Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-29 / 230. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunámon napló ________Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja________ X XIII. ÉVFOLYAM, 230. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR I960. SZEPTEMBER 29., CSÜTÖRTÖK FákOZtl, 1848 -1988 k 11 Pákozd határában egy " magas kőoszlop, mesz- sziről észreveszi, látja a Ba­latonhoz igyekvő utas. Ezt az oszlopot most virágok öve­zik, talapzatához elzarándo­kol a környék népe, s a kora őszi napon, szeptember utol­só előtti napján emlékezés színhelye a szelíd dombos­halmos táj. Az emlékezésé és a megbecsülésé: hazánk fegy­veres erőit köszöntjük a tisz­teletükre jelessé tett napon; Nem pirosbetűs ünnep szep­tember 29-e. Nem pihen meg a szorgos munkáskéz, nem áll meg a traktorkerék, az iskolában feleltet majd a ta­nár, földrajzból, történelem­ből, éppen úgy, mint más napon. S feleltet maga a hét­köznapi ünnep is — történe- len i bői, ragaszkodásból, más- ként és több hangsúllyal, mint az esztendő többi nap­ján. Mert a pákozdi kő-fel­kiáltójel rá a tanú, hogy szent üdéért: szabadságáért és hazájáért milyen nagy tet­tekre, milyen hősi erőfeszíté­sekre képes a magyar. Ka­tonákra emlékezünk, fegyve­res emberekre, mert katonák voltak Pákozd hősei 1848 szeptemberében, fegyveres emberek a szó legjobb értel­mében, fegyvert fogó mester- legények és parasztok, fegy­verré!, karddal hazát, szü­lőt, családot védő apáik és fiaik. Egyszerű lenne ögy sum­mázni e koraőszi ünnep ér­telmét, hogy azokat köszönt­jük, akik egyenruhát ölte­nek. nehéz szolgálatot telje­sítenek. mert ezt érzik hiva­tásuknak vagy mert erre szó­lítja őket a törvény. Igaz lenne ez, de a teljes igaz­ság több ennél. Nem csupán arról van szó, hogy elisme­réssel adózunk most a kato­nának, a rendőrnek, a mun- kásőmek, a határok őrzői­nek, hanem arról is, hogy azokat köszöntjük, akik ami országunk biztonságát védik; a mi rendünk rendjének őr­zői, a mi hazánk sérthetet­len határainak vigyázó!. Büszkék vagyunk rájuk; amint büszkék vagyunk ar­ra, hogy olyan világot te­remtettünk e hazában, amely minden lényeges jellemzőjé­ben megfelel a pákozcB hő­sök álmainak, vágyainak vagy tudatos céljainak. Mert Pá­kozd mezején jobbágyok hal­tak meg, hogy többé ne le­gyen jobbágy, úribirtokhoz láncolt senki és semmi a parasztember. És Pákozd kő- emlékjeléhez most — urak nélküli földön nőtt virágot visz az ország minden javát birtokló nép. Pákozd fenn­síkján azért folyt a vér, hogy szabad legyen a magyar. S most tiszta lelkiismeretiéi tesszük a koszorút az emlék­műre, mert az őrségtől Szat- márig úgy él, olyan körül­mények között teremt mind jobb világot önmagának a magyar, amint elhatározta, s eldöntötte messzire mutató idők távlatára. Haza és ma­gyarság, 1848 és 1966 egy és oszthatatlan. Mert korunk­ban beteljesülnek a nemzet legmagasztosabb vágyai, mert megvalósulnak történelmi múltunk legszebb céljai —, mert napi teendőit végezve hazát épített és épít népünk. Csaknem százhúsz eszten­dővel ezelőtt kontinensünk leghaladóbb forradalmi ára­mába kapcsolódott a harc, amelynek része volt a dicső emlékű pákozdi csata. Sma, évszázadnál több idő múltá­val olyan világot formáló tá­bor közösségét mondhatjuk büszkén magunkénak, mint a haladás első vonalában is úttörő szocialista országokét Azonos cél vezeti e közös­ség tagjait: éljen méltóságá­hoz illően minden ember, mert erre módot csak az te­remt, ha olyan a világ, ahol nincs kizsákmányoló és ki­zsákmányolt, ahol a célok magasztosak és az eszközök tiszták. Mi ilyen világban élünk, s így rendezték éle­tüket testvéreink, akikhez sérthetetlen és oszthatatlan szövetség ezer szála fűz ben­nünket Messze időkre szóló biztonságérzetet ad ma min­den magyarnak, hogy béké­jét és céljainak megvalósu­lását e testvéri közösség roppant erői védik, óvják és őrzik minden ellenségtől. Valljuk meg: nemzeti büsz­keséggel figyeltük e napok­ban a Csehszlovákiából ér­kező híreket csapataink rész­vételéről a Varsót Szerződés néhány országának impozáns, nagy hadgyakorlatán. ör­vendezünk az elismerésnek, amely fiaink kiképzési, had­tudománybeli siketéinek szól, s örvendezünk a tökéletes együttműködésnek, amely a más országokhoz tartozó, de tartalmukban egyszéilemű, egy célú fegyveres erők kö­zött mostanáig kikovácsoló- dott. S jó érzés, hogy szinte kézzelfoghatóan érezzük: mi­lyen mély ás személyhez szóló értelmet nyertek azok az anyagi áldozatok, amelyek­kel korszerűsítettük, tökéle­tesítettük haderőnket, fegy­veres szervezeteinket 1/ atonának állni: egy Iw *' virtus dolga volt Ma a katona, a fegyveres ember: országépftő, országát őrző, akire mindig és minden hely­zetben számítani lehet. Ár­víz vagy munka, tanulás és állandó készenlét, a haza és a szocialista tábor méretei­ben való gondolkodás: mind­ez eggyéforr fegyveres tes- tületeink tevékenységében. Most, az ünnepen őket kö­szöntjük és csendes szóval, belülről fakadó érzéssel a hazát, amelyet védenék >— s amely immár elvitathatat- lanul, végérvényesen a miénk. Kanadai zenepedagógusok tapasztalatcseréje Pécsett Már az 1964-es zenepeda­gógiai konferencia alkalmával érdeklődtek a kanadai zene­tanárok, szakemberek a ma­gyarországi zeneoktatás mo­dern és fejlett módszerei iránt. Ez idén tavasszal John­ston professzor, a torontói egyetem zenei tanszékének vezetője Magyarországon, és Pécsett is járt, és elhatároz­ták a kanadai zenepedagógu­sok itteni látogatását. A Pé­csi Tanárképző Főiskola, aZe nemüvészeti Szakiskola, sőt. az általános iskolában folyó zeneoktatás módszereit kíván­ják tanulmányozni és tapasz­talataikat hamarosan Kanadá­ban hasznosítani. Ennek az elhatározásnak eredményeképpen ezekben a napokban járt Pécsett két ka­nadai pedagógus, ének-zene szakfelügyelő: Bessie V. Sin­clair és Alice M. Wilson. A főiskolán ének, zongora és ze­neelméleti órákat látogattak, ugyancsak órákon vettek részt a Zeneművészeti Szakiskolá­ban, megtekintették a gya­korlóiskolát is, hogy a tanár­képzést teljes egészében ín nulmávyozhassák. Közelebb a valósághoz! folytatódott a vita a filmművészet mai problémáiról Tegnap délelőtt 10 órakor az SZMT klubjában folytató­dott a vita a magyar filmmű­vészet jelenlegi problémáiról. A vitát továbbra is Kovács András filmrendező vezette. A részvevők között igen sok külföldi filmszakember, kriti­kus, esztéta akadt. Felszólaltak a vitában Zay László, Bernáth László filmkritikusak, Bíró Yvette filmesztéta, Szűcs An­dor, a Televízió drámai osz­tályának vezetője, Újhelyi Szi­lárd, az I. stúdióvezetője, Jón Svoboda csehszlovák kritikus, Ludmilla Pagozseva, az Isz- kusztvo című lap szerkesztője, Albert Cervoni francia kriti­kus, Jón LAwkowsky lengyel filmrendező és Aggeo Savioli olasz filmkritikus. A vitában felszólalók nagy rész» annak a kérdésnek a különféle oldalait vizsgálta, hogy melyek a feltételei, kö­rülményei az igazán jó, egyé­ni látásmóddal rendelkező és a valóság lényeges kérdéseivel foglalkozó filmek megalkotá­sának. Sokan beszéltek a for­gatókönyv-centrikus szemlélet hibáiról, a forgatókönyvhöz való betűszerinti hűség olyan következményeiről, amely a rendezői munka elszürkítésé- hez. elkényelmesedéséhez ve­zet. Ugyanakkor többen hang­súlyozták, hogy ebben a kér­désben nem lehet egységest ál­láspontot kialakítani, valami­féle gyakorlati útmutatást ad­ni, mivé! ez az alkotási fo­lyamatnak csupán egy része, rendezőként változó, s mind­két elképzelés igazolására le­het kitűnő filmek egész sorát említeni. A vita egyik központi gon­dolata — amelyet Almási Miklós vitaindító tanulmánya is élesen hangsúlyozott — az a gondolat volt, hogy a mai magyar filmművészet az el­múlt néhány évben felmuta­tott jónéhány egészen kiemel­kedő alkotást, a filmművészet egészében megújhodott, új­szerű megoldásokat, súlyos gondolatokat, egyéni mondani­valót és általában e művészet új, virágzó korszakát produ­kálta. A fellendülés azonban a legutolsó időben mintha megtorpant volna, s felmerül az az aggodalom: megvan-e a fedezet és a lehetőség arra, hogy ez a korszak az eddig megszületett kitűnő filmekkel ne érjen véget. E kérdésnek néhány fontos vonatkozása már az első napi vitán fel­merült, s tegnap Biró Yvette szögezte le isimét a különb­ségeket és hasonlóságokat a mostani fellendülés és a ma­gyar filmművészet korábbi — 1954—56 közé tehető — vi­rágzó korszaka között. Leg­fontosabb különbségként azt jelölte meg, hogy" a korábbi fellendülés tudatos volt, az alkotók egy közös lelkesedés, tudatos - mozgalom, nagy szel­lemi együttműködés részesei­ként szinte valamennyien a maximumot produkálták. A mostani magyar filmművé­szet kiváló alkotásai ilyen tu­datos és együtthaladó jelleg •nélkül, szinte egymástól füg­getlenül születtek, létrejöttük ezért meglepőbb és valame­t (folytatás a 3. oldalon) Mai vendégeink Szerdán délután és ma a következő vendégek érkez­tek a filmszemlére: Kállai Ferenc, öze Lajos, Zolnay Zsuzsa, Szepesi György rá­dió-riporter, Kozák András, Vujicsics Tihamér zeneszer­ző, Poór Klári tv-riporter és R. Pfandler osztrák filmes. Nemzetközi érdeklődés A Magyar Filmművészek Szövetsége számos külföldi filmalkotót és kritikust hí­vott meg a pécsi filmszem­lére. összesen huszonkét kül­földi vendég tartózkodik vá­rosunkban a magyar film se­regszemléje alkalmából. Ny. P. Abramov, J. Vachim, L. P. Pagozseva szovjet, Aggeo Savioli, Vittorio Togliatti olasz, Rodica Lipatti, Dán lonescu, Ilian Mihu román, Albert Cervoni francia, Ri­chard Davis angol, Engh Armljot norvég, Heikki Eteläpää finn, Milonov Ja- neff bolgár, Manfred Je- lensky NDK, Lády István Osztojics jugoszláv, Ernest Stritz, Jan Svoboda csehszlo­vák, Otto Wladika és Gos­win Dörfler, Agnes Bieter osztrák, Jan Rybkowsky len­gyel filmszakember vesz részt a filmszemle különböző programján. Számukra a ren­dező bizottság ma délelőtt sajtótájékoztatót rendez. A szemlefilmek vetítése Szerdán este négy díszelő­adáson mutatták be a szemle- filmeket. Pécsett a Petőfi filmszínházban este 6 órakor hasiban a Gyermeikbetegségek, órakor pedig a Szegénylegé­nyek kerültek műsorra. Szent- lőrincen a Tinódy filmszín­házban a Gyerekbetegségek, Bolyban a Vörös Csillag film­színházban pedig a Szegény- legények bemutatására került sor. I | Mai j program I A játékfilmszemle ) rendező bizottsága a ssütörtöki napot tetszés \ izerinti programok le- \ bonyolítására használja < 'el. Ezen a napon nem ^ tartanak vetítést és kö- ' zönség-múvész találka- > :ókat. s 9.30: A Pécsi Liszt K6- l rus díszelőadása a s Liszt-teremben. \ 11.00: A II. Magyar Já- 5 tékfilmszemle !> \ rendező bizottsá- ) ga sajtótájékoztá- lót rendez a Liszt \ Ferenc Hangver- í senyteremben. A í> külföldi és ma­I gyar újságírókat s tájékoztatják Pécs s és Baranya kul- i turális életéről, ? valamint a játék- ) filmszemléről. s 1 14.00: A szemle vendé- !j gei különautó- 1' busszal látogatást tesznek Siklóson. Harkányban es s Villányban. Fogadás a Fegyveres Erők Klubjában A fegyveres erők napja alkalmából tegnap este Pécsett a Fegyveres Erők Klubjában központi ünnepséget tartottak. Az ünnepsé­get Kerékgyártó Béla alezredes, helyőrség­parancsnok nyitotta meg, majd utána Papp Imre. a Városi Tanács elnökhelyettese ün­nepi beszédet mondott. Az ünnepség alkal­mával kitüntetéseket is adtak át. Az elnök­ségben helyet foglalt Novlcs János elvtárs, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára, dr. Nagy Gyula elvtárs, a Megyei Tanács elnökhelyettese és Lukács János elv­társ, a KISZ Baranya megyei Bizottságának titkára is. — A meghívottakon kívül részt vettek az ünnepségen a fegyveres testületek, parancsnokai. A kitüntetések átadása -Zitán a Pécsi Nemzeti Színház művészei adtak ün­nepi műsort, ezt követően pedig ha.inaJia tartó bálon szórakoztak a vendégek. A ké­pén: Papp Imre élvtárs, ünnepi beszédét mondja.

Next

/
Thumbnails
Contents