j nia néninek kiskorában meg-1 halt a lánya Pescha Edének j nem volt édes gyereke. Igaz élt még egv testvér Bécsben annak három gyereke maradt, mindegyik fodrász, már unoka is van, az meg színésznő j Münchenben. — ök is kerestették Alojzi- ékat, de hiába — mondja Antónia néni. Aztán azt kérik, hívjuk fel a sógornőt. Bözsit, a szociális otthonban van, Horváth Jánosné. ő kint volt Franciaországban egyszer régen. Nyúlunk a telefonhoz, aztán belép egy öregasszony, meglátja a másik két öreget az ajtóhoz bújik, mint egy reménytelen kisgyerek, és sír sokáig. — A Bözsi... ELIANE REOF valahol otthon van már Franciaországban. S Bözsi néni, a hetvenkilenc éves rokon, Eliane nagy anyjának testvére, mesélni kezd; — Alojzi az én nővéremet vette el. Igen, tizenhárom októberben volt az esküvőjük, öt szép gyereke volt, három fiú, két lány. De elment. — Miért? — Hát nyugtalan ember is volt, meg a megélhetés.... Huszonötben ment el Aló zi, addig Nagymányokon volt. fő- gépész. Még én kértem ki az iratait, mert azi üzente, hogy akit nem honosít jnn„ m cg Franciaországban, annak az idegenlégióba viszik a fiait, ha katonasorba jutnak. Hát ő ezt nem akarta, és hon'sí tatta magát. De mégiscsak elpusztult mind az öt gyerek . N >m is tudjuk hogyan... a háború... Mikor Bözsi néni kintiárt náluk, emlékszik harmincegyben, éppen a frankhamisítás leleplezése előtt öt perccel — így mondja, mert utánuk már nem adtak ki frankot senkinek — indult ki Elszász Lotharin- giába — Morange-ben laktak, hét hétig voltam kint náluk látogatóban. A két leány közül a Mici akkor volt menrp izony, sírt is, hogy hamar eljövök, nem várhatom meg míg hazajön a vőlegénye. Mert az akkor volt sorkatona A másik lánya Erzsi volt. de inkább r 'Hcié lehet ez a szegény kislány, aki most itt járt Pécsett. — Mikor írtak utoljára7
